BH2008. 21
A szerződés teljes feltételrendszerének komplex vizsgálata szükséges annak megállapításához, hogy valamely általános szerződési feltétel tisztességtelennek minősül, túlzottan és ésszerűtlenül, vagyis indokolatlanul hátrányos a másik félre, és ezáltal sérti a jóhiszeműség követelményét (1959. évi IV. törvény 209/B. §).
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az alperes cég tevékenysége szerencsejáték, fogadás. A Szerencsejáték Felügyelettől játékterem működtetésére akkor kap engedélyt, ha a játék-automaták elhelyezésére szolgáló ingatlan használatára vonatkozó bérleti szerződést csatol. Az alperes valamennyi szerződő felével a „bérleti szerződés”-nek nevezett okiratban rögzítette, hogy a bérbeadó tulajdonában álló ingatlanból néhány négyzetméter területet bérel és kizárólagos jogot nyer az ingatlanon pénznyerő automaták elhelyezésére. A bérbeadó vállalja a pénznyerő automaták működéséhez szükséges dokumentumok őrzését, az abban szereplő adatok hitelességének igazolását, továbbá azoknak az ellenőrzések során történő bemutatását, az üzemeléssel kapcsolatos hatósági előírások és a játékszabályok betartását és a teremfelügyelői tevékenység ellátását. A gépek üzemeltetéséhez személyzetet biztosít, az automaták bevételeit kezeli, azért kezességet vállal, és minden hónap végén az alperes felé elszámol. A bérlő szerencsejáték-szolgáltatásának igénybevételét elő kell segítenie, ilyen különösen a tájékoztatás, meggyőzés, a megfelelő mennyiségű váltópénz biztosítása, valamint a játék folyamatosságának lehetővé tétele. A terület bérletéért díj illeti meg, melynek mértéke a pénznyerő automaták által benntartott nettó összeg havi 100 000 Ft játékadóval csökkentett részének meghatározott százaléka.
A felperes által támadott szerződési kikötések a következők:
1. A bérlő az automatákat „gazdaságtalan működés”-re hivatkozva bármikor elszállíthatja.
2. Amennyiben a bérbeadó a szerződést a határidő előtt felmondja, vagy az abban foglalt feltételeket nem tartja be, bármely pontját megszegi, egy évnek megfelelő bérleti díjat köteles megfizetni, melynek összege - szerződések szerint változóan - legalább 500 000-2 000 000 Ft.
3. Amennyiben a felek az 5 évre szóló szerződést lejárat előtt 6 hónappal nem mondják fel írásban, az automatikusan újabb 5 évvel meghosszabbodik.
4. A bérbeadó hozzájárul, hogy amennyiben az egység üzemeltetője megváltozik, úgy e szerződés a megváltozott feltételekkel tovább él, átruházódik.
A Főügyészség felperes keresetében az alperes által alkalmazott általános szerződési feltételek 1-4. pont alatt felsorolt kikötéseit megtámadta és kérte, állapítsa meg a bíróság ezek érvénytelenségét. Álláspontja szerint az alperes által kötött szerződések tartalmuk alapján nem bérleti, hanem elsődlegesen megbízási jellegű jogviszony jegyeit hordozó atipikus jogügyletek. A bérbeadó a szerződések alapján gyakorlatilag a bérlő utasításainak megfelelően a rendelkezésre bocsátott automatákat üzemelteti. A 3. és 4. pontban megjelölt kikötés azért tisztességtelen, mert az nem áll összhangban az adott szerződéstípusra (megbízás) vonatkozó lényeges és kógens jogszabályi rendelkezésekkel, továbbá sérti a szerződéskötés szabadságával kapcsolatos alapvető polgári jogi elveket.
