

Információk keresése régiónként
A polgári és kereskedelmi ügyekben a végrehajtás a hitelező vagy a végrehajtást kérő fél által az adóssal vagy azon féllel szemben benyújtott keresetet jelent, akivel szemben a végrehajtást kérik, és e keresetben a hitelező arra kéri a bíróságot, hogy kényszerítse ki a részére járó kötelezettség teljesítését.
A végrehajtás három dologra irányulhat: valamely pénzösszeg kifizetésére; egy meghatározott tárgy átadására; vagy valamely cselekmény elvégzésére vagy attól való tartózkodásra.
A végrehajtás történhet szokásos jogi eljárás (amely lehet rendes, gyorsított vagy egyedi eljárás) vagy különös eljárás formájában.
Valamennyi, valamely pénzösszeg kifizetésére irányuló végrehajtási eljárás a szokásos rendes jogi eljárás formájában történik, kivéve az alábbiakban ismertetett végrehajtási eljárásokat, amelyekre gyorsított eljárásban kerül sor, valamint a tartással kapcsolatos végrehajtási eljárásokat, amelyeket különös eljárásként folytatnak el.
A pénzösszeg kifizetésére irányuló végrehajtási eljárás során a következők alapján vehető igénybe gyorsított eljárás:
Az alábbi esetekben még a fenti végrehajtható okiratok egyikének érintettsége esetén is inkább a rendes eljárás alkalmazandó a gyorsított eljárás helyett:
A meghatározott tárgy átadására, illetve a valamely cselekmény elvégzésére irányuló végrehajtási eljárásokra egységes szabványeljárás formájában kerül sor.
A meghatározott tárgy átadására irányuló végrehajtás pénzösszeg kifizetésére irányuló végrehajtássá alakítható, ha a végrehajtást kérő félnek átadandó tárgy nem lelhető fel. Ebben az esetben a végrehajtást kérő fél kérheti – ugyanabban az eljárásban –, hogy fizessék meg számára annak a tárgynak az értékét, amelyet meg kellett volna kapnia, valamint az átadás elmaradásából származó kárát.
A valamely cselekmény elvégzésére irányuló végrehajtás pénzösszeg kifizetésére irányuló végrehajtássá alakítható, ha a végrehajtást kérő fél az általa elszenvedett kár miatt kártérítést és a szóban forgó összeg megfizetését követeli.
A tartással kapcsolatos végrehajtás különös eljárás formájában történik, melynek során:
A végrehajtási eljárást a polgári perrendtartás (Código de Processo Civil) 550–551. cikke (Eljárási formanyomtatványok – Végrehajtási eljárás), 703–877. cikke (Végrehajtási eljárás), valamint 933–937. cikke (A tartás végrehajtásával kapcsolatos különleges eljárás) határozza meg, amely megtekinthető ezen a linken.
A végrehajtás a bíróságok és a végrehajtók hatáskörébe tartozik.
Magára a végrehajtásra bírósági végrehajtási eljárás révén kerül sor, amelyben a bíróság a hatáskörrel rendelkező hatóság, akit végrehajtók segítenek. A bírósági eljárás mellett a jogszabályok egy „végrehajtást megelőző peren kívüli eljárást” (procedimento extrajudicial pré-executivo) is biztosítanak, amely opcionális, és amelyet a hitelező bizonyos feltételek teljesülése esetén vehet igénybe. A végrehajtást megelőző peren kívüli eljárásban a végrehajtók jogosultak eljárni.
Bírósági végrehajtási eljárás
A végrehajtás a végrehajtási kérelem bírósághoz való benyújtásával indul. A végrehajtási kérelem benyújtásának módját és feltételeit egy miniszteri végrehajtási rendelet ((Portaria) – a polgári végrehajtási eljárásokról szóló 2013. augusztus 29-i 282/2013. sz. miniszteri végrehajtási rendelet, módosítva, e tájékoztató felülvizsgálatának napjától, a 2020. október 12-i 239/2020. sz. rendelettel) határozza meg, amely ezen a linken tekinthető meg.
Az ügyvéd, ügyvédjelölt vagy jogtanácsos nélkül eljáró végrehajtást kérő fél által használandó végrehajtási formanyomtatványok elérhetők a CITIUS portálon
A végrehajtót a végrehajtást kérő félnek kell megbíznia. Ha az említett fél ezt elmulasztja, a bíróság hivatalvezetője automatikusan és véletlenszerűen kijelöl egy végrehajtót. A jogszabályokban meghatározott kivételes esetekben a végrehajtó feladatait bírósági tisztviselő is elláthatja.
