

A tájékoztatók elkészítésében közreműködött az Európai Unió Közjegyzőségeinek Tanácsa (CNUE).
A szlovák jogban az öröklési szerződés és a közös végrendelet nem megengedett.
A végrendelkezésnek több módja van:
1. A végrendelkező által saját kezűleg írt végrendeletnek a végrendelkező saját aláírását és a keltezést kell tartalmaznia. Az így írt végrendeletet tanúknak nem kell aláírniuk.
2. A más módon (számítógéppel, írógéppel vagy más személy kézírásával) leírt végrendeletet két tanú előtt kell aláírni, akik úgyszintén aláírják a végrendeletet, ezzel tanúsítva, hogy a dokumentum valóban a végrendelkező végakaratának kifejezése. Az így készült végrendeletnek tartalmaznia kell továbbá a végrendelkező aláírását és a keltezést.
3. Közjegyzői végrendelet. A végrendelet e fajtája esetében a tartalmi és alaki követelmények betartása a közjegyző felelőssége. A közjegyző által hitelesített végrendeletet a végrendeletek központi közjegyzői nyilvántartásában kell nyilvántartásba venni.
4. A végrendelet sajátos formája használható akkor, ha a végrendelkező egészségi állapota rossz, nem lát vagy nem hall, vagy írásra, illetve olvasásra képtelen. Ilyen esetekben három tanúnak kell a végrendelkezéskor jelen lennie. Ők a végrendelet meghallgatását és leírását követően azt tanúként aláírják. Az okiratban fel kell tüntetni az azt leíró és felolvasó személyt, továbbá azt, hogy miként igazolták azt, hogy az okirat a végrendelkező valós végakaratát tartalmazza.
Tanúként csak cselekvőképes személy járhat el. Nem járhat el tanúként vak, siket, néma, illetve a végrendelet nyelvét nem ismerő személy, továbbá az, akinek javára a végrendelet rendelkezést tartalmaz.
A végrendelet érvényességéhez abban fel kell tüntetni készítésének napját, hónapját és évét. Természetesen fontos tartalmi elem az örökösök megjelölése, akik a hagyaték egészét, arányos részeit, vagy meghatározott vagyontárgyakat örökölnek (ki mit fog kapni).
Amennyiben a végrendeletet a végrendelkező saját kezűleg írta, ajánlatos, hogy a hozzá közel álló személyekkel közölje, hogy a végrendeletet hova tette letétbe.
A végrendeletben kikötött feltétel joghatással nem bír.
A közjegyzőnek az általa közjegyzői okirat formájában elkészített végrendeletet hivatalból be kell jegyeztetnie a végrendeletek központi közjegyzői nyilvántartásába, amelyet a közjegyzői kamara vezet. A fenti 1., 2. és 4. pont szerint készült végrendeleteket nem kell nyilvántartásba venni, de a végrendelkező vagy más személy kérelmére a közjegyző azt megőrzésre átveheti. A közjegyzőnek a megőrzésre így átvett végrendeletet is be kell jegyeztetnie a végrendeletek központi közjegyzői nyilvántartásába.
Igen, a polgári törvénykönyv (a 40/1964. sz. törvény, Občiansky zákonník) 479. cikke meghatározza a kötelesrészeket és a kötelesrészre jogosultakat neopomenuteľný dedič): „Kiskorú leszármazottak esetében a kötelesrész legalább a törvényes örökrészüknek megfelelő rész, nagykorú leszármazottak esetében pedig legalább a törvényes örökrészük fele. Ha a végrendelet a fenti rendelkezéssel ellentétes, a végrendelet adott része érvénytelen, kivéve, ha az illető leszármazottat kitagadták az öröklésből.”
Az öröklés a törvény erejénél fogva, végrendelettel, vagy e két módon együttesen történik. Ha az elhunyt nem hagyott hátra végrendeletet, vagy vannak a végrendeletben nem érintett vagyontárgyak, az öröklés a törvényes öröklés rendje szerint, öröklési osztályok alapján történik.
Első öröklési osztály
Az első osztályban az elhunyt gyermekei és házastársai egyenlő arányban örökölnek. Ha a gyermek nem örököl, a gyermek örökrésze egyenlő arányban e gyermek gyermekei között oszlik meg. Ha e gyermekek vagy közülük bármelyik nem örököl, helyette leszármazói(k) örökölnek egyenlő arányban.
Ha az elhunytnak leszármazói nincsenek, vagy a leszármazói nem örökölnek (azaz az öröklést mindegyikük visszautasította vagy egyik sem örökölhet, vagy az örökhagyó valamennyiüket érvényesen kitagadta az öröklésből vagy nem vette őket figyelembe), akkor az öröklésben az örökösök második osztálya következik.
Második öröklési osztály
Ha az elhunyt leszármazói nem örökölnek, akkor az örökösök második osztályába tartozó személyek örökölnek: a házastárs, az elhunyt szülei, és mindenki más, aki az elhunyttal annak halála előtt legalább egy évig közös háztartásban élt, és aki emiatt a közös háztartásról gondoskodott, vagy akit az elhunyt eltartott. A második osztályba tartozó örökösök egyenlő arányban örökölnek, a házastársnak azonban mindig meg kell kapnia legalább a hagyaték felét.
Harmadik öröklési osztály
Ha nem örököl sem a házastárs, sem a szülők, a harmadik osztályba tartozó örökösök örökölnek egyenlő arányban, ideértve az elhunyt testvéreit és mindenki mást, aki az elhunyttal annak halála előtt legalább egy évig közös háztartásban élt, és aki emiatt a közös háztartásról gondoskodott, vagy akit az elhunyt eltartott. Ha az elhunyt valamelyik testvére nem örököl, a testvér gyermekei egyenlő arányban kapják a testvér részét.
Negyedik öröklési osztály
Ha a harmadik osztályban örökös nincsen, a negyedik osztályban az elhunyt nagyszülei örökölnek egyenlő arányban, és ha a nagyszülők egyike sem örököl, a nagyszülők gyermekei egyenlő arányban örökölnek.
Örökös hiányában a hagyaték főszabály szerint az államra száll át.
Az a járásbíróság, amelynek illetékességi területén az örökhagyó az elhalálozás időpontjában állandó lakóhellyel rendelkezett, vagy ha az örökhagyónak Szlovákiában nem volt állandó lakóhelye, az a járásbíróság, amelynek illetékességi területén az örökhagyó vagyona található, ilyen bíróság hiányában pedig az a bíróság, amelynek illetékességi területén az örökhagyó elhunyt. A járásbíróság közjegyzőt jelöl ki az ügyben való eljárásra és határozathozatalra. A közjegyző cselekményei bírósági aktusoknak minősülnek. Kivételt jelent ez alól az öröklési eljárás megindításáról szóló határozat, a külföldi jogsegély iránti megkeresés, a közjegyző és munkatársainak felmentéséről szóló határozat, az öröklés tárgyában hozott határozat hatályon kívül helyezése, amennyiben utólag megállapítást nyer, hogy az örökhagyó életben van, vagy a holttá nyilvánítást visszavonták.
Az örökösök az öröklés elfogadásáról vagy visszautasításáról a közjegyző előtt szóban nyilatkoznak, vagy pedig a hagyatéki bíróságnak attól az időponttól számított egy hónapon belül írásbeli nyilatkozatot küldenek, hogy az öröklés visszautasítására vagy elfogadására fennálló jogukról és a nyilatkozat jogkövetkezményeiről szóló bírósági értesítést kézhez vették.
A szlovák jogban a hagyomány jogintézménye nem létezik.
A kötelesrész visszautasítása vagy elfogadása tekintetében külön nyilatkozat nem létezik. Az eljárás az öröklés elfogadására vagy visszautasítására vonatkozó eljárással azonos, azonban eljárás esetén az egyhónapos határidő nem érvényesül.
Az anyakönyvi hivatal értesíti az illetékes kerületi bíróságot a kerületben történt halálesetekről. A bíróság a halálesetről vagy holtnak nyilvánításról való tudomásszerzéskor erre irányuló kérelem nélkül is, hivatalból megindítja az eljárást. A bíróság először a végrendeletek központi közjegyzői nyilvántartásában ellenőrzi, hogy az elhunyt hagyott-e hátra végrendeletet, az örökségből kitagadó nyilatkozatot vagy ezen okiratok visszavonását, vagy a jogválasztásról szóló nyilatkozatot, és megállapítja, hogy ezek az okiratok melyik közjegyzőnél kerültek letétbe helyezésre. A bíróság előzetes vizsgálatot folytat az örökösök, valamint az elhunyt hagyatékának és tartozásainak felkutatására, és az öröklés biztosítása érdekében minden sürgős intézkedést megtesz. Az öröklés vizsgálata tárgyában nem szükséges tárgyalást tartani, ha a bíróság megállapítja, hogy egyetlen örökös van, vagy ha a hagyaték főszabály szerint az államra száll.
