- 1 Hogyan készül a végintézkedés (végrendelet, közös végrendelet, öröklési szerződés)?
- 2 Nyilvántartásba kell-e vetetni a végintézkedést, és ha igen, hogyan?
- 3 Korlátozott-e a végintézkedési szabadság (van-e például kötelesrész)?
- 4 Ki mennyit örököl végintézkedés hiányában?
- 5 Melyik hatóság illetékes a következőkben?
- 6 Az öröklés rendezésére vonatkozó, tagállami jog szerinti eljárás rövid leírása, beleértve a hagyaték felszámolását és az eszközök felosztását (indít-e például hivatalból örökösödési eljárást a bíróság vagy más illetékes hatóság)
- 7 Hogyan és mikor válik valaki örökössé, illetve hagyományossá?
- 8 Felelős-e az örökös az elhunyt adósságaiért, és ha igen, milyen feltételek mellett?
- 9 Milyen dokumentumokat és/vagy információkat kell benyújtani rendszerint az ingatlan bejegyzéséhez?
- 10 Milyen dokumentumokat állítanak ki rendszerint a hagyatéki eljárás során vagy azt követően a tagállami jog szerint a kedvezményezettek jogállásának és jogainak bizonyítására? Rendelkeznek ezek bizonyító erővel?
Információk keresése régiónként
- Belgiumbe
- Bulgáriabg
- Csehországcz
- Dániadk
- Németországde
- Észtországee
- Írországie
- Görögországel
- Spanyolországes
- Franciaországfr
- Horvátországhr
- Olaszországit
- Cipruscy
- Lettországlv
- Litvánialt
- Luxemburglu
- Magyarországhu
- Máltamt
- Hollandianl
- Ausztriaat
- Lengyelországpl
- Portugáliapt
- Romániaro
- Szlovéniasi
- Szlovákiask
- Finnországfi
- Svédországse
- Egyesült Királyságuk
A tájékoztatók elkészítésében közreműködött az Európai Unió Közjegyzőségeinek Tanácsa (CNUE).
1 Hogyan készül a végintézkedés (végrendelet, közös végrendelet, öröklési szerződés)?
A végrendelet kétféle formában készíthető: kézzel írott végrendeletként, vagy közvégrendeletként.
Kézzel írott végrendeletet csak 18. életévét betöltött személy készíthet. A kézzel írott végrendeletet a végrendelkező elejétől végéig maga írja és aláírja. Ha a végrendeletet írógéppel vagy számítógéppel írták, ha az aláírás hiányzik, vagy ha a végrendeletet diktálták (pl. magnószalagra), a végrendelet érvénytelen, ennek következtében – eltérő örökösnevezést tartalmazó, érvényes másik végrendelet hiányában – csak a törvényes örökösök örökölnek. A bizonyíthatóság érdekében az örökhagyónak a teljes nevét (azaz a vezeték- és a keresztnevét) alá kell írnia, azért, hogy a végrendelkező személye kétséget kizáróan azonosítható legyen. Végül, erősen ajánlatos feltüntetni a végrendelet készítésének helyét és idejét. Ez azért fontos, mert egy új végrendelettel részben vagy teljes egészében érvényteleníteni lehet a régi végrendeletet. Ha az egyik, vagy akár mindkét végrendeletről hiányzik a keltezés, akkor gyakran lehetetlen megállapítani, hogy melyik az újabb, tehát az érvényes végrendelet.
Házaspárok és bejegyzett élettársak jogosultak közös kézzel írott végrendeletet készíteni. Ebben az esetben a házastársak vagy élettársak közösen vagy csak az egyikük által, saját kezűleg írt végrendeletét mindkettejüknek alá kell írnia (további részletekért lásd a „Was ist ein gemeinschaftliches Testament?” [A közös végrendelet] című fejezetet a Bundesministerium der Justiz und für Verbraucherschutz [Igazságügyi és Fogyasztóvédelmi Minisztérium] „Erben und Vererben” [Öröklés és örökhagyás] című kiadványának 28. oldalán).
Ha biztosak akarunk lenni abban, hogy a végrendelet készítésekor nem vétünk hibát, érdemes közvégrendeletet (más néven közjegyzői végrendeletet) készíttetni. Ez úgy történik, hogy a végrendelkező a közjegyző előtt élőszóban kinyilvánítja a végakaratát, aki azt írásba foglalja, vagy pedig a végrendelkező saját maga foglalja írásba a végrendeletet, majd azt átadja a közjegyzőnek (további részletekért lásd a „Das öffentliche Testament” [A közvégrendelet] című fejezetet a Bundesministerium der Justiz und für Verbraucherschutz [Igazságügyi és Fogyasztóvédelmi Minisztérium] „Erben und Vererben” [Öröklés és örökhagyás] című kiadványának 26. oldalán). Ilyen végrendeletet már a 16. életévüket betöltött kiskorú személyek is készíthetnek.
