Bírósági határozatok végrehajtása

1 Mit jelent a végrehajtás a polgári és kereskedelmi ügyekben?

A végrehajtás (amelyet Ausztriában kötelező végrehajtásnak is neveznek) az állam hatalmának az alkalmazását jelenti a végrehajtható követelések és igények érvényesítése érdekében.

A végrehajtásról szóló törvénykönyv a végrehajtás különböző típusairól rendelkezik:

• a pénzkövetelések behajtására irányuló végrehajtás;
• a cselekmények elvégzésére vagy azoktól való tartózkodásra irányuló végrehajtás.

A pénzkövetelések behajtására irányuló végrehajtás:

Pénzkövetelések behajtására irányuló végrehajtás esetén végrehajtás iránti kérelmében a hitelezőnek ki kell választania a lefoglalandó vagyontárgyakat (a végrehajtás módjának kiválasztása); ennek során többek között az ingóvégrehajtás, a követelésekre vonatkozó végrehajtás – különösen a munkabérre vezetett végrehajtás –, valamint ingatlan árverés útján történő kényszerértékesítése közül választhat. A végrehajtási módok kombinálhatók is.

Ha a hitelező a végrehajtási mód megjelölése nélkül nyújt be pénzkövetelés behajtására irányuló végrehajtási kérelmet, a kérelem az ingóságokra és a munkabérre vezetett végrehajtást foglalja magában, valamint a vagyonleltár elkészítését (egyszerű végrehajtási csomag). A hitelező a bővített végrehajtási csomagot is kérelmezheti, amely a pénzkövetelés behajtása érdekében megvalósított ingóvégrehajtás valamennyi rendelkezésre álló végrehajtási módjára kiterjed (az ingóságokra, a követelésekre és a vagyoni jogokra vezetett végrehajtásra).

A cselekmények elvégzésére vagy azoktól való tartózkodásra irányuló végrehajtás:

A cselekmények elvégzésére vagy azoktól való tartózkodásra irányuló végrehajtás esetében a hitelezőnek a végrehajtásról szóló törvénykönyvben a követelés végrehajtásával kapcsolatban meghatározott végrehajtási módot kell kérelmeznie.

A cselekménytől való tartózkodásra irányuló végrehajtás esetében a végrehajtást elrendelő bíróság a végrehajtás engedélyezésekor kérelemre pénzbírságot szab ki. Ha újabb jogsértésre kerül sor, a végrehajtást elrendelő bíróság kérelemre további pénzbírságot vagy összesen 1 évig terjedő szabadságvesztést szab ki.

Harmadik személy által elvégezhető cselekmény végrehajtása érdekében a végrehajtást kérő hitelezőt a bíróság kérelmére feljogosíthatja a cselekmény adós költségére történő elvégzésére.

A harmadik személy által nem teljesíthető, kizárólag a kötelezett akaratától függő cselekmény teljesítésére vonatkozó igényt úgy kell érvényesíteni, hogy a bíróság – kérelemre – pénzbírságot vagy összesen 6 legfeljebb hónapig terjedő szabadságvesztést szab ki a kötelezettel szemben a cselekmény elvégzése érdekében.

2 Mely hatóság vagy hatóságok hatáskörébe tartozik a végrehajtás?

A végrehajtást főszabály szerint a megfelelő kerületi bíróság (Bezirksgericht) engedélyezi.

Az illetékes bíróság:

Főszabály szerint az adós lakóhelye alapján általános illetékességgel rendelkező bíróság illetékes az ingóságokra vonatkozó pénzkövetelés behajtására irányuló végrehajtás tekintetében.

Az (ingatlan‐nyilvántartásba bejegyzett) ingatlanokra vezetett végrehajtásra az ingatlan‐nyilvántartást vezető bíróság (Grundbuchsgericht) illetékes.

A végrehajtás engedélyezését követően az eljárást hivatalból kell lefolytatni. A végrehajtási eljárást a bíró (ingatlanok kényszerértékesítése) vagy a bírósági titkár (ingóságokon történő végrehajtás vagy követelések végrehajtása) folytatja le. A bírósági titkár az igazságügyi személyzet speciálisan képzett tagja.

