Bezárás

MÁR ELÉRHETŐ A PORTÁL BÉTA VERZIÓJA!

Látogasson el az európai igazságügyi portál béta verziójának felületére, és mondja el nekünk, milyennek találja!

 
 

Navigációs útvonal

menu starting dummy link

Page navigation

menu ending dummy link

Tagállami jog - Luxemburg

Ez az oldal gépi fordítás eredménye – a fordítás minőségét nem áll módunkban garantálni.

Az értékelés alapján ennek a fordításnak a minősége: nem megbízható

Ön szerint használható ez a fordítás?

Ebben a részben áttekintést adunk a különböző luxemburgi jogforrásokról.


Jogforrások

Nemzetközi jogforrások

A Luxemburgi Nagyhercegséget nemzetközi, többoldalú vagy kétoldalú szerződések kötik. Azon kötelezettségeken túlmenően, amelyeket ezek a kötelezettségek rónak a luxemburgi államra a többi állammal fenntartott kapcsolataiban, e szerződések némelyike az egyének számára jogokat biztosít (például az uniós polgárok közvetlenül hivatkozhatnak a szabad mozgásra az európai szerződések alapján.

Nemzetközi megállapodások

Ezek a Luxemburgi Nagyhercegség és a külföldi államok közötti nemzetközi szerződések és megállapodások. Ide tartozik például az 1950. november 4-én Rómában aláírt, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény vagy a 1958. február 3-án Hágában aláírt, illetve 2008. június 17-én Hágában aláírt BereLux szerződés, valamint Belgium, Hollandia és Luxemburg.

A közösségi jog

A közösségi jog ekként tartalmazza az európai szerződéseket, valamint az Európai Közösség és az Európai Unió intézményei által elfogadott jogi aktusokban foglalt másodlagos jogi aktusok szabályait: Irányelvek, határozatok, rendeletek, vélemények és ajánlások.

Nemzeti jogforrások

Alkotmányos értékekre vonatkozó szabályok

A Luxemburgi Nagyhercegség alkotmányát 1868. október 17-én hirdették ki. A 1868-ben létrehozott alkotmányos rendszer nagymértékben hasonlít a 1831. évi belga alkotmány rendszeréhez. A számos részletbeli eltérés ellenére a belga alkotmányjog cikkei az általános elvek tekintetében fenntartások nélkül megtekinthetők. A törvény hatálybalépése óta bekövetkezett számos alkotmányos módosítás ellenére a jelenlegi alkotmány továbbra is nagyrészt megfelel a 1868-ben elfogadott szövegnek.

A luxemburgi alkotmány a merev típusú Alkotmány, amelynek módosítása egy olyan különleges eljárás megfigyelését teszi szükségessé, amely összetettebb, mint a rendes jogalkotási eljárás. Az alkotmány felülvizsgálata a Képviselőház (Parlament) két egymást követő szavazását követeli meg, akiknek a többsége a Képviselőház tagjai szavazatainak legalább kétharmados többségével rendelkezik. A két szavazatot legalább három hónapos időközzel kell elvégezni.

Ha az első szavazást követő két hónapon belül a képviselőház tagjainak több mint egynegyede, illetve a 25 000 választópolgár úgy kívánja, a Képviselőház által első olvasatban elfogadott szöveget népszavazásra kell bocsátani. Ezt követően nem kerül sor második szavazásra, és a felülvizsgálatot csak akkor fogadják el, ha az a leadott érvényes szavazatok többségét biztosítja.

A jogalkotási érték szabályai

A törvényt a Képviselőház által elfogadott, a nagyherceg által kihirdetett normaként határozzák meg. Az alkotmányos rendelkezés vagy a nemzetközi jog szabadságának korlátozása kivételével a luxemburgi jogalkotó határoz arról az iránymutatásról, amelyet a közigazgatási jog területén kíván elfogadni.

A szabályozási értékre vonatkozó szabályok

Egyértelmű, hogy a jogszabályok még a legrészletesebben nem szabályozhatják az összes kérdést. Továbbá a viszonylag bonyolult jogalkotási eljárás alkalmazása nem mindig megfelelő, például egy olyan ügyben történő jogalkotás során, ahol a szabványt gyakran kell módosítani.

Itt kerül elfogadásra a nagyhercegi rendelet, amely a jogszabály végrehajtási szabálya. A luxemburgi alkotmány értelmében a misszió nagyhercege „a jogszabályok végrehajtásához szükséges rendeletek és rendeletek megalkotására” vonatkozik.

