Öröklés | Európai igazságügyi portál

A tájékoztatók elkészítésében közreműködött az Európai Unió Közjegyzőségeinek Tanácsa (CNUE).

1 Hogyan készül a végintézkedés (végrendelet, közös végrendelet, öröklési szerződés)?

A végrendeletet kétféle formában lehet elkészíteni: kézzel írott végrendeletként vagy közvégrendeletként.

Kézzel írott végrendeletet csak 16. életévüket betöltött személyek készíthetnek, és azt elejétől a végéig kézzel kell írni, valamint alá kell írni. Ha a végrendeletet írógéppel vagy számítógéppel gépelték, ha hiányzik az aláírás, vagy ha diktálták (pl. magnóra), a végrendelet érvénytelen, és ennek következtében csak a törvényes örökösök örökölhetnek a hagyatékból, ha nem létezik más érvényes, más örökös kijelölését tartalmazó végrendelet. Bizonyítási okokból az is nagyon fontos, hogy az örökhagyó teljes nevével (azaz keresztnevével és vezetéknevével) írja alá a végrendeletet, hogy ne lehessen félreértés, hogy ki írta a végrendeletet. Végezetül erősen ajánlott a végrendeletben feltüntetni az időpontot és a helyet, hogy látható legyen, mikor és hol készült ez a hivatalos írásbeli feljegyzés. Ez azért fontos, mert egy korábbi végrendeletet egy új végrendelet – részben vagy egészben – visszavonhat. Ha a dátum hiányzik az egyik vagy esetleg mindkét végrendeletből, gyakran nem lehet megállapítani, hogy melyik a frissebb, és melyik tekinthető érvényesnek.

Házaspárok és bejegyzett élettársak közös kézzel írt végrendeletet is készíthetnek. Ebben az esetben az egyik vagy mindkét házastárs vagy élettárs által készített kézzel írott végrendeletet mindkettőjüknek együtt kell aláírniuk.

Ha el akarja kerülni a hibák kockázatát végrendeletének elkészítésekor, akkor közvégrendeletet (más néven „közjegyzői végrendeletet”) kell készítenie. Ennek során végrendeletét szóban közli közjegyzővel, aki aztán írásban rögzíti, vagy maga fogalmazza meg, és írásban adja át a közjegyzőnek.

Az öröklési szerződés megkötéséhez mindkét félnek egyszerre kell megjelennie a közjegyző előtt.

2 Nyilvántartásba kell-e vetetni a végintézkedést, és ha igen, hogyan?

Annak elkerülése érdekében, hogy a kézzel írott végrendeletet elrejtsék, elvesszen vagy elfelejtsék az illető halála után, gyakran tanácsos (de nem kötelező) a végrendeletet a helyi bíróságon (Amtsgericht) – vagy Baden-Württembergben 2017 végéig a közjegyzői hivatalnál (Notariat) – letétbe helyezni, hogy azt biztonságban tudják tartani. A közvégrendeletet mindig megőrzik. Ugyanez vonatkozik az öröklési szerződésre is, kivéve, ha a szerződő felek kifejezetten kikötik, hogy azt nem helyezik hivatalos megőrzésbe; ez utóbbi esetben az okiratot helyette a közjegyzőnél helyezik letétbe. A letétben őrzött végrendeleteket és öröklési szerződéseket annak a személynek a halálakor nyitják fel, aki az azokban foglalt haláleseti rendelkezést megtette (akit a törvény „örökhagyónak” nevez).

A letétben őrzött iratokat 2012. január 1-je óta elektronikusan regisztrálják a Bundesnotarkammer [Szövetségi Közjegyzői Kamara] központi végrendeleti nyilvántartásában. Csak azokat az adatokat rögzítik, amelyek ahhoz szükségesek, hogy haláleset esetén a végintézkedést megtalálják (a letéti őrzés azonosító adatai). A végintézkedés tartalma nem kerül rögzítésre a központi végrendeleti nyilvántartásban. Az ezen időpont előtt készült és letétbe helyezett végintézkedések esetében az anyakönyvi hivatalok vonatkozó adatait átvezették a nyilvántartásba.

A Szövetségi Közjegyzői Kamara mint nyilvántartó hatóság minden belföldi halálesetről értesítést kap, és a letétben őrzött végintézkedések felnyitása céljából tájékoztatja a letétkezelőt a halálesetről, valamint tájékoztatja az illetékes hagyatéki bíróságot (Nachlassgericht) arról, hogy a végintézkedéseket nyilvántartásba vették-e, és ha igen, melyeket, és hol őrzik azokat.

