Öröklésekkel kapcsolatos korlátozások – különleges szabályok

A bizonyos ingatlanokra, bizonyos vállalkozásásokra vagy az eszközök más speciális kategóriáira vonatkozó különös szabályokra vonatkozó nemzeti tájékoztatás


A polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat adatlapokat dolgozott ki azokról a nemzeti jog szerinti különleges szabályokról, amelyek jellemzően a következő vagyontárgyak öröklésével kapcsolatosan állapítanak meg korlátozásokat:

  • bizonyos ingatlantípusok,
  • bizonyos vállalkozási formák,
  • egyéb különleges vagyonkategóriák.

Gazdasági, családi és/vagy társadalmi okokból kifolyólag ezen szabályok korlátozzák az említett vagyontárgyakat érintő öröklést.

Ezen szabályok az öröklésre – az ilyen korlátozásokat elrendelő állam nemzeti joga szerint – az öröklési jogtól függetlenül alkalmazandók.

A bizonyos vagyontárgyak öröklését érintő korlátozásokat elrendelő, vagy azt egyéb módon befolyásoló nemzeti jogról szóló adatlap megtekintéséhez, kérjük, kattintson a megfelelő zászlóra az oldalon.


A honlapot az Európai Bizottság tartja fenn. Az ezen az oldalon található információ nem feltétlenül tükrözi az Európai Bizottság hivatalos álláspontját. A Bizottság semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal az e dokumentumban foglalt vagy említett információk és adatok tekintetében. Kérjük, az európai oldalak szerzői jogi szabályai vonatkozásában vegye figyelembe a jogi nyilatkozatot.

Utolsó frissítés: 18/01/2019

Öröklésekkel kapcsolatos korlátozások – különleges szabályok - Luxemburg


1 E tagállam joga szerint vonatkoznak-e gazdasági, családi vagy szociális megfontolások miatt az örökléssel kapcsolatos vagy arra kiható korlátozásokat megállapító különös szabályok az e tagállamban található ingatlanok, bizonyos vállalkozások vagy más, különleges vagyonkategóriák öröklésére?

Igen, léteznek ilyen korlátozások a luxemburgi jogban. A Polgári Törvénykönyv (Code civil) meghatározása szerint ez a kötelesrész intézménye. Viszont érdemes figyelembe venni, hogy ezek az előírások nem jelentenek korlátozást bizonyos típusú tulajdonokra vagy bizonyos vállalkozásokra nézve a kérdés keretén belül, illetve a kérdésben szereplő speciális vagyonkategóriákra nézve. A kötelesrész intézménye korlátozásokat ró a hagyaték törvényes részére, függetlenül az adott részhez tartozó tulajdon természetétől.

A Polgári Törvénykönyv 913. cikke meghatározza azokat az elveket, amelyek szerint a végrendeletben szereplő hagyományok nem haladhatják meg a végrendelkező vagyonának felét, ha az utóbbit egy gyermek éli túl, a vagyon egyharmadát, ha két gyermek éli túl, illetve egynegyedét, ha három vagy több gyermek éli túl. A Polgári Törvénykönyv 916. cikke kimondja, hogy amennyiben nincs leszármazott, a végrendeletben szereplő hagyományok vagy a közjegyzői okiratban rögzített, élők közötti ajándékozások minden vagyontárgyra vonatkoznak.

Bár nem az öröklési jogból származnak, a teljesség kedvéért meg kell említeni a nemzeti emlékhelyek és műemlékek megőrzéséről és védelméről szóló 1983. július 18-i módosított törvény (loi modifiée du 18 juillet 1983 concernant la conservation et la protection des sites et monuments nationaux) korlátozásait. Az ingatlan vagyontárgyakra, amelyek az említett törvény előírásainak megfelelően fel vannak sorolva, bizonyos korlátozások érvényesek, függetlenül attól, hogy vonatkozik-e rájuk jövőbeli vagy nyitott öröklés. Így például az említett törvény 10. cikke első bekezdésének első mondata kimondja, hogy a listán szereplő ingatlan vagyontárgyak nem semmisíthetők meg és nem mozdíthatók, a használatuk nem változtatható meg, és nem hajtható rajtuk végre helyreállítási, javítási vagy módosító munka az illetékes miniszter engedélye nélkül. Továbbá ugyanezen törvény 15. cikkének első bekezdésében az áll, hogy a miniszter különleges engedélye nélkül a felsorolt ingatlan vagyontárgyakhoz új létesítmények nem adhatók.