Melyek az esetleges egyéb jogforrások és azok értéke?

Ítélkezési gyakorlat

Az ítélkezési gyakorlat, mint a jogforrások egyike, nem jelent nehézséget. A luxemburgi jog valójában nem ismeri az angolszász jogi rendszerekben alkalmazott „precedensértékű szabályt”, és a bírókat általában nem kötik a más ügyekben hozott bírósági határozatok, akár meglehetősen összehasonlíthatók is. Ezen túlmenően a bírák számára megtiltható, hogy általános rendelkezés útján nyilváníthassanak véleményt, ezért az ítéleteknek minden esetben az előttük álló konkrét ügyre kell korlátozódniuk.

A gyakorlatban azonban az ítélkezési gyakorlat hasonló esetben történő előállítása egy esetben tagadhatatlan hatással jár. Ezen túlmenően, amikor egy szöveg értelmezhetővé válik, a bíró ereje annál is fontosabb, mivel lehetősége van arra, hogy a jogszabályt az értelmezéssel alakítsa.

  • Nemzetközi ítélkezési gyakorlat

A Luxemburgi Nagyhercegség elismeri számos nemzetközi bíróság, köztük a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága közvetlen tekintélyét.

  • Európai ítélkezési gyakorlat

Az EUMSZ 267. cikk értelmében az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata olyan előzetes döntéshozatal iránti kérelem útján kötelező érvényű a nemzeti bíróságokra vonatkozóan, amely lehetővé teszi a nemzeti bíróságok számára, hogy a határozat meghozatala előtt kérjék a Bíróságot, hogy rendezze a közösségi jog alkalmazása során felmerült azon problémákat, amelyekre a magánszemélyek hagyatkozhatnak.

  • Nemzeti ítélkezési gyakorlat

Általános szabályként a polgári és kereskedelmi eljárások végén hozott bírósági határozatok csak jogerőre emelkedtek: ezek a határozatok kötelező érvényűek a vitában részt vevő felekre nézve, de nem változtatják meg a törvény rendelkezéseit.

Ez a közigazgatási bíróságok által hozott legtöbb határozat esetében is igaz. Kivételes esetben, ha a Törvényszékhez vagy a Közigazgatási Bírósághoz a szabályozási aktus, az ítélet vagy az ítélet elleni kereset érkezik, általános hatályú, és a Luxemburgi Nagyhercegség Hivatalos lapjában kell közzétenni.

Az Alkotmánybíróság által hozott ítéletek általánosan is alkalmazandók, és a Mémorial (Mémorial) keretében kerülnek közzétételre.

Az általános elvek

Az ítélkezési gyakorlatban megállapított szabályok közé tartozik különösen az általános jogelvek kategóriája, amelyek „a közigazgatásra nézve kötelező erejű jogi aktusok, amelyek fennállását a bíróságok mint bíróság által szentesítettek”.

A normák hierarchiája

A nemzeti jog értelmében elsőbbséget élveznek a jogforrások. Az Alkotmány a legmagasabb vám forrása, amelyet a törvények és rendeletek követnek.

Alkotmányos rendelkezés hiányában a luxemburgi jognak a nemzetközi jog és a nemzeti jog közötti kapcsolatra vonatkozó álláspontja kizárólag az ítélkezési gyakorlatból ered.

Az erre a pontra vonatkozó luxemburgi ítélkezési gyakorlatot az 1950-es évek elejétől kezdve dolgozták ki az évek elejétől kezdve, amikor a Cour de first semmisítette meg a helyzetet, majd az Államtanács megszüntette azt az álláspontot, amely szerint a Bíróság a hatalmi ágak szétválasztása miatt lehetetlenné tette, hogy a Bíróság felülvizsgálja a nemzetközi szerződéseket.

Az 1951. évi Államtanács határozata szerint „a belső jogba a jóváhagyó törvény által beépített nemzetközi szerződés olyan magasabb színvonalú jog, amely több származási hellyel rendelkezik, mint egy belső szerv akarata. Ebből következik, hogy egy nemzetközi szerződés rendelkezései és az azt követő nemzeti jog rendelkezései közötti ellentmondás esetén a nemzetközi jognak elsőbbséget kell élveznie a nemzeti joggal szemben” (Conseil d’Etat, 1951. július 28., Pas. lux, 263. o.).

