A különböző jogi szakmák

Jogi szakmák – Bevezetés

Jelenleg 1964 hivatásos bíró tartozik az osztrák Szövetségi Igazságügyi Minisztérium hatáskörébe (2019. szeptember 1-jei állapotot tükröző adat, akik aktív, teljes munkaidős egyenértékben kifejezett pozíciókat képviselnek, többek között a Legfelsőbb Bíróságon és a Szövetségi Közigazgatási Bíróságon, azonban nem beleértve a központi hatóságnál betöltött tisztségeket).

Az Igazságügyi Minisztérium hatáskörén kívül is ki lehet nevezni bírákat, például a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság, a Szövetségi Pénzügyi Bíróság és a regionális közigazgatási bíróságok tagjait.

Emellett bizonyos ügyek elbírálásában – önkéntes alapon – laikusok is közreműködnek. Ők többek közt a büntetőeljárásokban ülnökként vagy esküdtként, a kereskedelmi, munkajogi és szociális eljárásokban pedig speciális szaktudással rendelkező, az ülnökhöz hasonló laikus bíróként járnak el.

413 ügyész (2019. szeptember 1-jei állást tükröző adat, amely az aktív, teljes munkaidős egyenértéknek megfelelő állásokat mutatja, beleértve a Legfőbb Ügyészséget, azonban nem beleértve a központi hatóságot), valamint 4848 tisztviselő és szerződéses alkalmazott van Ausztriában (2019. szeptember 1-jei állást tükröző adat, amely az aktív, teljes munkaidős egyenértéknek megfelelő állásokat mutatja, beleértve a Legfelsőbb Bíróságot és a Legfőbb Ügyészséget, azonban nem beleértve a központi hatóságot), akik a bíróságokat és az ügyészségeket támogatják munkájuk során.

A büntetés-végrehajtási rendszerben összesen 3799 fő foglalkoztatott (2019. szeptember 1-jei állapotot tükröző szám, amely az aktív állományú, teljes munkaidős egyenértéknek megfelelő állásokat mutatja, beleértve a Büntetés-végrehajtási Igazgatóságot is); ez az adat magában foglalja az összesen 3214 fegyőrt (beleértve a képzési szolgáltatásokért felelős személyeket is).

(1) Bírák

A bírák képzése és kinevezése

Azoknak, akik a rendes bírósági rendszerben kívánnak bíróvá válni, el kell végezniük jogi tanulmányaikat és bírósági gyakorlatot, majd bírósági előkészítő szolgálatot kell teljesíteniük. Évente körülbelül 70-80 bírójelöltet neveznek ki. A bírósági előkészítő szolgálat (a bírósági gyakorlattal együtt) főszabály szerint négy évig tart, és körzeti bíróságon, tartományi bíróságon, ügyészségen, büntetés-végrehajtási intézetnél, áldozatvédelmi vagy áldozatsegítő központban, valamint ügyvédi vagy közjegyzői irodánál, illetve a Finanzprokuraturnál lehet teljesíteni. A képzés egy része teljesíthető tartományi felsőbíróságon, a Legfelsőbb Bíróságnál, a Szövetségi Igazságügyi Minisztériumnál, a Büntetés-végrehajtási Igazgatóságon, pártfogó szolgálatnál, vagyonkezelő egyesületnél vagy gyámhivatalnál, a jogvédelemért felelős biztos hivatalánál vagy a pénzügyi ágazatban (például megfelelő vállalkozásoknál). A bírósági előkészítő szolgálat a bírói vizsgával zárul.

A bírói vizsga letételét követően a bírójelöltek megpályázhatják a megüresedő bírói állásokat.

A közigazgatási bírósági rendszerben nincs bírósági előkészítő szolgálat; a közigazgatási bíráknak azonban bizonyítaniuk kell a releváns szakmai tapasztalatot (például közigazgatási hatóságnál történő szolgálat). Kinevezésük előtt a Tartományi Közigazgatási Bíróság és a Szövetségi Közigazgatási Bíróság bíráinak el kell végezniük jogi tanulmányaikat, és ötéves jogi tapasztalattal kell rendelkezniük. A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság bíráinak tíz év jogi tapasztalattal kell rendelkezniük.

A rendes bíróságok bírái átmehetnek a közigazgatási bíróságokhoz. A közigazgatási bíróságok bírái is kinevezhetők rendes bírósági bírónak öt év közigazgatási bírósági megbízatást követően.

