

Információk keresése régiónként
A bizonyítási teherre vonatkozó általános szabályokat a portugál polgári törvénykönyv 342–348. cikke tartalmazza.
Igen, vannak szabályok, amelyek bizonyos tényeket kivonnak a bizonyítási teher köréből.
Az alábbi esetekben:
A jogi vélelmeket azonban ellenbizonyítással meg lehet cáfolni, kivéve azokat az eseteket, amikor a törvény ezt nem teszi lehetővé (a portugál polgári törvénykönyv 350. cikkének (2) bekezdése).
A bíró a bizonyítékokat szabadon, az egyes tényekre vonatkozó megfontolt meggyőződése alapján értékeli. A bizonyítékok szabad mérlegelése nem vonatkozik azon tényekre, amelyek bizonyításához a jog külön alakiságot ír elő, vagy azon tényekre, amelyeket kizárólag iratokkal lehet bizonyítani, illetve amelyek iratokkal vagy a felek megállapodásával vagy vallomásával teljes mértékben bizonyítottak (a portugál polgári perrendtartás 607. cikkének (5) bekezdése).
A bíróságnak minden előterjesztett bizonyítékot figyelembe kell vennie, függetlenül attól, hogy az attól a féltől származik-e vagy sem, akit a bizonyítás terhel, azon rendelkezések sérelme nélkül, amelyek a nem egy bizonyos érdekelt fél általi tényközlést irrelevánsnak nyilvánítanak (a portugál polgári perrendtartás 413. cikke).
Az egyes bizonyítási eszközök értéke azok jellegétől függően változik (a portugál polgári törvénykönyv 369–396. cikke).
A bizonyításfelvételhez nem mindig van szükség egy fél kérelmére.
A portugál jog rögzíti a „tényállás feltárásának elvét”, vagyis a bíró azon kötelezettségét, hogy akár hivatalból elvégezzen vagy elrendeljen minden olyan intézkedést, amely a jogvita igazságos és méltányos rendezéséről való döntéshez szükséges azon tények tekintetében, amelyek vizsgálatára jogszerűen jogosult (a portugál polgári perrendtartás 411. cikke).
A bíróság a tárgyalást megelőző perfelvételi meghallgatáson vagy adott esetben végzéssel meghatározza, hogy mely bizonyítási eszközök fogadhatók el és terjeszthetők elő (a portugál polgári perrendtartás 591. és 593. cikke).
A bizonyítás főszabály szerint a végső tárgyaláson történik (a portugál polgári perrendtartás 604. cikkének (3) bekezdése). Kivételes esetben azonban a bíróság előzetes bizonyításfelvételt is engedélyezhet (a portugál polgári perrendtartás 419. cikke).
Ha a tárgyalás befejezését követően a bíró megítélése szerint nem rendelkezik elegendő információval, újból megnyithatja a tárgyalást a kívánt személyek meghallgatása céljából és elrendelhet bármely egyéb szükséges intézkedést (a portugál polgári perrendtartás 607. cikkének (1) bekezdése).
Általánosságban, a portugál polgári perrendtartás 6. cikkében meghatározott eljárási kötelezettségnek megfelelően a bíró feladata, hogy elutasítsa az irreleváns vagy pusztán halogató bizonyítékokat.
Az alábbiakban található néhány olyan példa, amely a bizonyításfelvétel iránti kérelem teljes vagy részleges elutasításához vezethet:
A következő bizonyítási eszközök léteznek:
A portugál polgári perrendtartás 452., 456., 457., 466., 500., 501., 502., 503., 506., 518. és 520. cikke szerint a tanúvallomások beszerzésének különböző módjai vannak:
A portugál polgári perrendtartás 486., 490. és 492. cikke szerinti szakértői bizonyítás módja a következőképpen különbözik a tanúvallomás fent említett módjától:
Az írásbeli bizonyítékok, jelentések vagy szakértői vélemények benyújtására vonatkozó szabályokat a portugál polgári perrendtartás 416. cikke tartalmazza).
