

Információk keresése régiónként
A polgári jogi jogvitákat rendszerint az általános hatáskörű bíróságok tárgyalják. Az adott üggyel az illetékes kerületi bírósághoz („tingsrätt”) kell fordulni.
Két olyan különös hatáskörű bíróság is létezik, amely csak bizonyos polgári peres ügyekkel foglalkozik: a munkaügyi bíróság („Arbetsdomstolen”) és a kereskedelmi bíróság („Marknadsdomstolen”). Léteznek ezen kívül olyan kerületi bíróságok is, amelyek csak bizonyos ügytípusokkal foglalkoznak. E bíróságok hatáskörére vonatkozó információk lentebb, a 3. kérdésnél olvashatók.
Az általános hatáskörű bíróságokra vonatkozó további információk itt találhatók, a különös hatáskörű bíróságokra vonatkozók pedig itt.
Egyes polgári jogi jogvitákkal olyan szervek is foglalkozhatnak, amelyek ténylegesen nem minősülnek bíróságnak. Egyszerűsített eljárás alkalmazásával a végrehajtó hatóság fizetés teljesítésére vagy egyéb cselekmény elvégzésére szólíthatja fel az érintett felet. Az e hatóság által meghozott döntések ellen a kerületi bírósághoz lehet fellebbezni. Bizonyos bérleti vagy lízinggel kapcsolatos jogvitákat a bérleti bíróság („hyresnämnder”) vagy a lízingbíróság („arrendenämnder”) tárgyal.
Gyakorlatilag minden polgári peres ügy tárgyalása a legalacsonyabb fokú bíróságon, a kerületi bíróságon („tingsrätt”) kezdődik.
Általános szabály, hogy az ügyet az alperes tartózkodási helye szerint illetékes bíróság elé kell vinni. A természetes személy tartózkodási helye ott található, ahol a személyt a népességnyilvántartásba bejegyezték. Az adott személy népességnyilvántartási adatairól a Svéd Adóhivatal („Skatteverket”) tud tájékoztatást nyújtani (tel.: +46 (0)8 56 48 51 60). Jogi személy tartózkodási helye általában az a hely, ahol a székhelye található.
Egyes ügyekben akkor is lehet svéd bírósághoz fordulni, ha az érintett személy nem Svédországban él. Ha az alperesnek nincs állandó lakcíme, az ügy a tartózkodási helye szerint illetékes bíróság elé, vagy – egyes esetekben – a legutóbbi lakcíme vagy tartózkodási helye szerinti bíróság elé vihető. Bizonyos polgári jogi jogviták esetén az ügy akkor is tárgyalható svéd bíróság előtt, ha az alperes külföldön rendelkezik állandó lakcímmel. Ha a felek Svédországban ingatlannal rendelkeznek, vagy Svédországban írtak alá szerződést, ennek a joghatóság megállapítása szempontjából döntő jelentősége van.
Nemzetközi ügyeknél nem szabad elfelejteni, hogy a bíróságok hatáskörére és illetékességére vonatkozó svéd rendelkezések csak ott érvényesek, ahol Svédország joghatósággal bír. A legtöbb esetben fennáll a svéd joghatóság, ha valamely svéd bíróság a bíróságok hatáskörére és illetékességére vonatkozó nemzeti rendelkezések alapján jogosult eljárni. Ebben az összefüggésben az alkalmazandó nemzetközi megállapodásokat is fontos figyelembe venni. Svédország esetében e nemzetközi megállapodások közül a legfontosabbak: a Brüsszel I. rendelet, a Brüsszeli Egyezmény és a Luganói Egyezmény, amelyek mind a bíróságok joghatóságát szabályozzák olyan esetekben, amikor az alperes tartózkodási helye a rendelet vagy az egyezmények hatálya alá tartozó országban van. E jogi aktusok egyebek mellett kimondják, hogy azon joghatósági okok, amelyek alapján a fizetési kötelezettség teljesítésére irányuló keresetek megindíthatók az alperes ingatlanának helyén, nem alkalmazhatók olyan személyre, akinek tartózkodási helye valamely tagállamban vagy az egyezményben részes államban van.
A joghatósággal kapcsolatban számos szabály vonatkozik arra, hogy az adott ügyet tárgyalhatja-e az alperes lakóhelye szerint illetékes bíróságtól eltérő bíróság. Számos nemzetközi megállapodás – például a Brüsszel I. rendelet, valamint a Brüsszeli és a Luganói Egyezmény – foglalkozik a versengő joghatóság kérdésével.
