Igazságügyi együttműködés

Az európai elfogatóparancs (EEP) a szabadságvesztés‑büntetés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása vagy büntetőeljárás lefolytatása céljából történő átadás új, egyszerűsített, határon átnyúló rendszere. A bármelyik uniós tagállam által kibocsátott elfogatóparancs az EU egész területén érvényes. Az európai elfogatóparancs 2004. január 1-je óta működik, és váltotta fel azokat a hosszadalmas kiadatási eljárásokat, amelyek korábban léteztek az uniós tagállamok között.

Ez a szakasz áttekintést nyújt a határokon átnyúló ügyekben a bizonyítékok beszerzésére, a kölcsönös jogsegélyre és a közös nyomozócsoportok létrehozására vonatkozó uniós jogszabályokról.

Az EU elősegíti a fogvatartottak rehabilitációját azáltal, hogy lehetővé teszi büntetésük letöltését hazájukban. Ennek érdekében felállított egy rendszert, amelynek segítségével a fogvatartottakat abba az uniós tagállamba szállítják át, amelyből származnak, amelyben szokásosan élnek vagy amelyikkel szoros kötelékeket tartanak fenn.

A bűncselekményekből származó jövedelmek elkobzását az Európai Unióban régóta a szervezett bűnözés elleni küzdelem egyik leghatékonyabb eszközének tekintik. A vagyonelkobzás a bűnszervezetek létezésének fő motivációját, vagyis a tiltott eszközökkel szerzett lehető legnagyobb mértékű hasznot célba vevő eszköz. Az elkobzás olyan jogerős bírósági határozat, amelynek következménye a tulajdontól való végleges megfosztás.

Az Európai Unióban a bizonyítékok és vagyontárgyak befagyasztását lehet kérni büntetőeljárásban való felhasználásuk vagy elkobzásuk céljából. Erre a tanácsi kerethatározat alapján kerülhet sor, amely megállapítja azokat a szabályokat, amelyek szerint egy tagállam elismeri és saját területén végrehajtja egy másik tagállam igazságügyi hatósága által büntetőeljárás során kibocsátott, biztosítási intézkedést elrendelő határozatokat.

A kölcsönös elismerés elve kiterjed a határon átnyúló ügyekben kiszabott pénzbüntetések végrehajtására is – annak megkönnyítése által, hogy az ilyen büntetéseket ne abban a tagállamban hajtsák végre, mint amelyben kiszabták azokat, hanem egy másikban.

Az erőszak és zaklatás áldozatának nyújtott igazságügyi védelem más uniós tagállamokban is érvényesíthető.