A határozat szövege természetesen igen tág, mivel az ítélet nem tesz különbséget arra nézve, hogy a nemzetközi standard felülírja bármely belső szerv akarata. A luxemburgi bíróságok azonban soha nem zárták ki egyértelműen a nemzetközi normák elsőbbségét az alkotmányra nézve.

Meg kell azonban jegyezni, hogy a kormány szövegtervezetének 1956-es felülvizsgálata során megállapítást nyert, hogy „a nemzetközi jog szabályai a nemzeti jogrend részét képezik. Ezek elsőbbséget élveznek a törvényekkel és más nemzeti rendelkezésekkel szemben.” A cikkekre vonatkozó kommentár egyértelművé tette, hogy ez utóbbinak alkotmányos rendelkezéseket is tartalmaznia kellett.

Az Államtanács 1992. május 26-i, az EU-Szerződés jóváhagyásáról szóló törvénytervezet tekintetében hallgatólagosan elfogadta ezt a prioritást. Valójában azt mondja ki, hogy „emlékeztetni kell arra, hogy a jogi normák hierarchiájának szabálya szerint a nemzetközi jog elsőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben, és hogy konfliktus esetén a nemzeti jogot nem a bíróságok gyakorolják. Mivel fontos, hogy elkerüljük a nemzeti jog és a nemzetközi jog közötti ellentmondást, a Conseil d’Etat kitart amellett, hogy a megfelelő alkotmányos felülvizsgálatnak az összeférhetetlenség megelőzését szolgáló hasznos időszakon belül meg kell történnie.” Úgy tűnik tehát, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség határozottan nemzetközivé teszi az utat.

Ez kétségtelenül a luxemburgi törvények alkotmányosságára vonatkozó felülvizsgálat hiányának technikai következménye. Az Alkotmánybíróság ellenőrzi, hogy a jogszabályok megfelelnek-e az alkotmánynak, és nem utalható a nemzetközi szerződést jóváhagyó törvény alkotmányával való összhangjára.

Luxemburg jogrendje alkotmányellenesnek nyilváníthatja azokat a törvényeket, amelyek alkotmányellenesek lennének. E bíróságot a luxemburgi igazságügyi vagy közigazgatási bíróság megkeresheti, ha az említett bíróság előtti eljárás keretében az alkotmányosság kérdése merül fel. A közvetlen beutalás nem lehetséges.

Megsemmisítés iránti keresetet lehet benyújtani a közigazgatási bíróság előtti törvényellenes szabályozási aktusokhoz is, a közigazgatási bírósághoz benyújtott fellebbezés lehetőségével. Az intézkedés azonban csak a rendelet közzétételének időpontjától számított három hónapon belül elfogadható. Ha az említett időszak lejártát követően a rendeleti jellegű jogi aktusok jogszerűségét valamely igazságügyi vagy közigazgatási bíróság megtárgyalja, e bíróságnak továbbra is lehetősége van arra, hogy a jogszabályt a törvény javára figyelmen kívül hagyja, de – a közzétételétől számított három hónapon belül lehetséges közvetlen keresettől eltérően – az említett határozat nem rendelkezik az általános hatóság hatáskörével.

A szupranacionális eszközökben foglalt szabályok nemzeti területre történő hatálybalépésére vonatkozó rendelkezések

Nemzetközi megállapodások

A luxemburgi alkotmány különösen a nemzetközi szerződések jóváhagyási eljárását szabályozza, mivel csupán azt írja elő, hogy „a Szerződések nem hatályosak, mielőtt azt törvény jóváhagyta, és a jogszabályok közzétételére szolgáló formában közzétennék”.

A Nagyhercegség egy szörnyűségi hagyományokkal rendelkező ország. Más szóval a szerződés ugyanúgy alkalmazandó, mint a nagyhercegség belső szabálya nélkül, anélkül, hogy azt egyetlen formába vagy egy másik formába kellene önteni.

Ezért a jóváhagyási jog tartalma nagyon rövid, és általában egyetlen cikkre korlátozódik, amely szerint egy adott szerződés „jóváhagyása”. Az említett jogszabály nem tartalmaz jogalkotási tartalmat. A jóváhagyó törvény jóváhagyja, de nem ülteti át; nem célja, hogy felhatalmazza a kormányt a szerződés ratifikálására.