2 E tagállam joga szerint az öröklésre irányadó jogra tekintet nélkül is alkalmazni kell-e ezeket a különös szabályokat a fent említett vagyontárgyak öröklésére?

A szakértői vélemények megoszlanak azzal kapcsolatban, hogy a hagyaték kötelesrésze a nemzetközi közrend alá tartozik-e, és ezért fenn kell-e tartani, függetlenül az öröklésre vonatkozó törvénytől.

3 Tartalmaz-e különleges eljárásokat e tagállam jogrendszere a fent említett különös szabályok betartásának biztosítására?

Igen, a kötelesrész intézményével kapcsolatban. Ha az átruházott javak – élők közötti ajándékozások vagy halál esetére szóló hagyományok – túllépik az engedélyezett részt, ezek az öröklés megnyíltakor lecsökkenthetők erre a részre. A Polgári Törvénykönyv 920. és azt követő cikkei meghatározzák az adományok és hagyományok csökkentésére vonatkozó eljárást, amely az ilyen helyzetekben alkalmazható.


Ennek a lapnak a különböző nyelvi változatait az Európai Igazságügyi Hálózat tagállami kapcsolattartói tartják fenn. Az Európai Bizottság szolgálata készíti el a fordításokat a többi nyelvre. Előfordulhat, hogy az eredeti dokumentumon az illetékes tagállami hatóság által végzett változtatásokat a fordítások még nem tükrözik. Sem az Európai Igazságügyi Hálózat, sem a Bizottság nem vállal semmilyen felelősséget, illetve kötelezettséget az e dokumentumban közzétett vagy hivatkozott információk és adatok tekintetében. Az ezen oldalért felelős tagállam szerzői jogi szabályait a Jogi nyilatkozatban tekintheti meg.

Utolsó frissítés: 29/05/2019

Öröklésekkel kapcsolatos korlátozások – különleges szabályok - Magyarország


1 E tagállam joga szerint vonatkoznak-e gazdasági, családi vagy szociális megfontolások miatt az örökléssel kapcsolatos vagy arra kiható korlátozásokat megállapító különös szabályok az e tagállamban található ingatlanok, bizonyos vállalkozások vagy más, különleges vagyonkategóriák öröklésére?

1) mező- és erdőgazdasági hasznosítású földek

1.1. Általában

A magyar jogban szigorú szabályok vonatkoznak a mező- illetve erdőgazdasági hasznosítás alatt álló földekkel kapcsolatos tulajdonszerzésre. E korlátozások az öröklés útján történő szerzést is érintik, mégpedig mind a magyar állampolgárok, mind a más tagállami állampolgárok, mind pedig az egyéb külföldiek tekintetében. A korlátozó rendelkezéseket az alábbi két törvény tartalmazza:

-          a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (Fft.), valamint

-          a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról 2013. évi CCXII. törvény (Fftvé.)

A szabályozás rendkívül összetett; az öröklés szempontjából releváns főbb rendelkezések az alábbiak szerint foglalhatóak össze.

1.2. A korlátozások tárgyi hatálya alá eső ingatlanok

A törvényi korlátozások a „mező-, erdőgazdasági hasznosítású földek” megszerzését érintik. Az Fft. 5. § 17. pontja szerint a „mező-, erdőgazdasági hasznosítású föld” [a továbbiakban: termőföld] fogalma alá tartozik:

-          valamennyi olyan földrészlet, amely az ingatlan-nyilvántartásban az alábbi művelési ágak valamelyikében van nyilvántartva: szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas, erdő és fásított terület (függetlenül attól, hogy a föld a fekvése szerint belterületnek vagy külterületnek minősül-e); továbbá

-          a művelés alól kivett területként nyilvántartott olyan földrészlet, amelyre az ingatlan-nyilvántartásban az alábbi jogi jelleg van feljegyezve: „Országos Erdőállomány Adattárban erdőként nyilvántartott terület”.

1.3. Az örökléssel történő tulajdonszerzést érintő korlátozások

A termőföld tulajdonjogának öröklés útján történő megszerzése tekintetében a Fft. eltérően kezeli a törvényes öröklés és a végintézkedésen alapuló öröklés eseteit. A törvényben nevesített korlátozások nem érintik a termőföld tulajdonjogának törvényes öröklés útján történő megszerzését, hanem csak a végintézkedéssel történő tulajdonszerzésre terjednek ki.