Az alperes a kereset elutasítását arra hivatkozással kérte, hogy a magyarországi szerencsejáték-piacon mintegy 1100 gazdasági társaság foglalkozik pénznyerő automaták üzemeltetésével, az országban mintegy 20 000 ilyen automata van, ebből ő csupán 60 automatát üzemeltet. Ezen a piacon az üzemeltetők szempontjából túlkínálat mutatkozik, a bérbeadók 5-6 ajánlat közül válogathatnak, kedvező alkupozíciójuk kihasználásával a lehető legkedvezőbb ajánlatot tevővel kötnek szerződést. Vitatta azt is, hogy általános szerződési feltételeket alkalmazna. Véleménye szerint az egyedi szerződések alapvetően bérleti jellegűek, így a bérbeadó személyében bekövetkező jogutódlás külön szerződési kikötés nélkül is fennáll. A gazdaságtalan üzemeltetés miatt történő elszállítás nem csak a saját, hanem a bérbeadó érdeke is, mivel a játékadót a bevétel mértékétől függetlenül meg kell fizetni. Utalt arra, a kialakult versenyben a versenytársak a piacra úgy igyekeznek betörni: ráveszik a kocsmárosokat az élő jogviszonyok megszüntetésére annak érdekében, hogy velük kössenek szerződést. Kérte annak értékelését is, hogy a játék-automaták, az engedélyek beszerzése, a gép bevezetése számára igen költségigényes, a befektetés megtérülése csak hosszabb időtartamú szerződések útján biztosítható. A kötbér kikötését azzal indokolta, hogy az automaták kikerülnek az ellenőrzése alól, miközben azok jogszerű üzemeltetéséért továbbra is őt terheli a felelősség. A kedvező alkupozícióban lévő kocsmárosok a kötbér mértékét elfogadják, nyilván azért, mert egészében kedvezőbb szerződési feltételeket kínál.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes által pénznyerő automaták üzemeltetésére kötött szerződéseknek azok a rendelkezései, melyek szerint a bérlő az automatákat gazdaságtalan üzemeltetésre hivatkozva bármikor elszállíthatja, továbbá a lejárat előtt 6 hónappal közölt felmondás hiányában a szerződés automatikusan újabb 5 évvel meghosszabbodik, érvénytelenek. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította és feljogosította a felperest arra, hogy a fenti kikötések érvénytelenségének megállapítását az alperes költségén országos napilapban nyilvánosságra hozza.
Megállapította, hogy az alperes általános szerződési feltételeket alkalmazott a bérleti szerződések megkötése során, a kocsmárosoknak mindössze annyi választási lehetőségük volt, hogy az alperes által meghatározott feltételekkel szerződést kötnek, vagy sem. A megállapodás elnevezésétől függetlenül olyan atipikus szerződés, mely egyrészt a helyiségbérlet, másrészt a megbízási szerződés jellegzetességeit hordozza, de fellelhetők benne a polgári jogi társaság szabályainak elemei is. A szerződéskötéskor fennálló körülmények közül kiemelte, hogy az alperes piaci részesedése mindössze 3 ezrelék, nincs gazdasági erőfölényben az érintett piacon. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a vele szerződő kocsmárosok több üzemeltető közül választhatnak. A szerződésben a jellemző szolgáltatás az automaták napi üzemeltetése, a játék előmozdítása és a bevétel kezelése. A helyiség meghatározott részének bérbeadása ehhez szükségképpen társuló „eszköz-megállapodás”, lényegileg a kocsmáros hozzájárulása az üzemeltetés feltételeihez. Miután a terület a kocsmáros birtokából nem kerül ki, még ez a néhány négyzetméternyi rész sem minősül a bérlet tárgyának, hanem közös cél érdekében folytatott együttműködés keretében, mint vagyoni eszközt bocsátja rendelkezésre [1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 568. § (1) bekezdés].
