

Információk keresése régiónként
Romániában a rendes bíróságok mellett egyes ügyek tekintetében a jogviták rendezésére szakosított kollégiumok és panelek működnek.
A bíróságok szervezetéről szóló 304/2004. sz. törvény szerint a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék (Înalta Curte de Casaţie şi Justiţie) 4 kollégiumra – I. polgári kollégium, II. polgári kollégium, büntető kollégium, közigazgatási és adóügyi kollégium – a kilenc bíróból álló tanácsra és vegyes kollégiumokra osztható fel, amelyek mindegyike saját hatáskörrel rendelkezik. A fellebbviteli bíróságokon, a törvényszékeken és adott esetben a körzeti bíróságokon belül külön kollégiumok vagy panelek járnak el a polgári ügyekben, a büntető ügyekben, a gyermekeket érintő és családjogi ügyekben, a közigazgatási és adójogi ügyekben, a munkajogi, a társadalombiztosításra, a vállalkozásokra, a cégnyilvántartásra, a fizetésképtelenségre, a tisztességtelen versenyre vonatkozó, valamint a tengerjogi és folyami hajózási ügyekben. Különös hatáskörű bíróságokat indokolt esetben a fenti ügyek kezelésének céljából lehet létrehozni.
A polgári perrendtartás szabályozza a polgári ügyekre vonatkozó rendes eljárást. A perrendtartás rendelkezései jogszabály ellenkező rendelkezésének hiányában a többi eljárásra is alkalmazandóak.
A polgári perrendtartás 94–97. cikkei határozzák meg a polgári bíróságok hatáskörét.
A körzeti bíróságok mint első fokon eljáró bíróságok tárgyalják a következő olyan kereseteket, amelyeknek tárgya pénzben (nem) mérhető:
A körzeti bíróságok tárgyalják az illetékes közigazgatási szervek és egyéb testületek határozataival szembeni fellebbezéseket. A körzeti bíróságok tárgyalnak emellett minden olyan keresetet, amelyet jogszabály a hatáskörükbe utal.
A törvényszékek járnak el:
A fellebbviteli bíróságok tárgyalják:
A Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék a következő ügyeket tárgyalja:
A romániai polgári igazságszolgáltatási rendszer alacsonyabb és magasabb fokú bíróságokat különböztet meg; a különböző szintű bíróságok funkcióbeli (ellátandó feladatok) és eljárási kritériumok (érték, a jogvita tárgya vagy jellege) szerint eltérő hatáskörrel rendelkeznek.
A polgári perrendtartás hatásköri változtatásokat vezetett be, és hatáskörrel ruházta fel a törvényszékeket az ügyek első fokon történő érdemi tárgyalására. A körzeti bíróságok hatásköre a kisebb értékű vagy kevésbé összetett követelések tárgyalására terjed ki, amelyek a gyakorlatban igen sokszor fordulnak elő.
A fellebbviteli bíróságok hatásköre elsősorban a fellebbezések tárgyalására terjed ki, míg a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék a felülvizsgálatok ügyében eljáró rendes bíróság, amely nemzeti szinten biztosítja a jogszabályok egységes értelmezését és alkalmazását.
A romániai polgári igazságszolgáltatási rendszer illetékességi szabályait a polgári perrendtartás 107. és azt követő cikkei határozzák meg.
Főszabály szerint ahhoz a bírósághoz kell benyújtani a keresetet, ahol az alperes lakóhelye vagy székhelye található.
Az illetékesség tekintetében különös szabályok is érvényesülnek, például:
A román polgári perrendtartás a vagylagos illetékességre vonatkozóan több szabályt fogalmaz meg (113–115. cikk). Ezek szerint a következő bíróságok szintén rendelkeznek illetékességgel:
Amennyiben az alperes rendszeresen szakmai tevékenységet, mezőgazdasági, kereskedelmi, ipari vagy ezekhez hasonló tevékenységet végez a lakóhelyén kívül, az adott helyen keletkező vagy ott teljesítendő vagyoni követelésekre vonatkozó keresetet a tevékenység végzésének helye szerinti bírósághoz is be lehet nyújtani.
Biztosítási ügyek tekintetében kártérítésre vonatkozó keresetet annál a bíróságnál is be lehet nyújtani, amelynek illetékességi területén a biztosított személy lakóhelye vagy bejegyzett székhelye található, vagy a biztosított személy vagyontárgyai találhatók, illetve ahol a biztosított kockázat bekövetkezett.
Az illetékesség megállapodásban történő kikötése semmis, ha azt a kártérítési igény keletkezése előtt teszik, míg a kötelező polgári felelősségbiztosítás tekintetében a kárt elszenvedett harmadik fél a lakóhelye vagy bejegyzett székhelye szerinti bíróságnál is indíthat közvetlen eljárást.
A természetes személyek védelmére vonatkozó keresetek esetén, akikre nézve a polgári törvénykönyv szerint a családjogi bíróság rendelkezik hatáskörrel, a védett személy lakóhelye vagy tartózkodási helye szerinti bíróság dönt az illetékességről. Egyes (ingatlanra vonatkozó) jogi aktusok megkötésének családjogi bíróság általi engedélyezésére irányuló kérelmek tekintetében az ingatlan fekvési helye szerinti bíróság is illetékes. Ez esetben az ítéletet meghozó családjogi bíróság megküldi az ítélet másolatát a védett személy lakóhelye vagy tartózkodási helye szerinti családjogi bíróságnak.
