

Információk keresése régiónként
A szülői felelősség a gyermekek nagykorúságuk eléréséig vagy függetlenségük megszerzéséig tartó védelmét és képviseletét biztosító jogintézmény. A szülői felelősség kiterjed a gyermek személyére és vagyonára is. A szülői felelősséget a polgári törvénykönyv (Code civil) 371–387ter., valamint 203. cikke szabályozza.
A szülői felelősséget a gyermek jog szerinti szülei, vagyis azok a személyek gyakorolják, akiket jogszabály vérrokonságon, örökbefogadáson vagy jogszabályon alapuló apasági, anyasági vagy élettársi kapcsolat alapján a szüleinek tekint. Amennyiben a jogszabály nem ismeri el a vér szerinti szülőket jog szerinti szülőnek, e személyek nem gyakorolhatnak szülői felelősséget.
A gyermekek nagykorúságuk eléréséig (18. életévük betöltéséig) vagy függetlenségük elnyeréséig tartoznak az apjuk és anyjuk felelőssége alá. A gyermek tartózkodására, tartására, egészségére, felügyeletére, oktatására, képzésére vagy fejlődésére vonatkozó döntések a szülők felelősségi körébe tartoznak (polgári törvénykönyv 203. cikk).
A szülői felelősség körébe tartozó jogok közül meg kell különböztetni a gyermek személyére vonatkozó felelősséget, a gyermek vagyonának kezelését, valamint a szülői felelősséggel járó egyes jogosultságokat. A gyermek személyére vonatkozó felelősség tovább bontható a „felügyeletre”, amely a gyermekkel való „együttélést” (vagyis a gyermek gondozását, a gyermek felügyeletét, valamint a gyermeknek a szülővel való együttéléséhez kapcsolódó oktatási döntések meghozatalát) jelenti és az oktatáshoz való jogra, amely a gyermek tartására, oktatására és képzésére vonatkozó döntések meghozatalából áll. A gyermek vagyonának kezelése tekintetében különbséget kell tenni a gyermek vagyonának igazgatásához való jog és e vagyon jogszerű használatának joga között. A különös jogosultságok a szülők a gyermek házasságával, örökbefogadásával és függetlenségével kapcsolatos jogai.
A kiskorú gyermek személyére vonatkozó szülői felelősséget általában a gyermek két szülője együttesen gyakorolja. Amennyiben a gyermek szülőktől való származása megállapításra került – függetlenül attól, hogy a szülők együtt élnek-e, illetve házasok-e –, a szülők együttesen gyakorolják a szülői felelősségből származó jogosultságokat (polgári törvénykönyv 373. és 374. cikk).
Amennyiben a gyermek apától vagy anyától való származása nem került megállapításra, vagy amennyiben az egyik szülő nem él, távol van vagy akarata kifejezésére képtelen, a másik szülő egyedül gyakorolja e felelősséget.
Harmadik (jóhiszeműen eljáró) személyek tekintetében a szülőről feltételezni kell, hogy a szülői felelősség egyedüli gyakorlása során a másik szülő jóváhagyásával jár el (polgári törvénykönyv 373. cikk).
Amennyiben a szülők nem képesek megegyezni a gyermek tartózkodására, a gyermek egészségére, oktatására, képzésére, szabadidejére vonatkozó fontos döntések vagy vallási, illetve filozófiai kérdések tekintetében, valamint, ha a megállapodásuk a gyermek érdekével ellentétesnek tűnik, a családjogi bíróság (tribunal de la famille) feljogosíthatja az egyik szülőt a szülői felelősség önálló gyakorlására.
Ebben az esetben a rögzített szabályok alapján a másik szülő továbbra is fenntartja (1) felügyelethez való jogát, vagyis a gyermek helyzetéről való tájékoztatásra vonatkozó jogot, illetve az illetékes családjogi bírósághoz fordulás jogát, ha véleménye szerint a másik szülő nem a gyermek érdekében járt el, valamint (2) a kapcsolattartáshoz való jogot. A kapcsolattartást kizárólag nagyon súlyos okból lehet megtagadni (polgári törvénykönyv 374. cikk).
