Texte intégral

EBH2002. 828
A fogyasztóvédelmi hatóság a fogyasztókat érintő általános szerződési feltételeket vizsgálhatja. A díjfizetést biztosító mellékkötelezettségeket előfeltételként a vízmű sem írhatja elő [38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet 3. §, 18. §, 1997. évi CLV. tv. 43. §, 47. §].
Lakossági panaszbejelentés alapján a megyei közigazgatási hivatal fogyasztóvédelmi felügyelősége (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) vizsgálta a felperesnek mint szolgáltatónak a mellékvízmérővel felszerelt fogyasztóhelyeken alkalmazott vízdíjelszámolását, a vonatkozó szerződéseit és azok mellékleteit. Megállapította, hogy a felperes szerződéskötési gyakorlata szerint a vízdíj fizetési kötelezettség teljesítésére, a saját javára biztosítékokat köt ki: 50 000 Ft-ig terjedő jelzálogjog alapítását a fogyasztó tulajdonát képező lakásra, kezességvállalást a tulajdonostól lakásbérlet esetén. Mellékvízmérővel felszerelt fogyasztóhelyre elszámolási szerződést pedig csak az épület vagy a lakás tulajdonosával köt.
Az elsőfokú hatóság 1999. november 15-én kelt határozatában kötelezte a felperest, hogy tartsa be a mellékvízmérős szerződéskötésekre vonatkozó jogszabályi előírásokat, mert a közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Közmű r.) nem tartalmazza - ezért e jogszabály előírásaival ellentétes az -, hogy a vízmű külön feltételekhez köti a mellékvízmérős elszámolási szerződések létrejöttét; továbbá sérti e rendeletet az a szolgáltatói akarat is, amely meghatározza a szerződő fél (csak lakástulajdonos lehet) személyét. Rámutatott az elsőfokú hatóság arra is, hogy a pénzkövetelés érvényesítését célzó felperesi eljárás nem egyeztethető össze a Pp. fizetési meghagyásos eljárásra vonatkozó rendelkezéseivel, továbbá a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvénynek a végrehajtási kényszert szabályozó előírásaival sem.
A felperes fellebbezésében előadta, hogy a szerződés jogszabályi megfelelőségének az értékelésére csak bíróságnak van hatásköre, így az elsőfokú hatóság hatáskör hiányában járt el. A szerződés tartalmát a Közmű r. 3. §-a szabályozza, összhangban a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénnyel (a továbbiakban: Ptk.), kimondva, hogy szerződési tartalom a szerződő felek által lényegesnek tartott egyéb feltétel is. A felperes pedig lényegesnek tekinti a szolgáltatási díj megfizetésének biztosítékában való megállapodást, ezért e feltétel - a hatóság véleményével ellentétben - jogszerű szerződési elem.
Az alperes 2000. január 7-én kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta, kiemelve, hogy a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV, törvény (a továbbiakban: Fogy. tv.) 6. §-a, 43. §-a, 47-49. §-ai biztosítják a fogyasztóvédelmi hatóság hatáskörét a fogyasztókat érintő ügyekben való eljárásra a szolgáltatás nyújtására vonatkozó jogszabályi előírások megsértése esetén. Kifejtette továbbá, hogy jogszabályi felhatalmazás hiányában a vízmű a követelése biztosítására mellékkötelezettséget nem köthet ki, és nem tagadhatja meg e feltételt elutasító igénybevevőnél a mellékvízmérő felszerelését.
A felperes keresetében kérte a bíróságot, hogy helyezze hatályon kívül az első és másodfokú közigazgatási határozatokat. Fenntartotta a fellebbezésében tett azon előadását, hogy hatáskör hiányában értékelt általános szerződési feltételeket a fogyasztóvédelmi hatóság, továbbá a szerződést biztosító mellékkötelezettséget mint lényeges szerződési elemet jogszerűen építette bele a szerződéseibe.
Az alperes és az alperesi beavatkozó a határozatokban foglaltak fenntartásával a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperesi határozat indokolásában a 3. oldal utolsó két bekezdését megváltoztatta, egyebekben a felperes keresetét elutasította. A megváltoztatott indokolási rész szerint: a szolgáltató a követelése biztosítására a Ptk. szerződést biztosító mellékkötelezettségeinek bármelyikére tehet ajánlatot a mellékszolgáltatási szerződése tervezetében, de az ajánlat el nem fogadása esetén ebből az okból a szerződés megkötését nem tagadhatja meg. Megszegi tehát a szolgáltatás nyújtására vonatkozó jogszabályt a szolgáltató, amikor a Közmű. r. szerinti feltételeket teljesítő fogyasztóval azért nem köt mellékszolgáltatási szerződést, mert ő a szolgáltató szerződési ajánlatát nem fogadta el.
Az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában kifejtette: az alperesi határozatban megjelölt, helytálló jogszabályhelyek alapján a fogyasztóvédelmi hatóság rendelkezett hatáskörrel a perben tárgyalt eljárásra; a szolgáltató a szerződési ajánlatában szerepeltethet a Közmű r. 18. § (3) bekezdésében nem található egyéb feltételeket is, azonban jogszabálysértő az eljárása akkor, amikor az e feltételek tekintetében sikertelen tárgyalásait követően az elkülönített vízhasználóként jelentkezővel a 18. § (3) bekezdésében írt jogszabályi feltételek megléte esetén nem köti meg a mellékszolgáltatási szerződést.