A bírákat elméletnem a szövetségi államfő nevezi ki, aki ezt a feladatot a legtöbb bírói állás tekintetében a szövetségi igazságügyi miniszterre ruházta át. Ezzel szemben a Tartományi Közigazgatási Bíróság bíráit az adott tartományi kormány nevezi ki. Bírának csak osztrák állampolgár nevezhető ki.

A hivatásos bíráktól meg kell különböztetni a tisztségüket önkéntes alapon ellátó laikus bírákat (Laienrichter*innen). Nekik nincs szükségük jogi képzettségre, és önkéntes alapon dolgoznak. Laikus bíró a büntetőügyekben közreműködő ülnök (Schöff*innen) és esküdt, valamint a munkajogi és szociális eljárások speciális szakértelemmel rendelkező, az ülnökéhez hasonló szerepet betöltő laikus bírája (Beisitzer*innen).

A bírák jogállása

A szövetségi rendes bíróságokra és közigazgatási bíróságokra kinevezett bírák szövetségi köztisztviselők. A szövetségi alkotmánytörvény (Bundes-Verfassungsgesetz) mellett a bírák képzésének és foglalkozási viszonyának fő jogi forrása a bírák és ügyészek szolgálati viszonyáról szóló törvény (Richter- und Staatsanwaltschaftsdienstgesetz). A törvény számos rendelkezést (például a fegyelmi jogot és a szolgálati leírásokat) nagyon hasonló módon szabályoz a bírákra és az ügyészekre vonatkozóan.

A tartományi közigazgatási bíróságok (Landesverwaltungsgerichten) bírái az adott tartomány köztisztviselői. Foglalkozási viszonyukat a szövetségi alkotmánytörvény és az egyes tartományi jogszabályok szabályozzák.

A hivatásos bírák kinevezése határozatlan időre szól, nyugállományba annak a hónapnak a végén vonulnak, amelyben betöltik 65. életévüket.

A szövetségi alkotmánytörvény 87. és 88. cikke értelmében a bíró a jog értelmezése és az ítélkezés során független állami szervként jár el. Ez a függetlenség egyrészt abban jelenik meg, hogy a bíró nem utasítható (tárgyi függetlenség), másrészt pedig abban, hogy nem mozdítható el és nem helyezhető át (személyi függetlenség). A bíró csak a jogszabályokhoz van kötve, és saját jogi meggyőződése alapján határoz. Más bíróságok hasonló jogi ügyekben hozott határozatai (precedensek) sem kötik.

A törvényes nyugdíjkorhatár betöltését követő végleges nyugdíjba vonulás kivételével a bírák akaratuk ellenére csak a jogszabályban előírt körülmények között és módon, alakszerű bírósági határozat alapján távolíthatók el hivatalukból, helyezhetők át más állásba vagy nyugdíjazhatók (a szövetségi alkotmánytörvény 88. cikke).

A bírák alkotmányban biztosított különleges jogállása csak bírói hivataluk ellátása során jut szerephez (a törvényben előírt és az ügyek elosztása keretében megállapított feladatok ellátása során). Kivételt képeznek az igazságszolgáltatás rendszerén belüli igazgatási ügyek (az igazságszolgáltatás működésének fenntartását célzó intézkedések). Ezekben az esetekben a bírák csak akkor függetlenek, ha az adott ügyben tanács vagy bizottság keretében kell eljárni (például a bírósági ügyek elosztása, javaslattétel bírói kinevezésre). Ettől eltérő esetekben a bírónak felettesei utasításait kell követnie. Az ügyek meghatározott elosztása biztosítja a törvényes bíróhoz való alkotmányos jog érvényesülését.

A közjegyzők szerepe és feladatai

A bírák polgári és büntetőügyekben ítélkeznek. Közigazgatási és alkotmányjogi ügyekben a közigazgatás ellenőrzése és az alkotmány védelme a feladatuk.

