European e-Justice Portal

Case Details
- National ID: Legf. Bír. Gf. I. 32.236/2002. sz.
- Member State: Hungary
- Common Name:link
- Decision type: Other
- Decision date: 01/01/9999
- Court: Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróság (Supreme court)
- Subject:
- Plaintiff:
- Defendant:
- Keywords:

Directive Articles

Unfair Contract Terms Directive, Article 3, 2.
Headnote

An arbitration clause in standard terms and conditions is an atypical contract term; in other words, it is not standard practice to include such a clause. Thus, an arbitration clause only forms part of the contract if the party using the clause informs the other contractual party about its existence before the contract is agreed and if the other party accepts the clause as part of the standard terms and conditions.
Facts

In July 2000, the plaintiff and the defendant agreed a contract relating to a commission fee for the purchase of state bonds on the stock market. The plaintiff commissioned the defendant, inter alia, to purchase state bonds on the stock market. The contract referred to the defendant’s terms and conditions (drafted prior to the contract), which contained an arbitration clause.

The defendant did not meet his contractual obligations, prompting the plaintiff to file a lawsuit against him.
Legal issue

The Court of First Instance threw out the case before it even came to trial, ruling that it was not admissible. In giving reasons for the verdict, it explained that the two parties in the contract had agreed in the STCs that the arbitration tribunal had jurisdiction. As such, in accordance with the law, the tribunal had jurisdiction to arbitrate in the case.
The plaintiff lodged an appeal against this ruling with the Court of Appeal (LB).
In his submission, the plaintiff argued on the one hand that the lawsuit did not relate to the stock market transaction, but rather to the final payments between the two parties arising from this transaction. On the other hand, it should be noted that the arbitration clause contained in the STCs had not been part of the contract. A clause in standard terms and conditions containing anomalous arrangements on the remit of an arbitration tribunal is a provision that deviates from standard practice under § 205 paras 1, 3 and 5 of the Hungarian Civil Code (Ptk). As a standard contract term, it would only have become part of the contract if the defendant had explicitly made the plaintiff aware of it before the contract was agreed and the plaintiff had explicitly accepted the clause.
The Supreme Court upheld the appeal. In pronouncing the verdict, the court explained that, according to the law, both parties would have to agree in writing that the arbitration tribunal had jurisdiction in case of dispute. In the case in question, both parties had established under point 6 of the contract that any questions not covered in the contract would be determined by the defendant’s standard terms and conditions and the relevant provisions in the Ptk. The terms and conditions contained an arbitration clause. The inclusion of STCs in a contract must be in accordance with the provisions that were newly incorporated into the Ptk by the 1997 Consumer Protection Act relating to the Directive on unfair terms, in particular with § 205 para 3. By signing the contract, the defendant had indeed confirmed that the arbitration clause formed part of the contract.
According to case law in the Supreme Court, arbitration clauses are not viewed as standard provisions in commission-based transactions (see ruling BH 2001, 131). Under § 205 para 5 Ptk, the defendant would have had to explicitly inform the plaintiff of this clause that deviated from standard legal practice. Moreover, the plaintiff would have had to explicitly accept the clause. The defendant, as the party using the clause, carried the burden of proof for demonstrating that he had notified the plaintiff. However, he had never made any comment to suggest that this had happened.
Decision

