Bírósági határozatok végrehajtása | Európai igazságügyi portál

1 Mit jelent a végrehajtás a polgári és kereskedelmi ügyekben?

A végrehajtás a bírósági ítéletek és egyéb végrehajtható okiratok (hitelviszonyt megtestesítő instrumentum, közjegyzői okirat [atti publici] és meghatározott szolgálatok hitelesített magánokiratai) végrehajtása. Amennyiben az adós a kötelezettségeit önként nem teljesíti, ebben a szakaszban (a bírósági eljárás lezárásáig) a rendfenntartó erők is részt vehetnek.

2 Mely hatóság vagy hatóságok hatáskörébe tartozik a végrehajtás?

A végrehajtás a rendes bíróságok hatáskörébe tartozik. Az 1215/2012/EU rendelet („Brüsszel I” rendelet [átdolgozás]) 47. cikkének (1) bekezdése szerinti, a végrehajtás megtagadása iránti kérelmet szintén a rendes bírósághoz kell benyújtani.

Amennyiben az adós közigazgatási szerv, a rendes bíróság ítéletének végrehajtása érdekében a hitelező külön keresetet indíthat valamely tartományi közigazgatási bíróságon (giudizio di ottemperanza [végrehajtásra kötelezés iránti eljárás] – a közigazgatási eljárásról szóló törvénykönyv 112. és azt követő cikkei). Ez az eljárás nem kötelező; sokkal inkább a rendes bíróság általi közvetlen végrehajtás alternatíváját jelenti, és – a rendes bíróság eljárásával ellentétben – megköveteli, hogy a végrehajtandó ítélet jogerőre emelkedjen. Az alábbi információk a rendes végrehajtási eljárásra vonatkoznak.

3 Milyen feltételekkel bocsátható ki a végrehajtható jogcím vagy határozat?

A végrehajtás megindításának a végrehajtható okirattal való rendelkezés szükséges és elégséges feltétele. A végrehajtható okiratokat jellemzően a polgári perrendtartás 474. cikke tartalmazza, és azoknak két fajtája létezik: bírósági és bíróságon kívüli okiratok. Bírósági okiratok a bíróság által a bírósági eljárás során vagy annak lezárásakor hozott ítéletek, aktusok és határozatok. Bíróságon kívüli okiratok a hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok, a közjegyzői okiratok és a felek által önállóan készített hitelesített magánokiratok.

3.1 Az eljárás

A végrehajtás megindítása előtt a hitelezőnek értesítenie kell az adóst a végrehajtható okiratról, és kézbesítenie kell számára az adóst a teljesítésre legalább 10 napos határidővel felszólító és mulasztás esetén a polgári perrendtartás 480. cikke szerint lefolytatott végrehajtásra figyelmeztető végrehajtási végzést (precetto).

A végrehajtás e határidő előtt nem kezdődhet meg, kivéve, ha a Bíróság elnöke sürgősséggel engedélyezi az azonnali végrehajtást (a polgári perrendtartás 482. cikke).

A polgári perrendtartás 480. cikke szabályozza az ilyen végrehajtási végzés tartalmát, amelyben a hitelező köteles a végrehajtás tekintetében illetékes bíróság székhelye szerinti településen belüli címet megadni. Az említett cím megadásának elmulasztása esetén a végrehajtási végzéssel szembeni fellebbezést a végzés kézbesítésének helye szerinti bírósághoz kell benyújtani, és a hitelező számára ugyanezen bíróság hivatala kézbesíti az okiratokat.

Ezen alaki követelmények teljesítését követően megkezdődhet a végrehajtási eljárás. Olaszországban a végrehajtási eljárásnak három típusa létezik.

1. Zárolás, amely az adós vagyontárgyainak vagy fennálló követeléseinek lefoglalását és értékesítését, illetve felosztását jelenti a hitelezőnek fizetendő pénzösszeg behajtása érdekében. A lefoglalást a bírósági végrehajtó végzi a kézbesített végrehajtható okirat és végzés bemutatását követően, és arra a végzés kézbesítésétől számított 90 napon belül, de a végzésben meghatározott időpontnál nem korábban kell sort keríteni; a határidő elmulasztása esetén a végrehajtási végzés elévül (481. cikk). Az eljárás e szakaszában jogi képviselővel kell eljárni.

A lefoglalást elrendelő végzés megakadályozza, hogy az adós elvonja a lefoglalt vagyontárgyakat és követeléseket a kért hitelgarancia köréből. A végzés semmissé válik, ha a kibocsátásától számított 45 napon belül nem kérik a végrehajtásra illetékes bíróságtól a felosztást vagy az értékesítést.

