Full text

BH2002. 105
A törvény a tisztességtelen általános szerződési feltételhez (kikötéshez) nem a semmisség, hanem a megtámadhatóság jogkövetkezményét fűzi [Ptk. 209. § (1) bek., 236. § (2) bek. c) pont, (3) bek., Pp. 215. § (1) bek., 36/1993. (XII. 29.) PM-BM r. 5. §].
Az elsőfokú bíróság ítéletében az I-II-III-IV. r. alpereseket egyetemlegesen 470 339 Ft és ennek 1995. március 1-jétől járó évi 12+6% kamata megfizetésére kötelezte, megállapítva, hogy a III-IV. r. alperesek helytállási kötelezettsége az I-II. r. alperessel egyetemlegesen 255 299 Ft és ennek 1995. március 1-jétől járó évi 3+6% kamata tekintetében áll fenn. Az I-IV. r. alpereseket egyetemlegesen további 96 335 Ft és ennek 1995. március 1-jétől járó kamatában is marasztalta. Az I-II. r. és az V-VI. r. alpereseket egyetemlegesen 215 524 Ft és ennek 1995. március 1-jétől járó évi 12+6% kamata megfizetésére kötelezte, megállapítva, hogy az V-VI. r. alperesek helytállási kötelezettsége 215 524 Ft és ennek 1995. március 1-jétől járó évi 3+6% kamata erejéig áll fenn. Az I-II. r. és V-VI. r. alpereseket egyetemlegesen további 113 410 Ft és ennek kamataiban marasztalta. Ezen felül az I-II. r. alpereseket 150 000 Ft megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy az 1989. január 19-én kelt szerződéssel a felperes - lakóházépítéshez - 380 000 Ft állami és 100 000 Ft bankkölcsönt nyújtott az I. r. alperesnek mint adósnak, amelyekért a II. r. alperes egyetemleges adóstársi kötelezettséget, a III-IV. r. alperesek pedig készfizető kezességet vállaltak. A felperes az I. r. alperes részére 150 000 Ft szociálpolitikai kedvezményt is folyósított. Az 1989. január 30-án kelt kölcsönszerződés alapján a felperes - lakóház építéséhez - 320 000 Ft állami, 100 000 Ft bankkölcsönt folyósított a II. r. alperesnek, amelyekért az I. r. alperes egyetemleges adóstársi kötelezettséget, az V-VI. r. alperesek pedig készfizető kezességet vállaltak.
Az I-II. r. alperesek (adósok) a szerződésben vállalt kötelezettségük ellenére a lakhatási - használatbavételi - engedélyt többszöri felhívás ellenére sem tudták bemutatni, ezért a felperes 1992. június 2-án a kölcsönszerződéseket felmondta, a szociálpolitikai kedvezményt visszavonta. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az I-II. r. alperesek a kölcsönszerződés több feltételét is megsértették, az építési engedélytől eltértek. A két lakás helyett egy lakóházat építettek, és a használatbavételi engedélyt nem mutatták be a kölcsönszerződésben írt időben, azt csak 1994. augusztus 30-án kapták meg. Így a felperes jogszerűen mondta fel a szerződéseket, ezért kötelesek az alperesek a kölcsönt, az I-II. r. alperesek pedig a szociálpolitikai kedvezményt visszafizetni.
Ezt az ítéletet a másodfokú bíróság az I. r. és II. r. alperes fellebbezése folytán felülbírálta, és azt annak helyes indokai alapján helybenhagyta. Kiemelte, hogy a perbeli szerződések egyértelműen előírják az építtető alperesek használatbavételi engedély-csatolási kötelezettségét. A végleges használatbavételi engedélyt az I-II. r. alperesek a felperes által megjelölt újabb határidőben sem mellékelték, ezért a felmondás joghatályosan történt. A másodfokú bíróság a szakvéleményt kellően megindokoltnak és aggálytalannak találta, ezért azt ítélkezése alapjául elfogadta. Ennek alapján az elsőfokú bíróság ítéletét összegszerűség tekintetében is megalapozottnak találta.
