Bizonyításfelvétel

Portugália
Tartalomszolgáltató:
European Judicial Network
Európai Igazságügyi Hálózat (polgári és kereskedelmi ügyek)

1 A bizonyítási teher

1.1 Melyek a bizonyítási teherre vonatkozó szabályok?

Előzetes megjegyzés: Az elfogadható bizonyítékokra, azok bizonyító erejére, a bizonyítási teherre és a bizonyítás formájára vonatkozó általános szabályokat a portugál polgári törvénykönyv és a polgári perrendtartás alább ismertetett rendelkezései határozzák meg. E tájékoztató végén megtalálhatók e két jogi dokumentum portugál nyelvű, egységes szerkezetbe foglalt változatára mutató linkek.

A portugál polgári törvénykönyv 342. cikke értelmében

  • főszabály szerint a jogot megalapozó tényeket annak a személynek kell bizonyítania, aki egy adott jogra hivatkozik
  • annak a félnek kell bizonyítania a jogot akadályozó, módosító vagy megszüntető tényeket, akivel szemben a jogokra hivatkoznak
  • kétség esetén a tényeket konstitutívnak kell tekinteni.

Nemleges megállapítási eljárás (a portugál polgári perrendtartás 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja és a portugál polgári törvénykönyv 343. cikke) esetén, ha az egyik fél nem kér ítélethozatalt a másik féllel szemben, hanem csupán azt kéri, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy nem áll fenn valamely jog vagy tény, az alperest terheli a hivatkozott jogot alkotó elemek bizonyítása.

Azon bírósági eljárások esetében, amelyeket attól az időponttól számított meghatározott határidőn belül kell megindítani, amikor a felperes egy bizonyos tényről tudomást szerzett, az alperes feladata annak bizonyítása, hogy a határidő már lejárt, kivéve, ha a törvény kifejezetten más megoldást határoz meg (a portugál polgári törvénykönyv 343. cikkének (2) bekezdése).

Ha a felperes által hivatkozott jog felfüggesztő feltételtől (olyan jövőbeli bizonytalan esemény, amelynek bekövetkezésétől a felek a jogügylet joghatásait függővé tették – a portugál polgári törvénykönyv 270. cikke) vagy egy kezdő időponttól (a portugál polgári törvénykönyv 278. cikke) függ, a felperes feladata annak bizonyítása, hogy a feltétel teljesült vagy a kezdő időpont eltelt (a portugál polgári törvénykönyv 343. cikkének (3) bekezdése).

Ha a felperes által hivatkozott jog meghatározó feltételtől (olyan jövőbeli bizonytalan esemény, amelynek bekövetkezésétől a felek a jogügylet joghatásainak megszűnését függővé tették – a portugál polgári törvénykönyv 270. cikke) vagy egy végső időponttól (amelytől kezdődően a jog már nem áll fenn – a portugál polgári törvénykönyv 278. cikke) függ, az alperes feladata annak bizonyítása, hogy a feltétel teljesült, vagy hogy a végső időpont elmúlt (a portugál polgári törvénykönyv 343. cikkének (3) bekezdése).

A fenti szabályok megfordulnak jogi vélelem (a jog által egy ismeretlen tény megállapítása érdekében valamely ismert tényből származtatott következmény vagy levezetett következtetés), a bizonyítási teher alóli mentesség vagy felmentés, vagy ilyen eredménnyel járó érvényes megállapodás esetén, és általánosan akkor, ha jogszabály így rendelkezik (a portugál polgári törvénykönyv 344. cikkének (1) bekezdése). A bizonyítási teher megfordul akkor is, ha az ellenérdekű fél szándékosan lehetetlenné teszi a bizonyításra köteles fél általi bizonyítást (a portugál polgári törvénykönyv 344. cikkének (2) bekezdése).

A bizonyítási teher megfordítására vonatkozó megállapodás érvénytelen az alábbi esetekben:

  • Ha elidegeníthetetlen jogról van szó (olyan jogról, amelyről a fél nem mondhat le pusztán az e szándékára irányuló nyilatkozattal), vagy ha ez rendkívül megnehezítheti a felek valamelyike számára a joggyakorlást (a portugál polgári törvénykönyv 345. cikkének (1) bekezdése).
  • Hasonlóképpen érvénytelen a bármely jogszerű bizonyítási eszköz kizárására vagy a jogszabályban biztosítottól eltérő bizonyítási eszköz lehetővé tételére irányuló megállapodás is. Ha a bizonyításra vonatkozó jogi határozatok közrendi okokon alapulnak, az ilyen megállapodások minden körülmények között érvénytelenek (a portugál polgári törvénykönyv 345. cikkének (2) bekezdése).

