Fizetésképtelenség/csőd

Németország
Tartalomszolgáltató:
European Judicial Network
Európai Igazságügyi Hálózat (polgári és kereskedelmi ügyek)

Bevezetés

Németországban a fizetésképtelenséget és a fizetésképtelenségi eljárásokat szabályozó jogszabály a fizetésképtelenségi eljárásról szóló törvénykönyv (Insolvenzordnung – a továbbiakban: InsO), amely 1999. január 1-jén lépett hatályba. A fizetésképtelenségi eljárásról szóló törvénykönyv abban különbözik a többi eljárási szabálytól, hogy nemcsak eljárási, hanem anyagi jogi rendelkezéseket is tartalmaz. Például a fizetésképtelenségi eljárás megindításának joghatásait meghatározó rendelkezések anyagi jogi jellegűek (az InsO 80–147. szakasza).

A fizetésképtelenségi eljárásról szóló törvénykönyv elsődleges célja az adós hitelezőinek kollektív kielégítése az adós vagyonának értékesítése és a bevétel felosztása vagy – különösen a vállalkozás folytatása érdekében – a fizetésképtelenségi tervben rögzített alternatív megállapodás elérése révén (az InsO 1. szakaszának első mondata). A „kollektív kielégítés” (gemeinschaftliche Befriedigung) azt jelenti, hogy a hitelezők főszabály szerint a követeléseik arányában kapnak kielégítést. Ezenfelül a fizetésképtelenségi eljárások célja, hogy a becsületes adósok számára lehetőséget adjanak a fennmaradó tartozásaik alóli mentesülésre (az InsO 1. szakaszának második mondata).

A hitelezőkkel való egyenlő bánásmód elvén túl a német fizetésképtelenségi eljárások meghatározó alapelve a hitelezői autonómia (Gläubigerautonomie) elve. A hitelezők széles körű jogosultságokkal rendelkeznek az eljárás alakítására, különös tekintettel az adós vagyona értékesítésének módjára. A hitelezők a fizetésképtelenségi eljárás konkrét formáját is meghatározzák, mivel a rendes eljáráson felül a törvénykönyv a biztosítékkal rendelkező és a nem elsőbbségi hitelezők számára lehetővé teszi, hogy autonómiájukat a fizetésképtelenségi eljárásról szóló törvény rendelkezéseitől eltérő fizetésképtelenségi terv elkészítése útján gyakorolják abból a célból, hogy a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyon értékesítését, az érdekelt felek közötti felosztását, a fizetésképtelenségi eljárás menetét és az adósnak a fizetésképtelenségi eljárás befejezését követően fennmaradó helytállási kötelezettségét rendezzék. A fizetésképtelenségi terv különösen fontos a vállalkozás szerkezetátalakítása esetén, habár a vállalkozás felszámolásának is keretet biztosíthat.

A fizetésképtelenségi eljárásra vonatkozó német jogszabályt az egységesség elve is jellemzi. Ez azt jelenti, hogy a szerkezetátalakításról és a felszámolásról szóló törvény (Gesetz für Sanierung und Liquidation) nem rendelkezik különálló eljárástípusokról. A felszámolás és a szerkezetátalakítása is lefolytatható a rendes eljárás vagy a fizetésképtelenségi terv létrehozására irányuló eljárás útján.

A vállalkozások szerkezetátalakítása vonatkozásában felhívjuk a figyelmet a vállalkozások stabilizációs és szerkezetátalakítási keretéről szóló törvényre (Gesetz über den Stabilisierungs- und Restrukturierungsrahmen für Unternehmen, más néven Unternehmenungs— und -restrukturierungsgesetz vagy StaRUG), amely 2021. január 1-jén lépett hatályba. A StaRUG számos olyan eszközt biztosít, amelyek lehetővé teszik a nehéz helyzetbe került, de még nem fizetésképtelen vagy túlzottan eladósodott vállalkozások számára, hogy a hitelezők többsége által elfogadott szerkezetátalakítási terv alapján átszervezzék a vállalkozást anélkül, hogy az InsO-val összhangban fizetésképtelenségi eljáráson kellene átesniük. Jelenleg a StaRUG-ban meghatározott eljárások nem nyilvánosak, azaz nem felelnek meg a fizetésképtelenségi eljárásról szóló (EU) 2015/848 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése szerinti fizetésképtelenségi eljárás követelményeinek. A StaRUG további rendelkezései hatálybalépésével 2022. július 17-től lehetőség nyílik az eljárás nyilvános lefolytatására. Ezen eljárási változatnak a fizetésképtelenségi eljárásról szóló uniós rendelet mellékletébe történő felvételével a törvény az említett rendelet alkalmazásában is fizetésképtelenségi eljárásnak fog minősülni.

1 Ki ellen indítható fizetésképtelenségi eljárás?

Fizetésképtelenségi eljárás indítható bármely természetes vagy jogi személy vagyonára akkor is, ha a szóban forgó személy nem folytat kereskedelmi vagy önálló vállalkozói szakmai tevékenységet (az ilyen tevékenységet nem folytató természetes személy „fogyasztónak” minősül). Fizetésképtelenségi eljárás jogi személyiség nélküli társaság (pl. közkereseti társaság (offene Handelsgesellschaft) vagy betéti társaság (Kommanditgesellschaft) vagyonára, vagy önálló vagyontömegre, például elhunyt személy hagyatékára is indítható. A közjogi jogi személyekre a törvénykönyv12. szakaszának különleges rendelkezése vonatkozik, amely meghatározza, hogy nem indítható fizetésképtelenségi eljárás a szövetségi kormány vagy tartomány (Land) ellen (az InsO 12. szakasza (1) bekezdésének 1. albekezdése).

2 Mik a fizetésképtelenségi eljárás megindításának feltételei?

Fizetésképtelenségi eljárás kizárólag kérelemre indulhat, hatóság hivatalból nem indíthatja meg. A kérelmet az adós vagy valamely hitelező terjesztheti elő. A bíróságnak és az adósnak az idő előtt vagy kizárólag károkozási célból előterjesztett kérelmekkel szembeni védelme érdekében a kérelmet előterjesztő hitelezőnek hitelt érdemlően bizonyítania kell, hogy a fizetésképtelenség megállapítását megalapozó körülmények fennállnak, és hogy a hitelezőnek ténylegesen követelése van az adóssal szemben.

Tőkeegyesítő társaság fizetésképtelensége esetén az ügyvezető szerv büntetés terhe mellett köteles fizetésképtelenségi eljárás iránti kérelmet előterjeszteni. Ezen előírás megszegése esetén a hitelezők kártérítési keresetet is indíthatnak. Amennyiben valamely válsághelyzetben levő adós felróható magatartást tanúsít, bizonyos körülmények között büntetőjogi felelőssége merülhet fel (a büntető törvénykönyv [Strafgesetzbuch] 283. és azt követő szakaszai).

A fizetésképtelenségi eljárás megindításának általános oka a fizetésre való képtelenség. Az adós akkor fizetésképtelen, ha nincs olyan helyzetben, hogy fizetési kötelezettségeit azok esedékessé válásakor teljesítse; a fizetésképtelenséget főszabály szerint vélelmezni kell, ha az adós beszüntette kifizetéseit (az InsO 17. szakaszának (2) bekezdése). Amennyiben az adós jogi személy vagy olyan társaság, amelyben a tagok egyike sem korlátlan felelősségű természetes személy, az eljárás túlzott mértékű eladósodottság miatt is megindítható. Túlzott mértékű eladósodottság akkor áll fenn, ha az adós vagyona már nem fedezi a fennálló kötelezettségeket, kivéve, ha az adott körülmények között igen valószínű a vállalkozás következő 12 hónapban történő folytatása (az InsO 19. szakaszának (2) bekezdése). Amennyiben a körülmények alapján magas a vállalkozás folytatásának valószínűsége, ezt alapul kell venni az adós vagyona értékének felmérése során. Kérelmet az adós is előterjeszthet, ha fizetésképtelenség fenyegeti (az InsO 18. szakaszának (1) bekezdése). Az adós akkor tekinthető fizetésképtelenséggel fenyegetettnek, ha valószínű, hogy a fennálló kötelezettségeit az esedékessé válásuk napján nem tudja teljesíteni (az InsO 18. szakaszának (2) bekezdése). Annak értékeléséhez, hogy az adóst fizetésképtelenség fenyegeti-e, általában 24 hónapos előrejelzési időtávot vesznek alapul. A fizetésképtelenségi eljárás megindításához a finanszírozásának is biztosítottnak kell lennie. Ezért a fizetésképtelenségi eljárás megindítására irányuló kérelem elutasítására kerül sor, ha az adós vagyona valószínűleg nem képes fedezni az eljárás költségeit (az InsO 26. szakasza (1) bekezdésének első mondata).

A feltételek teljesülése esetén a fizetésképtelenségi ügyekben hatáskörrel rendelkező vagy „fizetésképtelenségi ügyekben eljáró bíróság” (Insolvenzgericht) az eljárás megindításáról szóló határozatot hoz, amelyet közzétesz. A bíróság a nyilvános hirdetményt az interneten teszi közzé (http://www.insolvenzbekanntmachungen.de/). Az eljárás megindításáról szóló határozatban a bíróság felhívja a nem elsőbbségi hitelezőket, hogy megadott határidőn belül jelentsék be követeléseiket a felszámolónak. A bíróság határnapot tűz ki azon gyűlés megtartására, amelyen a hitelezők a felszámoló jelentése alapján döntenek a fizetésképtelenségi eljárás folytatásának menetéről és a bejelentett követelések ellenőrzése céljából tárgyalást tűznek ki (az InsO 29. szakaszának (1) bekezdése)

A bevezetésben már említettek szerint a fizetésképtelenségi eljárásról szóló törvény nem ír elő önálló eljárástípusokat a szerkezetátalakítás és a felszámolás esetére. A rendes eljáráson felül a törvénykönyv a felszámolást vagy szerkezetátalakítást fizetésképtelenségi terv útján is lehetővé teszi.