2. Bizonyos vagyontárgyak átadásának kötelezettsége (esecuzione per consegna e rilascio), melynek keretében a bírósági végrehajtó átadja a hitelezőnek az őt megillető meghatározott ingó dolgokat, vagy kilakoltatja az adóst az ingatlanból.

3. A tevőleges vagy tartózkodási kötelezettség teljesítéséhez (esecuzione degli obblighi di fare e di non fare) fellebbezést kell benyújtani a végrehajtás helye szerinti bírósághoz, amely meghatározza a kötelezettség teljesítésének módját, valamint kijelöl egy végrehajtót és a kötelezettségnek az adós költségére történő teljesítéséért felelős személyeket (pl. építőipari vállalat).

A végrehajtás célja a nem teljesített kötelezettségek teljesítésének a rendőrség segítségével történő biztosítása. A végrehajtás igénybe vehető mind pénzbeli adósságok, mind ingó dolgok átadására vagy ingatlan átengedésére irányuló, valamint tevőleges vagy tartózkodási kötelezettségek tekintetében.

Ezenkívül a polgári perrendtartás 614a. cikke lehetővé teszi, hogy a nem pénzügyi tárgyú ítéletet hozó bíróság díjat számítson fel a hitelezőnek a végzés megsértése, nem teljesítése vagy késedelmes végrehajtása miatt. Ezt az intézkedést a végrehajtásért felelős bíróság is alkalmazhatja a végrehajtási végzés kézbesítését követően.

3.2 A főbb feltételek

A végrehajtás megindításának a „biztos, határozott összegű és esedékes” (certo, liquido ed esigibile) jogot megállapító végrehajtható okirattal való rendelkezés szükséges és elégséges feltétele (474. cikk). A „biztosság” mértéke a végrehajtható okirat jellegétől függ: az ítéleteknek nem kell jogerősnek lenniük ahhoz, hogy végrehajthatók legyenek, mivel az elsőfokú ítélet előzetesen végrehajtható mindaddig, amíg azt a fellebbviteli bíróság hatályon kívül nem helyezi. A „határozott összeg” azt jelenti, hogy az összeget kiszámították (vagy ki lehet számítani), és nem mérlegelésen alapul. Az „esedékes” azt jelenti, hogy az összeg késedelmes, és nem vonatkoznak rá felfüggesztő feltételek.

4 A végrehajtási intézkedések tárgya és jellege

A végrehajtást foganatosító bíróság az eljárás során különböző típusú intézkedéseket, általában végzéseket (ordinanze) hoz. Az intézkedések az eljárás megfelelő lefolytatásának szabályait megállapító intézkedésektől a használati jog megadásáról szóló intézkedésekig (pl. a lefoglalt vagyontárgynak az azt árverésen megvásárló vagy arra a legmagasabb összegű ajánlatot tevő személy számára történő átadását kimondó végzés [decreto]) terjedhetnek.

4.1 Milyen típusú vagyontárgyakra vonatkozhat a végrehajtás?

Az alábbiak képezhetik kisajátítás tárgyát: a) ingó dolgok, b) ingatlanok, c) az adós követelései és olyan ingóságai, amelyeket harmadik felek helyiségeiben őriz, d) társasági üzletrészek.

Végrehajthatók emellett az ingó dolgok átadására vagy ingatlan átengedésére irányuló, illetve a tevőleges és tartózkodási kötelezettségek is.

4.2 Milyen következménnyel járnak a végrehajtási intézkedések?

A lefoglalást elrendelő végzéssel kezdődő, pénzösszegekre vonatkozó végrehajtás azt jelenti, hogy a lefoglalt vagyoni eszközök nem állnak azon adós rendelkezésére, akivel szemben a végrehajtást kérik. Az e pénzösszeg átadására irányuló aktusok ezért semmisek, és azok nem akadályozzák a végrehajtást.

4.3 Meddig érvényesek ezek az intézkedések?

Az intézkedések a követelések kielégítésére irányuló operatív végrehajtási intézkedések, ezért azokat nem lehet a vizsgálathoz bizonyítékként felhasználni.

