Figyelem: az oldal eredeti nyelvű változata német nemrég módosult. Az Ön által kiválasztott nyelvi változatot most készítik fordítóink.
Swipe to change

Közvetítés az uniós tagállamokban

Németország

A bírósági eljárás helyett miért ne próbálná meg vitáját közvetítés útján rendezni? Ez olyan alternatív vitarendezési eszköz, ahol a vitában érdekelt feleket közvetítő segíti a megegyezés elérésében. Németországban az állami szervek dolgozói, valamint a jogi szakmák képviselői is ismerik a közvetítés előnyeit.

Tartalomszolgáltató:
Németország
Ezen a nyelven nem áll rendelkezésre hivatalos fordítás.
Az oldal tartalmának a gépi fordítása megtekinthető itt. Figyelem: a gépi fordítás csakis általános tájékoztatási célt szolgál. A weboldal tulajdonosa nem vállal semminemű felelősséget a gépi fordítás minőségéért.

Kihez kell fordulni?

Közvetítői szolgáltatásokat számos szervezet nyújt. A teljesség igénye nélkül a nagyobb egyesületek közé tartoznak a következők:

Ezek az egyesületek segítenek a közvetítőt igénybe venni kívánó feleknek megtalálni a megfelelő közvetítőt.

Mely területeken megengedett és/vagy legelterjedtebb a közvetítés?

A közvetítés főszabályként minden olyan esetben megengedett, amikor a felek vitás és egyéb ügyeinek rendezésére a törvény nem írja elő a bírósági út kötelező igénybevételét. A közvetítés a családjog, az öröklési jog és a kereskedelmi jog területén a leggyakoribb.

Vannak sajátos szabályok e téren?

Németországban 2012. július 26-án lépett hatályba a közvetítési törvény (Mediationsgesetz) (a közvetítés és a bíróságon kívüli egyéb vitarendezési eljárások előmozdításáról szóló, 2012. július 21-i törvény, Szövetségi Törvénytár [Bundesgesetzblatt] I¸ 1577. o.) 1. cikke). Németországban ez a törvény szabályozta először a közvetítést. A törvény emellett átülteti az európai közvetítési irányelvet (a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló, 2008. május 21-i 2008/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, HL L 136., 2008.5.24., 3. o.). A közvetítésről szóló törvény túlhalad az európai irányelv előírásain: az irányelv csak a határokon átnyúló polgári és kereskedelmi jogvitákra vonatkozik, a közvetítésről szóló törvény hatálya azonban a Németországban végzett valamennyi közvetítési tevékenységre kiterjed, függetlenül a vita típusától és a felek lakóhelyétől.

A német közvetítésről szóló törvény csak általános alapelveket rögzít. A közvetítési eljárás során a közvetítőknek és a feleknek jelentős mozgástérrel kell rendelkezniük. A törvény először meghatározza a „közvetítés” és a „közvetítő” fogalmát, hogy a közvetítést elhatárolja a többi vitarendezési eljárástól. Eszerint a közvetítés olyan strukturált eljárás, amelynek során a felek önként és a saját felelősségükre, egy vagy több közvetítő segítségével tesznek kísérletet vitájuk kölcsönös rendezésére. A közvetítők döntési jogkörrel nem rendelkező, független és pártatlan személyek, akik végigvezetik a feleket a közvetítési eljáráson. A törvény szándékosan nem határozza meg a közvetítési eljárás lefolytatásának részletes szabályait. Ugyanakkor a közvetítők függetlenségének és semlegességének biztosítása érdekében különböző nyilatkozattételi kötelezettségeket és a tevékenységre vonatkozó korlátozásokat ír elő. Emellett a törvény kifejezetten rendelkezik a közvetítők és segítőik titoktartási kötelezettségéről.

A törvény a kölcsönös vitarendezés előmozdítása érdekében különböző ösztönzőket illeszt be az egyes eljárási törvénykönyvekbe, többek között a polgári perrendtartásba (Zivilprozessordnung). Így ha a felek polgári bíróság előtt keresetet indítanak, nyilatkozniuk kell arról, hogy megkísérelték-e a vitát – például közvetítés útján – bíróságon kívül rendezni, és hogy véleményük szerint szól-e valami egy ilyen eljárás ellen. A bíróság javasolhatja továbbá a feleknek közvetítési eljárás vagy egyéb, bíróságon kívüli vitarendezési eljárás igénybevételét, és ha a felek ezt nem fogadják el, a bíróság felfüggesztheti az eljárást. A közvetítési eljárásban jelenleg nem vehető igénybe költségmentesség. A polgári perrendtartás 278. cikkének (5) bekezdése értelmében a bíróság a békéltetési eljárás és a peren kívüli egyezség további megkísérlése céljából a feleket békéltető bíróhoz (Güterichter) utalhatja. A békéltető bírót kifejezetten erre a célra jelölik ki és nem rendelkezik döntéshozatali jogkörrel. A békéltető bíró a vitarendezés valamennyi módját igénybe veheti, beleértve a közvetítést is.

