Közvetítés az uniós tagállamokban

Kihez kell fordulni?

Közvetítői szolgáltatásokat számos szervezet nyújt. A teljesség igénye nélkül a nagyobb egyesületek közé tartoznak a következők:

• Családjogi Közvetítők Szövetségi Munkaközössége (Bundes-Arbeitsgemeinschaft für Familien-Mediation e.V. [BAFM]: Fritschestraße 22, 10585 Berlin, Németország)
• Közvetítők Országos Szövetsége (Bundesverband Mediation e.V. [BM]: Wittestraße 30K, 13509 Berlin, Németország)
• Gazdasági és Munkaügyi Közvetítők Országos Szövetsége (Bundesverband Mediation in Wirtschaft und Arbeitswelt e.V. [BMWA]: Prinzregentenstraße 1, 86150 Augsburg, Németország)
• Közvetítői Központ (Centrale für Mediation GmbH & Co.KG [CfM]: Gustav-Heinemann-Ufer 58, 50968 Köln, Németország)
• Német Ügyvédi Kamara (a Német Ügyvédi Kamara közvetítői munkacsoportja [Arbeitsgemeinschaft Mediation im Deutschen Anwaltverein], Littenstraße 11, 10179 Berlin, Németország)
• Német Közvetítői Szövetség (Deutsche Gesellschaft für Mediation [DGM], Friedrich-Ebert-Straße 10, 59425 Unna, Németország)
• Német Közvetítői Fórum (Deutsches Forum für Mediation [DFfM], Hohe Straße 11, 04107 Lipcse, Németország)
• A családi konfliktusokkal és a gyermekrablással foglalkozó Nemzetközi Közvetítői Központ (Internationales Mediationszentrum für Familienkonflikte und Kindesentführung e.V. [MiKK], Fasanenstraße 12, 10623 Berlin, Németország)

Ezek az egyesületek segítenek a közvetítőt igénybe venni kívánó feleknek megtalálni a megfelelő közvetítőt.

Mely területeken megengedett és/vagy legelterjedtebb a közvetítés?

A közvetítés főszabályként minden olyan esetben megengedett, amikor a felek vitás és egyéb ügyeinek rendezésére a törvény nem írja elő a bírósági út kötelező igénybevételét. A közvetítés a családjog, az öröklési jog és a kereskedelmi jog területén a leggyakoribb.

Vannak sajátos szabályok e téren?

Németországban 2012. július 26-án lépett hatályba a közvetítési törvény (Mediationsgesetz) (a közvetítés és a bíróságon kívüli egyéb vitarendezési eljárások előmozdításáról szóló, 2012. július 21-i törvény, Szövetségi Törvénytár [Bundesgesetzblatt] I¸ 1577. o.) 1. cikke). Németországban ez a törvény szabályozta először a közvetítést. A törvény emellett átülteti az európai közvetítési irányelvet (a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló, 2008. május 21-i 2008/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, HL L 136., 2008.5.24., 3. o.). A közvetítésről szóló törvény túlhalad az európai irányelv előírásain: az irányelv csak a határokon átnyúló polgári és kereskedelmi jogvitákra vonatkozik, a közvetítésről szóló törvény hatálya azonban a Németországban végzett valamennyi közvetítési tevékenységre kiterjed, függetlenül a vita típusától és a felek lakóhelyétől.

A német közvetítésről szóló törvény csak általános alapelveket rögzít. A közvetítési eljárás során a közvetítőknek és a feleknek jelentős mozgástérrel kell rendelkezniük. A törvény először meghatározza a „közvetítés” és a „közvetítő” fogalmát, hogy a közvetítést elhatárolja a többi vitarendezési eljárástól. Eszerint a közvetítés olyan strukturált eljárás, amelynek során a felek önként és a saját felelősségükre, egy vagy több közvetítő segítségével tesznek kísérletet vitájuk kölcsönös rendezésére. A közvetítők döntési jogkörrel nem rendelkező, független és pártatlan személyek, akik végigvezetik a feleket a közvetítési eljáráson. A törvény szándékosan nem határozza meg a közvetítési eljárás lefolytatásának részletes szabályait. Ugyanakkor a közvetítők függetlenségének és semlegességének biztosítása érdekében különböző nyilatkozattételi kötelezettségeket és a tevékenységre vonatkozó korlátozásokat ír elő. Emellett a törvény kifejezetten rendelkezik a közvetítők és segítőik titoktartási kötelezettségéről.

