I. Szakértői jegyzékek és nyilvántartások

A Cseh Köztársaság hivatalos jegyzéket/nyilvántartást vezet a szakértőkről.

A szakértőkről és tolmácsokról szóló törvény (36/1967. Coll.) 7. szakaszának 4. bekezdése szerint, melyet az 1967. április 17-i igazságügyi minisztériumi rendelet (37/1967. Coll.) hajt végre, a hiteles szakértők és tolmácsok jegyzékeit nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni.

A szakértők és a tolmácsok jegyzéke itt, a szakértői intézetek jegyzéke pedig itt érhető el.

A szakértői nyilvántartás vezetéséért az Igazságügyi Minisztérium és a regionális bíróságok felelnek.

A szakértőkről és tolmácsokról szóló törvény (36/1967. Coll.) végrehajtásáról szóló rendelet (37/1967. Coll.) 4. szakaszának a), c) és e) pontja értelmében a szakértőknek a nyilvántartásba való felvételhez az alábbi feltételeknek kell megfelelniük:

• állampolgárság (cseh állampolgárok, huzamos vagy állandó tartózkodási engedéllyel rendelkező uniós állampolgárok, valamint harmadik országok állandó tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárai);
• képesítések;
• továbbképzések;
• teljes cselekvőképesség;
• büntetlen előélet.

A szakértőknek a nyilvántartásba vétel érdekében esküt kell tenniük. Az eskü szövege a következő: „Ígérem, hogy szakértői tevékenységem során szigorúan betartom a jogszabályokat, szaktudásom szerint és pártatlanul járok el, teljes mértékben használom a tudásomat, és bizalmasan kezelem azokat a tényeket, amelyekről a szakértői tevékenység gyakorlása során szerzek tudomást”.

A jegyzékbe történő felvétel érdekében a szakértőknek az illetékes bíróságnál (bizonyos esetekben a minisztériumnál) kell jelentkezniük.

A szakértők az alábbi esetekben törölhetők a nyilvántartásból:

• a szakértő halála esetében;
• a szakértő holtnak nyilvánítása esetében, attól a naptól kezdve, amelyen a bíróság a holtnak nyilvánítást kihirdeti;
• ha a szakértőt megfosztják a cselekvőképességétől, vagy korlátozzák a cselekvőképességét, attól a naptól kezdve, amelyen a cselekvőképesség teljes vagy részleges korlátozása tárgyában hozott bírósági határozat jogerőre emelkedik;
• a szakértői tevékenység folytatásával összefüggésben elkövetett szándékos vagy gondatlan bűncselekmény miatt hozott jogerős elmarasztaló ítélet esetében;
• az Igazságügyi Minisztériumhoz vagy a regionális bíróság elnökéhez benyújtott, a szakértők és tolmácsok jegyzékéből való törlés iránti írásbeli kérelem esetében, annak a naptári hónapnak a végétől kezdve, amelyben a szakértők és tolmácsok jegyzékéből való törlés iránti kérelmet kézbesítették az Igazságügyi Minisztériumnak vagy a regionális bíróság elnökének.

Az engedély megszüntetését a szakértőkről és tolmácsokról szóló törvény (36/1967. Coll.) 20b. szakasza szabályozza részletesebben. Ez a rendelkezés abban az esetben alkalmazandó, ha a szakértő már nem felel meg a szakértői kinevezés feltételeinek, vagy hosszú távon nem képes a tevékenység elvégzésére (2. bekezdés).

A nyilvántartásba vételhez a szakértőnek semmilyen magatartási vagy etikai kódexet nem kell elfogadnia. A kinevezési eljárás során azonban értékelik a jelöltek személyes jellemzőit. A szakértőknek esküt kell tenniük.

A szakértők jegyzékét mind az Igazságügyi Minisztérium, mind a regionális bíróságok rendszeresen frissítik.

A szakértők közötti keresést a keresőeszköz teszi lehetővé. A keresőeszköz segítségével minden szakértő megtalálható.

A szakértők szakterület szerint szerepelnek a nyilvántartásban. Jelenleg mintegy 50 fő szakterület létezik. A szakterületek elérhetők a nyilvántartásban.