A bíróság és a végrehajtó között általában az alábbiak szerint oszlanak meg a hatáskörök:
Különösen
a bíró feladatai közé tartoznak az alábbiak:
A végrehajtó feladatkörébe tartoznak az alábbiak:
A Portugáliában kezdeményezett végrehajtási eljárások esetében a bíróságok hatásköre a következőképpen alakul:
(A 2013. augusztus 26-i 62/2013 sz. törvény 111–131. cikke, amely megtekinthető az alábbi linken.)
A végrehajtási eljárás megindítása tekintetében a portugál bíróságokra vonatkozó illetékességi szabályok a következők (a polgári perrendtartás 85–90. cikke, amely megtekinthető ezen a linken)
A végrehajtást megelőző peren kívüli eljárás
A bírósági eljárás alternatívájaként a hitelezők választhatnak egy előzetes közigazgatási eljárást, amelyre PEPEX-ként (procedimento extrajudicial pré-executivo (végrehajtást megelőző peren kívüli eljárás)) hivatkoznak.
Az említett eljárásban az intézkedések meghozatala a végrehajtók hatáskörébe tartozik.
A PEPEX az alábbi esetekben alkalmazható: végrehajtás tárgyában hozott nemzeti határozatok; egyéb nemzeti végrehajtható okiratok; végrehajthatónak nyilvánított külföldi határozatok; olyan határozatok, amelyek végrehajthatósága Portugáliára kötelező uniós jogszabályon, szerződésen vagy egyezményen alapul; európai végrehajtható okiratok. Valamennyi fenti esetben mindkét alábbi feltételnek teljesülnie kell:
A végrehajtók végzik a vagyontárgyak és a jövedelem felkutatását az alperes adóazonosító számának felhasználásával, és erre kizárólag a portugál adatbázisokban jogosultak (más tagállamok adatbázisaiban nem kutathatnak). A portugál jogszabályok a külföldi jogi és természetes személyeknek egyaránt lehetővé teszik adószám igénylését, még akkor is, ha nem folytatnak tevékenységet Portugáliában vagy a lakóhelyük nem Portugáliában található.
A PEPEX papírmentes, elektronikus eljárás, amely gyors és olcsóbb a bírósági eljárásokhoz képest. Az alapkérelmet közvetlenül a hitelező nyújtja be az alábbi információtechnológiai rendszerbe való belépéssel:
Az adó- és vámhatósági portálhoz hozzáférési hitelesítési adatok vagy az „állampolgári igazolvány” (cartão de cidadão) elektronikus tanúsítványa révén lehet hozzáférni.
Ha a hitelező meghatalmazott képviselővel rendelkezik, az ügyvédek (Advogados) és a jogtanácsosok (Solicitadores) a rendszerhez az adott szakmai testületük által kiállított elektronikus tanúsítvánnyal férhetnek hozzá.
A kérelem benyújtását követően az eljárásra automatikusan kijelölnek egy végrehajtót, és a hitelezők rövid időn belül (fő szabály szerint a kérelem benyújtásától számított öt napon belül) tájékoztatást kapnak arról, hogy valóban lehetséges-e annak a pénzösszegnek a behajtása, amellyel nekik tartoznak, vagy kapnak egy igazolást, amely adózási szempontból tanúsítja, hogy a tartozást nem lehet behajtani, és ehhez nem szükséges bírósági eljárást igénybe venni.
Ennek az eljárásnak az elsődleges célja az önkéntes fizetés elérése. A PEPEX eljárás során nincsen lehetőség lefoglalás/zárlat iránti intézkedésekre. Ahhoz, hogy erre sor kerülhessen, a PEPEX eljárásnak át kell alakulnia végrehajtási eljárássá.
A PEPEX eljárás során a kérelem címzettje fizethet önként vagy fizetési megállapodást köthet a kérelmezővel.
Ha egy felperes a felszólítás másik fél részére történő kézbesítését választja, a kézbesítést végrehajtó végzi.
A kérelem azon címzettjei, akik részére érvényes módon kézbesítették az eljárásról szóló értesítést, és nem tesznek semmilyen intézkedést, felkerülnek az adósok nyilvános listájára, és ily módon a behajthatatlanságról szóló fent említett tanúsítvány jogi és adózási célból kiállítható. Később, a követelés maradéktalan kifizetésével ez a helyzet az adós nevének a listáról való törlésével és az adóhatóság értesítésével megszűnik.
A PEPEX eljárásban a felek kérhetik bíró beavatkozását: a kérelmező a PEPEX eljárást átalakíthatja végrehajtási eljárássá, ha elmaradt az önkéntes fizetés; a kérelem címzettjének erre a PEPEX eljárással szembeni kifogás benyújtásával van lehetősége.