A fizetésképtelenségi ügyekben eljáró bíróság ellenőrzi, hogy teljesülnek-e az eljárás megindításának feltételei, ami némi időbe telhet, továbbá az eljárás megindításával a bíróság megtesz minden olyan ideiglenes intézkedést, amely szükségesnek tűnik az adós pénzügyi helyzete olyan megváltozásának elkerüléséhez, amely a kérelem elbírálásának folyamatban léte alatt sérelmes lehet a hitelezők számára (az InsO 21. szakasza (1) bekezdésének első mondata). A gyakorlatban a bíróság ideiglenes felszámolót (vorläufiger Insolvenzverwalter) nevez ki, akinek lehet „gyenge” vagy „erős” hatásköre. „Gyenge” hatáskörű ideiglenes felszámoló kinevezése esetén az adós rendelkezési joga megmarad, és a felszámoló konkrét kötelezettségeit a bíróság határozza meg, noha ezek nem terjedhetnek túl az erős hatáskörű ideiglenes felszámoló kötelezettségein (az InsO 22. szakasza (2) bekezdésének második mondata). A bíróság például elrendelheti, hogy az adós általi rendelkezés kizárólag a vagyonfelügyelő jóváhagyásával érvényes. Az erős hatáskörű ideiglenes felszámoló kinevezésétől eltérően a gyenge hatáskörű ideiglenes felszámoló kinevezése nem eredményezi a folyamatban lévő jogviták felfüggesztését (a Szövetségi Bíróság 1999. június 21-i IX ZR 70/98 ítélete, 4. pont). Az ideiglenes vagyonfelügyelő „erős” pozícióval rendelkezik, ha a bíróság az adóst minden rendelkezéstől általánosan eltiltja oly módon, hogy az adós vagyonának kezelésére és azzal való rendelkezésre a felszámoló jogosult (az InsO 22. szakasza (1) bekezdésének első mondata).

3 Mely a vagyontárgyak képezik a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyon részét? Miként kezelik az adós által a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően szerzett vagy rá háramló vagyontárgyakat?

A fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyon (Insolvenzmasse) az eljárás megindításának napján az adós tulajdonában álló, valamint az adós által az eljárás időtartama alatt (azaz az eljárás befejezéséig vagy megszüntetéséig) megszerzett eszközöket foglalja magában. Ez a vagyon nem foglalja magában az adós személyéhez szorosan fűződő jogokat és a zár alá vétellel nem érintett tárgyakat, mivel azok önálló végrehajtási eljárásnak sem képezhetik tárgyát. Például a megszerzett jövedelem csak az adós létfenntartásához szükséges szintet meghaladó mértékben képezi részét a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonnak. A felszámoló akár fel is szabadíthat eszközöket, amelyek ezt követően az adós saját vagyonának részét képezik és nem vehetők zár alá.

A német jogban a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyon részét képező eszközök kezeléséhez és az azokkal történő rendelkezéshez való jog főszabály szerint az eljárás megindításával átszáll a felszámolóra (kivétel: a vagyon feletti rendelkezési jogát megtartó adós általi vagyonkezelés [Eigenverwaltung], az InsO 270. és azt követő szakaszai), így például a felszámoló köteles biztosítékot nyújtani azoknak a hitelezőknek, akik a vagyon feletti rendelkezési jogát megtartó adós részére finanszírozást nyújtanak. A kiemelkedő jelentőségű ügyletek, mint például a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonra jelentős terhet jelentő kölcsönszerződés megkötéséhez a felszámolónak be kell szereznie a hitelezői gyűlés vagy a hitelezői bizottság hozzájárulását (az InsO 160. szakasza). A felszámoló által vállalt hitelnyújtási és egyéb kötelezettségek a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyont terhelik, és azokat e vagyonból elsőbbségi követelésként, vagyis a nem elsőbbségi hitelezőket megelőzően kell kielégíteni. Ily módon biztosított, hogy a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően a szerződő partnerek hajlandóak legyenek üzletet kötni a fizetésképtelen adóssal.

4 Milyen jogok illetik meg az adóst, illetve a fizetésképtelenségi szakértőt?

Mivel a fizetésképtelenségi eljárás megindításával a felszámoló főszabály szerint fontos szerepet kap (kivétel: a vagyon feletti rendelkezési jogát megtartó adós által végzett vagyonkezelés), az eljárás e szakaszában a fizetésképtelenségi ügyekben eljáró bíróság alapvetően felügyeleti és irányítási jogkörökkel rendelkezik (lásd az InsO 58. és 76. szakaszát) (például a fizetésképtelenségi terv létrehozására irányuló eljárásban vagy a vagyon feletti rendelkezési jogát megtartó adós által végzett vagyonkezeléssel összefüggésben biztosított külön jogkörökön felül). A fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően a kulcsfontosságú döntéseket (értékesítés, felszámolás, szerkezetátalakítás és fizetésképtelenségi terv) a hitelezőknek kell meghozniuk. A bíróság ugyanakkor az eljárás megindításának szakaszában különös hatáskörökkel és feladatokkal bír. Ebben a szakaszban hozza meg a bíróság az eljárás megindítására, az ideiglenes biztosítási intézkedésekre és a felszámoló kinevezésére vonatkozó döntéseket. A bíróság feladatát képezi a felszámoló felügyelete is. A bíróság felügyeli a felszámoló eljárásának jogszerűségét, azonban annak észszerűségét nem vizsgálja, és utasítást sem adhat. A fizetésképtelenségi eljárás gyorsítása érdekében a fizetésképtelenségi ügyekben eljáró bíróság határozatai fellebbezéssel csak azokban az esetekben támadhatók meg, amelyekre a törvénykönyv biztosítja az azonnali fellebbezés (sofortige Beschwerde) lehetőségét (lásd az InsO 6. szakaszának (1) bekezdését). Az azonnali fellebbezés a fizetésképtelenségi ügyekben eljáró bíróságnál vagy a fizetésképtelenségi ügyekben eljáró bíróság fellebbviteli bíróságaként eljáró tartományi bíróságnál (Landgericht) szóban vagy írásban, a bíróság hivatalában (Geschäftstelle) nyújtható be. A fellebbezésnek a végrehajtásra nincs halasztó hatálya; a fellebbviteli bíróság vagy a fizetésképtelenségi ügyekben eljáró bíróság ugyanakkor elrendelheti a végrehajtás ideiglenes felfüggesztését.

A felszámoló a fizetésképtelenségi eljárás központi alakja. Felszámolóként kizárólag természetes személyek nevezhetők ki, jogi személyek nem (az InsO 56. szakasza (1) bekezdésének első mondata). Kinevezésre különösen ügyvédek, könyvelők vagy adótanácsadók jöhetnek szóba. A fizetésképtelenségi eljárás megindításával az adós vagyonának kezelésének és az azzal való rendelkezés joga a felszámolót illeti meg (az InsO 80. szakaszának (1) bekezdése). A felszámoló fő feladata, hogy a fizetésképtelenségi eljárás megkezdésekor általa fellelt vagyonból elkülönítse a nem az adós tulajdonát képező vagyontárgyakat. A felszámoló az adós vagyonába azokat a vagyontárgyakat is beleveszi, amelyek a felelősségi jog alapján az adós vagyonának részét képezik, azonban a fizetésképtelenségi eljárás megindításának napján még nem szerepelnek az adós vagyontárgyai között. Az adós ily módon meghatározott vagyona minősül a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonnak (Insolvenzmasse, az InsO 35. szakasza), amelyet a felszámoló értékesít, és amelyből a hitelezők kielégítése történik. A felszámoló további feladatai a következőket foglalják magukban:

  • a fizetésképtelen adós munkavállalói keresetének kifizetése,
  • döntés a folyamatban levő jogviták folytatásáról, illetve befejezéséről (az InsO 85. és azt követő szakaszai) és a nem teljes mértékben teljesített szerződések kezelésének módjáról (az InsO 103. és azt követő szakaszai),
  • vagyonmérleg készítése (az InsO 153. szakasza (1) bekezdésének első mondata),
  • a fizetésképtelenségi eljárás megindítását megelőzően, valószínűsíthetően a biztosítékkal nem rendelkező hitelezők hátrányára megkötött ügyletek megtámadása (az InsO 129. és azt követő szakaszai).

A felszámolót a fizetésképtelenségi ügyekben eljáró bíróság felügyeli (az InsO 58. szakaszának (1) bekezdése). Létrehozása esetén a hitelezői bizottság támogatja és figyelemmel kíséri a felszámoló feladatainak ellátását (az InsO 69. szakaszának első mondata).

A fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően, ha az adós vagyonával történő rendelkezés joga a felszámolót illeti meg, a felszámoló főszabály szerint szabadon rendelkezhet a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonba tartozó összes eszközzel. Korlátozás alá esnek az olyan kiemelkedő jelentőségű ügyletek, mint például a vállalkozás vagy a teljes árukészlet értékesítése. Az ehhez hasonló kiemelkedő jelentőségű ügyletekhez a hitelezők gyűlése vagy a hitelezői bizottság jóváhagyása szükséges. A jóváhagyás követelményének megsértése ugyanakkor harmadik felekre nem hat ki, de a felszámoló felelősségét felveti. A felszámolónak eleget kell tennie a hitelezők gyűlése által a vállalkozás felszámolása vagy az üzleti tevékenység folytatása tárgyában hozott döntésnek is (az InsO 157. és 159. szakasza).

Amennyiben a felszámoló felróhatóan megszegi a fizetésképtelenségi eljárásról szóló törvény alapján fennálló kötelezettségeit, az eljárás valamennyi fele iránt kártérítési felelősséggel tartozik (az InsO 60. szakaszának (1) bekezdése). A törvénykönyv 60. szakaszának (1) bekezdése a következőket írja elő: „A felszámoló az e törvény alapján őt terhelő kötelezettségek felróható megsértése esetén megtéríti az eljárás feleit ért károkat. A gondos és lelkiismeretes felszámolótól elvárható gondossággal kell eljárnia.”

A felszámoló a tisztségének ellátásáért díjazásra, továbbá igazolt kiadásainak megtérítésére jogosult (az InsO 63. szakasza (1) bekezdésének első mondata). A felszámoló díjazását a fizetésképtelenségi jogi díjazásról szóló rendelet (Insolvenzrechtsvergütungsverordnung – a továbbiakban: InsVV) szabályozza, és azt a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyon fizetésképtelenségi eljárás lezárultakor képviselt értéke szerint kell meghatározni. A rendelet fokozatosan emelkedő átalánydíjakról rendelkezik, amelyek a felszámolói feladatok nagyságrendje és nehézsége alapján emelhetők.

A biztosítékkal nem rendelkező hitelezői követelésekkel érintett adós a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően is az értékesítendő vagyon tulajdonosa marad (az InsO 38. és 39. szakasza). Főszabály szerint az adós a teljes vagyonának erejéig felel. A fizetésképtelenségi eljárás keretében ugyanakkor a vagyon kezeléséhez és az azzal történő rendelkezéshez való jog a felszámolót illeti meg. Az adós kérelmére az eljárást megindító bírósági határozat a 270. és azt követő szakaszok alapján is elrendelheti a vagyon feletti rendelkezési jogát megőrző adós általi vagyonkezelést. Az adósnak kérelméhez csatolnia kell a vagyon feletti rendelkezési jogát megőrző adós általi vagyonkezelés tervét, amelynek részleteit az InsO 270a. szakasza szabályozza. A végzés akkor adható meg, ha a vagyon feletti rendelkezési jogát megőrző adós általi vagyonkezelés terve következetes és teljes, és nem ismertek arra utaló körülmények, hogy az adós vagyonkezelési terve alapvetően helytelen tényeken alapul (az InsO 270b. szakaszának (1) bekezdése és 270f. szakaszának (1) bekezdése). Ezenkívül a 270e. szakaszban meghatározott, a vagyon feletti rendelkezési jogát megőrző adós általi ideiglenes vagyonkezelés egyik megszüntetési oka sem állhat fenn (az InsO 270b. szakaszának (1) bekezdése). Főszabály szerint a fizetésképtelenségi jog általános rendelkezései erre az esetre is alkalmazandók (az InsO 270. szakasza (1) bekezdésének második mondata). A vagyon feletti rendelkezési jogát megtartó adós általi vagyonkezelés esetén ugyanakkor az adós megtartja saját vagyona kezelésének és az azzal való rendelkezésnek a jogát, amelyet a bíróság által kijelölt vagyonfelügyelő (Sachverwalter) felügyelete alatt gyakorol (az InsO 270. szakasza (1) bekezdésének első mondata). A vagyon feletti rendelkezési jogát megtartó adós általi vagyonkezelés esetén az adós és a vagyonfelügyelő között megoszlanak azok a hatáskörök, amelyek rendszerint a felszámolót illetik meg.

A fizetésképtelenségi eljárás megindítása az adós oldalán egy sor tájékoztatási és együttműködési kötelezettséget keletkeztet. Az adós ugyanakkor az eljárásban való részvételre is jogosult.

5 Milyen feltételek alapján lehet beszámításokat igényelni?

Az InsO 94. és azt követő szakaszai azzal a kérdéssel foglalkoznak, hogy a biztosítékkal nem rendelkező hitelező beszámíthat-e követelést a fizetésképtelen adóssal szemben. A törvénykönyv alapvető különbséget tesz aszerint, hogy a beszámítási lehetőség már a fizetésképtelenségi eljárás megindításakor is létezett-e, vagy csak azt követően merült fel. Az első esetben a beszámítás főszabály szerint elfogadható, vagyis a biztosítékkal nem rendelkező hitelezőnek nem kell a követelések nyilvántartásába (Tabelle) történő felvétel céljából a követelését bejelentenie, hanem a beszámítás felszámoló részére történő bejelentése útján kielégítést nyerhet. A beszámítás bejelentése ugyanakkor érvénytelen, ha a hitelező a követelés-beszámítási lehetőségre megtámadható ügylet eredményeként tett szert (az InsO 96. szakasza (1) bekezdésének 3. pontja).

A második esetben, amelyben a beszámítási lehetőség később merül fel, az alábbi különbséget kell tenni:

Amennyiben az eljárás megindításakor a beszámítani kívánt követelés már létezett, azonban még nem vált esedékessé, hasonló ellenszolgáltatást még nem vetett fel, vagy még feltételes volt, a beszámítás az eljárás megindítását követően akkortól fogadható el, amint a beszámítás említett akadálya elhárult.

Amennyiben az eljárás megindításakor a követelés még nem létezett, vagy ha a hitelező az adóssal szembeni követelést csak az eljárás megindítását követően szerezte meg, a beszámítás tilos (az InsO 96. szakasza (1) bekezdésének 1. és 2. pontja), amelynek következtében az adós követelheti, hogy a hitelező a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyon javára teljesítse a szerződés őt terhelő részét, de a hitelező csak a követelés nyilvántartásba vételét kérheti, továbbá csak arányos kielégítést kap.

Amennyiben azonban a hitelező a követelést a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően nem egy másik hitelezőtől szerezte, és arra a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően saját javára – például a felszámolóval kötött szerződés révén – tett szert, a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyon hitelezőjeként beszámításra jogosult.

6 Milyen hatást gyakorol a fizetésképtelenségi eljárás azokra a hatályos szerződésekre, amelyekben az adós szerződő fél?

A fizetésképtelenségi eljárás fennálló szerződésekre gyakorolt hatását a német jogban az InsO 103. és azt követő szakaszai szabályozzák. Főszabály szerint a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően a fennálló szerződéses jogviszonyok megszűnhetnek vagy folytatódhatnak, illetve a felszámoló választhat a teljesítés és a megszüntetés között.

Egyes ügyletek vonatkozásában a jog kifejezetten szabályozza a fizetésképtelenségi eljárás joghatásait (az InsO 103–118. szakasza). Például a megbízások, vállalkozási szerződések és a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyon részét képező vagyontárgyak tekintetében adott eljárási meghatalmazások a fizetésképtelenségi eljárás megindításakor hatályukat vesztik, miközben az adós által kötött ingatlanbérleti szerződések és munkaszerződések hatályban maradnak, és a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyont terhelik.

Az adós és a másik fél által nem vagy nem teljes mértékben teljesített szerződések esetében az InsO 103. szakaszának (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy a felszámoló válasszon a szerződés teljesítése és teljesítésének megtagadása között. Amennyiben a felszámoló a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyon terhére történő teljesítés mellett dönt, a hitelező ellenkövetelését elsőbbségi követelésként kell kielégíteni, mivel az az InsO 55. szakasza (1) bekezdésének 2. pontja alapján a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyont terhelő tartozásnak minősül. Amennyiben a felszámoló a nemteljesítés mellett dönt, a szerződés alapján továbbiakban követelést nem támaszthat. A hitelező a nemteljesítés miatt megtérítést kizárólag biztosítékkal nem rendelkező hitelezőként, követelésének nyilvántartásba vételével követelhet (az InsO 103. szakasza (2) bekezdésének első mondata). Amennyiben a felszámoló nem hoz döntést, a szerződő partner annak meghozatalára hívhatja fel. Ilyen esetben a felszámolónak késedelem nélkül közölnie kell, hogy kívánja-e vagy sem a szerződés teljesítését. Amennyiben ezt elmulasztja, a szerződés teljesítését később nem követelheti. A pénzügyi szolgáltatások és a fix határidős ügyletek vonatkozásában a törvénykönyv kizárja a felszámoló választási jogát (az InsO 104. szakasza).

Amennyiben az InsO 103–118. szakasza a szerződéses jogviszony sorsát nem szabályozza kifejezetten, a szerződés a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően is hatályban marad.