Amennyiben az öröklés nem vitatott, a közjegyző a bíróság megbízottjaként öröklési bizonyítványt állít ki a következő esetekben:
A jogerős öröklési bizonyítvány a jogcímnek az örökösökre történő átszállását megtestesítő okirat.
Ha az öröklési jogosultságra vonatkozó határozat vitatott tények megállapításától függ és a békéltetés sikertelen, a bíróság elrendeli, hogy az a jogosult, akinek a jogosultsága a legkevésbé valószínűnek tűnik, terjesszen elő a vitatott tények megállapítása iránti keresetet. A bíróság a keresetindítási határidőt is meghatározza, amely nem lehet rövidebb egy hónapnál.
Amennyiben a hagyaték túlnyomó részében tartozással terhelt, és az örökösök és az elhunyt hitelezői nem kötnek megállapodást a hagyaték tartozások kiegyenlítése fejében történő átruházásáról, a bíróság elrendelheti a hagyaték felszámolását. A felszámolást elrendelő végzésben a bíróság felkéri a hitelezőket a követeléseik megadott határidőn belüli bejelentésére; ennek hiányában a követelések elévülnek.
A bíróság (a közjegyző a bíróság megbízottjaként) a túlnyomó részében tartozással terhelt hagyatékot az elhunyt összes vagyontárgyának a hasonló vagyontárgyakéhoz hasonló áron történő értékesítésével számolja fel. A vagyontárgyak értékesítésekor a bíróság megbízottja a felek képviseletében saját nevében jár el, de figyelembe veszi a felek által az eszközök értékesítésével kapcsolatban adott kedvezőbb javaslatokat. A közjegyző az értékesítésből származó bevételt az általa e célból nyitott bankszámlán letétbe helyezi. Ha egyes vagyontárgyak megmaradnak, azok az államra szállnak át az elhunyt halálának napjával.
Az örökség az elhunyt halálával száll át. Az öröklési bizonyítvány vagy a bíróság határozata pusztán egy múltbeli tény deklarálására szolgál. A hagyatékkal azonban csak a jogerős öröklési bizonyítvány vagy jogerős bírósági végzés birtokában lehet teljes körűen rendelkezni.
Az elhunyt halálának napja halotti bizonyítvánnyal, illetve szlovák állampolgár külföldön bekövetkezett halála esetében a szlovák Belügyminisztérium különleges nyilvántartója által kiállított haláleseti értesítéssel igazolható; eltűnt személy esetében pedig a holtnak nyilvánítási eljárásban hozott bírósági határozattal, amelyben a bíróság megállapítja a halál időpontját. Szlovák állampolgárt csak szlovák bíróság nyilváníthat holtnak. A szlovák bíróságok külföldi állampolgárt holtnak nyilváníthatnak, de ennek jogkövetkezményei csak a szlovákiai állandó lakóhellyel rendelkező személyekre és csak a Szlovákiában található vagyontárgyakra vonatkoznak.
Igen, az örökösök felelnek az örökhagyó tartozásaiért és a temetésével kapcsolatos észszerű költségekért, de csak saját örökrészük értékééig. az örökösök nem kötelesek az elhunyt tartozásainak saját vagyonukból történő kiegyenlítésére. Ha több örökös van, a hagyaték egészéből való részesedésük arányában felelnek az elhunyt temetéséért és tartozásaiért. Ha a hagyaték túlnyomó részében tartozással terhelt, az örökösök megállapodhatnak a hitelezőkkel arról, hogy a hagyatékot a tartozások kiegyenlítése céljából átengedik nekik. A bíróság jóváhagyja a megállapodást, feltéve, hogy az nem ütközik jogszabályba vagy nem sérti a közerkölcs elfogadott elveit.
