Melyik ország joga alkalmazandó?

Ha a magánszemélyek közötti jogviszonynak egynél több államhoz kapcsolódó elemei (nemzetközi elem) vannak, és vita merül fel, a görög bíróságok nem szükségszerűen alkalmazzák a görög jogot, és a nemzetközi magánjog alapján megvizsgálják, hogy melyik jog alkalmazandó (alkalmazandó jog). A nemzetközi magánjog a szóban forgó bíróság vagy valamely másik ország jogát jelentő alkalmazandó jog (vagyis az egyik ország jogszabályai) meghatározása érdekében kapcsoló elvekre vonatkozó szabályok alapján működő mechanizmus. Egy vagy több kapcsoló elemet használnak az alkalmazandó jog kapcsoló elvekre vonatkozó szabályok alapján való meghatározásához. A kapcsoló elv a nemzetközi elemmel rendelkező jogvita azon eleme, amely a szóban forgó ügyben alkalmazandó jognak, vagyis Görögország vagy valamely másik állam jogának a megállapítása érdekében különös nemzetközi magánjogi szabály alkalmazását váltja ki (kollízió).

1 A hatályos jogszabályok forrásai

Az alkalmazandó jog megállapításának alapvető forrása a görög jog. A jog fogalmába tartoznak a Görögország által ratifikált azon kétoldalú és többoldalú nemzetközi egyezmények is, amelyeket ratifikálásukat követően a görög nemzeti joghoz hasonlóan kell alkalmazni. A jog fogalma magában foglalja továbbá az Európai Unió jogát, különösen a rendeleteket. A nemzetközi szinten megvalósított magánügyletek fokozódó számbeli és típusbeli elterjedése miatt, annak ellenére, hogy nem minősül hivatalos jogforrásnak, a görög ítélkezési gyakorlat és az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata lényeges szerepet tölt be az alkalmazandó jog megállapításához használt nemzetközi magánjogban fellelhető hiányosságok kitöltésében.

1.1 Nemzeti szabályok

A kulcsfontosságú rendelkezések a Polgári Törvénykönyv 4-33. cikkében, valamint más jogszabályokban találhatók, például a váltókról és saját váltókról szóló 5325/1932. sz. törvény 90-96. cikkében és a csekkekről szóló 5960/1933. sz. törvény 70-76. cikkében.

1.2 Többoldalú nemzetközi egyezmények

Néhány példa a többoldalú nemzetközi egyezmények közül:

A nemzetközi közúti árufuvarozási szerződésről szóló, 1956. május 19-i Genfi Egyezmény, amelyet Görögország az 559/1977. sz. törvénnyel ratifikált.

A végrendeleti intézkedések szabályaival kapcsolatos kollíziókról szóló, 1961. október 5-i Hágai Egyezmény, amelyet Görögország az 1325/1983. sz. törvénnyel ratifikált.

A polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok külföldön történő kézbesítéséről szóló, 1965. november 15-i Hágai Egyezmény, amelyet Görögország az 1334/1983. sz. törvénnyel ratifikált.

A szülői felelősséggel és a gyermekek védelmét szolgáló intézkedésekkel kapcsolatos együttműködésről, valamint az ilyen ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, elismerésről és végrehajtásról szóló 1996. október 19-i Hágai Egyezmény, amelyet Görögország a 4020/2011. sz. törvénnyel ratifikált.

1.3 Főbb kétoldalú egyezmények

Néhány példa a kétoldalú nemzetközi egyezmények közül:

A Görög Köztársaság és az Albán Köztársaság között a polgári és bűnügyi jogsegélyről szóló, 1993. május 17-i egyezmény, amelyet Görögország a 2311/1995. sz. törvénnyel ratifikált.

A Görög Köztársaság és az Amerikai Egyesült Államok között a békéről, a kereskedelemről és a tengeri szállításról szóló, 1951. augusztus 3-i szerződéses egyezmény, amelyet Görögország a 2893/1954. sz. törvénnyel ratifikált.

2 A kollíziós jogi szabályok végrehajtása

2.1 A bírák hivatalból kötelesek-e alkalmazni a kollíziós jogi szabályokat?

Amennyiben a görög nemzetközi magánjog kapcsoló elvekre vonatkozó szabályai szerint valamely másik ország joga az alkalmazandó jog, úgy a görög bíró ezt hivatalból figyelembe veszi, vagyis az eljárásban részt vevő feleknek nem kell hivatkozniuk erre, és a bírónak meg kell állapítania, hogy a külföldi jog mely rendelkezései alkalmazandók (a Polgári Perrendtartás 337. cikke).

