Figyelem: az oldal eredeti nyelvű változata francia nemrég módosult. Az Ön által kiválasztott nyelvi változatot most készítik fordítóink.
Swipe to change

Közvetítés az uniós tagállamokban

Franciaország

Bírósági eljárás helyett miért nem próbálja jogvitáit közvetítés útján rendezni? A közvetítés az alternatív vitarendezés (ADR) egyik formája, amelynek során közvetítő segít a jogvitában érintett feleknek abban, hogy megállapodásra jussanak. Franciaországban a kormány és a jogi szakemberek tisztában vannak a közvetítés előnyeivel, és a jogalkotó határozottan ösztönzi annak alkalmazását.

Tartalomszolgáltató:
Franciaország
Ezen a nyelven nem áll rendelkezésre hivatalos fordítás.
Az oldal tartalmának a gépi fordítása megtekinthető itt. Figyelem: a gépi fordítás csakis általános tájékoztatási célt szolgál. A weboldal tulajdonosa nem vállal semminemű felelősséget a gépi fordítás minőségéért.

Kihez kell fordulni?

Franciaországban nincs a közvetítői hivatás szabályozásáért felelős központi vagy kormányzati hatóság.

A közvetítésre vonatkozóan nincs hivatalos országos honlap. A https://www.justice.fr/régler-litiges-autrement/médiation oldalon azonban létezik egy közvetítéssel foglalkozó rész, amelyet naprakészen tartanak.

Mindegyik fellebbviteli bíróság (cour d’appel) közzéteszi a polgári, szociális és kereskedelmi ügyekben eljáró közvetítők listáját. E listákat a 21. századi igazságszolgáltatási rendszer korszerűsítéséről szóló, 2016. november 18-i 2016-1547. sz. törvény 8. cikke hozta létre. Ezek fő célja a bírák tájékoztatása, de a peres felek azokról bármilyen módon tájékoztathatók. A listák különösen az illetékes fellebbviteli bíróságok honlapján érhetők el.

Mely területen megengedett és/vagy a leggyakoribb a közvetítés igénybevétele?

A felek bármely időpontban és bármely jogterületen közvetítést kezdeményezhetnek, kivéve azokat a területeket, amelyek a szociális és gazdasági magatartásra irányadó közrendi szabályok hatálya alá tartoznak (ordre public de direction). Például a közvetítés nem használható a házasságra vagy a házasság felbontására vonatkozó, kötelező szabályok megkerülésére.

A közvetítést leggyakrabban a következők rendezésére használják:

  • szomszédok közötti jogviták,
  • adósságbehajtási problémák,
  • bérbeadók és bérlők közötti viták,
  • házastársak közötti viták a gyermek láthatási jogával kapcsolatban.

Milyen szabályok vannak e téren?

Közvetítés igénybevétele

A bíróságok szervezetéről, valamint a polgári, büntető- és közigazgatási eljárásról szóló, 1995. február 8-i 95-125. sz. törvény bevezette a francia jogba a polgári jogi közvetítés intézményét.

A 2011. november 16-i 2011-1540. sz. törvényerejű rendelet (ordonnance) átültette a 2008/52/EK irányelvet a francia jogba. Az irányelv létrehozza azt a keretrendszert, amellyel a felek – harmadik fél, a közvetítő segítségével – könnyebben rendezhetik jogvitáikat békés úton. A törvényerejű rendelet kiterjesztette az irányelv hatályát, hogy az ne csak a határokon átnyúló, hanem az országon belüli közvetítésre is vonatkozzon, a munkaszerződéshez vagy az állam közhatalmi hatáskörébe tartozó közigazgatási jog (droit administratif régalien) hatálya alá tartozó szerződésekhez kapcsolódó jogviták kivételével.

