Bezárás

MÁR ELÉRHETŐ A PORTÁL BÉTA VERZIÓJA!

Látogasson el az európai igazságügyi portál béta verziójának felületére, és mondja el nekünk, milyennek találja!

 
 

Navigációs útvonal

menu starting dummy link

Page navigation

menu ending dummy link

Általános információk - Románia

TARTALOMJEGYZÉK

 

A tájékoztatók elkészítésében közreműködött A link új ablakot nyit megaz Európai Unió Közjegyzőségeinek Tanácsa (CNUE).

 

1 Hogyan készül a végintézkedés (végrendelet, közös végrendelet, öröklési szerződés)?

A román jog tiltja a közös végrendeletet és az öröklési szerződést.

A végrendelet lehetséges fajtái: közvégrendelet és holográf végrendelet.

A holográf végrendeletet a végrendelkező írja, keltezéssel és aláírással látja el, és azt az érvényesség érdekében be kell mutatnia egy polgári jogi ügyekben eljáró közjegyzőnek, aki azt pecséttel látja el és hitelesíti.

Közvégrendeletet polgári jogi ügyekben eljáró közjegyző vagy közhatalommal felruházott más személy készíthet. A végrendelkező a végakaratát lediktálja a polgári jogi ügyekben eljáró közjegyzőnek, aki azt leírja, majd felolvassa, és közli az alakisági kellékeket. Amennyiben a végrendelkező a végrendeletét már írásba foglalta, azt a polgári jogi ügyekben eljáró közjegyző felolvassa, majd a felolvasást követően a végrendelkező nyilatkozatot tesz arra vonatkozóan, hogy a felolvasottak képezik végakaratát. A végrendeletet a végrendelkező, a hitelesítési záradékot viszont a polgári jogi ügyekben eljáró közjegyző írja alá. A hitelesítés során a végrendelkező egy vagy két tanú közreműködését veheti igénybe. Szóbeli végrendeletet tehetnek szolgálatban lévő tisztségviselők bizonyos különleges helyzetekben, két tanú jelenlétében, a közvégrendelet hatályával.

Pénzösszeg szakosított intézményeknek történő juttatása külön jogszabályban meghatározott alakiságokhoz köthető.

A végrendelet tartalmazza a közvetett/közvetlen hagyományosok megnevezését, az örökség felosztását, az örökségből való kitagadást, végrendeleti végrehajtó nevezését, feladatait, hagyományok visszavonását stb.

Az örökhagyó vagyonának átruházására vonatkozó rendelkezéseket hagyománynak nevezzük. A hagyomány lehet általános, illetve történhet általános vagy konkrét jogcím alapján. Az általános hagyomány a teljes hagyatékra vonatkozó jogok, míg az általános jogcím alapján történő hagyomány a hagyaték meghatározott hányadának átruházása.

Lásd a Polgári Törvénykönyv 1034. és azt követő cikkeit.

2 Nyilvántartásba kell-e vetetni a végintézkedést, és ha igen, hogyan?

A végrendeletet hitelesítő közjegyzőnek azt nyilvántartásba kell vetetnie a juttatásokat bizonyító nemzeti közjegyzői nyilvántartásban (Registrul naţional notarial de evidenţă a liberalităţilor RNNEL), amelyben az élők közötti juttatások nyilvántartása is történik.

Lásd a Polgári Törvénykönyv 1046. cikkét, valamint a közjegyzőkről és közjegyzői tevékenységekről szóló, módosított 36/1995 sz. törvény 162. cikkét.

3 Korlátozott-e a végintézkedési szabadság (van-e például kötelesrész)?

A hagyaték meghatározott hányadára (a kötelesrészre) a törvényes örökösök (túlélő házastárs, leszármazók, és elsőbbségi felmenő ági rokonok – a végrendelkező szülei) az örökhagyó akarata ellenére is jogosultak. Az egyes törvényes örökösök kötelesrésze a végrendeleti juttatások és az örökségből kitagadás figyelembevétele nélkül számított törvényes örökrész fele.

Lásd a Polgári Törvénykönyv 1086. és azt követő cikkeit.