Igen, a bizonyító erő az egyes bizonyítási eszközök jellegétől függően változik (lásd az 1.3. kérdésre adott választ).
Igen, különösen a következő esetekben:
A portugál polgári perrendtartás 417. cikke értelmében minden személynek, függetlenül attól, hogy az ügyben félként vagy nem félként vesz részt, kötelessége közreműködni az igazság kiderítésében.
A portugál polgári perrendtartás 497. cikke határozza meg azokat az eseteket, amikor a tanú jogszerűen megtagadhatja a vallomástételt.
A portugál polgári perrendtartás 417. cikke értelmében minden személynek, függetlenül attól, hogy az ügyben félként vagy nem félként vesz részt, kötelessége közreműködni az igazság kiderítésében.
Az együttműködést megtagadó személyt pénzbírsággal sújtják, az esetleges kényszerítő eszközök alkalmazásának sérelme nélkül (a portugál polgári perrendtartás 417. cikkének (2) bekezdése).
Ha a tanú igazolatlanul nem jelenik meg, a bíróság pénzbírságot szabhat ki, vagy elrendelheti a tanú előállítását (a portugál polgári perrendtartás 508. cikkének (4) bekezdése).
Igen, a következő esetekben nem vehető fel bizonyítás:
A bíró és a felek szerepét a tanúk meghallgatásában a portugál polgári perrendtartás 516. cikkében a tanúk vallomástételére vonatkozó szabályok szabályozzák.
A tanúk a végső tárgyaláson tesznek személyesen vagy videokonferencia útján vallomást (a portugál polgári perrendtartás 500. cikke). A tanúk technikai eszközökkel, például telekonferenciával történő kihallgatását a portugál polgári perrendtartás 502. cikke szabályozza.
Igen. Erre példa a magán- és családi élet, valamint az emberi méltóság megsértésével szerzett bizonyítékok, amint azt a portugál polgári perrendtartás 490. cikke előírja).
Igen. A fél azon beismerő nyilatkozata, amelyben a fél elismer valamely rá nézve hátrányos vagy a másik fél javára szolgáló tényt (a Portugál Polgári Törvénykönyv 352. cikke és a portugál polgári perrendtartás 452. cikke).
A bíróság szabadon mérlegeli a felek nyilatkozatait, kivéve, ha azok beismerést tartalmaznak (a portugál polgári perrendtartás 466. cikkének (3) bekezdése).
Portugália nem jelölt meg semmilyen egyéb hatóságot, mivel az igazságügyi eljárások céljából történő bizonyításfelvétel a portugál bíróságok felelősségébe tartozik.
A portugál polgári törvénykönyv
A portugál polgári perrendtartás
Megjegyzés:
A polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat kapcsolattartó pontját, a bíróságokat, egyéb szerveket és hatóságokat nem kötik a jelen tájékoztatóban foglalt információk, azok az ítélkezési gyakorlat során kialakított értelmezés alapján módosulhatnak. Noha a tájékoztató rendszeresen frissítésre kerül, mindig tájékozódni kell a hatályos szabályozásról.
Ennek a lapnak a különböző nyelvi változatait az Európai Igazságügyi Hálózat tagállami kapcsolattartói tartják fenn. Az Európai Bizottság szolgálata készíti el a fordításokat a többi nyelvre. Előfordulhat, hogy az eredeti dokumentumon az illetékes tagállami hatóság által végzett változtatásokat a fordítások még nem tükrözik. Sem az Európai Igazságügyi Hálózat, sem a Bizottság nem vállal semmilyen felelősséget, illetve kötelezettséget az e dokumentumban közzétett vagy hivatkozott információk és adatok tekintetében. Az ezen oldalért felelős tagállam szerzői jogi szabályait a Jogi nyilatkozatban tekintheti meg.