Ha a bizonyítékot egy konkrét tény bizonyítására köteles fél nyújtja be, az ellenérdekű fél ellenbizonyítással élhet a tények kétségessé tétele céljából. Ha az adott tény tekintetében kellő mértékű kétség áll fenn, akkor a határozatnak azt a felet kell elmarasztalnia, aki köteles volt a kérdéses tény bizonyítására (a portugál polgári törvénykönyv 346. cikke).

A teljes bizonyítást csak olyan bizonyítékokkal lehet megcáfolni, amelyek bizonyítják, hogy az alapjául szolgáló tény nem igaz, a törvény által kifejezetten meghatározott egyéb korlátozások sérelme nélkül (a portugál polgári törvénykönyv 347. cikke).

A szokásjogra, a helyi jogra vagy a külföldi jogra hivatkozó személy feladata e jog létezésének és tartalmának bizonyítása, de a bíróságnak törekednie kell arra, hogy a vonatkozó ismereteket hivatalból beszerezze (a portugál polgári törvénykönyv 348. cikkének (1) bekezdése). A bíróságnak hivatalból meg kell továbbá győződnie a tényekről minden esetben, amikor szokásjog, helyi vagy külföldi jog alapján kell döntést hoznia és erre egyik fél sem hivatkozott, vagy az ellenérdekű fél elismerte annak fennállását és tartalmát vagy nem nyújtott be kifogást (a portugál polgári törvénykönyv 348. cikkének (2) bekezdése). Ha a bíróság nem tudja meghatározni az alkalmazandó jog tartalmát, a portugál közös jog szabályait alkalmazza (a portugál polgári törvénykönyv 348. cikkének (3) bekezdése).

1.2 Vannak-e olyan szabályok, amelyek bizonyos tények tekintetében mentesítenek a bizonyítási teher alól? Milyen esetekben? Lehetséges-e egy konkrét jogi vélelmet bizonyítással megdönteni?

Igen, vannak szabályok, amelyek bizonyos tényeket kivonnak a bizonyítási teher köréből.

A portugál polgári perrendtartás 412. cikkének (1) bekezdése értelmében nem kell bizonyítani az alábbiakat:

  • köztudomású közismert tények,
  • amelyekről a bíróságnak működési körén belül tudomása van, ha a bíróság ilyen tényekre hivatkozik, e tények írásos bizonyítékát csatolni kell az ügyhöz.

A portugál jog lehetővé teszi, hogy egy ismeretlen tény megállapítására a törvény vagy a bíró ismert tényből levont következtetésekből vélelmet alkalmazzon (a portugál polgári törvénykönyv 349. cikke).

Annak a félnek, akinek javára jogi vélelem áll fenn, nem kell bizonyítania a vélelmezett tényt (a portugál polgári törvénykönyv 350. cikkének (1) bekezdése).

A jogi vélelmek megdönthetők, azaz ellenbizonyításnak helye van, kivéve azokat az eseteket, amikor a jogszabály ezt nem teszi lehetővé, azaz ha ellenbizonyítás kizárt (a portugál polgári törvénykönyv 350. cikkének (2) bekezdése).

1.3 Milyen mértékben kell a bíróságnak meggyőződnie valamely tényről ahhoz, hogy ítéletét e tény fennállására alapozza?

Az egyes bizonyítási eszközök értéke jellegüktől függően változik.

A közokiratok bizonyos tények tekintetében teljes bizonyító erővel rendelkeznek, amelyek csak az ellentétes tény bizonyításával lehet megcáfolni (a portugál polgári törvénykönyv 369–372. cikke).

A magánokiratok akkor rendelkeznek teljes bizonyító erővel, ha a kézírást és az aláírást, vagy csak az aláírást elismerik vagy nem vitatják, kivéve, ha azokat hamisként megtámadják (a portugál polgári törvénykönyv 373–379. cikke).

Külön rendelkezések vonatkoznak a nyilvántartások, írásos dokumentumok, feljegyzések, igazolások, kivonatok, hitelesített másolatok és fénymásolatok bizonyító erejére (a portugál polgári törvénykönyv 380–387. cikke).

