Alkalmazandó-e a Charta az ügyemre?

Az ügy esetleg olyan alapjogot érint, amelyet a Charta nem az uniós polgároknak biztosít (pl. a 18. cikk szerinti menedékjog). Előfordulhat, hogy az ügyben olyan jog sérült, amely nem szerepel a Chartában.
Mielőtt azt a következtetést vonná le, hogy az uniós alapjogok nem relevánsak az ügy szempontjából, vegye figyelembe, hogy nem csak a Charta védi az alapjogokat az EU-ban. Uniós alapjogi törvény hiányában a Bíróság az 1970-es években bizonyos alapjogokat az uniós jogrend általános elvei közé emelt, így azoknak védelmet biztosít. A Lisszaboni Szerződés megerősítette, hogy ez utóbbiak magukban foglalják az alapvető jogokat is. További információkért lásd az Útmutató I. részének 2.3. szakaszát.
Ha az ügy olyan alapjogot érinthet, amely az uniós jogrend általános elve, akkor ugorjon az ellenőrzőlista következő kérdésére. Az uniós intézményeknek, szerveknek, hivataloknak és ügynökségeknek – valamint az uniós jog alkalmazásakor a tagállamoknak is – tiszteletben kell tartaniuk ezeket az általános elveket (ugyanúgy, ahogy a Chartát). Ha azonban az ügy nem vonatkozik sem a Chartában rögzített jogokra, sem pedig az uniós jogalkotás általános elveire, akkor valószínűleg nem terjed ki az uniós (vagy más) alapjogok megsértésére.

Az ügy esetleg olyan alapjogra vonatkozik, amelyet a Charta az uniós polgároknak biztosít (pl. a 39–40. cikk szerinti aktív és passzív választójog az európai parlamenti és a helyhatósági választásokon, valamint a 46. cikk szerinti diplomáciai és konzuli védelem). Előfordulhat, hogy az ügyben olyan jog sérült, amely nem szerepel a Chartában.
Mielőtt azt a következtetést vonná le, hogy az uniós alapjogok nem relevánsak az ügy szempontjából, vegye figyelembe, hogy nem csak a Charta védi az alapjogokat az EU-ban. Uniós alapjogi törvény hiányában a Bíróság az 1970-es években bizonyos alapjogokat az uniós jogrend általános elvei közé emelt, így azoknak védelmet biztosít. A Lisszaboni Szerződés megerősítette, hogy ez utóbbiak magukban foglalják az alapvető jogokat is. További információkért lásd az Útmutató I. részének 2.3. szakaszát.
Ha az ügy olyan alapjogot érinthet, amely az uniós jogrend általános elve, akkor ugorjon az ellenőrzőlista következő kérdésére. Az uniós intézményeknek, szerveknek, hivataloknak és ügynökségeknek – valamint az uniós jog alkalmazásakor a tagállamoknak is – tiszteletben kell tartaniuk ezeket az általános elveket (ugyanúgy, ahogy a Chartát).
Ha az ügy azonban nem vonatkozik sem a Chartában rögzített jogokra, sem pedig az uniós jogalkotás általános elveire, akkor az ügy valószínűleg nem sérti az EU alapjogait (vagy más alapjogokat).

Az ügy olyan alapjogra vonatkozik, amely a Charta szövegezése vagy a Bíróság értelmezése alapján jogi személyeket is megillet.
Vegye figyelembe, hogy az érintett alapjog esetleg a jogi személyek egy korlátozott körére vonatkozik csak. A 42–44. cikk például csak azokra a jogi személyekre alkalmazandó, amelyeknek az egyik tagállamban van a székhelyük. A Bíróság ítélkezési gyakorlata időnként magyarázattal szolgál ebben a tekintetben: lásd a C 279/09. sz. DEB-ügyben hozott ítéletet (jogi személyek költségmentességhez való hozzáférése).
Ha a Charta szerinti alapjog megfelel az emberi jogok európai egyezményében (EJEE) biztosított valamelyik alapjognak (lásd a Charta 52. cikkének (3) bekezdését), akkor érdemes lehet böngészni az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatában (a HUDOC adatbázisban).
A DEB-ügyben például a Bíróság az ítélkezési gyakorlatot vizsgálta meg annak megállapítása érdekében, hogy jogi személy kérelmezhet-e költségmentességet. Az Útmutató III. részének 5.1. szakasza tárgyalja, hogy a Charta értelmezése során hogyan kell figyelembe venni az emberi jogok európai egyezményét (EJEE) és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatát.

Az ügy olyan alapjogot érint, amely kizárólag természetes személyeket illet meg. Ennek megfelelően nem sérült olyan jog, amelyet az uniós jog jogi személyeknek biztosít.