A bérbeadó jogutódja olyan ingatlan birtoklására szerez jogot, amelyben meghatározott tevékenység folyik, birtoklása és használata korlátozott. A tevékenység folytatására nem kötelezhető, ám a szerződésben kikötött következményekkel számolhat. A jogutódot is érintő e kikötés nem tisztességtelen, ezzel ellentétes álláspont arra vezethetne, hogy a kötelemtől a kocsmáros oly módon is szabadulhatna, ha az ingatlant saját érdekeltségi körébe tartozó gazdasági társaságra ruházza át, folytatva ott a tevékenységet. Nem találta tisztességtelennek a bíróság a bérbeadó felmondási jogának korlátozását, mivel a jogban nem példa nélkül álló, hogy a határozott időre szóló jogviszonyok lejárat előtti felmondása esetén a felmondási jogát gyakorló fél a kötelemből csak valamely meghatározott ellenszolgáltatás teljesítése árán szabadulhat [pl. 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 88. § (2) bekezdés]. Álláspontja szerint a Ptk. 483. § (4) bekezdése nem zárja ki, hanem éppen lehetővé teszi a felmondás jogának korlátozását, hiszen a folyamatos jogviszony lehet egyaránt határozott vagy határozatlan időtartamú, a lényeg az, hogy a szerződés teljesítése nem egyszeri cselekménnyel megy végbe. A kötbér kikötése azért nem sérti a bérbeadók érdekeit, mert egy esetleges perben a bíróság mérsékelheti a kötbér mértékét, értékelve ennek során a szerződésszegés súlyát, jellegét, valamennyi releváns körülményt. Tisztességtelen, mert indokolatlan egyoldalú előnyt biztosít az a kikötés, mely szerint az alperes a gépeket gazdaságtalan működésre hivatkozva bármikor elszállíthatja. A gazdaságtalanság kifejezett szerződésbeli meghatározás nélkül nem értelmezhető egységesen, a bérbeadónak a döntésre semmilyen ráhatása nem lehet, az alperes közlését nem is ellenőrizheti. Miután a megszűnés idejét és módját előre nem láthatja, ezzel a szerződés tartama számára kiszámíthatatlanná válik.
Indokolatlan egyoldalú előnyt jelent az alperes javára az a kikötés is, hogy a szerződés automatikusan meghosszabbodik, ha azt a határozott idő lejárta előtt 6 hónapon belül nem mondják fel. Az ügyvezető tanúvallomása szerint a gépeket a gyártástól számított 5 év elteltével ki kell vonni a forgalomból. A szerződés 5 évre szól, annak meghosszabbítása sérti a bérbeadó szerződéses szabadságát, mert lehetővé válik, hogy az alperes újabb 5 évre esetleg egy régebbi vagy más típusú gépet helyezzen ki üzemeltetésre.
Az elsőfokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezéssel élt. A felperes az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, s a további két támadott szerződési kikötés érvénytelenségének megállapítását kérte, míg az alperes az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy a megtámadott alábbi kikötések is érvénytelenek az alperessel szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal:
- Amennyiben az egység üzemeltetője megváltozik, úgy a szerződés a megváltozott feltételekkel tovább él, átruházódik.
- Amennyiben a bérbeadó a szerződést a határidő előtt felmondja, vagy az abban foglalt feltételeket nem tartja be, bármely pontját megszegi, a bérlő részére egy évnek megfelelő bérleti díjat köteles megfizetni.
