

Információk keresése régiónként
A határidők azok az időtartamok, amelyen belül az eljárási cselekményt el kell végezni, vagy amelynek el kell telnie az ügy tárgyalása, illetve az eljárási cselekmény elvégzése előtt. A határidők bevezetésének célja a gyors igazságszolgáltatás és a meghallgatáshoz való jog biztosítása. Az eljárásjogi határidők azok, amelyek megtartása vagy elmulasztása eljárásjogi következményekkel jár. Két fő kategória különböztethető meg: 1) Az eljárási CSELEKMÉNY elvégzésére előírt határidők azok, amelyeken belül az eljárási cselekményt el kell végezni, ilyen például a fellebbezés előterjesztésére megadott határidőnél (lásd CCP 318. cikkének (1) bekezdését), míg az 2) ELŐKÉSZÍTŐ határidők azok, amelyek eltelte után kell az eljárási cselekményt elvégezni. Ezek a határidők az alperes idézésére előírt határidőhöz (lásd a CCP 228. cikkét) hasonlóan általában az alperesek érdekét szolgálják, mivel a felkészüléshez szükséges időt biztosítják számukra. Ez a megkülönböztetés jelentős, tekintettel arra, hogy az eljárási cselekmény elvégzésére megállapított határidő a felek közös egyetértésével kiterjeszthető, míg az előkészítő határidőt nem lehet meghosszabbítani. Az eljárási cselekmény elvégzésére megállapított határidő a határidőt követő munkanapon jár le, ha a határidő munkaszüneti napon járna le, míg az előkészítő határidők a határidő utolsó napján járnak le függetlenül attól, hogy ez a nap ünnepnap vagy munkaszüneti nap. A polgári perrendtartás (CCP) által szabályozott fontos eljárásjogi határidők irányadó jelleggel a következők:
A CCP különösen meghatároz továbbá más eljárásokra irányadó eljárási határidőket, így a házassági kérdésekkel kapcsolatos eljárásokra (bontóper, házasság érvénytelenítése, stb.), a fizetési meghagyással kapcsolatos kérelemre és e meghagyással szembeni ellentmondásra (lásd a CCP 632. cikkét), a bérleti jogvitákra, a munkaügyi jogvitákra, az ideiglenes intézkedésekre, a végrehajtási eljárásokra, valamint az ilyen végrehajtási eljárásokkal kapcsolatos kifogásokra.
Görögországokban az 1157/1981. sz. törvény tartalmazza az ünnepnapok nem kimerítő felsorolását. Valamely ünnepnap fennállása megállapításának feltétele az ügyleti forgalom általános hiánya, ezért konkrét szakmák vagy szolgáltatások ünnepei nem relevánsak. Ezek az ünnepek lehetnek nemzeti, vallási vagy egyéb ünnepek, ideértve a helyi vagy az időszakos ünnepeket is. Az ünnepnapok az államigazgatási szervek számára munkaszüneti napok. A következő napok ünnepnapok: március 25. (nemzeti ünnep), október 28. (nemzeti ünnep), január 1., vízkereszt (január 6.), nagypéntek, nagyszombat, május 1., augusztus 15., karácsony első és második napja, pünkösdhétfő, a nagyböjt kezdete (hamvazóhétfő), húsvéthétfő és minden vasárnap.
A CCP 144-151. cikkei rendelkeznek az eljárási határidőkről. Az időtartamukat meghatározó jogforrástól függően a határidők törvényes (amelyeket jogszabály ír elő, mint a keresetindításra megállapított határidőt), bírói (amelyeket az ügyben eljáró bíróság határoz meg, mint a felek személyes megjelenésére megállapított határidőt - lásd a CCP 245. cikkét), felfüggesztő (amelynek elmulasztása a tárgyalás elmulasztásának joghátrányával jár) és kötelező jellegű határidők szerint (amelynek elmulasztása jogvesztéssel jár) csoportosíthatók. A határidők kezdetét és lejáratát a következőkben ismertetjük. A határidő megszakad, amennyiben annak időtartalma alatt a fél meghal. Amennyiben a határidő az irat kézbesítésekor kezdődik, az új határidőt az elhunyt személy törvényes örökösei részére megismételt kézbesítés napjától kell számítani. Amennyiben egyéb esemény a határidő számításának alapja, az új határidőt a vonatkozó nyilatkozat fent említett személyek részére történő kézbesítésének napjától kell számítani. Amennyiben a határidő alatt a tárgyalás félbeszakad, úgy a határidő megszakad, és az új határidő az új tárgyalás napjától kezdődik. A CCP 147. cikkének (7) bekezdésében szabályozott eljárási cselekményekre meghatározott határidőkbe nem számít bele az augusztus 1-től 31-ig terjedő időszak. Ez vonatkozik a keresetindításra és az ellentmondásra meghatározott határidőre is.