4 Ki mennyit örököl végintézkedés hiányában?

Az örökség a törvényes örökösöket – nevezetesen a túlélő házastársat és az örökhagyó rokonait – az alábbi sorrendben illeti meg:

leszármazók – az első öröklési osztály

felmenő ági rokonok és elsőbbségi oldalági rokonok – a második öröklési osztály

általános felmenő ági rokonok – a harmadik öröklési osztály

általános oldalági rokonok – a negyedik öröklési osztály

A leszármazók és a felmenő ági rokonok az örökhagyóhoz fűződő rokonsági foktól függetlenül jogosultak öröklésre, míg az oldalági rokonok csak legfeljebb a negyedik fokig.

Helyettesítéssel csak a végrendelkező gyermekeinek és testvéreinek leszármazói örökölhetnek. Helyettesítés esetében az örökség felosztása a családi ágak alapján történik. Ha a rokonsági ág több részre oszlik, akkor az örökség megfelelő hányadának egyenlő részekre osztása révén az adott ágon belül további helyettesítésre kerül sor.

A túlélő házastárs a törvényes örökösök bármely osztályával egy sorban örököl, az alábbi mértékben:

a hagyaték egynegyedét, ha a hagyaték többi részét a leszármazók öröklik

a hagyaték egyharmadát, ha a hagyaték többi részét az elsőbbségi felmenő ági rokonok és az elsőbbségi oldalági rokonok öröklik

a hagyaték felét, ha a hagyaték többi részét vagy az elsőbbségi felmenő ági rokonok, vagy pedig az elsőbbségi oldalági rokonok öröklik

a hagyaték háromnegyedét, ha a hagyaték többi részét az általános felmenő ági rokonok vagy az általános oldalági rokonok öröklik.

A túlélő házastárs használati jogot örököl a házastársak közös otthona vonatkozásában, valamint örökölheti a szokásos lakberendezési és felszerelési tárgyakat is.

A leszármazók, az örökhagyó gyermekei és azok közvetlen leszármazói öröklése kizárja a rokonsági fokban távolabb található bármely más örökös öröklési jogát. Ha a túlélő házastárs örököl, a leszármazók együttesen a hagyaték háromnegyed részét örökölhetik.

Az elsőbbségi felmenő ági rokonok körébe tartozik az örökhagyó apja és anyja, akik egymás között egyenlő arányban örökölnek.

Az elsőbbségi oldalági rokonok az örökhagyó testvérei és leszármazóik, a negyedik fokig bezárólag.

Ha a túlélő házastárs mindkét elsőbbségi felmenő ági rokonnal és az elsőbbségi oldalági rokonokkal együttesen örököl, az örökösök második osztálya a hagyaték kétharmadát örökli; az örökösök második osztálya azonban csak a hagyaték felét örökli, ha az elsőbbségi felmenő ági rokonok vagy az elsőbbségi oldalági rokonok közül csak az egyik örököl.

Az elsőbbségi felmenő ági rokonok és az elsőbbségi oldalági rokonok örökrésze az elsőbbségi felmenő ági rokonok számától függ. Ha csak egy szülő maradt életben, akkor egynegyed részt örököl, míg az elsőbbségi oldalági rokonok háromnegyed részt örökölnek. Ha mindkét szülő életben van, közösen a hagyaték felét öröklik, az elsőbbségi oldalági rokonok pedig a hagyaték fennmaradó felére jogosultak.

Az elsőbbségi oldalági rokonok, vagy a szülői ágban helyettesítés folytán öröklő örökösök egymás között egyenlő arányban örökölnek. Többféle oldalági rokon esetében az anyai és apai ág egyenlő arányban örököl, az előző szabályok alkalmazásával. Az örökhagyóval mindkét ágon oldalági rokonságban álló személy örökrészei összeadódnak.

Örökösök hiányában a gazdátlan hagyaték annak a településnek vagy városnak a tulajdonába kerül, amelynek területén a hagyaték a felosztás időpontjában megtalálható.

Lásd a Polgári Törvénykönyv 970–983. és 1135–1140. cikkét.

5 Melyik hatóság illetékes a következőkben?

5.1 öröklési ügyek

A hagyatéki nemperes eljárások lefolytatása a polgári jogi ügyekben eljáró közjegyzők, míg a hagyatéki peres eljárások lefolytatása az elsőfokú bíróságok („Judecătorie”) hatáskörébe tartozik.