Házasság felbontására irányuló kereset ügyében az a körzeti bíróság illetékes, amelynek területén a házastársak utolsó közös lakóhelye található. Amennyiben nincs közös lakóhely, vagy már egyik házastárs sem él a közös lakóhely szerinti körzeti bíróság illetékességi területén, az a bíróság illetékes eljárni, amelynek illetékességi területén az alperes lakóhelye található. Amennyiben az alperes nem Románia területén él és a romániai bíróságok rendelkeznek joghatósággal, az a bíróság illetékes, amelynek területén a felperes lakóhelye található. Amennyiben sem a felperes, sem az alperes nem él Románia területén, a felek megállapodása szerint a házasság felbontására irányuló keresetüket bármely román járásbírósághoz benyújthatják. Ilyen megállapodás hiányában a házasság felbontására irányuló keresetet a bukaresti 5. kerületi bíróságnál kell benyújtani (a polgári perrendtartás 915. cikke).
Az egyedi munkaügyi jogviták feloldására irányuló kereseteket a felperes lakóhelye vagy munkavégzésének helye szerinti törvényszéken kell benyújtani (a munka törvénykönyvéről szóló 53/2003. sz. törvény 269. cikke).
A kizárólagos illetékességre vonatkozó szabályokról a polgári perrendtartás 117–121. cikkei rendelkeznek. Ennek megfelelően:
A felek írásban, vagy folyamatban lévő jogviták esetén a bíróság előtti szóbeli megállapodásban megegyezhetnek, hogy a vagyontárgyaikra és egyéb jogaikra vonatkozó ügyeket az illetékességgel rendelkező bíróság helyett más bíróság tárgyalja, kivéve, ha a bíróság kizárólagos illetékességgel rendelkezik. A fogyasztói jogok védelmére vonatkozó és jogszabályban meghatározott egyéb ügyekben a felek kizárólag a kártérítési igény felmerülését követően állapodhatnak meg az illetékes bíróságban, az ezzel ellentétes megállapodások semmisek (a polgári perrendtartás 126. cikke).
A járulékos, kiegészítő és eseti kérelmek annak a bíróságnak az illetékességébe tartoznak, amely a főkövetelés tekintetében illetékes, még akkor is, ha azok egyébként más bíróság hatáskörébe vagy illetékessége alá tartoznának, kivéve a fizetésképtelenségre vagy a hitelezői megállapodásra vonatkozó kereseteket. E rendelkezéseket kell alkalmazni akkor is, ha jogszabály határozza meg valamely szakosított kollégium vagy panel főkövetelésre vonatkozó illetékességét. Amennyiben egy bíróság a felek egyike tekintetében kizárólagos illetékességgel rendelkezik, e bíróság minden félre vonatkozóan kizárólagos illetékességgel rendelkezik (a polgári perrendtartás 123. cikke).
Emellett a polgári perrendtartás 124. cikke szerint a főkövetelés tekintetében illetékes bíróság jár el a védelmek és kivételek ügyében is, kivéve a más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó előzetes kérdéseket, az eljárási kérdések tekintetében pedig az a bíróság jár el, amely előtt azok felmerültek.
A bíróság joghatóságának általános hiányára mind a felek, mind a bíró az eljárás bármely szakaszában hivatkozhatnak. A hatáskör hiányára és az illetékesség közjogi jellegű hiányára való hivatkozást az első tárgyaláson kell megtenni, amelyre a feleket az első fokon eljáró bíróság elé megfelelően beidézték, az illetékesség magánjogi jellegű hiányára pedig kizárólag az alperes hivatkozhat védekezésében, vagy ha a védekezés nem kötelező, akkor legkésőbb az első tárgyaláson, amelyre a feleket az első fokon eljáró bíróság elé megfelelően beidézték. Amennyiben az illetékesség hiánya nem közjogi jellegű, az illetékességgel nem rendelkező bírósághoz keresetet benyújtó fél nem kérelmezheti az illetékesség hiányának megállapítását (az új polgári perrendtartás 130. cikke).
A határon átnyúló elemmel rendelkező polgári jogvitákban a felek számára a román jog szerint szabadon biztosított jogok tekintetében, ha a felek érvényesen megállapodtak, hogy e jogokra vonatkozó jogviták esetén a romániai bíróságok rendelkeznek joghatósággal, az ügyben kizárólag a romániai bíróságok dönthetnek. Jogszabály ellenkező értelmű rendelkezése hiányában a kereset elbírálására az a romániai bíróság jogosult, amely elé az alperest beidézték, ha az alperes a bíróságon megjelenik és az ügyben érdemben védekezik anélkül, hogy legkésőbb az első fokon eljáró bíróság által lefolytatott vizsgálati szakasz végéig kifogásolná a bíróság hatáskörét vagy illetékességét. A fenti két helyzetben az ügyben eljáró romániai bíróság elutasíthatja a keresetet, ha az ügy összes körülménye alapján egyértelmű, hogy a jogvita semmilyen szempontból nem kapcsolódik szorosan Romániához (az új polgári perrendtartás 1067. cikke).
Lásd az 1., 2., 2.1., 2.2., 2.2.2.1., 2.2.2.2. kérdésekre adott válaszokat.
Ennek a lapnak a különböző nyelvi változatait az Európai Igazságügyi Hálózat tagállami kapcsolattartói tartják fenn. Az Európai Bizottság szolgálata készíti el a fordításokat a többi nyelvre. Előfordulhat, hogy az eredeti dokumentumon az illetékes tagállami hatóság által végzett változtatásokat a fordítások még nem tükrözik. Sem az Európai Igazságügyi Hálózat, sem a Bizottság nem vállal semmilyen felelősséget, illetve kötelezettséget az e dokumentumban közzétett vagy hivatkozott információk és adatok tekintetében. Az ezen oldalért felelős tagállam szerzői jogi szabályait a Jogi nyilatkozatban tekintheti meg.