Bizonyításfelvétel

1 A bizonyítási teher

1.1 Melyek a bizonyítási teherre vonatkozó szabályok?

A bizonyítási teher az adott állítást megfogalmazó személyre hárul, ahogyan azt a szervezeti és polgári eljárásjogi törvény (Kodiċi ta’ Organizzazzjoni u Proċedura Ċivili) 562. szakasza is rögzíti: „valamely tény bizonyításának terhe minden esetben az állítást megfogalmazó félre hárul.”

1.2 Vannak-e olyan szabályok, amelyek bizonyos tények tekintetében mentesítenek a bizonyítási teher alól? Milyen esetekben? Lehetséges-e egy konkrét jogi vélelmet bizonyítással megdönteni?

Igen, léteznek ilyen szabályok, és azokat a szervezeti és polgári eljárásjogi törvény 627. és azt követő szakaszai tartalmazzák. A 627. szakasz megemlíti azokat a dokumentumokat, amelyek bizonyítékként felhasználhatók, és amelyek esetében nincs szükség a hitelesség igazolására; többek között a következők tartoznak ide:

• a máltai kormány aktusai, amelyeket a kibocsátó minisztérium minisztere vagy államtitkára írt alá, vagy távollétében a helyettese vagy az a rangsorban következő tisztségviselő, aki ilyen aktusok aláírására jogosult;
• a máltai kormány bármely minisztériumának nyilvántartásai;
• az illetékes hatóságok által ellenjegyzett és a Kormányzati Közlönyben közzétett közhiteles aktusok;
• a máltai kormány engedélyével kinyomtatott és megfelelő módon közzétett kormányzati aktusok;
• a máltai bíróságok és egyházi bíróságok aktusai és nyilvántartásai;
• az Anyakönyvi Hivatal és a Földhivatal által kibocsátott kivonatok;
• a polgári bíróság első kollégiumának felügyeletével készített hajókáróvás;
• a kereskedelmi hajózási törvényben említett más dokumentumok (ideértve a hivatalvezető vagy más hivatalos személy által aláírt forgalmi engedélyeket és a forgalmi engedélyben feltüntetett egyéb elemeket, amelyeknél a hivatalvezető vagy más hivatalos személy aláírása szerepel).

Más olyan dokumentumok is vannak, amelyeknek a tartalma mentesül a bizonyítási teher alól, azonban a hitelességüket igazolni kell. Ezek közé tartoznak a következők:

• a törvény vagy a kormány által felhatalmazott vagy elismert intézmény vagy állami szerv aktusai és nyilvántartásai;
• a születésekkel, a házasságkötésekkel és a halálesetekkel kapcsolatos egyházi aktusok és nyilvántartások, valamint a törvénnyel összhangban plébános jelenlétében tett rendelkezések;
• a máltai közjegyzők aktusai és nyilvántartásai;
• a törvénnyel összhangban vezetett üzleti könyvek, de kizárólag a kereskedelmi jellegű megállapodások vagy egyéb ügyletek tekintetében;
• az alkuszok által a törvény szerint vezetett könyvek, minden olyan eseményre vonatkozóan, amelyekre a szerződő felek között kereskedelmi ügyekben sor kerülhetett.

Olyan bizonyíték is bemutatható, amely ellentétes a felsorolt dokumentumok tartalmával.

E dokumentumokon kívül létezik egy másik, Málta Törvényeinek 16. fejezetében (a polgári törvénykönyvben) rögzített vélelem is, amely szerint a házasságban született gyermeket a feleség férjétől származó gyermeknek kell tekinteni. E jogi vélelem megdöntése érdekében esküvel megerősített kérelmet kell benyújtani a Polgári Bírósághoz (a családjogi kollégiumhoz), és be kell mutatni a vélelem érvénytelenségét alátámasztó bizonyítékokat.

1.3 Milyen mértékben kell a bíróságnak meggyőződnie valamely tényről ahhoz, hogy ítéletét e tény fennállására alapozza?

Polgári ügyekben az szükséges az ítélethozatalhoz, hogy a bíróság meggyőződjön arról, hogy kellő bizonyítékot szolgáltattak a tényállás valószínűsítéséhez.

2 A bizonyításfelvétel

2.1 A bizonyításfelvétel minden esetben valamelyik fél kérelmére történik, vagy bizonyos esetekben a bíró maga is kezdeményezheti azt?

Bírósági ügyben a részes felek érdekeiktől függetlenül tanúvallomást tehetnek saját kérésükre, az ügyben részt vevő másik fél kérésére vagy a bíróság által hivatalból történő idézés során. Ha az eljárás eskü alatt benyújtott kérelem alapján indul¸ össze kell állítani a tanúk jegyzékét. Ugyanez vonatkozik az eskü alatt benyújtott válaszra is – ennek szintén tartalmaznia kell a tanúk jegyzékét. Külön kérelmet csak akkor kell benyújtani, ha a fél olyan tanú meghallgatását kéri, aki nem szerepelt a jegyzékben.