Az öröklési nyilvántartás ellenőrzéséről szóló, közjegyző által hitelesített igazolás benyújtásával bármely örökös vagy egyéb érdekelt közvetlenül a bíróság elé utalhatja az öröklési ügyet.

Lásd a 36/1995. sz. törvény 101. és azt követő cikkeit, valamint a Polgári Eljárásjogi Törvénykönyv 193. cikkét.

5.2 az örökség elfogadását vagy visszautasítását kimondó nyilatkozat átvétele

Lásd a b) pontot.

Az örökös részéről az öröklés kifejezett elfogadásának minősül, ha kifejezetten örökösi minőségben jár el. Az elfogadás lehet hallgatólagos, amennyiben olyan nyilatkozat vagy cselekmény megtétele útján történik, amelyre csak az örökös jogosult (A Polgári Törvénykönyv 1108. cikke).

Az öröklés visszautasításáról szóló nyilatkozatot a polgári jogi ügyekben eljáró közjegyző, illetőleg Románia diplomáciai küldöttségei vagy konzuli képviseletei előtt lehet megtenni (a Polgári Törvénykönyv 1120. cikkének (2) bekezdése).

Az öröklés elfogadásával vagy visszautasításával kapcsolatos összes közjegyzői okiratot nyilvántartásba kell venni a lehetséges örökösöket bizonyító nemzeti közjegyzői nyilvántartásban (Registrul naţional notarial de evidenţă a opţiunilor succesorale RNNEOS).

5.3 a hagyomány elfogadását vagy visszautasítását kimondó nyilatkozat átvétele

Lásd a b) pontot.

5.4 a kötelesrész elfogadását vagy visszautasítását kimondó nyilatkozat átvétele

Lásd a b) pontot.

A hagyatéki eljárás megindítása után a törvényes örökösök, hagyományosok és a törvényes örökösök biztosítékkal nem rendelkező hitelezői kérésére csökkenteni kell a hagyaték kötelesrész kiadására szolgáló részébe tartozó juttatásokat. Több törvényes kötelesrészre jogosult örökös esetében a csökkentésre csak a kérelmező tekintetében fenntartott kötelesrész mértékéig, és csak a kérelmező javára kerülhet sor. A csökkentés következtében a hagyományok hatálytalanná válhatnak, és az élők közötti juttatások hatálytalanítására is sor kerülhet.

Lásd a Polgári Törvénykönyv 1092–1097. cikkét.

6 Az öröklés rendezésére vonatkozó, tagállami jog szerinti eljárás rövid leírása, beleértve a hagyaték felszámolását és az eszközök felosztását (indít-e például hivatalból örökösödési eljárást a bíróság vagy más illetékes hatóság)

A közjegyzői hagyatéki eljárás kérelemre indul. A kérelmet a polgári jogi ügyekben eljáró közjegyzők kamarájának hagyatéki nyilvántartásába való bevezetés után nyilvántartásba veszik a közjegyző hagyatéki nyilvántartásában. A megbízott közjegyző ellenőrzi illetékességét és beidézi az öröklésre jogosultakat, végrendelet megléte esetében a hagyományost, a végrendeleti végrehajtót, a cselekvőképtelen örökös törvényes képviselőjét, és (gazdátlan hagyaték esetében) a felügyeleti szerv, az államigazgatási szerv képviselőjét. A közjegyző megállapítja az örökösi és hagyományosi jogállás fennállását, az örökösök jogainak terjedelmét, továbbá felleltározza az örökhagyó hagyatékát.

Az örökösök számának és jogállásának, illetve a hagyományosi jogcímnek a megállapítása a polgári jogállásra vonatkozó törvények, a végrendelet és tanúk igénybevétele útján történik. A vagyontárgyak hivatalos okmányokkal, illetve jogszabályban elismert más bizonyítási eszközzel bizonyíthatóak.

Lásd a módosított 36/1995. sz. törvény 101–118. cikkét.

