Európai igazságügyi portál - Ítélkezési gyakorlat

Az ügy részletei
- Nemzeti azonosító: Legf. Bír. Kfv. III. 37.675/2003. sz.
- Tagállam: Magyarország
- Közhasználatú név:N/A
- Határozat típusa: Egyéb
- A határozat napja: 01/01/2004
- Bíróság: Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróság
- Tárgy:
- Felperes:
- Alperes:
- Kulcsszavak: Ítélkezési gyakorlat Magyarország magyar

Az irányelv cikkei

Consumer Sales and Guarantees Directive, Article 1, 2.
Megjegyzés

Under the 1997 Consumer Protection Act (CPA), a non-physical entity can also be regarded as a consumer if it is the end consumer of the goods purchased.
Tények

Under § 2e CPA, a consumer is a person that, outside his/her commercial or technical capacity, purchases, orders, receives or uses a good or for whom a service is carried out, and additionally is the addressee of product information or an offer in relation to the good or service.
§ 2i of the Consumer Protection Act states:
“Consumer transactions: the sale of goods or the provision of services, as well as the sending of free samples or products directly to the consumer as the end recipient.”
In the case in question, a public limited company lodged a complaint with the Consumer Protection Authority about the failure of a seller to properly process customer complaints in relation to the purchase of telephone handsets. The Authority refused to investigate the complaint on the grounds that it fell outside its jurisdiction. In giving reasons for the decision, it explained that the plaintiff was not a consumer as per § 2e of the 1997 Consumer Protection Act and as such was not entitled to lodge a complaint with the Consumer Protection Authority (first instance).
In answering the appeal against the decision, the Consumer Protection Authority’s appeal body ruled that while the term “consumer” under the Consumer Protection Act can encompass businesses, this only applies if they are not acting in a commercial capacity. In the case in question, the plaintiff was acting directly or indirectly in a commercial capacity.
The plaintiff subsequently filed an appeal with the Court of First Instance. The court overturned both rulings by the Consumer Protection Authority and ordered a re-examination by the Authority’s first instance body. In giving its reasons, the court explained that, if one were to follow the Authority’s understanding of the law, any procurement activity by a company would be automatically excluded because the company would invariably be acting directly or indirectly in its own commercial interest. Thus, the Authority’s interpretation did not stand.
The Consumer Protection Authority lodged an appeal against the ruling with the Supreme Court. The court rejected the appeal.
Jogi kérdés
Határozat

In its verdict, the Supreme Court referred to § 2e and § 2i of the Consumer Protection Act.
The court held that buying and using a product as the end consumer are defining characteristics of a consumer. Thus, in the court’s view, it is not possible to interpret the term “consumer” in the CPA as the Authority had, otherwise a business would never be a consumer. While it was clear in the case in question that the telephone handset could also be used for the company’s commercial or business purposes, the company was nonetheless the end recipient of the handsets and was thus a “consumer” according to the CPA definition.
The Sale of Consumer Goods Directive 1999/44/EEC also did not contradict this viewpoint (as the Consumer Protection Authority had argued) since the CPA’s definition of a “consumer” is in line with EU case law.