A bíróság szabadon mérlegeli a szakértőktől származó bizonyítékokat, a bírósági szemle során szerzett bizonyítékokat és a tanúvallomásokat (a portugál polgári törvénykönyv 389., 391. és 396. cikke).

A jogi vélelmek csak ugyanazon esetekben és feltételek mellett megengedettek, mint a tanúvallomás esetében (a portugál polgári törvénykönyv 351. cikke).

A bizonyítékok szabad mérlegelése nem vonatkozik azon tényekre, amelyek bizonyításához a jog külön alakiságot ír elő, vagy azon tényekre, amelyeket kizárólag iratokkal lehet bizonyítani, illetve amelyek iratokkal vagy a felek megállapodásával vagy vallomásával teljes mértékben bizonyítottak (a portugál polgári perrendtartás 607. cikkének (5) bekezdése).

A bíróságnak minden előterjesztett bizonyítékot figyelembe kell vennie, függetlenül attól, hogy az attól a féltől származik-e vagy sem, akit a bizonyítás terhel, azon rendelkezések sérelme nélkül, amelyek a nem egy bizonyos érdekelt fél általi tényközlést irrelevánsnak nyilvánítanak (a portugál polgári perrendtartás 413. cikke).

A tények valódiságára vagy a bizonyítási teherre irányuló kétséget annak a félnek kell eloszlatnia, akinek a tény fennállásából előnye származik (a portugál polgári perrendtartás 414. cikke).

2 A bizonyításfelvétel

2.1 A bizonyításfelvétel minden esetben valamelyik fél kérelmére történik, vagy bizonyos esetekben a bíró maga is kezdeményezheti azt?

A portugál jog rögzíti a „tényállás feltárásának elvét”, vagyis a bíró azon kötelezettségét, hogy hivatalból elvégezzen vagy elrendeljen minden olyan intézkedést, amely a jogvita igazságos és méltányos rendezéséről való döntéshez szükséges azon tények tekintetében, amelyek vizsgálatára a bíróság jogszerűen jogosult (a portugál polgári perrendtartás 411. cikke).

A bíró az eljárás bármely szakaszában felhívhatja a feleket a személyes megjelenésre a szóban forgó határozat szempontjából lényeges tényekre vonatkozó vallomástétel érdekében (a portugál polgári perrendtartás 452. cikkének (1) bekezdése).

A bíróság feladata hivatalból vagy az egyik fél kérelmére bekérni az igazság megállapításához szükséges információkat, műszaki véleményeket, terveket, fényképeket, rajzokat, tárgyakat vagy egyéb iratokat. Az említett kérelmet a hivatalos szervekhez, a jogvitában érintett felekhez vagy harmadik felekhez lehet intézni (a portugál polgári perrendtartás 436. cikkének (1) és (2) bekezdése).

Amennyiben ezt a bíróság megfelelőnek tartja, hivatalból vagy bármelyik fél kérésére megvizsgálhat tárgyakat vagy kihallgathat személyeket. Ennek során tiszteletben kell tartani a magánélet és a családi élet bizalmas jellegét és az emberi méltóságot, és a szóban forgó határozat szempontjából lényeges tények tisztázására kell törekedni. A bíróság helyszíni szemlét tarthat, vagy ha szükségesnek tartja, elrendelheti az események rekonstrukcióját (a portugál polgári perrendtartás 490. cikkének (1) bekezdése).

Ha valamely bírósági ügy során okkal feltételezhető, hogy egy tanúként meg nem idézett személynek tudomása van az ügy helyes eldöntése szempontjából fontos tényekről, akkor a bírónak rendelkeznie kell arról, hogy az illető személyt idézzék be a bíróság előtti tanúvallomás megtételére (a portugál polgári perrendtartás 526. cikkének (1) bekezdése).

A bíró hivatalból szakértői bizonyítást is elrendelhet (a portugál polgári perrendtartás 477. cikke).

A portugál polgári perrendtartás 417. cikke rögzíti valamennyi személy igazság feltárásában történő együttműködési kötelezettségét.

2.2 Ha a bíróság helyt ad a fél bizonyításfelvételre vonatkozó kérelmének, mik a következő lépések?

A felek a bizonyítékokat általában beadványaikban, különösen a keresetlevélben és az ellenkérelemben tüntetik fel (pl. a portugál polgári törvénykönyv 552. és 572. cikke).