A felülvizsgálati kérelmében a felperes az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását és a kereseti kérelmének helyt adó ítélet meghozatalát kérte. Álláspontja szerint törvénysértő a megyei bíróság ítélete, mert nem azt állapította meg, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság a perrel érintett közigazgatási ügyben bírósági hatáskörbe tartozó kérdésben döntött, ugyanakkor kereseti kérelem hiányában foglalt állást abban a kérdésben, hogy a felülvizsgálni kért határozatok mennyiben tartalmaznak a szerződésekre vonatkozó szabályozás szerint megfelelő megállapításokat. Nem felel meg továbbá a Közmű r. és a Ptk. előírásainak a megyei bíróság azon ítéleti megállapítása, hogy a Közmű. r. 18. §-ában foglalt feltételek teljesültsége esetén a vízmű szerződéskötésre köteles.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő, az alperesi beavatkozó a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. § (1) bekezdése értelmében jogerős ítélet felülvizsgálata jogszabálysértésre hivatkozással kérhető. Az elsőfokú bíróság a Pp. 221. § (1) bekezdése alapján helytálló, nem iratellenes, nem ellentmondó, és nem okszerűtlenül megállapított tényállást rögzített, azt a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során mindenben elfogadta. A jogerős ítélet a Közmű. r. megfelelő jogszabályhelyeinek alkalmazásával, megalapozott jogkövetkeztetéssel állapította meg - a megváltoztató rendelkezést alkalmazva - a felülvizsgálni kért határozatok törvényes voltát.
A felperes a közigazgatási eljárásban, a perben és a felülvizsgálati eljárás során is vitatta a fogyasztóvédelmi hatóság hatáskörét.
A Fogy. tv. 43. §-ának h) pontja kimondja, hogy a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a területi felügyelőségek figyelemmel kísérik a fogyasztókat érintő általános szerződési feltételeket. A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség szervezetéről, feladat- és hatásköréről, valamint a fogyasztóvédelmi bírság felhasználásáról kiadott 89/1998. (V. 8.) Korm. rendelet 4. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a Főfelügyelőség és a felügyelőségek feladat- és hatásköre az Fogy. tv. 43. §-ában foglaltakon kívül kiterjed mindazon tevékenységekre vonatkozó jogszabályi és hatósági előírások megtartására, amelyek a fogyasztókat érintik.
A Fogy. tv. a 47. § (1) bekezdés a) pontjában azt is előírja továbbá, hogy ha a hatóság eljárása során megállapította az e törvényben és más jogszabályokban foglalt fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértését, elrendelheti a jogsértő állapot megszüntetését. Ezzel a rendelkezéssel összhangban [Fogy. tv. 6. § (1) bekezdés] a fogyasztóvédelmi hatóságnak a törvényben meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazni kell, ha a gazdálkodó szervezet a szolgáltatás nyújtására vonatkozó jogszabályi előírásokat megsérti.
E jogszabályhelyek együttes alkalmazása - ahogy azt a megyei bíróság ítéletében helytállóan állapította meg - megteremtette az első- és másodfokú hatóságok hatáskörét a felülvizsgálni kért határozatokkal érintett eljárásokban.
A felperes vitatta továbbá azt is, hogy a mellékvízmérővel elkülönített vízhasználatra vonatkozó, a fogyasztóvédelmi határozatokban értékelt szerződéses gyakorlata jogsértő.
A Közmű. r. 18. § (1)-(3) bekezdése szerint az ingatlanon belül a mellékvízmérővel elkülönített vízhasználatra az elkülönített vízhasználó a szolgáltatóval mellékszolgáltatási szerződést köthet. E szerződés megkötését, ha az elkülönített vízhasználó e rendeletben meghatározott feltételeknek eleget tesz, a szolgáltató nem tagadhatja meg. A mellékszolgáltatási szerződés létrejöttének előfeltétele a) az ingatlan vízfogyasztásának bekötési vízmérővel történő mérése és az ingatlan vízellátására vonatkozó szolgáltatói szerződés megkötése, b) a mellékvízmérőnek a házi vízvezeték-hálózatba történő beépítéséhez a bekötési vízmérő szerinti fogyasztó, valamint azt követően a szolgáltató előzetes hozzájárulása.
Kifejezett rendelkezése a Közmű. r.-nek a mellékvízmérős vízhasználat esetén az, hogy a rendeletben felsorolt előfeltételek megvalósultsága esetén a mellékszolgáltatási szerződés megkötését a szolgáltató nem tagadhatja meg. A Közmű. r. pedig nem tartalmazza előfeltételként a díjfizetést biztosító mellékkötelezettségeket, ezért azokat előfeltételként a felperes sem írhatja elő.
A Közmű. r. 3. § (1) bekezdés h) pontja értelmében az ivóvíz-szolgáltatásról szóló szerződésben megállapodhatnak a felek egyéb, lényegesnek tartott feltételekben is. E szabályozási pont azonban nem a mellékvízmérővel elkülönített vízhasználat mellékszolgáltatási szerződésének a jogszabályi alapja, és nem ad lehetőséget a mellékszolgáltatási szerződés létrejötte előfeltételeinek a 18. § (3) bekezdésében felsoroltakon kívüli, további szolgáltatói kibővítésére.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság a kereseti kérelemhez kötöttség elvét nem sértve rendelkezett a Pp. 339. § (1) bekezdése alkalmazásával a határozatok felülvizsgálata során azok jogszabályoknak megfelelő voltáról.
A Legfelsőbb Bíróság mindenben osztva a megyei bíróság ítéletben kifejtett jogi álláspontját, a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. VI. 38.704/2000. sz.)
(Megjelent: A Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteménye 2002/2)