3 Korlátozott-e a végintézkedési szabadság (van-e például kötelesrész)?

A legközelebbi hozzátartozót végrendelettel lehet kitagadni az örökségből. Ugyanakkor mindig is igazságtalannak tekintették azt a helyzetet, amikor a túlélő házastárs, a gyermekek és a gyermekek gyermekei vagy a szülők egyáltalán nem kaptak örökséget, noha ők lettek volna a törvényes örökösök, ha a végintézkedés valójában nem is létezett volna. A kölcsönös felelősség hivatalosan elismert és jogilag rögzített vállalása miatt ugyanez vonatkozik a túlélő bejegyzett azonos nemű partnerekre is. Emiatt a törvény e szűken meghatározott személyi körnek úgynevezett „kötelesrészt” biztosít. A kötelesrész kedvezményezettjei jogosultak az örökösöktől a törvényes rész értékének felével megegyező pénzbeli kifizetést követelni.

Példa: Az örökhagyót túlélte a férje (akivel a közszerzemény vagyonjogi rendszere szerint élt) [amely szerint mindkét házastárs megtartja a saját vagyonának tulajdonjogát, de a házastársak házasság alatti együttes nettó vagyonának növekedését egyenlően osztják fel] és egy lánya. Végrendeletében az örökhagyó a férjét nevezte meg egyedüli örökösként. A hagyaték értéke 100 000 euró. A lány kötelesrészének meghatározására szolgáló törtrész ¼ (míg törvényes része ½; ugyanaz, mint a férjé, aki az örökhagyóval közszerzeményi rendszerben élt). A lányt megillető pénzösszeg kiszámításához a kötelesrész hányadát meg kell szorozni a hagyaték örökléskori értékével. Ez azt jelenti, hogy a lány 25 000 euró (¼ × 100 000 euró) összegű kötelesrészre tarthat igényt a férjtől.

Az örökhagyó nem akadályozhatja meg az e kötelesrészre való igényt azzal, hogy végrendeletében kötelesrészre jogosultakat is felvesz, de csak a kötelesrész felénél kevesebbet juttat nekik. Ilyen esetekben a kötelesrész kedvezményezettje jogosult kiegészítő összegre, hogy kötelesrészét a törvényes rész felére emelje (kötelesrész-kiigazítási igény).

Példa: Végrendeletében az örökhagyó a feleségét (akivel közszerzeményi vagyonjogi rendszerben élt) és a lányát nevezte meg örökösként, így ők örökölhetik a hagyatékának ⅞, illetve ⅛ részét. A hagyaték értéke 800 000 euró. A lány kötelesrészének meghatározására szolgáló törtrész ¼ (= 200 000 euró). Tekintettel arra, hogy a végrendeletben szerepel, és így már 100 000 eurót örökölhet (800 000 euró ⅛ része), így csak a hiányt (100 000 euró) fedező kiegészítő összegre jogosult.

A kötelesrészre vonatkozó igényt a kötelesrészre jogosultaknak az örökségről és az őket hátrányosan érintő rendelkezésről való tudomásszerzéstől számított három éven belül, de legkésőbb az örökléstől számított harminc éven belül kell érvényesíteniük.

Az örökösök kérhetik a kötelesrész-követelés elhalasztását, ha a követelés azonnali kielégítése súlyosan és méltánytalanul érintené őket. A jogszabályban említett példa egy olyan eset, amikor a családi házat egyébként el kellene adni. Mindazonáltal a kedvezményezett vagy kedvezményezettek érdekeit továbbra is megfelelően figyelembe kell venni. A halasztás azt jelenti, hogy a kötelező részt nem kell azonnal kifizetni. A bíróság feladata, hogy eseti alapon döntsön arról, hogy mennyi időre lehet elhalasztani a kötelesrész megfizetését, és hogy a kötelesrész-követelés tekintetében kell-e biztosítékot nyújtani.

4 Ki mennyit örököl végintézkedés hiányában?

Végrendelet vagy öröklési szerződés hiányában a törvényes öröklés szabályai érvényesek.