A 2011. november 16-i törvényerejű rendelet a közvetítés általános keretrendszerének létrehozása érdekében módosítja az 1995. február 8-i törvényt (loi). A törvényerejű rendelet meghatározza a közvetítés fogalmát, ismerteti a közvetítő által teljesítendő feltételeket és megerősíti a titoktartás elvét, amely elengedhetetlen a közvetítési folyamat sikeréhez.

Közvetítés megállapodás alapján:

a felek dönthetnek úgy, hogy saját kezdeményezésükre konzultálnak közvetítővel. Ennek érdekében nem kell bírósághoz fordulniuk.

Mindazonáltal a jogvitájukat bíróság elé vivő feleknek továbbra is lehetőségük van arra, hogy alternatív vitarendezési formához, például közvetítéshez folyamodjanak.

Bíróság által elrendelt közvetítés:

Ha már megindult a bírósági eljárás, „a jogvitát tárgyaló bíróság a felek hozzájárulásával – a felek álláspontjáról való meggyőződés és nézeteik ütköztetése érdekében – harmadik személyt jelölhet ki, hogy megoldást találhassanak a jogvitára” (a polgári eljárásjogi törvénykönyv 131-1. cikke).

A szülői felügyelet gyakorlása vagy válóperrel kapcsolatos átmeneti intézkedések sajátos területein a bíróság azt is elrendelheti a felek számára, hogy vegyenek részt egy ingyenes és semmiféle szankcióval nem járó, közvetítési tárgyú tájékoztatáson (a polgári törvénykönyv 255. és 373-2-10. cikke).

A 2018-2022 közötti időszakra vonatkozó programozásról és az igazságszolgáltatási rendszer reformjáról szóló, 2019. március 23-i 2019-222. sz. törvény a polgári törvénykönyv 373-2-10. cikkében bevezette a döntéshozatalt követő közvetítést:

„Amennyiben a felek nem értenek egyet, a bíróság törekszik álláspontjuk összeegyeztetésére.

Annak érdekében, hogy segítsen a szülőknek megállapodni a szülői felügyelet gyakorlásáról, a bíróság javasolhatja, hogy vegyenek részt közvetítői eljárásban, kivéve, ha arra vonatkozó állítások merülnek fel, hogy az egyik szülő erőszakosan járt el a másik szülővel vagy a gyermekkel szemben. Amennyiben a szülők beleegyeznek a közvetítésbe, a bíróság e célból családi közvetítőt jelölhet ki, többek között a szülői felügyelet gyakorlásának módjáról szóló végleges határozatban.

Amennyiben nincs arra vonatkozó állítás, hogy az egyik szülő a másik szülővel vagy a gyermekkel szemben erőszakos magatartást tanúsított, a bíróság akár arra is utasíthatja a szülőket, hogy találkozzanak egy családi közvetítővel, aki tájékoztatja őket a közvetítési intézkedés céljáról és menetéről.”

Kötelező közvetítés

A francia jogban a közelmúlt jogalkotási fejleményei kötelezővé tették a közvetítés bizonyos körülmények közötti igénybevételét.

A 21. századi igazságszolgáltatási rendszer korszerűsítéséről szóló, 2016. november 18-i 2016-1547. sz. törvény 7. cikke kísérleti jelleggel bevezette azt a követelményt, hogy 11 bíróságon a bírósághoz fordulás előtt meg kell kísérelni a közvetítést. A kísérletet eredetileg 2019 végén tervezték lezárni, de 2020. december 31-ig meghosszabbították.

Ha valaki módosítani kíván valamely családjogi bírósági határozatot vagy a bíróság által jóváhagyott megállapodás valamely rendelkezését, meg kell kísérelnie a családjogi közvetítést, mielőtt az üggyel ismét bírósághoz fordulna. Ha ez nem történik meg, a módosítási kérelem elfogadhatatlan lesz.

Ez a következők megváltoztatása iránti kérelmekre vonatkozik:

  • a gyermek szokásos tartózkodási helye,
  • láthatási jog és a gyermek adott helyen tartózkodási joga,
  • a szülő hozzájárulása a kiskorú gyermek oktatásához és eltartásához, valamint
  • a szülői felügyelet gyakorlásával kapcsolatos határozatok.

