1 A bizonyítási teher
Elsődleges jogalap:
A polgári perrendtartás (Codul de procedură civilă) 249–365. cikke.
1.1 Melyek a bizonyítási teherre vonatkozó szabályok?
Az eljárásban megfogalmazott állításokat az azokat tevő személynek kell bizonyítania a jogszabályban kifejezetten meghatározott esetek kivételével. A felperesnek kell bizonyítania a követeléseit. Az alperes által benyújtott eljárási kifogások tekintetében a bizonyítási teher az alperesen nyugszik. Vélelmek esetén a bizonyítási teher arról a félről, akinek javára a vélelmet megállapították, az ellenérdekű félre száll át.
1.2 Vannak-e olyan szabályok, amelyek bizonyos tények tekintetében mentesítenek a bizonyítási teher alól? Milyen esetekben? Lehetséges-e egy konkrét jogi vélelmet bizonyítással megdönteni?
Senki sem köteles bizonyítani azt, amit a bíróságnak hivatalból kell figyelembe vennie.
A bíróságnak hivatalból figyelembe kell vennie a Romániában hatályos jogot. Azokat a jogszabályokat azonban, amelyeket nem hirdetnek ki a román hivatalos lapban (Monitorul Oficial) vagy más módon, a Romániában alkalmazandó és a belső jogba átültetett nemzetközi egyezményeket, szerződéseket és megállapodásokat, valamint a nemzetközi szokásjogot az érdekelt félnek kell bizonyítania. A minősített dokumentumokban szereplő szabályokat kizárólag a jogszabályban meghatározott feltételek teljesülése esetén lehet bizonyítani és megismerni. A bíróság hivatalból figyelembe veheti külföldi állam jogát, ha arra a bíróság előtt hivatkoznak. A külföldi jogot a polgári törvénykönyvnek (Codul civil) a külföldi jog tartalmára vonatkozó rendelkezéseivel összhangban kell bizonyítani.
Amennyiben a tény közismert vagy azt nem támadják meg, a bíróság úgy dönthet, hogy az ügy körülményeire tekintettel azt nem kell bizonyítani. A szokásszerű gyakorlatokat, a szakmai etikai szabályokat, valamint a felek között kialakított gyakorlatokat annak a félnek kell bizonyítania, aki azokra hivatkozik. A helyi szabályokat és rendeleteket csak akkor kell az azokra hivatkozó félnek bizonyítania, ha a bíróság erre felszólítja.
A vélelem olyan következtetés, amelyet jogszabály vagy bíróság az ismert tények alapján annak érdekében von le, hogy egy ismeretlen tényt megállapítson. A jogi vélelem mentesíti azt a személyt, akinek javára fennáll, annak a ténynek a bizonyítása alól, amelyet a törvény bizonyítottnak tekint. A jogi vélelem – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – ellenbizonyítással megdönthető.
1.3 Milyen mértékben kell a bíróságnak meggyőződnie valamely tényről ahhoz, hogy ítéletét e tény fennállására alapozza?
A bizonyítéknak elfogadhatónak és az ügy elbírálása szempontjából relevánsnak kell lennie. Miután egyes tények tekintetében bizonyításfelvételt rendelt el, a bíróság saját meggyőződése alapján dönti el, hogy az adott tények bizonyítottnak tekinthetők-e, kivéve, ha a törvény meghatározza a bizonyíték bizonyító erejét.
2 A bizonyításfelvétel
2.1 A bizonyításfelvétel minden esetben valamelyik fél kérelmére történik, vagy bizonyos esetekben a bíró maga is kezdeményezheti azt?
A bizonyítékokat a felperesnek a keresetlevélben, az alperesnek pedig az ellenkérelmében kell előterjesztenie, kivéve, ha a törvény másként rendelkezik; ennek elmulasztása esetén a fél elveszíti az adott bizonyíték felhasználásának jogát. Amennyiben a benyújtott bizonyítékok nem elegendőek az ügy teljes körű tisztázásához, a bíróság felszólítja a feleket, hogy egészítsék ki azokat. A bíróság hivatalból felhívhatja a felek figyelmét a további bizonyítékok szükségességére, és akkor is elrendelheti a bizonyításfelvételt, ha az ellen a felek kifogást emelnek.