A végrehajtási cselekményeket a bírósági végrehajtók végzik, akik Ausztriában igazságügyi alkalmazottak, és önálló vállalkozóként vagy a végrehajtást kérő hitelező képviselőjeként vagy teljesítési segédeként járnak el. Nagyrészt önállóan járnak el a végrehajtási eljárás sikeres befejezéséig vagy annak meghiúsulásáig.

A végrehajtás iránti kérelemben pontosan meg nem jelölt követelések vagy vagyoni jogok érvényesítése, valamint a bővített végrehajtási csomag kérelmezése esetén a végrehajtási eljárást a végrehajtási vagyonfelügyelőnek kell lefolytatnia.

A hitelezőt csak akkor hívják fel a kérelmek benyújtására, ha azok nélkül a bíróság vagy a bírósági végrehajtó nem tudja folytatni az eljárást, vagy ha a cselekmény költségekkel jár. A hitelező azonban a kérelemben további információkat is megadhat: eltekinthet például attól, hogy a munkabérre vezetett végrehajtás esetében a munkáltatótól nyilatkozatot kérjenek arra vonatkozóan, hogy létezik-e az adott fizetés, és hogy mekkora annak az összege; vagy ingóvégrehajtás esetén eltekinthet attól, hogy ha az adós ismeretlen helyen tartózkodik, erőszakkal behatoljanak az ingatlanába, ami után meg kellene fizetni a lakatos munkadíját.

3 Milyen feltételekkel bocsátható ki a végrehajtható jogcím vagy határozat?

3.1 Az eljárás

A pénzkövetelések behajtására irányuló végrehajtás:

A végrehajtási eljárás egy engedélyezési és egy végrehajtási szakaszra oszlik.

A végrehajtási engedélyhez szükség van a hitelező kérelmére, amelyben kiválasztja a végrehajtás kívánt módját. Ha a hitelező egy vállalkozótól kívánja behajtani a követelést, akkor általában az ingóvégrehajtást és a vagyonleltár benyújtását választja. Ebben az eljárásban a bírósági végrehajtó megpróbálja kikényszeríteni a követelés kifizetését; ha ez nem sikerül, akkor lefoglalja az általa fellelt tárgyakat. Ha ezek nem fedezik a behajtandó követelést, felhívja az adóst, hogy nyújtson be vagyonleltárt, amely az adós minden vagyontárgyát felsorolja.

Ha a hitelező egy fogyasztótól kívánja behajtani a követelést, akkor általában az ingóvégrehajtást, a munkabérre vezetett végrehajtást és vagyonleltár benyújtását választja. A hitelező a munkabérre vezetett végrehajtást attól függetlenül választhatja, hogy tudja-e, hogy az adóst foglalkoztatják, vagy hogy kitől kap fizetést. Ha ezekről nincs tudomása, tudnia kell a kötelezett születési idejét; a bíróság az osztrák társadalombiztosítási intézetek fő szövetségén (Dachverband der österreichischen Sozialversicherungsträger) keresztül meg tudja állapítani a kifizetőhelyet. Az első lépés az adós munkabérének lefoglalása és átutalása. Ha ez sikeres, az ingóvégrehajtásra csak a hitelező kérelmére kerül sor, vagy akkor, ha egyértelmű, hogy a behajtandó követelés nem fizethető vissza 1 éven belül. Ebben az eljárásban a bírósági végrehajtó megpróbálja elérni a követelés kifizetését; ha ez nem sikerül, a végrehajtó lefoglalja az általa fellelt tárgyakat. Ha ezek nem fedezik a behajtandó követelést, felhívja az adóst, hogy nyújtson be vagyonleltárt, amely az adós minden vagyontárgyát felsorolja.

A végrehajtás iránti kérelemhez a hitelezőnek formanyomtatványt (1. e-formanyomtatvány) kell használnia, vagy formatált kérelmet kell benyújtania. A végrehajtás iránti kérelem benyújtásához nem szükséges ügyvédi képviselet.