Jogi felelősség

Fegyelmi bíróság: A bíró, aki foglalkozási és etikai kötelezettségeit vétkesen megszegi, fegyelmi bíróság előtt felelősségre vonható. Rendes bírósági bírák esetében a fegyelmi bíróság a regionális felsőbíróságokon, illetve a Legfelsőbb Bíróságon működik, és kizárólag bírákból áll. A fegyelmi bíróság jár el az ügyészek foglalkozási kötelezettségszegési ügyeiben is. Néhány kivétellel ugyanezen fegyelmi rendelkezések alkalmazandók a szövetségi közigazgatási bíróságok bíráira is. Ezzel szemben a regionális közigazgatási bíróságok bíráira vonatkozó fegyelmi szabályokat a vonatkozó tartományi jogszabályok határozzák meg.

Büntetőbíróság: Ha a foglalkozási kötelezettségek vétkes megszegése egyúttal bűncselekményt is megvalósít, a bíró (és az ügyész) büntetőbíróság előtt kerül felelősségre vonásra (például hivatali visszaélés esetén).

Polgári bíróság: Az a fél, aki bíró (vagy ügyész) jogellenes és vétkes magatartása következtében kárt szenvedett el, ezt a kárt csak az állammal szemben érvényesítheti. Az állam szándékos cselekmény vagy súlyos gondatlanság esetén megtérítést követelhet a bírótól (vagy ügyésztől).

(2) Ügyészek

Szervezet

Az ügyészség hierarchikus szervezete általánosságban megegyezik a bírósági szervezettel.

Mind az 16, büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező elsőfokú bíróságon van ügyészség. Emellett Ausztria egész területén hatáskörrel rendelkezik a gazdasági és korrupciós bűncselekmények ügyében eljáró ügyészség (Wirtschafts- und Korruptionsstaatsanwaltschaft). Minden tartományi felsőbíróságon főügyészség, a Legfelsőbb Bíróságon pedig a Legfőbb Ügyészség működik. A főügyészségek és a Legfőbb Ügyészség közvetlenül a Szövetségi Igazságügyi Minisztériumnak vannak alárendelve.

Az ügyészek képzése és kinevezése

Az ügyészi képzés megfelel a hivatásos rendes bírósági bírák képzésének.

Ügyésszé csak az nevezhető ki, aki teljesíti a bíróvá történő kinevezés feltételeit.

A megüresedő ügyészi állásokat a bírói állásokhoz hasonlóan nyilvános pályázat útján lehet betölteni. Az ügyészek kinevezésére a szövetségi államfő jogosult, aki azonban a bírákhoz hasonlóan a kinevezési jogot a legtöbb álladó ügyészi állás tekintetében a szövetségi igazságügyi miniszterre ruházta át.

Az ügyészek jogállása

Az ügyészségek különálló, de nem független igazságügyi hatóságok. Hierarchikus felépítéssel rendelkeznek, és kötik őket a főügyészségek és végső soron a szövetségi igazságügyi miniszter utasításai.

Az utasítási jogot a jogszabályi előírások pontosan szabályozzák. A főügyészség és a szövetségi igazságügyi miniszter köteles utasításait írásba foglalni és indokolással ellátni. Az utasításokat ezenkívül csatolni kell a büntetőügy irataihoz. Az utasítás kiadása előtt a szövetségi miniszternek konzultálnia kell a Weisungsrattal (utasításokkal foglalkozó tanácsadó testület). A szövetségi igazságügyi miniszter miniszteri felelősséget visel, ezért felelősséggel tartozik a Parlament felé, és köteles tájékoztatni a Parlamentet.

Az egyes ügyészségek alkalmazottai kötelesek eleget tenni a vezető ügyész utasításának. Ha azonban az ügyész jogellenesnek tartja az utasítást, kérheti annak írásba foglalását vagy akár mentesítését is az érintett büntetőügy intézése alól.

A közjegyzők szerepe és feladatai

Az ügyészségek a bíróságoktól elkülönülő különleges szervek. Szerepük a büntető igazságszolgáltatáshoz fűződő közérdek védelme. Ez magában foglalja a nyomozási feladatok ellátását is. Felelősek továbbá a vádemelések büntetőeljárásban történő benyújtásáért és bemutatásáért is. Az ügyészségeket ezért vádhatóságnak is nevezik.

Az ügyészek feladata a vádemelés és a vád képviselete mind a tartományi bíróságon, mind pedig az annak illetékességi területén működő körzeti bíróságokon. A körzeti bíróságon a vádat rendszerint a körzeti ügyész (Bezirksanwalt) képviseli. A körzeti ügyészek olyan különleges szaktudással rendelkező tisztviselők, akik esetében az egyetemi végzettség nem kötelező.