Nem kötelező a családjogi közvetítés megkísérlése az ismételt bírósághoz fordulás előtt, ha:

  • az egyik szülő erőszakosan viselkedett a másik szülővel vagy a gyermekkel szemben,
  • a kérelem arra irányul, hogy a bíróság hagyja jóvá a felek közötti megállapodást, vagy
  • a bíróság értékelése szerint van más jogos indok arra, hogy a feleket ne kötelezzék az ismételt bírósághoz fordulást megelőzően közvetítés megkísérlésére.

A 2018-2022 közötti időszakra vonatkozó programozásról és az igazságszolgáltatási rendszer reformjáról szóló, 2019. március 23-i 2019-222. sz. törvény kötelezővé tette az alternatív vitarendezés valamely formájának – például a közvetítés – alkalmazását az 5 000 eurót meg nem haladó összeg kifizetésére vagy a szomszédjogi vitára vonatkozó keresetek esetében. Az ilyen keresetek bírósághoz való benyújtása előtt a feleknek saját belátásuk szerint kísérletet kell tenniük egy jogi békéltető (conciliateur de justice) által vezetett békéltetésre, közvetítésre vagy részvételen alapuló eljárásra (procédure participationative). Ellenkező esetben a bíróság hivatalból határozhat úgy, hogy a kereset elfogadhatatlan. A jogszabály azonban négy kivételről rendelkezik:

  • ha legalább az egyik fél kéri, hogy a bíróság hagyja jóvá a megállapodást,
  • ha a bírósághoz fordulás előtt fellebbezést kell benyújtani a határozatot hozó szervhez,
  • ha jogos okból nem elérhető az első albekezdésben említett békés vitarendezési eszköz igénybevétele, különösen ha a jogi békéltetők ésszerű időn belül nem elérhetők, vagy
  • ha létezik olyan különös rendelkezés, amely előírja a bíróság vagy közigazgatási hatóság számára, hogy előzetes egyeztetési kísérletet tegyen.

A közvetítésre irányadó szabályok

A közvetítőknek nincsen nemzeti etikai kódexe.

Egyes közvetítők az egyesületek vagy szövetségek által elfogadott etikai kódexeket vagy chartákat tekintik irányadónak, akár közvetlenül, akár az őket alkalmazó szervezeten keresztül.

Az akkreditált családi közvetítői szolgálatok – azaz a Családtámogatási Alapból (Caisse d’allocations familiales), a Mezőgazdasági Kölcsönös Támogató Alapból (Mutualité sociale agricole) és az Igazságügyi Minisztériumtól közfinanszírozásban részesülő szolgálatok – vállalják az e szolgáltatások nyújtásával és minőségével kapcsolatos bizonyos előírások betartását; ezeket az előírásokat egy nemzeti referenciakeret határozza meg.

Végül a fellebbviteli bíróságok közvetítőinek névjegyzékéről szóló, 2017. október 9-i 2017-1457 rendelet (décret) meghatározta az említett névjegyzékbe való felvétel feltételeit. Ezek a feltételek előírják, hogy a közvetítők:

  1. erkölcsi bizonyítványának 2. részében nem szerepelhet büntetett előélet, alkalmatlanság vagy eltiltás;
  2. nem követtek el felmentés, felfüggesztés, felmondás, jóváhagyás visszavonása vagy az engedély visszavonása fegyelmi vagy közigazgatási szankciót eredményező, becsület, feddhetetlenség és erkölcs elleni cselekményeket;
  3. a közvetítői tevékenység folytatására való képességüket bizonyító képzés vagy tapasztalat birtokában vannak; ez a követelmény magánszemélyekre és jogi személyekre egyaránt vonatkozik: a magánszemélyekre vonatkozó feltételeket minden olyan magánszemélynek teljesítenie kell, aki a jogi személyhez tartozik és közvetítői szolgáltatást nyújt.