3.2 A főbb feltételek

A végrehajtás foganatosításához a végrehajtást kérő hitelezőnek egy végrehajtható jogcímet tartalmazó végrehajtható határozattal kell rendelkeznie. Ezenkívül szükség van a végrehajtást elrendelő hatóság által a bírósági eljárásban történő végrehajthatóvá nyilvánításra is. A hitelezőnek az adós lakcímét is ismernie kell; a születési idejét csak akkor kell megadnia, ha munkabérre vezetett végrehajtást kér, de nem ismeri a kifizetőhelyet.

4 A végrehajtási intézkedések tárgya és jellege

4.1 Milyen típusú vagyontárgyakra vonatkozhat a végrehajtás?

Az adós a kötelezettségeiért a teljes vagyonával felel, amennyiben a vagyontárgyak nem mentesülnek a lefoglalás alól. A végrehajtási eljárás azonban azokra a vagyontárgyakra terjed ki, amelyeket a hitelező le kíván foglalni, és amelyeket megjelöl a végrehajtás iránti kérelemben. Arra is van lehetőség azonban, hogy a hitelező a végrehajtási kérelemben csak a végrehajtás módját jelölje meg, és nem említse meg a végrehajtás tárgyait (például a kötelezett valamennyi követelésére vagy valamennyi vagyoni jogára vezetett végrehajtás). Ebben az esetben a végrehajtási vagyonfelügyelő azonosítja a végrehajtás céljára lefoglalható eszközöket.

A hitelező például a következő végrehajtási eszközöket is alkalmazhatja: a munkabérre vonatkozó követelésektől eltérő követelések, az adós korlátolt felelősségű társaságban meglévő üzletrésze; az adós ingatlana esetében a végrehajtást kérő hitelező kérheti zálogjog kényszeralapítását, kötelező gondnokkijelölést és árverésen történő kényszerértékesítést.

Az adós végrehajtás alól mentesülő vagyontárgyainak felsorolását lásd a végrehajtásra vonatkozó korlátozásokról szóló részben.

4.2 Milyen következménnyel járnak a végrehajtási intézkedések?

A végrehajtási intézkedések hatásai a végrehajtás eszközétől függenek:

Ingóvégrehajtás:

A lefoglalható vagyontárgyakon zálogjogot alapítanak; ezeket általában elárverezik.

Követelésekre, különösen a munkabérre vezetett végrehajtás

A követelésen zálogjogot alapítanak. Az adós nem rendelkezhet a követelése felett, így különösen nem jogosult annak behajtására. A követelést a hitelezőnek adják át, amennyiben az nem lefoglalható. Ha a végrehajtási ügyben vagyonfelügyelőt jelölnek ki, ő felel a követelés lefoglalásáért és végrehajtásáért.

Ingatlan árverés útján történő kényszerértékesítése:

Az ingatlanon zálogjogot alapítanak. Az árverési eljárás ingatlan‐nyilvántartásba történő bejegyzésétől kezdve az adósnak az ingatlannal és tartozékaival kapcsolatos jogcselekményei – a gondos ügyintézés körébe tartozó cselekmények kivételével – érvénytelenek a hitelezőkkel és az ajánlattevővel szemben. Ha az adós értékesíti az ingatlant, az engedélyezett árverés az ingatlan vevőjével szemben folytatódik.

Büntetőjogi következményekkel jár, ha a kötelezett vagyonának egy részét eltitkolja, elidegeníti, eladja vagy megrongálja, nem létező kötelezettségre hivatkozik, vagy ilyen kötelezettséget elismer, illetve ha egyéb módon ténylegesen vagy látszólag csökkenti a vagyonát, és ezzel akadályozza vagy csökkenti a hitelező végrehajtás vagy folyamatban lévő végrehajtási eljárás útján történő kielégítését. A kötelezett abban az esetben is büntetendő, ha a hivatalosan lefoglalt vagy birtokba vett tárgyat megsemmisíti, megrongálja, elrontja vagy használhatatlanná teszi, illetve részben vagy egészben kivonja a végrehajtás alól.

4.3 Meddig érvényesek ezek az intézkedések?

A végrehajtás mindaddig folytatódik, amíg az sikeresen le nem zárul, vagy amíg azt meg nem szüntetik, például azért, mert az adós a végrehajtási eljárás során kifizette a hitelezőnek a tartozását.