Amennyiben a gyermeknek nincs a szülői felelősséget gyakorló anyja és apja, a gyermeket gyámság alá kell helyezni (polgári törvénykönyv 375. cikk).
Főszabály szerint a szülők különválása vagy a házasság felbontása nincs hatással a szülői felelősség gyakorlására vonatkozó szabályokra. A jogi elv az, hogy a gyermek két szülője együttesen gyakorolja a szülői felelősséget (lásd a 2. pontot). Ennek megfelelően mindketten gyakorolják és a különválást követően is gyakorolhatják a szülői felelősség körébe tartozó jogokat és egyik szülő sem hozhat egyedül olyan döntést, amely megakadályozza a másik szülőt a jogai gyakorlásában. A szülőnek tehát be kell szereznie a másik szülő hozzájárulását, enélkül nem járhat el. Például a gyermek tartózkodása tekintetében azonban a gyermekkel együtt élő szülő hozhatja meg a mindennapi rutinra, helyes viselkedésre stb. vonatkozó döntéseket.
A szülők megállapodhatnak a szülői felelősség gyakorlásának módjában, feltéve, hogy az a gyermek érdekét szolgálja.
Ellenkező esetben az ügyet a családjogi bíróság elé kell terjeszteni, amely úgy határozhat, hogy a szülői felelősség kizárólagos gyakorlásával az egyik szülőt bízza meg (lásd a 2. pontot).
Dönteni kell a gyermek tartózkodási helyéről, a gyermek népesség-nyilvántartásba való felvételének helyéről, valamint a szülőknek a gyermek tartásához, oktatásához és képzéséhez való hozzájárulásáról.
A szülőknek nem kell családjogi bírósághoz fordulniuk, a gyermek feletti szülői felelősség kérdését magánmegállapodással is rendezhetik. Az ebben való segítségnyújtás érdekében a szülők az eljárás során is bármikor akkreditált és megfelelően képzett mediátorhoz (jogászhoz, közjegyzőhöz vagy más akkreditált mediátorhoz) fordulhatnak (a polgári perrendtartás [Code judiciaire] 1730. cikke).
Amennyiben szükség esetén végre kívánják hajtatni e döntést, a szülőknek be kell nyújtaniuk a megállapodásukat a családjogi bírósághoz, amely megvizsgálja, hogy az a gyermek érdekét szolgálja-e.
A házasság annak helyrehozhatatlan megromlása miatt történő felbontása esetén (lásd a „Válás – Belgium” tájékoztatót) a szülők az eljárás során bármikor kérhetik a családjogi bíróságot, hogy hagyja jóvá a gyermekre vonatkozó ideiglenes intézkedésekről szóló megállapodást. A bíró elutasíthatja a megállapodás jóváhagyását, ha az nem a gyermekek érdekét szolgálja.
A házasság megegyezésen alapuló bontása esetén (lásd a „Válás – Belgium” tájékoztatót) a felek a házasság felbontását megelőző megállapodásban kötelesek meghatározni a szülői felelősségre vonatkozó intézkedéseket (a szülői felelősség gyakorlása, a kapcsolattartáshoz való jog, a gyermek vagyonának kezelése), valamint a szülőknek a gyermek tartásához, oktatásához, egészségéhez, képzéséhez és neveléséhez való, a házasság felbontására irányuló eljárás alatt és azt követő hozzájárulásaira vonatkozó megállapodásokat. A megállapodást az ügyész véleményezi, a családjogi bíróság pedig törölheti vagy módosíthatja azokat a rendelkezéseket, amelyek ellentétesek a kiskorú gyermekek érdekeivel. A családjogi bíróság felbontja a házasságot és a kiskorú gyermekek tekintetében jóváhagyja a megállapodásokat.