A német öröklési jog szerint csak a rokonok minősülnek örökösnek, azaz azok a személyek, akiknek szülei, nagyszülei vagy dédszülei azonosak az örökhagyóval, valamint azok, akiknek az örökhagyóval távolabbi közös felmenői vannak. E meghatározás szerint a házasság útján létrejött rokonok egyáltalán nem tekintendők az örökhagyó rokonainak, és így ki vannak zárva a törvényes öröklésből, pl. anyós, vej, mostohaapa, mostohalány, házasság útján létrejött nagynéni, házasság útján létrejött nagybácsi stb.; ez azért van így, mert nincs közös ősük az örökhagyóval.

A családi kapcsolat örökbefogadásból (gyermekként) is származhat, mivel ez a folyamat teljes jogú családi kapcsolatot hoz létre a gyermek és az örökbefogadó, valamint az örökbefogadó rokonai között, az ezzel járó összes joggal és kötelezettséggel együtt. Következésképpen az örökbefogadott gyermekeket általában ugyanazok a jogok illetik meg, mint a vér szerinti gyermekeket (különleges feltételek vonatkozhatnak a nagykorúságot elért „gyermekek” örökbefogadására). A házastársak kivételt képeznek a csak rokonok által történő öröklés elve alól.

Bár általában nem állnak rokonságban egymással, és így nincsenek közös felmenőik, mégis saját joguk van a házastársuktól származó örökségre. Ha a házastársak elválnak, nincs öröklési joguk. Bizonyos feltételek mellett ez vonatkozik azokra a házastársakra is, akik még nem váltak el, de külön élnek.

Az öröklési jog szerint a bejegyzett élettársak ugyanolyan öröklési jogokkal rendelkeznek, mint a házastársak. Ezzel szemben az együttélés más formái esetében nincs törvényes öröklési jog.

A rokonok öröklési joga:

Nem minden rokon rendelkezik egyenlő öröklési jogokkal. A törvény különböző fokú örökösökre osztja őket:

1. fok

Az 1. fokú örökösök közé csak az elhunyt leszármazottai tartoznak, azaz a gyermekek, unokák, dédunokák stb.

A házasságon kívül született gyermekek az anyjuk és az apjuk, valamint a megfelelő rokonok törvényes örökösei. Kivételt képeznek azok az öröklési esetek, amelyekben az örökhagyó 2009. május 29. előtt halt meg, ha a házasságon kívüli gyermek 1949. július 1-je előtt született.

Amennyiben találnak valakit, aki a nagyon közeli rokonok e csoportjába tartozik, a távolabbi rokonok nem kapnak semmit, és nem részesülnek az örökségből.

Példa: Az örökhagyónak van egy lánya és számos unokaöccse és unokahúga. Az unokaöccsök és unokahúgok nem örökölnek semmit.

A gyermekek gyermekei (azaz az unokák, dédunokák stb.) általában csak akkor örökölhetnek valamit, ha szüleik már meghaltak, vagy lemondtak az örökségről.

Példa: Az elhunytnak egy lánya, valamint három unokája maradt egy fiútól, aki maga már elhunyt. A lány megkapja az örökség felét, míg az unokáknak meg kell osztaniuk egymás között a másik felét – vagyis azt a felet, amely egyébként az apjukat illette volna meg. Ez azt jelenti, hogy minden unoka ⅙ részt kap az örökségből.

2. fok

A 2. fokú örökösök az örökhagyó szülei, valamint gyermekeik és gyermekeik gyermekei, azaz az örökhagyó testvérei, unokaöccsei és unokahúgai. Az örökhagyó szüleinek gyermekei ismét csak akkor örökölnek, ha az örökhagyó szülei már elhunytak. Ekkor az elhunyt apjukat vagy az elhunyt anyjukat megillető részt öröklik.

A 2. fokú rokonok csak akkor örökölhetnek, ha nincsenek 1. fokú rokonok.

Példa: Az örökhagyót egy unokahúga és egy unokaöccse élte túl. Az örökhagyó testvérei és szülei már elhunytak. Az unokahúg és az unokaöcs így a hagyaték egy-egy felét örökli.

3. és további fokok

A 3. fokú kategóriába tartoznak a nagyszülők, valamint gyermekeik és gyermekeik gyermekei (nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek stb.), míg a 4. fokú kategóriába a dédszülők, valamint gyermekeik és gyermekeik gyermekei stb. tartoznak. A törvényes öröklés alapvetően ugyanazokon a szabályokon alapul, mint a fent említett fokozatok esetében. A 4. foktól kezdve azonban, ha a nagyszülők utódai már elhunytak, akkor már nem ezen utódok leszármazottai következnek a sorban, hanem a legközelebbi rokonok lesznek az egyedüli örökösök (ezen a ponton történik átállás a parentelikus öröklési rendszerről [amely az ősöktől leszármazó minden egyes vonalon (parentela) végigmegy, amíg nem találunk örököst] a rokonsági fok rendszerére [amely a legközelebbi rokonok azonosítását jelenti a rokonsági fokok alapján]).