Öröklési szerződés kötése esetén mindkét félnek egyidejűleg kell megjelennie a közjegyző előtt (további részletekért lásd a „Der Erbvertrag” [Az öröklési szerződés] című fejezetet a Bundesministerium der Justiz und für Verbraucherschutz [Igazságügyi és Fogyasztóvédelmi Minisztérium] „Erben und Vererben” [Öröklés és örökhagyás] című kiadványának 34. oldalán).
2 Nyilvántartásba kell-e vetetni a végintézkedést, és ha igen, hogyan?
Annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a kézzel írott végrendelet örökhagyó halála utáni elrejtése, elvesztése vagy hollétének elfelejtése, gyakran ajánlatos (de nem kötelező) a végrendeletet a helyi bíróságon (Amtsgericht) – Baden-Württemberg tartományban 2017 végéig még a közjegyzői irodánál (Notariat) – letétbe helyezni. A közjegyzői végrendeletet minden esetben letétbe kell helyezni. Ugyanez vonatkozik az öröklési szerződésre is, amennyiben a szerződő felek nem zárták ki a letétbe helyezést; az utóbbi esetben az irat a közjegyzőnél marad. A letétbe helyezett végrendeletet és öröklési szerződést annak a személynek a halála után, aki abban halál esetére szóló rendelkezést tett (törvényi szóhasználattal: az „örökhagyó”), fel kell nyitni.
A saját kezűleg írt végrendelet, valamint a közjegyzői okiratba foglalt, halál esetére szóló rendelkezés (végrendelet és öröklési szerződés) bírósági letétbe helyezése – Baden-Württemberg tartomány esetében 2017 végéig közjegyzői letétbe helyezése – 2012. január 1-je óta bejegyzésre kerül a Szövetségi Közjegyzői Kamaránál (Bundesnotarkammer) vezetett elektronikus központi végrendeleti nyilvántartásba. Az ezt megelőzően kelt, az anyakönyvi hivataloknál letétbe helyezett, halál esetére szóló rendelkezéseket át kell vezetni ebbe a nyilvántartásba.
A Bundesnotarkammer (Szövetségi Közjegyzői Kamara), mint a nyilvántartást vezető hatóság, minden belföldön bekövetkezett halálesetről értesítést kap. Ezt követően, a halál esetére szóló rendelkezést tartalmazó, letétbe helyezett okirat felbontása érdekében tájékoztatja a hagyatéki bíróságot arról, hogy vannak-e nyilvántartásba vett rendelkezések, és ha igen, azok hol kerültek letétbe helyezésre.
3 Korlátozott-e a végintézkedési szabadság (van-e például kötelesrész)?
A közeli hozzátartozók végrendelettel kizárhatók az öröklésből. Azonban mindig is igazságtalannak tekintették azt az öröklési helyzetet, amelyben a túlélő házastárs, a gyermekek, a gyermekek gyermekei, vagy a szülők, amennyiben végrendelet hiányában törvényes örökösök lettek volna, egyáltalán nem részesülnek az örökségből. Az állam által elismert és törvényileg megalapozott kölcsönös felelősségvállalásra tekintettel ugyanez érvényes a túlélő élettársakra azonos neműek közötti bejegyzett élettársi közösség esetén. Ezért a jogalkotó e szűken meghatározott személyi kör javára úgynevezett „kötelesrészt” biztosít. A kötelesrészre jogosultakat az örökössel vagy örökösökkel szemben pénzbeli kifizetés iránti igény illeti meg olyan összegre vonatkozóan, amely a törvényes örökrészük értékének a fele.
Példa: Az örökhagyót túlélte a férje (akivel olyan vagyonrendben élt, ahol mindkét házastárs megtartja a saját vagyona tulajdonjogát, a növekményt viszont a házasság végetérte után fel kell osztani) és egy lánya. Végrendeletében az örökhagyó a férjét jelölte meg egyedüli örökösként. A hagyaték értéke 100 000 EUR. A lányt megillető kötelesrész mértéke ¼ (mivel az ő törvényes örökrésze ½; ugyanakkora, mint a férjnek, aki együtt élt az örökhagyóval olyan vagyonrendben, ahol a megszerzett növekmény közössé válik). A kötelesrész pénzbeli összegének meghatározásához a kötelesrész mértékét meg kell szorozni a hagyatéknak az öröklés beálltakor fennálló értékével. Ez azt jelenti, hogy a lány 25 000 EUR (¼ × 100 000 EUR) összegű kötelesrészre tarthat igényt a férjjel szemben.