Az öröklési nyilvántartás ellenőrzéséről szóló, közjegyző által hitelesített igazolás benyújtásával bármely örökös/egyéb érdekelt közvetlenül az illetékes bírósághoz fordulhat. A hagyatékot a bíróság feloszthatja a felek egyezségével, vagy ennek hiányában a bíróságnak kell megállapítania a hagyatékba tartozó vagyont, az örökösi jogállást, az örökrészeket, a hagyatéki követeléseket, tartozásokat és kötelezettségeket. A bíróság ítéletében dönthet a túlzott juttatások korlátozásáról és az ingyenes adományok bejelentési kötelezettségéről. A vagyontárgyak felosztása természetben történik, tételek kialakításával vagy pedig valamely vagyontárgynak az egyik örökös részére azzal a feltétellel történő juttatásával, hogy a többi örökös számára ki kell adnia az örökrészüket. A bíróság elrendelheti az ingatlan felek egyetértésével történő eladását, vagy pedig végrehajtó bevonásával, nyilvános árverésen történő értékesítést. Az örökösök által letétbe helyezett összegek, valamint az értékesítésből befolyó összegek felosztásáról a bíróság ítéletben határoz.

Lásd a 36/1995. sz. törvény 108. cikkét, valamint a Polgári Eljárásjogi Törvénykönyv 193. cikkének (3) bekezdését.

Az összes örökös hozzájárulásával a közjegyző folytathatja le a hagyatéki kötelezettségek rendezését, a követelések beszedését, a tartozások és kötelezettségek megfizetését, az ingó vagyon értékesítését, illetve konkrét hagyományok teljesítését.

A kötelező előkészítő szakaszban a közjegyző kiállítja a hagyatéki leltárról szóló igazolást, amelyben felsorolja a hagyatékot (követeléseket és kötelezettségeket), az örökösöket és örökrészüket, illetve az örökösöknek a kötelezettségek rendezésének eszközeihez, felszámoló kijelöléséhez és a felszámolás befejezésének határidejéhez adott hozzájárulását.

A felszámoló beszedi a hagyatéki követeléseket, kifizeti a tartozásokat és értékesíti a vagyontárgyakat. A felszámoló a kijelölt közjegyzőnek nyújt be beszámolót, amelyben felsorolja a követelések beszedése érdekében tett intézkedéseket, és a tartozások kiegyenlítésének módját. A felszámolást követően a közjegyző öröklési bizonyítványt állít ki, amelyben hagyatékként a felszámolás nettó bevételét tünteti fel.

Lásd a 36/1995. sz. törvény 119–132. cikkét, valamint a Polgári Törvénykönyv 1114. cikkét.

A hagyaték örökösök közötti felosztására a felszámolás után, az öröklési bizonyítvány kiállítását követően kerül sor. A hagyaték felosztása történhet önkéntes alapon. Az ingyenes adományok bejelentése a túlélő házastársnak és az örökhagyó törvényes öröklésre jogosult leszármazóinak azon kötelezettsége, amelynek értelmében vissza kell szolgáltatniuk az örökségbe azon vagyontárgyakat, amelyek juttatásának tekintetében nem áll fenn a bejelentési kötelezettség alóli mentesség.

Kötelezettségek kifizetése. Kivételek a hagyatéki terhek törvényes felosztása alól

Az általános örökösök és az általános jogcím alapján öröklő örökösök a hagyatéki terheket örökrészük arányában viselik.

Az örökösök személyes hitelezői és bármely érdekelt személy kérheti a hagyaték elosztását, vagy jelen lehet az önkéntes alapon történő megosztásnál, illetve abba beavatkozhat. A hitelezői kérelmeket a természetes személyek hitelezőit és hagyatéki részesedés kiadása elleni tiltakozásokat bizonyító nemzeti közjegyzői nyilvántartásban (RNNEC – Registrul naţional notarial de evidenţă a creditorilor persoanelor fizice şi a opoziţiilor la efectuarea partajului succesoral) nyilvántartásba kell venni.

Azok az általános örökösök, illetve általános jogcím alapján öröklő örökösök, akikre a hagyaték közös terhei a rájuk jutó résznél magasabb összeget róttak, visszkereseti igényt érvényesíthetnek a többi örökössel szemben, de csak az egyes örökösökre a közös terhekből jutó rész erejéig, abban az esetben is, ha azt a hitelezőknek átengedték.