A következők mindig érvényesek: csak egy rokonnak kell élnie az előző fokon ahhoz, hogy a következő fok összes lehetséges örökösét ki lehessen zárni.

Házastársak és bejegyzett élettársak

Függetlenül az alkalmazott házassági vagyonjogi rendszertől, a túlélő házastárs vagy bejegyzett élettárs törvényes örökösnek minősül, és jogosult a hagyaték ¼-ére az esetleges leszármazottakkal együtt, valamint a hagyaték ½-ére az esetleges másodfokú rokonokkal (azaz az örökhagyó szüleivel, testvéreivel, unokaöccseivel vagy unokahúgaival), valamint a nagyszülőkkel együtt.

Ha a házastársak vagy a bejegyzett élettársak „közszerzeményi vagyonjogi rendszer” szerint éltek (ez az alapértelmezett rendszer, kivéve, ha a házastársak házassági vagy házassági szerződés előtti vagy utáni megállapodás keretében más vagyonjogi rendszerben állapodtak meg), a fent említett rész ¼-ével nő. Ugyanez vonatkozik a bejegyzett élettársakra is.

Ha nincsenek 1. vagy 2. fokú rokonok és nagyszülők sem, akkor a túlélő házastárs/bejegyzett élettárs kapja a teljes örökséget.

Példa: Az örökhagyót a felesége (akivel közszerzeményi vagyonjogi rendszerben élt) és a szülei élik túl. A feleség ¾ (½ + ¼), a szülők pedig – mint 2. rendű örökösök – a hagyaték egyenként ⅛ részét kapják. Ezenfelül, ha a többi örökös – mint itt – 2. fokú rokon vagy nagyszülő, a feleséget megilleti a németül „Großer Voraus” néven ismert előjog, amely a legtöbb esetben a háztartási ingóságokra és a nászajándékokra terjed ki (ha a többi örökös 1. fokú rokon, a törvényes örökösként öröklődő túlélő házastárs csak annyiban jogosult ezekre az ingóságokra, amennyiben szüksége van rájuk a megfelelő háztartás vezetéséhez).

Az állam törvényes öröklési joga:

Ha nincs házastárs vagy bejegyzett élettárs, és az örökhagyó egyetlen rokona sem azonosítható, az állam lesz a törvényes örökös. Felelőssége mindig a hagyaték nagyságára korlátozódik.

További információk, többek között a haláleseti végintézkedésről, a kötelesrészre való jogosultságról és a törvényes öröklésről a Szövetségi Igazságügyi Minisztérium által kiadott Erben und Vererben [Öröklés és hagyaték] című kiadványban találhatók, amely online – kizárólag német nyelven.

5 Melyik hatóság illetékes a következőkben?

5.1 öröklési ügyek

Elvileg az örökhagyó utolsó szokásos németországi lakóhelye szerinti helyi bíróság hagyatéki bírósága illetékes az öröklési ügyekben.

5.2 az örökség elfogadását vagy visszautasítását kimondó nyilatkozat átvétele

Az öröklésről a hagyatéki bírósághoz benyújtott nyilatkozattal lehet lemondani; ezt a nyilatkozatot a hagyatéki bíróság előtt kell megtenni, és azt a hagyatéki bíróságnak jegyzőkönyvbe kell vennie, vagy közjegyzői hitelesítést követően kell benyújtani (további részletekért lásd alább).

Az elfogadási nyilatkozatot nem kell semmilyen meghatározott formában benyújtani, és nincs szükség átvételi elismervényre. A lemondási határidő puszta túllépése is elegendő az elfogadáshoz.

5.3 a hagyomány elfogadását vagy visszautasítását kimondó nyilatkozat átvétele

A hagyományt vagy meghagyást a hagyománnyal/meghagyással megterhelt személyhez intézett nyilatkozat benyújtásával lehet elfogadni vagy arról lemondani. Ez lehet az örökös vagy a hagyatékátadó, azaz az alörökös.

5.4 a kötelesrész elfogadását vagy visszautasítását kimondó nyilatkozat átvétele

A német öröklési jog nem rendelkezik a kötelesrész elfogadására vagy az arról való lemondásra vonatkozó nyilatkozatról.