A költségeket illetően a PEPEX eljárás a bírósági eljáráshoz képest kevésbé költséges. Mindössze 51,00 euró plusz HÉA összegért a hitelezők a követelés értékére tekintet nélkül kideríthetik, hogy a követelésük behajtása egyáltalán lehetséges-e. Behajtás esetén a költségek az ügytől függően meghaladhatják az 51,00 eurót.
Szintén fontos megjegyezni, hogy a PEPEX eljárás végrehajtási eljárássá történő átalakulása esetén a hitelezőknek nem kell megfizetniük a kezdeti eljárási illetéket.
A PEPEX eljárást – amely megtekinthető ezen a linken – a 2014. május 30-i 32/2014 sz. jogszabály írja elő, és a 2014. november 14-i 233/2014. sz. rendelet szabályozza, amely megtekinthető a Pepex rendelet weboldalán.
Az egész végrehajtási eljárás alapja a végrehajtási per célját és korlátait meghatározó okirat. A végrehajtható okiratok alapján a bennük foglalt kötelezettség után járó, törvényes késedelmi kamatot is felszámítják.
A határozatok az alábbi körülmények között hajthatók végre, és a végrehajtható okiratok az alábbi körülmények között állíthatók ki:
a) Az alperessel szemben hozott határozatok
b) Közjegyző, illetve erre feljogosított más személy vagy szakember által készített vagy hitelesített dokumentumok, amelyek kötelezettség megállapítását vagy elismerését írják elő
c) Az akár csak kézzel írt, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok, feltéve, hogy az alapul szolgáló jogviszonyt megtestesítő tények megjelennek az adott dokumentumban, vagy szerepelnek a végrehajtási kérelemben
d) Különös rendelkezés alapján végrehajtható dokumentumok
A követelés szempontjából
A végrehajtandó követelésnek biztosnak, esedékesnek és határozott összegűnek kell lennie. Ha az okirat alapján e feltételek nem teljesülnek, a végrehajtás az annak biztosítására irányuló intézkedésekkel indul, hogy a követelés biztos, esedékes és határozott összegű legyen.
A hitelező szempontjából
A végrehajtandó követelést annak a személynek kell benyújtania, akit a végrehajtható okirat hitelezőként megjelöl. Ha ez az okirat bemutatóra szóló értékpapír, a végrehajtást az okirat birtokosának kell kérnie.
Ha a jogosultság vagy a kötelezettség tekintetében jogutódlás történt, a végrehajtásnak a végrehajtani kért kötelezettség jogosultjaként vagy kötelezettjeként megjelenő személyek jogutódjai között kell megtörténnie. A végrehajtást kérő félnek magában a végrehajtási kérelemben meg kell jelölnie a jogutódlást igazoló tényeket.
Az adós szempontjából
A végrehajtást az okiratban az adós helyén szereplő személy ellen kell kérni.
Azon személy vagyontárgyait, aki ellen a végrehajtás kérik, akkor is lefoglalják, ha azok bármilyen okból harmadik fél birtokában vannak, ez azonban nem járhat azon jogok sérelmével, amelyekre e harmadik fél a végrehajtást kérő féllel szemben hivatkozhat.
Harmadik személy vagyontárgyán fennálló dologi biztosítékkal fedezett tartozás végrehajtását közvetlenül e harmadik fél ellen kell kérni, ha a végrehajtást kérő fél annak ellenére végrehajtás alá kívánja vonni a biztosítékot, hogy az adós ellen közvetlenül is indítható eljárás.
Ha a végrehajtást csak a harmadik személy ellen kérték, és a dologi biztosítékkal fedezett vagyontárgyakkal kapcsolatban kiderül, hogy nem elégségesek a követelés kielégítésére, a végrehajtást kérő fél ugyanabban az eljárásban kérheti a végrehajtási eljárás folytatását az adós ellen, akitől a követelés maradéktalan kiegyenlítését követelik. Ha a biztosítékul lekötött vagyontárgyak az adós tulajdonában, de harmadik fél birtokában vannak, mindkettőjük ellen együttesen indítható eljárás.
A másodlagos adóssal szemben indított végrehajtási eljárásban a másodlagos adós vagyona mindaddig nem foglalható le, amíg az elsődleges adós összes vagyonát le nem foglalták, feltéve, hogy a másodlagos adós a végrehajtással szembeni kifogás előterjesztésére nyitva álló határidőn belül alapos indokkal hivatkozik az arra vonatkozó jogára, hogy a tartozást először az elsődleges adós vagyonából kíséreljék meg behajtani.
