Teljes szöveg

BH2006. 343
Fogyasztó nemcsak természetes személy, hanem gazdasági társaság is lehet, ha az áruvásárlás annak végső felhasználása érdekében történt (1997. évi CLV. tv. 2. §).
Az elsőfokú fogyasztóvédelmi közigazgatási szerv határozatával elutasította a felperes államigazgatási eljárás lefolytatására irányuló kérelmét, amelyet a tulajdonát képező Peuge­ot 607 típusú gépkocsi minőségével kapcsolatban nyújtott be.
Megállapította, hogy a gazdasági társaság nem minősül fogyasztónak, ezért az eljárás lefolytatására államigazgatási szerv nem rendelkezik hatáskörrel, az ügy elbírálására az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) szabályai szerint a bíróság jogosult.
A felperes fellebbezése folytán az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatot. A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 2. §-ának e) és i) pontjai alapján megállapította, hogy a felperesi társaság nem minősül fogyasztónak; a gépjárműveket a társaság lízingszerződés keretében, eszközparkjának bővítése céljából vásárolta, ezek alapján nem felel meg annak a kitételnek, hogy a gépkocsikat gazdasági vagy szakmai tevékenységén kívül használja. Az iratokon átvevőként a felperesi Kft. szerepel, ezért valószínűsíthető, hogy a gépkocsikat szakmai-gazdasági tevékenység folytatása céljából használja.
A felperes kerestében kérte a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a közigazgatási határozatokat hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában az Fgytv. 2. §-ának e) pontja alapján megállapította, hogy az értelmező rendelkezés a fogyasztó fogalmát nem szűkíti le a természetes személyre, hanem annak meghatározásakor a tágabb értelmű személy kifejezést használja. Fogyasztó nem csak természetes személy, hanem a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén gazdasági társaság is lehet.
Az alperes a jogerős ítélet ellen az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 270. § (2) bekezdésének ba) pontjára alapítottan felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Fgytv. 2. §-ának e) és i) pontjába ütközően jogszabálysértő. A felülvizsgálni kért határozattal összefüggő jogkérdés elvi jelentőségét támasztja alá az is, hogy az ítéletben megfogalmazott álláspont alkalmazása azt jelentené, hogy a gazdasági életben elsősorban védelemre szoruló természetes személy fogyasztók mellett a fogyasztóvédelmi hatóságoknak a gazdálkodó szervezetek fogyasztói panaszában akkor is el kellene járniuk, hogy a törvény értelmében azok nem tartoznak a fogyasztóvédelmi hatóságok hatáskörébe.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Fgytv. 2. §-ának e) pontja értelmében fogyasztó: az a személy, aki - gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül - árut vesz, rendel, használ, illetve akinek a részére a szolgáltatást végzik, aki az áruval vagy szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatást, vagy ajánlat címzettje.
A 2. § i) pontja szerint a fogyasztói forgalom: az árunak vagy a szolgáltatásnak közvetlenül a fogyasztó mint végső felhasználó részére történő forgalmazása, vagy nyújtása, továbbá ingyenes minta, áru átadása.
Amint azt a Legfelsőbb Bíróság már több korábbi eseti döntésében - így a Kfv. III. 37.675/2003/4. számú ítéletében is - megállapította, a fogyasztói státusz egyik legfontosabb kritériuma, hogy a dolog megszerzése, birtoklása, használata annak végső felhasználása érdekében történjen.
A rendelkezésre álló periratokból a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, arra nem merült fel adat, hogy a mobiltelefonok szervizelését végző felperes a gépkocsit további értékesítés céljából vásárolta volna.
Tévedett tehát az alperes, mert az Fgytv. fenti rendelkezésének általa adott ilyen tág értelmezése azt eredményezné, hogy a nem természetes személy fogyasztó minden vásárlása gazdasági vagy szakmai tevékenysége körébe tartozna, következésképpen fogyasztónak egyetlen áru vásárlásakor sem lenne minősíthető. A perbeli telefonvásárlás nem kétséges, hogy a felperes gazdasági és szakmai tevékenységét is szolgálhatja, azonban a nem természetes személy fogyasztói minőségben történő áruvásárlásának a specifikuma az, hogy a vásárolt áru végső felhasználója legyen. A felülvizsgált ügyben a felperes a telefonkészülék előfizetője, végső felhasználója lett, így azt nem gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében, hanem azon kívül, fogyasztóként vásárolta, melyből következően panaszának kivizsgálása az alperes hatáskörébe tartozik.
Végül a Legfelsőbb Bíróság megjegyzi, hogy alaptalanul hivatkozott az alperes felülvizsgálati kérelmében az 1999/44/EK irányelvre, mert az Fgytv. indokolása utal arra, hogy a fogyasztó fogalmának definíciója összhangban van az Európai Unió közösségi szintű joggyakorlatával.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. III. 37.091/2004. sz.)