A szerződésekben szereplő elállási záradékok alkalmazhatósága vitatott. A kiindulási pont az InsO 119. szakaszában foglalt rendelkezés, amely szerint a 103. szakasz és az azt követő szakaszok alkalmazását előzetesen kizáró vagy korlátozó megállapodások érvénytelenek. Az említett rendelkezés alapján megengedhetők a fizetésképtelenséggel össze nem függő olyan elállási záradékok, amelyek a fizetésképtelenségi eljárás megindítása vagy a kérelem előterjesztése helyett például az adós fizetési kötelezettségének megszegéséhez kapcsolódnak. Ezzel szemben a fizetésképtelenséggel összefüggő elállási záradékok problematikusak – különösen a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság (Bundesgerichtshof) 2012. november 15-i határozatára (IX ZR 169, 11, BGHZ 195., 348.) figyelemmel. Az említett ítéletében a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az energiaszolgáltatási szerződésben szereplő, az ügy tárgyát képező fizetésképtelenséggel összefüggő elállási záradék érvénytelen. A bíróság ugyanakkor kimondta, hogy a fizetésképtelenséggel összefüggő elállási záradékok önmagukban véve nem érvénytelenek: a jogszabályban rögzített elállás lehetőségét tükröző elállási záradékok megengedhetők. Következésképpen nem alakult ki állandó joggyakorlat a fizetésképtelenséggel összefüggő elállási záradékok megítélését illetően. A pénzügyi szolgáltatásokkal és határidős ügyletekkel kapcsolatos szerződésekben kikötött elállási záradékokra vonatkozóan az InsO 104. szakaszának (3) és (4) bekezdése különös szabályokat tartalmaz.

Amennyiben az adós és a hitelező a rendes jogi szabályozással összhangban az engedményezés kizárásáról joghatályosan megállapodnak, ez a megállapodás a felszámolót is köti. A kereskedelmi ügyletekre ugyanakkor ez az engedményezési tilalom rendszerint nem vonatkozik, mivel a pénzkövetelés engedményezése a szerződésben kikötött engedményezési tilalom fennállása ellenére is hatályos, ha az adós és a hitelező kereskedők (a kereskedelmi törvénykönyv [Handelsgesetzbuch – 354a. szakaszának (1) bekezdése).

7 Milyen hatást gyakorol a fizetésképtelenségi eljárás az egyes hitelezők által indított eljárásokra (a folyamatban lévő peres eljárások kivételével)?

Mivel a fizetésképtelenségi eljárás célja az összes hitelező egyenlő kielégítése, az InsO 87. szakasza egyértelműen rögzíti, hogy a nem elsőbbségi hitelezők követeléseiket kizárólag a fizetésképtelenségi eljárásra irányadó rendelkezések alapján érvényesíthetik. Következésképpen a fizetésképtelenségi eljárás megindítása végrehajtási tilalommal jár, amely alapján a biztosítékkal nem rendelkező hitelezők a fizetésképtelenségi eljárás alatt a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonnal vagy az adós egyéb vagyonával szemben követeléseiket végrehajtás útján nem érvényesíthetik (az InsO 89. szakaszának (1) bekezdése). A követelések érvényesítésének tilalmát a jogszabály erejénél fogva be kell tartani, ezért a már megkezdett végrehajtás automatikusan megszakad tekintet nélkül arra, hogy a hitelező tud-e az eljárás megindításáról, és hogy az adós kérte-e a végrehajtás felfüggesztését.

Az InsO 88. szakasza előírja, hogy az eljárás megindításának a korábbi végrehajtási intézkedésekre visszaható hatálya van (Rückschlagsperre), és rögzíti, hogy a fizetésképtelenségi eljárás megindítására vonatkozó kérelmet megelőző hónap során vagy a kérelem előterjesztését követően folytatott végrehajtás révén megszerzett biztosítékok a fizetésképtelenségi eljárás megindításával jogilag hatálytalanná válnak. Ebben az esetben is lényegtelen, hogy a hitelező tudott-e a fizetésképtelenségi eljárás megindítása céljából előterjeszteni kívánt kérelemről.

Amennyiben a biztosítékot a hitelező valamivel a fizetésképtelenségi eljárás megindítására irányuló kérelem előterjesztését megelőzően tett végrehajtási intézkedés révén szerezte meg, az az InsO 88. szakaszának (1) bekezdése értelmében nem hatálytalan, azonban bizonyos körülmények fennállása esetén megtámadható (Szövetségi Legfelsőbb Bíróság, a IX ZR 39/03 ügyben hozott, 2004. január 22-i ítélet).

A fizetésképtelenségi eljárás megindításakor az adós a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyon vonatkozásában elveszti azt a jogosultságát, hogy jogi eljárásokban félként vehessen részt. Ez a jog a felszámolót illeti meg, aki tisztségénél fogva a jogi eljárásokban félként jogosult eljárni. Következésképpen a felszámoló a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonhoz kapcsolódó követeléseket saját nevében érvényesítheti.

8 Milyen hatást gyakorol a fizetésképtelenségi eljárás a fizetésképtelenségi eljárás megindításának pillanatában folyamatban lévő peres eljárások lefolytatására?

Mivel a fizetésképtelen adós a fizetésképtelenségi eljárás megindításakor elveszti perképességét, a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyont érintő, folyamatban levő per félbeszakad (a polgári perrendtartás [Zivilprozessordnung – a továbbiakban: ZPO] 240. szakaszának első mondata).

Amennyiben az adós a felperes (például olyan perben, amelyben az adós kérelmező, vagy amelyben a már végrehajtható követeléssel szemben kifogást terjeszt elő), a felszámoló folytathatja az eljárást, vagy megtagadhatja annak folytatását (az InsO 85. szakasza (1) bekezdésének első mondata). A kifogás elfogadása esetén az eljárás folytatódik. Amennyiben a felszámoló elutasítja a kifogást, a szóban forgó vagyontárgyat a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonból fel kell szabadítani, és a pert az adós vagy az alperes folytathatja (az InsO 85. szakaszának (2) bekezdése).

Amennyiben az adós az alperes, különbséget kell tenni a következő esetek között: ha a fizetésképtelenségi eljárás megindításakor a fizetésképtelenséggel érintett követelés tárgyában per van folyamatban, a követelést nyilvántartásba kell vetetni (lásd az InsO 87. szakaszát). Ha a felszámoló vagy a biztosítékkal nem rendelkező hitelező kifogást emel, a követelés elbírálása a félbeszakadt eljárás folytatásával történik (az InsO 180. szakaszának (2) bekezdése).

Másfelől amennyiben a követelést a fizetésképtelenség nem érinti, azonban a követelés például adósságelengedésre vagy a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyont terhelő tartozásra vonatkozik, az eljárást a felszámoló vagy a felperes folytathatja (az InsO 86. szakasza).

9 Mik a hitelezők fizetésképtelenségi eljárásban való részvételének fő jellemzői?

A bevezetésben már említettek szerint a fizetésképtelenségi eljárásról szóló törvény a hitelezők számára jelentős befolyást enged a fizetésképtelenségi eljárás felett. A hitelezők jogaikat a hitelezők gyűlése (Gläubigerversammlung, az InsO 74. és azt követő szakaszai) vagy a hitelezők gyűlése által opcionálisan felállított hitelezői bizottság (Gläubigerausschuss, az InsO 68. és azt követő szakaszai) keretében gyakorolják. Míg a hitelezők gyűlése a hitelezői döntéshozatal központi szerve, addig a hitelezői bizottság olyan testület, amelynek keretében a hitelezők felügyeletet gyakorolnak A hitelezők gyűlését a fizetésképtelenségi ügyekben eljáró bíróság hívja össze (az InsO 74. szakasza (1) bekezdésének első mondata) és vezeti le (az InsO 76. szakaszának (1) bekezdése). A hitelezők gyűlésén jogosult részt venni az összes elsőbbségi hitelező, nem elsőbbségi hitelező, a felszámoló, a hitelezői választmány tagjai és az adós (az InsO 74. szakasza (1) bekezdésének második mondata). A hitelezők gyűlésén a határozatokat főszabály szerint egyszerű többséggel fogadják el, ahol a többséget nem a szavazatok száma, hanem a szavazati jogukat gyakorló hitelezők követeléseinek összege határozza meg (az InsO 76. szakaszának (2) bekezdése). Ha egy vállalkozás mérete bizonyos küszöbértéket meghalad, a fizetésképtelenségi ügyekben eljáró bíróságnak már a fizetésképtelenségi eljárás megindítását megelőzően ki kell jelölnie ideiglenes hitelezői választmányt (az InsO 22a. szakasza). Ez a választmány részt vesz a felszámoló kijelölésében, és szerepe van a vagyon feletti rendelkezési jogát megőrző adós általi vagyonkezelés elrendelésére vonatkozó esetleges határozat meghozatalában (az InsO 56a. szakasza és 270b. szakaszának (3) bekezdése).

A hitelezők gyűlésének fontosságát tükrözi, hogy az meghatározza az eljárás irányát, különös tekintettel az adós vagyona értékesítésének módjára. A hitelezők gyűlésének további feladatai a következők:

  • másik felszámoló megválasztása (az InsO 57. szakaszának első mondata),
  • a felszámoló felügyelete (az InsO 66. és 79. szakasza, valamint 197. szakasza (1) bekezdésének 1. pontja),
  • a vállalkozás megszüntetésére vagy folytatására vonatkozó döntés (az InsO 157. szakasza),
  • a felszámoló által megkötött egyes kiemelkedő jelentőségű ügyletek jóváhagyása (az InsO 160. szakaszának (1) bekezdése),

10 Mi módon használhatja vagy értékesítheti a fizetésképtelenségi szakértő a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyon részét képező vagyontárgyakat?

A felszámolónak a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonba tartozó eszközökkel kapcsolatos hatásköreit illetően lásd a fenti „Milyen hatáskörökkel rendelkezik az adós, illetve a fizetésképtelenségi szakértő?” kérdést.

11 Mely követelések terjeszthetők elő az adósnak a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonával szemben és miként kezelendők a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően keletkező követelések?