Ha a kizárólag az egyik házastárssal szemben megindított végrehajtási eljárásban a házastársi közös vagyont foglalják le, mivel úgy vélik, hogy annak a félnek a vagyona, akivel szemben a végrehajtást kérik nem elegendő, annak a félnek a házastársát, akivel szemben a végrehajtást kérik, felhívják, hogy kérheti a vagyon megosztását vagy csatolhat egy annak igazolására szolgáló tanúsítványt, hogy már folyamatban van egy eljárás, amelyben a vagyonmegosztást már kérelmezték; ennek elmulasztása esetén a végrehajtási eljárást a közös vagyonnal szemben folytatják.
Ha a végrehajtási eljárást az egyik házastárssal szemben indítják meg, a végrehajtást kérő fél az indokai megjelölésével hivatkozhat arra, hogy a határozattól eltérő okiratban rögzített tartozás közös. Ilyen esetben annak a félnek a házastársát, akivel szemben a végrehajtást kérik felhívják, hogy nyilatkozzon arról, hogy az előterjesztett indokok alapján elfogadja-e, hogy a tartozás közös; ellenkező esetben, a házastárs hallgatása esetén, a tartozást közösnek tekintik, ami nem jár az e házastárs által esetlegesen benyújtott megtámadás sérelmével.
Ha valamely önálló vagyon vagy közös vagyon egy vagy több közös tulajdonosával szemben indítanak végrehajtási eljárást, az önálló vagyonba vagy annak egy részébe tartozó vagyontárgyak, vagy a közös vagyon meghatározott részébe tartozó vagyontárgyak nem foglalhatók le.
Örökösök elleni végrehajtási eljárás során csak azok a vagyontárgyak foglalhatók le, amelyeket az örökös az örökhagyótól kapott. Ha a lefoglalás más vagyontárgyakat érint, az a fél, akivel szemben a lefoglalást kérik, a birtokában lévő örökölt vagyontárgyak megjelölésével kérheti a végrehajtótól a vagyon kiadását. A kérésnek helyt adnak, ha a végrehajtást kérő fél, miután meghallgatták, nem emel kifogást. Ha a végrehajtást kérő fél kifogást emel a vagyon kiadása ellen, annak a félnek, akivel szemben a végrehajtást kérik, csak akkor adják ki a vagyont, ha a hagyatékot feltétel nélkül fogadták el (hagyatéki leltározási eljárás megindítása nélkül), valamint ha megerősíti és bizonyítja a bíróság előtt a következőket:
a) a lefoglalt vagyontárgyak nem a hagyatékból származtak;
b) az általa megjelölteken felül más vagyontárgyat nem örökölt, vagy ha igen, akkor a többi vagyontárgyat a hagyatéki terhek kiegyenlítésére felhasználták.
Azon jogi rendelkezések, amelyekre e rendszer alapul, az 1. kérdésre adott válaszban találhatóak.
A fő végrehajtási intézkedések a következők:
E fő végrehajtási intézkedéseket az érvényesítésükhöz szükséges egyéb intézkedések is megelőzhetik vagy követhetik (pl. a teljesítés megválasztása vagylagos kötelezettség esetén; annak bizonyítása, hogy valamely feltétel teljesült vagy szolgáltatás nyújtása, amelytől a végrehajtani kért kötelezettség függ; a végrehajtani kért kötelezettség likviddé tevése, ha nem likvid; a harmadik fél általi helyettesíthető teljesítés költségének értékelése; a lefoglalható vagyontárgyak felkutatására és azonosítására szolgáló előzetes tájékozódás; a lefoglalás nyilvántartásba vétele; megőrzőhely kialakítása a lefoglalt vagyontárgyaknak; a lefoglalt vagyontárgyak értékesítésének közzététele; a nyilvántartó hivatal tájékoztatása az értékesítésről).
A végrehajtási intézkedések közötti választás a végrehajtás céljától függ, amely a következő lehet: valamely pénzösszeg kifizetése; egy meghatározott tárgy átadása; vagy valamely cselekmény elvégzése.
A pénzösszeg kifizetésére irányuló végrehajtási eljárásban a végrehajtás céljának leginkább megfelelő végrehajtási intézkedések a lefoglalás, az értékesítés és a fizetés.
A meghatározott tárgy átadására irányuló végrehajtási eljárásban a végrehajtás céljának leginkább megfelelő végrehajtási intézkedés az említett tárgy átadása a végrehajtó által. Ha a tárgy, amelyre a végrehajtást kérő fél jogosult nem lelhető fel, e fél az eljárást átalakíthatja pénzösszeg kifizetésére irányuló végrehajtási eljárássá, amelyben a tárgy értékét, valamint az átadás elmaradásából eredő kárt kell megfizetni.
