

Információk keresése régiónként
Az olasz jogrendszerben, és különösen a polgári perrendtartásról szóló törvényben (Codice di Procedura Civile) nincs kifejezett utalás a videokonferencia útján történő bizonyításfelvételre.
A videokonferencia azonban ténylegesen a jogrendszerünk része.
A polgári perrendtartásról szóló törvény 202. cikke azt irányozza elő, hogy amikor a vizsgálóbíró bizonyításfelvételről rendelkezik, akkor meg kell „határoznia a bizonyításfelvétel idejét, helyét és módját”. Az 1206/2001/EK tanácsi rendeletnek megfelelően a bíró által alkalmazható bizonyításfelvételi módok közé tartozik a videokonferencia.
A polgári perrendtartásról szóló törvény 261. cikke előirányozza, hogy a bíró olyan filmes anyagot is felhasználhat, amely mechanikus eszközök vagy eljárások alkalmazását teszi szükségessé.
A büntetőeljárásról szóló törvény (Codice di Procedura Penale) kifejezetten rendelkezik a videokonferenciáról (például a 205b. cikk).
Tehát a rendelet 10. cikke és az azt követő cikkei által szabályozott eljárásra tekintettel, a 10. cikk (4) bekezdésében említett, a jogrendszerünkkel való „összeegyeztethetetlenségből” fakadó korlátozás kizárható.
Az egyetlen korlátozás, amely a videokonferencia iránti kérelemre vonatkozhat az, ha jelentős gyakorlati akadályok állnak fenn.
A különböző típusú bizonyításfelvételi módokat illetően, az uniós rendelet és az olasz polgári perrendtartásról szóló törvény, valamint a megfelelő végrehajtási jogszabályok vonatkoznak.
A 17. cikk által szabályozott eljárást illetően, a megkeresett tagállamnak, miután ellenőrizte, hogy a (5) bekezdésben előirányzott követelmények teljesültek, majd azt követően engedélyezte a közvetlen bizonyításfelvételt, „elő kell segítenie” a videokonferencia alkalmazását, amit a megkeresett igazságügyi hatósággal egyszerűen a bizonyításfelvétel módjaként eseti alapon egyeztetnie kell.
Így azt az esetet leszámítva, amikor a megkeresett igazságügyi hatóság ezt a kommunikációs eszközt a felmerülő jelentős gyakorlati akadályok miatt nem tudja alkalmazni, bármilyen bizonyítás felvehető videokonferencia útján a 10. cikk és az azt követő cikkek szerinti jogszerű kérelem vagy a 17. cikk szerinti engedélyezés alapján.
A videokonferencia hasznos eszköz a tanúk és az eljárás által érintett felek meghallgatására. Ebben a tekintetben az olasz jog összeegyeztethetőségével kapcsolatban nem merült fel probléma, sőt, az olasz jog rendelkezik a tanúvallomás tételéről, a felek informális meghallgatásáról, valamint a felek eskü alatt történő meghallgatásáról.
A szakértők meghallgatását illetően a szakértői vélemény elfogadhatóságával kapcsolatos probléma alapvető okával kell foglalkozni, különösen a közvetlen bizonyításfelvétel esetében (17. cikk).
Az olasz jogrendszerben a polgári perrendtartásról szóló törvény 61. cikke és 191-201. cikkei szabályozzák a szakértői vallomásokat. A szakértők rendszerint írásbeli véleményt fogalmaznak meg (a polgári perrendtartásról szóló törvény 195. cikkének (2) bekezdése), de a bíróság tisztázást is kérhet. Miután a vélemény elfogadásra került, nem szabad a szakértők videokonferencia útján történő meghallgatásával szemben akadálynak felmerülnie. Az olasz polgári perrendtartásról szóló törvény rendelkezése szerint „ha az elnök helyénvalónak tartja, felkéri a szakértőt, hogy vegyen részt a bírói testület jelenlétében lefolytatott megbeszélésen, és fejtse ki zárt tárgyaláson a felek jelenlétében a véleményét, akik a védőügyvédjükön keresztül az ügyüket ismertethetik és tisztázhatják”.
Gyakorlati szempontból a videokonferencia hatékony eszköznek tűnik a bizonyításfelvételhez, a tanúk szemtől szembe történő meghallgatásához, valamint a felek nyilatkozattételéhez.
