Teljes szöveg

BH 2022.4.103 I. Megfelelő az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatás akkor, ha az amellett, hogy tájékoztatja a fogyasztót arról, hogy mit jelent az árfolyamkockázat, elmagyarázza annak mechanizmusát (mibenlétét), annak a fogyasztó fizetési kötelezettségére gyakorolt hatását. Világos és érthető módon felhívja a figyelmet arra is, hogy az árfolyam fogyasztó szempontjából kedvezőtlen változásának reális esélye van, ami akár jelentősen megemelheti a fizetési kötelezettségeit (azaz gazdaságilag jelentősen kedvezőtlen helyzetbe hozza) [1959. évi IV. törvény (rPtk.) 209. § (1) bek; 1996. évi CXII. törvény (rHpt.) 213. § (1) bek. e) pontja].

II. Az Európai Unió Bírósága által felállított követelményrendszer megvalósulását az árfolyamkockázati tájékoztatás tisztességtelenségének megítélése során összességében kell vizsgálni, azt nem kell, illetve nem lehet taxatív felsorolásnak tekinteni, ahogy nem lehet egyes elemeket sem kiragadottan értékelni. A tájékoztatás teljes tartalma, a szerződés egyéb rendelkezéseinek a figyelembevételével kell megítélni, hogy a nyújtott tájékoztatás megfelel-e a tisztességes tájékoztatással szemben felállított követelményrendszernek [2/2014. Polgári jogegységi határozat; Jpe.I.60.015/2021/15. számú jogegységi hatályú határozat].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az alperes mint adós a felperes jogelődjével, a Bankkal 2008. április 24-én (utóbb, 2009. május 15-én módosított) devizaalapú kölcsönszerződést kötött. A kölcsön célja (részben vagy egészben) az alperesnek a felperessel szemben fennálló devizaalapú kölcsöntartozásának kiegyenlítése volt. A kölcsön összege 22 819,14 CHF, a deviza-átváltás árfolyama 153,38 Ft/CHF volt, amely 3 500 000 Ft-nak felelt meg. A futamidejét 72 hónapban, a folyósítás időpontját a szerződés napjában, a havi törlesztőrészlet összegét 461,57 CHF-ben (157,88 Ft/CHF árfolyamon számolva 72 873 Ft-ban), a törlesztés kezdő napját 2008. május 24. napjában, a kölcsön kamatlábát 13,29%-ban, a teljes hiteldíjmutatót (a továbbiakban: THM) 18,53%-ben határozták meg. A szerződés felsorolta a THM számítása során figyelembe nem vett díjakat, költségeket. A kölcsönszerződés részévé váltak a felperes Általános Szerződési Feltételei (a továbbiakban: ÁSZF) és Kondíciós Listája. Az alperes mind az alapszerződés, mind a szerződésmódosítás tekintetében közjegyző előtt egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot tett az azokban foglaltak teljesítésére.

[2] Az alperes a kölcsönszerződés aláírásának napján "Tájékoztató a Bank deviza alapú lakossági hiteleinek árfolyam- és egyéb kockázatairól" megnevezésű kockázatfeltáró nyilatkozatot írt alá. Az irat tartalmazta, hogy az akkori kamatviszonyok között a svájci frank, illetve euró devizanemben fennálló tartozás után fizetendő hiteldíj (kamat és kezelési költség) mértéke lényegesen alacsonyabb a forintban felvett kölcsönök után fizetendő hiteldíjnál. Így egy fenti devizában fennálló kölcsön után jelentősen kevesebb kamatot kell kifizetni, mint egy hasonló, forintban fennálló tartozás után. A devizában meghatározott törlesztés forintban kifejezett összegét az aktuális forint/deviza átváltási árfolyam mértéke határozza meg. Az árfolyam a devizapiaci körülmények változása miatt szinte állandóan változik: hol kisebb, hol nagyobb mértékben; egy devizaegységért hol több, hol kevesebb forintot kell fizetni. Ezért az adósnak a bankkal szemben devizában fennálló tartozása, illetve a devizában meghatározott törlesztésének forintra átszámolt összege az árfolyamváltozással együtt módosul. Ez az árfolyamváltozás az adós számára kockázatot jelent (ezeket az ingadozásokat nem lehet előre kiszámítani), ezt a kockázatot nevezik árfolyamkockázatnak. Devizaalapú kölcsön felvétele esetén az árfolyamkockázatot az adós viseli. Az adós által deviza alapon, de forintban igényelt kölcsönt a bank az aktuális árfolyamon számítja át devizára. Devizaalapú kölcsön esetén az adós devizában fog tartozni a bank felé. A folyósításra kerülő deviza összegét jelzálogkölcsön esetén a szerződéskötéskor, személyi kölcsön esetén pedig a folyósításkor érvényes devizaátváltási árfolyamon határozza meg a bank. Így a folyósításra kerülő devizaösszeg annál kevesebb lesz, minél több forintot ér egy devizaegység a szerződéskötéskor, illetve a folyósításkor (a forint gyenge az adott devizához képest). Visszafizetéskor éppen fordítva: a devizában meghatározott törlesztőrészletet akkor tudja a legolcsóbban átváltani forintról a kölcsön devizanemére, ha egy devizaegységért minél kevesebb forintot kell kiadni (a forint erős az adott devizához képest). Devizakölcsön igénylésekor ajánlatos figyelembe venni azt is, hogy a forint és a kölcsön devizaneme közötti kamatkülönbözet csak a kamatperiódus ideje alatt fix. A futamidő alatt mind a forint-, mind a devizakamatok változhatnak, és előfordulhat, hogy a jelenlegi forint-deviza kamatszint közötti különbözet mérséklődik. A devizakamatok emelkedése és a forintkamatok csökkenése vagy változatlansága esetén a devizaalapú kölcsön veszíthet vonzerejéből a forint alapú kölcsönnel szemben.