A valamely cselekmény elvégzésére irányuló végrehajtási eljárásban két alternatív megfelelő végrehajtási intézkedés jöhet szóba: a cselekményt – ha az helyettesíthető – egy másik személy végzi el annak a személynek a költségén, akivel szemben a végrehajtást kérik, valamint meg kell téríteni a késedelemmel okozott kárt; vagy, ha a cselekmény nem helyettesíthető, kártérítést kell fizetni az elszenvedett kár után, amelynek az összege bírsággal növelhető. Ha a végrehajtást kérő fél kártérítést követel az elszenvedett kárért, az eljárás pénzösszeg kifizetésére irányuló végrehajtási eljárássá alakul át.
Az adós minden lefoglalható vagyontárgya végrehajtás alá vonható.
A végrehajtás harmadik fél vagyontárgyára is irányulhat, ha az a hitelgaranciához kötődik, vagy ha a hitelezőre hátrányos olyan cselekmény tárgyát képezi, amelyet a hitelező sikeresen megtámadott.
Csak pénzben kifejezhető értékű tárgyak és jogosultságok foglalhatók le. Nem foglalhatók le a jogszerű kereskedelmen kívül eső vagyontárgyak.
A fent említett szabályokra figyelemmel az alábbi vagyontárgyak vonhatók végrehajtás alá:
A lefoglalás hatásai
Az értékesítés hatásai
A kifizetés hatásai
A tárgy átadásának hatásai
A valamely cselekmény elvégzésének hatásai
Az értékesítés, a kifizetés, valamely tárgy átadása és valamely cselekmény elvégzése mind olyan végrehajtási intézkedés, amelyekre a megtételüket követően nem vonatkozik érvényességi idő. Ugyanez vonatkozik a lefoglalásra is, figyelemmel azonban az alábbiakban ismertetett, a nyilvántartásba vétellel érintett vagyontárgyak lefoglalásával kapcsolatos különös rendelkezésekre.
A nyilvántartásba vételi kötelezettség tárgyát képező ingatlan lefoglalása esetén a lefoglalást is kötelező nyilvántartásba venni, amelyet a végrehajtó köteles intézni. A jogszabályokban kifejezetten előírt egyes esetekben a lefoglalást ideiglenes jelleggel kell nyilvántartásba venni. Ebben az esetben az ideiglenes nyilvántartásba vétel lejár, ha azt nem alakítják át tartós nyilvántartásba vétellé vagy nem újítják meg a vonatkozó határidőn belül. Ezért a nyilvántartásba vételi kötelezettség tárgyát képező vagyontárgyak lefoglalása esetén a végrehajtónak gondoskodnia kell arról, hogy az ideiglenes nyilvántartásba vételt – ha erre időközben lehetőség nyílik – tartós nyilvántartásba vétellé alakítsák, vagy azt a szükséges időre megújítsák.
Végezetül, a megindított végrehajtási eljárás – az adós vagyontárgyainak kellő gondossággal történő felkutatására irányuló szakaszban – kifizetés nélkül véget érhet, ha a kellő gondosság a polgári eljárási szabályokban előírt, az ügytől és az alkalmazandó eljárástól függő határidők lejártával nem vezetett eredményre.
Azon jogi rendelkezések, amelyekre e rendszer alapul, az 1. kérdésre adott válaszban találhatóak.
A „fellebbezés” (recurso) szó tág értelemben magában foglalja a végrehajtással szembeni kifogást, a lefoglalással szembeni kifogást és a szigorú értelemben vett fellebbezést.
A végrehajtással szembeni kifogás
Az a fél, akivel szemben a végrehajtást kérik az idézéstől számított 20 napon belül előterjesztett kifogással felléphet a végrehajtással szemben.
A Portugáliára kötelező és elsőbbséget élvező nemzetközi és uniós jogi rendelkezések sérelme nélkül, a nemzeti jogszabályok alapján a végrehajtással szembeni kifogás jogalapja attól függ, hogy a végrehajtás alapjául határozat szolgál (korlátozott); választottbírósági határozat szolgál (valamivel tágabb); vagy egyéb végrehajtható okirat (még tágabb) szolgál.
Ha a végrehajtás határozaton alapul, a kifogás jogalapjául csak az alábbiak szolgálhatnak:
Ha a végrehajtás választottbírósági határozaton alapul, a végrehajtással szembeni kifogás fenti okain felül szintén hivatkozni lehet azokra az okokra, amelyek alapján ugyanannak a határozatnak a bíróság általi megsemmisítése kérhető, a választottbíráskodásról szóló törvény (Lei da Arbitragem Voluntária) rendelkezéseinek sérelme nélkül.
