Információk keresése régiónként
- Belgiumbe
- Bulgáriabg
- Csehországcz
- Dániadk
- Németországde
- Észtországee
- Írországie
- Görögországel
- Spanyolországes
- Franciaországfr
- Horvátországhr
- Olaszországit
- Cipruscy
- Lettországlv
- Litvánialt
- Luxemburglu
- Magyarországhu
- Máltamt
- Hollandianl
- Ausztriaat
- Lengyelországpl
- Portugáliapt
- Romániaro
- Szlovéniasi
- Szlovákiask
- Finnországfi
- Svédországse
I. Szakértői jegyzékek és nyilvántartások
A Cseh Köztársaság hivatalos jegyzéket/nyilvántartást vezet a szakértőkről.
A szakértőkről és tolmácsokról szóló törvény (36/1967. Coll.) 7. szakaszának 4. bekezdése szerint, melyet az 1967. április 17-i igazságügyi minisztériumi rendelet (37/1967. Coll.) hajt végre, a hiteles szakértők és tolmácsok jegyzékeit nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni.
A szakértők és a tolmácsok jegyzéke itt, a szakértői intézetek jegyzéke pedig itt érhető el.
A szakértői nyilvántartás vezetéséért az Igazságügyi Minisztérium és a regionális bíróságok felelnek.
A szakértőkről és tolmácsokról szóló törvény (36/1967. Coll.) végrehajtásáról szóló rendelet (37/1967. Coll.) 4. szakaszának a), c) és e) pontja értelmében a szakértőknek a nyilvántartásba való felvételhez az alábbi feltételeknek kell megfelelniük:
- állampolgárság (cseh állampolgárok, huzamos vagy állandó tartózkodási engedéllyel rendelkező uniós állampolgárok, valamint harmadik országok állandó tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárai);
- képesítések;
- továbbképzések;
- teljes cselekvőképesség;
- büntetlen előélet.
A szakértőknek a nyilvántartásba vétel érdekében esküt kell tenniük. Az eskü szövege a következő: „Ígérem, hogy szakértői tevékenységem során szigorúan betartom a jogszabályokat, szaktudásom szerint és pártatlanul járok el, teljes mértékben használom a tudásomat, és bizalmasan kezelem azokat a tényeket, amelyekről a szakértői tevékenység gyakorlása során szerzek tudomást”.
A jegyzékbe történő felvétel érdekében a szakértőknek az illetékes bíróságnál (bizonyos esetekben a minisztériumnál) kell jelentkezniük.
A szakértők az alábbi esetekben törölhetők a nyilvántartásból:
- a szakértő halála esetében;
- a szakértő holtnak nyilvánítása esetében, attól a naptól kezdve, amelyen a bíróság a holtnak nyilvánítást kihirdeti;
- ha a szakértőt megfosztják a cselekvőképességétől, vagy korlátozzák a cselekvőképességét, attól a naptól kezdve, amelyen a cselekvőképesség teljes vagy részleges korlátozása tárgyában hozott bírósági határozat jogerőre emelkedik;
- a szakértői tevékenység folytatásával összefüggésben elkövetett szándékos vagy gondatlan bűncselekmény miatt hozott jogerős elmarasztaló ítélet esetében;
- az Igazságügyi Minisztériumhoz vagy a regionális bíróság elnökéhez benyújtott, a szakértők és tolmácsok jegyzékéből való törlés iránti írásbeli kérelem esetében, annak a naptári hónapnak a végétől kezdve, amelyben a szakértők és tolmácsok jegyzékéből való törlés iránti kérelmet kézbesítették az Igazságügyi Minisztériumnak vagy a regionális bíróság elnökének.
Az engedély megszüntetését a szakértőkről és tolmácsokról szóló törvény (36/1967. Coll.) 20b. szakasza szabályozza részletesebben. Ez a rendelkezés abban az esetben alkalmazandó, ha a szakértő már nem felel meg a szakértői kinevezés feltételeinek, vagy hosszú távon nem képes a tevékenység elvégzésére (2. bekezdés).
A nyilvántartásba vételhez a szakértőnek semmilyen magatartási vagy etikai kódexet nem kell elfogadnia. A kinevezési eljárás során azonban értékelik a jelöltek személyes jellemzőit. A szakértőknek esküt kell tenniük.
A szakértők jegyzékét mind az Igazságügyi Minisztérium, mind a regionális bíróságok rendszeresen frissítik.