6 Az öröklés rendezésére vonatkozó, tagállami jog szerinti eljárás rövid leírása, beleértve a hagyaték felszámolását és az eszközök felosztását (indít-e például hivatalból örökösödési eljárást a bíróság vagy más illetékes hatóság)

A végrendelet megnyílása:

A hagyatéki bírósághoz benyújtott vagy letétbe helyezett végrendeletet a hagyatéki bíróság az örökhagyó halálát követően hivatalosan megnyitja. Az örökösöket erről hivatalosan értesítik.

Öröklési bizonyítvány kiállítására irányuló eljárás:

Az öröklési bizonyítványt a hagyatéki bíróság állítja ki, és meghatározza, hogy ki az örökös, az öröklési jogának mértékét, és adott esetben a későbbi öröklésről vagy a végrendelet végrehajtásáról is rendelkezhet.

A hagyatéki bíróság kérelemre adja ki az öröklési bizonyítványt. A kérelmezőnek bizonyítania kell, hogy a törvény által előírt adatok mindegyike pontos, vagy kötelező nyilatkozatot kell benyújtania annak igazolására, hogy az adatok pontosságának kétségbe vonására nincs ok. A kérelmező a kötelező nyilatkozatot közjegyző vagy bíróság előtti megjelenéssel teheti meg, kivéve, ha az érintett szövetségi állam joga úgy rendelkezik, hogy csak a közjegyzők rendelkeznek hatáskörrel ebben a kérdésben.

Európai öröklési bizonyítvány kiállítása:

A nemzetközi hagyatéki ügyintézési törvény [Internationale Erbrechtsverfahrensgesetz, IntErbRVG] határozza meg az európai öröklési bizonyítványra vonatkozó eljárásokat. Az európai öröklési bizonyítvány az Európai Unió szinte valamennyi országában (Írország és Dánia kivételével) érvényes öröklési bizonyítvány. A hagyatéki bíróság kérésére közjegyző által hitelesített másolat formájában is kiállítják, korlátozott érvényességi idővel. A bizonyítvány fő célja az EU-n belüli hagyatéki ügyek rendezésének egyszerűsítése.

A vagyon felosztása:

Ha a hagyatéknak több örököse van, az az örökösök közösségének közös tulajdonába kerül. Ennek következtében az örökösök csak közösen eljárva rendelkezhetnek a hagyaték egyes elemeivel, például az örökhagyó gépkocsijának eladása céljából, ha arra már nincs szükségük. Az örökséget közösen is kell kezelniük. Ez gyakran komoly nehézségeket okoz, különösen akkor, ha az örökösök távol élnek egymástól, és nem tudnak megegyezni. Ez a „kényszerközösség” általában nagyon kellemetlen, és elvileg minden örökös kérheti a közösség felbontását a hagyaték felosztását kérve. A legfontosabb kivétel e tekintetben az, amikor az örökhagyó végrendeletében úgy rendelkezett, hogy a hagyaték meghatározott ideig nem osztható fel, például azért, hogy egy családi vállalkozás tovább működhessen.

Ha az örökhagyó végrehajtót jelölt ki, akkor az ő feladata a hagyaték felosztása. Ellenkező esetben a hagyaték felosztása az örökösök feladata. Ehhez közjegyző segítségét kérhetik. Ha az örökösök a közvetítőként eljáró közjegyző kijelölése ellenére sem jutnak megállapodásra, az egyetlen fennmaradó lehetőség a bírósági eljárás.

7 Hogyan és mikor válik valaki örökössé, illetve hagyományossá?

A törvényes örökléssel kapcsolatos részleteket lásd fentebb.

Ha az elhunyt végrendeletet hagyott hátra, az elsőbbséget élvez a törvényes öröklés szabályaival szemben. Következésképpen csak a végrendeletben megnevezett személyek örökölnek a hagyatékból, ha az örökhagyó végrendeletében a teljes hagyatékra vonatkozóan utasításokat adott. Arról, hogy kik jogosultak a kötelesrészre, lásd fentebb.

Az örökhagyó halálával a hagyaték törvényesen az örökösre vagy örökösökre száll (az automatikus öröklésszerzés elve). Az örökösök azonban jogosultak lemondani az örökségről (lásd alább).