Ha a végrehajtás alapjául nem határozat, vagy nem olyan, intézkedésre irányuló kérelem szolgál, amelyhez végrehajtható okiratot csatoltak, a már felsorolt határozatokon alapuló végrehajtással szembeni kifogásemelés indokain felül bármely egyéb olyan indok felhozható, amelyre a megállapítási eljárásban védekezésképpen hivatkozni lehet.
A lefoglalással szembeni kifogás
Az a fél, akivel szemben a végrehajtást kérik, e fél házastársa, valamint harmadik felek az alábbi esetekben kifogást emelhetnek bizonyos vagyontárgyak lefoglalása ellen.
Ha annak a félnek a tulajdonát képező vagyontárgyakat foglalnak le, akivel szemben a végrehajtást kérik, e fél bármely alábbi indok alapján kifogást emelhet a lefoglalással szemben:
Ha a vagyontárgyak lefoglalása vagy a bíróság által elrendelt bármely elkobzása vagy átadása olyan személy tulajdonjogát, illetve az intézkedés végrehajtásával és hatályával összeegyeztethetetlen jogát sérti, aki az eljárásban nem fél, a károsult mint harmadik fél a vagyontárgy visszaadása iránti keresetet nyújthat be ennek érvényesítése iránt.
A harmadik fél jogállásával rendelkező házastárs a másik házastárs felhatalmazása nélkül is megvédheti az azokon a vagyontárgyain vagy közös vagyontárgyakon fennálló jogait, amelyeket a lefoglalás jogtalanul érintett.
Azon jogi rendelkezések, amelyekre e rendszer alapul, az 1. kérdésre adott válaszban találhatóak.
Jogorvoslatok
A rendes jogorvoslati eljárás a fellebbviteli bíróságon (de apelação) indítható meg (az elsőfokú bíróság határozataival szemben), de felülvizsgálati kérelem (de revista) is előterjeszthető (amelyet a Legfelsőbb Bíróságnak kell benyújtani). A végrehajtási eljárásban hozott határozatokkal szembeni rendes jogorvoslatot a megállapítási eljárásra vonatkozó rendelkezések szabályozzák.
Fő szabály szerint a rendes jogorvoslat csak akkor elfogadható, ha a perérték meghaladja azt az összeget, amelyre a jogorvoslattal támadott határozatot hozó bíróság hatáskörrel rendelkezik, és a vitatott határozattal a kérelmezőnek okozott hátrány összege meghaladja az említett bíróság hatáskörébe tartozó összeg felét. Portugáliában a fellebbviteli bíróság 30 000,00 euró esetén, míg az elsőfokú bíróság 5 000,00 euró esetén rendelkezik hatáskörrel.
A végrehajtási eljárás során tehetők bizonyos ideiglenes megállapítások, amelyekre az ügytől függően kerülhet sor – például az a fél, akivel szemben a végrehajtást kérik valamely vagyontárgy visszaadása iránti kérelem benyújtása útján fellép a végrehajtással szemben, az a fél, akivel szemben a végrehajtást kérik vagy harmadik fél kifogást emel a lefoglalással szemben, a követelések ellenőrzése és rangsorolása, ha vannak olyan hitelezők, akik a lefoglalt vagyontárgyakon dologi biztosítékkal rendelkeznek, és akik a lefoglalt vagyontárgyakból származó bevételből követelik a vonatkozó követeléseik kifizetését. Az említett ideiglenes megállapítások tárgyában hozott határozatokkal szemben szintén van helye jogorvoslatnak a fent ismertetett feltételek szerint.
A végrehajtási eljárásban jogorvoslat különösen előterjeszthető az alábbiakkal szemben:
Felülvizsgálati kérelem az alábbi esetben nyújtható be:
A végrehajtási ügyekben történő fellebbezések szabályait a polgári perrendtartás 852–854. cikke tartalmazza, amely ezen a linken tekinthető meg: polgári perrendtartás.
Igen, léteznek az adós védelmével összefüggő korlátozások. Egyes korlátozások a lefoglalásra vonatkoznak, mások a határidőkkel összefüggésben a végrehajtást érintő korlátozások.
Az adós védelmével összefüggő, a lefoglalást érintő korlátozások közé tartozik az adós bizonyos vagyontárgyainak a lefoglalás alóli abszolút vagy teljes körű mentessége, a lefoglalás alóli relatív mentessége, illetve a lefoglalás alóli részleges mentessége. Két egyéb korlátozás létezik: az egyik a házastársi közös vagyon védelmével kapcsolatos, ha a végrehajtási eljárást csak az egyik házastárssal szemben indították meg; a másik az arányosság elvéből ered, melynek értelmében csak a tartozás és a végrehajtással összefüggésben felmerült költségek kiegyenlítéséhez szükséges vagyontárgyak foglalhatók le.