A szakértők közötti keresést a keresőeszköz teszi lehetővé. A keresőeszköz segítségével minden szakértő megtalálható.
A szakértők szakterület szerint szerepelnek a nyilvántartásban. Jelenleg mintegy 50 fő szakterület létezik. A szakterületek elérhetők a nyilvántartásban.
A szakértő köteles tevékenységi jelentést küldeni a jegyzéket vezető szervnek.
II. A szakértők képesítései
A szakértőknek bizonyos szintű iskolai végzettséget kell szerezniük a szakterületükön annak érdekében, hogy szakértőnek nevezhessék magukat.
Nincs olyan követelmény, amely szerint a szakértőknek szakmai testület tagjának kell lenniük ahhoz, hogy szakértőként tevékenykedjenek.
A szakértők nem kötelesek készségeik rendszeres frissítésére vagy továbbfejlesztésére. Nem áll rendelkezésre szakmai továbbképzési rendszer.
III. A szakértők díjazása
A szakértők díjazását a szakértőkről és tolmácsokról szóló 37/1967. Sb. rendelet alapján számítják ki.
A szakértők díjazásával kapcsolatban korlátozások érvényesülnek.
A bíróság által kirendelt szakértők nem kaphatnak előleget.
A szakértői díjak kifizetése az alábbiak szerint történik:
Polgári eljárások
Az eljárási költségek magukban foglalják a szakértői díjat is. A felek maguk viselik saját költségeiket, valamint képviselőik költségeit. A bíróság rendelkezik a pernyertes fél azon költségeinek megtérítéséről, amelyek jogainak a pervesztes féllel szembeni hatékony gyakorlása vagy védelme során merültek fel. A fél részleges pernyertessége esetén a bíróság méltányos arányban rendelkezik a költségek megosztásáról, vagy úgy határoz, hogy egyik résztvevő sem jogosult a költségtérítésre. Az eljárás eredménye alapján az állam jogosult arra, hogy a felek megtérítsék az eljárás állam által viselt költségeit, amennyiben az adott költségek várhatóan nem mentesülnek az eljárási illetékek alól.
Büntetőeljárások
A büntetőeljárások – köztük a végrehajtási eljárások – lefolytatásához szükséges költségek az államot terhelik. Ha a vádlottat jogszerűen elítélték, köteles egy összegben megtéríteni az állam által fedezett egyéb költségeket, de csak abban az esetben, ha a szakértői véleményt az eljárás keretében kérték.
A felek a szakértő díjazásával kapcsolatban nem jogosultak költségmentességre.
IV. A szakértők felelőssége
A Cseh Köztársaság jogszabályai nem tartalmaznak a szakértők felelősségére vonatkozó kifejezett rendelkezést. Az általános szabályok (deliktuális felelősségi jog/szerződési jog) alkalmazandók.
A szakértők egyelőre nem kötelesek szakmai felelősségbiztosítást kötni az esetleges felelősségük fedezésére. Az alkalmazandó jog következő reformja után azonban biztosítási kötelezettség fog rájuk vonatkozni.
A jogszabályok nem korlátozzák a szakértők felelősségét.
V. A szakértői eljárásokkal kapcsolatos további információk
A Cseh Köztársaságban az igazságügyi szakértői tevékenységre alkalmazandó főbb jogszabályi rendelkezéseket a szakértőkről és tolmácsokról szóló 36/1967. sz. törvény, a polgári perrendtartásról szóló 99/1963. sz. törvény, a büntetőeljárásról szóló 141/1961. sz. törvény és a közigazgatási eljárásról szóló 500/2004. sz. törvény tartalmazza. Ezeknek a rendelkezéseknek nincs online elérhető angol nyelvű változata.
A szakértők polgári, büntető- és közigazgatási bíróságok előtti eljárás céljából történő kirendelésére hasonló általános szabályok vonatkoznak. A szakértői jogállás védett.
A Cseh Köztársaság jogrendszere nem tesz különbséget a szakértő tanúk, a műszaki szakértők, a jogi szakértők és a szakértők egyéb fajtái között.
A nyilvántartásba vett szakértők száma összesen körülbelül 9000. Az Igazságügyi Minisztérium elkészítette a szakértőkről szóló új törvény tervezetét. A tervezetet a kormány ismertette a parlamenttel. A tervezet várhatóan 2021-ben lép hatályba.
1. A szakértők kirendelése
A szakértőket a bíróság rendelheti ki, és/vagy a felek bízhatják meg.