Tájékoztatás és képzés

A francia jogszabályok jelenleg nem írnak elő a közvetítéssel kapcsolatos speciális képzést.

Az állami családi mediátori oklevél (diplôme d’Etat de médiateur familial, DEMF) a 2003. december 2-i rendelettel és a 2004. február 12-i miniszteri rendelettel (arrêté) került bevezetésre a családi közvetítők számára.

A családi közvetítőknek szakmájuk gyakorlásához nem kell rendelkezniük ezzel az oklevéllel, kivéve, ha akkreditált családi közvetítői szolgáltatást kívánnak nyújtani, amely esetben ez kötelező.

Milyen költségekkel jár a közvetítés?

Amennyiben a felek alternatív vitarendezési módszerként – akár bírósági eljárás keretében, akár bíróságon kívül – veszik igénybe a közvetítést, közvetítői díjat kell fizetniük.

A mediátorok tiszteletdíjára az 1991. december 19-i 91-1266. sz. rendelet 118-9. és azt követő cikkei szerint költségmentesség adható. Ezek a díjak azonban nem haladhatják meg egy fél esetében a 256 eurót, illetve valamennyi fél esetében az 512 eurót.

A közvetítői díjat minden esetben a perköltségeket megállapító bíró (magistrat taxateur) határozza meg a közvetítő feladatának befejeződését követően, jelentés vagy költségkimutatás benyújtását követően (az 1991. december 19-i 91-1266. sz. rendelet 119. cikke). A perköltségeket megállapító bíró meghatározza a letét összegét és a díjazást (a polgári eljárásjogi törvénykönyv 131-6. és 131-13. cikke). Mivel a jogszabályok nem rendelkeznek pontosan meghatározott díjszabásról, a családjogi közvetítési szolgáltatások egységköltsége változó.

Az államilag finanszírozott közvetítői szolgálatok vállalják, hogy a családok költségekhez való pénzügyi hozzájárulására nemzeti díjszabást alkalmaznak. Az egyes felek által közvetítői ülésenként viselendő pénzügyi hozzájárulás a felek jövedelmétől függően 2 és 131 euró között mozog.

Végrehajthatóvá lehet-e tenni a közvetítés eredményeként létrejött megállapodást?

Amennyiben a felek megállapodásra jutnak, a megállapodás rájuk nézve ugyanúgy kötelező, mint bármely szerződés esetében.

Ha a megállapodás bírósági eljáráson kívül jön létre, a polgári perrendtartás 1565. cikke előírja, hogy azt a jogvitára joghatósággal rendelkező bírósághoz lehet benyújtani annak végrehajthatóvá nyilvánítása céljából.

Amennyiben indult bírósági eljárás, a polgári eljárásjogi törvénykönyv 131-12. cikke előírja, hogy – a felek kérelmére – az ügyet tárgyaló bíróság jóváhagyhatja a felek által hozzá benyújtott megállapodást.

A polgári végrehajtási eljárásokról szóló törvénykönyv (Code des procédures civiles d'exécution) L 111-3 1. cikke előírja, hogy a bírósági vagy bíróságon kívüli közvetítés útján létrejött, a rendes bíróságok vagy a közigazgatási bíróságok által végrehajthatóvá nyilvánított megállapodások végrehajtható okiratok.

Utolsó frissítés: 17/01/2022

E lap nemzeti nyelvű változatát az adott tagállam tartja fenn. Az Európai Bizottság szolgálata készíti el a fordításokat a többi nyelvre. Előfordulhat, hogy az eredeti dokumentumon az illetékes tagállami hatóság által végzett változtatásokat a fordítások még nem tükrözik. Az Európai Bizottság nem vállal semmifajta felelősséget az e dokumentumban szereplő vagy abban hivatkozott információk vagy adatok tekintetében. Az ezen oldalért felelős tagállam szerzői jogi szabályait a Jogi nyilatkozatban tekintheti meg.