Az ügy olyan alapjogot érint, amelyet a Charta biztosít; az uniós jog alapján azonban nem lehet megállapítani, hogy a jog megilleti-e a jogi személyeket is. Ugorjon a következő kérdésre! Ha azonban Ön megállapítja, hogy az ügy az uniós jog hatálya alá tartozik, az még nem jelenti azt, hogy az érintett személy hivatkozhat is az érintett alapjogra. Menjen tovább a következő kérdésre.

Az ügy a Charta által biztosított semmilyen alapjogot sem érint.
Mielőtt azt a következtetést vonná le, hogy az uniós alapjogok nem relevánsak az ügy szempontjából, vegye figyelembe, hogy nem csak a Charta védi az alapjogokat az EU-ban. Uniós alapjogi törvény hiányában a Bíróság az 1970-es években bizonyos alapjogokat az uniós jogrend általános elvei közé emelt, így azoknak védelmet biztosít. A Lisszaboni Szerződés megerősítette, hogy ez utóbbiak magukban foglalják az alapvető jogokat is. További információkért lásd az Útmutató I. részének 2.3. szakaszát.
Ha az ügy olyan alapjogot érinthet, amely uniós jog általános elve, akkor ugorjon az ellenőrzőlista következő kérdésére. Az uniós intézményeknek, szerveknek, hivataloknak és ügynökségeknek – valamint kizárólag az uniós jog alkalmazásakor a tagállamoknak is – tiszteletben kell tartaniuk az uniós jog ezen általános elveit (ugyanúgy, ahogy a Chartát).
Ha az ügy azonban nem vonatkozik sem a Chartában rögzített jogokra, sem pedig az uniós jogalkotás általános elveire, akkor az ügy valószínűleg nem sérti az EU alapjogait.

Feladataik végrehajtása érdekében az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek jogi aktusokat fogadnak el (lásd az EUMSZ 288. cikkét és az Útmutató II. részének 2. szakaszát).
Ezek lehetnek jogilag kötelező erejű és nem kötelező erejű aktusok.Az EUMSZ 288. cikke értelmében a rendeletek, az irányelvek és a határozatok kötelező jogi aktusok; jogilag kötelező erővel bírnak továbbá az Unió által nem uniós tagállammal vagy más nemzetközi szervezettel kötött nemzetközi megállapodások is.
Az említett cikk értelmében az ajánlások és a vélemények nem kötelezőek.
Az EU azonban más típusú jogi aktusokat is elfogadhat. A kialakult ítélkezési gyakorlat értelmében mindegyikről külön-külön kell megállapítani, hogy kötelező erejű-e vagy sem, azaz hogy lényegi (és formai) szempontból hasonlít-e a jogilag kötelező erejű aktusokhoz.
Alapszabály, hogy az uniós intézményeknek, szerveknek, hivataloknak és ügynökségeknek a jogi aktus jellegétől függetlenül a tevékenységük során mindvégig tiszteletben kell tartaniuk a Chartát. A jogi aktus jellege és joghatása azonban meghatározza, hogy milyen eszközökkel lehet fellépni egy adott uniós intézkedésből eredő jogsértés ellen.

A Charta alkalmazandó. Az igénybe vehető jogvédelem típusának megállapításához ugorjon a következő kérdésre.

Az EU Chartája ebben az időpontban (azaz a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésekor) vált jogilag kötelező erejűvé.

A jogsértés idején a Charta nem volt jogilag kötelező. Ebben az időpontban azonban bizonyos alapjogok az uniós jogrend általános elveinek számítottak, ezért védelemben részesültek. Érdemes lehet ellenőrizni, hogy a Bíróság az uniós jogrend általános elvének minősítette-e a szóban forgó alapelvet (további információkért lásd az Útmutató I. részének 2.3. szakaszát). Ebben az esetben ugorjon a következő kérdésre. Ellenkező esetben valószínűleg nem sérült alapjog.

A Charta alkalmazandó. Az igénybe vehető jogvédelem típusának megállapításához ugorjon a következő kérdésre.

A jogsértés idején a Charta nem volt jogilag kötelező. Ebben az időpontban azonban bizonyos alapjogok az uniós jogrend általános elveinek számítottak, ezért védelemben részesültek. Érdemes lehet ellenőrizni, hogy a Bíróság az uniós jogrend általános elvének minősítette-e a szóban forgó alapelvet (további információkért lásd az Útmutató I. részének 2.3. szakaszát). Ebben az esetben ugorjon a következő kérdésre. Ellenkező esetben valószínűleg nem sérült alapjog.

A Charta alkalmazandó. Az igénybe vehető jogvédelem típusának megállapításához ugorjon a következő kérdésre.