A versengő illetékességre vonatkozó legfontosabb svéd szabályok az alábbiak:
A svéd jog számos szabályt tartalmaz a kizárólagos illetékességre vonatkozóan, amelynél az adott ügyben csak egy adott bíróság járhat el. Számos nemzetközi megállapodás – például a Brüsszel I. rendelet, valamint a Brüsszeli és a Luganói Egyezmény – foglalkozik a kizárólagos joghatóság kérdésével. Ha ezen szabályok hatálya alá tartozó bármely ügyben a kizárólagos joghatósággal rendelkező bíróságtól eltérő bírósághoz fordulnak, a bíróságnak tilos az ügyben eljárnia.
A kizárólagos illetékességre vonatkozó legfontosabb svéd szabályok az alábbiak:
A felek megállapodhatnak abban, hogy egy adott jogvitát mely bíróság tárgyaljon. Ez az ún. illetékességi megállapodás, amelyet írásban kell megkötni. A megállapodás kikötheti valamely bíróság kizárólagos illetékességét. Megállapodást lehet kötni arról is, hogy a szokásos szabályok szerint illetékességgel rendelkező bíróságtól eltérő bíróság foglalkozzon egy adott üggyel. A felek ezenkívül egynél több illetékes bíróságot is kijelölhetnek.
Főszabály szerint a felek által illetékesként megjelölt bíróság köteles befogadni az ügyet. Ez azonban nem érvényes akkor, ha a megállapodás ellentétes a kizárólagos illetékességre vonatkozó szabályok bármelyikével. Ha valamely fél azt állítja, hogy az illetékességi megállapodás érvénytelen, a bíróságnak is meg kell vizsgálnia ezt az állítást, aminek eredményeként kiderülhet, hogy az adott bíróság nem illetékes.
Az egyébként nem illetékes bíróság mégis rendelkezhet illetékességgel, ha az alperes nem hivatkozik arra, hogy az ügy tévesen került az adott bírósághoz (ezt hívják az illetékesség hallgatólagos kiterjesztésének). A kizárólagos illetékességre vonatkozó szabályok fennállásakor azonban nem ez a helyzet; a bíróságnak ezt a kérdést saját hatáskörben kell eldöntenie. A bíróság ugyanakkor nem vizsgálja automatikusan azt a kérdést, hogy az ügyet a főszabály, a versengő illetékességre vonatkozó szabályok vagy az illetékességi megállapodás megsértésével tárgyalják-e. A bíróság illetékességének hiányára vonatkozó állítást az adott ügyben tett első nyilatkozattal együtt kell a feleknek megtenniük. Ha azonban az alperes egyáltalán nem nyilatkozik és a bíróságnak mulasztási ítéletet kell hoznia, a bíróságnak mérlegelnie kell, hogy rendelkezik-e illetékességgel.
Két különbíróság is létezik, amely polgári jogi jogvitákkal foglalkozik: a munkaügyi bíróság („Arbetsdomstolen”) és a kereskedelmi bíróság („Marknadsdomstolen”). A munkaügyi bíróság munkaviszonnyal kapcsolatos jogvitákkal foglalkozik, azaz olyan jogvitákkal, amelyek a munkáltató és a munkavállaló közötti jogviszonyra vonatkoznak. A kereskedelmi bíróság versenyjogi és kereskedelmi jogi kérdésekben dönt.
Egyes kerületi bíróságok („tingsrätter”) csak bizonyos polgári ügyekkel foglalkoznak. A svéd kerületi bíróságok közül öt egyben földügyekben és környezetvédelmi ügyekben is hatáskörrel rendelkezik („mark- och miljödomstolar”). E bíróságok foglalkoznak a Környezetvédelmi Törvénykönyv („miljöbalken”) hatálya alá tartozó ügyekkel, valamint a kisajátítással és földfelosztással kapcsolatos ügyekkel. A tengerjogi kérdésekben hét kerületi bíróság, azaz tengerjogi bíróság („sjörättsdomstolar”) dönthet. Külön szabályok vonatkoznak a szellemi tulajdonjoggal, főként a szabadalmakkal kapcsolatos jogvitákra, amelyek szerint ezek a stockholmi kerületi bíróság („Stockholms tingsrätt”) kizárólagos hatáskörébe tartoznak.
Ennek a lapnak a különböző nyelvi változatait az Európai Igazságügyi Hálózat tagállami kapcsolattartói tartják fenn. Az Európai Bizottság szolgálata készíti el a fordításokat a többi nyelvre. Előfordulhat, hogy az eredeti dokumentumon az illetékes tagállami hatóság által végzett változtatásokat a fordítások még nem tükrözik. Sem az Európai Igazságügyi Hálózat, sem a Bizottság nem vállal semmilyen felelősséget, illetve kötelezettséget az e dokumentumban közzétett vagy hivatkozott információk és adatok tekintetében. Az ezen oldalért felelős tagállam szerzői jogi szabályait a Jogi nyilatkozatban tekintheti meg.