A végrendelkező oly módon sem akadályozhatja meg a kötelesrész iránti igény érvényesülését, hogy bár végrendeletében megemlékezik kötelesrészre jogosult hozzátartozóiról, azonban törvényes örökrészük felénél kevesebbet juttat nekik. Ebben az esetben a kötelesrész jogosultja igényt tarthat a kötelesrész olyan mértékű kiegészítésére, hogy az elérje törvényes örökrésze értékének felét.
Példa: Az örökhagyó végrendeletében feleségét (akivel olyan vagyonrendben élt, ahol mindkét házastárs megtartja a saját vagyona tulajdonjogát, a növekményt viszont a házasság végetérte után fel kell osztani) ⅞ arányban, lányát pedig ⅛ arányban nevezte örökösnek. A hagyaték értéke 800 000 EUR. A lányt megillető kötelesrész mértéke ¼ (= 200 000 EUR). Mivel azonban a lány a végrendelet alapján már örököl 100 000 EUR-t (a 800 000 EUR ⅛ részét), a hiányzó érték tekintetében (100 000 EUR) a kötelesrész kiegészítésére tarthat igényt.
A kötelesrész iránti igényt attól az időponttól számított három éven belül kell érvényesíteni, amikor a kötelesrész jogosultja az öröklés beálltáról és az őt hátrányosan érintő végrendeleti rendelkezésről tudomást szerez, legkésőbb azonban az öröklés beálltától számított harminc éven belül.
Az örökösök kérhetik a kötelesrész megfizetésének elhalasztását, ha az azonnali teljesítés aránytalanul súlyosan érintené őket. Példaként a törvény azt a helyzetet említi, amikor ellenkező esetben el kellene adni a családi otthont. Ilyenkor azonban megfelelően figyelembe kell venni a kötelesrészre jogosult érdekeit. A halasztás azt jelenti, hogy a kötelesrészt nem kell azonnal kifizetni. A bíróságnak kell eldöntenie eseti alapon, milyen hosszú időre halasztható el a kötelesrész megfizetése, valamint hogy szükséges-e, és ha igen, milyen módon, a kötelesrészi igény kielégítésének biztosítása.
4 Ki mennyit örököl végintézkedés hiányában?
Végrendelet vagy öröklési szerződés hiányában a törvényes öröklési rend érvényesül.
A német öröklési jogban főszabály szerint csak rokonok örökölnek, tehát azok a személyek, akiknek közös szülei, nagyszülei, dédszülei, vagy még távolabbi közös felmenői vannak. Ebben az értelemben nem rokonok, és ezért a törvényes öröklési rendből ki vannak zárva a házasság alapján rokoni kapcsolatban állók: például anyós, vő, mostohaapa, mostohalány, házasságkötés révén nagynéni, nagybácsi; mivel nekik nincs az örökhagyóval közös felmenőjük.
Rokoni viszony örökbefogadás (gyermekké fogadás) útján is keletkezhet. Ez ugyanis főszabály szerint teljes hatályú törvényes rokonsági kapcsolatot keletkeztet az örökbefogadottal és annak rokonságával, az ebből eredő jogokkal és kötelezettségekkel együtt. Következesképpen az örökbefogadott gyermekek főszabály szerint azonos helyzetbe kerülnek a vér szerinti gyermekekkel (bizonyos eltérések lehetnek nagykorú „gyermek” örökbefogadása esetén).
Kivételt képeznek a rokoni öröklés rendje alól a házastársak, akik, bár általában nem rokonai egymásnak és közös felmenőik sincsenek, mégis saját jogon örökölnek a házastársuk után. Ha a házastársak elváltak, nem jogosultak öröklésre. Bizonyos feltételekkel ez már a különélő házastársakra is vonatkozik.
A bejegyzett élettársak öröklési jogi szempontból ugyanolyan helyzetben vannak, mint a házastársak. Ezzel szemben az együttélés egyéb formái esetén nincs törvényes öröklési jog.
A rokonok öröklési joga:
A különböző rokonok nem egyformán jogosultak öröklésre. A törvény őket különböző fokú örökösökre osztja fel:
1. fok
Az úgynevezett 1. fokú örökösök közé csak az elhunyt leszármazottai, vagyis a gyerekek, unokák, dédunokák stb. tartoznak.
A házasságon kívül született gyermek anyja és apja, valamint azok rokonainak törvényes örökösei közé tartozik. (Kivételt jelentenek azok az öröklési esetek, amikor az örökhagyó 2009. május 29. előtt hunyt el, ha a házasságon kívüli gyermek 1949. július 1-je előtt született – lásd a Bundesministerium der Justiz und für Verbraucherschutz [Igazságügyi és Fogyasztóvédelmi Minisztérium] „Erben und Vererben” [Öröklés és örökhagyás] című kiadványának 11. és 15. oldalán található lábjegyzeteket).