A felek a következő bizonyítékok felvételét indítványozhatják: okiratok, szakértői jelentések, tanúvallomások, helyszíni vizsgálatok, valamint az egyik fél meghallgatása a másik fél kérelmére abból a célból, hogy az ellenérdekű fél beismerő nyilatkozatot tegyen. Az új polgári perrendtartás szabályozza a tárgyi bizonyítási eszközöket is, amelyek a polgári eljárások bizonyos kategóriáiban (pl. a házasság felbontására irányuló eljárásokban) relevánsak lehetnek.
2.2 Ha a bíróság helyt ad a fél bizonyításfelvételre vonatkozó kérelmének, mik a következő lépések?
A bíróság először azt vizsgálja, hogy a felek által benyújtott bizonyíték elfogadható-e, majd ezt követően végzést hoz, amelyben megállapítja a bizonyítandó tényeket, az elfogadott bizonyítékokat, valamint a felek bizonyításfelvétellel kapcsolatos kötelezettségeit. A bizonyítást lehetőleg ugyanazon a tárgyaláson kell felvenni, amelyen azt engedélyezték.
A bizonyításfelvétel alapvető szabályai a következők: a bizonyítást a bíróság által megállapított sorrendben kell felvenni; a bizonyítást lehetőleg ugyanazon a tárgyaláson kell felvenni; a bizonyítást az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozatok benyújtása előtt kell felvenni; a bizonyítékokat és ellenbizonyítékokat lehetőség szerint egyidejűleg kell felvenni.
A bizonyítást jogszabály eltérő rendelkezése hiányában nyilvános tárgyaláson, az ügyben eljáró bíróság előtt kell felvenni. Ha objektív okokból a bizonyításfelvételre csak a bíróság székhelye szerinti településen kívül kerülhet sor, azt bírói megkeresés útján ugyanazon szintű bíróság, vagy – amennyiben az adott településen ilyen bíróság nem működik – alacsonyabb fokú bíróság is lefolytathatja.
2.3 Mely esetben utasíthatja el a bíróság a fél bizonyításfelvételre irányuló kérelmét?
Bizonyíték csak akkor használható fel, ha megfelel a jogszerűségre, hitelességre, relevanciára és bizonyító erőre vonatkozó meghatározott követelményeknek, Ami a jogszerűséget illeti, a kért bizonyítékoknak jogszabályban előírt bizonyítási eszköznek kell lenniük, és azokat törvény nem tilthatja. Ami a hitelességet illeti, a kért bizonyítékok nem lehetnek ellentétesek az általánosan elismert természeti törvényekkel. Ami a relevanciát illeti, a bizonyítéknak az ügy tárgyához – vagyis a felek által benyújtott kereset vagy ellenkérelem alátámasztásához szükséges tényekhez – kell kapcsolódnia. Annak érdekében, hogy el lehessen fogadni, a bizonyítéknak emellett hitelesnek és arra alkalmasnak kell lennie, hogy az eljárás érdemi eldöntéséhez vezessen.
Okirati bizonyítékok esetén a bíróságnak el kell utasítania a dokumentum benyújtására irányuló kérelmet: ha a dokumentum tartalma a személy méltóságához vagy magánéletéhez kapcsolódó szigorúan személyes ügyekre vonatkozik; ha a dokumentum benyújtása titoktartási kötelezettséget sértene; vagy ha a dokumentum alapján a fél, a fél házastársa vagy a harmadik ágig bezárólag bármilyen vér szerinti vagy házassággal szerzett családtagja ellen büntetőeljárás indítható.
A tanúvallomás nem megengedett olyan jogügyletek esetében, amelyek értéke meghaladja a 250 RON-t, és amelyek tekintetében a törvény írásbeli bizonyítást ír elő. A tanúvallomások akkor sem fogadhatók el, ha azok ellentmondanak egy okirat tartalmának vagy annál bővebb tartalmúak.