A törvény nemcsak a felek közös megegyezése útján, hanem a bíróság hozzájárulásával is lehetővé teszi a határidők meghosszabbítását. Mind a törvény, mint a bíró által megállapított határidő meghosszabbítható azzal a kitétellel, hogy az nem sértheti harmadik személyek jogait. A bírót nem köti a megegyezés meghosszabbítására irányuló kérelem, és a körülmények esetről-esetre történő mérlegelése alapján annak részben eleget tehet vagy visszautasíthatja azt. Ez azt jelenti, hogy a feleknek indokolni kell a hosszabbítás megalapozottságát. Végül, a határidő a felek egyetértésével bírói döntéssel lerövidíthető. A keresetindítási határidő kivételével valamennyi törvény által meghatározott határidő lerövidíthető.
A határidő kezdőnapja az nap, amely a határidő megkezdésére okot adó esemény bekövetkezésének napját követi (a momento ad momentum).
A polgári perrendtartás nem teszi lehetővé a határidő meghosszabbítását vagy lerövidítését, amennyiben az iratokat postai úton vagy más típusú közlekedési szolgáltatás útján továbbítják vagy kézbesítik.
Azt a napot, amelyre a határidő megkezdésére okot adó cselekmény esett, csak jogszabály, ítélet vagy szerződés kifejezett rendelkezése esetén lehet figyelembe venni. Nem minősül ilyen rendelkezésnek az a rendelkezés, hogy valamely adott határidőt a kézbesítés napjától kell számítani. Erre tekintettel a jogorvoslatokra, a fellebbezésre, további fellebbezésre, illetve ellentmondásra megállapított szigorú határidők az ítélet kézbesítésének vagy közzétételének napját követő napon kezdődnek. Azonban, ha a határidőt egy meghatározott naptól kell számítani, ezt a napot a határidő számításánál figyelembe kell venni. Amennyiben a határidő megkezdésére okot adó esemény a kézbesítés, a határidő számításánál a kézbesítendő dokumentum tartalmáról szóló bármely más tájékoztatási mód figyelmen kívül marad.
A köztes ünnepnapok figyelmen kívül maradnak. A munkanapokat a határidő-számításnál csak kifejezett rendelkezés esetén kell figyelembe venni (például a fizetési meghagyás elleni ellentmondás benyújtására vonatkozó határidő esetében).
A hónapokban vagy években kifejezett határidőknél hasonlóképpen figyelmen kívül maradnak a köztes ünnepek, kivéve ha törvény kifejezetten rendelkezik arról, hogy a határidő munkanapokra vonatkozik.
Az években kifejezett határidő az utolsó év megfelelő napján jár le. Kérjük, vegye figyelembe, hogy a számításnál a szökőév fennállása irreleváns.
A hónapokban kifejezett határidő az utolsó hónap azon napján jár le, amely számánál fogva a kezdőnapnak megfelel. Ha ez a nap a hiányzik, a határidő a hónap utolsó napján jár le. Kérjük, vegye figyelembe, hogy az egyes hónapok napjainak száma irreleváns.
Féléves határidő hat (6) hónapos határidőnek, fél hónapos határidő pedig tizenöt (15) napos határidőnek minősül.
Hetekben kifejezett határidő esetén a határidő azon a napon jár el, amely elnevezésénél fogva a kezdőnapnak megfelel; azaz amennyiben az esemény hétfőn történt, az egy hetes határidő a következő hétfőn jár le.
Amennyiben a határidő szombaton, vasárnap, ünnepnapon vagy munkaszüneti napon jár le, úgy az a következő munkanapig meghosszabbodik.
A törvény nemcsak a felek közös megegyezése útján, hanem a bíróság hozzájárulásával is lehetővé teszi a határidők meghosszabbítását. Mind a törvény, mint a bíró által megállapított határidő meghosszabbítható azzal a kitétellel, hogy az nem sértheti harmadik személyek jogait. A bírót nem köti a megegyezés meghosszabbítására irányuló kérelem, és a körülmények esetről-esetre történő mérlegelése alapján annak részben eleget tehet vagy visszautasíthatja azt.