  1. Mentességre jogosult hitelezők

A mentességre jogosult hitelezők (aussonderungsberechtigte Gläubiger, „elkülönítésre jogosult hitelezők”) követelhetik valamely eszköznek a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonból dologi vagy kötelmi jog alapján történő kivonását (az InsO 47. szakaszának első mondata). A mentességre jogosult hitelezők nem minősülnek nem elsőbbségi hitelezőknek, és ezért nem kell a követeléseiket nyilvántartásba vetetniük, hanem azokat a jogszabály általános rendelkezéseivel összhangban keresettel érvényesíthetik (az InsO 47. szakaszának második mondata). Ilyen keresetet azonban az adós helyett a felszámolóval szemben terjeszthetnek elő, aki tisztségénél fogva félként jár el. A mentességre való jogosultság (feltéve, hogy a tulajdonjogot nem biztosíték céljából ruházták át, mivel ezáltal a tulajdonos csak biztosítékkal rendelkező hitelezővé válik [az InsO 51. szakaszának 1. pontja]) az eszköz tulajdonjogából vagy egyszerű tulajdonjog-fenntartásból, továbbá kötelmi jogi helyreállítási igényből (pl. bérbeadó a bérlővel szemben) is eredhet.

  1. Biztosítékkal rendelkező hitelezők

A biztosítékkal rendelkező hitelezők (absonderungsberechtigte Gläubiger, „önálló kielégítésre jogosult hitelezők”) a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonba tartozó eszköz értékesítése esetén elsőbbségi joggal rendelkeznek a kielégítésre. E hitelezők nem vesznek részt a követelésigazolási eljárásban, hanem kedvező bánásmódban részesülnek, mivel a szóban forgó eszköz hasznából a rangsorban alacsonyabb szinten elhelyezkedő vagy a nem elsőbbségi hitelezőket megelőzően nyerhetnek kielégítést. Az értékesítésből eredő többletbevétel a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyont gyarapítja, és az egyéb hitelezők csak ebből nyerhetnek kielégítést. Az ilyen biztosítéki jog többek között ingóságot terhelő zálogból, kézizálogból vagy biztosíték révén megszerzett tulajdonjogból eredhet (az InsO 49., 50. és 51. szakasza).

Amennyiben az elért bevétel nem elegendő a követelések kielégítésére, és a biztosítékkal rendelkező hitelező a dologi jogán felül az adóssal szemben kötelmi jogi igénnyel is rendelkezik, a kötelmi jogosultságának nyilvántartásba vetetésével a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonból is követelhet arányos kielégítést, a korábban ki nem elégített mértékben (az InsO 52. szakaszának második mondata).

  1. A fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonnal szembeni követeléssel rendelkező hitelezők

A fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyon terhére követeléssel rendelkező hitelezők (Massegläubiger) nem kötelesek követeléseiket nyilvántartásba vetetni, és azokat másokét megelőzően rendezni kell. Az InsO 53. szakasza szerint a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyont terhelő tartozások között szerepelnek a fizetésképtelenségi eljárás költségei és az eljárás megindítását követően a fizetésképtelen helyzet kezelésével kapcsolatban a felszámoló által vállalt egyéb kötelezettségek (pl. a vállalkozásban még alkalmazásban levő munkavállalók munkabér-követelése vagy a felszámoló által a követelések bírósági érvényesítésével megbízott ügyvéd követelései). E követelések elsőbbségi kielégítését az indokolja, hogy a felszámoló csak akkor tudja megfelelően lefolytatni az eljárást, ha vállalhat olyan új kötelezettségeket, amelyek teljes körű teljesítése biztosított. Emellett a vagyont terhelő kötelezettségek a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyon jogalap nélküli gazdagodásából eredő kötelezettségek, valamint az ideiglenes fizetésképtelenségi eljárásból származó egyes kötelezettségek.

  1. Nem biztosított hitelezők

A követelések igazolására irányuló eljárásban (az InsO 174. szakasza (1) bekezdésének első mondata) kizárólag a nem elsőbbségi hitelezők (Insolvenzgläubiger, „fizetésképtelenségi hitelezők”) vesznek részt. Az InsO 38. szakasza szerint a biztosítékkal nem rendelkező hitelezők körébe tartozik az adóssal szemben a fizetésképtelenségi eljárás megindításának napján jól megalapozott követeléssel rendelkező összes személyes hitelező. Léteznek az InsO 39. szakaszának (1) bekezdésében felsorolt, alárendelt nem elsőbbségi hitelezők (nachrangige Insolvenzgläubiger), akiknek kizárólag akkor kell kérelmet előterjeszteniük, ha arra a fizetésképtelenségi ügyekben eljáró bíróságtól kifejezett felhívást kapnak (az InsO 174. szakasza (3) bekezdésének első mondata). Az alárendelt fizetésképtelenségi követeléseket a nem elsőbbségi hitelezők egyéb követeléseit követően kell rendezni. Ezek magukban foglalnak például bírságokat és a fizetésképtelenségi eljárás megindítása óta a nem elsőbbségi hitelezők követelései tekintetében esedékessé váló kamatokat és kötbéreket.

12 Mik a követelések előterjesztésének, igazolásának és elfogadásának szabályai?

A követeléseket a felszámolónak írásban, az eljárást megindító határozatban a fizetésképtelenségi ügyekben eljáró bíróság által megállapított határidőben kell bejelenteni, és meg kell jelölni a követelés jogalapját és összegét, valamint csatolni kell a követelést alátámasztó iratok másolatait (az InsO 174. szakasza (1) bekezdésének második mondata és (2) bekezdése). Késedelmes bejelentés esetén azonban a követeléseket nem veszik figyelembe (az InsO 177. szakasza). Valamennyi fizetésképtelenségi követelést elő kell terjeszteni tekintet nélkül arra, hogy az alapul szolgáló jogviszonyra a rendes polgári jogi vagy a közjogi szabályok (mint például az adókötelezettségek esetében) irányadóak-e.

A külföldi hitelezőkre a következő különös szabályok vonatkoznak: A fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2015. május 20-i (EU) 2015/848 európai parlamenti és tanácsi rendelet (az uniós fizetésképtelenségi rendelet) 55. cikke a jövőben lehetővé teszi a külföldi hitelezők számára, hogy követeléseiket egységesített formanyomtatványon terjesszék elő. A követeléseket az uniós intézmények bármelyik hivatalos nyelvén be lehet jelenteni. Előfordulhat ugyanakkor, hogy a hitelezőnek rendelkezésre kell bocsátania az eljárás megindításának helye szerinti tagállam hivatalos nyelvére vagy más olyan nyelvre történő fordítást, amelyet az állam elfogadhatónak jelölt meg. Főszabály szerint a követeléseket az eljárás megindításának államában alkalmazandó jog szerinti időtartamon belül kell előterjeszteni. Külföldi hitelező esetén ez az időtartam a fizetésképtelenségi eljárás megindításának a megindítás helye szerinti állam fizetésképtelenségi nyilvántartásában történő közzétételét követő legalább 30 nap.

A felszámoló minden egyes szabályosan bejelentett követelést rögzít a követelések nyilvántartásában (Tabelle). A követelés tartalmát ekkor nem ellenőrzi. A követelések ellenőrzése, valamint összegének és ranghelyének megállapítása csak a fizetésképtelenségi ügyekben eljáró bíróságon a követelések ellenőrzése céljából tartott tárgyaláson történik meg (az InsO 176. szakaszának első mondata). Amennyiben a követelések ellenőrzése céljából tartott tárgyaláson a felszámoló vagy valamely biztosítékkal nem rendelkező hitelező nem terjeszt elő a követeléssel szemben kifogást, vagy az előterjesztett kifogást elutasították, a követelést elfogadottnak kell tekinteni és a hitelező részesül a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyon értékesítésének bevételből. Az adós által előterjesztett kifogás nem érinti a követelés megállapítását (az InsO 178. szakasza (1) bekezdésének második mondata), azonban a fizetésképtelenségi eljárás befejezését követően a biztosítékkal nem rendelkező hitelező a nyilvántartásba vétel alapján nem érvényesítheti a fennmaradó követelését, és az adóssal szemben önálló keresetet kell indítania (az InsO 201. szakasza (2) bekezdésének első mondata).

Ha azonban a követelések ellenőrzése céljából tartott tárgyaláson a felszámoló vagy egy másik biztosítékkal nem rendelkező hitelező kifogást terjeszt elő, a hitelező a követelés elfogadása érdekében keresetet indíthat a kifogást előterjesztő fél ellen (az InsO 179. szakaszának (1) bekezdése). A hitelező csak akkor részesül a bevételből, ha követelésének megalapozottságát a bíróság megállapítja (az InsO 180. és azt követő szakaszai). A vagyon felosztása előtt a felszámoló összeállítja a vagyonfelosztási javaslatot (Verteilungsverzeichnis) (az InsO 188. szakasza). A vagyonfelosztási javaslat közzétételét követő két héten belül a hitelezőnek bizonyítania kell, hogy keresetet terjesztett elő a követelés elfogadására (az InsO 189. szakaszának (1) bekezdése). Amennyiben ezt elmulasztja, követelését a vagyonfelosztási javaslatban nem veszik figyelembe akkor sem, ha a követelést időközben jogerősen elfogadták (az InsO 189. szakaszának (3) bekezdése). Ha mindazonáltal a hitelező bizonyítja, hogy a keresetet kellő időben megindította, a követeléshez tartozó részesedést a vagyonfelosztásból vissza kell tartani az eljárás lezárultáig (az InsO 189. szakaszának (2) bekezdése). Amennyiben a követelés elfogadására irányuló keresetet a bíróság jogerősen elutasítja, a visszatartott részesedést a többi nem elsőbbségi hitelező között kell felosztani. Ha a vitatott követelés tekintetében már létezik végrehajtható okirat, a keresetet a hitelező helyett a kifogást emelő félnek kell megindítania (az InsO 179. szakaszának (2) bekezdése). A követelést megállapító vagy a kifogásnak helyt adó ítélet nem kizárólag a felek jogviszonyában hatályos, hanem az a felszámolót és az összes biztosítékkal nem rendelkező hitelezőt is köti (az InsO 183. szakaszának (1) bekezdése).