A bizonyítékokat a felperes a keresetében vagy az alperes az ellenkérelmében nyújtja be. Nem ilyen formában benyújtott bizonyítékot a bíróság a következő helyzetekben kérhet vagy fogadhat el: a bizonyítás szükségessége a követelés megváltoztatásából ered; a bizonyítás szükségessége az eljárás során merül fel, és a fél azt nem láthatta előre; a fél bebizonyítja a bíróságnak, hogy a megadott határidőn belül alapos okból nem volt képes a kért bizonyítékot bemutatni; a bizonyításfelvétel nem késlelteti az eljárást; valamennyi fél kifejezett hozzájárulását adta.
2.4 Milyen bizonyítási eszközök léteznek?
A jogi aktust vagy tényt okiratokkal, tanúvallomásokkal, vélelmekkel, valamely fél beismerésével (akár önkéntesen, akár a meghallgatás során tette), szakértői jelentéssel, tárgyi bizonyítékokkal, helyszíni vizsgálatokkal vagy a jogszabályban meghatározott egyéb bizonyító eszközzel lehet bizonyítani.
2.5 Milyen módon vehető fel a tanúk vallomása, és különbözik-e ez a szakértő tanúk meghallgatásától? Melyek az írásbeli bizonyítékok és a szakértői jelentések/vélemények benyújtásának szabályai?
A tanúkat a felek – a felperes a keresetében vagy az alperes az ellenkérelmében – indítványozzák. A tanúvallomások elfogadását követően a bíróság megidézi a tanúkat a tárgyalásra.
Amennyiben a bíróság a tények tisztázása érdekében indokoltnak tartja kikérni szakértő véleményét, a felek kérelmére vagy hivatalból egy vagy három szakértőt jelölhet ki és meghatározhatja azokat a tényezőket, amelyek tekintetében el kell készíteniük a véleményüket, valamint a jelentés elkészítésére rendelkezésre álló határidőt. A szakértői megállapításokat szakértői jelentésben kell rögzíteni. Indokolt esetben a bíróság a felek kérelmére vagy hivatalból további szakértői véleményt rendelhet el.
Az okirati bizonyítás tekintetében a felek a per során azokra az okiratokra hivatkozhatnak megfelelően hitelesített másolat formájában, amelyekre támaszkodni kívánnak. A félnek emellett magánál kell tartania az okirat eredeti példányát és képesnek kell lennie azt a bíróságon kérésre bemutatni, aminek elmaradása esetén az okiratot nem lehet figyelembe venni. A bíróság elrendelheti valamely okirat benyújtását, ha az az ellenérdekű fél birtokában van, feltéve hogy az okirat a felek közös okirata, az ellenérdekű fél arra az eljárás során hivatkozott, vagy ha annak benyújtására egyébként köteles. Amennyiben az irat az egyik fél birtokában van, de azt nem képes a bíróságon bemutatni, a bíróság kijelölhet egy bírót, akinek jelenlétében a felek ott tekinthetik meg az iratot, ahol az megtalálható. Amennyiben az irat harmadik fél birtokában van, e személyt tanúként meg lehet idézni és fel lehet szólítani, hogy az iratot hozza magával.
A bizonyításfelvételre a bíróság előtt, tanácsokban kerül sor. Ha a bizonyításfelvételre egy másik településen kerül sor, azt bírói megkeresés útján ugyanazon szintű bíróság, vagy – ha az adott településen ilyen bíróság nem működik – alacsonyabb fokú bíróság végzi el. Amennyiben a bizonyíték típusa lehetővé teszi és a felek ahhoz hozzájárulnak, a bizonyítást felvevő bíróság eltekinthet a felek idézésétől.
2.6 Van-e olyan bizonyítási mód, amely erősebb a többinél?
Minden bizonyítási eszköz azonos bizonyító erővel rendelkezik, kivéve, ha törvény kifejezetten másként rendelkezik.
A felek – azok előnyeire, többek között a hitelesség vélelmére tekintettel – gyakran elfogadják a közokirati formában készült okiratokat, aminek következtében a közokiratra hivatkozó személy mentesül a bizonyítási teher alól.
2.7 Van-e kötelezően előírt bizonyítási mód egyes tények bizonyítására?
A 250 RON-t meghaladó értékű jogi aktusok esetében csak okirati bizonyítékok fogadhatók el, bár vannak olyan kivételek, amikor a tanúvallomás is elfogadható.