Amíg van a nagyon közeli rokonok csoportjába tartozó személy, az ennél távolabbi rokonok nem örökösök, és nem részesülhetnek az örökségből.
Példa: Az örökhagyónak van egy lánya, valamint számos unokaöccse és unokahúga. Az unokaöccsök és unokahúgok semmit sem örökölnek.
A gyermek gyermekei (azaz az unokák, dédunokák, és így tovább) rendszerint csak akkor örökölnek, ha a szüleik már meghaltak, vagy az örökséget visszautasították.
Példa: Az örökhagyónak volt egy lánya, valamint három olyan unokája, akik az örökhagyó korábban elhunyt fiától származnak. A lány kapja az örökség felét, az unokáknak pedig osztozniuk kell a másik felén – azon a felén, amely az apjukat illette volna. Ez azt jelenti, hogy minden unoka az örökség ⅙ részét kapja.
2. fok
2. fokú örökösök az elhunyt szülei és azoknak a gyerekei és unokái, azaz az örökhagyó testvérei, unokaöccsei és unokahúgai. Itt is érvényes az, hogy az örökhagyó szüleinek gyermekei csak akkor örökölnek, ha az örökhagyó szülei már nem élnek. Ebben az esetben ők öröklik az elhunyt apjukat vagy anyjukat megillető örökrészt.
2. fokú rokonok csak akkor örökölhetnek, ha nincsenek 1. fokú rokonok.
Példa: Az örökhagyónak egy unokahúga és egy unokaöccse van. Az örökhagyó testvérei és szülei már nem élnek. Ezért az unokahúg és az unokaöccs egyenként a hagyaték felét öröklik.
3. fok és további fokok
A 3. fokú csoport a nagyszülőket és azok gyermekeit és unokáit foglalja magában (nagynéni, nagybácsi, unokatestvér stb.), míg a 4. fok a dédszülőket, azok gyermekeit és unokáit, és így tovább. Az öröklés sorrendje lényegében ugyanazon szabályok szerint alakul, mint a korábbi csoportok esetében. A 4. foktól kezdve azonban a nagyszülők elhunyt leszármazottainak már nem lépnek a helyébe azok leszármazottai; ehelyett főszabály szerint a legközelebbi rokon vagy rokonok lesznek az egyedüli örökösök (áttérés az ágak szerinti öröklési rendből [amely az egyes ágakon való végighaladást jelenti a felmenőtől kezdve addig, amíg található örökös] a rokonsági fok rendjére [amely a legközelebbi rokon azonosítását jelenti a rokonsági foktól függően]).
Általános szabály: mindaddig, amíg van közelebbi rokonsági fokhoz tartozó élő rokon, ez kizárja az összes távolabbi fokú lehetséges örökös öröklését.
Házastársak és bejegyzett élettársak:
A mindenkori vagyonjogi rendtől függetlenül a túlélő házastárs vagy élettárs törvényes örökös, mégpedig, ha van leszármazó, ¼ részben, ha pedig 2. öröklési fokú rokonok (az örökhagyó szülei, testvérei, unokaöccsei, unokahúgai) vagy nagyszülők vannak, ½ részben.
Abban az esetben, ha a házastársak olyan vagyonjogi rendben éltek, ahol a megszerzett vagyonnövekmény különvagyon esetében is közös volt (mindig ez a helyzet, kivéve, ha a házastársak házassági szerződésben eltérő vagyonjogi rendben állapodtak meg), a fent említett örökrész ¼-del nő. Ugyanez vonatkozik a bejegyzett élettársakra.
Ha sem az 1., sem a 2. rokonsági fokhoz tartozó rokonok, sem pedig nagyszülők nincsenek, a teljes örökség a túlélő házastársat illetve élettársat illeti.
Példa: Az örökhagyót túléli felesége (akivel olyan vagyonrendben élt együtt, ahol a megszerzett növekmény közös volt) és az örökhagyó szülei. A feleséget a hagyaték ¾ része (½ + ¼) illeti, az örökhagyó szüleit mint 2. rokonsági fokú örökösöket pedig fejenként ⅛ része. Ezen túlmenően a feleséget illeti (a 2. rokonsági fokú örökösökön vagy a nagyszülőkön kívül) az úgynevezett „Großer voraus”, ami egy törvényileg garantált örökrészt jelent, és a szokásosan a háztartáshoz tartozó tárgyakat, valamint a nászajándékokat foglalja magában (az 1. rokonsági fokú hozzátartozókon kívül a túlélő házastársat, mint törvényes örököst csak akkor illetik meg az említett tárgyak, ha azokra saját háztartása megfelelő fenntartása érdekében van szüksége).