A bírósági titkár kérelem benyújtása esetén értesíti a feleket, hogy igénybe vehetnek közvetítést, békéltetést vagy a békés úton történő vitarendezés bármely egyéb formáját (polgári perrendtartás 1253ter. cikk /1). Emellett a bíró bármikor, amikor úgy véli, hogy lehetséges a békéltetés vagy a békeközvetítés, javasolhatja azt a feleknek. Amennyiben a felek hozzájárulnak, a bíró elnapolhatja az ügyet annak érdekében, hogy a felek megkíséreljék a megállapodás megkötését vagy az ügy közvetítés segítségével történő rendezését, illetve az ügyet át lehet tenni a békés úton történő vitarendezéssel foglalkozó szekcióhoz (polgári perrendtartás 1253ter. cikk /3).
Amennyiben a felek megállapodnak, a bíróság jóváhagyja e megállapodást, feltéve, hogy az nem nyilvánvalóan ellentétes a gyermek érdekével (polgári perrendtartás 1253ter. cikk /2).
Bármelyik fél a bírósági eljárástól függetlenül is javasolhatja közvetítés igénybevételét (polgári perrendtartás 1730. cikk). Az akkreditált mediátor segítségével megkötött megállapodás szintén a fenti feltételek mellett hagyható jóvá.
Végül a felek szakértők (szociális munkások, pszichológusok, gyermekpszichiáterek) segítségét is igénybe vehetik szakértői vélemény beszerzése érdekében, illetve kérelmezhetik, hogy a bírósági eljárás során szakértőt jelöljenek ki. Ezekben az eljárásokban az ügyész a gyermekekre vonatkozó tájékoztatást kér a szociális szolgálatoktól, a családjogi bíróság pedig figyelembe veszi a gyermekek véleményét (polgári perrendtartás 1253ter. cikk /6).
Amennyiben a szülők nem vagy csak részben állapodnak meg vagy, amennyiben a megállapodás a gyermek érdekével ellentétes, a családjogi bíróság határoz a szülői felelősség gyakorlásáról, figyelembe véve a szülők és – amennyiben életkora engedi – a gyermek véleményét, valamint a helyzetet és az ügy körülményeit. A bíróság elé terjeszthető kérdések közé tartoznak a következők:
- a szülői felelősség egyedüli vagy együttes gyakorlása (lásd a 2. pontot);
- a gyermek népesség-nyilvántartásba való elsődleges felvételének helye (=lakóhelye);
- a gyermek tartózkodási helye (megállapodás hiányában és a szülői felelősség együttes gyakorlása esetén a gyermek tartózkodási helyének egyenlő megosztását kell előnyben részesíteni, ha ezt legalább az egyik szülő kéri. Amennyiben nem ez a legmegfelelőbb megoldás, meghosszabbított tartózkodási idő vagy egyéb mód is választható. A családjogi bíróság figyelembe veszi a gyermek és a szülők egyedi körülményeit és érdekeit);
- gyermektartási hozzájárulás (mindegyik szülő képességeinek megfelelően köteles hozzájárulni a gyermek életviteléhez, tartásához, egészségéhez, felügyeletéhez, oktatásához, képzéséhez és fejlődéséhez).
A családjogi bíróságtól emellett kérhető a gyermek oktatásáról és képzéséről való döntés is. A felek emellett konkrét kérdéseket is a bíróság elé terjeszthetnek, például a szünidők szülők közti megosztására, egyes költségek megosztására, iskolába való beíratásra stb. vonatkozóan. Ez az ügy egyedi körülményeitől függ.