[3] A tájékoztató mindezen túl egy példán keresztül be is mutatta az árfolyamkockázatot, és táblázatot is tartalmazott. A táblázatban az alperes tájékoztatást adott arról, hogy az abban szereplő forint és deviza (euró és svájci frank) kamatszint mellett milyen árfolyamváltozás esetén éri el egy devizakölcsön törlesztőrészlete az akkori forintkamatokkal számított forintkölcsön törlesztőrészletének összegét. A tájékoztató kiemelte, hogy addig élvezheti az adós a forint és deviza kamatszint különbözetét, ameddig a törlesztőrészlet meghatározásakor érvényes árfolyam nem éri el a táblázatban szereplő mértéket. A táblázatban szereplő számítás feltételezi, hogy az érintett deviza és a forint kamatszintje a futamidő alatt nem változik. A deviza és a forintkamatok futamidő alatti változása a táblázat árfolyamértékeit - az adós számára kedvezőtlen irányba is - módosíthatja. Mindezen túl a tájékoztató tartalmazott egy, az euró és a svájci frank napi MNB devizaárfolyamának változására vonatkozó grafikont a 2007. március 1. és 2008. március 31. közötti időszakra.

[4] A Bank a kölcsönszerződést a 2012. március 6-án hatályosult nyilatkozatával felmondta. Az elsőfokú eljárás alatt történt, felülvizsgáltnak minősülő elszámolás eredményeként a tőkekövetelését 714 196 forinttal csökkentette.

[5] A felperes a követelést engedményezéssel szerezte meg.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[6] A felperes módosított keresetében 3 346 639 forint tőke és járulékai megfizetésére kérte az alperes kötelezését.

[7] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, vitatva annak jogalapját és összegszerűségét. Több jogcímen is érvénytelenségi kifogást terjesztett elő, valamint viszontkeresetet is előterjesztett.

Az első- és a másodfokú ítélet

[8] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetnek teljes körűen helyt adva kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 3 346 639 forint tőkét és járulékait. A viszontkeresetet elutasította.

[9] Határozatának indokolásában a felülvizsgálattal érintett körben kifejtette, alaptalanul hivatkozott az alperes a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: rHpt.) 213. § (1) bekezdésében foglaltak megsértésére. A perbeli szerződés - figyelemmel az egyedi szerződésben és az ÁSZF-ben foglaltakra - a jogszabályi követelményeknek maradéktalanul megfelelt és minden szükséges törvényi elemet tartalmazott.

[10] Az elsőfokú bíróság az alperes által nem vitatottan a szerződéskötéskor átvett, aláírt kockázatfeltáró nyilatkozat alapján nem osztotta az alperes jogi álláspontját, amely szerint a perbeli esetben az árfolyamkockázatról adott tájékoztatás nem volt megfelelő. Az érthetően megszövegezett, áttekinthető, kétoldalas tájékoztatás bonyolult szakkifejezéseket, képleteket nem tartalmazott, és annak tartalma alapján a felperes az uniós jognak is megfelelően tárta fel a devizahitelezésben rejlő tényleges kockázatokat, amely tájékoztatás, átolvasása alapján, maradéktalanul alkalmas volt arra, hogy az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó ne csupán azt legyen képes felismerni, hogy a forint a svájci frankhoz képest leértékelődhet, hanem értékelhesse egy ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt - esetlegesen jelentős - gazdasági következményeit is. A pénzügyi intézménynek nem kellett arról nyilatkoznia, hogy a hosszabb távra kötött szerződés ideje alatt mi lehet az árfolyamváltozás felső határa.