Teljes szöveg: Teljes szöveg
Kapcsolódó ügyek

Nincs találat
Jogi szakirodalom

Nincs találat
Eredmény

Teljes szöveg

EBH2004. 1093
Fogyasztónak minősül az a nem természetes személy is, aki az áru végső felhasználója [1997. évi CLV. tv. 2. § e) pontja].
Az elsőfokú közigazgatási szerv határozatával a felperes minőségi kifogás szabálytalan intézésével kapcsolatos panaszát hatáskör hiányában elutasította. Megállapította, hogy a felperes, mint kft. vásárolt telefonkészüléket, ezért a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 2. §-ának e) és i) pontjai alapján nem jogosult a panaszügy kivizsgálására.
A felperes fellebbezése folytán az alperes határozatával kizárólag a jogorvoslati tájékoztatás tekintetében változtatta meg az elsőfokú határozatot, egyéb rendelkezéseit helybenhagyta. Határozata indokolásában megállapította, hogy a felperesi kft. nem tartozik az Fgytv.-ben meghatározott fogyasztó fogalomkörébe; az Fgytv. szerint fogyasztó lehet a gazdálkodó szervezet is, azonban a felperesi társaság nem felel meg annak a kitételnek, hogy a telefont a gazdasági vagy szakmai tevékenységén kívül használja, feltételezhető, hogy a telefont e tevékenysége folytatása céljából használja.
A felperes keresetében kérte a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a közigazgatási határozatokat hatályon kívül helyezte és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az Fgytv. 2. § e) pontjában a „személy” csak köznyelvi értelemben jelent természetes személyt, polgárjogi értelemben személyen az ember, valamint az állam, mint jogalany és a jogi személy értendő. Az Fgytv. 2. § e) pontja nem értelmezhető az alperes által vélt módon, hiszen nyilvánvaló, hogy egy gazdálkodó szervezet minden beszerzésének közvetve, vagy közvetlenül a gazdasági tevékenység érdekében, a gazdasági tevékenységhez kapcsolódóan kell történnie. A felperes esetében tehát a telefon vásárlása kapcsán mind a fogyasztó, mind a fogyasztói forgalom fogalom törvényi értelmezési feltételei fennállnak.
Az alperes a jogerős ítélet ellen a Pp. 270. § (2) bekezdésének ba) pontjára alapítottan felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Fgytv. 2. §-ának e) és i) pontjában ütközően jogszabálysértő. A felülvizsgálni kért határozattal összefüggő jogkérdés elvi jelentőségét támasztja alá az is, hogy az ítéletben megfogalmazott álláspont alkalmazása azt jelentené, hogy a gazdasági életben elsősorban védelemre szoruló természetes személy fogyasztók mellett a fogyasztóvédelmi hatóságoknak a gazdálkodó szervezetek fogyasztói panaszában akkor is el kellene járniuk, ha a törvény értelmében azok nem tartoznak a fogyasztóvédelmi hatóságok hatáskörébe.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 273. § (1) bekezdése alapján előzetesen megvizsgálva megállapította, hogy az megfelel a Pp. 270. § (2) bekezdésében foglaltaknak, mert a jogerős ítélettel kapcsolatban elvi jelentőségű jogkérdésként merült fel, hogy az Fgytv. alkalmazásában fogyasztónak minősül-e a gazdasági társaság; ezért elrendelte a felülvizsgálati eljárás lefolytatását.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Fgytv. 2. §-ának e) pontja értelmében fogyasztó: az a személy, aki - gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül - árut vesz, rendel, használ, illetve akinek a részére a szolgáltatást végzik, aki az áruval vagy szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatás, vagy ajánlat címzettje.
A 2. § i) pontja szerint a fogyasztói forgalom: az árunak vagy a szolgáltatásnak közvetlenül a fogyasztó mint végső felhasználó részére történő forgalmazása, vagy nyújtása, továbbá ingyenes minta, áru átadása.
Amint azt az elsőfokú bíróság is helyesen állapította meg ítélete indokolásában - a Legfelsőbb Bíróság korábbi eseti döntésére hivatkozással -, a fogyasztói státus egyik legfontosabb kritériuma, hogy a dolog megszerzése, birtoklása, használata annak végső felhasználása érdekében történjen.
Arra nem merült fel adat, hogy a felperes a telefonkészüléket - amelyre előfizetői szerződést is kötött - további értékesítés céljából vásárolta volna.
Tévedett tehát az alperes, mert az Fgytv. fenti rendelkezésének általa adott ilyen tág értelmezése azt eredményezné, hogy a nem természetes személy fogyasztó minden vásárlása gazdasági vagy szakmai tevékenysége körébe tartozna, következésképpen fogyasztónak egyetlen áru vásárlásakor sem lenne minősíthető. A perbeli telefonvásárlás nem kétséges, hogy a felperes gazdasági és szakmai tevékenységét is szolgálhatja, azonban a nem természetes személy fogyasztói minőségben történő áruvásárlásának a specifikuma az, hogy a vásárolt áru végső felhasználója legyen. A felülvizsgált ügyben a felperes a telefonkészülék előfizetője, végső felhasználója lett, így azt nem gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében, hanem azon kívül, fogyasztóként vásárolta, melyből következően panaszának kivizsgálása az alperes hatáskörébe tartozik.
Végül a Legfelsőbb Bíróság megjegyzi, hogy alaptalanul hivatkozott az alperes felülvizsgálati kérelmében az 1999/44/EK irányelvre, mert az Fgytv. indokolása utal arra, hogy a fogyasztó fogalmának definíciója összhangban van az Európai Unió közösségi szintű joggyakorlatával.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. III. 37.675/2003. sz.)
(Megjelent: Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteménye 2004/1)