Közvetítés a tagállamokban - Németország
Тази страница е машинно преведена и качеството ѝ не може да бъде гарантирано.
Качеството на този превод е оценено като: ненадеждно
Мислите ли, че този превод е полезен?
Ahelyett, hogy bírósághoz fordulnának, miért ne próbálja meg az Ön vitáját közvetítéssel rendezni? Ez egy alternatív vitarendezési (AVR) intézkedés, amelynek keretében a közvetítő segíti a vitában érintetteket a megállapodás elérésében. Németországban a hatóságok és a jogi szakemberek mind tisztában vannak a közvetítés előnyeivel.
Kivel kell felvenni a kapcsolatot?
Számos szervezet nyújt közvetítői szolgáltatásokat. A nagyobb szövetségek nem kimerítő felsorolását lásd alább:
Bundes-Arbeitsgemeinschaft für Familien-Mediation e.V. (BAFM: Spichernstr. 11, 10777 Berlin)- Bundesverband Mediation e.V. (BM: Wittestr. 30k, 13509 Berlin)
- Bundesverband Mediation in Wirtschaft und Arbeitswelt e.V. (BMWA: Princregentenstr. 1, 86150 Augsburg)
- Centrale für Mediation GmbH & Co.KG (CfM: Gustav-Heinemann-Ufer 58, 50968 Köln)
- Deutscher Anwaltverein (Arbeitsgemeinschaft Mediation im Deutschen Anwaltverein, Littenstrasse 11, 10179 Berlin)
- Közvetítés a nemzetközi gyermekkonfliktusokban, e.V. (MiKK: Fasanenstrasse 12, 10623 Berlin)
Ezek a szövetségek segítséget nyújtanak azoknak a feleknek, akik közvetítőt kívánnak bevonni a megfelelő közvetítő megtalálásába.
Mely területeken van lehetőség és/vagy különösen gyakori a közvetítés igénybevételére?
Általában véve, ha nincs formális jogi követelmény arra vonatkozóan, hogy egy adott jogvitát vagy ügyet bíróság előtt kell elbírálni, a közvetítés mindig megengedett. A közvetítés leggyakoribb területei a családjog, az öröklési jog és a kereskedelmi jog.
Vannak-e külön szabályok e téren?
2012. július 26-án Németországban hatályba lépett a közvetítésről szóló törvény (Mediationsgesetz), a közvetítés és a peren kívüli vitarendezés egyéb eljárásainak előmozdításáról szóló, 2012. július 21-i törvény (Bundesgesetzblatt I, 1577. o.) 1. cikke. Ez volt az első olyan jogszabály, amely hivatalosan szabályozta a közvetítési szolgáltatásokat Németországban. A törvény az európai közvetítésről szóló irányelvet (a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló, 2008. május 21-i 2008/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, HL L 136., 2008.5.24., 3. o.) is átülteti a német jogba. A német közvetítési törvény hatálya meghaladja az európai irányelv követelményeit; Az irányelv csak a polgári és kereskedelmi ügyekben felmerülő, határokon átnyúló jogvitákra alkalmazandó. A közvetítésről szóló törvény azonban minden, Németországban végzett közvetítésre vonatkozik, függetlenül a jogvita jellegétől és a felek lakóhelyétől.
A közvetítésről szóló német törvény csak alapvető elveket határoz meg. A közvetítőknek és a feleknek széles mérlegelési jogkörrel kell rendelkezniük a közvetítés során. A törvény kezdetben meghatározza a „közvetítés” és a „közvetítő” fogalmát, hogy megkülönböztesse a közvetítést a vitarendezés egyéb formáitól. A törvény szerint a közvetítés olyan strukturált folyamat, amelynek során az érintett felek önkéntesen és önállóan keresik a kölcsönös vitarendezés egy vagy több közvetítő segítségével történő formáját. A közvetítők döntéshozatali hatáskörrel nem rendelkező, független és pártatlan személyek, akik az érintett feleket a közvetítői eljárás során irányítják. A törvény szándékosan kerüli el a közvetítési eljárás pontos magatartási kódexének létrehozását. A közvetítői szakma függetlenségének és pártatlanságának védelme érdekében azonban számos közzétételi kötelezettséget és a tevékenység korlátozását írja elő. Ezenfelül a jogszabályok formálisan kötelezik a közvetítőket az ügyfelek szigorú titkosságának fenntartására.