A bizonyításfelvétel iránti kérelem a tárgyalást megelőző perfelvételi meghallgatáson, a tanúk listája pedig a tárgyalást megelőző 20 napon belül módosítható (a portugál polgári perrendtartás 598. cikke).

A bíróság a tárgyalást megelőző perfelvételi meghallgatáson vagy adott esetben végzéssel meghatározza, hogy mely bizonyítási eszközök fogadhatók el és terjeszthetők elő (a portugál polgári perrendtartás 591. és 593. cikke).

Főszabály szerint az utolsó tárgyaláson kerül sor a bizonyításfelvételre. Kivételes esetben azonban a bíróság előzetes bizonyításfelvételt is engedélyezhet (a portugál polgári perrendtartás 419. cikke).

Amennyiben a bíróság nem változtatja meg a perbeli cselekmények sorrendjét, a portugál polgári perrendtartás 604. cikkének (3) bekezdése alapján a bizonyításfelvételt a következő sorrendben kell lefolytatni:

  • a felek nyilatkozatai,
  • videók vagy hangfelvételek,
  • szakértői vélemény szóbeli pontosítása,
  • a tanúk kihallgatása.

Ha a tárgyalás befejezését követően a bíró megítélése szerint nem rendelkezik elegendő információval, újból megnyithatja a tárgyalást azon személyek meghallgatása céljából, akik bizonyítékot kívánnak szolgáltatni vagy elrendelheti más bizonyítási eszközök bemutatását (a portugál polgári perrendtartás 607. cikkének (1) bekezdése).

2.3 Mely esetben utasíthatja el a bíróság a fél bizonyításfelvételre irányuló kérelmét?

A bizonyításfelvétel iránti kérelmet akkor lehet elutasítani, ha azt az e célra jogszabályban meghatározott határidő után nyújtják be.

Az alábbiakban található néhány olyan példa, amely a bizonyításfelvétel iránti kérelem teljes vagy részleges elutasításához vezethet:

  • ha a tanúk száma meghaladja a törvényben megengedett számot, az e határ feletti tanúk nem fogadhatók el, kivéve, ha a bíróság kivételes körülmények között engedélyezi a megállapított jogi korlátnál több tanú kihallgatását (a portugál polgári perrendtartás 511. cikke),
  • ha valamelyik felet tanúként tüntetnek fel (a portugál polgári perrendtartás 496. cikke),
  • ha a bíróság a tanú előzetes kihallgatása során megállapítja, hogy a tanú vallomástételre nem képes (a portugál polgári perrendtartás 513. cikke),
  • ha a felet tényekre vonatkozó vallomástételre kérik fel, nincs abban a helyzetben, hogy nyilatkozzon (a portugál polgári perrendtartás 454. cikke),
  • általánosságban, ha a bíró mérlegelési jogkörét gyakorolva úgy ítéli meg, hogy a bizonyíték nem releváns vagy célja a per elhúzása (a portugál polgári perrendtartás 6. cikke).

A portugál polgári perrendtartás 417. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a bizonyítási eszköz valamely személy testi vagy erkölcsi épségének sérelmével, magán- vagy családi életébe, otthonába, levelezésébe vagy távközlésébe való beavatkozással, vagy szakmai titoktartás, köztisztviselői titoktartás vagy államtitok sérelmével járna, a vallomástételre felkért személy megtagadhatja a bírósággal való együttműködést. Ha azonban a vallomástétel megtagadásának alapja titoktartási kötelezettség, a bíróság ellenőrizheti, hogy a megtagadás indokolt-e, és felmentheti az érintett személyt a titoktartási kötelezettség alól.

Ezért, ha a portugál bíróságtól olyan bizonyítás felvételét kérik, amely a titoktartás sérelmét eredményezheti, az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bíróságának a kérelemben jeleznie kell azon kérését, hogy a portugál bíróság kezdeményezze a titoktartási kötelezettség alóli felmentést.