5 Van-e lehetőség az ilyen intézkedést engedélyező határozat elleni fellebbezésre?

A jogrendszer lehetővé teszi az adós (és/vagy a végrehajtás alatt álló harmadik felek) számára a végrehajtási eljárással kapcsolatos cselekmények és határozatok elleni fellebbezést. A fellebbezés kétféle lehet:

– a végrehajtással szembeni fellebbezés (opposizione all’esecuzione) (a polgári perrendtartás 615. és 616. cikke), amely a végrehajtás lefolytatásához való jogot (azaz a hitelező végrehajtás lefolytatásához való jogának fennállását vagy bizonyos vagyontárgyak lefoglalását) vitatja,

– a végrehajtási cselekményekkel szembeni fellebbezés (opposizione agli atti esecutivi) (a polgári perrendtartás 617. és 618. cikke), amely az eljárási hibákat (pl. a végrehajtási eljárásban szereplő okiratok jogszerűségét) vitatja.

A végrehajtás megkezdése előtt benyújtott, végrehajtással vagy végrehajtási cselekményekkel szembeni fellebbezés a végrehajtási végzés elleni fellebbezésnek (opposizioni a ‘precetto’) minősül, mivel azt a végrehajtásról szóló előzetes értesítést tartalmazó dokumentumra válaszolva nyújtják be: a végrehajtási végzéssel szembeni fellebbezést a polgári perrendtartás általános rendelkezései szerint az ügyben vagy az összeg és a földrajzi terület tekintetében illetékes bíróság elé terjesztett kérelemmel kell benyújtani.

Amennyiben a végrehajtás már megkezdődött, vagy a lefoglalást elrendelő végzést már kézbesítették, a végrehajtással vagy végrehajtási cselekményekkel szemben a végrehajtást foganatosító bírósághoz benyújtott külön fellebbezés útján lehet fellebbezni. A bíróság elrendelheti a végrehajtás felfüggesztését a fellebbezésről szóló határozat meghozataláig, bár ez a felfüggesztés nem automatikus.

Mint minden elsőfokú ítélet, a fellebbezés tárgyában hozott ítélet is megtámadható.

Azok a harmadik felek, akiknek állításuk szerint dologi joguk áll fenn a lefoglalt vagyontárgyon, a vagyontárgy értékesítéséig vagy átruházásáig fellebbezhetnek a végrehajtást foganatosító bíróságnál.

A vonatkozó jogi rendelkezéseket a polgári perrendtartás 615., 616., 617., 618. és 619. cikke tartalmazza.

6 Vonatkoznak-e a végrehajtásra korlátozások, például az adósok védelméhez kapcsolódó korlátok vagy határidők?

A lefoglalás alól külön jogszabály és a polgári perrendtartás 514. cikke alapján mentesített vagyontárgyakon kívül nem foglalhatók le az alábbiak:

1. szent tárgyak és a vallásgyakorlás során használt eszközök;

2. az adós és háztartása szükségleteinek kielégítéséhez elegendő jegygyűrű, ruházat, ágynemű, ágy, ebédlőasztal és székek, ruhásszekrény, komód, hűtőszerkény, tűzhely és sütő (gáz vagy elektromos), mosógép, háztartási és konyhai eszközök és az azok tárolására szolgáló egy bútordarab; ez alól azonban kivételt képez a különösen nagy értéket képviselő bútor (kivéve az ágy), ideértve az értékes antik tárgyakat és a bizonyítottan művészeti értékkel bíró tárgyakat;

3. az adós és az előző pontban említett személyek egy hónapos ellátáshoz szükséges élelmiszer és üzemanyag.

ez alól azonban kivételt képez a különösen nagy értéket képviselő bútor (kivéve az ágy), ideértve az értékes antik tárgyakat és a bizonyítottan művészeti értékkel bíró tárgyakat;

Nem foglalhatók le továbbá az adósnak a közszolgálati feladatok elvégzéséhez szükséges fegyverei és más tárgyai, emlékérmek, levelek, általában a feljegyzések és családi iratok, valamint kéziratok (kivéve, ha azok gyűjtemény részét képezik), továbbá kedvtelésből tartott állatok és terápiás vagy gondozási célra használt állatok.

A jog emellett többek között az alábbiakat vonja ki a lefoglalás alól: állami tulajdonban lévő vagyon, az állam vagy más közjogi szerv tulajdonában lévő nem forgalomképes eszközök, a házassági vagyonjogi rendszerbe tartozó tulajdon, az egyházi intézmények tulajdona és a vallási épületek.

