Amennyiben a gyermeket jogellenesen elvitték egy, az elvitelt megelőzően szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamba, vagy jogellenesen ott tartják, az 1980. évi Hágai Egyezményt kell alkalmazni, amelyet a Brüsszel IIb. rendelet III. és IV. fejezete egészít ki.
Hogyan járulnak hozzá az uniós szabályok a gyermekek jogellenes elvitelének megakadályozásához?
Annak az országnak a bírósága, ahol a gyermek a jogellenes elvitelt megelőzően szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett, mindaddig megtartja joghatóságát a szülői felelősséggel kapcsolatos kérdésekben, mint például a felügyeleti jog és a láthatási jog, amíg a jogellenes elvitellel kapcsolatos ügyet nem rendezik. Ezáltal elkerülhető, hogy a szülők jogellenesen elvigyék gyermeküket annak reményében, hogy a saját országuk bírósága előtt kedvezőbb ítélethez jutnak.
Hogyan kaphatja vissza a szülő a jogellenesen elvitt gyermeket?
Valamennyi uniós országban léteznek központi hatóságok, amelyek segítséget nyújtanak azoknak a szülőknek, akiknek gyermekét jogellenesen külföldre vitték. Lehetőség van a gyermek visszavitelére irányuló eljárás indítására. Ebben az esetben a bíróságnak az ügy hozzá való beérkezésétől számított hat héten belül határozatot kell hoznia. A bíróságnak lehetőséget kell biztosítania arra, hogy az eljárás során meghallgassa az ítélőképessége birtokában lévő gyermeket.
Elutasíthatja-e a gyermek visszavitelét annak az országnak a bírósága, ahova a gyermeket jogellenesen elvitték?
Annak az országnak a bírósága, ahova a gyermeket jogellenesen elvitték, csak a következő esetekben határozhat a gyermek visszavitele ellen:
- ha nem került sor jogellenes elvitelre vagy visszatartásra (az 1980. évi Hágai Egyezmény 3. cikke);
- ha a hátrahagyott szülő a jogellenes elvitel időpontjában ténylegesen nem gyakorolta felügyeleti jogát (az 1980. évi Hágai Egyezmény 13. cikke (1) bekezdésének a) pontja);
- ha fennáll annak komoly veszélye, hogy a visszavitel testi vagy lelki károsodást okozna a gyermeknél (az 1980. évi Hágai Egyezmény 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja). A visszavitelt azonban nem lehet megakadályozni, ha megfelelő intézkedéseket hoztak a gyermek védelmére. Ha a bíróság a gyermek visszavitele ellen határoz, fel kell vennie a kapcsolatot annak az országnak a bíróságával, ahonnan a gyermeket jogellenesen elvitték (a Brüsszel IIb. rendelet 27. cikkének (3) bekezdése).
- ha a gyermek ellenzi a visszavitelét (az 1980. évi Hágai Egyezmény 13. cikkének (2) bekezdése);
- ha a visszavitel a megkeresett államnak az emberi jogok védelmével és az alapvető szabadságokkal kapcsolatos alapelveibe ütközne (az 1980. évi Hágai Egyezmény 20. cikke).
Annak az országnak a bírósága, ahonnan a gyermeket jogellenesen elvitték, ezt követően a másik bíróság által figyelembe vett bizonyítékokat és indokolását figyelembe véve hozza meg a végső határozatot. A bíróságnak meg kell hallgatnia a gyermeket és mindkét felet.
A bíróság határozata automatikusan végrehajtható lesz?
A származási ország bíróságának jogerős határozatát a másik uniós országban automatikusan elismerik és az végrehajtható anélkül, hogy végrehajthatóvá kellene nyilvánítani („a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás eltörlése”), feltéve, hogy a bíróság kiállította a Brüsszel IIb. rendelet szerinti megfelelő tanúsítványt.
A Brüsszel IIb. rendelet alkalmazására vonatkozó gyakorlati útmutató ezen az oldalon található: EIH-kiadványok
Kapcsolódó linkek:
- A beérkező visszaviteli ügyek központi hatóságok általi feldolgozása
- A beérkező visszaviteli ügyek bíróságok általi feldolgozása
- Központi hatóság keresése az Ön uniós országában és egyéb kapcsolódó információk
- Gyakorlati útmutató a Brüsszel IIb. rendelet alkalmazásához
- Tájékoztató füzet a gyermek másik tagállamba történő szülő általi jogellenes elviteléről
- Családjogi közvetítői eljárás
- A Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencián a gyermekek jogellenes külföldre vitelével foglalkozó egység: