Full text

KGD2015. 98.

Megtévesztő kereskedelmi gyakorlatnak minősül, ha a kereskedő az akciós áron hirdetett árut teljes áron értékesíti. Ebben az esetben a kereskedő szakmai gondosságát nem kell vizsgálni. [2008. évi XLVII. tv. 3. § (2) bek., 6. § (1) bek.]

Az irányadó tényállás szerint az alperes első fokú hatósága 2009. december 14-én próbavásárlással egybekötött ellenőrzést végzett a felperes üzletében. Az üzletben a következő felirat volt látható: „Akció!” „Balaton Mikulás zsák 793 forint helyett 397 forint/csomag”. A hatóság ellenőrei vásároltak Balaton Mikulás zsákot, azonban az nem az akciós áron került értékesítésre, hanem az eredeti árán.

Az első fokú hatóság a 2010. január 11-én kelt határozatával a felperes terhére 500 000 Ft fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki, amelyet a felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2010. március 11-én kelt határozatával helybenhagyott.

A határozat indokolása szerint a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2005. május 11-i 2005/29/EK irányelve (a továbbiakban: Irányelv) átültetésével elfogadott, a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) 6. § (1) bekezdés c) pontja szerint megtévesztő az a kereskedelmi gyakorlat, amely a termék eladási áraként nem a kedvezményes eladási árat számolja fel, hanem a termék eredeti eladási árát, és az üzletben valótlan információt tesz közzé a termék árát illetően, amellyel azt sugallja a fogyasztók számára, hogy a termék akciós áron kerül értékesítésre. A felperes megtévesztésre alkalmas magatartást tanúsított az árura érvényes különleges árkedvezmény megléte vonatkozásában.

A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletével elutasított. Az ítélet indokolása szerint a felperes magatartása kimerítette az Fttv. 6. § (1) bekezdés c) pontja szerinti törvényi tényállást, mert a felperes nem a valós, ténylegesen fizetendő árat tüntette fel. A valótlan információt tartalmazó, az üzletben kihelyezett felirat alkalmas volt arra, hogy a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára késztesse, amelyet nem hozott volna meg, ha tudja, hogy a termék tényleges ára a kiírt árnak mintegy kétszerese. A megtévesztő kereskedelmi gyakorlat megvalósult, a próbavásárlás során bizonyítást nyert. A felperes valótlan információt közölt az áru árára vonatkozóan, nem a fogyasztó által ténylegesen fizetendő árról nyújtott tájékoztatást, így a bírságolására jogszerűen került sor.

A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős ítélet ellen, kérve az ítélet hatályon kívül helyezését és a bírság mellőzését. A felülvizsgálati kérelemben kifejtett álláspontja szerint az Irányelv a szabályozást három szinten valósítja meg, az első szinten a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen eljárás általános tilalmát mondja ki, a második szinten ezen belül a legjellemzőbb előfordulási eseteket szabályozza, a harmadik szinten az ún. feketelistás eseteket rögzíti, amelyek a körülmények mérlegelése nélkül tisztességtelennek minősülnek. A felperes szerint a jogalkalmazás során fordítva kell végigjárni a szabályozás három lépcsőjét, vizsgálni kell elsődlegesen azt, hogy az adott magatartás szerepel-e feketelistában, ha nem szerepel, akkor vizsgálandó, hogy a magatartás megtévesztő vagy agresszív kereskedelmi gyakorlatnak minősül-e, és ha egyikbe sem sorolható, akkor kell vizsgálni, hogy tilalomba ütköző volt-e a vizsgált magatartás, vétkességi felelősség megállapítható-e.

A megtévesztő kereskedelmi gyakorlat lehet tevőleges vagy mulasztásos. Tevőleges megtévesztés során vizsgálni kell, hogy a taxatív jelleggel felsorolt tájékoztatási elemek a kereskedelmi gyakorlat keretében feltüntetésre kerültek-e, azok valótlanok vagy megtévesztésre alkalmasak-e és az által a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára késztették vagy késztethették, amelyeket egyébként nem hozott volna meg. A felperes álláspontja szerint az Fttv. csak a feketelista esetén szabályoz objektív felelősséget, míg a második és a harmadik vizsgálódási szint alapja a vétkességi felelősség. A perbeli esetben nem vizsgálták, hogy a megtévesztő kereskedelmi gyakorlat kinek a hibájából következett be, ki a felelős. Állította, hogy a munkavállaló hibájából nem került rá az akciós vonalkód a próbavásárlással érintett termékre. A munkavállaló vétkes, szabálytalan magatartása nem került vizsgálatra. Munkáltatóként minden feltételt biztosított a dolgozó részére a szabályszerű munkavégzéshez. Ilyen dolgozói mulasztás esetén a felperes felelősségre nem vonható. Teljes körű vizsgálat során vizsgálni kellett volna a szakmai gondosság követelményét is az Fttv. 3. § (2) bekezdés a)pontja szerint, de ez elmaradt, ezért az ítélet jogszabálysértő.