A végrehajtásról szóló törvénykönyv a végrehajtási eljárás elhalasztását is lehetővé teszi. Erre különösen akkor kerülhet sor, ha keresetet indítanak a végrehajtható jogcím érvénytelenségének megállapítása vagy semmissé nyilvánítása iránt, ha a végrehajtás megszüntetését kérik, ha a bíróság előtt ellentmondási keresetet indítanak (lásd a 4. pontot), ha megtámadják végrehajtás engedélyezéséről szóló bírósági határozatot, ha panaszt nyújtanak be a végrehajtási intézkedéssel szemben, vagy ha a végrehajthatóvá nyilvánításról szóló jogerős határozat hatályon kívül helyezését vagy módosítását kérik.

5 Van-e lehetőség az ilyen intézkedést engedélyező határozat elleni fellebbezésre?

A végrehajtás engedélyezésével (amit Ausztriában „végrehajtási engedélynek” [Exekutionsbewilligung] neveznek) szemben fellebbezésnek van helye. A fellebbezést a fellebbviteli bírósághoz (tartományi felsőbíróság) kell címezni, de az elsőfokú bíróságnál (kerületi bíróság) kell benyújtani. A fellebbezést 14 napon belül kell benyújtani. Az ügyvédi képviselet általában szükséges. A fellebbezési eljárás kizárólag írásbeli eljárás, amelyben az új bizonyítékok benyújtása tilos.

Az a tény, hogy az adós időközben kifizette a behajtandó követelést, a végrehajtással szemben benyújtott ellentmondási kérelemmel vagy ellentmondási keresettel érvényesíthető (nem pedig a végrehajtás engedélyezésével szemben benyújtott fellebbezéssel). A keresetet a végrehajtást engedélyező bírósághoz kell benyújtani. A keresettel együtt a végrehajtás elhalasztása iránt is be lehet nyújtani kérelmet. Ha a követelést jogerősen végrehajtják, a végrehajtást hivatalból meg kell szüntetni.

Ha a végrehajtást egyszerűsített engedélyezési eljárásban engedélyezték, a végrehajtás engedélyezésére kizárólag a végrehajtást kérő fél által szolgáltatott adatok alapján került sor. Ebben az esetben az adós – fellebbezés útján – bizonyíthatja, hogy hiányzik a végrehajtásra vonatkozó végrehajtható jogcím – a végrehajthatóság megerősítését is beleértve –, vagy hogy a végrehajtható jogcím nem felel meg a végrehajtás iránti kérelemben szereplő információknak. A fellebbezést a végrehajtást első fokon engedélyező bírósághoz kell benyújtani. A fellebbezés benyújtását követően a bíróság megvizsgálja, hogy rendelkezésre áll-e a behajtandó követelésre vonatkozó végrehajtható jogcím. A végrehajtással szembeni kifogások benyújtására 14 nap áll rendelkezésre.

6 Vonatkoznak-e a végrehajtásra korlátozások, például az adósok védelméhez kapcsolódó korlátok vagy határidők?

A végrehajtásra vonatkozó korlátozások

Általánosságban a korlátozás arra vonatkozik, hogy a végrehajtást nem lehet nagyobb mértékben végrehajtani, mint amely a végrehajtási engedélyben feltüntetett követelés teljesítéséhez szükséges.

A törvény előír bizonyos végrehajtási korlátozásokat egyes személyek vagy személyek társulásai javára:

• állami ellenőrzés alatt álló tömegközlekedési létesítmény vagyonával szemben csak a felügyeleti hatóság hozzájárulásával hozhatók olyan végrehajtási intézkedések, amelyek zavart okozhatnak a tömegközlekedési szolgáltatásokban;
• a szövetségi hadseregben vagy a szövetségi rendőrségnél szolgálatot teljesítő személlyel szembeni végrehajtást megelőzően a végrehajtási engedélyről értesíteni kell a felettesét;
• katonai létesítmények esetében a végrehajtás foganatosítása előtt értesíteni kell a létesítmény parancsnokát, és egyeztetni kell az érintett katonai attaséval;
• a nemzetközi jog alapján Ausztriában mentességet élvező személyekkel, valamint e személyek vagyontárgyaival és helyiségeivel szemben kizárólag a szövetségi igazságügyi minisztérium folytathat végrehajtási eljárást az európai ügyekért és a külügyekért felelős minisztérium egyetértésével;
• az önkormányzatokkal, valamint az állami és a közhasznú intézményekkel szembeni, pénzügyi követelések behajtására irányuló végrehajtás csak olyan vagyontárgyak tekintetében engedélyezhető, amelyek az önkormányzat, illetve az intézmény által védendő közérdek sérelme nélkül felhasználhatók a hitelező kielégítésére. Ha a végrehajtás szerződéses zálogjog érvényesítését szolgálja, ez a korlátozás nem alkalmazandó.

Továbbá az adós védelme érdekében bizonyos vagyontárgyak kötelezően mentesülnek a végrehajtás alól, például:

Ingóvégrehajtás:

• a szerény életmódnak megfelelő, személyes vagy háztartási használatra szánt tárgyak;
• valamely szakma elsajátításához és gyakorlásához szükséges tárgyak, valamint az iskolai használatra szánt tanulási segédeszközök;
• élelmiszerek és fűtőanyagok, amelyek az adós és a vele közös háztartásban élő családtagok szükségleteit 4 héten át fedezik;
• háziállatok;
• családi képek, levelek és egyéb iratok, valamint az adós jegygyűrűje;
• a fogyatékosság kompenzálására szolgáló segédeszközök és az adós vagy a vele közös háztartásban élő családtagjai gondozásához szükséges segédeszközök, valamint az orvosi kezelés keretében szükséges terápiás szerek és segédeszközök;
• vallási tárgyak;
• készpénz a lefoglalás alól mentes összegig, a lefoglalást követő munkabérfizetési határidőig, amennyiben az adós jövedelme a jogszabályok alapján nem vagy csak korlátozott mértékben foglalható le.

A bírósági végrehajtó és a végrehajtási vagyonkezelő az alacsony értékű tárgyak lefoglalásától is eltekinthet, ha nyilvánvaló, hogy a végrehajtás folytatásából vagy foganatosításából befolyó összeg nem fogja meghaladni a végrehajtás költségeit.

Pénzkövetelések végrehajtása (munkabéren történő végrehajtás):

• költségtérítés, amennyiben a költségek fedezik a szakmai tevékenység gyakorlása során felmerült többletköltségeket;
• állami támogatás, amelyet a fogyatékossággal vagy a tartós ápolással járó többletköltségek fedezésére nyújtanak, például a gondozási segély;
• a bérleti díj vagy az egyéb lakhatási költségek fedezésére biztosított állami támogatás;
• családi támogatások;
• a gyermek születésekor nyújtott egyes állami ellátások, különösen az egyösszegű gyermekgondozási támogatás;
• az állami foglalkoztatási szolgálat által biztosított egyes támogatásfajták;
• költségtérítés a kötelező társadalombiztosításból.

Különösen a következők mentesülnek a lefoglalás alól:

• a társadalombiztosítási jogszabályok alapján nyújtott természetbeni ellátások;
• a házastársi közös vagyon és a házasság során szerzett megtakarítások megosztása iránti igény, amennyiben nem került sor annak megállapodásban vagy egyezség formájában történő elismerésére vagy bírósági úton történő érvényesítésére.

Korlátozottan foglalható le az a jövedelem, nyugdíj és állami juttatás, amely az ideiglenes munkanélküliség vagy a munkaképesség-csökkenés ellensúlyozására szolgál. A lefoglalás alól mentesülő (a létminimum szintjének megfelelő) összeg a jövedelem nagyságától és az adós tartási kötelezettségeinek számától függ. A lefoglalás alól mentesülő – évente növelt – összegeket a szövetségi igazságügyi minisztérium honlapján található táblázatok tartalmazzák (Drittschuldnererklärung – BMJ – a harmadik fél adósokra vonatkozó nyilatkozat – szövetségi igazságügyi minisztérium). A jog az egyedi esetekben figyelembe veszi az adós vagy a hitelező sajátos szükségleteit, oly módon, hogy bizonyos körülmények között lehetővé teszi a lefoglalás alól mentesülő összeg kérelemre történő növelését vagy csökkentését. A törvényes tartási követelések miatt történő végrehajtás esetében általában 25%-kal csökkentik a lefoglalás alól mentesülő összeget.