A közokirat mindaddig, amíg hamisnak nem nyilvánítják, teljes bizonyító erővel tanúsítja – bárkivel szemben – azokat a ténymegállapításokat, amelyeket az okiratot jogszabályban meghatározott módon hitelesítő személy személyesen tett. A felek által tett, közokiratba foglalt nyilatkozatok kizárólag az ellenbizonyításig bizonyítják a bennük foglalt tényeket.
Amennyiben egyes vélelmek alkalmazásáról a bíróság mérlegelési jogkörében dönthet, a bíróság csak akkor támaszkodhat azokra, ha azok kellő súllyal és bizonyító erővel rendelkeznek az állított tények valószínűsítéséhez; e vélelmeket csak olyan esetekben lehet elfogadni, amelyekben jogszabály lehetővé teszi a tanúvallomás útján történő bizonyítást.
2.8 Kötelezi-e a jog a tanúkat a vallomástételre?
Lásd a 2.11. kérdésre adott választ.
2.9 Milyen esetben tagadhatják meg a vallomástételt?
A polgári perrendtartás nem határozza meg azokat az indokokat, amelyekre hivatkozva a tanú megtagadhatja a vallomástételt, hanem kizárólag azokat a személyeket határozza meg, akik nem hallgathatók meg tanúként, illetve azokat a személyeket, akik mentesülnek a tanúvallomás megtétele alól. Lásd a 2.11. kérdésre adott választ.
2.10 Alkalmazható-e szankció a tanúskodást megtagadó személlyel szemben, illetőleg a személy kényszeríthető-e a vallomástételre?
A bíróság pénzbírsággal sújtja azt a tanút, aki nem jelenik meg a bíróság előtt vagy megtagadja a vallomástételt. Amennyiben a tanú az első idézés ellenére nem jelenik meg, a bíróság végzést bocsáthat ki annak érdekében, hogy a személyt a bíróság elé vezessék. Sürgős esetben a bíróság ilyen végzést az első tárgyalás tekintetében is kibocsáthat.
Amennyiben valamely fél nem jelenik meg vagy megtagadja a kérdésekre történő válaszadást, a bíróság azt teljes beismerésnek vagy a fél meghallgatását indítványozó félre nézve kedvező kezdeti bizonyítéknak tekintheti.
2.11 Van-e olyan személy, akitől nem szerezhető be tanúvallomás?
A következő személyeket nem lehet tanúként meghallgatni: vér szerinti és házassággal szerzett hozzátartozók a harmadik ágig bezárólag; házastársak, volt házastársak, jegyestársak, illetve élettársak; valamely személlyel ellenséges viszonyban vagy érdekviszonyban álló személyek; különleges gyámság alatt álló személyek; a hamis tanúzásért elítélt személyek.
A leszármazásra, a házasság felbontására és az egyéb családi kapcsolatokra vonatkozó eljárásokban a bíróság – a leszármazók kivételével – meghallgathatja a vér szerinti és a házassággal szerzett családtagokat.
A következő személyek mentesek a tanúként való megjelenés kötelezettsége alól:
- lelkészek, orvosok, gyógyszerészek, ügyvédek, közjegyzők, bírósági végrehajtók, közvetítők, szülésznők, ápolók és minden olyan szakember, akit jogszabály titoktartásra vagy szakmai titoktartásra kötelez a feladata elvégzése vagy foglalkozásának gyakorlása során megismert tények tekintetében, a tevékenység befejeztét követően is,
- bírák, ügyészek és köztisztviselők, a feladataik megszűnését követően is, az olyan titkos körülmények tekintetében, amelyeket feladataik ellátása során ismertek meg,
- azok a személyek, akik válaszukkal magukat, vér szerinti és házassággal szerzett családtagjaikat, házastársukat, volt házastársukat stb. büntetőeljárásnak vagy bíróság megsértése miatt eljárásnak tennék ki.
2.12 Mi a bíró és a felek szerepe a tanú kihallgatásában? Milyen feltételekkel tehető tanúvallomás videokonferencia útján vagy egyéb technikai eszközök segítségével?
