A családjogi közvetítői szolgálat azoknak a szülőknek szól, akik már különváltak vagy akik között zajlik a különválás folyamata, akiknek legalább egy közös kiskorú gyermekük van, és akik nem tudtak megállapodásra jutni a gyermek életkörülményeivel kapcsolatos kérdésekben (például a kapcsolattartási feltételek és a tartásdíj). A családjogi közvetítő semleges félként segíti a szülőket az eszmecserében és a kölcsönösen kielégítő megállapodás elérésében. A közvetítési eljárás célja elsősorban nem a békülés, hanem egy működőképes egyezség megkötése.
A családjogi közvetítés gyorsabb, kedvezőbb és jobb a szülők mentális egészsége szempontjából, és jobban figyelembe veszi a gyermek jóllétét; a szülők között e módszerrel kötött megállapodások hatékonyabbak, mint a bírósági eljárások. 2022. szeptember 1-je óta a családjogi közvetítői szolgálatok állami szolgáltatásként ingyenesen is elérhetők. A szolgáltatás a Társadalombiztosítási Tanáccsal való kapcsolatfelvétel útján érhető el. A bíró is elrendelhet bírósági eljárásban családjogi közvetítői eljárást.
Az államilag finanszírozott családjogi közvetítői szolgálatokról szóló törvény (riikliku perelepitusteenuse seadus) szerint a családjogi közvetítő:
az a személy, aki a Társadalombiztosítási Tanáccsal szerződéses jogviszonyban áll, közvetlenül békéltetési eljárást folytat, és segíti a szülőket (a továbbiakban: a közvetítésben részt vevő felek) abban, hogy a gyermek mindenek felett álló érdekét figyelembe véve megoldást találjanak a kiskorú gyermekük életkörülményeivel kapcsolatos vitára.
A békéltetési törvény (lepitusseadus)értelmében közvetítő a következők egyike lehet:
1. olyan természetes személy, akit a felek felkértek, hogy közvetítsen közöttük egy vitában (pl. szakértő a pszichológia területén, vagy szociális [többek között gyermekvédelmi és szociális munkaügyi] kérdésekben, vagy jogi szakember). A közvetítő olyan jogi személy bevonásával is eljárhat, akivel alkalmazotti vagy egyéb szerződéses jogviszonyban állnak;
2. ügyvéd, aki ezzel kapcsolatban nyilatkozatot tett az észt ügyvédi kamara testülete előtt;
3. közjegyző, aki ezzel kapcsolatban nyilatkozatot tett a közjegyzői kamara előtt;
4. a törvényben meghatározott esetekben az állami vagy önkormányzati közvetítő szerv.
Az Észt Köztársaságban a családjogi közvetítési szolgáltatások szervezését a következő jogszabályok szabályozzák:
- az államilag finanszírozott családjogi közvetítői szolgálatokról szóló törvény
- a békéltetésről szóló törvény
- a a szociális jólétről szóló törvény (sotsiaalhoolekande seadus)
- a családjogi törvény (perekonnaseadus) és
- a polgári perrendtartás (tsiviilkohtumenetluse seadustik).
Észtország a családjogi közvetítőket jelenleg a Közvetítők Észtországi Egyesülete (Eesti Lepitajate Ühing) vagy a Közvetítő Intézet (Lepituse Instituut) képviseli. Az államilag finanszírozott családjogi közvetítői szolgálat közvetítői munkáját a Társadalombiztosítási Tanács koordinálja.