A polgári perrendtartás 671. cikke értelmében az adós harmadik személyekkel szembeni követelései tekintetében nem lehet lefoglalni a következőket:

a) a tartásra fordított összegek, kivéve, ha a lefoglalás tartásdíj megfizetése érdekében történik, és csak a bíróság elnökének vagy az általa kijelölt bírónak az engedélye alapján, határozatban megállapított összegre történhet;

b) a biztosítási alapok, társadalombiztosítási szervek és karitatív szervezetek által fizetendő, rászorulóknak folyósított segélyek vagy támogatások, anyasági- és táppénz-juttatások, valamint temetési költségek;

c) a munkabér, fizetés vagy munkaviszonyból eredő egyéb juttatás címén magánszemélynek fizetett összegek (ideértve a végkielégítést is), tartásdíj megfizetése céljából a bíróság elnöke, vagy az általa kijelölt bíró által engedélyezett mértékben foglalhatók le; más típusú jövedelmek esetében ezen összegek legfeljebb ötöde foglalható le; a fenti okok együttes fennállásából eredő egyidejű lefoglalások legfeljebb ezen összegek felére foganatosíthatók;

d) az életjáradék, amennyiben ellenszolgáltatás nélkül hozták létre, és amennyiben kikötötték, hogy a hitelező alapvető szükségleteinek kielégítéséhez szükséges összeg nem foglalható le;

e) a biztosító által a biztosított vagy a kedvezményezett részére fizetendő összegek, azzal, hogy – a befizetett díjak figyelembevételével – alkalmazni kell a hitelező számára kedvezőtlen cselekmények felülvizsgálatára, valamint az adományok elfogadására, megterhelésére és csökkentésére vonatkozó rendelkezéseket;

f) a nyugdíj, nyugdíjnak minősülő juttatás vagy egyéb nyugellátás címén fizetendő összegeket nem lehet lefoglalni a havi szociális ellátás maximális összege kétszeresének megfelelő, de legalább 1000 EUR összegben; az ezen felüli rész a c) pontban megállapított mértékben foglalható le;

g) a vállalkozó által a munkavállalói vagy hitelezői által teljesített befizetések alapján létrehozott speciális jóléti és segélyalapok (ideértve azokat is, amelyek hozzájárulás fizetése nélkül működnek).

A munkabér, fizetés és munkaviszonyból eredő vagy munkavégzés után járó egyéb juttatás címén fizetendő összegek (ideértve a végkielégítéseket és nyugdíjakat is), valamint a nyugdíjnak minősülő juttatás vagy egyéb nyugellátás címén fizetendő összegek a szociális ellátás háromszorosát meghaladó részükben lefoglalhatók, amennyiben azokat az adós nevére szóló bankszámlán vagy postai pénzforgalmi számlán írják jóvá, és a jóváírás a lefoglalást megelőzően megtörtént; ha a jóváírás a lefoglalás napján vagy azt követően történik, ezek az összegek a fent leírt és külön jogszabályban meghatározott korlátozásokkal eshetnek foglalás alá.

Az adósnak kell bizonyítania a végrehajtás elleni fellebbezés útján, hogy a vagyontárgy vagy követelés mentes a lefoglalás alól (a polgári perrendtartás 615. cikke).

A végrehajtási intézkedés nem járhat sikerrel, ha a követelés már teljes egészében elévült. Az elévülési idő általában 10 év, de ez a kérdéses jogtól függően eltérhet (például a szerződésen kívüli kár megtérítésére vonatkozó elévülési idő 5 év). A jogszabály a végrehajtás alapjául szolgáló követelést megállapító okirat típusától függően eltérő elévülési időt is megállapíthat. Például a bírósági ítéletben megállapított követelés elévülési ideje 10 év akkor is, ha a jogszabály az ilyenfajta követelésre általában rövidebb időt állapít meg.

A hitelező kérelmére azon bíróság elnöke, amelynek illetékességi területén az adós tartózkodási helye, lakóhelye, lakása vagy bejegyzett székhelye található, engedélyezheti a lefoglalandó vagyontárgyak elektronikus úton történő felkutatását (a polgári perrendtartás 492a. cikke). Ez azt jelenti, hogy a bírósági végrehajtó az adónyilvántartásból és a hatóságok adatbázisaiból lekérdezheti az adós vagyonát és követeléseit. A lefoglalás értékének fedezésére szolgáló részletfizetési formákat (conversione del pignoramento) is bevezettek azokban az esetekben, amikor ingó dolgokat foglaltak le.

Az olasz polgári perrendtartás a következő linken érhető el: https://www.normattiva.it/uri-res/N2Ls?urn:nir:stato:regio.decreto:1940-10-28;1443

Ez a webhely az Európa Önökért portál része.

Örömmel vesszük visszajelzését arról, hogy hasznosnak találta-e az oldalon szereplő információkat.

Last update: 03/02/2025