A bíróság megidézi a tanúkat, és meghatározza, hogy őket milyen sorrendben kell meghallgatni. A meghallgatást megelőzően a tanú személyazonosságát ellenőrizni kell, és a tanúnak esküt kell tennie. A tanúkat egyenként kell meghallgatni. A tanú elsőként a bíróság elnöke által feltett kérdésekre válaszol, majd az elnök jóváhagyásával az őt indítványozó fél és az ellenérdekű fél által feltett kérdésekre ad választ. Az a tanú, aki nem képes megjelenni a bíróság előtt, meghallgatható a tartózkodási helyén is.
Nincsenek olyan jogi rendelkezések, amelyek azokat az eseteket szabályoznák, amikor a vallomás audiovizuális eszközökkel is rögzíthető, de az ilyen felvételek megengedettek. Ezeket utólag az érdekelt fél kérelmére jogszabály szerint írásban lehet rögzíteni.
3 A bizonyítékok értékelése
3.1 Ha az egyik fél nem jogszerűen szerezte be a bizonyítékokat, vonatkozik-e valamilyen korlátozás a bíróságra az ítélethozatallal kapcsolatban?
Ha az a fél, aki az okiratot benyújtotta, annak ellenére hivatkozik továbbra is arra, hogy azt hamisítványként megtámadták, és a hamisításra vonatkozó kifogást nem vonták vissza, továbbá ha a hamisítás elkövetőjére vagy tettestársára utaló jelek merülnek fel, a bíróság felfüggesztheti az eljárást, és az állítólagosan hamis okiratot haladéktalanul továbbíthatja a hatáskörrel rendelkező ügyészséghez vizsgálat céljából a készített jegyzőkönyvvel együtt. Amennyiben nem indítható vagy folytatható le büntetőeljárás, a hamisítás kivizsgálását a polgári bíróság végzi el.
Másrészről a bíróság pénzbírságot szabhat ki arra a személyre, aki rosszhiszeműen támadta meg az irat tartalmát vagy aláírását, illetve a hang- vagy képfelvétel hitelességét.
A tanúvallomások értékelése során a bíróság figyelembe veszi a tanú őszinteségét és azokat a körülményeket, amelyek között a vallomása tárgyát képező tényeket megismerte. Amennyiben az eljárás alapján a bíróság feltételezi, hogy a tanú hamis vallomást tett vagy megvesztegették őt, jelentést készít és az illetékes ügyészséghez teszi át ezt az ügyet.
3.2 Ha félként veszek részt az ügyben, bizonyítéknak számít-e a nyilatkozatom?
A beismerés azt jelenti, hogy valamelyik fél elismeri azt a tényt, amelyre az ellenérdekű fél a keresetét vagy az ellenkérelmét alapítja. A bíróságon tett beismerés teljes bizonyító erővel rendelkező bizonyítéknak minősül azzal a személlyel szemben, aki a beismerést tette, és nem vehető figyelembe külön részekben, kivéve, ha azok olyan különálló tényekre vonatkoznak, amelyek egymással nincsenek kapcsolatban. A peren kívüli beismerésre az eljáráson kívül kerül sor, és azt a bíróság értékeli. Erre az általános jog szerint az egyéb bizonyítási formákra alkalmazandó elfogadhatósági és bizonyítási követelmények vonatkoznak.
A bíróság elrendelheti, hogy a feleket olyan személyes tények tekintetében hallgassák meg, amelyek az ügy eldöntéséhez vezethetnek.
4 Ez a tagállam a bizonyításfelvételről szóló rendelet 2. cikkének (1) bekezdésével összhangban meghatározott-e más olyan hatóságokat, amelyek a rendelet alapján polgári vagy kereskedelmi ügyekben folytatott bírósági eljárások céljából hatáskörrel rendelkeznek bizonyításfelvételre? Amennyiben igen, milyen eljárásokban rendelkeznek hatáskörrel a bizonyításfelvételre? Csak bizonyításfelvételt kérhetnek vagy segíthetnek a bizonyításfelvételben egy másik tagállam kérelme alapján? Lásd még a bizonyításfelvételről szóló rendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerinti értesítést
Más hatóság bejelentésére nem került sor.