Megállapította, hogy az alperes részben eleve blanketta-szerződéseket használt, melyeken csak az üresen hagyott helyeket, részletet kellett kitölteni szerződéskötéskor, nem adva lehetőséget a többi kikötés módosítására, részben pedig az egyedi szerződési feltételeket a blanketta alapján állította össze, és ha a számára lényeges feltételeket a másik fél nem fogadta el, akkor elmaradt a szerződéskötés. Megerősítette: a potenciális partnerek lehetősége csak arra korlátozódott, hogy vagy elfogadják az alperes által kínált szerződési feltételeket, vagy nem kötnek vele szerződést. Idézte a Ptk. 209/B. § (1) bekezdését, melynek értelmében tisztességtelen az általános szerződési feltétel, ha a jóhiszeműség követelményének megsértésével a feleknek a szerződésből eredő jogosultságait és kötelezettségeit egyoldalúan és indokolatlanul az egyik fél hátrányára állapítja meg. A szerződésekben a jogok és kötelezettségek meghatározása során a felek mellérendeltsége és egyenjogúsága elvének kell érvényesülnie. Annak megállapításához, hogy valamely feltétel visszaélésszerűnek minősül, túlzottan és ésszerűtlenül, vagyis indokolatlanul hátrányos a másik félre és ezáltal sérti a jóhiszeműség követelményét, nem pusztán az adott konkrét támadott kikötés értékelése, hanem a szerződés teljes feltétel-rendszerének vizsgálata szükséges. A szerződéseket tartalmuk szerint vizsgálva, arra a következtetésre jutott: leszámítva azt a néhány négyzetméter nagyságú területet, amit valóban bérel az alperes (és fikcióként „játékterem”-ként hasznosít), a szerződés használati kötelmen túlmutató további lényegadó rendelkezései már mind a megbízás körébe esnek. Az alperes a játékgép önálló felelősség melletti üzemeltetésével bízza meg a bérbeadót, az árbevételt hozó tevékenység végzését teljes egészében a másik félre bízza [Ptk. 474. § (1) bekezdése]. Annak nincs akadálya, hogy az alperes a saját tevékenységi köre szerinti feladatok ellátásával mást bízzon meg. Ilyen esetben azonban, ha dominánsan megbízási elemeket tartalmazó szerződéses konstrukciót alkalmaz, a megbízásra vonatkozó törvényi szabályokat kell betartania. A megbízási jogviszony jellegéből adódóan, mely fő szempontként a megbízó céljainak, érdekeinek elsődlegességét és fokozott jogi védelmét hangsúlyozza, a törvény feljogosítja a megbízót arra, hogy a szerződést bármikor, bármilyen okból azonnali hatállyal felmondja [Ptk. 483. § (1) bekezdése]. A Ptk. 483. § (2) bekezdése szerint ugyanakkor a megbízott is bármikor felmondhatja a szerződést, a törvény csak azt írja elő korlátként, hogy a felmondási időnek elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a megbízó gondoskodjon az ügy intézéséről. Megállapította, hogy a felperes által támadott kikötések mind a szerződés megszűnésével állnak kapcsolatban. Az 1. pontban szereplő kikötés önmagában jogszabályszerű, mert az megfelel a Ptk. rendelkezésének. A Ptk. 483. § (2) bekezdés szabályának érvényre jutását azonban az alperes indokolatlanul és irreálisan hosszú ideig korlátozza. A rendes és rendkívüli (szerződéskötésen alapuló) felmondás körében a munkajogi szabályok alkalmazása indokolatlan. A Ptk. 483. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a felmondás joga korlátozásának kizárása semmis; folyamatos megbízási jogviszonynál azonban a felek a felmondás jogának korlátozásában megállapodhatnak. A tartós, folyamatos megbízás esetén abból a tényből, hogy a felek a szerződést határozott időre kötötték, az a vélelem adódik, hogy az indokolás nélküli, ún. rendes felmondás jogát ezzel mindkét félre kiterjedően korlátozták. A perbeli esetben az alperes bármikor felmondhatja a szerződést, míg a másik fél felmondási jogát korlátozzák. A rendes felmondás jogával élhet ugyan a megbízott, ennek fejében azonban jelentős összegű bánatpénzt kell fizetnie [Ptk. 320. § (1) bekezdése]. A felmondás jogát a felek csupán korlátozták, ezért a rendes felmondás gyakorlása felróhatóságot feltételező szerződésszegést nem valósít meg, ezért a megbízottat kötbérfelelősség nem terheli. Az a kikötés, mely szerint az alperes bármikor felmondhatja a szerződést, a megbízott pedig ugyanezt csak jelentős összegű bánatpénz fizetése ellenében teheti meg, a Ptk. megbízásra vonatkozó szabályait tekintve a megbízottal szemben egyoldalúan, indokolatlanul lényegesen kedvezőbb helyzetbe hozza az alperest. Utalt arra, hogy a Magyar Szerencsejáték Szövetség által készített szerződés mintában mindkét felet érintő módon szerepel a rendes felmondás korlátozása, ugyanígy a felmondáshoz kapcsolódó bánatpénz fizetési kötelezettség is.
