

A tájékoztatók elkészítésében közreműködött az Európai Unió Közjegyzőségeinek Tanácsa (CNUE).
A lengyel jog szerint a vagyonnal kapcsolatos, halál esetére szóló rendelkezés csak végrendelet formájában történhet. A közös végrendelet nem megengedett. A végrendelet következő formái elfogadottak:
Az örökléssel kapcsolatban megengedett egyetlen megállapodás az öröklésről való lemondás. Ilyen megállapodást a jövőbeni örökhagyó és a törvényes örökös köthet egymással, az érvényességéhez pedig közjegyzői okiratba foglalás szükséges.
A végrendelet érvényességéhez nem szükséges annak nyilvántartásba vétele. A közjegyzői okirat formájában készült vagy közjegyzőnél letétbe helyezett végrendelet a Közjegyzők Nemzeti Tanácsánál („Krajowa Rada Notarialna”) lehet nyilvántartásba vetetni.
A lengyel jogban az örökösnevezésre vonatkozó végintézkedési szabadság nem korlátozott. A kötelesrész szintén nem korlátozza az örökhagyó azon szabadságát, hogy tulajdonáról rendelkezzen, azonban védi az örökhagyó vérrokonainak és házastársának érdekeit, akik meghatározott pénzösszegre jogosultak.
Végrendelet hiányában a következő szabályokat kell alkalmazni:
Ha az elhunytnak nem volt házastársa és nem voltak gyermekei, szülei örökölnek utána. Amennyiben az öröklés megnyíltakor az egyik szülő már nem él, e szülő örökrészét egyenlő arányban kell megosztani az örökhagyó testvérei között. Ha az örökhagyó valamelyik testvére már nem él az öröklés megnyíltakor, de e testvérnek vannak leszármazottai, örökrészét egyenlő arányban e leszármazottak között kell megosztani. Testvérek vagy azok leszármazottai hiányában a teljes hagyatékot egyenlő arányban kell megosztani az örökhagyó nagyszülei között. Amennyiben az öröklés megnyíltakor az egyik nagyszülő már nem él, e nagyszülő örökrészét az ő leszármazottai öröklik. Ha az öröklés megnyílta előtt elhunyt nagyszülőnek nincsenek leszármazottai, örökrészét egyenlő arányban kell megosztani a többi nagyszülő között. Ha a törvényes öröklés rendje szerint nincsenek öröklésre jogosult rokonok, a hagyaték az örökhagyó utolsó lakóhelye szerinti települési önkormányzatot illeti. Ha nem lehet meghatározni, hogy az örökhagyó hol rendelkezett utoljára lakóhellyel Lengyelországban, vagy amennyiben az örökhagyó külföldön rendelkezett lakóhellyel, a hagyaték az Államkincstárra száll.
Ha az elhunyt nem élt házasságban, de voltak gyermekei, kizárólag gyermekei örökölnek utána.
Ha az elhunyt után túlélő házastárs marad hátra, leszármazottak, szülők, testvérek vagy a testvérek leszármazottai hiányában e házastárs kizárólagos örökös lesz.
Ha az elhunyt után házastárs és leszármazottak is maradnak, a hagyatékot egyenlő arányban kell megosztani közöttük. A házastárs azonban legalább a hagyaték egynegyedére jogosult. Ha az elhunyt túlélő házastársa a törvényen alapuló vagyonközösségben élt az elhunyttal, a túlélő házastársat illeti meg a közös tulajdon fele a közös tulajdon megszüntetése címén, és az elhunyt hagyatékát a vagyon másik fele képezi.
Ha az elhunytnak nincs túlélő házastársa és nincsenek a törvényes öröklés rendje szerint öröklésre jogosult vérrokonai, az örökséget az örökhagyó házastársának azon gyermekei között kell egyenlő arányban felosztani, akiknek a szülei az öröklés megnyíltakor már nem voltak életben (mostohagyermekek öröklése).
A kérelmezőnek a közjegyzőhöz vagy az örökhagyó utolsó lakóhelye szerint illetékes bírósághoz kell fordulnia.
Az örökség elfogadásáról vagy visszautasításáról szóló nyilatkozatot a nyilatkozatot tévő személy lakóhelye szerint illetékes bíróságon vagy közjegyzőnél kell benyújtani. A külföldi lakóhellyel rendelkező személyek a nyilatkozattétel helye szerinti ország jogában előírt formában tehetik meg az öröklés visszautasítására irányuló nyilatkozatot.
A lengyel jogban a hagyomány két típusa létezik: a kötelmi hagyomány és a dologi hagyomány. Elfogadni vagy visszautasítani csak dologi hagyományt lehet, kötelmi hagyományt nem.
A dologi hagyományra vonatkozó említett nyilatkozatok befogadására az előző kérdésnél hivatkozott hatóságok rendelkeznek hatáskörrel.
