K-H-KJ-2016-101. bírósági határozat
a Kúria határozata közigazgatási ügyben
Kúria Kfv.II.37.507/2015/3.
A Kúria a felperesnek a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság alperes ellen fogyasztóvédelmi bírság tárgyú határozat felülvizsgálata iránt indított perben az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. március 2. napján meghozott 9.K.27.299/2014/7. számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 8. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
ítéletet:
A Kúria az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.K.27.299/2014/7. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
Indokolás
Egy, a perben nem álló magánszemély 2014. május 22-én a felperes gy-i üzletében egy 11.990 forintos feltöltőkártyás mobiltelefont kedvezményes áron vásárolt meg. Mivel a készülék nem töltött, még a vásárlás napján visszavitte az üzletbe, ahol a kicserélést vállalták, de mivel a jegyzőkönyv kinyomtatása hosszabb időt vett igénybe, a vevő a készüléket otthagyta és később ment vissza az üzletbe a jegyzőkönyvet aláírni. Ekkorra a telefont már nem vállalták kicserélni, annak sérülésére való hivatkozással, csak javításra vették volna át.
A fogyasztó még aznap panasszal élt. A 2014. május 27-én érkezett panasza alapján a Heves Megyei Kormányhivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelősége a 2014. július 10-én kelt HEO/001/00883-0002/2014. számú határozatával a felperest 300.000 forint fogyasztóvédelmi bírsággal sújtotta és kötelezte, hogy a köztelező jótállás alá eső termék meghibásodása miatt a vásárlástól számított három munkanapon belüli a fogyasztó által bejelentett csereigénynek tegyen eleget. Megállapította, hogy a felperes a fogyasztó minőségi kifogásának intézésénél nem tartotta be az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 7. §-ában foglaltakat. Kifejtette, hogy a felperes a csereigény jogosságát nem vizsgálhatja.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2014. szeptember 18-án meghozott HAJ-2762-3/2014. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be, amelyben vitatta a csereigény fennállását. Állította, hogy a csereigény csak hibás teljesítés esetén áll fenn. Hibás teljesítés nem történt, külsérelmi nyom nélküli, beaktivált készüléket adott át az üzletben. A hibát a panaszos okozta, ezért nincs csereigényre mód.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az R. 7. §-ára hivatkozással kifejtette, hogy a hiba okát a felperes nem vizsgálhatja, a kicserélés előtti vizsgálatra nincs lehetőség, a csereigény nem köthető ilyen vizsgálathoz. A felperes a fogyasztási cikket azonnal köteles kicserélni, amennyiben a hiba a rendeltetésszerű használatot, működést akadályozza. A felperes alaptalanul hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) kellékszavatossági és jótállási szabályaira, mert az R. kógens szabálya kötelezővé teszi a termék cseréjét, eltérve a Ptk. általános szabályaitól. A felperes a termék hibájának eredetét csak a cserét követően jogosult vizsgálni és amennyiben a hiba nem hibás teljesítés eredménye, a meghibásodás a vásárlást követően keletkezett okra vezethető vissza, illetve rendeltetésellenes használat eredménye, a polgári jog általános szabályai szerint érvényesítheti kártérítési igényét a fogyasztóval szemben. Az alperes a szükséges körben a tényállást tisztázta, határozatából a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak, ezért eljárási jogsértés nem áll fenn.