Az örökhagyó végrendeletében hagyományt vagy meghagyást is hagyhat, például úgy, hogy egyes tárgyakat vagy meghatározott pénzösszegeket bizonyos személyeknek juttat. Ilyen esetekben a hagyomány/meghagyás címzettjei (a továbbiakban: hagyományosok) nem minősülnek örökösnek, de igényt tarthatnak az alperes(ek)kel szemben arra, amit a végrendeletben kifejezetten nekik hagytak.

8 Felelős-e az örökös az elhunyt adósságaiért, és ha igen, milyen feltételek mellett?

Az öröklésről való lemondás:

Az örökösök nem felelnek a hagyatéki kötelezettségekért, ha a meghatározott határidőn belül lemondanak az örökségről. Általános elvként az érintett örökösnek az örökség megnyílásáról és az örökösödési jogállásának alapjáról szóló értesítéstől számított hat héten belül kell lemondania az örökségéről, amihez hivatalos nyilatkozatot kell tennie a hagyatéki bíróságnak. Ez történhet a hagyatéki bíróság előtt és annak jegyzőkönyvében, vagy közjegyzői hitelesítést követően. Az utóbbi esetben elegendő egy levél benyújtása, bár az örökös aláírását a közjegyzőnek hitelesítenie kell. Az örökségről való lemondás vagy annak elfogadása általában kötelező érvényű.

Felelősség az örökség elfogadása esetén:

Ha az örökösök elfogadják az örökséget, jogi szempontból lényegében az örökhagyó „helyébe lépnek”. Ez azt jelenti, hogy az illető adósságait is megöröklik, és elvileg a saját vagyonukat is fel kell használniuk ezek fedezésére.

Az örökösöknek azonban lehetőségük van arra, hogy az örökölt adósságokért való felelősségüket az úgynevezett „törvényes hagyatékra” („Erbmasse”) korlátozzák. Ez azt jelenti, hogy azok a hitelezők, akiknek az elhunyt tartozott, a törvényes hagyatékból behajthatják veszteségeiket, de az örökösök saját vagyona védve marad harmadik személyekkel szemben.

Az örökösök kétféleképpen érhetik el ezt a felelősségkorlátozást: vagy kérelmet nyújthatnak be a hagyatéki bírósághoz, hogy a hitelezők nevében kérjék a hagyaték kezelését, vagy kérhetik a hagyatéki fizetésképtelenségi eljárás lefolytatását a fizetésképtelenségi bíróságként eljárni illetékes helyi bírósághoz benyújtott kérelemmel. Ha a hagyaték még a hitelezők nevében történő hagyatékkezelés költségeinek fedezésére vagy a hagyatéki fizetésképtelenségi eljárás költségeinek fedezésére sem elegendő, az örökösök még mindig elérhetik a felelősség korlátozását. Ha valamelyik hitelező követeléseket érvényesít, az örökösök hivatkozhatnak a hagyatéki vagyon elégtelen voltára. Az örökösök ekkor megtagadhatják a hagyatéki tartozások rendezését, amennyiben a hagyaték nagysága nem elegendő azok fedezésére.

Az örökösök azonban kötelesek átadni a hagyatékból a hitelezőknek azt, ami van. Ha az örökösök egyszerűen csak el akarják kerülni, hogy olyan adósságokkal szembesüljenek, amelyekkel nem számoltak, mindössze annyit kell tenniük, hogy közhirdetési eljárást („Aufgebotsverfahren”) kezdeményeznek, melynek keretében az örökösök kérelmet nyújthatnak be a hagyatéki bírósághoz, amelyben az örökhagyó valamennyi hitelezőjét felszólítják, hogy – egy meghatározott határidőn belül – értesítse a bíróságot az örökhagyó által nekik fennálló tartozásról. Ha valamelyik hitelező nem jelenti be időben követelését, akkor meg kell elégednie azzal, ami a végén az örökségből megmarad. A hirdetményi eljárás az örökösök számára is tisztázhatja a helyzetet azáltal, hogy kiderül, hogy van-e ok a hagyaték hivatalos kezelésbe vételére a hagyaték kezelésének vagy a hagyatéki fizetésképtelenség kérelmezésével.