Az Fftvé. 8. § (1) bekezdése értelmében a tulajdonszerzési korlátozások alkalmazása szempontjából törvényes örökléssel történő tulajdonszerzésnek minősül az az eset is, amikor a végrendeleti örökös – feltételezve a végrendelet hiányát és más törvényes örökösöknek az öröklésből való kiesését – törvényes örökössé válhat.

1.3.1. A végintézkedésen alapuló örökléssel történő tulajdonszerzés szabályai

a) hatósági engedély szükségessége

Amennyiben az örökhagyó a termőföld tulajdonjogáról végintézkedés útján rendelkezett, ahhoz, hogy a végrendeleti örökös megszerezze annak tulajdonjogát, hatósági engedély – a mezőgazdasági igazgatási szerv – jóváhagyása szükséges (Fft. 34. §). A jóváhagyás iránti eljárásban a mezőgazdasági igazgatási szerv azt vizsgálja, hogy

-          az örökös szerzőképessége fennáll-e, és

-          a végintézkedés nem eredményezi-e tulajdonszerzési korlátozás megsértését vagy megkerülését.

b) A termőföldre vonatkozó szerzési korlátozások

A termőföldre vonatkozó szerzőképesség terén az Fft. jogalanyok egyes kategóriáit eltérően kezeli. Etekintetben az alábbi személyi kategóriákat kell megkülönböztetni:

i) jogalanyok, amelyek egyáltalán nem szerezhetnek tulajdont termőföldön

Ide tartozik

- a külföldi természetes személy (e fogalom alatt nem értve a tagállami állampolgárokat);

- külföldi állam (illetve annak valamely tartománya, helyhatósága, ezek bármely szerve);

- belföldi vagy külföldi jogi személy (eltekintve néhány kivételtől).

Kivétel: A jogi személyekre vonatkozó szerzési tilalom nem vonatkozik a bevett egyház (valamint az ún. belső egyházi jogi személy) végintézkedéssel történő tulajdonszerzésére.

ii) „a földműves” fogalma alá eső személyek

A „földműves” fogalmát az Fft. 5. §-ának 7. pont határozza meg. E fogalom alá azok a – magyar vagy más tagállami állampolgársággal rendelkező – természetes személyek tartoznak, akiket az illetékes hatóság az e célra vezetett hatósági nyilvántartásba bejegyzett. A bejegyzéshez a törvényben meghatározott előfeltételeknek (mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú képzettség; igazolt mező- vagy erdőgazdasági tevékenység és ebből eredő árbevétel stb.) kell eleget tenni.

E személyi kör esetében a tulajdonban tartható termőföld mértékének felső határa – az ún. földszerzési maximum – 300 hektár; ebbe be kell számítani a már tulajdonában és a haszonélvezetében lévő termőföld területnagyságát is (Fft. 16. § (1) bekezdés).

iii) „földművesnek” nem minősülő olyan természetes személyek, akik magyar vagy tagállami állampolgársággal rendelkeznek

E személyi kör akkor szerezheti meg a termőföld tulajdonjogát, ha a birtokában álló termőföld területnagysága – a megszerezni kívánt termőföld területnagyságával együttesen – nem haladja meg az 1 hektárt. (Fft. 10. § (2) bekezdés).

Kivétel: Az előbb említett korlátozás nem irányadó a közeli hozzátartozók egymás közötti viszonylatában történő szerzés esetén. Erre az esetre is vonatkozik azonban a 300 hektárra korlátozódó földszerzési maximum (Fft. 10. § (3) bekezdés, 16. § (1) bekezdés).

A „tagállami állampolgár” fogalma alá tartoznak a fenti rendelkezések alkalmazásában az alábbi személyek (Fft. 5. § 24. pont):

-          az Európai Unió valamely (Magyarországon kívüli) tagállamának állampolgára,

-          az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam állampolgára, továbbá

-          valamely egyéb állam állampolgára, aki nemzetközi szerződés alapján a fenti személyekkel egy tekintet alá esik.

1.3.2. Törvényes örökléssel történő tulajdonszerzés

A fentiekben (1.3.1. pont) vázolt korlátozások nem terjednek ki a termőföldnek törvényes öröklés útján történő megszerzésére. Törvényes örökléssel így olyan személy is megszerezheti a belföldi termőföld tulajdonjogát, akire nézve a végrendeleti örökléssel történő szerzés (vagy élők közötti szerzés) tekintetében tilalom áll fenn (pl. nem tagállami állampolgár).