A szabályok azonban közvetlenül nem foglalkoznak a bizonyíték típusának vagy kötelező jellegének kérdésével, illetve gyakorlati problémák adódhatnak a szakértői véleménnyel kapcsolatban, például ha a bizonyíték kézírással kapcsolatos, genetikai adatok vagy telefonnal kapcsolatos bizonyíték esetében.
A bizonyítást rendszerint a megkeresett tagállam területileg illetékes bírósági vagy rendőrségi épületében veszik fel, ahol mind a szükséges berendezés, mind a hivatali kiszolgáló személyzet rendelkezésre áll. A dolgok jelenlegi állása szerint azonban, a polgári eljárásokban alkalmazott videokonferenciákról nem készül „nyilvántartás”.
Ha a videokonferenciát büntetőeljárás során alkalmazzák, rendszerint a megkeresett igazságügyi hatóság fellebbviteli bíróságának körzetében található megfelelő létesítmény egyik rendelkezésre álló helyiségét használják (a bíróság tárgyalóterme, biztonságos terem büntetés-végrehajtási épületben).
A tárgyalások rögzítésének nincs jogszabályi akadálya, amennyiben a megkereső állam jogszabályai ezt megengedik.
Azonban a 4. cikk és az azt követő cikkek értelmében történő bizonyításfelvételre a polgári perrendtartásról szóló törvény 126. cikke és az eljárás jegyzőkönyvének vezetéséről szóló, ugyanazon törvény végrehajtási rendelkezéseinek 46. cikke vonatkoznak.
Ezt a szempontot a szabályok nem szabályozzák közvetlenül.
A kérelmeknek és tájékoztatásoknak a megkeresett tagállam hivatalos nyelvén történő megfogalmazását kikötő 5. cikk jelzésértékű lehet arra vonatkozóan, hogy a meghallgatásokat milyen nyelven kell lefolytatni.
A 10. cikk és az azt követő cikkek alapján benyújtott kérelmek esetében, amikor a hazai jog alkalmazandó, a meghallgatást olasz nyelven kell lefolytatni.
A polgári perrendtartásról szóló törvény 122. cikke előírja, hogy a „per alatt az olasz nyelv használata végig kötelező. Amikor olyan személy kerül meghallgatásra, aki nem beszél olaszul, a bíró tolmácsot jelölhet ki”.
A 17. cikkben említett eljárásban azonban a megkereső állam joga alkalmazandó. Ez a rendelkezés a bizonyításfelvétel nyelvére is hatással lehet. A nyelv újfent a megkereső állam nyelve kell, hogy legyen. Ebben az esetben tolmácsokra lehet szükség.
A közvetlen bizonyításfelvétel engedélyezésére hatáskörrel rendelkező hatóság a bizonyításfelvétel körülményeire vonatkozóan is nyújthat iránymutatást; ide tartozhat a használandó nyelv is.
Ebben a vonatkozásban a szabályok nem tartalmaznak külön rendelkezéseket.
A 10. cikkben és az azt követő cikkekben említett eljárásban a megkeresett állam joga alkalmazandó.
Mindenesetre a polgári perrendtartásról szóló törvény 122. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó.
A törvény tolmács kijelöléséről rendelkezik, ha olaszul nem beszélő személy kerül meghallgatásra. Így feltételezhető, hogy a tárgyalás nyelve (és az elsőfokú bíró nyelve) az olasz.
A tolmácsok díjának költségeit meg kell téríteni, ami a megkereső igazságügyi hatóságnak felszámításra kerül (lásd a 18. cikket).
A 17. cikk szerinti eljárás esetében lásd a 6. pontot. A tárgyalás nyelve a megkereső állam nyelve kell, hogy legyen. Ezért a tolmács(ok) kijelöléséért felelős személy megnevezéséhez a megkereső állam jogát kell használni. Ebben az esetben a tolmács kijelölésére vonatkozóan a közvetlen bizonyításfelvétel engedélyezésében illetékes hatóság tájékoztatást kérhet.