Amennyiben valamely biztosítékkal nem rendelkező hitelező a követelését nem vetette nyilvántartásba, nem részesülhet az értékesítés bevételéből, és követelését más úton sem érvényesítheti (az InsO 87. szakasza). A felszámolóval szembeni pénzköveteléseket elfogadhatatlanként el kell utasítani.

13 Mik a vagyon értékesítéséből származó bevétel elosztásának szabályai? Miként rangsorolják a követeléseket és a hitelezők jogait?

A fizetésképtelenségi terv eltérő rendelkezése hiányában a felszámoló a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyon részét képező eszközöket értékesíti annak érdekében, hogy azt a hitelezők között felosztható pénzeszközzé alakítsa. A felszámoló az értékesítés módját saját belátása szerint, a bevétel maximalizálásának céljával határozza meg. A lehetőségek között szerepel az adós vállalkozása vagy egyes üzemei egészének értékesítése vagy a vállalkozás feldarabolása és a vagyontárgyak külön történő értékesítése.

Az értékesítésből származó bevétel nem elsőbbségi hitelezők közti felosztását megelőzően először a biztosítékkal rendelkező hitelezőket és a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonon fennálló követeléssel rendelkező hitelezőket kell kielégíteni. A bevételek felosztásának alapját a felszámoló által a követelések nyilvántartása (az InsO 188. szakasza) alapján elkészített vagyonfelosztási javaslat (Verteilungsverzeichnis) képezi (az InsO 175. szakasza). A vagyonfelosztási javaslat tartalmazza a vagyonfelosztáskor figyelembe veendő összes, fizetésképtelenséggel összefüggő követelést. A bevételt ezt követően a hitelezők között a követeléseik összegének arányában kell felosztani. Az alárendelt nem elsőbbségi hitelezők a rangsorban a nem elsőbbségi hitelezők után következnek. Ezek a hitelezők csak a többi nem elsőbbségi hitelező teljes körű kielégítését követően kapnak kielégítést. Mivel a kielégítési esélyük alacsony, követeléseiket csak akkor kell benyújtaniuk, ha erre a fizetésképtelenségi eljárást lefolytató bíróság ezt kéri (az InsO 174. szakaszának (3) bekezdése).

Főszabály szerint a felosztással nem kell megvárni a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyon értékesítésének befejezését. Ellenkezőleg, részletfizetésre kerül sor, amint a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonban elegendő pénzeszköz áll rendelkezésre (az InsO 187. szakasza (2) bekezdésének első mondata). Az értékesítés befejeződésekor megtörténik a végleges vagyonfelosztás (az InsO 196. szakaszának (1) bekezdése). Ehhez a fizetésképtelenségi ügyekben eljáró bíróság jóváhagyására van szükség (az InsO 196. szakaszának (2) bekezdése). Amennyiben az összes nem elsőbbségi hitelező követelése teljeskörűen kielégíthető (ami a gyakorlatban ritkán fordul elő), a felszámoló a megmaradó többletet átutalja az adósnak (az InsO 199. szakaszának első mondata).

Amennyiben valamely hitelező a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonba tartozó eszköz felett biztosított követelésre vonatkozó joggal rendelkezik, és az értékesítésből származó bevétel a követelését teljes mértékben nem fedezi, a hitelező további kötelmi igényt jelenthet be, azonban csak annyiban, amennyiben biztosított követelésének kielégítése meghiúsult (ehelyett lemondhat biztosított követeléséről, és az adóssal szemben inkább kötelmi igényt jelenthet be a teljes összegre) (az InsO 52. szakaszának második mondata).

Amennyiben harmadik fél az adóssal szemben dologi jogi biztosítékkal rendelkező hitelező követelését kielégíti, e harmadik fél nem lép automatikusan a biztosítékkal rendelkező hitelező helyébe. Bizonyos esetekben azonban a jogok és kötelezettségek átszállását jogszabály írja elő, illetve azt a felek szerződésben is kiköthetik. Ez nem minősül a fizetésképtelenségi eljárás sajátos jellemzőjének, hanem az általános jogi szabályozásból fakad. Ha például a hitelező dologi jogi biztosítékkal rendelkezik, és az adós helyett olyan harmadik féltől kap kielégítést, aki a fizetésképtelen adóssal szemben fennálló követelés vonatkozásában kezesként jár el, a hitelező adóssal szembeni követelése a jogok és kötelezettségek jogszabályban meghatározott átszállása révén a kezest illeti meg (a polgári törvénykönyv [Bürgerliches Gesetzbuch – BGB] 774. szakasza (1) bekezdésének első mondata). A járulékos biztosítéki jogok, mint például a jelzálog vagy zálogjog vonatkozásában a polgári törvénykönyv kifejezetten úgy rendelkezik, hogy azok a kezesre szállnak át (a BGB 412. és 401. szakasza). A nem járulékos jellegű biztosítéki jogok, mint például a földterület követelést biztosító megterhelése jogszabály erejénél fogva nem szállnak át a kezesre. A szerződésen alapuló követeléssel rendelkező hitelező ugyanakkor analógia útján, a polgári törvénykönyv 412. és 401. szakaszával összhangban a nem járulékos jellegű biztosítékokat – a felek eltérő megállapodásának hiányában – köteles átruházni a kezesre. Ezt követően a kezes a dologi jogi biztosíték tekintetében a hitelező helyébe lép.

14 Mik a fizetésképtelenségi eljárás – különösen egyezség által történő – befejezésének feltételei és joghatásai?

  1. A rendes eljárás

A végleges vagyonfelosztást követően a fizetésképtelenségi eljárást meg kell szüntetni (az InsO 200. szakaszának (1) bekezdése). A megszüntető végzés közzétételre kerül. A fizetésképtelenségi eljárás megszüntetésével a fizetésképtelenséggel érintett eszközök kezeléséhez és az azokkal történő rendelkezéshez való jog visszaszáll az adósra.

A fizetésképtelenségi eljárás befejezését követően a nem elsőbbségi hitelezők főszabály szerint a fennmaradó követeléseiket az adóssal szemben korlátozás nélkül érvényesíthetik, mivel a követelés csak a felosztás keretében kapott összeg erejéig szűnt meg. A követelés ki nem elégített részének végrehajtását illetően a fizetésképtelenségi eljárásról szóló törvény 201. szakaszának (2) bekezdése szerint a nem elsőbbségi hitelezők az adóssal szemben fennálló követelésüket a nyilvántartásba vételük alapján úgy érvényesíthetik, mintha e követelés végrehajtható ítéleten alapulna, feltéve, hogy a követelések megállapítást nyertek, és azokat a követelések ellenőrzése céljából folytatott tárgyaláson az adós nem vitatta. Az InsO ugyanezen 201. szakaszának (2) bekezdéséből az a következtetés is levonható, hogy egyéb esetekben a hitelezőnek az adóssal szemben fennálló követelését peres eljárásban kell érvényesítenie.

A természetes személyek kivételt képeznek. A természetes személyek kérhetik fennmaradó tartozásuk elengedését (Restschuldbefreiung, a törvény 201. szakaszának (3) bekezdése, 286. és azt követő szakaszai). A fennmaradó tartozás elengedése általában 3 évnyi jó magatartást követően ítélhető meg, amely során az adós a lefoglalható összes jövedelmét köteles vagyonkezelőre (Treuhänder) engedményezni; az elengedés az összes biztosítékkal nem rendelkező hitelezőre nézve kötelező erejű, beleértve azokat is, akik követelésüket nem jelentették be (az InsO 301. szakaszának (1) bekezdése). Ez azt jelenti, hogy a nem elsőbbségi hitelezők az adóssal szemben fennálló követelésük érvényesítésében véglegesen akadályba ütköznek (kivétel: Az InsO 302. szakaszában említett, a maradványadósság elengedése alól kizárt követelések).

A fizetésképtelenségi eljárás alá került és eszközökkel már nem rendelkező jogi személy megszűnik, és azt véglegesen törlik a cégjegyzékből.

  1. A fizetésképtelenségi terv létrehozására irányuló eljárás

A fizetésképtelenségi terv létrehozására irányuló eljárás lehetővé teszi, hogy a biztosítékkal rendelkező és a nem elsőbbségi hitelezők maguk határozzanak a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyon értékesítését, annak hitelezők közötti felosztását, az eljárások kezelését és az adósnak a fizetésképtelenségi eljárás befejezését követően fennálló felelősségét illetően; erről a fizetésképtelenségi eljárásról szóló törvény rendelkezéseitől eltérően fizetésképtelenségi tervben rendelkeznek (az InsO 217. szakasza (1) bekezdésének első mondata). A szerkezetátalakítás és a fizetésképtelenségi terv nem egy és ugyanaz. A fizetésképtelenségi terv a vállalkozás szerkezetátalakításában kulcsszerepet fog betölteni, azonban a fizetésképtelenségi terv a vállalkozás felszámolásának is alapjául szolgálhat, és például rendelkezhet a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyon értékesítéséről és annak az érintett felek közötti, a törvényben foglalt rendelkezésektől eltérő felosztásáról.