Az állam törvényes öröklési joga
Ha sem házastárs vagy élettárs, sem rokonok nincsenek, a törvényes örökös az állam. Az állam felelőssége főszabály szerint a hagyatékra korlátozódik.
5 Melyik hatóság illetékes a következőkben?
5.1 öröklési ügyek
Hagyatéki ügyekben főszabály szerint az örökhagyó utolsó szokásos tartózkodási helye szerinti helyi bíróságon működő hagyatéki bíróság illetékes (Baden-Württemberg tartományban 2017-ig az annak megfelelő közjegyzői iroda).
5.2 az örökség elfogadását vagy visszautasítását kimondó nyilatkozat átvétele
Az örökséget visszautasítani a hagyatéki bírósághoz benyújtott nyilatkozattal lehet; ezt a nyilatkozatot a hagyatéki bíróságon jegyzőkönyvbe kell mondani, vagy közjegyző által hitelesített formában kell benyújtani (a további részleteket lásd alább).
Az elfogadó nyilatkozatra alaki megkötés nem vonatkozik, és annak tudomásul vétele sem szükséges. Ha a visszautasításra nyitva álló határidőn belül nem nyújtottak be ilyen nyilatkozatot, az örökség elfogadottnak minősül.
5.3 a hagyomány elfogadását vagy visszautasítását kimondó nyilatkozat átvétele
A hagyomány elfogadása vagy visszautasítása a hagyomány kötelezettje részére tett nyilatkozattal történik. A hagyomány kötelezettje az örökös vagy a hagyományos (ún. „alhagyomány” esetén) lehet.
5.4 a kötelesrész elfogadását vagy visszautasítását kimondó nyilatkozat átvétele
A német öröklési jog nem rendelkezik a kötelesrész elfogadására vagy visszautasítására vonatkozó nyilatkozatról.
6 Az öröklés rendezésére vonatkozó, tagállami jog szerinti eljárás rövid leírása, beleértve a hagyaték felszámolását és az eszközök felosztását (indít-e például hivatalból örökösödési eljárást a bíróság vagy más illetékes hatóság)
A végrendelet felnyitása:
A hagyatéki bírósághoz benyújtott, illetve a hivatalos letétből kivett végrendeletet a hagyatéki bíróság az örökhagyó halálát követően hivatalból felnyitja. A bíróság az örökösöket hivatalból értesíti a végrendeletről.
Öröklési bizonyítvány kiadására irányuló eljárás:
Az öröklési bizonyítvány a hagyatéki bíróság (Baden-Württemberg tartományban 2017 végéig a közjegyzői iroda) által kibocsátott okirat, amely tartalmazza az örökös személyének megjelölését, öröklési jogának mértékét, valamint utóörökös nevezését vagy a végrendelet végrehajtásáról történő rendelkezést.
A hagyatéki bíróság az öröklési bizonyítványt kérelemre adja ki. A kérelemben igazolni kell, hogy a törvény által előírt adatok helyesek, vagy hivatalos nyilatkozattal kell megerősíteni, hogy nincs ok kételkedni az adatok helyességében. A hivatalos nyilatkozatot közjegyző vagy bíróság előtt lehet megtenni, amennyiben az adott szövetségi állam jogszabályai ezt nem utalják kizárólagos közjegyzői hatáskörbe.
Európai öröklési bizonyítvány kiállítása
Az európai öröklési bizonyítványra vonatkozó eljárást a nemzetközi örökösödési eljárásról szóló törvény (IntErbRVG) szabályozza. Az európai öröklési bizonyítvány az öröklést bizonyító okirat, amely az Európai Unió szinte egész területén érvényes (Nagy-Britannia, Írország és Dánia kivételével). Korlátozott érvényességi idejű, hitelesített okirat, amelyet a hagyatéki bíróság állít ki kérelem alapján. Az európai öröklési bizonyítvány célja az Unión belüli, határokon átnyúló vonatkozású örökösödési ügyek egyszerűsítése.
A hagyatéki vagyon felosztása:
Ha a hagyatéknak több örököse van, az az örököstársak közös vagyonává válik. Ezért az örököstársak a hagyaték egyes tárgyai felett csak közösen rendelkezhetnek, például csak közösen értékesíthetik az örökhagyó immár feleslegessé vált gépkocsiját. Szintén kötelesek a hagyaték közös kezelésére. Ez gyakran komoly nehézségeket okoz, különösen, ha az örökösök egymástól távol élnek, és nem tudnak megegyezni. Annak érdekében, hogy szabadulni lehessen ebből a kényszerű közösségből, főszabály szerint bármelyik örökös kérheti a tulajdonközösség megszüntetését, amit a hagyaték felosztásának nevezünk. A legfontosabb kivétel ebben a tekintetben az, amikor az örökhagyó a végrendeletében kikötötte, hogy a hagyaték meghatározott ideig nem osztható fel, például azért, hogy a családi vállalkozás tovább működhessen.