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a keresetnek helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 2. § (3) bekezdését, 3. § (2) bekezdés b)pontját, 6. § (1) bekezdését, 50. § (1) és (6) bekezdését, 72. § (1) bekezdés e/eb) és e/ec) pontjait, aPtk. 6:157. § (1) bekezdését, 6:158. §-át, 6:159. § (1) bekezdését, (2) bekezdés a) pontját, 6:171. §-át, az R. 7. §-át, az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/B. §-át. Vitatta, hogy a három munkanapon belül érvényesített csereigény esetén a hibás teljesítést nem kell vizsgálni. Állította, hogy kellékszavatossági igény érvényesítése hibás teljesítés esetén lehetséges. Nem volt hibás teljesítés, ezért csereigény nem volt érvényesíthető. A három munkanapon belüli csereigények előzetes vizsgálat nélküli teljesítése téves jogértelmezés eredménye. Véleménye szerint az alperes a mérlegelés körülményeit ellentmondóan állapította meg, nem vett figyelembe valamennyi, figyelembe vehető körülményt. A kiszabott bírság eltúlzott, a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 47. § (1) bekezdésében,(4) és (7) bekezdéseiben foglaltakat megsértve került kiszabásra, a fokozatosság-arányosság követelményét figyelmen kívül hagyva. Ezeket a jogsértéseket a bíróság sem korrigálta.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az R. 7. §-a kógens rendelkezésként írja elő, hogy ha a fogyasztó a fogyasztási cikk meghibásodása miatt a vásárlástól (üzembe helyezéstől) számított három munkanapon belül érvényesíti a csereigényét, a felperes nem hivatkozhat a Ptk. 6:159. § (2) bekezdés a) pontjaértelmében aránytalan többletköltségre, hanem köteles a fogyasztási cikket kicserélni, feltéve, hogy a meghibásodás a rendeltetésszerű használatot akadályozza.
Az R. 7. §-a kivételes, a kellékszavatossági általános szabályoktól eltérő szabályt tartalmaz arra az esetre, ha a fogyasztó a vásárlástól számított három munkanapon belül érvényesíti csereigényét olyan hiba miatt, amely a rendeltetésszerű használatot akadályozza. A felperes nem választhatja az áru kijavítását, hanem köteles a hibás árut előzetes vizsgálat nélkül azonnal kicserélni.
A bíróság ezért az R. 7. §-ában foglaltak megsértését helytállóan állapította meg, ahogy a tényállás tisztázottságát és a kiszabott bírság jogszerűségét is. A mérlegelés szempontjai a határozatból megállapíthatóak, értékelésükre helytállóan került sor, olyan körülmény nem volt, amelynek vizsgálatát az alperes elmulasztotta vagy tévesen értékelte volna. A tájékoztatáshoz fűződő jog, a jogérvényesítéshez fűződő érdek sérelme, a félrevezető információ adása bekövetkezett, a felperes jogsértő magatartása megfelelően került értékelésre. Olyan körülmény, amelyre adat nem állt rendelkezésre, értékelésre sem kerülhetett, de az alperesnek e körben további vizsgálódást sem kellett folytatnia. A felperes a vizsgálat hiányát kifogásolta, de nem tárta fel, hogy a vizsgálat esetleges lefolytatása milyen, a felperesre kiható eredménnyel járhatott volna és a bírság kiszabására milyen kihatással lett volna. Ennek hiányában kifogása értékelhetetlen, értelmezhetetlen. Az áru értéke a bírság kiszabására nem hat ki, az áru értékétől függetlenül a felperesnek a jogszabályi rendelkezések betartásával kell eljárnia, jogkövető magatartást kell tanúsítania. Ilyen magatartás hiányában az elkövetett jogsértésre tekintettel a bírság kiszabható volt, a fokozatosság, arányosság követelménye megsértésre nem került, az alperes betartotta az Fgytv. 47. § (1) bekezdésében, (4) és (7) bekezdéseiben foglaltakat. Mindebből következően a felperes által hivatkozott eljárási szabályok betartásra kerültek, az elsőfokú bíróság megalapozott és törvényes ítéletet hozott.
Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban költsége nem merült fel, ezért a perköltség viseléséről a Pp. 78. § (2) bekezdése alapján rendelkezni nem kellett.
A felperest terhelő felülvizsgálati eljárási illeték összege az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. § (3) bekezdés d) pontja és 50. § (1) bekezdése alapján hetvenezer forint, amelyet aPp. 78. § (1) bekezdése és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján köteles az államnak megfizetni.
Budapest, 2016. február 3.