A szakértő köteles tevékenységi jelentést küldeni a jegyzéket vezető szervnek.

II. A szakértők képesítései

A szakértőknek bizonyos szintű iskolai végzettséget kell szerezniük a szakterületükön annak érdekében, hogy szakértőnek nevezhessék magukat.

Nincs olyan követelmény, amely szerint a szakértőknek szakmai testület tagjának kell lenniük ahhoz, hogy szakértőként tevékenykedjenek.

A szakértők nem kötelesek készségeik rendszeres frissítésére vagy továbbfejlesztésére. Nem áll rendelkezésre szakmai továbbképzési rendszer.

III. A szakértők díjazása

A szakértők díjazását a szakértőkről és tolmácsokról szóló 37/1967. Sb. rendelet alapján számítják ki.

A szakértők díjazásával kapcsolatban korlátozások érvényesülnek.

A bíróság által kirendelt szakértők nem kaphatnak előleget.

A szakértői díjak kifizetése az alábbiak szerint történik:

Polgári eljárások

Az eljárási költségek magukban foglalják a szakértői díjat is. A felek maguk viselik saját költségeiket, valamint képviselőik költségeit. A bíróság rendelkezik a pernyertes fél azon költségeinek megtérítéséről, amelyek jogainak a pervesztes féllel szembeni hatékony gyakorlása vagy védelme során merültek fel. A fél részleges pernyertessége esetén a bíróság méltányos arányban rendelkezik a költségek megosztásáról, vagy úgy határoz, hogy egyik résztvevő sem jogosult a költségtérítésre. Az eljárás eredménye alapján az állam jogosult arra, hogy a felek megtérítsék az eljárás állam által viselt költségeit, amennyiben az adott költségek várhatóan nem mentesülnek az eljárási illetékek alól.

Büntetőeljárások

A büntetőeljárások – köztük a végrehajtási eljárások – lefolytatásához szükséges költségek az államot terhelik. Ha a vádlottat jogszerűen elítélték, köteles egy összegben megtéríteni az állam által fedezett egyéb költségeket, de csak abban az esetben, ha a szakértői véleményt az eljárás keretében kérték.

A felek a szakértő díjazásával kapcsolatban nem jogosultak költségmentességre.

IV. A szakértők felelőssége

A Cseh Köztársaság jogszabályai nem tartalmaznak a szakértők felelősségére vonatkozó kifejezett rendelkezést. Az általános szabályok (deliktuális felelősségi jog/szerződési jog) alkalmazandók.

A szakértők egyelőre nem kötelesek szakmai felelősségbiztosítást kötni az esetleges felelősségük fedezésére. Az alkalmazandó jog következő reformja után azonban biztosítási kötelezettség fog rájuk vonatkozni.

A jogszabályok nem korlátozzák a szakértők felelősségét.

V. A szakértői eljárásokkal kapcsolatos további információk

A Cseh Köztársaságban az igazságügyi szakértői tevékenységre alkalmazandó főbb jogszabályi rendelkezéseket a szakértőkről és tolmácsokról szóló 36/1967. sz. törvény, a polgári perrendtartásról szóló 99/1963. sz. törvény, a büntetőeljárásról szóló 141/1961. sz. törvény és a közigazgatási eljárásról szóló 500/2004. sz. törvény tartalmazza. Ezeknek a rendelkezéseknek nincs online elérhető angol nyelvű változata.

A szakértők polgári, büntető- és közigazgatási bíróságok előtti eljárás céljából történő kirendelésére hasonló általános szabályok vonatkoznak. A szakértői jogállás védett.

A Cseh Köztársaság jogrendszere nem tesz különbséget a szakértő tanúk, a műszaki szakértők, a jogi szakértők és a szakértők egyéb fajtái között.

A nyilvántartásba vett szakértők száma összesen körülbelül 9000. Az Igazságügyi Minisztérium elkészítette a szakértőkről szóló új törvény tervezetét. A tervezetet a kormány ismertette a parlamenttel. A tervezet várhatóan 2021-ben lép hatályba.

1. A szakértők kirendelése

A szakértőket a bíróság rendelheti ki, és/vagy a felek bízhatják meg.