Ezenkívül a bérletről szóló törvény (Mietrechtsgesetz, MRG) a hatálya alá tartozó lakásból való kilakoltatásra vonatkozó végrehajtható jogcím esetében azzal biztosítja az adós védelmét, hogy a kilakoltatást el kell halasztani, ha annak következtében a bérlő hajléktalanná válna.

A végrehajtásra vonatkozó határidők

Néhány kivételes esettől eltekintve (az osztrák polgári perrendtartás [Zivilprozessordnung, ZPO] 575. szakasza szerinti kilakoltatási végzés) nincsenek a végrehajtás iránti kérelmek benyújtására vonatkozó határidők. Az adós azonban a végrehajtással szemben kifogást terjeszthet elő a már bekövetkezett elévülésre hivatkozva. Az elévülési idő általában a végrehajtható jogcím jogerőre emelkedésétől számított 30 év azon követelések esetében, amelyek jogerős végrehajtható jogcímmel rendelkeznek („végrehajtható ítéletben megállapított követelések”, Judikatsschulden). Ha a végrehajtható jogcím a közjog vagy a magánjog hatálya alá tartozó jogi személyek jogain alapul, akkor az elévülési idő 40 év. Kivételt képeznek azonban azok a szolgáltatások, amelyeket csak a jövőben kell kifizetni, feltéve, hogy azokra vonatkozóan az általános elévülési szabályok rövidebb elévülési időt határoznak meg.

Az elévülést minden jogerős végrehajtási engedély megszakítja, és az az utolsó végrehajtási lépéssel vagy a végrehajtás megszűnésével újrakezdődik.

Bizonyos esetekben átmenetileg korlátozott az újabb végrehajtás iránti kérelem benyújtása vagy a végrehajtási eljárás folytatása:

• ha az ingóságokra vezetett végrehajtás során nem találtak lefoglalható vagyontárgyat, a végrehajtást kérő másik hitelező ingóvégrehajtás vagy új végrehajtás engedélyezése iránti kérelmének csak az utolsó sikertelen végrehajtási kísérlettől számított 6 hónap elteltével lehet helyt adni, kivéve, ha az ennél hamarabb megkísérelt végrehajtás várhatóan eredményes lesz;
• a végrehajtást kérő hitelező ismeretlen harmadik személy adóssal szemben akkor nyújthat be munkabérre vezetett végrehajtás iránti kérelmet az ingóvégrehajtás jóváhagyása után, ha 1 év eltelt annak engedélyezése óta; ez a korlátozás nem érvényesül, ha a végrehajtást kérő hitelező bizonyítja, hogy csak az ingóvégrehajtás engedélyezése iránti kérelmét követően tudta meg, hogy az adóst lefoglalható munkabér-követelés illeti meg. Az adós csak akkor köteles új vagyonleltárt benyújtani, ha a hitelező bizonyítja, hogy az adós vagyontárgyakat szerzett, vagy ha több mint 1 év eltelt a vagyonleltár benyújtása óta.
• A végrehajtásról szóló törvénykönyv az ügyek gyors elintézését biztosító határidőkről is rendelkezik. A bírósági végrehajtónak ennek megfelelően az első végrehajtási intézkedést 4–6 héten belül el kell végeznie, és legkésőbb 4 hónapon belül be kell számolnia a hitelezőnek a végrehajtásról vagy annak akadályairól. A végrehajtási zálogjog, amelyet az adós ingóságaira vezetett végrehajtás alapján biztosítanak a hitelezőnek, 2 év elteltével megszűnik, ha az értékesítési eljárást nem folytatták megfelelően.

 

Ez a webhely az Európa Önökért portál része.

Örömmel vesszük visszajelzését arról, hogy hasznosnak találta-e az oldalon szereplő információkat.