2.2 Vissza- és továbbutalás (Renvoi)

Amennyiben a görög nemzetközi magánjogi rendelkezések arra utalnak, hogy valamely másik ország joga alkalmazandó, úgy annak anyagi jogi rendelkezései alkalmazandók, vagyis csak azokra hivatkoznak az érintett ország nemzetközi magánjogi rendelkezései helyett (a Polgári Törvénykönyv 32. cikke), amelyek pedig utalhatnak arra, hogy a görög jog vagy valamely harmadik állam joga alkalmazandó.

2.3 A kapcsoló tényező megváltozása

Valamely jogviszony kapcsoló elve gyakran változik a jogviszony fennállásának időtartama alatt, például valamely társaság székhelye egyik országból a másikba helyeződhet át, és ebben az esetben az alkalmazandó jog is megváltozik. Vannak olyan szabályok, amelyek kifejezetten előírják, hogy végső soron melyik jog alkalmazandó; ellenkező esetben a bíróság a kapcsoló elv megváltozását megelőzően, eredetileg alkalmazott jogot alkalmazza, vagy az azt követőt, vagy a kettő kombinációját, az ügy aktuális körülményeitől függően.

2.4 Kivételek a kollíziós jogi szabályok általános alkalmazása alól

Ha a görög nemzetközi magánjog (a kapcsoló elvre vonatkozó szabály) arra utal, hogy a külföldi jogot kell alkalmazni, de annak alkalmazása a görög közrend alapvető erkölcsi vagy jogi felfogásába ütközik (a Polgári Törvénykönyv 33. cikke), a szóban forgó ügy tárgyalásakor a görög bíróság nem a külföldi jog vonatkozó rendelkezését alkalmazza, hanem más külföldi rendelkezéseket (negatív funkció). Ha azonban alkalmazásának kizárásával joghézag keletkezik a külföldi jogban, ezt a görög jog alkalmazása hidalja át (pozitív funkció).

A görög jogrendszer érdekvédelmének egyik lehetősége a közvetlenül alkalmazandó szabályok megalkotása. Ezek a szabályok különösen fontos kérdéseket szabályoznak az állam belső jogviszonyaiban, és a görög bíróságok is közvetlenül alkalmazzák azokat olyan nemzetközi elemmel bíró ügyekben, amelyet nem rendez a görög nemzetközi magánjog.

2.5 A külföldi jog bizonyítása

A görög bíró bármely olyan eszközt igénybe vehet, amelyet megfelelőnek talál annak megállapításához, hogy melyik külföldi jogot kell alkalmazni. Ez az ismeret alapulhat az általa személyesen ismert jogi információn, vagy a bíró felkutathatja azt (többoldalú vagy kétoldalú) egyezményekben — amelyek értelmében a részes államok kölcsönösen vállalták a tájékoztatási kötelezettséget — vagy tájékozódhat belföldi vagy külföldi tudományos szervezeteknél. Amennyiben az alkalmazandó külföldi jog megállapítása nehéz vagy lehetetlennek bizonyul, a görög bíró akár az eljárásban részt vevő felek segítségét is kérheti, nem kötelezi azonban az általuk rendelkezésre bocsátott bizonyíték (a Polgári Perrendtartás 337. cikke).

Kivételes esetben a görög bíró a görög jogot alkalmazza a külföldi jog helyett, ha annak ellenére, hogy mindent megtett a külföldi jogszabályok megtalálása érdekében, ez mégis lehetetlennek bizonyul.

3 Kollíziós jogi szabályok

3.1 Szerződéses kötelmek és jogi aktusok

A görög bíró a legtöbb 2009. december 17-ét követően megkötött szerződés és létrejött jogviszony esetében a Róma I. rendeletként ismert 593/2008/EK rendelet alapján határozza meg az alkalmazandó jogot. Főszabály szerint a felek által választott jog alkalmazandó.

Az 1991. április 1. és 2009. december 16. között kötött szerződések és létrejött jogviszonyok tekintetében az alkalmazandó jogot a fent hivatkozottal azonos főszabályt megállapító, a Közösség által kötött1980. június 19-i Római Egyezmény alapján kell megállapítani.