Az általános szerződési feltételekben kikötött kötbérfelelősség önmagában jogszerű rendelkezés lehet, az alperes által alkalmazott általános szerződési feltételek ismeretében azonban ez a feltétel is tisztességtelen, figyelemmel arra, hogy a szerződésből eredő kötelezettségeket egyoldalúan és indokolatlanul a megbízott hátrányára állapították meg. A szerződést a felek 5 éves határozott időtartamra kötik, a megbízott meghatározott típusú, teljesen új, egyedi pénznyerő automata üzemeltetésére vállal kötelezettséget. A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 26. § (9) bekezdése értelmében a pénznyerő automata a gyártásának időpontjától számított 5 éven túl teljes egészében a hulladékgazdálkodásról szóló külön jogszabály szerinti hulladéknak minősül. Emiatt az adott pénznyerő automata további üzemeltetésére a felek nem köthetnek újabb 5 évre szóló szerződést, szükségképpen új szerződés kötése indokolt, melyre figyelemmel a szerződés meghosszabbodására vonatkozó kikötés is tisztességtelen.
Helyesnek fogadta el a másodfokú bíróság a felperesnek azt a jogi érvelését, hogy a megbízás alapvetően gondossági kötelem, személyes, személyhez kötött kötelezettség-vállalás, bizalmi viszonyt létesít, melytől idegen a jogutódlás fogalma. A megbízott személyében bekövetkező változásra, a szerződés hatályának változatlan fenntartására vonatkozó kikötés nem felel meg a megbízási szerződésre vonatkozó Ptk.-beli szabályoknak, nem fér össze a kikötött szolgáltatás természetével, ezért ez is tisztességtelen.
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 253. § (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta és megállapította, hogy a megtámadott további két kikötés is az alperessel szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal érvénytelen.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Ptk. 209/B. § (1), (2), (3) és (6) bekezdéseit, 246. §-át, 320. §-át, valamint a 483. § (1) és (4) bekezdéseiben foglaltakat. Kérte ezért a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és helyette a keresetet teljes egészében elutasító határozat hozatalát, valamint felperesnek az eljárási költségekben történő marasztalását.
Felülvizsgálati kérelme indokaként kifejtette azt az álláspontját, hogy a szerződések lényegi, meghatározó eleme - a jogerős ítéletben elfoglalt állásponttal ellentétben - a helyiségbérlet.
Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság nem vette figyelembe a szerződéskötéskor fennálló körülményeket és az adott szerződési viszony speciális jellegét, a szerződési feltételek egymással való kapcsolatát, valamint a piaci körülményeket és a bérbeadó oldaláról az eddigi perek alapján tapasztalható magatartást. Továbbá azt is figyelmen kívül hagyta, hogy a szigorúbb szerződési feltételek alkalmazását a bérbeadók számára a kedvezőbb juttatások kellően ellentételezik, így az aránytalanságot a szerződés más feltételei hozzák egyensúlyba. Álláspontja szerint, amennyiben a másodfokú bíróság a Ptk. 209/B. § (1) és (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően nemcsak a vitatott feltételeket vizsgálja, hanem azok okát, indokoltságát és ellentételezését is, figyelembe véve emellett a piaci viszonyokat, a költségek és kockázat mértékét és felek közötti megoszlását, valamint a szerződési feltételeket nem külön-külön, hanem összességükben, minden körülmény figyelembevételével vizsgálja, úgy nem kerülhetett volna sor a keresetnek helyt adó határozat hozatalára. Az egyes szerződési feltételek körében az automaták gazdaságtalan üzemeltetés esetén történő elszállítása vonatkozásában kifejtette: a jelentős mértékű befektetés megtérülése csak a szerződési kapcsolat hosszú távú fenntartásával biztosítható, ami indokát adja a szerződés határozott időtartamra történő megkötésének. A költségek és kockázat viselésének egyoldalúsága indokolja a bérbeadó felmondási jogának korlátozását, illetve a szerződés felmondásának szankcionálását, másik oldalról ugyanez teszi szükségessé, indokolttá a bérlő felmondási lehetőségének biztosítását. Nem vitatta, hogy a gazdaságtalan üzemeltetés fogalma a szerződésben nincs rögzítve, ennek elmaradása azonban nem teszi szükségszerűen érvénytelenné a kikötést. A gazdaságtalan üzemeltetés fogalmi meghatározásának elmaradása egyébként tényleges hátrányt nem okozhat a bérbeadónak, mert a bérlő általi felmondás esetén könnyen talál más szerződő felet, aki folytatja az automata üzemeltetését.
Álláspontja szerint a Ptk. 320. § (2) bekezdése által lehetővé tett bánatpénz kikötése a szerződés egyoldalú felmondása esetére bérlői elállás kapcsán a bérbeadó károsodását nem eredményezi, míg a bérbeadói elállás meghiúsítja a bérlő milliós nagyságrendű beruházásának a megtérülését. Miután a felek nem kizárólag a szerződés felmondása esetére kötötték ki a kártérítési kötelezettséget, így az nem lehet tisztán bánatpénz jellegű, hanem kötbér jellegű. A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az alperes által hivatkozott BH1998. 139. számú eseti döntésében foglaltakat.
Tévesnek találta a másodfokú bíróság ítéletének azt az érvelését is, hogy amiatt lenne tisztességtelen a szerződés meghosszabbodására vonatkozó kikötés, mert az automata a gyártást követő 5 év elteltével hulladéknak minősül. Amennyiben ez a tényleges helyzetnek megfelelne, akkor a feltétel tisztességtelensége helyett annak lehetetlensége lenne megállapítható. Hivatkozott arra, hogy az esetek többségében a forgalom megtartása érdekében az alperes a gépeket 4-5 havonta megcseréli az egyes vendéglátóipari egységekben, így az 5 éves időszak alatt akár 10-15 különböző fajtájú automata is üzemelhetett adott helyen. Álláspontja szerint jogszabálysértő a jogutódlással kapcsolatos ítéleti megállapítás is. Bérleti szerződés esetén a bérbeadói jogutódlás jogszabályon alapul, így az alperes álláspontja szerint a Ptk. 209/B. § (6) bekezdésére figyelemmel ez esetben sincs lehetőség a szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítására. Az érvénytelenség legfeljebb a szerződés megbízási elemeivel kapcsolatban lenne megállapítható, a bérleti elem vonatkozásában nem.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, mert a felek tárgyalás tartását nem kérték és a Legfelsőbb Bíróság sem tartotta a tárgyaláson való elbírálást szükségesnek.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat.