Különös helyet foglal el a gazdasági és korrupciós bűncselekmények ügyében eljáró ügyészség, amelynek illetékessége az ország egész területére, hatásköre pedig elsősorban a hivatali és korrupciós bűncselekményekre, valamint az 5 000 000 EUR-t meghaladó összeget érintő gazdasági bűncselekményekre terjed ki. Szintén hatáskörébe tartoznak az 5 000 000 EUR-t meghaladó összeget érintő pénzügyi bűncselekmények, a társadalombiztosítási csalás minősített esetei, a csődeljárásssal kapcsolatos bűncselekmények minősített esetei (kridaträchtiges Verhalten), valamint a részvénytársaságokról szóló törvény, illetve a korlátolt felelősségű társaságokról szóló törvény szerinti bűncselekmények, a megfelelő nagyvállalkozások (legalább 5 000 000 EUR törzstőke vagy több mint 2000 alkalmazott) általi elkövetés esetében.

Az ügyészségek felettes szervei, a főügyészségek a bécsi, a grazi, a linzi, valamint az innsbrucki tartományi felsőbíróság mellett működnek. A főügyészségek amellett, hogy a tartományi felsőbíróságokon bemutatják a vádemelést, az illetékességi területükön működő ügyészségek felügyeletét is ellátják, és közvetlenül a szövetségi igazságügyi miniszternek vannak alárendelve.

A Legfelsőbb Bíróságon létrehozott Legfőbb Ügyészség pedig különleges pozíciót tölt be. Közvetlenül a szövetségi igazságügyi miniszter alá tartozik, és nincs joga ahhoz, hogy utasításokat adjon az ügyészségeknek és a főügyészségeknek. Nem mutat be vádiratot sem. Ehelyett feladata a Legfelsőbb Bíróság támogatása. Mindenekelőtt a törvény betartása érdekében semmiségi panaszt emelhet a Legfelsőbb Bíróságon olyan büntetőügyekben, amelyekben (már) nem áll jogorvoslati eszköz a felek rendelkezésére. Ezzel a Legfőbb Ügyészség jelentős szerepet játszik a jogegység és a jogbiztonság megőrzésében a büntetőjog terén.

Jogi felelősség

Az ügyészek fegyelmi, büntetőjogi és polgári jogi felelőssége a rendes bíróságok bíróiéval azonos módon került szabályozásra.

(3) Önálló bírósági tisztviselők

Szervezet

Ausztriában az önálló bírósági tisztviselők (Diplomrechtspfleger*innen) az igazságszolgáltatási rendszer alapvető támaszai. Napjainkban a polgári ügyekben hozott elsőfokú bírósági határozatok több mint 80%-át a 760 önálló bírósági tisztviselő hozza meg.

Az önálló bírósági tisztviselők képzése

Az önálló bírósági tisztviselők képzésén csak azok az igazságügyi alkalmazottak vehetnek részt, akik Matura (középiskolai záróvizsga) vagy Berufsreifeprüfung (szakiskolai záróvizsga) vizsgát tettek, elvégezték a gyakorlati bírósági képzést, és letették a bírósági és a különleges szolgálati vizsgát. A képzés további három évig tart, és magában foglalja a bírósági munkát, beleértve az adott munkaterületre vonatkozó intézkedések előkészítését, az általános és a munkaterület-specifikus képzéseken való részvételt, valamint a vonatkozó vizsgák letételét. Az önálló bírósági tisztviselői vizsga letételét követően, amennyiben az önálló bírósági tisztviselőkről szóló törvény (Rechtspflegergesetz) 3. szakaszában felsorolt egyéb feltételek teljesülnek, az önálló bírósági tisztviselőjelölt oklevelet kap a szövetségi igazságügyi minisztertől. Az oklevélben fel kell tüntetni a munkaterületet. Ezen oklevél megszerzését követően az önálló bírósági tisztviselőjelölt felhatalmazást kap arra, hogy a szövetségi területen belül igazságügyi tevékenységet folytasson, és így önálló bírósági tisztviselőként is dolgozhat.

