Volltext

BH2007. 371
Tisztességtelen az a vagyonbiztosítási általános szerződési feltétel, amely a vagyontárgy új állapotban való beszerzési értékének megfizetését az új állapotban való beszerzés vagy pótlás megtörténtéhez köti (1959. évi IV. törvény 209/B. §, 549. §).
A bíróság jogerős ítéletében a G. Biztosító Rt. alperes G-V Vállalkozói Vagyonbiztosítás Feltételei IV/4. pontja második mondatának azt a rendelkezését, amely a biztosított vagyontárgy új állapotban való beszerzési értékének megfizetését az új állapotban való beszerzés, vagy pótlás megtörténtéhez köti érvénytelenné nyilvánította azzal, hogy az érvénytelenség hatálya az alperessel szerződő valamennyi félre kiterjed, nem érintve azokat a szerződéseket, amelyeket a megtámadásig már teljesítettek. Megállapította, hogy a G. Biztosító Rt. G-V Vállalkozó Vagyonbiztosítás Feltételei „Tűzbiztosítás Különös Feltételei” címet viselő részének IX/6. pontja második tagmondata, miszerint „a biztosító a kárösszeg kifizetését betöréses lopásnál, rablásnál a nyomozó hatóság nyomozást megszüntető, vagy a bíróság jogerős határozatának megküldéséhez köti” tisztességtelen szerződési feltétel, ezért e szerződési feltétel semmis. Az érvénytelenség hatálya az alperessel szerződő valamennyi félre kiterjed, nem érintve azokat a szerződéseket, amelyeket a megtámadásig már teljesítettek.
A bíróság feljogosította a felperes Főügyészséget mint az igény érvényesítőjét arra, hogy a fenti kikötések érvénytelenségének megállapítását az alperes költségére országos napilapban vagy más szokásos módon nyilvánosságra hozza.
A jogerős ítélet megállapítása értelmében az alperes a G-V Vállalkozói Vagyonbiztosítás Általános Szerződési Feltételeit tartalmazó szabályzata IV/4. pontjában lehetővé tette, hogy a szerződő fél a vagyontárgyat annak várható értéke, helyreállítási költsége, vagy új állapotban való beszerzési értéke erejéig biztosíthassa. Az új állapotban való beszerzés értéke erejéig történő biztosítás esetén a biztosított vagyontárgy valóságos értéke és az új dolog értéke közötti különbözetet a biztosító csak abban az esetben köteles megtéríteni, ha a vagyontárgy helyreállítása, új állapotban való beszerzése, pótlása megtörténik. A szabályzat a Tűzbiztosítás Különös Feltételeit tartalmazó részének IX/6. pontja értelmében a biztosító a kárösszeg kifizetését tűzkárnál a tűzrendészeti hatóság által kiadott hatósági bizonyítvány, betöréses lopásnál és rablásnál a nyomozó hatóság nyomozást megszüntető vagy a bíróság jogerős határozatának megküldéséhez köti.
A jogerős ítélet indokai szerint az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 549. §-ának (2) bekezdésében az (1) bekezdésben írt főszabály alóli kivételként lehetővé teszi, hogy a felek valamely vagyontárgy új állapotban való beszerzésének értékére kössenek biztosítást. Ez azzal jár, hogy az új értékre utalással maga a szerződés tartalmazza és határozza meg a biztosítási értéket, ezért a biztosított vagyontárgy káresetkori értékét nem lehet vizsgálni és a károsult mentesül a biztosítási érték és a kár bizonyításának kötelezettsége alól. Ilyen esetben a biztosító nem a biztosítottat ért károsodást meghaladó kártérítést nyújt, hanem a kár megállapítása történik a szerződésben meghatározott módon.
A valóságos érték és az új érték különbözetének feltételhez kötött kifizetése sérti a biztosítottnak a biztosítási összeg feletti rendelkezési jogát. A biztosított ugyanis a biztosítási összeggel szabadon rendelkezik, azt nem köteles a biztosított vagyontárgy helyreállítására fordítani. Ilyen kötelezettséget a Ptk.-nak a biztosításról szóló fejezete sem tartalmaz, és ennek előírása a Ptk. 567. §-ának (1) bekezdésébe ütközne. Mivel a szabályzat IV/4. pontjába foglalt általános szerződési feltétel a biztosítottak hátrányára a biztosítási szerződés lényeges rendelkezéseitől indokolatlanul egyoldalúan eltért, a bíróság a Ptk. 209/B. § (2) bekezdés a) pontja, a 209/B. § (1) bekezdése és a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján megállapította, hogy az semmis.