A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az általános szerződési feltételek olyan atipikus szerződést határoznak meg, amelynek domináns eleme játék-automaták üzemeltetése, abban tehát a megbízási elemek a döntő súlyúak. A szerződés bérleti eleme másodlagos, annak célja az elhelyezett játékautomata működtetési lehetőségének megteremtése. Az alperes által a bérbeadóknak fizetett ellenérték sem a bérlethez, hanem az automaták üzemeltetéséhez kötődik. Az ellenérték a bérelt dologgal, annak jellemzőjével semmiféle kapcsolatban nincs, nem igazodik a helyiségbérlet terjedelméhez, vagy a helyiség értékéhez. Azt az automaták üzemeltetéséből származó, százalékos kulccsal meghatározott bevétel-hányadként jelölik meg az általános szerződési feltételek. A felek jogait és kötelezettségeit is a játékautomata üzemeltetésével kapcsolatos szokásos tevékenységekben jelöli meg. Nevezetesen, hogy a bérbeadó miként köteles az automatát elhelyezni, személyzettel ellátni, optimálisan üzemeltetni, dokumentációját őrizni. Mindezekből az következik, hogy a felülvizsgálati kérelemben foglalt állítással szemben az alperes nem helyiséget bérel, hanem valójában játék-automatát ad át üzemeltetésre az általános szerződési feltételekben bérbeadóként megjelölt kocsmárosoknak.
Alaptalan az alperesnek az az állítása, hogy a kockázatot és költséget kizárólag a bérlő viselné, mert az általa felsorolt költségelemek annak a gazdasági tevékenységnek a szükségszerű költségei, hogy az alperes játék-automatákat vásárolt, abból a célból, hogy azokat harmadik személynél üzemeltetés végett elhelyezze. Az üzemeltetéssel kapcsolatban felhasznált elektromos energia és a személyzet költsége a bérbeadót terheli, a játékadót levonják az automata benntartott bevételéből, ezt követően osztják meg a bevételt. Így a működtetési költségek, valamint részben a játékadó a bérbeadót terhelik.
Az alperes megalapozatlanul hivatkozik arra is, hogy a szigorúbb szerződési feltételeket a szerződés más kikötései kellően kompenzálják. Magasabb bérleti díjra hivatkozása nem értelmezhető, hiszen az az üzemeltetés bevételétől függ.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint jogszabálysértés nélkül jutott a másodfokú bíróság arra a jogi következtetésre, hogy az érvénytelennek nyilvánított szerződési kikötések a feleknek a szerződésből eredő jogosultságait és kötelezettségeit egyoldalúan és indokolatlanul az egyik fél hátrányára állapítják meg, ezért tisztességtelenek.
Az alperes az általános szerződési feltételek szerinti tartalommal határozott időre szóló szerződést köt a kocsmárosokkal, mint bérbeadókkal, amely alapján náluk játék-automatát helyez el. Az automaták engedélyeztetésével és elhelyezésével kapcsolatos költségek az alperest terhelik, majd az automatákat a bérbeadók üzemeltetik. Biztosítják az üzemeltetéshez szükséges személyzetet, a váltópénzt és az elektromos energiát, beszedik a bevételeket, és azzal az alperes felé elszámolnak. A szerződés alapján az alperes és a bérbeadó a játék-automaták bevételein osztoznak, egyéb ellenértéket egymásnak nem fizetnek. A szerződés megkötésével a felek célja egyértelműen az, hogy az alperes tulajdonában álló játék-automata üzemeltetésével bevételt érjenek el és azt meghatározott arányban egymás között megosszák. Ehhez képest az általános szerződési feltételek a felek jogait és kötelezettségeit aszimmetrikusan határozzák meg egy olyan jogviszonyban, amelyben a felek tevékenysége közös célra irányul, és amely cél megvalósítása során a felek szükségképpen egymásra utaltak. Az aszimmetria kizárólag az alperes érdekeit szolgálja, míg a bérbeadók indokolatlanul hátrányos helyzetbe kerülnek. Az alperes a szerződés időtartama alatt jogosult arra, hogy szerződésen kívül, a bérbeadó által előre nem ismert szempontok alapján, egyoldalúan meghatározza