A szövetségi kormány 2017. július 20-i jelentésével eleget tett azon jogi kötelezettségének, hogy a törvény hatálybalépése után öt évvel köteles a Bundestag részére jelentést tenni a törvény hatásairól. A jelentés itt található. A jelentésből az derül ki, hogy a közvetítést Németországban a vitarendezés alternatív eszközeként még nem alkalmazzák a kívánatos mértékben. A jelentés szerint nincs azonnali szükség jogalkotási intézkedések elfogadására. A jelentésben foglalt megállapítások alapján a szövetségi kormány mindazonáltal meg fogja vizsgálni, hogy miként érhető el hatékonyabban a közvetítésről szóló törvény által kitűzött, a közvetítés előmozdítására irányuló célkitűzés.

Tájékoztatás és képzés

Általános tájékoztatás a Szövetségi Igazságügyi és Fogyasztóvédelmi Minisztérium (Bundesministeriums der Justiz und für Verbraucherschutz) weboldalán érhető el.

A közvetítői szakmára nem vonatkoznak kifejezett jogi előírások, és gyakorlására sem vonatkoznak korlátozások. A közvetítőnek saját felelőssége alapján kell gondoskodnia saját maga megfelelő képzéséről és továbbképzéséről. Így szerezheti meg az ahhoz szükséges ismereteket és tapasztalatot, hogy a feleket megbízható módon tudja végigvezetni a közvetítési eljáráson. A törvény rögzíti, hogy főszabály szerint milyen ismeretekre, kompetenciákra és módszerekre kell kiterjednie a megfelelő előzetes képzésnek. Aki ezeket a feltételeket teljesíti, az eljárhat közvetítőként. Nincs előírva sem meghatározott alsó korhatár betöltése, sem egyetemi szintű alapképzés megszerzése.

A Szövetségi Igazságügyi és Fogyasztóvédelmi Minisztérium saját hatáskörben jogszabályt bocsátott ki, és elfogadta a bejegyzett közvetítők képzéséről és továbbképzéséről szóló rendeletet (Verordnung über die Aus- und Fortbildung von zertifizierten Mediatoren), ezzel konkrétabb feltételeket határozott meg a bejegyzett közvetítők képzése és továbbképzése, valamint a képzési és továbbképzési intézményekre vonatkozó követelmények tekintetében.

Erre irányuló hivatalos kezdeményezés eddig nem történt.

Közvetítői képzést egyesületek, szervezetek, egyetemek, vállalkozások és magánszemélyek nyújtanak.

Mennyibe kerül a közvetítés?

A közvetítésért díjat kell fizetni. A fizetendő összeg a konkrét közvetítő és az érintett felek megállapodásának tárgya.

A közvetítés díjára vonatkozóan nincsenek szabályok, és statisztikák sem állnak rendelkezésre e tekintetben. A 80 és 250 euró közötti óradíj reálisnak tekinthető.

Végrehajtható-e a közvetítési megállapodás?

A közvetítés eredményeként létrejött megállapodás főszabály szerint ügyvéd vagy közjegyző segítségével végrehajthatónak nyilvánítható (mint ügyvéd előtt kötött egyezség vagy közjegyzői okirat, a polgári perrendtartás 796a–796c. cikke, valamint 794. cikke (1) bekezdésének 5. pontja alapján).

Kapcsolódó internetes oldalak

Családjogi Közvetítők Szövetségi Munkaközössége

Német Közvetítők Országos Szövetsége

Gazdasági és Munkaügyi Közvetítők Országos Szövetsége

Közvetítői Központ

Német Ügyvédi Egyesület

Utolsó frissítés: 14/01/2022

E lap nemzeti nyelvű változatát az adott tagállam tartja fenn. Az Európai Bizottság szolgálata készíti el a fordításokat a többi nyelvre. Előfordulhat, hogy az eredeti dokumentumon az illetékes tagállami hatóság által végzett változtatásokat a fordítások még nem tükrözik. Az Európai Bizottság nem vállal semmifajta felelősséget az e dokumentumban szereplő vagy abban hivatkozott információk vagy adatok tekintetében. Az ezen oldalért felelős tagállam szerzői jogi szabályait a Jogi nyilatkozatban tekintheti meg.