A tartományi felsőbíróság elnöki tisztét betöltő bírónak ezt követően meg kell határoznia, hogy az érintett bírósági alkalmazottat mely bíróságon foglalkoztassák önálló bírósági tisztviselőként, és adott esetben azt is, hogy milyen időszakra. Az elnöki tisztet betöltő bíró által meghatározott bíróságon a bíróság vezetése (a bíróság elnöke vagy vezetője) beosztja az önálló bírósági tisztviselőt egy bíró által irányított bírósági részleghez, vagy adott esetben több bírósági részleghez.

Az önálló bírósági tisztviselő jogállása

Az önálló bírósági tisztviselők különleges képzettséggel rendelkező bírósági tisztviselők, akikre a szövetségi alkotmánytörvény (87a. cikk) és az önálló bírósági tisztviselőkről szóló törvény (Rechtspflegergesetz) alapján átruházták egyes pontosan meghatározott polgári ügyek első fokú intézését. Az önálló bírósági tisztviselőt csak az ügyek elosztása szerint az adott ügyben illetékes bíró utasításai kötik. A bírák bármikor fenntarthatják maguknak az ügy tárgyalásához való jogot, vagy lefoglalhatják az ügyet. Az önálló bírósági tisztviselők csak határozatokat hozhatnak. Az önálló bírósági tisztviselők által hozott határozatok a bírói határozatokhoz hasonlóan megtámadhatók. Ha a vitatott összeg miatt az általános szabályok alapján valamely határozat nem vagy csak korlátozott mértékben támadható meg, akkor az ügyben eljáró bírótól is kérni lehet annak elfogadását.

A gyakorlatban az önálló bírósági tisztviselők többnyire függetlenül dolgoznak. A bírák általi utasítás nem szokásos, arra rendkívül ritkán kerül sor.

A közjegyzők szerepe és feladatai

Önálló bírósági tisztviselőket az alábbi munkaterületeken neveznek ki:

• polgári eljárás, végrehajtás és fizetésképtelenséggel kapcsolatos ügyek (adósságrendezési eljárás),
• nemperes eljárások,
• ingatlan-nyilvántartással és hajólajstrommal kapcsolatos ügyek,
• cégjegyzékkel kapcsolatos ügyek.

E munkaterületek mindegyike különleges képzést és az adott munkaterület tekintetében történő önálló bírósági tisztviselői kinevezést igényel.

A bírák és az önálló bírósági tisztviselők közötti feladatmegosztás

Egy önálló bírósági tisztviselő tevékenységi köre nem terjed ki a fent megjelölt munkaterületeken felmerülő minden munkára és határozatra. Az önálló bírósági tisztviselő tevékenységi körébe tartozó ügyeket az önálló bírósági tisztviselőkről szóló törvény kifejezetten meghatározza, és a tevékenységi kör terjedelme az egyes munkaterületeken eltérően alakul.

Az önálló bírósági tisztviselőkről szóló törvény meghatározza az egyes munkaterületekre vonatkozó tevékenységi köröket. Ezek a tevékenységi területek konkrét felelősségi köröket ruháznak az önálló bírósági tisztviselőkre (például a fizetésképtelenségi ügyekben a tevékenységi terület magában foglalja a kerületi bíróságok előtti csődügyeket). Természetesen bizonyos feladatok a bíráknak vannak fenntartva.
Ezen túlmenően minden tevékenységi terület magában foglalja többek között a „fizetési meghagyásos” eljárások lefolytatását, az adott munkaterületen hozott bírósági határozatok joghatásának és végrehajthatóságának megerősítését, a jogi segítségnyújtás iránti kérelmek tárgyában az önálló bírósági tisztviselői eljárás során hozott határozatokat, valamint a hivatalos feladatok ellátását a nemzeti bíróságok vagy nemzeti hatóságok általi jogsegély iránti kérelmek alapján.

(4) Ügyvédek

Általános előírások

Az ügyvédek joga és feladata, hogy képviseljék ügyfeleiket minden peres és nemperes, továbbá minden közjogi és magánjogi ügyben, az Osztrák Köztársaság valamennyi bírósága és hatósága előtt.

Az ügyvédi tevékenység Ausztriában történő folytatásához nincs szükség hatósági kinevezésre, feltétele azonban az alábbi követelmények teljesítése. A főbb jogalapok között szerepel az ügyvédekről szóló törvény (Rechtsanwaltsordnung), RGBl.