2) lőfegyver, lőszer

2.1. Általában

A magyar jog szerint lőfegyver és lőszer kizárólag a lőfegyver tartására jogosító engedély birtokában szerezhető meg. A lőfegyverek tartására vonatkozó rendelkezéseket az alábbi jogforrások tartalmazzák:

-          a lőfegyverekről és lőszerekről szóló 2004. évi XXIV. törvény (Ftv.),

-          a fegyverekről és lőszerekről szóló 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendelet (Fkr.),

-          a lőterekről, a lőfegyverek, lőszerek hatósági tárolásáról, a fegyvertartáshoz szükséges elméleti és jártassági követelményekről szóló 49/2004. (VIII. 31.) BM rendelet

-          a lőfegyverek hatósági tárolásának, értékesítésének, elidegenítésének, hatástalanításának, érték nélküli leadásának, megsemmisítésének szabályairól szóló 2/2016. (I. 7.) ORFK utasítás

2.2. A korlátozások tárgyi hatálya alá eső vagyontárgy

A jogszabályi korlátozások a „lőfegyverek és lőszerek” megszerzését érintik. Az Ftv. 2.§ 16. és 22. pontja szerint

-          lőfegyver: a tűzfegyver, valamint az a légfegyver, amelyből 7,5 joule-nál nagyobb csőtorkolati energiájú, szilárd anyagú lövedék lőhető ki;

-          lőszer: olyan egybeszerelt töltény, amely lövedéket, lőport, továbbá gyúelegyet tartalmaz

2.3. A lőfegyverek öröklésére kiható korlátozások

A 49/2004. (VIII. 31.) BM rendelet 14. § (1) és (2) bekezdése értelmében az engedélyes halála esetén – az örökös a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedését követően kérheti a lőfegyver, lőszer

-          lőfegyver-kereskedőnél történő értékesítését,

-          megszerzési engedéllyel rendelkező személynek, szervezetnek történő elidegenítését,

-          annak hatástalanítását, megsemmisítését, vagy

-          érték nélküli leadását.

Ha az örökös nem élt a fentiekben meghatározott lehetőséggel, a rendőrség a tárolt lőfegyvert, lőszert megsemmisítheti, vagy kereskedelmi szakértői értékbecslést követően lőfegyver-kereskedőnek átadhatja értékesítésre. A fegyver, lőszer értékesítéséből származó összeget – a felmerült költségek levonása után – a tulajdonos részére ki kell fizetni.

2 E tagállam joga szerint az öröklésre irányadó jogra tekintet nélkül is alkalmazni kell-e ezeket a különös szabályokat a fent említett vagyontárgyak öröklésére?

Igen. (A fent említett vagyontárgyak mindegyike tekintetében.)

A mező- illetve erdőgazdasági hasznosítású földek (termőföldek) tekintetében maga a törvény (Fft.) preambuluma nevesít olyan gazdasági, családpolitikai illetve társadalmi megfontolásokat (így pl. a kis települések népességmegtartó ereje, az ottani helyi népesség korösszetétele javítása, a vidéki foglalkoztatás javítása, a mezőgazdasági kisgazdaságok stabil működésének biztosítása stb.), amelyek alapján egyértelműen megállapítható az a jogalkotói cél, hogy az Fft.-ben lefektetett korlátozásokat minden esteben alkalmazni kell, arra való tekintet nélkül, hogy az öröklésre irányadó jog (lex successionis) melyik állam joga.

3 Tartalmaz-e különleges eljárásokat e tagállam jogrendszere a fent említett különös szabályok betartásának biztosítására?

1) mező- és erdőgazdasági hasznosítású földek

Igen.

Amennyiben a hagyatéki eljárás során az azt lefolytató közjegyző észleli, hogy a hagyatékhoz mező- illetve erdőgazdasági hasznosítású föld (termőföld) is tartozik, és arról az örökhagyó végintézkedéssel rendelkezett, a végintézkedést megküldi a termőföld fekvése szerint illetékes mezőgazdasági igazgatási szervhez. Utóbbi szerv hatáskörébe tartozik a termőföld tulajdonjogának megszerzésére vonatkozó hatósági jóváhagyás megadása (Fft. 34. §). A közjegyző ilyen esteben a hagyatéki eljárást a mezőgazdasági igazgatási szerv döntéséig felfüggeszti (hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII tv. 71. § (2) bekezdés d) pont).