Ezt a törvényt a Parlament a rendes eljárás keretében fogadja el. A szavazás általában abszolút többséggel történik, kivéve, ha a Szerződés hatásköröket ruház át (lásd alább). A 1956. évi felülvizsgálat óta a luxemburgi alkotmány olyan kifejezett rendelkezést tartalmaz, amely lehetővé teszi, hogy szerződés alapján nemzetközi szervezetekre ruházzák át hatáskört. Az alkotmány 49a. cikk kimondja, hogy „az Alkotmány által az Európai Unió jogalkotó, végrehajtó és igazságügyi szervei számára fenntartott hatáskörök gyakorlása szerződés útján ideiglenesen a nemzetközi jog intézményeibe rendelhető”. Az Alkotmány 37. cikk (2) bekezdés azonban úgy rendelkezik, hogy az ilyen szerződéseknek a jelentősen megerősített többség feltételei mellett be kell szerezniük a Képviselőház jóváhagyását.

Kifejezett rendelkezés hiányában a jóváhagyásról szóló törvény nem járhat azzal a hatással, hogy a luxemburgi belső rendben hatályba lép a szerződés. A jóváhagyási jog a hatálybalépéséhez szükséges előfeltétel, de csak a ratifikálást követően. Luxemburg azt is figyelembe veszi, hogy a végrehajtó hatóság még a Képviselőház jóváhagyása után is fenntartja a szöveg megerősítésére vonatkozó mérlegelési jogkörét, és hogy e hatáskör gyakorlása a bíró hatáskörén kívül esik.

A Szerződés nemzeti jog szerinti hatálybalépése általában három feltételhez kötött. (1) A Nagyhercegség megerősítette a Szerződést, (2) a Szerződés nemzetközi szinten hatályos, és (3) a Szerződés szövegét teljes egészében, a luxemburgi Mémorial című lapban hirdették ki, mint egy törvényt.

Hangsúlyozni kell, hogy a Szerződés kihirdetése (amelyet az Alkotmány 37. cikk ír elő) külön követelmény a Szerződés jogának közzétételére vonatkozó kötelezettség alól. Igaz, hogy a legtöbb esetben a két feltétel egyszerre teljesül, azaz a Szerződés szövegét a Mémorial a törvény kihirdetését követően azonnal közzéteszi. A két jogi aktus azonban nem ugyanaz, és a kiadványokat el lehet különíteni, mivel a Szerződés nem képezi a jóváhagyási jog szerves részét.

Közösségi szabványok

A luxemburgi alkotmány nem tartalmaz semmilyen külön rendelkezést az európai másodlagos normáknak a luxemburgi jogrendbe történő átültetését illetően.

Az európai irányelvek végrehajtásának szokásos eszköze a képviselőház által rendes többséggel elfogadott törvény.

Míg elvben az európai irányelveket általában jogszabály útján kell átültetni a luxemburgi jogba, nincs szükség a hivatalos jog alkalmazására ott, ahol az irányelv a luxemburgi jog által szabályozott ügyre vonatkozik. Ebben az esetben az átültetés a Kormány által az Alkotmány 33. és 36. cikkéből eredő, a Kormány által elfogadott jogszabályok végrehajtására vonatkozó általános hatáskör alapján elfogadott nagyhercegségi rendelettel is végrehajtható. Ezt követően hivatalosan a luxemburgi törvény, amely a nagyherceg hajtja végre, még akkor is, ha a rendelet tartalma az európai irányelven alapul.

Még mindig el lehet kerülni a jogalkotási eljáráshoz való folyamodást, ha az irányelv által összehangolt kérdésben olyan felhatalmazó jogszabály van érvényben, amelyben a Parlament felhatalmazza a kormányt arra, hogy a rendes körülmények között a jog hatálya alá tartozó ügyek egyszerű szabályozása révén szanálja magát.

Az ilyen „felhatalmazó jogszabályokat” a Képviselőház 1915 óta évente fogadja el, így a kormány kiterjedt szabályozási hatáskörrel rendelkezik azon gazdasági és pénzügyi területeken, amelyek – még ha nem hivatkoznak Európára is – kétségtelenül lehetővé tették számos európai irányelv átültetését.

Az európai irányelvek átültetését azonban jelenleg egy 1971. augusztus 9-i törvénnyel módosított, 1980. december 8-i külön törvény szabályozza, amelynek célja, hogy felhatalmazza a kormányt az Európai Közösség gazdasági, műszaki, mezőgazdasági, erdészeti, szociális és erdészeti irányelveinek végrehajtására és szankcionálására. A rendes szabályozási eljárástól eltérve a szóban forgó nagyhercegségi rendeleteknek meg kell kapniuk a Képviselőház parlamenti bizottságának hozzájárulását.