2.4 Milyen bizonyítási eszközök léteznek?

A következő bizonyítási eszközök léteznek:

  1. vélelmek (a polgári törvénykönyv 349. cikke);
  2. valamely fél nyilatkozatában szereplő beismerés (a portugál polgári törvénykönyv 352. cikke);
  3. valamely fél beszerzett vallomásoktól eltérő nyilatkozata (a portugál polgári perrendtartás 466. cikke);
  4. okiratok (a portugál polgári törvénykönyv 362. cikke és a portugál polgári perrendtartás 423. cikkének (1) bekezdése). Okirati bizonyíték lehet ügyvédi, jogtanácsosi vagy nem a bíróság által elrendelt szakértői bizonyítás körében beszerzett szakértői vélemény (a portugál polgári perrendtartás 426. cikke);
  5. szakértői bizonyítás (a portugál polgári törvénykönyv 388. cikke és a portugál polgári perrendtartás 467. cikkének (1) bekezdése);
  6. bírósági szemle (a portugál polgári törvénykönyv 390. cikke és a portugál polgári perrendtartás 490. cikkének (1) bekezdése). A bírósági szemle során felvett bizonyítékok magukban foglalják a nem minősített bírósági értékelést is (a portugál polgári perrendtartás 494. cikke);
  7. tanúvallomás (a portugál polgári törvénykönyv 392. cikke és a portugál polgári perrendtartás 495. cikkének (1) bekezdése);
  8. tárgyak bemutatása (a portugál polgári perrendtartás 416. cikkének (1) bekezdése).

2.5 Milyen módon vehető fel a tanúk vallomása, és különbözik-e ez a szakértő tanúk meghallgatásától? Melyek az írásbeli bizonyítékok és a szakértői jelentések/vélemények benyújtásának szabályai?

A portugál polgári perrendtartás alapja a szóbeliség és a közvetlenség elve. Emiatt és főszabály szerint a meghallgatás és a tárgyalás során:

  • a tanúkat és a feleket (a portugál polgári perrendtartás 452., 456., 457., 466., 500., 501., 503., 506., 518. és 520. cikke) a tanácselnök bíró személyesen hallgatja meg. Amennyiben a tanúk és a felek bíróság székhelyén kívül tartózkodnak, őket videokonferencia útján hallgatják meg. Meghatározott helyzetekben (pl. betegség vagy a megjelenés rendkívüli nehézsége esetén) a tanúkat és a feleket telefonon, a bíróság által megjelölt bármely más közvetlen kommunikációs eszköz útján vagy írásban is meg lehet hallgatni, vagy a bíróság helyszíni tárgyaláson is kikérdezheti őket. Kivételesen egyes tanúkat megilleti az írásbeli vallomástétel kiváltsága;
  • a bíróság a szakértőket felhívhatja a tárgyaláson szóbeli pontosítás tételére. A hivatalos intézmények szakértői a munkahelyükről videokonferencia útján is meghallgathatók (a portugál polgári perrendtartás 486. cikke);
  • a bíróság helyszíni szemlét tarthat, vagy elrendelheti a tényállás rekonstruálását, amely esetben a bírót szükség esetén szakértő kíséri (a portugál polgári perrendtartás 490. és 492. cikke);
  • az ügyvédek perbeszédüket szóban adják elő a bíró előtt.

Ezzel szemben a szakértői jelentések, dokumentumok, vélemények és általánosságban az írásbeli bizonyítékok, fényképek, videók, hangfelvételek, valamint az ingó tárgyak bemutatása előzetesen szerepel az ügy irataiban, hogy azok ellen a tárgyalás során kifogást lehessen tenni és azokat meg lehessen vizsgálni (a portugál polgári perrendtartás 416. cikke).

Az eljárásba be nem vonható rögzített vagy ingó tárgyakat a bíróság az utolsó tárgyaláson megtekintheti, vagy elrendelheti azok szakértői szemléjét vagy nem minősített bírósági értékelését (a portugál polgári perrendtartás 416. cikke).

Sürgős és indokolt esetekben a bíró elrendelheti bármely bizonyítási eszköz előzetes benyújtását (a portugál polgári perrendtartás 419. cikke).

Ha a meghallgatandó személyek külföldön tartózkodnak, a meghallgatást megelőzően jogsegély iránti megkereséssel, illetve portugál állampolgárok esetében a portugál konzulátushoz intézett jogsegély iránti megkereséssel lehet kihallgatni őket (a portugál polgári perrendtartás 500. cikkének b) pontja). Ha a bizonyítékot külföldön videokonferencia útján szerzik be, azt általában a tárgyalás során veszik fel.

2.6 Van-e olyan bizonyítási mód, amely erősebb a többinél?

Igen, a bizonyító erő az egyes bizonyítási eszközök jellegétől függően változik (lásd az 1.3. kérdésre adott választ).

Az alábbiakban szerepel néhány példa egyes bizonyítási eszközök eltérő bizonyítási erejére.

Nem megengedhető a tanúbizonyítás, ha egy üzleti nyilatkozatot jogszabály vagy a felek megállapodása alapján írásban kell bemutatni vagy bizonyítani (a portugál polgári törvénykönyv 393. cikkének (1) bekezdése).

Nem megengedett a tanúbizonyítás akkor sem, ha az esemény okiratokkal vagy teljes bizonyító erejű más eszközökkel teljes mértékben bizonyított (a portugál polgári törvénykönyv 393. cikkének (2) bekezdése).

Nem fogadható el a tanúbizonyítás akkor, ha az teljes bizonyító erejű közokiratok vagy magánokiratok tartalmával ellentétes vagy azokat kiegészítő másodlagos megállapodásokon alapul, függetlenül attól, hogy a megállapodásokra az okirat keletkezését megelőzően, azzal egyidejűleg vagy azt követően került sor (a portugál polgári törvénykönyv 394. cikkének (1) bekezdése).

Az írásban, bíróság előtt tett beismerő vallomás teljes bizonyító erővel bír a beismerést tevő vonatkozásában (a portugál polgári törvénykönyv 358. cikkének (1) bekezdése).

A közokirati vagy magánokirati formában történő, nem bíróság előtt tett beismerő vallomás az ilyen okiratra irányadó feltételek szerint minősül bizonyítottnak, és ha a másik fél vagy képviselője részére tették, teljes bizonyító erővel rendelkezik (a portugál polgári törvénykönyv 358. cikkének (2) bekezdése).

A nem okirat formájában megjelenő, nem bíróság előtti beismerő vallomást nem lehet tanúkkal bizonyítani olyan esetben, amikor nem a tanúvallomás útján történő bizonyítás nem megengedett; ennek megengedése esetén a bíróság szabadon mérlegeli bizonyító erejét (a portugál polgári törvénykönyv 358. cikkének (3) bekezdése).

A bíróság szabadon mérlegeli a nem írásbeli, bíróság előtt tett beismerő vallomást és a harmadik félnek tett vagy végrendeletben szereplő, nem bíróság előtt tett beismerő vallomásokat (a portugál polgári törvénykönyv 358. cikkének (4) bekezdése).

A vallomás nem minősül a beismerést tevővel szembeni bizonyítéknak (a portugál polgári törvénykönyv 354. cikke), ha: jogszabály azt elégtelennek minősíti vagy olyan tényeken alapul, amelyek elismerését vagy vizsgálatát jogszabály tiltja; elidegeníthetetlen jogokra vonatkozó tényekre hivatkozik; a beismert tény lehetetlen vagy egyértelműen nem létezik.

Színlelt megállapodásra vagy ügyletre vonatkozó tanúvallomás nem fogadható el, ha arra a színlelt ügyletet elkövetők hivatkoznak (a portugál polgári törvénykönyv 394. cikke).

2.7 Van-e kötelezően előírt bizonyítási mód egyes tények bizonyítására?

Igen, különösen a következő esetekben:

  • amennyiben jogszabály az üzleti nyilatkozathoz bizonyos alakiságokhoz kötött okiratot ír elő, az említett okirat nem helyettesíthető más bizonyítási eszközzel vagy más okirattal, kivéve, ha ez utóbbi nagyobb bizonyító erővel rendelkezik (a portugál polgári törvénykönyv 364. cikkének (1) bekezdése),
  • ha jogszabály meghatározott alakiságot ír elő valamely jogi tény fennállásához vagy bizonyításához, az nem mellőzhető (a portugál polgári törvénykönyv 220. cikke).

2.8 Kötelezi-e a jog a tanúkat a vallomástételre?

Minden személytől elvárt az igazság felderítésében való együttműködés, akár félként részt vesz az eljárásban, akár nem. Válaszolniuk kell a nekik feltett kérdésekre, hozzá kell járulniuk a szükséges vizsgálatokhoz, ki kell adniuk azt, amit kérnek tőlük, és el kell végezniük az elrendelt cselekményeket (a portugál polgári törvénykönyv 417. cikkének (1) bekezdése).