Ha az elhunyt végrendeleti végrehajtót nevezett ki, a hagyaték felosztása az ő feladata. Minden egyéb esetben a hagyatékot maguknak az örökösöknek kell felosztaniuk. Ehhez kérhetik közjegyző segítségét. Amennyiben az örökösök közjegyző közvetítő tevékenysége ellenére sem tudnak megegyezni egymással, az egyetlen megoldás a polgári peres eljárás marad.
7 Hogyan és mikor válik valaki örökössé, illetve hagyományossá?
A törvényes öröklés vonatkozásában lásd a fentieket.
Ha az örökhagyó végrendeletet hagyott, ez elsőbbséget élvez a törvényes öröklés szabályaival szemben. Tehát csak azok örökölnek, akik a végrendeletben szerepelnek, feltéve, hogy az örökhagyó a végrendeletben a teljes hagyatékról rendelkezett. A kötelesrészre jogosultakkal kapcsolatban lásd a fent kifejtetteket.
Az elhunyt halálával az örökség a törvény erejénél fogva az örökösre vagy örökösökre száll (az örökség automatikus megszerzésének elve). Azonban az örökösök jogosultak az örökséget visszautasítani (lásd alább).
Az örökhagyó a végrendeletben hagyományrendelést is tehet, azaz bizonyos hagyatéki vagyontárgyakat vagy meghatározott pénzösszeget meghatározott személyre hagyhat. Ilyen esetekben a hagyományos nem örököl, hanem a hagyomány kötelezettjével szemben igényt támaszthat arra, ami a hagyatékból a végrendelet szerint őt illeti.
8 Felelős-e az örökös az elhunyt adósságaiért, és ha igen, milyen feltételek mellett?
Az örökség visszautasítása:
Az örökösök nem felelősek a hagyatéki kötelezettségekért, amennyiben az előírt határidőn belül visszautasítják az örökséget. Az örökös főszabály szerint az örökség megnyíltáról és örökösi mivoltának okáról való tudomásszerzéstől számított hat héten belül utasíthatja vissza az örökséget a hagyatéki bíróságnak címzett nyilatkozattal. Ezt a hagyatéki bíróság előtt személyesen vagy közjegyző által hitelesített nyilatkozatban lehet megtenni. Az utóbbi esetben elegendő egy levél, az örökös aláírását azonban közjegyzőnek kell hitelesítenie. Főszabály szerint az örökös kötve van az örökség visszautasításához illetve elfogadásához.
Felelősség az örökség elfogadása esetén:
Amennyiben az örökösök elfogadják az örökséget, jogi szempontból az örökhagyó helyébe lépnek. Ez azt jelenti, hogy öröklik a tartozásokat is, amelyekért főszabály szerint saját vagyonukkal is felelnek.
Az örökösök azonban a felelősséget az úgynevezett tényleges hagyatékra korlátozhatják. Ez azt jelenti, hogy az esetleges hitelezők, akik felé az örökhagyónak adóssága volt, követeléseiket a hagyaték terhére érvényesíthetik, az örökösök saját vagyona azonban külső követelésekkel szemben védett marad. Az örökösök a felelősség korlátozását kétféleképpen biztosíthatják: hagyatéki gondnokság elrendelését kérhetik a hagyatéki bíróságtól, vagy hagyatéki csődeljárás indítását kérelmezik a felszámolási bíróságként eljáró helyi bíróságon.
Az örökösök felelősségének korlátozására akkor is lehetőség van, ha a hagyaték a hagyatéki gondnokság vagy a hagyatéki csődeljárás költségeinek fedezésére sem elegendő. Hitelezői igényérvényesítés esetén az örökösök hivatkozhatnak a hagyaték elégtelenségére. Az örökösök ebben az esetben olyan mértékben tagadhatják meg a hagyatéki kötelezettség teljesítését, amilyen mértékben a hagyaték nem elegendő annak teljesítésére. A meglévő hagyatékot azonban az örökösök kötelesek a hitelezőnek kiadni.