A felülvizsgálati eljárásban felmerült jogkérdésre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást az Európai Unió Bíróságánál C-435/11. számon folyamatban levő előzetes döntéshozatali kérelem tárgyában indult eljárás befejezéséig felfüggesztette a Kfv.VI.37.151/2011/5. számú végzésével.

A Kúria a C-435/11. számú ügyben 2013. szeptember 19-én meghozott ítéletre tekintettel az eljárást folytatta.

A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. § (1) bekezdésealapján tárgyaláson kívül bírálta el.

A felülvizsgálati kérelem alaptalan.

A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 272. § (2) bekezdése és 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban megjelölt jogszabálysértés körében vizsgálta felül.

Az Irányelv 5. cikk (2) bekezdése szerint a kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen, amennyiben
a) ellentétes a szakmai gondosság követelményeivel és
b) a termékkel kapcsolatban jelentősen torzítja vagy torzíthatja azon átlagfogyasztó gazdasági magatartását, akihez eljut, vagy aki címzettje, illetve - amennyiben a kereskedelmi gyakorlat egy bizonyos fogyasztói csoportra irányul - a csoport átlagtagjának a gazdasági magatartását.

Az Irányelv 6. cikk (1) bekezdése szerint megtévesztőnek minősül a kereskedelmi gyakorlat, amennyiben hamis információt tartalmaz és ezáltal valótlan, vagy bármilyen módon - ideértve a megjelenítés valamennyi körülményét - félrevezeti vagy félrevezetheti az átlagfogyasztót, még akkor is, ha az információ az alábbi elemek közül egy vagy több tekintetében tényszerűen helytálló, és feltéve bármelyik esetben, hogy ténylegesen vagy valószínűsíthetően arra készteti a fogyasztót, hogy olyan ügyleti döntést hozzon, amelyet egyébként nem hozott volna meg:
d) az ár vagy az ár kiszámításának módja vagy különleges árkedvezmény megléte.

Az Irányelv átültetésével elfogadott Fttv. 3. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy tilos a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat. A (2) bekezdés szerint tisztességtelen az a kereskedelmi gyakorlat,
a) amelynek alkalmazása során a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója nem a részéről elvárható szintű szakismerettel, illetve nem a jóhiszeműség és tisztesség alapelvének megfelelően elvárható gondossággal jár el (a továbbiakban: szakmai gondosság követelménye) és
b) amely érzékelhetően rontja azon fogyasztó lehetőségét az áruval kapcsolatos, a szükséges információk birtokában meghozott tájékozott döntésre, akivel kapcsolatban alkalmazzák, illetve akihez eljut, vagy aki a címzettje, és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg (a továbbiakban a fogyasztói magatartás torzítása), vagy erre alkalmas.

Az Fttv. 6. § (1) bekezdés c) pontja értelmében megtévesztő az a kereskedelmi gyakorlat, amely valótlan információt tartalmaz, vagy valós tényt - figyelemmel megfelelésének valamennyi körülményére - olyan módon jelenít meg, hogy megtévesztő vagy alkalmas arra, hogy megtévessze a fogyasztót, az alábbiak közül egy vagy több tényező tekintetében és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas: az áru ára, illetve díja, az ár, illetve díj megállapításának módja, különleges árkedvezmény vagy árelőny megléte.

Az Európai Unió Bírósága C-435/11. számú ítélete értelmében az Irányelv 6. cikk (1) bekezdésében meghatározott kritériumoknak megfelelő megtévesztő kereskedelmi gyakorlat tekintetében nem szükséges vizsgálni azt, hogy az az Irányelv 5. cikk (2) bekezdés a)pontja szerinti szakmai gondosság követelményével ellentétes-e.

Ezért a perbeli esetben az Fttv. 6. § (1) bekezdés c) pontja szerinti megtévesztő kereskedelmi gyakorlat folytatása esetén a kereskedő szakmai gondosságát nem kellett vizsgálni, nem volt jelentősége annak sem, hogy a kereskedő kellően gondosan járt-e el, továbbá kinek a hibájából nem került az akciós vonalkód az akciós árú termékre. A kereskedőnek az elkövetett jogsértésért felelnie kellett, nem mentesülhetett a jogkövetkezmény alól munkavállalói gondatlanságra hivatkozással.
A fent leírtakból következően az Fttv. 3. § (2) bekezdés a) pontját sem a jogerős ítélet, sem az alperes határozata nem sértette meg, a bíróság a felperes keresetét megalapozottan utasította el.
(Kúria Kfv.II.37.684/2013/2.)