Öröklésekkel kapcsolatos korlátozások – különleges szabályok

1 E tagállam joga szerint vonatkoznak-e gazdasági, családi vagy szociális megfontolások miatt az örökléssel kapcsolatos vagy arra kiható korlátozásokat megállapító különös szabályok az e tagállamban található ingatlanok, bizonyos vállalkozások vagy más, különleges vagyonkategóriák öröklésére?

A görög jog bizonyos különös szabályokat tartalmaz, amelyek gazdasági, családi vagy szociális megfontolásból korlátozzák a Görögországban található vagyontárgyak öröklését.

Ilyen különös szabályok vonatkoznak az alábbiakra:

A) a szerzetesek hagyatékai (lásd az általános egyházi alapokról és a kolostorok igazgatásáról szóló 3414/1909 törvény 4., 18. és 19. cikkét, amelyek hatályát a görög Polgári Törvénykönyv bevezetéséről szóló törvény 99. cikke, a 4684/1930 törvény 7. cikkének (2) bekezdése és 25. cikke, az 1918/1942 törvény 1. cikke, illetve a 2067/1952 törvény I. cikke tartotta fenn). Ezek a rendelkezések különösen azt írják elő, hogy a törvény erejénél fogva egy szerzetes hagyatéka – az örököseinek járó kötelesrész kiadását követően – arra a kolostorra száll át, ahol a szerzetest eltemették, és amelynek nyilvántartásában szerepel. Azok a hagyományok, adományok és örökségek, amelyek azután szállnak át a szerzetesre, miután belép a rendbe, a kolostor tulajdonát képezik, és a szerzetes csak 50%-os haszonélvezeti jogot élvez a kolostorra szállt vagyon kapcsán, míg azok a vagyontárgyak, amelyeket a szerzetes az esküje letételét követően, egyéb ellenszolgáltatás ellenében szerzett, személyesen rászállnak, és ezekről a szerzetes rendelkezhet, viszont mindez nem érvényes az ellenszolgáltatás nélkül szerzett vagyonra. Amennyiben ezekről a szerzetes nem rendelkezik, a halála után ennek a vagyonnak az 50%-az egyház központi pénzügyi szolgáltatási intézményére száll, 50% pedig a kolostorra. Még több különös szabály vonatkozik az Athosz-hegyen élő szerzetesekre (lásd az Athosz-hegyre vonatkozó Charta 101. cikkét, amelyet a görög Polgári Törvénykönyv bevezetéséről szóló törvény 99. cikke tart hatályban). Ha az említett szerzetes az eskü letételét követően tesz szert valamilyen vagyonra, az a kolostorra száll, függetlenül a szerzetes halálának időpontjától, és a vagyonnal kapcsolatos bármilyen rendelkezés érvénytelen, beleértve magát a végrendeletet is.

B) a görög államnak vagy egy közjogi intézménynek juttatott örökségként, hagyományként vagy adományként, illetve közhasznú célra hátrahagyott vagyon (lásd a közhasznú vagyonokról, nyugvó hagyatékról és egyéb rendelkezésekről szóló 4182/2013 törvényt). A pénzügyminisztérium vagy elfogadja vagy visszautasítja a vagyontárgyak átörökítését, kivéve ha az örökség végrendelet nélkül elhalt személytől szállt az államra, mely esetben az örökség nem utasítható vissza. Továbbá az állam minden esetben köteles elfogadni az ilyen hagyatékot a hagyatéki leltározás kedvezménye szerint, viszont az állam csak a hagyatéki vagyontárgy értékéig köteles megfizetni az örökölt hagyaték utáni adósságot.

2 E tagállam joga szerint az öröklésre irányadó jogra tekintet nélkül is alkalmazni kell-e ezeket a különös szabályokat a fent említett vagyontárgyak öröklésére?

Ezek a különös szabályok az öröklésre vonatkoznak, függetlenül az azt szabályozó törvénytől.

3 Tartalmaz-e különleges eljárásokat e tagállam jogrendszere a fent említett különös szabályok betartásának biztosítására?

Ami a B) pont különös szabályait illeti, a 4182/2013 törvény többek között kimondja, hogy amikor olyan végrendeletet ismernek el hivatalosan az adott országban vagy külföldön, amely valamilyen közhasznú cél, illetve az állam vagy egy közjogi intézmény javára rendelkezik, a végrendelet hivatalos elismerésének vagy benyújtásának helyszíne szerinti bírósági alkalmazott és/vagy konzuli hatóság, illetve az athéni elsőfokú bíróság alkalmazottja, akihez a végrendeletet küldik, a következő hónap tizedikéig köteles másolatot küldeni a hagyatéki eljárásról a pénzügyminisztérium megfelelő igazgatóságának. Ez a törvény azt is kimondja, hogy a közhasznú célra hátrahagyott vagyontárgyakat az örökhagyó vagy a támogató által meghatározott módon kell felhasználni, és tilos megváltoztatni a közhasznú célkitűzést, illetve a hagyaték kezelésének módját és feltételeit, valamint a kezelés módjára vonatkozó előírásokat. Ha kétség merülne fel az örökhagyó vagy támogató szándékával kapcsolatban, vagy ha a végrendeletet ezek miatt megtámadnák, az ügyben az illetékes bíróságnak kell döntenie. Ezzel a törvénnyel létrejött a Közhasznú Hagyatékjegyzék is (Országos Alapítványi Jegyzék), amelyben minden ilyen hagyatékot rögzíteni kell.