A felmenői vagyon elosztása

A felmenő ági rokonok élők közötti juttatás vagy végrendelet útján oszthatják fel a vagyonukat leszármazóik között. Amennyiben ez nem fedi le a teljes hagyatékot, a fennmaradó részre a törvényes öröklés rendje irányadó.

Lásd a Polgári Törvénykönyv 669–686. és 1143–1163. cikkét.

7 Hogyan és mikor válik valaki örökössé, illetve hagyományossá?

Az a személy örökölhet, aki a hagyatéki eljárás megindulásakor megszületett és él, illetve a juttatás elfogadásának képességével rendelkezik; továbbá öröklésre jogosult, nem méltatlan az öröklésre, és az örökségből nem tagadták ki.

Az öröklés elfogadására felkért személy az örökséget elfogadhatja vagy visszautasíthatja. Az a hagyományos, aki egyben törvényes örökös is, bármelyik lehetőséget választhatja. Amennyiben a végrendeletből az derül ki, hogy az örökhagyó csökkenteni kívánta a törvényes örökösöknek jutó részt – még abban az esetben is, ha a kötelesrész fedezete megvan – a törvényes örökös csak hagyományosként járhat el.

Lásd a Polgári Törvénykönyv 957–963., 987., 989., 993., 1074–1076., 1100. és 1102. cikkét.

8 Felelős-e az örökös az elhunyt adósságaiért, és ha igen, milyen feltételek mellett?

Igen, lásd a 6. pontot.

9 Milyen dokumentumokat és/vagy információkat kell benyújtani rendszerint az ingatlan bejegyzéséhez?

Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzési kérelemhez csatolni kell az eredeti okiratot vagy annak közjegyző által hitelesített másolatát, bírósági határozat esetében pedig a jogerősítő záradékkal ellátott hiteles másolatot. A bejegyzés utolsó lépése a földhivatali ügyintéző által kiállított bejegyzési igazolás, ha az irat megfelel több alakisági követelménynek – ilyen a felek és az ingatlan megjelölése; a hiteles fordítás megléte (közjegyzői okirat esetében ezt romániai közjegyzőnek kell kiadnia); tulajdoni lap megléte; díj megfizetése stb. Az ingatlan kataszteri integrált információs rendszerbe való első felvétele az öröklési bizonyítvány és a földadóval kapcsolatos iratok alapján is történhet.

9.1 Kötelező vagy megkeresés alapján kötelező-e a hagyatéki gondnok kijelölése? Ha igen, milyen lépéseket kell tenni?

Önkéntes kijelölés

A végrendelkező egy vagy több személyt ruházhat fel a végrendeleti végrehajtói jogosítványokkal. A végrendeleti végrehajtó a hagyatéki eljárás megindulásától számított legfeljebb két évig kezeli a hagyatékot. Ezt az időtartamot bíróság határozattal meghosszabbíthatja.

Kötelező kijelölés

Ha az adós meghal a végrehajtó megbízása előtt, akkor a bírósági végrehajtás nem indítható meg, ha pedig az adós a végrehajtás megindulása után hal meg, a végrehajtás mindaddig nem folytatható, amíg a hagyatékot hagyatéki gondnok el nem fogadja, illetve eseti hagyatéki gondnok kijelölése nem történik meg. Ha a hitelező vagy a végrehajtó tudomást szerez az adós haláláról, a hitelező köteles kérni, hogy a polgári ügyekben eljáró közjegyzők az örökhagyó utolsó lakóhelye szerint illetékes kamarája vegye azt fel a megindított bírósági végrehajtási eljárások külön nyilvántartásába, és erről adjon igazolást. Az igazolásban fel kell tüntetni, hogy a hagyaték kérdésében egyezség született-e, és amennyiben igen, fel kell sorolni az örökösöket és azt, hogy az öröklés elfogadásáig gondnok rendelésére sor került-e.

Amennyiben fennáll a hagyaték eladásának, megsemmisülésének, kicserélésének/megrongálásának veszélye, a közjegyző a hagyatékot zár alá veszi, és egy vagyonfelügyelőnek adja át.

Az öröklés elfogadásáig vagy ismeretlen örökösök esetében a jövőbeli örökösök érdekeinek védelme érdekében a közjegyző eseti hagyatéki gondnokot rendelhet.