A tény, hogy az egyik szülő kizárólagosan gyakorolja a szülői felelősséget, nem jelenti azt, hogy korlátozás nélküli felhatalmazással rendelkezik a gyermekre vonatkozó döntések meghozatalára. Figyelembe kell venni a konkrét ügyben megkötött megállapodásokat is. Emellett a másik szülő továbbra is rendelkezik a gyermek oktatásának felügyeletéhez való joggal (lásd a 2. pontot).
A gyermekkel együtt, a másik szülő értesítése nélkül történő költözés hatással lehet a gyermek tartózkodási helyére, kapcsolattartási jogára stb. Ilyen esetben a költözésről nem értesített vagy ahhoz nem hozzájáruló fél keresetet nyújthat be a családjogi bírósághoz (polgári törvénykönyv 374. és 387bis. cikk), illetve vészhelyzetben, amennyiben feltétlenül szükséges, az ideiglenes intézkedésekre vonatkozó kérelmeket elbíráló bíróhoz (juge des référés) (polgári perrendtartás 584. cikk negyedik bekezdés).
(Lásd a 2. pontot). Ennek megfelelően mindketten gyakorolják, és a jövőben is gyakorolhatják a szülői felelősség körébe tartozó jogokat (a gyermek szülői felügyelete, a gyermek oktatáshoz való jogának gyakorlása, a gyermek vagyonának jogszerű kezeléséhez és annak használatához való jog) és egyik szülő sem hozhat egyedül olyan döntést, amely megakadályozza a másik szülőt a jogai gyakorlásában. A szülőnek tehát be kell szereznie a másik szülő hozzájárulását, enélkül nem járhat el. Például a gyermek felügyelete tekintetében azonban a gyermekkel együtt élő szülő hozhatja meg a mindennapi rutinra, helyes viselkedésre stb. vonatkozó döntéseket. Harmadik (jóhiszeműen eljáró) személyek tekintetében a szülőről feltételezni kell, hogy a szülői felelősség egyedüli gyakorlása során a másik szülő jóváhagyásával jár el (polgári törvénykönyv 373. cikk).
A polgári perrendtartás 572bis. cikk 4. pontja szerint a családjogi bíróság határoz a szülői felelősségre, valamint a kiskorú gyermekek tartózkodási helyére és kapcsolattartási jogára vonatkozó ügyben. A kérelemhez csatolandó dokumentumok a benyújtott keresettől függnek.
Egyes, a családjogi bíróság hatáskörébe tartozó ügyeket, például a szülői felelősségre, a tartózkodási helyre vagy a kapcsolattartási jogra vonatkozó ügyeket a jogszabály sürgősnek minősít és azokat inter partes keresettel, idézéssel vagy közös kérelemmel is meg lehet indítani. Ezekről az ügyekről közbenső ítélettel határoznak. Amennyiben az ügy idézéssel indul, a határidő legalább két nap (lásd a polgári perrendtartás 1035. cikkének második bekezdését). Egyéb esetben az első tárgyalást a kérelemnek a bíróság hivatalához való benyújtásától számított 15 napon belül meg kell tartani (polgári perrendtartás 1253ter. cikk /4(2)).
A kiskorú gyermekekre vonatkozó ügyekben a feleknek nem csak az első tárgyaláson, hanem minden olyan tárgyaláson személyesen kell megjelenniük, ahol a gyermekre vonatkozó kérdéseket tárgyalnak, valamint a felek szóbeli érveinek előadására szolgáló tárgyalásokon is (polgári perrendtartás 1253ter. cikk (2), első és második albekezdés). Emellett minden kiskorú jogosult arra, hogy a szülői felelősségre, tartózkodási helyre és kapcsolattartási jogra vonatkozó releváns kérdésekben meghallgassák (polgári perrendtartás 1004. cikk (1) bekezdés 1. pont).
E tekintetben az általános szabályokat kell alkalmazni (lásd a „Költségmentesség – Belgium” tájékoztatót).