2.2 Ha a bíróság helyt ad a fél bizonyításfelvételre vonatkozó kérelmének, mik a következő lépések?

A bizonyításfelvétel iránti kérelem elfogadását követően a tanúkat az idézést kérő fél kérelme alapján kiadott idézés útján idézik be. Az ilyen idézés kibocsátása iránti kérelmet a máltai Törvényszéken és a gozói Törvényszéken szóban lehet előterjeszteni.

2.3 Mely esetben utasíthatja el a bíróság a fél bizonyításfelvételre irányuló kérelmét?

Ha az idézett személy ügyvéd, ügyvivő vagy pap, a bíróság elutasíthatja a bizonyításfelvétel iránti kérelmet. Ezenkívül főszabály szerint a tárgyaláson jelen lévő személyt ugyanabban az ügyben nem lehet tanúként előállítani. A bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik azonban, hogy bizonyos esetekben eltekintsen ettől a szabálytól, amennyiben ezt alapos indok támasztja alá. Ezekben az esetekben a hivatali titoktartásra vonatkozó külön jogszabályok is alkalmazandók, amelyek úgy rendelkeznek, hogy a titkos és bizalmas információk nem hozhatók nyilvánosságra. Ezenkívül a kérelem elutasítható, ha a bíróság úgy véli, hogy a tanú nem releváns.

2.4 Milyen bizonyítási eszközök léteznek?

Háromféle bizonyítási eszköz létezik: okiratok, szóbeli vallomások és eskü alatt tett írásbéli nyilatkozatok.

2.5 Milyen módon vehető fel a tanúk vallomása, és különbözik-e ez a szakértő tanúk meghallgatásától? Melyek az írásbeli bizonyítékok és a szakértői jelentések/vélemények benyújtásának szabályai?

Általános szabály szerint a tanúk meghallgatása az ügy tárgyalása során nyilvános ülésen, élőszóban történik. A törvény azonban a bizonyításfelvétel más módjait is lehetővé teszi:

• Eskü alatt tett írásbeli nyilatkozat nyújtható be a Máltán lakóhellyel rendelkező és a külföldön tartózkodó tanúk esetében is.
• Olyan személy esetében, aki Máltát elhagyni készül, beteg, idős, az ügy tárgyalása előtt valószínűleg meghal vagy cselekvőképtelenné válik, vagy nem tud megjelenni a tárgyaláson, a bíróság jogi asszisztenst bízhat meg az adott személyt meghallgatásával. Ilyen esetekben a tanúnak szánt kérdéseket és az azokra adott válaszokat írásba kell foglalni, a tanú pedig aláírja, vagy aláírás helyett kereszttel megjelöli a tanúvallomást.
• A bíróság helyettes bírót is kijelölhet egy adott tanú kihallgatására, különösen olyan esetekben, amikor a tanú az életkorából adódóan nem tudja elhagyni az otthonát.
• Ha a tanú lakóhelye külföldön található, az ügyvéd hivatalos megkeresés útján történő meghallgatást kérelmezhet. A tanú meghallgatását kérelmező félnek írásbeli kérdéseket kell benyújtania, és meg kell adnia annak a személynek a nevét és címét, aki a tanú meghallgatásán a nevében meg fog jelenni.
• Ha a bíróság indokoltnak tartja, engedélyezheti, hogy a bizonyítékként felhasználandó tanúvallomásról hang- vagy videofelvétel készüljön.
• A bíróság a tanúk meghallgatásával és eskütételének lebonyolításával jogi szakértőket bízhat meg.

Ha jogi szakértőt bíznak meg a bizonyításfelvétellel, ugyanazok az eszközök állnak a rendelkezésére, mint a bíróságoknak.

2.6 Van-e olyan bizonyítási mód, amely erősebb a többinél?

Valamennyi bizonyítási eszköz egyforma bizonyító erővel rendelkezik.

2.7 Van-e kötelezően előírt bizonyítási mód egyes tények bizonyítására?

Nem, de mindig a lehető legkörültekintőbben kell beszerezni a bizonyítékokat.

2.8 Kötelezi-e a jog a tanúkat a vallomástételre?

Igen, a törvény minden beidézett tanút kötelez a vallomástételre. Ugyanakkor a tanú nem kötelezhető arra, hogy olyan kérdésekre válaszoljon, amelyek eredményeként büntetőeljárás alá vonhatják.

2.9 Milyen esetben tagadhatják meg a vallomástételt?

A bírósági eljárásban részt vevő bármelyik fél férje vagy felesége tanúskodhat, és bármelyik fél kérelmére tanúvallomásra kötelezhető. A férj azonban nem kötelezhető olyan információk megosztására, amelyeket a felesége a házasságuk során bizalmasan közölt vele, és viszont; továbbá egyik házastárs sem kötelezhető olyan kérdések megválaszolására, amelynek eredményeként a másik házastárssal szemben büntetőeljárás indulhat.