Lásd a Polgári Eljárásjogi Törvénykönyv 686. cikkét, a Polgári Törvénykönyv 1117. cikkének (3) bekezdését, 1136. és 1077–1085. cikkét.

9.2 Ki jogosult végrehajtani az elhunyt végintézkedését és/vagy kezelni a hagyatékot?

A végrendeleti végrehajtó, a felszámoló, a törvényes örökös/hagyományos, a kijelölt vagyonfelügyelő/gondnok (lásd az a) pontot).

A felszámolót a végrendelkező, az örökösök vagy a bíróság jelölheti ki, aki feladatait a közjegyző felügyelete mellett látja el.

Lásd a 36/1995. sz. törvény 124. cikkét, valamint a Polgári Törvénykönyv 1117. cikkének (3) bekezdését és 1136. cikkét.

9.3 Mik a gondnok jogai?

Lásd az a) pontot.

A végrendeleti végrehajtó zárolja és leltározza a hagyatékot, kéri a bíróságtól a vagyontárgyak értékesítésének jóváhagyását, kifizeti a hagyatéki terheket és beszedi a hagyatéki követeléseket.

Lásd a Polgári Törvénykönyv 1077–1085. cikkét, a 36/1995. sz. törvény 101–132. cikkét.

10 Milyen dokumentumokat állítanak ki rendszerint a hagyatéki eljárás során vagy azt követően a tagállami jog szerint a kedvezményezettek jogállásának és jogainak bizonyítására? Rendelkeznek ezek bizonyító erővel?

A közjegyző indokolással ellátott végzést hoz, majd pedig a hagyaték lezárását követően végleges hagyatékátadó végzést hoz, amelynek alapján az örökösök/hagyományosok számára a bizonyítványok kiállításra kerülnek.

Az öröklési bizonyítvány feltünteti a jogok terjedelmének megállapítási módját, továbbá az örökösi minőség és a tulajdonjog vonatkozásában bizonyítékként szolgál. A közjegyző kiállíthat örökösi jogállást tanúsító bizonyítványt is, amely feltünteti a jogok számát, fennállását és terjedelmét, de magát a hagyatékot nem.

Örökösök hiányában a hagyaték gazdátlan, és erről gazdátlan hagyatékra vonatkozó igazolás kerül kiállításra.

A közjegyző hagyatéki eljárásból kimaradt vagyontárgyak esetében a későbbiekben póthagyatéki eljárást indíthat, és kiegészítő öröklési bizonyítványt állít ki.

Mindazok, akiket álláspontjuk szerint jogsérelem ért, a bíróságon keresetet indíthatnak a bizonyítvány megsemmisítése és jogaik megállapítása iránt. Megsemmisítés esetében a közjegyző a jogerős bírósági határozat alapján új öröklési bizonyítványt állít ki.

A hagyatéki vagyont nem tulajdonosként birtokló személyekkel szemben az általános örökös és az általános jogcím szerinti örökös öröklés iránti kérelem benyújtásával bármikor kérheti e jogállásának megállapítását.

A hagyatéki peres eljárás során a bíróság végzéseket és bírósági határozatokat hoz. A hagyatékot felosztó határozat konstitutív hatályú és jogerőre emelkedése után végrehajtható okirat.

Lásd a Polgári Törvénykönyv 1130–1134., 1635–1639. cikkét, és a 36/1995. sz. törvény 111–118. és azt követő cikkeit.


Ennek a lapnak a különböző nyelvi változatait az Európai Igazságügyi Hálózat tagállami kapcsolattartói tartják fenn. Az Európai Bizottság szolgálata készíti el a fordításokat a többi nyelvre. Előfordulhat, hogy az eredeti dokumentumon az illetékes tagállami hatóság által végzett változtatásokat a fordítások még nem tükrözik. Sem az Európai Igazságügyi Hálózat, sem a Bizottság nem vállal semmilyen felelősséget, illetve kötelezettséget az e dokumentumban közzétett vagy hivatkozott információk és adatok tekintetében. Az ezen oldalért felelős tagállam szerzői jogi szabályait a Jogi nyilatkozatban tekintheti meg.

Utolsó frissítés: 13/10/2015