Polgári és közigazgatási bírósági eljárásokban az eljárás megkezdése előtt nem lehet szakértőt kijelölni.
A büntetőeljárásokban a büntetőeljárásról szóló törvény 105. szakaszának (1) bekezdése szerint: Ha a büntetőeljárás szempontjából releváns tények tisztázásához szakértelemre van szükség, a büntetőeljárásban részt vevő hatóság szakvéleményt kér. Ha ez az eljárás a vizsgált kérdés összetettsége miatt nem elégséges, a büntetőeljárásban részt vevő hatóság szakértőt rendel ki. Az előkészítő eljárás során az a büntetőeljárásban részt vevő hatóság rendeli ki a szakértőt, amely a döntéshozatalhoz szükségesnek tartja a szakértői véleményt, azaz az ügyész, amennyiben az ügyet visszautalták további nyomozásra, illetve a tárgyaláson elnöklő bíró. A vádlottat, valamint a tárgyalás során az ügyészt is értesítik a szakértő kirendeléséről. Más személyek akkor kapnak értesítést a szakértő kirendeléséről, ha az szükséges ahhoz, hogy a szakértő beléphessen egy adott helyre, illetve hogy a szakértői eljárás lefolytatásához szükséges bármely más módon eljárjon.
1.a Bíróság általi kirendelés
A bíróság akkor rendelhet ki a szakértőt, ha nem rendelkezik az adott esetben szükséges szaktudással. A polgári jogban és a büntetőjogban is vannak olyan esetek, amikor kötelező szakértőt kijelölni.
A büntetőeljárásról szóló 141/1961. Coll. törvény, azaz a büntetőeljárási törvénykönyv (a továbbiakban: a büntetőeljárási törvény) 105. szakaszának (1) bekezdése szerint: Ha a büntetőeljárás szempontjából releváns tények tisztázásához szakértelemre van szükség, a büntetőeljárásban részt vevő hatóság szakvéleményt kér. Ha ez az eljárás a vizsgált kérdés összetettsége miatt nem elégséges, a büntetőeljárásban részt vevő hatóság szakértőt rendel ki.
A szakértők polgári, büntető- vagy közigazgatási bíróság előtti eljárás céljából történő kirendelése között nincs különbség.
A bíróság által kirendelt szakértők kötelesek bejelenteni minden összeférhetetlenséget.
Ha a bíróság szakértőt rendel ki, szakértői jegyzéket vagy nyilvántartást használ fel a kiválasztásához, mivel a bíróságot a jogszabályok arra kötelezik, hogy a nyilvántartásból bízzon meg szakértőt.
1.b A felek általi megbízás
A felek bármikor jogosultak szakértőt megbízni. A felek által megbízott (valamely nyilvános nemzeti névjegyzékben feltüntetett) igazságügyi szakértők által elkészített szakértői jelentések ugyanolyan mérvadóak, mint a bíróságok által kirendelt szakértők jelentései.
A feleknek nem kell semmilyen külön eljárást vagy szabályt követniük, amikor szakértőt bíznak meg.
A peres felek nem bízhatják meg ugyanazt a szakértőt.
A bíróság nem rendelheti el, hogy a felek ugyanazt a szakértőt bízzák meg (például az alacsony értékű vagy gyorsított ügyekben), ahelyett, hogy mindegyikük saját szakértővel rendelkezne.
A peres felek kötelesek részletes utasításokat adni a szakértőnek, és meg kell határozniuk a szakértő által megválaszolandó kérdéseket.
2. Az eljárás
2.a Polgári eljárás
A jelentés felépítésére és/vagy a bírósági eljárásra nézve a szakértőknek semmilyen külön – például az ítélkezési gyakorlaton alapuló – előírást nem kell követniük.
A bíróság nem követi nyomon, illetve nem ellenőrzi a szakértői vizsgálatok előrehaladását.
A szakértő teljesítménye tekintetében nem végeznek minőségellenőrzést (azaz a bíró az ítéletben semmilyen értékelést nem végez ebben a tekintetben).
A tárgyaláson az ellenérdekű fél képviselője általában kérdéseket tesz fel a szakértőknek.