A cselekmény idején a Charta nem volt jogilag kötelező. Bizonyos alapjogok azonban az uniós jogrend általános elvei közé tartoztak, ezért védelemben részesültek. Érdemes lehet ellenőrizni, hogy a Bíróság az uniós jogrend általános elvének minősítette-e a szóban forgó alapelve(ke)t (az uniós jog általános elveiről további információk olvashatók az Útmutató I. részének 2.3. szakaszában).
Ha nem, akkor valószínűleg nem sérültek uniós alapjogok.
Ha igen, akkor ugorjon a következő kérdésre annak megállapítása érdekében, hogy az ügy az uniós jog hatálya alá tartozik-e: az uniós jog általános elvei (a Chartához hasonlóan) csak uniós jogszabályt végrehajtó tagállami aktusokra alkalmazandók.

Ahhoz, hogy valaki a Charta védelmében részesüljön, nem elég azt állítani, hogy egy adott ügyben sérült a Chartában rögzített valamelyik alapjog.
Arról is meg kell bizonyosodni, hogy a Charta állítólagosan megsértett rendelkezésén (rendelkezésein) kívül alkalmazandó-e az ügyre az elsődleges vagy másodlagos uniós jog valamelyik szabálya (azaz hogy az ügy tényállása a szabály személyi, tárgyi és időbeli hatálya alá esik-e). Ha igen, akkor az adott szabály alkalmazása a Charta alkalmazását vonja maga után. Az Útmutató III. részének 2. szakasza áttekinti azokat a leggyakoribb helyzeteket, amelyek a Bíróság meglévő ítélkezési gyakorlata alapján az uniós jog hatálya alá tartoznak.
A következő kérdések gyakorlati segítséget hivatottak nyújtani annak megállapításához, hogy egy ügy az uniós jog hatálya alá tartozik-e vagy sem.
Ha az ügy nem tartozik az uniós jog hatálya alá, az nem jelenti azt, hogy az érintett személy(ek) nem kaphat(nak) védelmet valamely alapjog állítólagos megsértése ügyében. Az alapjogok védelmét azonban nem a Charta, hanem a tagállami jog vagy az emberi jogok európai egyezménye (EJEE) biztosítja.

A Bíróság kialakult ítélkezési gyakorlata értelmében vonatkozó uniós jogszabály hiányában minden tagállam belső jogrendjének feladata kijelölni a hatáskörrel rendelkező bíróságot, és meghatározni azokat a részletes eljárási szabályokat, amelyek célja, hogy biztosítsák a jogalanyok uniós jogból eredő jogainak védelmét (lásd pl. a C 276/01. sz. Steffensen ügyben hozott ítélet 60. pontját).
A Charta (különösen a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot rögzítő 47. cikk) azokra a tagállami eljárási rendelkezésekre alkalmazandó, amelyek az uniós jog által a magánszemélyekre ruházott jogok gyakorlását szabályozzák a tagállami bíróságok előtt (függetlenül attól, hogy a rendelkezéseket e célból fogadták-e el vagy sem).
Az Útmutató III. részének 2. szakaszában a 3. pont példákat is hoz erre.
Ennek értelmében Önnek ellenőriznie kell, hogy az ügy vonatkozik-e (az állítólag megsértett alapjogtól függetlenül) olyan jogra, amelyet jogilag kötelező erejű uniós aktus vagy az EU elsődleges jogának valamelyik rendelkezése (pl. uniós szerződések egyik rendelkezése, pl. az áruk, a szolgáltatások, a tőke, a munkavállalók és az uniós polgárok szabad mozgását rögzítő rendelkezés) ruház a magánszemélyekre.

Az uniós jog egyre gyakrabban írja elő a tagállamoknak, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat léptessenek életbe az ezekben a jogi aktusokban vagy azok végrehajtási intézkedéseiben rögzített konkrét kötelezettségek megsértésének eseteire.
Ennek érdekében a tagállamok speciális szankciókat vezethetnek be, amelyeknek eleget kell tenniük a Chartában rögzített alapjogok érvényesítésére irányuló követelményeknek. A tagállamok ugyanakkor dönthetnek úgy is, hogy az esetleges jogsértéseket olyan szankciókkal büntetik, amelyek már léteznek (hasonló) tagállami jogsértések eseteire. Ebben az esetben a Chartára csak akkor lehet hivatkozni, ha ezek a szankciók uniós jogból fakadó kötelezettség megsértését büntetik. Az Útmutató III. részének 2. szakaszában a 4. pont példákat is hoz erre.
Ennek értelmében Önnek ellenőriznie kell, hogy az ügyben milyen kötelezettség sérült: olyan, amelyik jogilag kötelező uniós aktusból vagy amelyik az EU elsődleges jogának egyik rendelkezéséből fakad.