A törvény előmozdítja a kölcsönös vitarendezést azáltal, hogy számos különböző ösztönzőt illeszt be a hivatalos eljárási törvénykönyvekbe (pl. a polgári perrendtartásba, Zivilprozessordnungba). Így például amikor a felek polgári bírósághoz nyújtanak be keresetet, meg kell állapítaniuk, hogy peren kívüli intézkedésekkel, például közvetítéssel próbálták-e már megoldani a kérdést, és vannak-e konkrét okok arra, hogy miért nem mérlegelik ezt az eljárást. A bíróság továbbá javasolhatja, hogy a felek közvetítéssel vagy a bíróságon kívüli vitarendezés más formájával próbálják rendezni a konfliktust; ha a felek nem élnek ezzel a lehetőséggel, a bíróság felfüggesztheti az eljárást. A közvetítéshez nyújtott költségmentesség egyelőre nincs előirányozva. A polgári perrendtartás 278. §-ának (5) bekezdése alapján a bíróság a feleket a békéltető tárgyalásra és további minőségi kísérletekre kijelölt és nem döntéshozó bíró (Güterichter) elé utalhatja. A bérlő minden konfliktusrendezési módszert igénybe vehet, a közvetítést is beleértve.
A szövetségi kormány 2017. július 20-i jelentésében eleget tett azon jogi kötelezettségének, hogy a törvény hatálybalépésétől számított öt év elteltével jelentést tegyen a Bundestagnak a törvény hatásairól. A jelentés a következő internetcímen érhető el. Ez azt mutatja, hogy Németországban a közvetítést mint alternatív konfliktusrendezési eszközt még nem alkalmazzák a kívánatos mértékben. A jelentés nem tartalmaz közvetlenül szükséges jogalkotási intézkedéseket. A jelentés megállapításai alapján azonban a szövetségi kormány meg fogja vizsgálni, hogy miként érhető el jobban a közvetítés előmozdításáról szóló törvény által kitűzött cél.
Tájékoztatás és képzés
Általános információk a Szövetségi Igazságügyi és Fogyasztóvédelmi Minisztérium honlapján érhetők el.
Nincs olyan jogszabály, amely meghatározná a közvetítő szakmai profilját. Hasonlóképpen, a szakma gyakorlása sem korlátozott. A közvetítők maguk felelősek annak biztosításáért, hogy rendelkezzenek a szükséges tudással és tapasztalattal (megfelelő képzések és továbbképzések révén), hogy megbízható iránymutatást nyújtsanak a feleknek a közvetítési folyamat során. A német jog meghatározza azokat az általános ismereteket, kompetenciákat és eljárásokat, amelyekre megfelelő előzetes képzésnek kell kiterjednie. Az e feltételeknek megfelelő személyek közvetítőként működhetnek. Nem határoztak meg alsó korhatárt, és nem írták elő például, hogy a közvetítőnek egyetemi szintű tanulmányokat kellett volna folytatnia.
A Szövetségi Igazságügyi és Fogyasztóvédelmi Minisztérium a „tanúsított közvetítők képzéséről szóló rendelet” által kiadott törvényi felhatalmazásával élve részletes rendelkezéseket határozott meg a képesített közvetítők képzéséről és továbbképzéséről, valamint a képzési intézményekre vonatkozó követelményekről.
Jelenleg nem terveznek hivatalos kezdeményezést.
A közvetítők képzését jelenleg egyesületek, szervezetek, egyetemek, vállalatok és magánszemélyek kínálják.
Mennyibe kerül a közvetítés?
A közvetítésért fizetnek. A kifizetésről a magánközvetítő és az érintett felek állapodnak meg.
Nincs olyan jogszabály, amely szabályozná a közvetítés díját, és nincsenek a költségekre vonatkozó statisztikák sem. Reálisan feltételezhető, hogy az óradíjak körülbelül 80 eurótól 250 euróig terjedhetnek.
Végrehajtható-e a közvetítés eredményeként létrejött megállapodás?
A közvetítési megállapodásokat elvileg ügyvéd (ügyvéd) vagy közjegyző (közokiratként a polgári perrendtartás 796a-796c. szakasza, 794. cikke (1) bekezdésének (5) pontja) segítségével lehet végrehajtani.
Kapcsolódó linkek
Bundes-Arbeitsgemeinschaft für Familien-Mediation e.V.
Bundesverband Mediation in Wirtschaft und Arbeitswelt e.V.
Az oldal tartalma ezen a nyelven gépi fordítással készült. A weboldal tulajdonosa nem vállal semminemű felelősséget a gépi fordítás minőségéért.
Utolsó frissítés: 17/11/2020