Kivételt képeznek továbbá az ügyvédekkel, az ügyvivőkkel vagy a papokkal bizalmasan megosztott információk. Azonban ha az ügyvéd vagy az ügyvivő ügyfele hozzájárul, illetve ha a pap megszerzi a neki meggyónt személy hozzájárulását, e személyek (a hozzájárulás függvényében) meghallgathatók a tudomásukra jutott kérdésekkel kapcsolatban: az ügyvéd és az ügyvivő azzal kapcsolatban, amit az ügyfelük az üggyel összefüggésben megosztott velük, a pap pedig azon tények tekintetében, amelyekről a gyónási titoktartás keretében vagy a gyónás során tudomást szerzett.

A könyvelők, az orvosok, a szociális munkások, a pszichológusok és a házassági tanácsadók csak bírói végzéssel kötelezhetők olyan információk felfedésére, amelyeket ügyfeleik szakmai titoktartás mellett osztottak meg velük, vagy amelyekről szakmai minőségükben szereztek tudomást. Ez a titoktartási kötelezettség a bizalmas információkat közvetítő tolmácsokra is kiterjed.

A szakmai titoktartás hatálya alá tartozó tanúk nem fedhetnek fel titkos és bizalmas információkat, kivéve bizonyos körülmények között, az adott ügyre alkalmazandó jogszabályokkal összhangban.

2.10 Alkalmazható-e szankció a tanúskodást megtagadó személlyel szemben, illetőleg a személy kényszeríthető-e a vallomástételre?

Ha a szabályszerűen idézett tanú nem jelenik meg a megadott időpontban, azzal akadályozza a bírósági eljárást, amiért azonnal elmarasztalják és megbírságolják. A bíróság rendőri kíséretet vagy elfogatóparancsot is alkalmazhat annak biztosítása érdekében, hogy a tanú egy későbbi tárgyaláson megjelenjen és tanúvallomást tegyen. A bíróság azonban eltekinthet a kiszabott pénzbírságtól, ha a tanú kielégítő módon igazolja a távolmaradását.

2.11 Van-e olyan személy, akitől nem szerezhető be tanúvallomás?

Bármely beszámítható személy előállítható tanúként, ha tanúzási képességével kapcsolatban nem áll fenn kivétel. Bármilyen életkorú személy előállítható tanúként, ha tudatában van annak, hogy a hamis tanúzás tilos.

2.12 Mi a bíró és a felek szerepe a tanú kihallgatásában? Milyen feltételekkel tehető tanúvallomás videokonferencia útján vagy egyéb technikai eszközök segítségével?

A meghallgatás során a bíróság bármikor feltehet a tanúnak bármilyen kérdést, amelyet szükségesnek vagy fontosnak tart. Ezenkívül saját kezdeményezése, az ügyben részt vevő másik fél kérelme vagy a bíróság által hivatalból kiadott idézés alapján az ügyben részt vevő valamennyi fél tanúvallomást tehet.

A kiskorúakat érintő ügyekben a bíró a kiskorút általában zárt ülésen hallgatja meg, vagy a kiskorú meghallgatására gyermekjogi képviselőt jelöl ki.

A nem Máltán élő tanúkat videokonferencia útján hallgatják meg.

3 A bizonyítékok értékelése

3.1 Ha az egyik fél nem jogszerűen szerezte be a bizonyítékokat, vonatkozik-e valamilyen korlátozás a bíróságra az ítélethozatallal kapcsolatban?

Ha a bizonyítékot nem illegális úton szerezték, a bíróságot semmi sem korlátozza határozatának meghozatalakor. Alapszabályként az egyetlen kivétel az, ha a bíróság nem veszi tudomásul a tényekre vonatkozó olyan bizonyítékot, amelyekről a tanú állítása szerint mástól szerzett tudomást, vagy az olyan tényekre vonatkozó bizonyítékokat, amelyeket más személyek állítanak, akiket tanúvallomás céljából elő kell állítani.

3.2 Ha félként veszek részt az ügyben, bizonyítéknak számít-e a nyilatkozatom?

Igen, az eljárásban részt vevő felek nyilatkozata bizonyítékként elfogadható.

4 Ez a tagállam a bizonyításfelvételről szóló rendelet 2. cikkének (1) bekezdésével összhangban meghatározott-e más olyan hatóságokat, amelyek a rendelet alapján polgári vagy kereskedelmi ügyekben folytatott bírósági eljárások céljából hatáskörrel rendelkeznek bizonyításfelvételre? Amennyiben igen, milyen eljárásokban rendelkeznek hatáskörrel a bizonyításfelvételre? Csak bizonyításfelvételt kérhetnek vagy segíthetnek a bizonyításfelvételben egy másik tagállam kérelme alapján? Lásd még a bizonyításfelvételről szóló rendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerinti értesítést

Nem.