A fennmaradó tartozás elengedésének lehetőségén felül a fizetésképtelenségi terv az adós számára fontos eszköze annak, hogy az akadályokat állító hitelezőkkel szemben szavazattöbbségbe kerüljön. Az InsO 245. szakasza szerint bizonyos körülmények esetén valamely szavazói csoport általi elfogadást megadottnak kell tekinteni akkor is, ha a szükséges többséget nem sikerült megszerezni.

Fizetésképtelenségi tervet a felszámoló vagy az adós is előterjeszthet (az InsO 218. cikke (1) bekezdésének első mondata). A fizetésképtelenségi terv deklaratív részből (darstellender Teil) és konstitutív részből (gestaltender Teil) áll (az InsO 219. cikkének első mondata). A deklaratív rész leírja, hogy mely intézkedéseket hoztak már a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően, és milyen intézkedéseket kell még tenni annak érdekében, hogy megalapozzák az érintett felek jogairól tervezett egyezséget (az InsO 220. cikkének (1) bekezdése). A konstitutív rész meghatározza, hogy az érintett felek jogi helyzete miként fog változni (az InsO 221. cikkének első mondata). Az InsO 217. szakaszának második mondata értelmében, ha az adós nem természetes személy, a fizetésképtelenségi tervbe bele lehet foglalni a tagsági jogokat és az adós saját tőkéjében fennálló részesedéseket is. Az InsO 225a. szakaszának (2) bekezdése lehetővé teszi az adósság-részvénycsere ügyleteket a hitelezői követelések adós saját tőkéjében fennálló társasági részesedéssé alakítása céljából. A törvény 243. és azt követő szakaszaiban rögzített szavazási mechanizmus kiemelkedő jelentőséggel bír. A fizetésképtelenségi terv konstitutív része meghatározza a különböző szavazói csoportokat. A fizetésképtelenségi terv kizárólag akkor fogadható el, ha azt az egyes hitelezői csoportokban a szavazati jogukat gyakorló hitelezők többsége (hitelezői többség) jóváhagyja, és a fizetésképtelenségi terv mellett szavazó hitelezők követeléseinek összege a szavazati jogukat gyakorló hitelezők összes követelésének felét meghaladja (az összes követelés többsége). Bizonyos körülmények között ugyanakkor a törvény a szavazók egy adott csoportja részéről a hozzájárulást megadottnak tekinti akkor is, ha a szükséges többséget nem sikerült elérni (az InsO 245. szakasza). Az „akadályozás tilalmának” (Obstruktionsverbot) az a célja, hogy az egyes hitelezők vagy részvényesek ne hiúsítsák meg a tervet. Az InsO 247. szakasza szerint a tervhez az adósnak is hozzájárulását kell adnia. Az adós tiltakozása azonban jut jelentőséghez, ha a terv alapján valószínűsíthetően nem kerülne rosszabb helyzetbe, mint annak hiányában, és egyetlen hitelező sem jut a követelésének teljes összegét meghaladó gazdasági értékhez.

A fizetésképtelenségi terv érintett felek általi elfogadását és az adós hozzájárulását követően a tervet a fizetésképtelenségi ügyekben eljáró bíróságnak meg kell erősítenie. A bíróság a fizetésképtelenségi tervet megerősíti, ha az összes alapvető eljárási követelmény teljesült, és egyetlen hitelező vagy részvényes sem terjesztett elő olyan kérelmet, amelyben kijelenti, hogy a terv következtében rosszabb helyzetbe kerülne, mint annak hiányában (az InsO 251. szakasza). A terv ilyen tiltakozás következtében történő meghiúsulásának megelőzése érdekében a terv konstitutív része rendelkezhet olyan forrásokról, amelyeket akkor kell rendelkezésre bocsátani, ha valamelyik fél bizonyítja, hogy rosszabb helyzetbe kerülne (az InsO 251. szakaszának (3) bekezdése).

A tervet megerősítő határozat csak korlátozott mértékben támadható meg (az InsO 253. szakasza).

Amennyiben a fizetésképtelenségi terv megerősítése már nem támadható meg, a fizetésképtelenségi ügyekben eljáró bíróság megszünteti a fizetésképtelenségi eljárást (az InsO 258. szakaszának (1) bekezdése). Az adós vagyonával történő rendelkezés joga visszaszáll az adósra. A terv konstitutív részében rögzített joghatások az érintett feleket arra tekintet nélkül kötik, hogy követeléseiket nyilvántartásba vetették-e, vagy érdekelt félként a fizetésképtelenségi tervvel szemben kifogást terjesztettek-e elő (az InsO 254b. szakasza). Ez azt jelenti, hogy a fizetésképtelenségi tervben rögzített joglemondás, felfüggesztés és hasonlók a törvény erejénél fogva hatályosulnak külön akaratnyilvánítás szükségessége nélkül (az InsO 254a. szakaszának (1) bekezdése). A fizetésképtelenségi terv nem érinti a nem elsőbbségi hitelezők harmadik felekkel szembeni jogait. Amennyiben a terv így rendelkezik, kivételt képeznek a csoporton belüli harmadik felek által nyújtott biztosítékok (gruppeninterne Drittsicherheiten), amelyeket a hitelezőnek az adóssal kapcsolatban álló vállalkozás nyújtott a részvénytársaságokról szóló törvény (AktG) 15. szakasza értelmében (pl. leányvállalat) (InsO 217. szakaszának (2) bekezdése és 223a. szakasza).

Annak biztosítása érdekében, hogy az adós eleget tegyen a fizetésképtelenségi tervben meghatározott kötelezettségeinek, a terv előírhatja, hogy a felszámolónak nyomon kell követnie az adóst. A nyomonkövetési időszak során a felszámoló évente jelentést tesz a bíróságnak és – ha van – a hitelezői bizottságnak az aktuális helyzetről és a fizetésképtelenségi terv teljesítésének jövőbeli kilátásairól (az InsO 261. szakasza (2) bekezdésének első mondata).

Az említett nyomon követés elrendelésére tekintet nélkül a törvény 255. szakaszában foglalt „feléledési záradék” (Wiederauflebensklausel) célja, hogy biztosítsa a terv adós általi betartását. Amennyiben a biztosítékkal nem rendelkező hitelező követelésének teljesítését elhalasztották, vagy arról a hitelező a fizetésképtelenségi terv konstitutív része alapján részben lemondott, az ilyen elhalasztás vagy joglemondás a hitelezőre nézve a továbbiakban nem kötelező, ha az adós e hitelező vonatkozásában lényegesen elmarad a terv végrehajtásával (az InsO 255. szakaszának (1) bekezdése). Ugyanez vonatkozik az összes biztosítékkal nem rendelkező hitelezőre, ha a terv végrehajtási szakaszában új fizetésképtelenségi eljárás indul az adós vagyonára (az InsO 255. szakaszának (2) bekezdése). Az elfogadott és a követelések ellenőrzése céljából folytatott tárgyaláson az adós által nem vitatott, valamint a nyilvántartásba vétel mellett megerősített és végleges fizetésképtelenségi terv szerint fennálló követelésekkel rendelkező, nem elsőbbségi hitelezők e követeléseket az adóssal szemben úgy érvényesíthetik, mintha azok végrehajtható ítéleten alapulnának (az InsO 257. szakasza (1) bekezdésének első mondata).

Amennyiben a fizetésképtelenségi terv a vállalkozás szerkezetátalakításának alapját képezi, a vállalkozás működéséhez gyakran hitelre van szükség. A hitelezők védelme érdekében a fizetésképtelenségi terv konstitutív részének hitelplafont tartalmazhat (az InsO 264. szakasza). Amennyiben az új hitelező követelése a hitelplafon alatt marad, ez azzal jár, hogy az esetleges új fizetésképtelenségi eljárásokban a nem elsőbbségi hitelezők rangsorban az új hitelező mögött foglalnak helyet.

A fizetésképtelenségi terv létrehozására irányuló eljárás lehetővé teszi, hogy az adós a fent ismertetett, fennmaradó tartozás elengedésére irányuló eljárásra tekintet nélkül elérje a fennmaradó tartozás elengedését. A törvénykönyv rögzíti, hogy a fizetésképtelenségi terv eltérő rendelkezése hiányában az adós a hitelezőivel szemben szabadul a fennmaradó tartozásától, ha hitelezőinek a fizetésképtelenségi tervben meghatározott módon kielégítést nyújt (az InsO 227. szakaszának (1) bekezdése).

15 Melyek a hitelezőket a fizetésképtelenségi eljárás befejezése után megillető jogok?

A hitelezőket a fizetésképtelenségi eljárás befejezését követően megillető jogokkal kapcsolatos részletekért szíveskedjen megnézni a „Melyek a feltételei és joghatásai a fizetésképtelenségi eljárás (különösen egyezséggel történő) befejezésének?” kérdésre adott választ.

16 Ki viseli a fizetésképtelenségi eljárás során felmerült költségeket és kiadásokat?

A német jog alapján a fizetésképtelenségi eljárás költségeit a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyon terhére kell megelőlegezni, és azok a nem elsőbbségi hitelezők követeléseivel szemben elsőbbséget élveznek (az InsO 53. szakasza). A fizetésképtelenségi eljárás költségei magukban foglalják a fizetésképtelenségi eljárással összefüggő bírósági illetékeket és az ideiglenes felszámolónál, a felszámolónál és a hitelezői bizottság tagjainál felmerült költségeket, valamint e személyek díjazását (az InsO 54. szakasza).