Full text: Full text
Related Cases

No results available
Legal Literature

No results available
Result

Full text

EBH2003. 875
Az üzletszabályzatnak a választottbírósági kikötést tartalmazó rendelkezése a szokásostól eltérő rendelkezés. Ezért ez a kikötés csak akkor válik a szerződés részévé, ha erről a szerződés megkötése előtt a másik szerződő felet tájékoztatják és a másik szerződő fél a választottbírósági kikötést az üzletszabályzatra mint ilyen kikötést tartalmazó okiratra utalással elfogadja [Ptk. 205. § (1)-(3) és (5) bek., 1994. évi LXXI. tv. (Vbtv.) 3. §, 5. § (1), (2), (3) és (5) bek., 8. § (1) bek.].
A felperes a keresetében előadta, hogy 2000. július 24-én tőzsdei bizományi vételi szerződést kötött az alperessel. Ebben az alperest 13 890 db MÁK 2002/H. elnevezésű 10 000 Ft/db névértékű államkötvény vásárlásával bízta meg 10 803 Ft/db egységáron és az értékpapírok ellenértékét - 150 056 587 Ft-ot - még ezen a napon átutalta. Az alperest 2001. augusztus 27-én azzal bízta meg, hogy az értékpapír állományát transzferálja át a D. Bank Rt.-hez, míg a pénzkövetelését a P. Rt.-nél vezetett bankszámlájára kérte átutalni. Az alperes az értékpapírokat a megbízás szerint nem transzferálta a felperes által megjelölt bankhoz, ezzel az alperes megszegte a Ptk. 466. §-ában, valamint az 1996. évi CXI. tv. 100. és 101. §-aiban foglalt kötelezettségét. A felperes előadta, hogy sem az államkötvények, sem azok ellenértéke nem áll rendelkezésére, ezért 150 056 587 Ft tőke és ennek 2001. augusztus 27-étől járó évi 20%-os kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította. A felperes kereseti előadása, a tőzsdei bizományi vételi szerződés és a szerződésre irányadó üzletszabályzat alapján megállapította, hogy a felek között érvényes választottbírósági kikötés jött létre. Ezért a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. tv. 3. § (1) bekezdés c) pont és 5. § (2), (3) és (5) bekezdése értelmében bírósági eljárás helyett választottbírósági eljárásnak van helye.
A végzés ellen a felperes fellebbezett, annak hatályon kívül helyezését és az eljárás folytatásának az elrendelését kérte. Egyrészt arra hivatkozott, hogy a felperes keresete nem tőzsdei jogügylettel, hanem a felperes és az alperes közötti elszámolással, illetve a tőzsdén kívüli államkötvénnyel kapcsolatos követelésen alapul, ezért nem vonatkozik rá az üzletszabályzat 41. pontjában foglalt választottbírósági eljárásra vonatkozó rendelkezés. Másrészt az üzletszabályzatnak választottbírósággal kapcsolatos kikötése nem vált a szerződés részévé. A módosított Ptk. 205. §-ának (1), (3) és (5) bekezdése, továbbá a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. tv. 8. § (1) bekezdése értelmében a gazdálkodó szervezet üzletszabályzatának a választottbírósági kikötést tartalmazó rendelkezése a szokásostól eltérő rendelkezés, ezért az, mint általános szerződési feltétel, akkor vált volna a szerződés részévé, ha arra a felperes figyelmét az alperes külön felhívta volna és azt a felperes kifejezetten elfogadta volna. Az alperes a felperes figyelmét erre a szokástól eltérő rendelkezésre nem hívta fel, ezért az nem válhatott a szerződés részévé.
Az alperes fellebbezésre tett észrevételében előadta, hogy a felperes által hivatkozott üzletszabályzat már nincs hatályban, helyébe a 2001. május 20-án kelt és az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet által 2001. július 11-én jóváhagyott üzletszabályzat lépett. Ezen üzletszabályzat 34.1. pontja rendelkezik a választottbírósági eljárásról, a 34.2. pontja pedig a bírósági eljárásról. A felperest akkor illetné meg a választás joga, ha a követelés nem éri el az 5 millió forintot. Ebben az esetben a Budapesti Értéktőzsde és Árutőzsde Állandó Választottbíróságához, vagy a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz fordulhatna.
A fellebbezés alapos.
A választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. tv. (a továbbiakban: Vbtv.) 3. §-a értelmében a perbeli esetben nem volt jogi akadálya annak, hogy a peres felek a bírósági eljárás helyett választottbírósági eljárást a szerződésben kikössék. A fenti törvény 5. § (1) bekezdése alapján a választottbírósági szerződés más szerződés részeként vagy önálló szerződésként köthető, de azt írásba kell foglalni. Az (5) bekezdés értelmében választottbírósági szerződésnek minősül az írásban megkötött szerződésben választottbírósági kikötést tartalmazó iratra való hivatkozás azzal, hogy az abban foglalt kikötés a szerződés részét alkotja.
A perbeli esetben a felperes által becsatolt szerződés 6. pontjában a peres felek azt rögzítették, hogy a szerződésben nem szabályozott kérdésekben a számlaszerződés, a bizományos üzletszabályzata és a Ptk. vonatkozó rendelkezései az irányadóak. Ez az üzletszabályzat tartalmazza többek között a választottbírósági eljárásra vonatkozó kikötést is. Ezért az 1997. évi CXLIX. tv.-nyel módosított Ptk. 205. §-ának (3) bekezdésében foglaltak értelmében az üzletszabályzat mint általános szerződési feltétel a perbeli szerződés által nem szabályozott kérdésekben a szerződés részévé vált, azt a felperes a szerződés aláírásával elfogadta. A bizományi szerződéseknek azonban nem szokásos feltétele a bíróságok illetékességének vagy a választottbírósági eljárásnak a kikötése. A Ptk. 205. § (5) bekezdése alapján az általános szerződési feltételeknek - ilyen az üzletszabályzat is - a szokásos szerződési gyakorlattól eltérő feltétele csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél - a külön figyelemfelhívó tájékoztatást követően - kifejezetten elfogadta. A bírói gyakorlat szerint az üzletszabályzatnak a választottbírósági kikötést tartalmazó rendelkezése a szokásostól eltérő rendelkezés (BH2001. 131). Ezért ez a kikötés csak akkor vált volna az üzletszabályzat elfogadásával a szerződés részévé, ha erről a szerződés megkötése előtt a felperest a másik szerződő fél tájékoztatja és a választottbírósági kikötést a felperes kifejezetten az üzletszabályzatra, mint ilyen kikötést tartalmazó okiratra utalással elfogadja [Vb. tv. 5. § (5) bek.]. A figyelemfelhívó tájékoztatás megtörténtének a bizonyítása az alperest terhelné, aki erre az észrevételeiben még csak nem is hivatkozott.
Választottbírósági kikötés hiányában rendes bírósági eljárásnak van helye, ezért a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a Pp. 254. §-a szerint alkalmazandó 252. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és a rendelkező rész szerint határozott.
Az eljárás az 1990. évi XCIII. tv. 57. a) pontja alapján illetékmentes. (Legf. Bír. Gf. I. 32.236/2002. sz.)
(Megjelent: A Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteménye 2003/1)

Case law

Full text