A jogerős másodfokú ítélettel szemben az I. r. és II. r. alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amely a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és a felperes keresetének az elutasítására irányult. A jogszabálysértést abban jelölték meg, hogy az eljárt bíróságok nem észlelték hivatalból, hogy a perbeli kölcsönszerződésben általános szerződési feltételként használt 14. d) és e) pontokban írt felmondási okok semmis kikötések, és nem oktatták ki a jogi képviselő nélkül eljáró I-II. r. alpereseket a jogaik helyes gyakorlására. A kölcsönszerződés hivatkozott általános szerződési feltételei semmisségét arra alapították, hogy a felperes erőfölényével visszaélve a kölcsönszerződésbe olyan kártérítési konzekvenciát épített be, amely szerződésszegés esetén alkalmazható. A vitatott általános szerződési feltétellel összemosta a vállalkozási jogviszony keretében elvárható eredmény határidőre történt teljesítését a kamat nem teljesítése jogszerű szankciójával. Erre tekintettel annak megállapítását kérték, hogy a jogellenes kikötésen alapuló felmondás miatt a felperes kártérítési felelőssége fennáll. A hatósági határozat késedelme az OTP javára jogalap nélküli előnyt nem keletkeztethet. Ezen felül jogszabálysértő, hogy az eljárt bíróságok nem állapították meg tényként, hogy a lakóház felépült, a hitelcél realizálódott, így az adósok jogosultak voltak a szociálpolitikai kedvezmény igénybevételére.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
Az I-II. r. alperesek a Ptk. 209. §-ának (1) bekezdése értelmében alaptalanul hivatkoztak a felülvizsgálati kérelmükben arra, hogy a kölcsönszerződéseknek az általános szerződési feltételként megjelölt kikötései a szerződés semmisségét eredményezték, ezért ezt az eljárt bíróságoknak hivatalból kellett volna észlelniük. A Ptk. 209. §-ának (1) bekezdése értelmében a tisztességtelen általános szerződési feltétel csak akkor eredményezi a szerződés érvénytelenségét, ha a tisztességtelen kikötést a sérelmet szenvedő fél a törvényes határidőn belül [Ptk. 236. § (2) bek. c) pont] eredményesen megtámadja, vagy a (3) bekezdés alapján a szerződésből eredő követeléssel szemben kifogás útján a megtámadási jogát eredményesen érvényesíti. Vagyis a Ptk. 209. §-ának (1) bekezdése alapján az olyan általános szerződési feltétel, amely tisztességtelen, csak akkor eredményezi a szerződés tisztességtelen kikötésének az érvénytelenségét, ha azt a bíróság a sérelmet szenvedő fél megtámadása vagy kifogása alapján megállapította.
A perbeli esetben nincs adat arra, hogy az I. r. és II. r. alperesek a kölcsönszerződés hivatkozott kikötéseit a törvényes határidőn belül megtámadták vagy a felperesnek a perbeli szerződésekből eredő követelésével szemben kifogásként érvényesítették volna. Ennek hiányában nem sértettek jogszabályt az eljárt bíróságok, azzal, hogy kereseti kérelem és ellenkérelem hiányában a kölcsönszerződések hivatkozott kikötéseinek érvényességét nem vizsgálták [Pp. 215. § (1) bek.].
Mivel a Ptk. 209. §-ának (1) bekezdése a tisztességtelen általános szerződési feltételhez (kikötéshez) nem a semmisség, hanem a megtámadhatóság jogkövetkezményét fűzi, ezért a „semmisségi ok” tekintetében az eljárt bíróságokat kioktatási kötelezettség nem terhelte.
A rendelkezésre álló iratok alapján helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a kölcsönszerződések érvényesen létrejöttek. A kölcsönt a felperes meghatározott célra - az adósok lakásszükségletének megoldására - nyújtotta, azt tehát arra kellett felhasználni. A szerződésben az építés befejezésére határidőt is szabtak, amely határidő - ha a kapott kölcsönt az építkezésre fordítják - elegendő volt. Az I-II. r. alperesek azonban az 1990. június végi, majd többször meghosszabbított határidőhöz képest még 1994. márciusában is csak ideiglenes használatbavételi engedélyt tudtak bemutatni. Alaptalanul érveltek az alperesek a felülvizsgálati kérelmükben azzal, hogy csak a kölcsönnel nem finanszírozott garázs nem került felépítésre, mert az alperesek az 1991. augusztus 5-i levelükben arra hivatkoztak, hogy a ház félkész állapotban van, és a jelenlegi gazdasági helyzetben nem tudják az építkezést befejezni. Ilyen körülmények között a felmondás gyakorlása a szerződési kikötésnek megfelelt, ezért nem sértettek jogszabályt az eljárt bíróságok, amikor az állami és bankkölcsön visszafizetésére kötelezték az alpereseket. A szociálpolitikai kedvezmény visszafizetésére kötelezés azonban jogszabálysértő. A szerződő felek a 103 373/I. számú nyilvántartott kölcsönszerződés 7. pontjában külön rendelkeztek arról, hogy a 150 000 Ft szociálpolitikai kedvezményt az OTP a lakásépítés meghiúsulása esetén vonja vissza, és akkor kell visszafizetni. Ebből következik, hogy a szociálpolitikai kedvezmény visszavonására nem vonatkozott a szerződés 14./e. pontjában írt felmondási ok. A lakóház felépült, így nem állapítható meg, hogy a lakásépítés meghiúsult. A 36/1993. (XII. 29.) PM-BM együttes rendelet 5. §-a mondta ki, hogy a folyósított kedvezményt akkor is vissza kell fizetni, ha az építkezés az előírt határidőre nem fejeződik be. Ez a rendelet annak 7. §-a szerint 1994. január 1-jén lépett hatályba, és rendelkezéseit a hatálybalépését követően benyújtott kérelmekre lehetett alkalmazni. A jelen ügyben tehát nem irányadó.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság megállapította, hogy a másodfokú ítéletnek a szociálpolitikai kedvezményre vonatkozó rendelkezése jogszabálysértő, egyéb rendelkezései mindenben törvényesek, ezért azt a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogszabálysértő részében hatályon kívül helyezte, és e tekintetben az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, egyebekben az (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. I. 31.148/2000. sz.)