A lengyel jog alapján a hagyatéknak nincs meghatározott célra fenntartott része. Ugyanakkor a kötelesrész (megfelelő pénzösszeg) megfizetését lehet igényelni. A kötelesrész visszautasítására vagy elfogadására irányuló nyilatkozatot nem lehet tenni.
Az a személy, aki örökösi jogállását igazoló okiratot kíván szerezni, a bíróságtól öröklési bizonyítvány kibocsátását, vagy a közjegyzőtől közjegyzői okiratba foglalt, bejegyzett öröklési bizonyítvány kiállítását kérheti. Ha több örökös van, a hagyaték felosztható az örökösök kérelmére a hagyaték felosztása iránti bírósági eljárásban, vagy a közjegyző által közjegyzői okiratba foglalt megállapodás útján.
Adott személy az öröklés törvény szerinti megnyíltával válik örökössé vagy hagyományossá (az örökség azonban visszautasítható).
Főszabály szerint az örökösök korlátlan felelősséget viselnek az elhunyt tartozásaiért. Az örökösök a felelősségüket a hagyatéki leltározás kedvezményének igénybevételével korlátozhatják. Ebben az esetben az örökösnek az öröklésről való tudomásszerzést követő hat hónapon belül megfelelő nyilatkozatot kell tenniük a közjegyző vagy az illetékes bíróság előtt. Az örökösök egyetemlegesen felelnek az elhunyt tartozásaiért.
Annak érdekében, hogy az örökös a hagyaték részét képező ingatlant bejegyeztethesse a földhivatali nyilvántartásba, főszabály szerint elő kell terjesztenie az örökösi minőségét elismerő dokumentumokat, azaz a hagyaték megszerzését megerősítő bírósági igazolást vagy a közjegyzői öröklési bizonyítványt.
Először is: a lengyel jog értelmében hivatalból vagy kérelemre hagyatéki gondnok jelölhető ki, ha bármilyen okból fennáll annak kockázata, hogy a hagyatékot nem a szándékolt módon osztják fel. Ebből a célból az érdekelt félnek kérelmet kell benyújtania az örökhagyó tulajdona alapján illetékes bírósághoz annak igazolása érdekében, hogy ő az örökös vagy a hagyományos, vagy kötelesrészre jogosult. Ilyen kérelmet benyújthat a végrendeleti végrehajtó, a vagyon társtulajdonosa, az örökhagyó jogainak társjogosultja, az örökhagyó tartozását bizonyító okirattal rendelkező hitelező vagy adóhivatal is.
Másodszor: uratlan hagyaték esetén a bíróság hivatalból vagy kérelemre hagyatéki gondnokot jelöl ki.
Végrendeletében az örökhagyó végrendeleti végrehajtót jelölhet ki, aki az örökhagyó halála után kezeli a hagyatékot.
A végrendeleti végrehajtó kezeli a hagyatékot, kifizeti a hagyatékot terhelő tartozásokat, teljesíti a hagyományokat és az utasításokat, majd a végrendeletnek és a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően, és minden esetben közvetlenül a hagyaték felosztása után kiadja a hagyatéki vagyont az örökösöknek.
A végrendeleti végrehajtó pert indíthat és perelhető a hagyaték, annak része vagy egy adott vagyontárgy kezelésével kapcsolatos kérdésekben. Emellett pert indíthat a hagyaték tárgyát képező jogosultságokkal összefüggő kérdésekben, és perelhető a hagyatéki tartozásokat érintő ügyekben.
A végrendeleti végrehajtó köteles kiadni a konkrét hagyomány tárgyát annak a személynek, akinek javára a hagyományt rendelték.
A törvényes örökösnek be kell nyújtania a családi állapotot igazoló megfelelő dokumentumokat (pl.: születési anyakönyvi kivonat, házassági anyakönyvi kivonat), hogy bizonyítsa az elhunyttal fennálló kapcsolatát. Az örökös és a hagyományos a végrendelet bemutatásával igazolja a hagyatékra való jogosultságát.
Ez a webhely az Európa Önökért portál része.
Örömmel vesszük visszajelzését arról, hogy hasznosnak találta-e az oldalon szereplő információkat.
Ennek a lapnak a különböző nyelvi változatait az Európai Igazságügyi Hálózat tagállami kapcsolattartói tartják fenn. Az Európai Bizottság szolgálata készíti el a fordításokat a többi nyelvre. Előfordulhat, hogy az eredeti dokumentumon az illetékes tagállami hatóság által végzett változtatásokat a fordítások még nem tükrözik. Sem az Európai Igazságügyi Hálózat, sem a Bizottság nem vállal semmilyen felelősséget, illetve kötelezettséget az e dokumentumban közzétett vagy hivatkozott információk és adatok tekintetében. Az ezen oldalért felelős tagállam szerzői jogi szabályait a Jogi nyilatkozatban tekintheti meg.