Az alapvető jogalapokat az ügyvédekről szóló törvény (Rechtsanwaltsordnung, BGBI. 96/1896. szám), az ügyvédek és ügyvédjelöltek fegyelmi szabályzata (Disziplinarstatut für Rechtsanwälte und Rechtsanwaltsanwärter, BGBl. 474/1990. szám), az ügyvédi díjszabásról szóló szövetségi törvény (Bundesgesetz über den Rechtsanwaltstarif, BGBl, 189/1969. szám) és az ügyvédi vizsgáról szóló törvény (Rechtsanwaltsprüfungsgesetz, BGBl. 556/1985. szám) tartalmazza.

A szakmai gyakorlatra vonatkozó követelmények

Aki ügyvédi tevékenységet kíván folytatni, annak az osztrák jogi tanulmányokat követően összesen ötéves jogi szakmai gyakorlatot kell igazolnia, amelyből legalább hét hónapot bíróságon vagy ügyészségen, és három évet osztrák ügyvéd mellett ügyvédjelöltként kell eltölteni.

Az ügyvédi vizsga, amelynek letétele az ügyvédi tevékenység gyakorlásának feltétele, három éves gyakorlati foglalkoztatást követően tehető le, amelyből legalább hét hónapot bíróságon és legalább két évet ügyvéd mellett kell teljesíteni. A vizsga letételéhez a pályázóknak az ügyvédi kamara által ügyvédjelöltek számára kötelezően előírt képzésen kell részt venniük.

Azok, akik megfelelnek a meghatározott követelményeknek, felvehetők azon ügyvédi kamarák névjegyzékébe, amelyek bírósági körzetében tevékenykednek.

Bizonyos körülmények között azok a külföldi ügyvédek, akik az Európai Unió valamely tagállamának, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes másik államnak vagy Svájcnak az állampolgárai, szintén jogosultak a következőkre:

• Ausztriában ideiglenes jelleggel ügyvédi tevékenységet végezhetnek,
• kérhetik az illetékes ügyvédi kamara névjegyzékébe való felvételüket (alkalmassági vizsga letételét követően), vagy
• a származási országában használt szakmai megnevezés alatt haladéktalanul, alkalmassági vizsga nélkül megkezdhetik szakmai tevékenységük gyakorlását Ausztriában, és a tevékenység Ausztriában történő hároméves „tényleges és rendszeres” folytatását követően teljes mértékben beilleszkedhetnek az ügyvédi szakmába.

Bizonyos körülmények között valamely GATS tagállam ügyvédi kamarájának tagja is végezhet ideiglenes jelleggel bizonyos pontosan meghatározott ügyvédi tevékenységet az Osztrák Köztársaság területén.

Jogi felelősség

Az az ügyvéd, aki a szakmai kötelezettségeket megszegi vagy az ügyvédi kar tekintélyét csorbítja, a helyi ügyvédi kamara által választott fegyelmi tanács előtt felelősségre vonásra kerül. A fegyelmi tanács által kiszabható büntetések köre kiterjed az érintett személy ügyvédi névjegyzékből való törlésére is. Másodfokon a Legfelsőbb Bíróság jár el négy tagból álló tanácsban, amelyet két legfelsőbb bírósági bíró és két ügyvéd alkot.

Emellett az ügyvédeket természetesen büntetőjogi és polgári jogi felelősség is terheli.

Kamara, Osztrák Ügyvédi Kamara

A tartomány névjegyzékébe felvett valamennyi ügyvéd ügyvédi kamarát (Rechtsanwaltskammer) alkot. Az ügyvédi kamarák autonóm önkormányzattal rendelkező közjogi testületek.

Szövetségi szinten az osztrák ügyvédek érdekeit általában az Osztrák Ügyvédi Kamara (Österreichischer Rechtsanwaltskammertag) képviseli. Az Osztrák Ügyvédi Kamara Ausztria ügyvédi kamaráiból áll, képviselői ülésén pedig az ügyvédi kamarák küldöttei vesznek részt.

(5) Közjegyzők

Általános előírások

A közjegyzők megelőző igazságszolgáltatási tevékenységet ellátó, független és pártatlan intézményként állnak a jogkereső polgárok rendelkezésére magánjogi viszonyaik rendezése érdekében.