A nagyhercegi rendeletek elfogadására irányuló eljárást a jogalkotási eljáráshoz hasonlóan a kormány azon kötelezettsége jellemzi, hogy a szövegtervezetét benyújtsa a Conseil d’Etat és a kereskedelmi kamarák véleményéhez. A jogalkotási eljárással ellentétben azonban a szabályozási eljárás lehetővé teszi a kormány számára, hogy egyszerűen elkerülje az ilyen konzultációkat azon az alapon, hogy az ajánlott intézkedést sürgősen el kell fogadni. Az utóbbit azonban nem utasítják el a kormánytól, amikor nagyhercegi rendelettel kívánja átültetni az európai irányelvet. A 1971. augusztus 9-i törvény a rendes szabályozási eljárást kiegészíti azzal, hogy előírja egyrészt az államtanáccsal való kötelező konzultációt, másrészt a Képviselőház parlamenti bizottságának hozzájárulását.

Mindkét esetben a nagyhercegi rendelet szövegét a Miniszterek Tanácsa fogadja el, majd ezt követően a tavaszi miniszteri rendelet aláírja és a nagyherceg elé terjesztik. A nagyhercegi rendelet a Mémorial nevű kiadványában való kihirdetését követően lép hatályba.

A nemzeti szabályok hatályba léptetésére vonatkozó eljárások

Luxemburgban a törvények és rendeletek csak a Luxemburgi Nagyhercegség Hivatalos Közlönyében való közzétételt követően lépnek hatályba.

A hatóságok célja a jogszabályok elfogadása

Nemzetközi szabványok

A luxemburgi alkotmány kimondja, hogy „A nagyherceg a Szerződések”. Hozzáteszi azonban, hogy „a Szerződések semmilyen joghatással nem rendelkeznek, mielőtt azt a törvény jóváhagyta volna, és a jogszabályok kihirdetésére előírt formában közzétennék”.

Meg kell jegyezni, hogy a jóváhagyás minden nemzetközi szerződés esetében – rendeltetésüktől függetlenül – kötelező, és azt jogszabály formájában kell megadni. Ez utóbbit 1956-ben az Államtanács kifejezett kérésére illesztették be, amely szerint „a hozzájárulást a törvény előkészítése során kell megtenni, mivel az Alkotmány csak az egységes eljárást alkalmazza, amely a képviselőház bármely lényegi szempontból történő szándéknyilatkozatára alkalmazandó”.

Nemzeti szabványok

A Luxemburgi Nagyhercegség jogrendjében a jogi kezdeményezés származhat aA link új ablakot nyit megképviselőház vagy a A link új ablakot nyit megkormány részéről.

A kormány kezdeményezési joga „kormányzati kezdeményezésként” ismert, és „törvénytervezetek” bemutatása révén valósul meg.

A képviselőház kezdeményezési joga a „parlamenti kezdeményezés”, amelyet „jogalkotási javaslatok” bemutatása révén gyakorolnak.

Ezeket a jogszabálytervezeteket vagy javaslatokat ezután az érintett testületek különböző véleményeihez (szakmai kamarák) nyújtják be, de mindenekelőtt az A link új ablakot nyit meg Államtanács véleményére. Az Államtanács véleményének kézhezvételét követően a tervezetet visszaadják a Képviselőház részére.

A jogszabályok elfogadására irányuló eljárás

Jog szerinti jog

A képviselőház egyetlen Parlament.

Az egykamarás kétkamarás (egykamarás) rendszerek kockázatainak enyhítése érdekében a luxemburgi rendszerelem megfelel, ha a törvénytervezet elvileg legalább három hónap különbséggel, két szavazattal bír.

Az Alaptörvény azonban előírja, hogy második szavazásra is szükség lehet (ezt „második alkotmányjogi szavazásnak” kell tekinteni), „ha a képviselőház az államtanáccsal egyetértésben, a nyilvános ülésen másként határoz”.

Ebben a tekintetben a Conseil d’État nagyon eredeti szerepet tölt be, amely közelebb áll a második jogalkotási kamarák által más államokban betöltött szerepéhez (és különösen a Lordok Házának az Angliában játszott szerepéhez). Ez az első alkalom a parlamenti viták előtt. Az Alkotmány előírja, hogy az államtanács véleményét minden jogszabályra vagy javaslatra vonatkozóan meg kell hozni. Az Államtanács ezt követően másodszor is beavatkozik a Képviselőház első szavazását követően, hogy nyilvános ülésen határozzon arról, hogy megadja-e a második szavazást.