9 Milyen dokumentumokat és/vagy információkat kell benyújtani rendszerint az ingatlan bejegyzéséhez?

Az automatikus tulajdonszerzés elve szerint (lásd a 7. pontot) egy földterület tulajdonosának örököse az örökhagyó halálának pillanatában megszerzi a földterület tulajdonjogát. Ez azt eredményezi, hogy az ingatlan-nyilvántartás hibás lesz, mivel az örökhagyó továbbra is tulajdonosként szerepel. Az ingatlan-nyilvántartás helytelenségét bizonyító bizonyítékokkal együtt kérelmet kell benyújtani a telekkönyv helyesbítésére, hogy az ingatlan tulajdonosának örököse is hivatalosan tulajdonosként kerülhessen be az ingatlan-nyilvántartásba. Ahhoz, hogy a bejegyzett tulajdonos halálát követően az ingatlan-nyilvántartás helyesbítése iránti kérelmet lehessen benyújtani, a kérelmezőnek tehát igazolnia kell örökösi jogállását az ingatlan-nyilvántartási hivatal felé.

A szigorúan formalizált ingatlan-nyilvántartási eljárásban ez az igazolás csak olyan öröklési bizonyítvány vagy európai öröklési bizonyítvány benyújtásával történhet, amelyben a kérelmezőt örökösként azonosítják.

Ha az öröklés közokiratban (közjegyzői végrendeletben vagy öröklési szerződésben) rögzített végintézkedésen alapul, elegendő az ingatlan-nyilvántartási hivatalnak (Grundbuchamt) bemutatni a végintézkedést és az annak megnyílásáról szóló közokiratot. Ezután nincs szükség öröklési bizonyítványra vagy európai öröklési bizonyítványra.

Ha egy földterület hagyomány vagy meghagyás tárgyát képezi, a német öröklési jog szerint nem következik be automatikus tulajdonszerzés. A hagyományos azonban kérheti az örököst, hogy a tulajdonjogot ruházza át rá. A tulajdonjog megszerzéséhez közjegyzői okiratot kell bemutatni, amely okiratnak bizonyítania kell, hogy a szóban forgó földterület tulajdonjoga az örökösről a hagyományosra szállt át. Ha külföldi öröklési jogot kell alkalmazni, például azért, mert az örökhagyó utolsó szokásos tartózkodási helye külföldön volt, és nem választott alkalmazandó jogot, kivételesen elegendő lehet egy öröklési bizonyítvány vagy egy európai öröklési bizonyítvány bemutatása, még akkor is, ha a juttatás csak hagyomány vagy meghagyás útján történt. Az adott ügy jellegétől függően egyéb dokumentumok is szükségesek lehetnek. Például ahhoz, hogy egy kereskedelmi társaságot örökösként jegyezzenek be, bizonyítani kell a képviseleti jogosultságot (pl. hivatalos cégkivonat a cégjegyzékből).

9.1 Kötelező vagy megkeresés alapján kötelező-e a hagyatéki gondnok kijelölése? Ha igen, milyen lépéseket kell tenni?

A német öröklési jog szerint a hitelezők nevében történő hagyatékkezeléssel megakadályozható, hogy a tartozások az örökösök saját vagyonával szemben érvényesíthetők legyenek. A hagyatéki bíróság csak egy arra jogosult személy (örökös, végrehajtó, hagyatéki hitelező, a teljes hagyaték vevője vagy utóörökös) kérelmére rendelheti el a hagyaték kezelésbe vételét.

A hagyatéki gondnok egy hivatalosan kijelölt szerv. Bár valaki más teljes vagyonának kezeléséért felelős, jogvita esetén mégis saját jogú fél státusszal rendelkezik. A másik személy vagyonának kezelése során hivatalos feladatait magánjelleggel látja el, az összes érintett fél (örökösök és hitelezők) érdekeinek kielégítése céljából. A hagyatéki eljárás, amelyet a hagyatéki gondnok jogosult, sőt köteles elvégezni, nem pusztán a hagyaték fenntartására és gyarapítására irányul, hanem elsősorban a hagyatéki hitelezők kielégítésére. A hagyatéki gondnok fő feladata a hagyatéki kötelezettségek rendezésének biztosítása.

9.2 Ki jogosult végrehajtani az elhunyt végintézkedését és/vagy kezelni a hagyatékot?

A tényleges örökösök, a (fizetésképtelenségi) vagyonkezelő (lásd fentebb) és a végrehajtó (lásd alább) mellett a hagyaték kezelője is kaphat megfelelő hatásköröket.

A hagyatéki bíróság hivatalosan elrendeli a hagyaték kezelését, ha erre aktuálisan szükség van, ha a felelős örökös személye bizonytalan, vagy ha nem ismert, hogy az örökös elfogadta-e az örökséget. A hagyaték kezelésének célja a hagyaték védelme és fenntartása az ismeretlen örökösök érdekében.