Polgári és közigazgatási bírósági eljárásokban az eljárás megkezdése előtt nem lehet szakértőt kijelölni.

A büntetőeljárásokban a büntetőeljárásról szóló törvény 105. szakaszának (1) bekezdése szerint: Ha a büntetőeljárás szempontjából releváns tények tisztázásához szakértelemre van szükség, a büntetőeljárásban részt vevő hatóság szakvéleményt kér. Ha ez az eljárás a vizsgált kérdés összetettsége miatt nem elégséges, a büntetőeljárásban részt vevő hatóság szakértőt rendel ki. Az előkészítő eljárás során az a büntetőeljárásban részt vevő hatóság rendeli ki a szakértőt, amely a döntéshozatalhoz szükségesnek tartja a szakértői véleményt, azaz az ügyész, amennyiben az ügyet visszautalták további nyomozásra, illetve a tárgyaláson elnöklő bíró. A vádlottat, valamint a tárgyalás során az ügyészt is értesítik a szakértő kirendeléséről. Más személyek akkor kapnak értesítést a szakértő kirendeléséről, ha az szükséges ahhoz, hogy a szakértő beléphessen egy adott helyre, illetve hogy a szakértői eljárás lefolytatásához szükséges bármely más módon eljárjon.

1.a Bíróság általi kirendelés

A bíróság akkor rendelhet ki a szakértőt, ha nem rendelkezik az adott esetben szükséges szaktudással. A polgári jogban és a büntetőjogban is vannak olyan esetek, amikor kötelező szakértőt kijelölni.

A büntetőeljárásról szóló 141/1961. Coll. törvény, azaz a büntetőeljárási törvénykönyv (a továbbiakban: a büntetőeljárási törvény) 105. szakaszának (1) bekezdése szerint: Ha a büntetőeljárás szempontjából releváns tények tisztázásához szakértelemre van szükség, a büntetőeljárásban részt vevő hatóság szakvéleményt kér. Ha ez az eljárás a vizsgált kérdés összetettsége miatt nem elégséges, a büntetőeljárásban részt vevő hatóság szakértőt rendel ki.

A szakértők polgári, büntető- vagy közigazgatási bíróság előtti eljárás céljából történő kirendelése között nincs különbség.

A bíróság által kirendelt szakértők kötelesek bejelenteni minden összeférhetetlenséget.

Ha a bíróság szakértőt rendel ki, szakértői jegyzéket vagy nyilvántartást használ fel a kiválasztásához, mivel a bíróságot a jogszabályok arra kötelezik, hogy a nyilvántartásból bízzon meg szakértőt.

1.b A felek általi megbízás

A felek bármikor jogosultak szakértőt megbízni. A felek által megbízott (valamely nyilvános nemzeti névjegyzékben feltüntetett) igazságügyi szakértők által elkészített szakértői jelentések ugyanolyan mérvadóak, mint a bíróságok által kirendelt szakértők jelentései.

A feleknek nem kell semmilyen külön eljárást vagy szabályt követniük, amikor szakértőt bíznak meg.

A peres felek nem bízhatják meg ugyanazt a szakértőt.

A bíróság nem rendelheti el, hogy a felek ugyanazt a szakértőt bízzák meg (például az alacsony értékű vagy gyorsított ügyekben), ahelyett, hogy mindegyikük saját szakértővel rendelkezne.

A peres felek kötelesek részletes utasításokat adni a szakértőnek, és meg kell határozniuk a szakértő által megválaszolandó kérdéseket.

2. Az eljárás

2.a Polgári eljárás

A jelentés felépítésére és/vagy a bírósági eljárásra nézve a szakértőknek semmilyen külön – például az ítélkezési gyakorlaton alapuló – előírást nem kell követniük.

A bíróság nem követi nyomon, illetve nem ellenőrzi a szakértői vizsgálatok előrehaladását.

A szakértő teljesítménye tekintetében nem végeznek minőségellenőrzést (azaz a bíró az ítéletben semmilyen értékelést nem végez ebben a tekintetben).

A tárgyaláson az ellenérdekű fél képviselője általában kérdéseket tesz fel a szakértőknek.

A bíróságot nem köti a szakértői vélemény. A szakértői vélemény ugyanolyan jelentőséggel bír, mint bármely más bizonyíték, és a bíró köteles azt objektíven és más bizonyítékokkal összefüggésben értékelni. A bíróság által kirendelt szakértő véleményének helytállósága nem vélelmezhető. A felek által megbízott (valamely nyilvános nemzeti névjegyzékben feltüntetett) igazságügyi szakértők által elkészített szakértői jelentések ugyanolyan mérvadóak, mint a bíróság által kirendelt szakértők jelentései. A felek nyilatkozatokkal támadhatják meg a jelentést.

A tárgyalás előtt a szakértők nem folytatnak megbeszélést, és nem intéznek hozzájuk kérdéseket az érintett kérdések leszűkítése céljából vagy annak érdekében, hogy a bíróság megértse a véleménykülönbségeket.

A szakértők az eljárás során kapcsolatba léphetnek a felekkel, azonban meg kell felelniük a szakértőkről és tolmácsokról szóló törvény (36/1967. Coll.) 11. szakaszának, amely rögzíti, hogy a szakértő (tolmács) nem nyilváníthat véleményt (nem végezhet fordítást), ha az üggyel, a végrehajtó hatóságokkal, a résztvevőkkel vagy azok képviselőivel való kapcsolata alapján kétségbe vonható a pártatlansága.

Ha a szakértő (tolmács) olyan tényekről szerez tudomást, amelyek miatt összeférhetetlenség áll fenn, köteles ezt haladéktalanul bejelenteni; a feleket ugyanez a kötelezettség terheli. Arról, hogy a szakértő (tolmács) benyújthat-e szakértői jelentést (végezhet-e fordítást), az őt a szakértői jelentés benyújtására kirendelő szerv dönt. A tanúkra vonatkozó rendelkezések megfelelően alkalmazandók arra vonatkozóan, hogy a szakértő (tolmács) milyen esetekben tagadhatja meg a szakértői vélemény benyújtását (a fordítást), és hogy mely esetekben nincs lehetőség szakértői vélemény (fordítás) elrendelésére.

A felek kötelesek együttműködni a szakértőkkel. A szakértő esetenként valamilyen vizsgálaton való részvételre vagy kérdések megválaszolására hívhatja fel a feleket. A szakértők a tárgyaláson kérdéseket tehetnek fel a tanúknak.

A szakértőnek tehát nem kell külön találkoznia a felekkel az észrevételeik beszerzése érdekében.

1. A szakértői jelentés

A szakértő által a jelentésben követendő formai követelményeket a szakértőkről és tolmácsokról szóló törvény (36/1967. Coll.) 13. szakasza tartalmazza. A 13. szakasz szerint amennyiben a szakértő írásban nyújtja be a jelentést, minden egyes példányt alá kell írnia, és pecséttel kell ellátnia; a tolmácsot ugyanez a kötelezettség terheli a hiteles fordítások tekintetében.

A szakértők nem kötelesek előzetes jelentést benyújtani.

A szakértők sem az előzetes, sem a végleges jelentésben nem kötelesek válaszolni a felek érveire.

A jelentés felépítésére és/vagy a bírósági eljárásra nézve a szakértőknek semmilyen egyéb külön – például az ítélkezési gyakorlaton alapuló – előírást nem kell követniük.

Egyes esetekben a szakértőnek kiegészítő jelentést kell készítenie, miután a bíró és a felek további kérdéseket tettek fel.

A szakértők írásban nyújtják be a jelentésüket. A szakértőt felkérhetik arra, hogy védje meg a véleményét.

2. Bírósági tárgyalás

A szakértőnek nem kell részt vennie az előzetes tárgyaláson.

A bíróság és a felek kérdéseinek megválaszolása érdekében a szakértőnek észt kell vennie a tárgyaláson.

A tárgyaláson az ellenérdekű fél képviselője általában kérdéseket tesz fel a szakértőknek.

Az itt bemutatott információk az Európai Szakértői Intézet (EEEI) által a „Szakértők keresése” elnevezésű projekt során az országonként kiválasztott kapcsolattartóktól származnak.