A bíróságot nem köti a szakértői vélemény. A szakértői vélemény ugyanolyan jelentőséggel bír, mint bármely más bizonyíték, és a bíró köteles azt objektíven és más bizonyítékokkal összefüggésben értékelni. A bíróság által kirendelt szakértő véleményének helytállósága nem vélelmezhető. A felek által megbízott (valamely nyilvános nemzeti névjegyzékben feltüntetett) igazságügyi szakértők által elkészített szakértői jelentések ugyanolyan mérvadóak, mint a bíróság által kirendelt szakértők jelentései. A felek nyilatkozatokkal támadhatják meg a jelentést.
A tárgyalás előtt a szakértők nem folytatnak megbeszélést, és nem intéznek hozzájuk kérdéseket az érintett kérdések leszűkítése céljából vagy annak érdekében, hogy a bíróság megértse a véleménykülönbségeket.
A szakértők az eljárás során kapcsolatba léphetnek a felekkel, azonban meg kell felelniük a szakértőkről és tolmácsokról szóló törvény (36/1967. Coll.) 11. szakaszának, amely rögzíti, hogy a szakértő (tolmács) nem nyilváníthat véleményt (nem végezhet fordítást), ha az üggyel, a végrehajtó hatóságokkal, a résztvevőkkel vagy azok képviselőivel való kapcsolata alapján kétségbe vonható a pártatlansága.
Ha a szakértő (tolmács) olyan tényekről szerez tudomást, amelyek miatt összeférhetetlenség áll fenn, köteles ezt haladéktalanul bejelenteni; a feleket ugyanez a kötelezettség terheli. Arról, hogy a szakértő (tolmács) benyújthat-e szakértői jelentést (végezhet-e fordítást), az őt a szakértői jelentés benyújtására kirendelő szerv dönt. A tanúkra vonatkozó rendelkezések megfelelően alkalmazandók arra vonatkozóan, hogy a szakértő (tolmács) milyen esetekben tagadhatja meg a szakértői vélemény benyújtását (a fordítást), és hogy mely esetekben nincs lehetőség szakértői vélemény (fordítás) elrendelésére.
A felek kötelesek együttműködni a szakértőkkel. A szakértő esetenként valamilyen vizsgálaton való részvételre vagy kérdések megválaszolására hívhatja fel a feleket. A szakértők a tárgyaláson kérdéseket tehetnek fel a tanúknak.
A szakértőnek tehát nem kell külön találkoznia a felekkel az észrevételeik beszerzése érdekében.
1. A szakértői jelentés
A szakértő által a jelentésben követendő formai követelményeket a szakértőkről és tolmácsokról szóló törvény (36/1967. Coll.) 13. szakasza tartalmazza. A 13. szakasz szerint amennyiben a szakértő írásban nyújtja be a jelentést, minden egyes példányt alá kell írnia, és pecséttel kell ellátnia; a tolmácsot ugyanez a kötelezettség terheli a hiteles fordítások tekintetében.
A szakértők nem kötelesek előzetes jelentést benyújtani.
A szakértők sem az előzetes, sem a végleges jelentésben nem kötelesek válaszolni a felek érveire.
A jelentés felépítésére és/vagy a bírósági eljárásra nézve a szakértőknek semmilyen egyéb külön – például az ítélkezési gyakorlaton alapuló – előírást nem kell követniük.
Egyes esetekben a szakértőnek kiegészítő jelentést kell készítenie, miután a bíró és a felek további kérdéseket tettek fel.
A szakértők írásban nyújtják be a jelentésüket. A szakértőt felkérhetik arra, hogy védje meg a véleményét.
2. Bírósági tárgyalás
A szakértőnek nem kell részt vennie az előzetes tárgyaláson.
A bíróság és a felek kérdéseinek megválaszolása érdekében a szakértőnek észt kell vennie a tárgyaláson.
A tárgyaláson az ellenérdekű fél képviselője általában kérdéseket tesz fel a szakértőknek.
Az itt bemutatott információk az Európai Szakértői Intézet (EEEI) által a „Szakértők keresése” elnevezésű projekt során az országonként kiválasztott kapcsolattartóktól származnak.
E lap nemzeti nyelvű változatát az adott tagállam tartja fenn. Az Európai Bizottság szolgálata készíti el a fordításokat a többi nyelvre. Előfordulhat, hogy az eredeti dokumentumon az illetékes tagállami hatóság által végzett változtatásokat a fordítások még nem tükrözik. Az Európai Bizottság nem vállal semmifajta felelősséget az e dokumentumban szereplő vagy abban hivatkozott információk vagy adatok tekintetében. Az ezen oldalért felelős tagállam szerzői jogi szabályait a Jogi nyilatkozatban tekintheti meg.