A hagyatéki bíróság a hagyaték kezelőjének feladatkörét az egyes esetekben szükségesnek megfelelően határozza meg. Ez a hatáskör lehet meglehetősen széles, vagy egyszerűen csak a hagyaték egyes elemeinek kezelésére összpontosíthat. A hagyaték kezelője általában az ismeretlen örökösök azonosításáért, valamint a hagyaték védelméért és fenntartásáért felel.

A hagyaték kezelése elvileg nem a hagyatéki hitelezők kielégítésére irányul, mivel elsősorban az örökösök védelme érdekében indítják. Kivételesen a hagyaték kezelőjének feladatai közé tartozhat az is, hogy a hagyaték forrásait a hagyaték kötelezettségeinek rendezésére használja fel, ha ez a hagyaték megfelelő kezeléséhez és fenntartásához szükséges, illetve a veszteségek vagy károk, különösen a szükségtelen jogviták következtében felmerülő költségek elhárítása érdekében.

9.3 Mik a gondnok jogai?

Az örökhagyó kijelölheti azt a személyt vagy személyeket, aki(k) a végintézkedésében végrehajtó(k)ként fog(nak) eljárni. Meghatalmazhat egy harmadik személyt, a végrehajtót vagy a hagyatéki bíróságot is, hogy kijelölje a végrehajtó(k)ként eljáró személyt vagy személyeket. A végrehajtó kötelezettségei akkor kezdődnek, amikor a kijelölt személy elfogadja e feladatra történő kijelölését.

A törvény szerint a végrehajtó feladata az örökhagyó végintézkedéseinek végrehajtása. Ha egynél több örökös van, a végrehajtó feladata a hagyaték felosztása közöttük.

A végrehajtó köteles a hagyatékot kezelni. Különösen jogosult a hagyaték birtokba vételére és a hagyaték tárgyainak elidegenítésére. Ebben az esetben az örökösöknek nincs rendelkezési joguk a hagyaték azon részei felett, amelyek a végrehajtó kezelésébe tartoznak. A végrehajtó jogosult arra is, hogy a hagyaték nevében kötelezettségeket vállaljon, feltéve, hogy ez a hagyaték megfelelő kezeléséhez szükséges. Csak akkor jogosult ingyenesen rendelkezni a tárgyak felett, ha erre erkölcsi kötelezettsége van, vagy a közerkölcs tiszteletben tartása miatt.

Az örökhagyó azonban a törvényi rendelkezésekben meghatározottakhoz képest saját belátása szerint korlátozhatja a végrehajtó hatáskörét. A végrendelkezőnek joga van arra is, hogy meghatározza a végrendelet végrehajtásának határidejét. Rendelkezhet például akár arról is, hogy a végrehajtónak csak rövid távon engedélyezi a hagyaték kezelését és felosztását. Másrészről viszont ugyanígy dönthet úgy is, hogy a végrendeletben vagy az öröklési szerződésben olyan utasítást ad, hogy a hagyatékot hosszú távú végrehajtás alá vonja. A hosszú távú végrehajtás elvileg legfeljebb 30 évre rendelhető el, az öröklés tényleges időpontjától kezdődően. Az örökhagyó azonban rendelkezhet úgy is, hogy a hagyatékkezelés az örökös vagy a végrehajtó haláláig, vagy valamely meghatározott, valamelyiküket érintő esemény bekövetkezéséig folytatódjon. Ilyen esetekben a végrendelet végrehajtása ténylegesen tovább tarthat 30 évnél.

10 Milyen dokumentumokat állítanak ki rendszerint a hagyatéki eljárás során vagy azt követően a tagállami jog szerint a kedvezményezettek jogállásának és jogainak bizonyítására? Rendelkeznek ezek bizonyító erővel?

Általában öröklési bizonyítvány vagy európai öröklési bizonyítvány szükséges annak bizonyítására, hogy az örökös öröklési joggal rendelkezik, például ha az örökös azt szeretné, hogy az örökhagyó nevén lévő földterület vagy számla a saját nevére kerüljön át. Ha létezik közvégrendelet (lásd fentebb), ilyen esetekben nem feltétlenül szükséges öröklési bizonyítvány vagy európai öröklési bizonyítvány bemutatása.

Ez a webhely az Európa Önökért portál része.

Örömmel vesszük visszajelzését arról, hogy hasznosnak találta-e az oldalon szereplő információkat.

Last update: 23/12/2024