Fő feladatuk a jogi eljárásokban való részvétel és a jogi segítségnyújtás a lakosságnak. A közjegyzők közokiratokat állítanak ki, ellátják harmadik felek tulajdonának bizalmi őrzését, magánokiratokat készítenek, és – főként a nemperes eljárások területén – képviselik a feleket. A közjegyzők emellett nemperes eljárásokban bírósági szervként is eljárnak. Így úgynevezett bírósági megbízottként (Gerichtskommissär) különösen hagyatéki eljárások lefolytatását látják el.

Az eljáró közjegyző gondoskodik arról, hogy az elhunyt vagyonát biztosítják és az arra jogosultaknak átadják. Ez a tevékenység az öröklési jog és a nemperes eljárás különleges ismeretét követeli meg, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a közjegyzőket a polgárok gyakran keresik meg végrendeletek elkészítésében való közreműködés, valamint öröklési jogi ügyekben való általános tanácsadás és képviselet ellátása céljából.

A közjegyzők közhivatalt töltenek be, azonban nem köztisztviselők. Viselik a közjegyzői iroda működtetésének gazdasági kockázatát, azonban nem vállalkozást folytatnak. A szabad foglalkozások gyakorlóihoz hasonlóak, bírósági megbízottként azonban bírósági tisztviselők. A közjegyzői tevékenység főfoglalkozás, és nem kapcsolható össze ügyvédi tevékenységgel.

A közjegyzői helyek számát és a közjegyzői irodák székhelyét a szövetségi igazságügyi miniszter rendelettel módosíthatja. 2019. októberi állás szerint 519 közjegyzői hely van Ausztriában.

E tevékenység főbb jogalapjai a közjegyzői rendtartásban (Notariatsordnung, RGBl. 75/1871. szám), a közjegyzői okiratokról szóló törvényben (Notariatsaktsgesetz, RGBl. 76/1871. szám), a közjegyzői díjszabásról szóló törvényben (Notariatstarifgesetz, BGBl. 576/1973. szám), a közjegyzői vizsgáról szóló törvényben (Notariatsprüfungsgesetz, BGBl. 522/1987. szám), a bírósági megbízottakról szóló törvényben (Gerichtskommissärsgesetz, BGBl. 343/1970. szám), és a bírósági megbízottak díjszabásáról szóló törvényben (Gerichtskommissionstarifgesetz, BGBl. 108/1971. szám) vannak meghatározva.

Továbbképzések

Aki befejezte jogi tanulmányait (osztrák jogi tanulmányok) és a közjegyzői szakma iránt érdeklődik, annak keresnie kell egy közjegyzőt, aki alkalmazza őt, és felveteti a közjegyzőjelöltek névjegyzékébe.

A közjegyzőjelöltek névjegyzékébe, amelyet az illetékes közjegyzői kamara vezet, csak az vehető fel, aki hét hónapos, bíróságon vagy ügyészségen joggyakornokként töltött bírósági gyakorlattal rendelkezik, és a jelöltek névjegyzékbe való első felvétel időpontjában nem töltötte be 35. évét.

A közjegyzői vizsgára bocsátáshoz a közjegyzőjelöltnek a közjegyzői kamara által kötelezően előírt képzésen kell részt vennie.

A közjegyzői vizsgát két részben kell letenni.

• A közjegyzőjelölt a vizsga első részét 18 hónapos jelölti időszak után teheti le, azonban legkésőbb a jelölti időszak ötödik évének végéig le kell tennie; ellenkező esetben a nevét törölni kell a közjegyzőjelöltek névjegyzékéből.
• A vizsga második része további legalább egy éves, közjegyzőjelöltként folytatott gyakorlati tevékenységet követően tehető le. A közjegyzői vizsga második részét legkésőbb tízéves jelölti időszak végéig le kell tenni; ellenkező esetben a jelöltet törlik a névjegyzékből.

Kinevezés

A megüresedett vagy újonnan létrehozott közjegyzői helyeket betöltésük előtt nyilvánosan meg kell hirdetni. A törvény (a közjegyzői rendtartás 6. §-a) a közjegyzői állásra pályázókkal szemben többek között a következő követelményeket támasztja:

• EU-, más EGT-tagállam vagy Svájc állampolgára,
• sikeresen elvégzett osztrák jogi tanulmányokkal rendelkezik,
• letette a közjegyzői vizsgát, és
• legalább hétéves jogi szakmai tapasztalatot tud igazolni, amelyből legalább három év közjegyzőjelöltként, a közjegyzői vizsga letételét követően szerzett tapasztalat.