Az időmúlás szintén a végrehajtás korlátját képezheti elévülés esetén. Az adott határidők lejártát követően a végrehajtani kért jogosultság megszűnik.
Az adós védelmével összefüggő korlátozások és a határidők közötti kapcsolatot, valamint azok működését az alábbiakban ismertetjük.
A lefoglalás alól teljes mentességet élvező vagyontárgyak
A lefoglalás alól külön jogszabályban mentesített vagyontárgyak mellett az alábbiak teljesen mentesülnek a lefoglalás alól:
A lefoglalás alól relatív mentességet élvező vagyontárgyak
Részlegesen lefoglalható vagyontárgyak
Pénzösszegek és bankbetétek lefoglalás alóli mentessége
A lefoglalás alól mentes követelés kielégítéséből származó pénzösszegek vagy bankbetétek ugyanolyan feltételek szerint mentesülnek a lefoglalás alól, mint az eredeti követelés.
A közös vagyon lefoglalásának korlátai az egyik házastárssal szemben indított végrehajtási eljárásban
A lefoglalható vagyonra vonatkozó általános szabályokat és a lefoglalás korlátait a polgári perrendtartás 735–747. cikke tartalmazza.
A lefoglalás arányosságon alapuló korlátai
A lefoglalás a végrehajtással érintett tartozás kifizetéséhez, valamint a végrehajtás előrelátható költségeinek kifizetéséhez szükséges vagyontárgyakra korlátozódik, amelyek vélelmezetten – a foglalás lebonyolítása szempontjából, valamint a későbbi kiegyenlítéstől függetlenül – a végrehajtás értékének 20, 10, illetve 5%-át jelentik, attól függően, hogy a végrehajtás értéke hatásköri szempontból nem haladja meg a kerületi bíróságra vonatkozó értékhatárt, azt meghaladja, de nem haladja meg a fellebbviteli bíróságra vonatkozó értékhatár négyszeresét, illetve ez utóbbi értéket is meghaladja. A kerületi bíróság 5 000,00 euró perérték esetén, a fellebbviteli bíróság pedig 30 000,00 euró perérték esetén rendelkezik hatáskörrel (2021-ben, e tájékoztató felülvizsgálatakor). E két értéket a 2013. augusztus 26-i 62/2013. sz. törvény 44. cikke határozza meg, amely jogszabály ezen a linken tekinthető meg.
A végrehajtás elévülésből eredő korlátai
Fő szabály szerint elévül a bírói jogvédelem (amelynek fennállása vagy alapítása a felek akaratától függ), ha azt a jogszabályban előírt határidőn belül nem érvényesítik.
A bíróság hivatalból nem állapíthatja meg az elévülést. Az elévülés bekövetkeztéhez az szükséges, hogy arra a bíróságon vagy a bíróságon kívül hivatkozzon az a fél, akinek abból előnye származik, az ő képviselője, vagy az adott személy cselekvőképtelensége esetén az ügyész.
Az elévülési idő leteltét követően a kedvezményezett (az adós) megtagadhatja a kifizetést vagy bármely módon felléphet az elévült jog gyakorlásával szemben. Ha az érintett személlyel szemben végrehajtási eljárást indítottak, az adós, akivel szemben a végrehajtást kérik, kifogást emelhet a végrehajtás ellen valamely tárgy visszaadására irányuló kereset benyújtásával, amelyben az elévülésre hivatkozik. A végrehajtással szembeni kifogásemelés határideje az idézéstől számított 20 nap.
Az adós ugyanakkor nem kérheti annak a részletfizetésnek a behajtását (visszafizetését), amelyet önkéntesen teljesített valamely elévült követelés teljesítése iránt, még akkor sem, ha nem tudott az elévülésről. E szabály vonatkozik az elévült jogosultság bárminemű kielégítésére, valamint annak elismerésére vagy a biztosítékok nyújtására is.
Az elévülésre a végrehajtást kérő féllel szemben az adós hitelezői és azon harmadik felek, akiknek az elévülés megállapításához jogos érdekük fűződik, még abban az esetben is hivatkozhatnak, ha arról az adós lemondott. Amennyiben azonban az adós lemondott az elévülésről, arra az adós hitelezői csak akkor hivatkozhatnak, ha teljesülnek a megtámadási keresetre (impugnação pauliana) vonatkozó polgári jogi feltételek.
Amennyiben perindítás esetén az adós nem hivatkozik az elévülési időre és elveszti a pert, a jogerős határozat nem érinti a hitelezői elismert jogait.
A szokásos elévülési határidő 20 év, léteznek azonban rövid jogvesztő határidők is.