A törvény a kölcsönös vitarendezés előmozdítása érdekében különböző ösztönzőket illeszt be az egyes eljárási törvénykönyvekbe, többek között a polgári perrendtartásba (Zivilprozessordnung). Így ha a felek polgári bíróság előtt keresetet indítanak, nyilatkozniuk kell arról, hogy megkísérelték-e a vitát – például közvetítés útján – bíróságon kívül rendezni, és hogy véleményük szerint szól-e valami egy ilyen eljárás ellen. A bíróság javasolhatja továbbá a feleknek a közvetítői eljárás vagy egyéb bíróságon kívüli vitarendezési eljárás igénybevételét, és ha a felek ezt nem fogadják el, a bíróság felfüggesztheti az eljárást. A közvetítési eljárásban jelenleg nem vehető igénybe költségmentesség. A § polgári perrendtartás 278. szakaszának (5) bekezdése értelmében a bíróság a békéltetési eljárás és a peren kívüli egyezség további megkísérlése céljából a feleket békéltető bíróhoz (Güterichter) utalhatja. A békéltető bírót kifejezetten erre a célra jelölik ki, és nem rendelkezik döntéshozatali jogkörrel. A békéltető bíró a vitarendezés valamennyi módját igénybe veheti, beleértve a közvetítést is.

A szövetségi kormány 2017. július 20-i jelentésével eleget tett azon jogi kötelezettségének, hogy a törvény hatálybalépése után öt évvel köteles a Bundestag részére jelentést tenni a törvény hatásairól. A jelentés itt érhető el. A jelentésből az derül ki, hogy a közvetítést Németországban a vitarendezés alternatív eszközeként még nem alkalmazzák a kívánatos mértékben. A jelentés szerint nincs azonnali szükség jogalkotási intézkedések elfogadására. A jelentésben foglalt megállapítások alapján a szövetségi kormány mindazonáltal meg fogja vizsgálni, hogy miként érhető el hatékonyabban a közvetítésről szóló törvény által kitűzött, a közvetítés előmozdítására irányuló célkitűzés.

Tájékoztatás és képzés

Általános tájékoztatás a Szövetségi Igazságügyi Minisztérium (Bundesministerium der Justiz) weboldalán érhető el.

A jogszabályok nem határozzák meg a közvetítők szakmai hátterét, és bárki jogosult lehet a közvetítői tevékenység gyakorlására. A közvetítőnek saját felelőssége alapján kell gondoskodnia saját maga megfelelő képzéséről és továbbképzéséről. Így szerezheti meg az ahhoz szükséges ismereteket és tapasztalatot, hogy a feleket megbízható módon tudja végigvezetni a közvetítési eljáráson. A törvény rögzíti, hogy főszabály szerint milyen ismeretekre, kompetenciákra és módszerekre kell kiterjednie a megfelelő előzetes képzésnek. Aki ezeket a feltételeket teljesíti, az eljárhat közvetítőként. Nincs előírva sem meghatározott alsó korhatár betöltése, sem egyetemi szintű alapképzés megszerzése.

Ha a felek biztosak szeretnének lenni abban, hogy a közvetítő megfelelő képzettséggel és tapasztalattal rendelkezik, szakképzett közvetítőt („zertifizierten” Mediator) is választhatnak. Ennek érdekében a Szövetségi Igazságügyi Minisztérium saját hatáskörben jogszabályt bocsátott ki, és elfogadta a szakképzett közvetítők képzéséről és továbbképzéséről szóló rendeletet (Verordnung über die Aus- und Fortbildung von zertifizierten Mediatoren), amelyben részletesen meghatározta a szakképzett közvetítők képzésére és továbbképzésére vonatkozó feltételeket, valamint a képzési és továbbképzési intézményekre vonatkozó követelményeket.

Erre irányuló hivatalos kezdeményezés eddig nem történt.

Közvetítői képzést egyesületek, szervezetek, egyetemek, vállalkozások és magánszemélyek nyújtanak.

Milyen költségekkel jár a közvetítés?

A közvetítésért díjat kell fizetni. A fizetendő összeg a konkrét közvetítő és az érintett felek megállapodásának tárgya.

A közvetítés díjára vonatkozóan nincsenek szabályok, és statisztikák sem állnak rendelkezésre e tekintetben. A 80 és 250 euró közötti óradíj reálisnak tekinthető.

Végrehajtható-e a közvetítési megállapodás?

A közvetítés eredményeként létrejött megállapodás főszabály szerint ügyvéd vagy közjegyző segítségével végrehajthatónak nyilvánítható (mint ügyvéd előtt kötött egyezség vagy közjegyzői okirat, §§ a polgári perrendtartás 796a–796c. szakasza, valamint 794. szakasza (1) bekezdésének 5. pontja alapján).

Kapcsolódó linkek

Családjogi Közvetítők Szövetségi Munkaközössége

Német Közvetítők Országos Szövetsége

Gazdasági és Munkaügyi Közvetítők Országos Szövetsége

Közvetítői Központ

Német Ügyvédi Kamara