A gyakorlatban a jogszabályok túlnyomó többsége így mentesül a második szavazás alól. Az Államtanács olyan politikát fogadott el, amely szerint a mentességet szinte minden esetben megadják, az elutasítás szankcióját pedig a legsúlyosabb esetekre kell fenntartani. Az előzetes eljárás során a mentesítési akadályok a leggyakrabban megszűntek.

Hangsúlyozni kell azt is, hogy a Conseil d’Etat hatásköre nem valódi vétójog, ami nehezen egyeztethető össze azzal a ténnyel, hogy a Conseil d’Etat nem választott testület. Az Államtanács tagjait a nagyherceg nevezi ki. Üresedés esetén a póttagokat helyettesítőként nevezik ki, az első a következők szerint: közvetlenül a nagyherceg: a három jelöltet a Képviselőház és a harmadik jelölteket tartalmazó listáról: az Államtanács által javasolt három jelölt listája. Az államtanács csak két hónapos törvény szavazását késleltetheti, ami lehetővé teszi a jogalkotó számára a mérlegeléshez szükséges további időszakot.

A nagyherceg nem csupán a jogalkotási eljárás kezdetén (a jogszabálytervezet esetében), hanem a törvénynek a képviselőház által történő végleges szavazása után is a jogalkotási eljárás kezdetén van. A luxemburgi alkotmány kimondja, hogy „a nagyhercegség a kamara szavazásától számított három hónapon belül lépteti hatályba a törvényeket”.

A nagyhercegi rendeletek

Az államtanács reformjáról szóló, 1996. július 12-i törvény 2. cikk szerint a törvények és szerződések végrehajtására elfogadott rendelettervezetek nem nyújthatók be a nagyherceghez az államtanács véleményének kinyilvánítása után.

Sürgős esetekben azonban a kormány eltérhet ettől az általános szabálytól (amelyet a nagyhercegnek megfelelően indokolt jelentés alapján a nagyhercegnek kell értékelnie), és így eltekinthet a High Corporation véleményének kikérésétől. Az ilyen sürgősségi eljárás alkalmazását azonban kivételes esetekre kell korlátozni.

Továbbá, ha egy törvény hivatalosan előírja, hogy az Államtanácsnak az említett törvény értelmében hozott rendeletekről szóló véleményében a Tanács elé utaljanak, a sürgősségi eljárás semmilyen körülmények között sem alkalmazható. Ez igaz a rendelettervezet olyan módosításaira is, amelyekről a High Corporation már kiadott egy első véleményt.

A jogszabályok esetéhez hasonlóan az államtanács indokolással ellátott jelentés formájában véleményt nyilvánít a rendelettervezetekről, amely tartalmazza az általános szempontokat, a projekt szövegének, és adott esetben a számláló-projektnek a felülvizsgálatát.

Az államtanács által végzett vizsgálatnak ki kell terjednie a szabálytervezet tartalmára és formájára, valamint arra, hogy ez utóbbi megfelel-e a magasabb rangsorolt jogállamiságnak.

Jogi adatbázisok

A A link új ablakot nyit meg Legilux honlap a Luxemburgi Nagyhercegség internetes jogi portálja.

Lehetővé teszi a luxemburgi jogalkotáshoz való hozzáférést vagy az Mémorial „A” Mémorial nevű bruttó szövegének formájában vagy összehangolt szövegek formájában, amelyek nagyrészt a jogszabályok kódexeiben és jelentéseiben találhatók.

A weboldal három fő területre tagolódik:

Ingyenes-e az adatbázisokhoz való hozzáférés?

Igen, az adatbázisokhoz való hozzáférés ingyenes.

Kapcsolódó linkek

A link új ablakot nyit megLegilux oldal

A link új ablakot nyit megKormány:

A link új ablakot nyit megKépviselőház

A link új ablakot nyit megKormány

A link új ablakot nyit megIgazságügyi Minisztérium


Az oldal tartalma ezen a nyelven gépi fordítással készült. A weboldal tulajdonosa nem vállal semminemű felelősséget a gépi fordítás minőségéért.

Utolsó frissítés: 22/10/2019