Az alábbiakra ötéves elévülési idő vonatkozik:
A jogszabályok (a teljesítés vélelmén alapuló) vélelmezett elévülési időket állapítanak meg az alábbi esetekben:
A polgári jogban vélelmezett elévülési időként körülírt elévülési idő esetén a következő szabályok irányadók:
A határozatban vagy végrehajtható okiratban elismert jogok a következőképpen évülnek el:
A polgári törvénykönyv meghatározza az elévülési idő kezdetére, nyugvására és megszakadására vonatkozó szabályokat. Amennyiben fennállnak a nyugvás feltételei (például kiskorú gyermek, katonai szolgálat, vis major, az adós mulasztása esetén) az elévülési idő nem indul el és nem telik. Az elévülési idő megszakadása esetén az addig eltelt idő jelentőségét veszti, és az elévülési idő újraindul.
Az elévülési idő megszakadásában érdekelt hitelező az elévülési időt az alábbi cselekmények egyikének felhasználásával vagy az arra való hivatkozással szakíthatja meg:
Ha a felhívásra vagy az értesítésre az annak kérelmezésétől számított öt napon belül a kérelmezőnek nem felróható okból nem kerül sor, az elévülési idő az öt nap elteltével megszakad.
A felhívás vagy értesítés megsemmisítése nem zárja ki az előző bekezdésekben foglalt megszakadást.
A jelen cikk szempontjából bármely egyéb bírósági módszer, amellyel a cselekményről azt a személyt tájékoztatják, akivel szemben a jog érvényesítésre kerülhet, a felhívással vagy értesítéssel egyenértékűnek minősül.
Az elévülési idő megszakítása a következő joghatással jár (kivéve ha jogszabály kifejezetten ettől eltérően rendelkezik):
A végrehajtás lejárati nappal összefüggő korlátai
Amennyiben a jogszabály alapján vagy a felek akaratánál fogva a jogot meghatározott időszakon belül kell érvényesíteni, a határidő lejártára vonatkozó szabályok alkalmazandók, kivéve ha a jogszabályok kifejezetten utalnak az elévülésre.
A lejáratot csak azon cselekmény törvényes vagy szerződéses határidőn belül történő elvégzése akadályozza meg, amelyet a törvény vagy szerződés ilyen joghatásúnak rendel. A megállapítási vagy végrehajtási kereset puszta benyújtása megakadályozza a lejáratot, anélkül, hogy az adóst idézni kellene. Ha bírói jogvédelemmel kapcsolatos szerződés vagy jogi rendelkezés határidőt határoz meg, az ilyen védelem elismerése azon személy által, akivel szemben azt érvényesíteni kell, szintén megakadályozza a lejáratot.
A lejárat csak abban az esetben függeszthető fel vagy szakítható meg, amennyiben arról törvény rendelkezik, és ha a törvény más konkrét időpontról nem rendelkezik, a lejárati időszak abban a pillanatban kezdődik, amelytől kezdve a jogok jogszerűen gyakorolhatók.
A lejáratot a bíróság hivatalból értékeli és arra elidegeníthetetlen jogok esetében az eljárás bármely szakaszában hivatkozni lehet. Ha olyan bírói jogvédelemre utal, amely alapján végrehajtási eljárást indítottak, a lejáratra annak a személynek kell hivatkoznia, akinek abból előnye származik (fő szabály szerint az adós/az a fél, akivel szemben a végrehajtást kérik).
Az elévülési idő és a lejárati határidő meghatározásáról és hatásairól a polgári törvénykönyv 309–340. cikke rendelkezik, amely megtekinthető e linken.
Figyelmeztetés:
A polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat kapcsolattartó pontját, a bíróságokat, egyéb szerveket és hatóságokat nem kötik a jelen tájékoztatóban foglalt információk. Továbbra is szükség van a hatályos jogi szövegek megismerésére. A jogszabályok módosításra kerülhetnek, és az ítélkezési gyakorlat által adott értelmezésük is változhat.
Ez a webhely az Európa Önökért portál része.
Örömmel vesszük visszajelzését arról, hogy hasznosnak találta-e az oldalon szereplő információkat.
Ennek a lapnak a különböző nyelvi változatait az Európai Igazságügyi Hálózat tagállami kapcsolattartói tartják fenn. Az Európai Bizottság szolgálata készíti el a fordításokat a többi nyelvre. Előfordulhat, hogy az eredeti dokumentumon az illetékes tagállami hatóság által végzett változtatásokat a fordítások még nem tükrözik. Sem az Európai Igazságügyi Hálózat, sem a Bizottság nem vállal semmilyen felelősséget, illetve kötelezettséget az e dokumentumban közzétett vagy hivatkozott információk és adatok tekintetében. Az ezen oldalért felelős tagállam szerzői jogi szabályait a Jogi nyilatkozatban tekintheti meg.