A házasság megegyezésen alapuló bontása esetén, amennyiben a felek megállapodtak a szülői felelősség gyakorlása tekintetében, az ügyész kifejtette véleményét és a családjogi bíróság jóváhagyta a megállapodást és felbontotta a házasságot, főszabály szerint nincs lehetőség fellebbezésre.
Egyéb esetekben a szülői felelősségre vonatkozó határozattal szemben általában egy hónapos határidővel lehet fellebbezést benyújtani. E határidőt az ítélet kézbesítésétől vagy közlésétől (az egyoldalú kereset alapján hozott végzésekkel szembeni fellebbezés) kell számítani. Az ítélet kézbesítését bizonyos esetekben (például az ügyész kérelmére) a határidő meghosszabbítása érdekében el lehet halasztani.
A családjogi bíróság, amely a gyermek szülőkkel való együttélésének rendjét meghatározta, illetve a szülő vagy harmadik fél kapcsolattartási jogát megerősítette, később végrehajtási intézkedésekkel láthatja el a határozatát (polgári törvénykönyv 387ter. cikk (1) ötödik albekezdés). A bíróság meghatározza ezen intézkedések jellegét, valamint a végrehajtásukra vonatkozó szabályokat, figyelembe véve a gyermek érdekét és – szükség esetén – kijelöli azokat a személyeket, akik elkísérik a bírósági tisztviselőt a határozat végrehajtása érdekében. A családjogi bíróság kényszerítő bírságot szabhat ki a határozat betartásának biztosítása érdekében.
2005. március 1-jétől a 2201/2003/EK – úgynevezett „Brüsszel IIa.” – tanácsi rendeletnek megfelelően a szülői felelősségre vonatkozó, bármely tagállamban (kivéve Dániában) meghozott határozatokat főszabály szerint automatikusan el kell ismerni. A kapcsolattartási jogokra és az elrabolt gyermek visszavitelére vonatkozó határozatok kivételével azonban a végrehajtás feltétele a családjogi bíróságnak címzett végrehajtási kérelem benyújtása, amely bíróság a kérelem alapján közbenső ítéletet hoz.
Az egyszerűsített eljárás a házasság felbontására irányuló eljárásokon kívül nem alkalmazható azonban az e dátum előtt meghozott határozatokra. Ebben az esetben javasolt az elismerésre és végrehajtásra vonatkozó általános eljárás lefolytatása.
Bármelyik érdekelt személy kérelmezheti a családjogi bíróságtól a külföldön hozott határozat elismerésének megtagadását. A családjogi bíróság felfüggesztheti az eljárást, ha az érintett határozattal szemben annak származási országában fellebbezés van folyamatban.
A belga bíróságok főszabály szerint a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti jogot alkalmazzák.
A gyermek állampolgársága szerinti állam jogát kell alkalmazni azonban, ha a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti jog nem biztosítja a gyermek személyének vagy vagyonának megfelelő védelmét. A belga jogot kell alkalmazni, ha az érintett külföldi jog által meghatározott intézkedések meghozatala ténylegesen vagy jogi szempontból nem lehetséges.
Ez a webhely az Európa Önökért portál része.
Örömmel vesszük visszajelzését arról, hogy hasznosnak találta-e az oldalon szereplő információkat.
Ennek a lapnak a különböző nyelvi változatait az Európai Igazságügyi Hálózat tagállami kapcsolattartói tartják fenn. Az Európai Bizottság szolgálata készíti el a fordításokat a többi nyelvre. Előfordulhat, hogy az eredeti dokumentumon az illetékes tagállami hatóság által végzett változtatásokat a fordítások még nem tükrözik. Sem az Európai Igazságügyi Hálózat, sem a Bizottság nem vállal semmilyen felelősséget, illetve kötelezettséget az e dokumentumban közzétett vagy hivatkozott információk és adatok tekintetében. Az ezen oldalért felelős tagállam szerzői jogi szabályait a Jogi nyilatkozatban tekintheti meg.