A szabályzat IX/6. pontjában foglaltak szerinti kikötés, amely az alperes szolgáltatási kötelezettségét a nyomozást megszüntető határozat vagy a bíróság jogerős határozata megküldéséhez köti, a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeivel ellentétes, semmis általános szerződési feltétel. A biztosító ugyanis csak olyan határozatok bemutatását követelheti meg, amely a biztosítási esemény bekövetkezésére, vagy a kár mértékére nézve tartalmaznak adatokat, de nem kötelezhető a biztosított a biztosítási szerződés teljesítésének körén kívül eső kérdésben keletkezett hatósági határozat vagy a biztosító bizonyítási kötelezettségére tartozó okirat csatolására.
A jogerős ítélet megváltoztatása és a felperes keresetének a Vagyonbiztosítás Általános Szerződési Feltételei IV/4. pont második mondatát érvénytelenné nyilvánító részében való elutasítása, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a felülvizsgálni kért határozat a Ptk. 549. §-át, a Ptk. 200. § (1) bekezdését és 209/B. §-át sértette meg, és ellentétes a Bírósági Határozatok 1997. évi 330. számában közzétett eseti döntésében foglaltakkal.
Állította, hogy a Ptk. 549. §-ának (2) bekezdéséből nem következik az, hogy a biztosított vagyontárgy káresetkori értékét ne lehetne vizsgálni, és az új értéken való térítést feltételhez kötni. Vitatta a jogerős ítélet azon megállapítást miszerint az új értékre kötött biztosításhoz kiemelt díj társul, továbbá, hogy az új értéken való térítés sérti a szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyenértékűségének elvét. Tévesnek tartotta azt a megállapítást is, hogy a valóságos érték és az új érték közti különbözet kifizetésének feltételhez kötése sérti a biztosítottnak a biztosítási összeg feletti rendelkezési jogát.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálat 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. § (2) bekezdésében meghatározott korlátai között vizsgálva megállapította, hogy az alperes rendkívüli perorvoslati kérelme nem megalapozott.
A Ptk. 549. §-ának (1) bekezdése értelmében „A biztosítási összeg nem haladhatja meg a biztosított vagyontárgy valóságos értékét. A vagyontárgy valóságos értékét meghaladó részében a biztosítási összegre vonatkozó megállapodás semmis, és a díjat megfelelően le kell szállítani.
A (2) bekezdés szerint e rendelkezések ellenére is lehet biztosítási szerződést kötni valamely vagyontárgy várható értéke, továbbá helyreállításának, illetőleg új állapotban való beszerzésének értéke erejéig”.
A törvény idézett rendelkezésében a túlbiztosítás tilalmát tartalmazza. Kivételesen lehetővé teszi, hogy a biztosítási összeg szűk körben meghaladja a károsodott vagyontárgy valóságos értékét és az az új állapotban történő beszerzés értékéhez igazodjon. Ilyen esetben a biztosító által fizetendő összeg a károsult vagyontárgy új állapotban való beszerzési ára, a károsodás időpontjában. Ennek megfelelően fejtette ki a másodfokú bíróság az új érték biztosítás lényeges jellemzőjeként azt, hogy ha a felek a biztosítási szerződésben meghatározzák azt az (új) értéket, amelynek megtérítésére a biztosító köteles, szükségtelen a tényleges kárérték vizsgálata.
Az alperes elsőfokú eljárásban tett írásbeli nyilatkozatában maga adta elő, hogy a díjtétel az új értéken és az avult értéken történő biztosítás esetén is azonos, de a biztosítási összeg eltérő és ennek megfelelően eltérő a fizetendő díj is. Az alperes tehát nem vitatta, hogy a magasabb biztosítási összeg magasabb díj megállapítását eredményezi, így ugyanazon dolog új értéken történő biztosítása következtében az avult értéken történő biztosításhoz képest magasabb összegű díjat kell fizetni. Ennek következtében indokolatlanul sérelmezte a jogerős ítéletnek a kiemelt összegű díjra tett megállapítása megalapozatlan voltát.
A jogerős ítélet nem tartalmazott olyan megállapítást sem, hogy az új értéken való térítés sérti a szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyenértékűségének elvét. A másodfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a szolgáltatások egyenértékűségének elvét az csorbítja, ha a biztosító a magasabb biztosítási összegre tekintettel megállapított biztosítási díjat felveszi, de a magasabb biztosítási összeg kifizetésétől elzárkózik és csak a vagyontárgy avult értékét hajlandó megtéríteni.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben felhívott eseti döntésében azt az álláspontot foglalta el, hogy a biztosítót az új érték térítésére vonatkozó szerződéses kötelezettség a gépjármű tényleges gyártási idejének figyelembevétele alapján terheli. A döntés alapjául szolgáló tényállásból megállapítható, hogy a biztosító az új értéken való térítést a gépjármű meghatározott életkorához kötötte. A felülvizsgálati kérelemben megjelölt döntés tehát a jelen perbelitől eltérő tényeken alapult.
A fentiekben kifejtett indokokkal a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben állított jogszabályokat nem sértette meg, ezért a támadott határozatot a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. VIII. 21.592/2006.)