Ha az örökösök el akarják kerülni, hogy olyan tartozásokkal szembesüljenek, amelyekre nem számítottak, elegendő egy nyilvános hirdetményi eljárást („Aufgebotsverfahren”) kezdeményezniük: Az örökösök kérhetik a hagyatéki bíróságot, hogy az szólítsa fel az örökhagyó összes hitelezőjét arra, hogy meghatározott határidőn belül jelentsék be a bíróságnak az örökhagyó velük szemben fennálló tartozásait. Ha valamely hitelező elmulasztja követeléseinek határidőn belüli bejelentését, meg kell elégednie annyival, amennyi az eljárás végén a hagyatékból megmaradt. A nyilvános hirdetményi eljárás jóvoltából a hitelezők arról is tájékozódhatnak, van-e lehetőség a hitelezői igények kielégítését szolgáló hagyatéki gondnokság vagy hagyatéki csődeljárás kérelmezése által az örökség hivatalos kezelését kérelmezni.
9 Milyen dokumentumokat és/vagy információkat kell benyújtani rendszerint az ingatlan bejegyzéséhez?
Annak érdekében, hogy az ingatlan örökösének tulajdonjoga bejegyzésre kerülhessen az ingatlan-nyilvántartásba, az ingatlan-nyilvántartás kiigazítását kell kérelmezni és bizonyítani kell, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés nem helytálló. Az ingatlan-nyilvántartásnak a bejegyzett tulajdonos halálát követő kiigazítása érdekében a kérelmezőnek először bizonyítania kell örökösi jogállását.
Az ingatlan-nyilvántartás kiigazításának előfeltételét jelentő örökösi jogállás bizonyítása az öröklési bizonyítvány vagy az európai öröklési bizonyítvány bemutatásával történhet.
Ha az öröklés közokiratba foglalt halál esetére szóló rendelkezésen alapul (közjegyzői végrendelet vagy öröklési szerződés), elegendő bemutatni a földhivatalnak a halál esetére szóló rendelkezést, és az annak felnyitására vonatkozó átiratot.
Ha ingatlan vagyontárgyat hagyományba adnak annak érdekében, hogy a tulajdonjog átszálljon a hagyományosra, – az alkalmazandó jogtól függetlenül – minden esetben olyan közjegyzői okirat bemutatása szükséges, amelyből kitűnik, hogy a hagyományos megszerezte az ingatlan tulajdonjogát.
Az adott eset körülményeitől függően egyéb dokumentumok is szükségesek lehetnek. Például ahhoz, hogy kereskedelmi társaságot jegyezzenek be örökösként, szükséges a kérelmező képviseleti jogának igazolása (például hivatalos cégkivonat benyújtásával).
9.1 Kötelező vagy megkeresés alapján kötelező-e a hagyatéki gondnok kijelölése? Ha igen, milyen lépéseket kell tenni?
A német öröklési jog szerint a hagyatéki hitelezők kielégítését szolgáló hagyatéki gondnokság annak megakadályozására hivatott, hogy a végrehajtás az örökösök saját vagyonára is kiterjedjen. A hagyatéki bíróság a hagyatéki gondnokságot csak az arra jogosult személy (örökös, végrendeleti végrehajtó, hagyatéki hitelező, a teljes örökség vevője vagy az utóörökös) kérelmére rendelheti el.
A vagyonkezelő egy idegen vagyontömeg kezelésére hivatalosan kijelölt szerv, amely jogvita esetén egy különálló fél jogállásával rendelkezik. A hivatalos kötelességét magánszemélyként teljesíti, amikor más személy vagyonát kezeli azzal a céllal, hogy kielégítse valamennyi érintett fél (az örökösök és a hitelezők) érdekeit. A hagyatéki vagyonkezelési eljárás, amelyet a vagyonkezelő jogosult, sőt, köteles lefolytatni, nem pusztán a hagyaték fenntartására és növelésére hivatott, hanem elsősorban a hagyatéki hitelezők kielégítésére. A vagyonkezelő fő feladata annak biztosítása, hogy a hagyatékkal kapcsolatos kötelezettségeket teljesítsék.
9.2 Ki jogosult végrehajtani az elhunyt végintézkedését és/vagy kezelni a hagyatékot?
A tényleges örökösökön, a kirendelt hagyatéki gondnokon (csődgondnokon) (lásd fent) és a hagyatéki végrehajtón (lásd alább) kívül a hagyaték kezelője is rendelkezhet ilyen hatáskörökkel.
A hagyatéki bíróság akkor rendel hivatalból hagyatéki gondnokot, ha arra ténylegesen szükség van azért, mert a felelős örökös személye bizonytalan, vagy nem lehet tudni, hogy elfogadta-e az örökséget. A hagyatéki gondnokság – az ismeretlen örökös érdekét szem előtt tartva – a hagyaték védelmét és megtartását szolgálja.
A hagyatéki bíróság a gondnok feladatkörét az eset egyedi körülményeinek megfelelően határozza meg. A feladatkör lehet elég széles, vagy összpontosulhat egyszerűen a hagyaték egyes tárgyainak a kezelésére. A hagyaték gondnokának feladata általában, hogy felkutassa az ismeretlen örökösöket, továbbá megvédje és fenntartsa a hagyatékot.