A fenti rendelet és egyezmény hatálya alól kifejezetten kizárt, valamint az 1991. április 1-je előtt hatályba lépett szerződéses kötelmi viszonyok és jogi aktusok valamennyi kategóriája tekintetében a Polgári Törvénykönyv 25. cikke alapján kell meghatározni az alkalmazandó jogot, amely a rendeletben szereplővel azonos főszabályt tartalmazza.

3.2 Szerződésen kívüli kötelmi viszonyok

A görög bíró a Róma II. rendeletként ismert 864/2007/EK rendelet alapján határozza meg a 2009. január 11-én vagy azt követően keletkezett, jogellenes károkozásért való felelősségvállalásra és a jogalap nélküli gazdagodásból, a megbízás nélküli ügyvitelből vagy a culpa in contrahendóból eredő károkozásért való felelősségvállalásra alkalmazandó jogot. Főszabály szerint annak az államnak a joga alkalmazandó, amelyben a kárt okozó cselekményt elkövették.

A fenti rendelet hatálya alá nem tartozó, valamint az 2009. január 11-e előtt felmerült jogellenes károkozás tekintetében az alkalmazandó jogot a Polgári Törvénykönyv 26. cikke alapján kell meghatározni, amely a rendeletben szereplővel azonos főszabályt tartalmazza.

A görög ítélkezési gyakorlat szerint a 2009. január 11-ét megelőző jogalap nélküli gazdagodásból eredő károkozásért való felelősségvállalásra annak az országnak a jogát kell alkalmazni, amely valamennyi konkrét körülményre tekintettel a legmegfelelőbb.

3.3 A személyi állapot, valamint annak a családi állapottal kapcsolatos vonatkozásai (név, lakóhely, cselekvőképesség)

- Természetes személyek

Név, lakóhely

Mivel a név és a lakóhely a természetes személy egyedi azonosítására szolgál, az azokra alkalmazandó jogot minden egyes alkalommal a szabályozandó különös jogviszonnyal összefüggésben kell megállapítani. A házastársak nevét és lakóhelyét ezért az a jog szabályozza, amely személyi viszonyaikat szabályozza a Polgári Törvénykönyv 14. cikkével összhangban; kiskorú gyermekekre a szülő-gyermek viszonyra alkalmazandó jog vonatkozik, a Polgári Törvénykönyv 18-21. cikkével összhangban.

Cselekvőképesség

Görög vagy külföldi személyek azon képességére vonatkozó kérdésekben, hogy jogokat szerezzen és kötelezettségeket vállaljon, jogügyleteket végezzen, bírósági eljárásban fél lehessen és személyesen részt vehessen tárgyaláson, annak az államnak a joga alkalmazandó, amelynek a személy állampolgára (a Polgári Törvénykönyv 5. és 7. cikke; a Polgári Perrendtartás 62. cikkének a) pontja és 63. Cikkének (1) bekezdése). Amennyiben valamely külföldi az állampolgársága szerinti ország joga szerint nem rendelkezik jogügyletek végzésére vagy tárgyaláson való személyes részvételre vonatkozó cselekvőképességgel, de Görögország joga szerint rendelkezik a fenti képességekkel (a családjog, az öröklési jog valamint a Görögország területén kívül található tulajdonra vonatkozó tulajdonjog hatálya alá tartozó jogügyleteket kivéve), úgy a görög jog alkalmazandó (a Polgári Törvénykönyv 9. cikke és a Polgári Perrendtartás 66. cikke).

- Jogi személyek

Jogi személyek jogképességére vonatkozó kérdések tekintetében a jogi személy székhelye szerinti jog alkalmazandó a Polgári Törvénykönyv 10. cikkével összhangban. A görög ítélkezési joggal összhangban a „székhely” fogalma a tényleges, nem pedig a hivatalos székhelyet jelenti.

3.4 Szülő-gyermek kapcsolat megállapítása, ideértve az örökbefogadást is

3.4.1 Szülő-gyermek kapcsolat megállapítása

A szülő-gyermek viszonyokra vonatkozó kérdések a szülők és a gyermekek közötti családi kapcsolatokra és az abból fakadó kapcsolódó jogokra és kötelezettségekre vonatkoznak.