Az ingatlan bejegyzésére az ingatlan-nyilvántartásba az ingatlan fekvése szerinti körzeti hatóság rendelkezik hatáskörrel. A hatóság a bejegyzést hivatalból, vagy a tulajdonos, illetve más feljogosított személy kérelmére végzi el. A bejegyzés iránti kérelmet írásban kell benyújtani, és annak a következőket kell tartalmaznia:
a) a kérelmező neve (kereskedelmi neve) és állandó lakóhelye (bejegyzett székhelye);
b) annak a körzeti hatóságnak a megjelölése, amelyhez a kérelmet intézték;
c) az ingatlanon fennálló tulajdonjogot megtestesítő közokirat vagy egyéb okirat megjelölése;
d) a mellékletek jegyzéke. A bejegyzési kérelem mellékletei a következők:
i. az ingatlanon fennálló tulajdonjogot megtestesítő közokirat vagy egyéb okirat; ha a kérelem törvény erejénél fogva alapított zálogjog bejegyzésére vonatkozik, a követelés fennállását igazoló okiratot nem kell csatolni;
ii. az ingatlan megjelölése, amennyiben az nem szerepel a tulajdonjogi jogcímet tartalmazó dokumentumban;
iii. az eljárás szempontjából bizonyító erővel rendelkező egyéb dokumentumok.
Hagyatéki gondnok kijelölése nem kötelező. Ha azonban a közérdek vagy a felek nyomós érdeke úgy kívánja, a bíróság hivatalból biztosítási intézkedést hoz a hagyaték biztosítására, és hagyatéki gondnokot is kirendelhet. Leggyakrabban az örökösök egyike vagy az elhunythoz közel álló más személy a hagyatéki gondnok, de lehet a szóban forgó hagyatéki eljárásban a bíróság megbízottjaként eljáró közjegyzőtől eltérő más közjegyző is.
A szlovák jog szerint rendelt hagyatéki gondnok szerepe eltér a szokásjogi (common law) jogrendszerekben kirendelt hagyatéki gondnok szerepétől.
A végrendeletet a bíróság megbízottjaként kijelölt közjegyző hajtja végre. Az örökléssel megszerzett hagyatékot az örökösök kezelik, de a hagyatéki eljárás lezárása előtt a bíróság engedélye szükséges a hagyatékban szereplő vagyontárgyakkal való rendelkezéshez és a mindennapos ügyvitel körét meghaladó egyéb cselekményekhez.
A hagyatéki eljárás alatt a hagyatéki gondnok a bíróság által megszabott korlátokon belül megteszi a hagyatékot alkotó vagyontárgyak állagmegóvásához szükséges intézkedéseket. Felhatalmazásának terjedelmét a bíróság úgy határozza meg, hogy az lehetővé tegye a hagyatéki gondnok számára a hagyatékot alkotó vagyontárgyak állagmegóvását. A hagyatéki gondnok felelősséggel tartozik a törvényben vagy a bíróság által előírt kötelezettségek megszegésével okozott károkért. A hagyatéki eljárás végén a hagyatéki gondnok végső jelentést készít az örökösök számára, a bíróság pedig dönt a hagyatéki gondnok díjáról és költségtérítéséről, amit a hagyatékot megszerző örökös fizet ki.
A hagyatéki eljárás végén a közjegyző öröklési bizonyítványt állít ki, amely bírósági határozatnak minősül. Az öröklési bizonyítvány tartalmazza az örökösök nevét és megjelöli az egyes örökösöket megillető vagyontárgyakat és örökrészük mértékét.
Bármely örökös kérelmére a közjegyző a hagyatéki eljárás során csoportos öröklési bizonyítványt is kiállíthat. Ez „az ügy irataiból ismert tények megerősítése” a hagyatéki eljárást lefolytató közjegyző által kiállított közokirat formájában, főként valamelyik örökös vagy olyan más jogosult jogállásának igazolására, akire az elhunyt valamely joga átszáll (pl.: biztosítási kötvény alapján kifizetésre kerülő kártérítés, tagsági jogok, folyamatban lévő eljárásban eljárási jogállás, stb.).
Ez a webhely az Európa Önökért portál része.
Örömmel vesszük visszajelzését arról, hogy hasznosnak találta-e az oldalon szereplő információkat.
Ennek a lapnak a különböző nyelvi változatait az Európai Igazságügyi Hálózat tagállami kapcsolattartói tartják fenn. Az Európai Bizottság szolgálata készíti el a fordításokat a többi nyelvre. Előfordulhat, hogy az eredeti dokumentumon az illetékes tagállami hatóság által végzett változtatásokat a fordítások még nem tükrözik. Sem az Európai Igazságügyi Hálózat, sem a Bizottság nem vállal semmilyen felelősséget, illetve kötelezettséget az e dokumentumban közzétett vagy hivatkozott információk és adatok tekintetében. Az ezen oldalért felelős tagállam szerzői jogi szabályait a Jogi nyilatkozatban tekintheti meg.