Ezek az alapvető követelmények azonban nem jogosítanak fel a közjegyzőként történő kinevezésre. A felvételi eljárás során a pályázókat a területileg illetékes közjegyzői kamara, majd ezt követően az illetékes tartományi bíróság és tartományi felsőbíróság személyzeti ügyi tanácsa értékeli és rangsorolja, amelynek során a gyakorlati tapasztalat döntő jelentőséggel bír. A közjegyzői kamara és a két személyzeti ügyi tanács külön-külön három személyt tartalmazó javaslatot terjeszt a szövetségi igazságügyi miniszter elé. Bár az előterjesztett jelöltek listája nem kötelező, a miniszter gyakorlatilag csak a javasolt jelölteket nevezi ki.

A közjegyző a 70. életévét követő naptári év január 31-ig gyakorolhatja tevékenységét. A közjegyző másik közjegyzői állásba hivatalból történő áthelyezése nem megengedett.

A közjegyzők felügyelete; jogi felelősség

Közokirat-kiállítási és bírósági megbízotti kötelezettségeikre figyelemmel a közjegyzők különleges felügyelet alatt állnak. A közjegyzők felügyelete a szövetségi igazságügyi miniszter, az igazságügyi igazgatási osztály és közvetlenül a közjegyzői kamarák feladata.

A közjegyzőkre különleges fegyelmi törvény vonatkozik. A fegyelmi vétségeket első fokon a közjegyzői fegyelmi bíróságként eljáró tartományi felsőbíróság, másodfokon a közjegyzői fegyelmi bíróságként eljáró Legfelsőbb Bíróság bírálja el. Az eljáró tanácsoknak közjegyző tagokkal is kell rendelkezniük. A fegyelmi bíróság által kiszabható fegyelmi büntetések köre kiterjed a hivatalból való elmozdításra is. A szabálysértések után járó büntetést a közjegyzői kamara szabja ki.

Fegyelmi felelősségük mellett a közjegyzőket természetesen büntetőjogi és polgári jogi felelősség is terheli.

Amikor a közjegyző bírósági megbízottként jár el, büntetőjogi szempontból köztisztviselőnek tekintendő, így úgynevezett hivatali visszaélésekért is felelősségre vonható, amelyek között szerepel többek között a hivatali hatáskörrel való visszaélés. A közjegyzők polgári jogi felelőssége eltérően került szabályozásra. Amikor a közjegyzők bírósági megbízottként járnak el, ugyanazok a felelősségi rendelkezések vonatkoznak rájuk, mint a bírákra és az ügyészekre. Így tehát a felek nem indíthatnak keresetet közvetlenül velük szemben, hanem ehelyett az államhoz kell fordulniuk kártérítési igényükkel. Az állam szándékos cselekmények vagy súlyos gondatlanság esetén megtérítést követelhet. Bírósági megbízotti tevékenységük körén kívül a közjegyzőket közvetlen polgári jogi felelősség terheli a felekkel szemben.

Közjegyzői kollégiumok, Osztrák Közjegyzői Kamara

Azok a közjegyzők, akiknek székhelye egy szövetségi tartományban található, a közjegyzőjelölti névjegyzékbe felvett közjegyzőjelöltekkel együtt alkotják a közjegyzői kollégiumot (Notariatskollegium). Bécs, Alsó-Ausztria és Burgenland szövetségi tartomány közös kollégiummal rendelkezik, valamint Tirol és Vorarlberg szövetségi tartomány is.

A kollégium feladata a közjegyzői kar tisztességének és méltóságának megőrzése, valamint érdekeinek képviselete.

Minden közjegyzői kollégium közjegyzői kamarát (Notariatskammer) választ tagjai közül. A közjegyzői kamara az elnöki tisztséget betöltő közjegyzőből, valamint tagként három (Bécsben tizenkét) közjegyzőből és három (Bécsben hat) közjegyzőjelöltből áll.

Az Osztrák Közjegyzői Kamara a tartományi közjegyzői kamarákból áll. Az Osztrák Közjegyzői Kamara feladata – az osztrák közjegyzői kar egészét érintő, vagy az egyes közjegyzői kamarák hatáskörét meghaladó kérdésekben – a közjegyzők képviselete, valamint jogaik és érdekeik védelme.

Kapcsolódó linkek

Jogi szakmák – Ausztria