Annak eldöntése során, hogy valamely gyermek házasságban vagy házasságon kívül születettnek minősül-e (a Polgári Törvénykönyv 17. cikke), az alkalmazandó jog a következő:

• a gyermek anyja és a gyermek születésekor annak házastársa közötti személyi viszonyokat szabályozó állam joga, ahogyan azt a Polgári Törvénykönyv 14. cikke szabályozza;
• a házasság gyermek születése előtti felbontása esetén a gyermek anyja és annak házastársa közötti személyi viszonyokat a házasság felbontásakor szabályozó állam joga, ahogyan azt a Polgári Törvénykönyv 14. cikke szabályozza.

Házasságban született gyermekek esetén a szülő-gyermek viszonyra alkalmazandó jog házasság felbontása esetén is a következő:

a szülői felelősség és a gyermekek védelmét szolgáló intézkedések tekintetében a görög bíró állapítja meg az alkalmazandó jogot a szülői felelősséggel és a gyermekek védelmét szolgáló intézkedésekkel kapcsolatos együttműködésről, valamint az ilyen ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, elismerésről és végrehajtásról szóló 1996. október 19-i Hágai Egyezménnyel összhangban, amelyet Görögország a 4020/2011. sz. törvénnyel ratifikált, a hivatkozott Egyezményben részes állam joga esetén.

A hivatkozott Egyezményt alá nem író állam vagy a hivatkozott Egyezményben nem szabályozott kérdések tekintetében az alkalmazandó jog a Polgári Törvénykönyv 18. cikkével összhangban a következő:

• azonos ország állampolgárai esetén — annak az államnak a joga;
• ha a szülést követően új közös állampolgárságot szereztek — a legutolsó közös állampolgárság szerinti állam joga;
• ha a szülést megelőzően különböző államok polgárai voltak, és állampolgárságuk nem változott a szülést követően, vagy ha a szülést megelőzően azonos állam polgárai voltak, de a szülők vagy a gyermek állampolgársága megváltozott a szülést követően — annak az államnak a joga, amelyben a szülés időpontjában a legutolsó közös szokásos tartózkodási hellyel rendelkeztek;
• közös szokásos tartózkodási hely hiányában — annak az országnak a joga, amelynek a gyermek állampolgára.

Az anya, az apa és a házasságon kívül született gyermek viszonyaira alkalmazandó jog (a Polgári Törvénykönyv 19. és 20. cikke):

• azonos ország állampolgárai esetén — annak az államnak a joga;
• ha a szülést követően új közös állampolgárságot szereztek — a legutolsó közös állampolgárság szerinti állam joga;
• ha a szülést megelőzően különböző államok polgárai voltak, és állampolgárságuk nem változott a szülést követően, vagy ha a szülést megelőzően azonos állam polgárai voltak, de a szülők vagy a gyermek állampolgársága megváltozott a szülést követően — annak az államnak a joga, amelyben a szülés időpontjában a legutolsó közös szokásos tartózkodási hellyel rendelkeztek;
• közös szokásos tartózkodási hely hiányában — annak az országnak a joga, amelynek az apa vagy az anya állampolgára.

A szülő gyermektartási kötelezettségére a következő jog alkalmazandó:

A görög bíró állapítja meg a 2011. június 18-án vagy azt követően alkalmazandó jogot, a 2007. november 23-i hágai jegyzőkönyvben meghatározottak szerint a 4/2009/EK rendelet alapján. Főszabály szerint a kötelezett fél szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga alkalmazandó.

3.4.2 Örökbefogadás

A nemzetközi elemmel rendelkező örökbefogadás és az örökbefogadás megszüntetésének feltételeire alkalmazandó jog annak az államnak a joga, amelynek az örökbefogadással érintett személy állampolgára (a Polgári Törvénykönyv 23. cikke). Az örökbefogadás formájára alkalmazandó jog a Polgári Törvénykönyv 11. cikkében található, az tehát vagy a tartalmára vonatkozó jog, vagy a létesítésének helye szerinti jog, vagy annak az államnak a joga, amelynek valamennyi fél állampolgára. Amennyiben az örökbefogadásban érintett felek különböző államok állampolgárai, úgy eleget kell tenni valamennyi kapcsolódó állam joga szerinti feltételnek, és az örökbefogadás érvényességéhez nem állhat fenn egyik ország joga szerint sem akadály.