2.9 Milyen esetben tagadhatják meg a vallomástételt?

A következő személyek megtagadhatják a vallomástételt, a gyermek születésének vagy halálának bizonyítására irányuló eljárás kivételével (a portugál polgári perrendtartás 497. cikkének (1) bekezdése):

  • felmenő rokonok a leszármazóikat érintő ügyekben, örökbefogadó szülők az örökbefogadott gyermekeiket érintő ügyekben és viszont,
  • após vagy anyós a vejét vagy a menyét érintő ügyben és viszont,
  • bármelyik házastárs vagy volt házastárs olyan ügyben, amelyben az egyik fél a másik házastárs vagy volt házastárs,
  • aki a házastársakhoz hasonló feltételek mellett élettársi kapcsolatban élt vagy él az ügyben érintett valamelyik féllel.

A bíró feladata, hogy a fentiekben említett személyeket tájékoztassa a vallomástétel megtagadásának lehetőségéről (a portugál polgári perrendtartás 497. cikkének (2) bekezdése).

A szakmai titoktartásra, a közalkalmazotti titoktartásra és az államtitok megtartására köteles tanúk jogszerűen megtagadhatják a vallomástételt az említett titoktartással érintett tények tekintetében (a portugál polgári perrendtartás 497. cikkének (3) bekezdése).

2.10 Alkalmazható-e szankció a tanúskodást megtagadó személlyel szemben, illetőleg a személy kényszeríthető-e a vallomástételre?

Az eskütétel megtagadása a vallomás megtagadásának minősül, és a bíróság mindkét esetben pénzbírságot szabhat ki a tanúra (a portugál polgári perrendtartás 417. cikkének (2) bekezdése, 459. és 513. cikke).

Ha a tanú igazolatlanul nem jelenik meg, a bíróság pénzbírságot szabhat ki, vagy elrendelheti a tanú előállítását (a portugál polgári perrendtartás 508. cikkének (4) bekezdése).

A hamis tanúzás bűncselekmény (a portugál büntető törvénykönyv 360. cikke).

2.11 Van-e olyan személy, akitől nem szerezhető be tanúvallomás?

Azok a személyek, akik szellemi állapotuk miatt nem képesek a bizonyítandó tényekre vonatkozó vallomástételre, tanúként nem hallgathatók ki (a portugál polgári perrendtartás 495. cikke). A bíró feladata a tanúvallomásra felhívott személyek alkalmasságának értékelése.

Azok a személyek, akik az ügyben félként tehetnek nyilatkozatot, nem tehetnek tanúvallomást (a portugál polgári perrendtartás 496. cikke).

A portugál polgári perrendtartás 453. cikkével összhangban a cselekvőképes személyek, a segítséggel élő felnőttek, a gyermekgondozók, a jogi személyek és a társaságok tehetnek félként nyilatkozatot.

2.12 Mi a bíró és a felek szerepe a tanú kihallgatásában? Milyen feltételekkel tehető tanúvallomás videokonferencia útján vagy egyéb technikai eszközök segítségével?

A tanúk az utolsó meghallgatáson tesznek személyesen vagy videokonferencia útján vallomást (a portugál polgári perrendtartás 500. cikke), az alábbi körülmények fennállását kivéve:

  • amikor a bizonyításfelvételre korábban kerül sor (ez abban az esetben tehető meg, amikor megalapozottan lehet attól tartani, hogy valamely meghatározott személy tanúvallomásának beszerzése lehetetlen vagy nagyon nehéz lehet),
  • a valamely portugál konzulátus által jogsegély keretében történő bizonyításfelvétel esetén,
  • amikor a bizonyításfelvételre a személy lakásán vagy szolgálati székhelyén kerül sor (a köztársasági elnöknek és viszonosság alapján külföldi diplomatáknak fenntartott kiváltság),
  • amikor a bíróság előtt való megjelenés a tanú számára lehetetlen,
  • amikor az írásbeli vallomástételhez való joggal élnek.

A tanúnak pontosan kell vallomást tennie, bemutatva azokat az indokokat és körülményeket, amelyek igazolják a tényekről való tudomásszerzését; a tudomásszerzés indokolásának lehetőség szerint részletesnek és megalapozottnak kell lennie (a portugál polgári perrendtartás 516. cikkének (1) bekezdése).