Elvileg a hagyatéki gondnokságnak nem célja a hagyatéki hitelezők kielégítése, mert elsősorban az örökösök megvédése a szándéka. Ez alól kivétel az, hogy a gondnok feladatai közé tartozhat a hagyaték forrásainak felhasználása a hagyaték kötelezettségeinek rendezésére, ha ez szükséges annak megfelelő kezeléséhez és fenntartásához, vagy veszteség vagy kár megelőzéséhez, különösen a felesleges jogviták eredményeképpen felmerülő, de megelőzhető költségeket.
9.3 Mik a gondnok jogai?
Az örökhagyó halál esetére szóló rendelkezéssel egy vagy több hagyatéki végrehajtót jelölhet ki a végrendeletében. Meghatalmazhat egy személyt, a végrehajtót vagy a hagyatéki bíróságot arra, hogy kijelöljön egy (másik) végrehajtót. A végrehajtó kötelezettségei akkor kezdődnek meg, amikor a kijelölt személy elfogadja a kinevezését erre a feladatra.
A törvény értelmében a végrehajtó kötelessége, hogy végrehajtsa az elhunyt végrendeleti intézkedéseit. Ha egynél több örökös van, a végrehajtó felelős a hagyaték közöttük való felosztásáért.
A végrehajtó köteles a hagyaték kezelésére. Különösen jogosult birtokba venni a hagyatékot és rendelkezni a hagyaték tárgyaival. Ebben az esetben az örökösöknek nincs rendelkezési joga a hagyaték semmilyen tárgya felett, ami a végrehajtó vagyonkezelésében van. A hagyatéki végrehajtó a hagyaték vonatkozásában kötelezettségeket is vállalhat olyan mértékben, amilyen mértékben az a hagyaték szabályszerű kezelése érdekében szükséges. Ellenérték nélküli kötelezettségvállalásra csak abban az esetben jogosult, ha az valamely erkölcsi kötelesség teljesítését vagy illendő méltányosság gyakorlását jelenti.
Azonban az örökhagyó a jogszabályi rendelkezésekhez képest korlátozhatja a végrehajtó hatáskörét, ahogy azt jónak látja. Jogosult meghatározni a végrendelet végrehajtásának időtartamát is. Szorítkozhat például arra, hogy a végrehajtó feladata csak a hagyaték kezelése és mielőbbi felosztása. Azonban dönthet úgy is, hogy a végrendeletében vagy az öröklési szerződésben utasításokat ad arra, hogy a hagyatékot hosszú távú végrehajtás alá vegyék. Elvileg a hosszú távú végrehajtás legfeljebb 30 évre írható elő, amely időtartam az öröklés bekövetkezésének napján kezdődik. Mindazonáltal a végrendelkező utasításokat adhat a vagyonkezelés folyatására az örökös vagy a végrehajtó haláláig, vagy amíg bármelyiküket befolyásoló más személyes esemény történik. Ilyen esetben a hagyaték végrehajtása akár 30 évnél hosszabb ideig is tarthat.
10 Milyen dokumentumokat állítanak ki rendszerint a hagyatéki eljárás során vagy azt követően a tagállami jog szerint a kedvezményezettek jogállásának és jogainak bizonyítására? Rendelkeznek ezek bizonyító erővel?
Az öröklési jogosultságot főszabály szerint öröklési bizonyítvánnyal vagy európai öröklési bizonyítvánnyal kell bizonyítani, például abban az esetben, ha az örökös az örökhagyó ingatlanát vagy bankszámláját a saját nevére kívánja átíratni. Közvégrendelet (lásd fent) esetén ilyen esetekben nem szükséges az öröklési bizonyítvány vagy az európai öröklési bizonyítvány bemutatása.
Ez a webhely az Európa Önökért portál része.
Örömmel vesszük visszajelzését arról, hogy hasznosnak találta-e az oldalon szereplő információkat.
Ennek a lapnak a különböző nyelvi változatait az Európai Igazságügyi Hálózat tagállami kapcsolattartói tartják fenn. Az Európai Bizottság szolgálata készíti el a fordításokat a többi nyelvre. Előfordulhat, hogy az eredeti dokumentumon az illetékes tagállami hatóság által végzett változtatásokat a fordítások még nem tükrözik. Sem az Európai Igazságügyi Hálózat, sem a Bizottság nem vállal semmilyen felelősséget, illetve kötelezettséget az e dokumentumban közzétett vagy hivatkozott információk és adatok tekintetében. Az ezen oldalért felelős tagállam szerzői jogi szabályait a Jogi nyilatkozatban tekintheti meg.