Az örökbefogadó szülők és az örökbefogadni kívánt gyermek közötti viszonyra a következő jog alkalmazandó:

• örökbefogadást követően azonos ország állampolgárai esetén — annak az államnak a joga;
• ha az örökbefogadás időpontjában új közös állampolgárságot szereztek — a legutolsó közös állampolgárság szerinti állam joga;
• ha az örökbefogadást megelőzően különböző államok polgárai voltak, és állampolgárságuk nem változott az örökbefogadást követően, vagy ha az örökbefogadást megelőzően azonos állam polgárai voltak, de az örökbefogadással érintett valamelyik személy állampolgársága megváltozott az örökbefogadást követően — annak az államnak a joga, amelyben az örökbefogadás időpontjában a legutolsó közös szokásos tartózkodási hellyel rendelkeztek;
• közös szokásos tartózkodási hely hiányában — annak az államnak a joga, amelynek az örökbefogadó szülő állampolgára, vagy házastársak általi örökbefogadás esetén az a jog, amely személyi viszonyaikra alkalmazandó.

3.5 Házasság, házasság nélkül együtt élő párok, élettársi kapcsolatok, házasság felbontása, különválás, tartási kötelezettségek

3.5.1 Házasság

Anyagi feltételek

A házasulók által teljesítendő feladatokra és a házasságkötés akadályaira alkalmazandó jog annak az államnak a joga, amelynek állampolgárai, ha azonos állam állampolgárai, ha pedig eltérő állam állampolgárai, akkor valamelyik állam joga (a Polgári Törvénykönyv 13. cikke (1) bekezdésének a) pontja).

Eljárási feltételek

A házasság alaki érvényességéhez annak az államnak a joga alkalmazandó, amelynek a házasulók állampolgárai, ha azonos állam állampolgárai, ha pedig eltérő állam állampolgárai, akkor valamelyik állam joga, amelynek állampolgárai, vagy a házasságkötés helye szerinti állam joga (a Polgári Törvénykönyv 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja). A görög jogrendszer meghatározott alaki követelményeket támaszt a házasságkötéssel szemben; az együtt élő, de hivatalosan házasságot nem kötött párok életközösségét Görögországban érvényesnek tekintik, feltéve, hogy az valamely külföldi jog szerint érvényesnek minősül, és az érintett személyek nem görögök.

Házastársak személyi viszonyai

A házastársak közötti személyi viszonyok a házasságkötésükön alapulnak, és nem függnek a tulajdontól, ezek közé tartoznak például az együttélés, valamint a jogok és kötelezettségek, beleértve a tartást.

A házastársak személyi viszonyaira alkalmazandó jog (a Polgári Törvénykönyv 14. cikke) a tartás kivételével:

• a házasságkötést követően azonos ország állampolgárainak minősülő házastársak esetén — annak az államnak a joga;
• ha a házasság fennállása alatt a házastársak új közös állampolgárságot szereztek — a legutolsó közös állampolgárság szerinti állam joga;
• Ha a házasság fennállása alatt a házastársak ugyanannak az államnak voltak az állampolgárai, és egyikük később másik állam állampolgárává vált — a legutolsó közös állampolgárság szerinti állam joga, feltéve, hogy a másik házastárs továbbra is annak az államnak az állampolgára;
• ha a házasságkötést megelőzően a házastársak különböző államok polgárai voltak, és állampolgárságuk nem változott a házasságkötést követően, vagy ha a házasságkötést megelőzően azonos állam polgárai voltak, de valamelyik személy állampolgársága megváltozott a házasságkötéssel — annak az államnak a joga, amelyben a legutolsó közös szokásos tartózkodási hellyel rendelkeztek;
• házasságuk fennállása alatt közös szokásos tartózkodási hely hiányában — annak az államnak a joga, amelyhez a házastársak a legszorosabb kapcsolattal kapcsolódnak.

Tartási kötelezettség

Az alkalmazandó jogot az 1973. október 2-i Hágai Egyezmény 4. cikkével összhangban kell megállapítani, amely Egyezményt Görögország a 3137/2003. sz. törvénnyel ratifikálta, és ez annak az államnak a joga, amelyben a kedvezményezett szokásos tartózkodási helye található.

Házassági vagyonjogi rendszerek

A házassági vagyonjogi rendszer a házasságkötéssel létrehozott vagyoni jogokra és megfelelő kötelezettségekre vonatkozik.

Az alkalmazandó jog a közvetlenül a házasságkötést követően a házastársak személyi viszonyaira vonatkozó jog (a Polgári Törvénykönyv 15. cikke).