azt a bevételszintet, amely alatt az üzemeltetést gazdaságtalannak tekinti. Ez esetben a szerződést egyoldalúan felbonthatja, míg ezzel szemben a bérbeadó a szerződés felbontására figyelemmel az alperessel szemben semmiféle igényt nem támaszthat. Amennyiben a határozott időre kötött szerződést a bérbeadó a szerződés lejártát megelőző 6 hónapos perióduson kívüli időszakban felmondja, vagy bármilyen egyéb szerződésszegést követ el, legalább egyévi bérleti díjat köteles az alperesnek megfizetni. Amennyiben pedig a szerződés időtartama alatt az üzlethelyiség üzemeltetője megváltozik, a szerződésben automatikus alanyváltás következik be és a jogutód a bérbeadó helyébe lép. A jogviszony megszüntetésére ez esetben is kizárólag a szerződés lejártát megelőző 6 hónapos periódusban van lehetőség. Mindezekből megállapíthatóan az általános szerződési feltételek az alperes számára a bevétel hosszabb távon történő megszerzésének olyan stabilitását biztosítják, mintha az alperes határozott időre szóló, a szerződés időtartama alatt meg nem szüntethető szerződést kötött volna. Ezzel egyidejűleg az alperes számára a szerződés egyoldalú jognyilatkozattal történő megszüntetésének ugyanazt a lehetőségét biztosítja, mintha határozatlan időre szóló, azonnali felmondással megszüntethető szerződést kötött volna a bérbeadókkal. Mindezek folytán a bérbeadók bizonytalan, kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az alperes egyoldalú akarat-elhatározásával, a szerződést egyoldalúan értelmezve, kizárólag a saját, előre nem közölt nem is rögzített döntési szempontjai alapján szállíthatja el a játék-automatákat, és szüntetheti meg a határozott időre létrehozott jogviszonyt. Ezzel szemben a bérbeadó a jogviszonyt még abban az esetben sem szüntetheti meg, ha a tevékenység számára az alperes magatartásának eredményeként válik gazdaságtalanná. (Pl. azáltal, hogy az alperes a településen más helyiségekben további automatákat helyez el.)
Helytálló a jogerős ítéletnek az a megállapítása is, hogy az általános szerződési feltételekben a bérbeadó terhére megállapított fizetési kötelezettség független attól, hogy a bérbeadó felelős-e azért az okért, amely miatt nem szerződésszerűen teljesít. Az általános szerződési feltételek e kikötése ezért nem kötbérfizetési kötelezettséget, hanem egy atipikus szerződést biztosító mellékkötelezettséget határoz meg. Az atipikus, a Ptk.-ban nem szabályozott mellékkötelezettséget megállapító szerződési kikötés semmis.
A másodfokú ítélet az alperes állításával ellentétben nem kizárólag a szerencsejátékról szóló 1991. évi XXXIV. törvény 26. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel tekintette tisztességtelennek az általános szerződési feltételeknek azt a kikötését, amely szerint a szerződés automatikusan meghosszabbodik, amennyiben azt a szerződés lejártát megelőző 6 hónapon belül nem mondják fel. A bíróság e döntése azon alapul, hogy a szerződési kikötés ésszerűtlenül, a szerződés rendeltetésével össze nem egyeztethető módon a szerződés lejártát megelőző 6 hónapos időszakra korlátozta a megbízottnak azt a jogát, hogy a szerződést felmondja. Helytálló a jogerős ítéletnek az a megállapítása is, hogy a megbízás személyes jellegével összeegyeztethetetlen az általános szerződési feltételeknek az a rendelkezése, amely szerint abban az esetben, ha a helyiség üzemeltetője megváltozik, a szerződés a megváltozott feltételekkel tovább él, átruházódik, illetve a bérlőnek elővásárlási, előbérleti jogot biztosít.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat. A másodfokú bíróság az ítéletben felhívott jogszabályokat helyesen értelmezve helytállóan jutott arra a jogi következtetésre, hogy az ítéletben megjelölt általános szerződési feltételek jogszabály sértőek. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. XI. 30.366/2006.)