A görög jog szerint a bírói jogvédelem iránti igény a jogvita jellegétől függetlenül az állandó és az ideiglenes bírói jogvédelmet is magában foglalja. Azokban az esetekben, amelyekben az ügy sürgősségére tekintettel vagy közvetlen veszély elhárítása érdekében a bíróság elrendelheti jog megóvását vagy biztosítását, helyzet rendezését, valamint annak megváltoztatását vagy megsemmisítését célzó intézkedések foganatosítását, sürgősségi eljárásnak van helye (a CCP 682–738. cikkeinek megfelelően). A sürgősségre tekintettel a bíró a gyors megoldás biztosítása érdekében eljárva és a felek meghallgatáshoz való jogának figyelembevétele mellett hatáskörrel rendelkezik az ideiglenes intézkedés iránti kérelemmel kapcsolatos tárgyalás idejének és helyének meghatározására. Ezért a bíró még olyan személyekre is saját mérlegelési hatáskörének keretében határozhatja meg az idézés kibocsátásának módját és a bíróság előtti megjelenés határidejét, akik külföldön vagy ismeretlen helyen tartózkodnak. A tárgyalás vasárnapra vagy ünnepnapra is kitűzhető. A fent említett határidők – anélkül, hogy meghosszabbíthatók lennének –az ideiglenes intézkedés kivételével valamennyi polgári eljárásra alkalmazandók.
A görög jogban nincs ilyen rendelkezés.
Bírósági tevékenységgel kapcsolatos határidők elmulasztásának nincsenek eljárásjogi következményei. A felek eljárási cselekményeinek elvégzésére meghatározott határidő túllépése jogvesztéssel jár, míg másfajta következmények – mint a tárgyalás elfogadhatatlansága – előkészítő határidők esetén merülhetnek fel (lásd a CCP 271. cikkének (1) bekezdését).
Az in integrum resritutio az Alkotmány által előírt jogorvoslat, amellyel a határidőt – akár vis maior, akár a másik fél csalárd szándéka következtében – elmulasztó fél kérheti a határidő lejárta előtt fennálló helyzetének megfelelő helyreállítást.
Kivételes esetben azonban ilyen kérelem nem terjeszthető elő, amennyiben a) az a kérelmező meghatalmazott ügyvédjének vagy jogi képviselőjének hibáján, vagy b) olyan tényeken alapul, amelyeket a bíró a határidő meghosszabbításra vagy elhalasztására irányuló kérelem tárgyalásán az érintett hosszabbítás vagy halasztás megítélése céljából értékelt. A kérelemnek tartalmaznia a határidő elmulasztásának indokát, az annak alátámasztására szolgáló bizonyítékokat, illetve az elmulasztott cselekményt, vagy az arra vonatkozó kijelentést, hogy azt teljesítették. Az in integrum restitutióra irányuló kérelem esetén a vis maiort okozó akadály megszűnésének vagy a csalárd szándékról való értesítés napját követő harminc (30) napon belül kell eljárni azzal a feltétellel, hogy nem kerülhet sor új határidő kitűzésére, ha a fent említett határidőt bármilyen okból elmulasztják (lásd a CCP 152-158. cikkét).
Kivételes esetben azonban ilyen kérelem nem terjeszthető elő, amennyiben az (a) a kérelmező meghatalmazott ügyvédjének vagy jogi képviselőjének hibáján, (b) olyan tényeken alapul, amelyeket a bíró a határidő meghosszabbításra vagy elhalasztására irányuló kérelem tárgyalásán az érintett hosszabbítás vagy halasztás megítélése céljából értékelt. A kérelemnek tartalmaznia a határidő elmulasztásának indokát, az annak alátámasztására szolgáló bizonyítékokat, illetve az elmulasztott cselekményt, vagy az arra vonatkozó kijelentést, hogy azt teljesítették. Az in integrum restitutióra irányuló kérelem esetén a vis maiort okozó akadály megszűnésének vagy a csalárd szándékról való értesítés napját követő harminc (30) napon belül kell eljárni azzal a feltétellel, hogy nem kerülhet sor új határidő kitűzésére, ha a fent említett határidőt bármilyen okból elmulasztják (lásd a CCP 152-158. cikkét).
Ennek a lapnak a különböző nyelvi változatait az Európai Igazságügyi Hálózat tagállami kapcsolattartói tartják fenn. Az Európai Bizottság szolgálata készíti el a fordításokat a többi nyelvre. Előfordulhat, hogy az eredeti dokumentumon az illetékes tagállami hatóság által végzett változtatásokat a fordítások még nem tükrözik. Sem az Európai Igazságügyi Hálózat, sem a Bizottság nem vállal semmilyen felelősséget, illetve kötelezettséget az e dokumentumban közzétett vagy hivatkozott információk és adatok tekintetében. Az ezen oldalért felelős tagállam szerzői jogi szabályait a Jogi nyilatkozatban tekintheti meg.