A jóváhagyás iránti eljárásban a mezőgazdasági igazgatási szerv azt vizsgálja, hogy

-          az örökös szerzőképessége fennáll-e, és

-          a végintézkedés nem eredményezi-e tulajdonszerzési korlátozás megsértését vagy megkerülését.

A mezőgazdasági igazgatási szerv a jóváhagyás tárgyában hozott határozatát közli a közjegyzővel is. Abban az esetben, ha a mezőgazdasági igazgatási szerv a megtagadja az örökös javára a tulajdonszerzés jóváhagyását, a végintézkedésnek ezt a rendelkezését érvénytelennek kell tekinteni (Fft. 34. § (3) bekezdés). Ebben az esetben a végintézkedés e szóbanforgó rendelkezésének érvénytelenségének jogi formája a semmisség, amit a közjegyzőnek hivatalból kell figyelembe vennie, és a hagyaték érintett része (a szóbanforgó termőföld) tekintetében a végrendeleti örökösre való tulajdonátszállás nem állapítható meg (hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII tv. 71. § (6) bekezdés).

A mezőgazdasági igazgatási szerv feladatait a megyei kormányhivatalok látják el.

2) lőfegyver, lőszer

Igen.

A 49/2004. (VIII. 31.) BM rendelet 13.§-a szerint a lőfegyvertartási engedéllyel rendelkező személy halála esetén a lőfegyvert, lőszert az azokat birtokoló személy köteles a rendőrséghez haladéktalanul bejelenteni, és az őrzésről a rendőrség kiérkezéséig gondoskodni. A bejelentett lőfegyver, lőszer átvételére és tárolására jegyzőkönyv kiállításával a rendőrség intézkedik.

A 2/2016. (I. 7.) ORFK utasítás III. fejezete szerint a rendőrség a lőfegyver, lőszer átvételét követően a lőfegyver, lőszer hatósági tárolásáról

-          írásban tájékoztatja az elhalt engedélyes lakóhelye szerinti önkormányzat hagyatéki leltározásnál eljáró tisztviselőjét (leltárelőadó),

-          egyúttal kéri a lőfegyver és lőszer hagyatéki leltárba történő felvételét,

-          továbbá kéri továbbá annak közlését, hogy a hagyatéki eljárást melyik közjegyző folytatja le.

A rendőrség írásban tájékoztatja a hagyatéki eljárást lefolytató közjegyzőt a lőfegyver, lőszer feltalálási helyéről, valamint kéri a hagyatéki eljárás befejezését követően a jogerős hagyatékátadó végzés megküldését.

A közjegyző a fentieknek megfelelően a hagyatéki eljárás befejezését követően megküldi a meghozott hagyatékátadó végzést a rendőrség részére. A rendőrség a hagyatékátadó végzés alapján tájékoztatja az örököst, hogy 180 napon belül kérheti a lőfegyver, lőszer lőfegyver-kereskedőnél történő értékesítését, vagy megszerzési engedéllyel rendelkező személynek, szervezetnek történő elidegenítését, kezdeményezheti annak hatástalanítását, megsemmisítését vagy érték nélküli leadását.

Ha az örökös határidőn belül nem élt a fentiekben meghatározott lehetőséggel, a rendőrség a tárolt lőfegyvert, lőszert megsemmisítheti, vagy kereskedelmi szakértői értékbecslést követően lőfegyver-kereskedőnek átadhatja értékesítésre. A fegyver, lőszer értékesítéséből származó összeget – a felmerült költségek levonása után - a tulajdonos részére ki kell fizetni (49/2004. (VIII. 31.) BM rendelet 13. és 14. §).


Ennek a lapnak a különböző nyelvi változatait az Európai Igazságügyi Hálózat tagállami kapcsolattartói tartják fenn. Az Európai Bizottság szolgálata készíti el a fordításokat a többi nyelvre. Előfordulhat, hogy az eredeti dokumentumon az illetékes tagállami hatóság által végzett változtatásokat a fordítások még nem tükrözik. Sem az Európai Igazságügyi Hálózat, sem a Bizottság nem vállal semmilyen felelősséget, illetve kötelezettséget az e dokumentumban közzétett vagy hivatkozott információk és adatok tekintetében. Az ezen oldalért felelős tagállam szerzői jogi szabályait a Jogi nyilatkozatban tekintheti meg.

Utolsó frissítés: 07/09/2018