A kikérdezést a tanút idéző fél ügyvédje végzi. A másik fél ügyvédje kérdéseket tehet fel a tanúnak a vallomással érintett tények tekintetében, a vallomás kiegészítése vagy egyértelműsítése érdekében (a portugál polgári perrendtartás 516. cikkének (2) bekezdése).

A bírónak meg kell akadályoznia, hogy az ügyvédek a tanúkkal szemben udvariatlanok legyenek, és olyan kérdéseket vagy megfontolásokat fogalmazzanak meg, amelyek lényegtelenek, befolyásolják a tanút, félrevezetőek vagy tévesek (a portugál polgári perrendtartás 516. cikkének (3) bekezdése).

A kihallgatást és a szembesítést a felek képviselői végzik, a bíró által kért információk vagy a bíró által az igazság megállapítása érdekében szükségesnek ítélt kérdések sérelme nélkül (a portugál polgári perrendtartás 516. cikkének (4) bekezdése).

A bíró maga folytatja le a kihallgatást, amennyiben ez a tanú nyugalmának biztosításához vagy a nem megfelelő keresztkérdések leállításához szükséges (a portugál polgári perrendtartás 516. cikkének (5) bekezdése).

Mielőtt a tanú megválaszolná a neki feltett kérdést, betekinthet az ügy irataiba, kérheti bizonyos, az ügy részét képező okiratok felmutatását, vagy benyújthat vallomását alátámasztó okiratokat; az ügy irataiba csak olyan okiratok vehetőek fel, amelyeket az érintett fél nem tudott volna szolgáltatni (a portugál polgári perrendtartás 516. cikkének (6) bekezdése).

3 A bizonyítékok értékelése

3.1 Ha az egyik fél nem jogszerűen szerezte be a bizonyítékokat, vonatkozik-e valamilyen korlátozás a bíróságra az ítélethozatallal kapcsolatban?

Igen, különösen a portugál polgári perrendtartás alábbi cikkeiben meghatározott helyzetekben:

  • 421. cikk – a bizonyítékok eljáráson kívüli értékének korlátozása
  • 444., 446. és 451. cikk – az okiratok elleni kifogás, az okiratok hitelességének és a bírósági cselekmények csalárdságának vitatása
  • 464. cikk – a vallomás érvénytelenné nyilvánítása
  • 490. cikk – a magánélethez, a családi élethez és az emberi méltósághoz való jog sérelme
  • 514. cikk – a tanúvallomások vitatása ugyanazon indokok alapján, amelyek alapján a bírónak kifogást kell emelnie a vallomás ellen.

3.2 Ha félként veszek részt az ügyben, bizonyítéknak számít-e a nyilatkozatom?

Igen, a fél azon beismerő nyilatkozata, amelyben a fél elismer valamely rá nézve hátrányos vagy a másik fél javára szolgáló tényt (a portugál polgári törvénykönyv 352. cikke és a portugál polgári perrendtartás 452. cikke).

Ugyanez vonatkozik a felek által az elsőfokú eljárás megindulása előtt a felektől olyan tényekre vonatkozóan kért nyilatkozatokra, amelyekben személyesen érintettek voltak, vagy amelyekről közvetlen tudomásuk van (a portugál polgári perrendtartás 466. cikkének (1) bekezdése).

A bíróság szabadon mérlegeli a felek nyilatkozatait, kivéve, ha azok beismerést tartalmaznak (a portugál polgári perrendtartás 466. cikkének (3) bekezdése).

E tekintetben lásd továbbá a 2.6. kérdésre adott választ.

Kapcsolódó linkek

A portugál polgári törvénykönyv

A portugál polgári perrendtartás

Utolsó frissítés: 23/11/2021

Ennek a lapnak a különböző nyelvi változatait az Európai Igazságügyi Hálózat tagállami kapcsolattartói tartják fenn. Az Európai Bizottság szolgálata készíti el a fordításokat a többi nyelvre. Előfordulhat, hogy az eredeti dokumentumon az illetékes tagállami hatóság által végzett változtatásokat a fordítások még nem tükrözik. Sem az Európai Igazságügyi Hálózat, sem a Bizottság nem vállal semmilyen felelősséget, illetve kötelezettséget az e dokumentumban közzétett vagy hivatkozott információk és adatok tekintetében. Az ezen oldalért felelős tagállam szerzői jogi szabályait a Jogi nyilatkozatban tekintheti meg.