17 Mik a hitelezők összességének hátrányt okozó jogügyletek semmisségére, megtámadhatóságára és végrehajthatatlanságára vonatkozó szabályok?

A hitelezőket károsító cselekmények elkerülése érdekében az eljárás megindítását követően a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonba tartozó eszközök megszerzése főszabály szerint semmis, míg főszabály szerint érvényes az eljárás megindítása előtt olyan eszközök megszerzése, amelyek az eljárás megindítását követően a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonba tartoztak volna, az ilyen ügylet azonban bizonyos körülmények esetén megtámadható.

Mivel a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően az adós saját vagyona feletti rendelkezési joga a felszámolóra száll, a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonba tartozó eszköz adós általi átruházása főszabály szerint semmis (a termőföld jóhiszemű megszerzését kivéve, azonban ez is megtámadható) (az InsO 81. szakasza (1) bekezdésének első mondata). Akkor sem lehet a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonba tartozó eszközön jogot szerezni, ha az adós valamely, a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonba tartozó eszközt a fizetésképtelenségi eljárás megkezdése előtt ruházott át, azonban annak eredménye a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően áll csak be (az InsO 91. szakaszának (1) bekezdése) (a termőföld megszerzése kivételével, az InsO 91. szakaszának (2) bekezdése). A fizetésképtelenségi eljárás megindításával hasonlóan hatálytalanná válnak a fizetésképtelenségi eljárás megindítására irányuló kérelem előterjesztését megelőző hónap során vagy a kérelem előterjesztését követően végrehajtási eljárás eredményeként megszerzett biztosítéki jogok is (az InsO 88. szakaszának (1) bekezdése).

Az eljárás megindítását követő szerzéssel ellentétben főszabály szerint érvényes fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyon eljárás megindítását megelőző megszerzése, azonban bizonyos körülmények esetén ez is megtámadható (az InsO 129. és azt követő szakaszai). Ez a fizetésképtelen adós ügyleteinek megtámadásához való jog meghatározó jelentőséggel bír a fizetésképtelenségi jog működése szempontjából, mivel lehetővé teszi, hogy a felszámoló hozzáférjen az adós vagyonából a fizetésképtelenségi eljárás megindítását megelőzően kiáramlott tőkéhez. Ez nagyban elősegítheti a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyon gyarapítását, ezáltal biztosítva, hogy a fizetésképtelenségi jog megfelelően teljesítse a hitelezők egyenlő kielégítésével és az egyes hitelezőkkel való kedvezőbb bánásmód megelőzésével kapcsolatos célkitűzését. Ha a felszámoló sikeresen gyakorolja a megtámadás jogát, a megtámadott ügylet eredményeként előnyben részesült félnek vissza kell szolgáltatnia mindent, amit az ügylet révén a fizetésképtelen adós vagyonából elvont. Amennyiben ezt természetben nem tudja teljesíteni, megtérítést kell fizetnie. A felszámoló keresetet indíthat a helyreállításhoz való jogának érvényesítése céljából, és a hitelező ellentétes követeléseivel szemben a helyreállításhoz való jogra hivatkozhat. Amennyiben valamely megtámadott ügylet keretében szerzett előny kedvezményezettje visszaszolgáltatja a kapott vagyontárgyat, az adott esetben őt megillető ellenkövetelés feléled (az InsO 144. szakasza).

A fizetésképtelenségi eljárás megindítása előtt megkötött ügylet akkor támadható meg, ha az a nem elsőbbségi hitelezőket kedvezőtlen helyzetbe hozza (az InsO 129. szakasza), és a törvény 130–136. szakaszában szereplő indokok egyike fennáll. Bármely jogcselekmény, azaz joghatással járó magatartás (beleértve a mulasztást is, az InsO 129. szakaszának (2) bekezdése) megtámadható (Szövetségi Legfelsőbb Bíróság, a 2004. február 12-i IX ZR 98/03 ítélet, 12. pont). A törvényben foglalt eltérő rendelkezés hiányában lényegtelen, hogy az adós végzi-e a jogilag releváns cselekményt. Ezenfelül nem döntő tényező az, hogy szerződésen vagy jogszabályon alapuló joghatásról van-e szó (Szövetségi Legfelsőbb Bíróság, 2013. május 7-i IX ZR 191/12 ítélet, 6. pont).

Az ügylet megtámadásához különösen a következők szolgáltatnak indokot:

  • az adós által juttatott ingyenes előny, feltéve, hogy arra a fizetésképtelenségi eljárás megindítására irányuló kérelem előterjesztését megelőző négy éven belül került sor (az InsO 134. szakasza);
  • az adós által a fizetésképtelenségi eljárás megindítására irányuló kérelem előterjesztését megelőző tíz évben a hitelezők hátrányos helyzetbe hozatalának szándékával végzett jogcselekmény, amennyiben a másik fél tudott az adós szándékáról (az InsO 133. szakasza); a határidő csak 4 év, ha a cselekmény lehetővé tette a másik fél számára, hogy garanciát vagy kifizetést nyújtson.
  • az adós fizetésképtelenségi eljárás megindítására irányuló kérelem előterjesztését megelőző három hónapon belüli szándékos cselekménye, amely közvetlenül hátrányt jelent a nem elsőbbségi hitelezőknek, ha az adós már fizetésképtelen volt, és ha a másik fél tudott a fizetésképtelenségről (az InsO 132. szakasza (1) bekezdésének 1. pontja);
  • valamely biztosítékkal nem rendelkező hitelező javára a hitelezőnek nem járó biztosíték vagy kielégítés nyújtását megvalósító szándékos jogcselekmény, ha arra a fizetésképtelenségi eljárás megindítására irányuló kérelem előterjesztését megelőző hónapban kerül sor (az InsO 131. szakasza (1) bekezdésének 1. pontja).
  • valamely biztosítékkal nem rendelkező hitelező javára a hitelezőnek nem járó biztosíték vagy kielégítés nyújtását megvalósító szándékos jogcselekmény, ha arra a fizetésképtelenségi eljárás megindítására irányuló kérelem előterjesztését megelőző három hónapban kerül sor (az InsO 130. szakasza (1) bekezdésének 1. pontja).

Az összes fenti esetben az adós és az előnyhöz jutó hitelező büntetőjogi felelőssége is felmerülhet (a büntető törvénykönyv 283–283d. szakasza).

A fogyasztót érintő fizetésképtelenségi eljárások

A fogyasztót érintő fizetésképtelenségi eljárások (Verbraucherinsolvenzverfahren) olyan természetes személyek ügyeivel foglalkoznak, akik nem folytatnak és folytattak üzletszerűen önálló vállalkozói tevékenységet, vagy akik üzletszerűen folytattak önálló vállalkozói tevékenységet, azonban pénzügyi helyzetük szilárd, és velük szemben munkaviszonyból eredő követelés nem áll fenn (az InsO 304. szakasza (1) bekezdésének első mondata). A rendes fizetésképtelenségi eljárással ellentétben a középpontban a vagyon értékesítése helyett a fogyasztó tartozásának elengedése áll.

Az eljárás főként akkor tér el a rendes eljárástól, ha a kérelmet az adós egyedül vagy másokkal együtt terjeszti elő. Ebben az esetben a fizetésképtelenségi eljárás megindítására irányuló döntést olyan peren kívüli szakasz előzi meg, amelynek célja a hitelezők közötti egyezség elérése, egy terv alapján (az InsO 305. szakasza (1) bekezdésének 1. pontja). Amennyiben a peren kívüli egyezség elérésére tett kísérlet sikertelen, az adós a fizetésképtelenségi eljárás megindítására irányuló kérelmet terjeszthet elő.

Ezt olyan eljárási szakasz követi, amelyben a megindított eljárást a fizetésképtelenségi ügyekben eljáró bíróság felfüggeszti, és lehetőséget ad a hitelezők számára, hogy az adóssal adósságrendezési terv (Schuldenbereinigungsplan) alapján egyezségre jussanak. Adósságrendezési terv létrejötte esetén a hitelezők követeléseire a továbbiakban kizárólag az adósságrendezési terv az irányadó, amely a bírósági eljárásban kötött egyezséggel (Prozessvergleich) azonos módon hajtható végre (az InsO 308. szakasza (1) bekezdésének második mondata). A fizetésképtelenségi eljárás megindítására és a fennmaradó tartozás elengedésére irányuló kérelmeket visszavontnak kell tekinteni (az InsO 308. szakaszának (2) bekezdése). Amennyiben a felek nem egyeznek meg adósságrendezési tervben, a fizetésképtelenségi eljárás lefolytatására kerül sor.

Utolsó frissítés: 03/11/2021

Ennek a lapnak a különböző nyelvi változatait az Európai Igazságügyi Hálózat tagállami kapcsolattartói tartják fenn. Az Európai Bizottság szolgálata készíti el a fordításokat a többi nyelvre. Előfordulhat, hogy az eredeti dokumentumon az illetékes tagállami hatóság által végzett változtatásokat a fordítások még nem tükrözik. Sem az Európai Igazságügyi Hálózat, sem a Bizottság nem vállal semmilyen felelősséget, illetve kötelezettséget az e dokumentumban közzétett vagy hivatkozott információk és adatok tekintetében. Az ezen oldalért felelős tagállam szerzői jogi szabályait a Jogi nyilatkozatban tekintheti meg.