A polgári perrendtartásról szóló törvény 250. cikke úgy rendelkezik, hogy az érdekelt fél kérésére a bírósági végrehajtónak tájékoztatnia kell a tanúkat a megjelenési kötelezettségükről egy bizonyos helyen, bizonyos napon és bizonyos időben, továbbá tájékoztatnia kell őket a bizonyítást felvevő bíróról és a tárgyalásról, amely során őket meghallgatják. A polgári perrendtartásról szóló törvény végrehajtási rendelkezéseinek 103. cikke kimondja, hogy a tanúkat legalább hét nappal előre tájékoztatni kell a tárgyalásról, amelyre beidézték őket.
A tanúk meghallgatását szabályozó szabályokat a polgári perrendtartásról szóló törvény 244-257a. cikkei és a polgári perrendtartásról szóló törvény végrehajtási rendelkezéseinek a 102-108. cikkei irányozzák elő.
A 4. cikk alapján a 10. cikk (4) bekezdésének rendelkezése szerint lefolytatott videokonferencia (közvetett bizonyítás) költségeit a megkeresett hatóság kérésére a 18. cikk (2) bekezdésének előírása szerint megtérítik.
Ez a megtérítési kötelezettség nincs előírva a külföldi hatóság által, a 17. cikk alapján videokonferencia útján folytatott közvetlen bizonyításfelvétel esetére.
A megkereső hatóság felelőssége tájékoztatni a meghallgatandó személyt a bizonyításfelvétel önkéntes voltáról; a 17. cikk szerint ez a feltétel az egyik tényező, amelyen a közvetlen bizonyításfelvétel engedélyezése alapszik.
A szabályok azonban nem rendelkeznek a megkeresett igazságügyi hatóságot illetően hasonló kötelezettségről.
Általában véve a 17. cikk alapján videokonferenciát lefolytató megkereső hatóság felelős a tanú személyazonosságának ellenőrzéséért. Közvetett bizonyíték esetében, a tanúk meghallgatását illetően, a polgári perrendtartásról szóló törvény 252. cikke szabályozza a tanú személyazonosságának ellenőrzését, amely szerint: „A vizsgálóbíró megkéri a tanút, hogy adja meg nevét, családi nevét, az apja nevét, életkorát és foglalkozását, majd felkéri a tanút, hogy nyilatkozzon, áll-e valamilyen családi kapcsolatban […] a felekkel, vagy érdekelt-e a perben”. Az azonosítás a polgári perrendtartásról szóló törvény 251. cikke által szabályozott eskütétel után történik. A gyakorlatban a vizsgálóbíró a tanútól a személyazonosító okmányát is elkéri, és az adatokat bejegyezteti az eljárás jegyzőkönyvébe.
A meghallgatandó feleket illetően, ha az adott ügyben meghatalmazottat vonnak be, akkor az adott ügyre szóló meghatalmazás is szükséges.
A 17. cikkben említett eljárás vonatkozásában nem irányoztak elő külön szabályt. Hasznos lehet (a megkereső állam jogrendszerében) a hamis tanúzás vagy kihagyás büntetőjogi jelentőségéről tájékoztatásban részesülni; ez a büntetőjogi jelentőség függ a megkereső állam bírósági eljárásokat szabályozó jogszabályaitól.
A videokonferencia kapcsolatokért felelős Olasz Büntetés-végrehajtás Igazgatási Főosztály közvetlenül a videokonferencia előtt kompatibilitási vizsgálatokat végez a külföldi technikai személyzettel.
A nemzetközi jogsegély iránti kérelemmel egyidejűleg, a megkereső igazságügyi hatóságnak az országukban használt videokonferencia-rendszer műszaki adatait és a – lehetőleg technikus szakember – kapcsolattartó személy nevét és telefonszámát, valamint az e tevékenységek során használandó nyelvet is meg kell adnia – amennyiben rendelkezésükre áll.
Ennek a lapnak a különböző nyelvi változatait az Európai Igazságügyi Hálózat tagállami kapcsolattartói tartják fenn. Az Európai Bizottság szolgálata készíti el a fordításokat a többi nyelvre. Előfordulhat, hogy az eredeti dokumentumon az illetékes tagállami hatóság által végzett változtatásokat a fordítások még nem tükrözik. Sem az Európai Igazságügyi Hálózat, sem a Bizottság nem vállal semmilyen felelősséget, illetve kötelezettséget az e dokumentumban közzétett vagy hivatkozott információk és adatok tekintetében. Az ezen oldalért felelős tagállam szerzői jogi szabályait a Jogi nyilatkozatban tekintheti meg.