3.5.2 A házasság nélkül együtt élő párok és az élettársi kapcsolatok

A görög jogrendszer elismeri a házasságtól eltérő élettársi kapcsolati formát is, ahogyan erről a 3719/2008. sz. törvény rendelkezik. A fent hivatkozott törvényben szereplő kifejezett rendelkezés alapján e törvényt kell alkalmazni a Görögországban vagy görög konzuli hatóságok előtt létesített valamennyi polgári életközösségre, tekintet nélkül arra, hogy a felek görögök vagy külföldiek, és ez egyaránt vonatkozik az alakiságokra és a felek minden viszonyára. A külföldön létesített polgári életközösség formájára alkalmazandó jog a Polgári Törvénykönyv 11. cikkében található, és az vagy a tartalmára vonatkozó jog, vagy a létesítésének helye szerinti állam joga, vagy annak az államnak a joga, amelynek mindkét fél állampolgára; a felek viszonyai tekintetében alkalmazandó jog annak az államnak a joga, ahol az életközösséget létrehozták.

3.5.3 A házasság felbontása és a különválás

A házasság felbontásának és a különválás további formáinak kérdéseire vonatkozó alkalmazandó jogot a Róma III. rendeletként ismert, a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló 1259/2010/EK rendelet alapján kell meghatározni. Főszabály szerint a házastársak megválaszthatják a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jogot, amennyiben az az alábbi jogok egyike: a) a közös megegyezés megkötésének időpontjában a házastársak szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga; vagy b) a házastársak utolsó szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga, amennyiben valamelyikük még ott tartózkodik a közös megegyezés megkötésének időpontjában; vagy c) a közös megegyezés megkötésének időpontjában valamelyik házastárs állampolgársága szerinti állam joga; vagy d) az eljáró bíróság joga.

3.5.4 Tartási kötelezettségek

A fent hivatkozott rendelet kifejezetten előírja, hogy az nem alkalmazandó a volt házastársak közötti tartási kötelezettségekre, mivel ezt a kérdést az 1973. október 2-i Hágai Egyezmény 8. cikke szabályozza, amely Egyezményt Görögország a 3137/2003. sz. törvénnyel ratifikálta, és amely kimondja, hogy az alkalmazandó jog annak az államnak a joga, amelyben a házasság felbontására vagy a különválásra vonatkozó eljárást lefolytatták.

3.6 Házassági vagyonjogi rendszerek

Lásd a fenti 3.5.1. pont utolsó bekezdését.

3.7 Öröklés, végintézkedések

A végrendelet tétele és visszavonása alakiságainak kivételével valamennyi öröklési ügy tekintetében az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről szóló 650/2012/EU rendelet alapján kell megállapítani az alkalmazandó jogot.

Ha van végrendelet, az akkor minősül érvényesnek, ha a következő jogok valamelyike szerinti formában tették (a végrendeleti intézkedések szabályaival kapcsolatos kollíziókról szóló, 1961. október 5-i Hágai Egyezmény 1. cikke):

• annak az államnak a joga, amelyben az elhalálozott személy végrendelkezett;
• annak az államnak a joga, amelynek az elhalálozott személy állampolgára volt végrendelkezésének vagy halálának időpontjában;
• annak az államnak a joga, amelyben az elhalálozott személy szokásos tartózkodási helye vagy lakóhelye volt végrendelkezésének vagy halálának időpontjában;
• amennyiben a végrendelet vagyontárgyakra vonatkozik: annak az államnak a joga, amelyben a vagyontárgy található.

3.8 Ingatlan

Az ingatlannal kapcsolatos dologi jogviszonyokra alkalmazandó jogot a Polgári Törvénykönyv 27. cikke határozza meg, és ez annak az államnak a joga, amelyben az ingatlan található.

Az ingatlannal kapcsolatos kötelezettségek joga szerinti felelősségvállalási viszonyokra alkalmazandó jogot a Róma I. rendeletként ismert 593/2008/EK rendelet alapján kell megállapítani, és az a főszabály, hogy a felek által választott jog alkalmazandó.

A fenti ügyletek alakiságára alkalmazandó jog annak az államnak a joga, amelyben az ingatlan található (a Polgári Törvénykönyv 12. cikke).

3.9 Fizetésképtelenség

A fizetésképtelenségre és annak következményeire alkalmazandó jogot a fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000/EK rendelet alapján kell megállapítani, és az annak az államnak a joga, amelyben megindították a vonatkozó eljárást.