[11] Ezért a felperes keresetének megfelelően kötelezte az alperest - a csatolt okirati bizonyítékok alapján - a mind jogalapjában, mind összegszerűségében megalapozott, engedményezés útján megszerzett követelés megfizetésére.

[12] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - helyes indokaira utalással - helybenhagyta.

[13] A jogerős ítélet indokolása szerint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 3. §-ának (3) bekezdésében előírt tájékoztatásnak a kereseti (viszontkereseti) kérelem és az ellenkérelem (kifogás) alapjaként előadottakból kiindulva, az anyagi jogi szabályok szerint jelentős tényekre kell vonatkoznia. A felet arról kell tájékoztatni, hogy a bíróság a régi Pp. 163. §-a alapján mely tényállításait ítéli olyannak, amelyek bizonyításra szorulnak. A másodfokú bíróság rámutatott, az alperes a perben a felperes által csatolt kockázatfeltáró nyilatkozat tartalmát cáfoló tájékoztatásra, valamint arra, hogy ennek következtében a szerződés árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése számára nem volt világos, nem hivatkozott, csupán a kockázatfeltáró nyilatkozat bizonyító erejét vitatta.

[14] Az írásban adott tájékoztatás tartalmát illetően a másodfokú bíróság megállapította, az szemléltető, a forint árfolyamának a szerződésben kikötött devizához képest lehetséges változására (gyengülésére, erősödésére egyaránt) modellezett példák mellett részletes és informatív szöveges magyarázatot adott a devizaalapú kölcsönügyletekben rejlő - a forintügyletektől - eltérő kockázatokra. A nyilatkozat közérthetően fejtette ki, mit jelent az árfolyamváltozás, annak milyen hatása van a törlesztőrészletekre, és azt is, hogy árfolyamváltozás miatti ingadozásokat nem lehet előre kiszámítani. Külön pontban kiemelte, hogy devizaalapú kölcsön felvétele esetén az árfolyamkockázatot az adós viseli.

[15] A perbelihez hasonló típusú és szerkezetű kockázatfeltáró nyilatkozat tartalmát értelmezve a Kúria a BH 2020.152. számon közzétett döntésében hangsúlyozta, az árfolyamkockázat kérdéskörében különbség van az észszerűen előrelátható, kalkulálható és az észszerűen előre nem látható és nem kalkulálható kockázatra vonatkoztatott külön tájékoztatás között. A felperes jogelődje az előbbiekkel kapcsolatban a kockázatfeltáró nyilatkozatban táblázatok, grafikonokok segítségével adott tájékoztatást arról, hogy a forint és deviza kamatszint mellett milyen árfolyamváltozás esetén éri el egy devizakölcsön törlesztőrészlete az akkori forintkamatokkal számolt forintkölcsön törlesztőrészletének összegét. Mivel a szerződéskötés idején a pénzintézet sem becsülhette meg előre a későbbi árfolyamváltozás mértékét, az észszerűen előre nem látható kockázatra vonatkozó külön tájékoztatás a felperes jogelődjétől nem volt elvárható. A kockázatfeltáró nyilatkozat tartalmát az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) C-26/13 számú és a C-51/17 számú ítélete, valamint a 2/2014. PJE határozat egymással összefüggő rendelkezéseinek a tükrében is vizsgálva megállapítható, hogy az - a fellebbezésben írtakkal szemben - megfelelt az EUB C-51/17 számú döntésében foglalt 76., 77. pontban írt kívánalmaknak. A meglévő tájékoztatás részletessége folytán nemcsak azt vehette számításba az alperes, hogy a perbeli kölcsönszerződéshez kapcsolódik árfolyam-kockázat, de fel kellett ismernie annak konkrét lényegét, mibenlétét, fizetési kötelezettségére gyakorolt hatását, továbbá azt, hogy a kockázatviselésének nincs felső határa, az korlátlan. Ebből következően nem volt megállapítható a főszolgáltatást megállapító szerződéses kikötés tisztességtelensége.

[16] Az összegszerűséget illető, annak bizonyítatlanságára történő hivatkozással kapcsolatban a másodfokú bíróság rögzítette, a felperes már a keresetleveléhez csatolta a számlakimutatást, majd a felülvizsgált elszámolás iratai mellett részletesen is, táblázatos formában kimutatta az ügyfélértesítő elszámolólevél elnevezésű 95 oldalnyi terjedelmű kimutatásban az alperes tartozásának alakulását típus, periódus, esedékesség, átszámított havi törlesztőrészlet, hátralék az átszámítás előtt, az átszámított hátralék, az átszámított hátralék a szétkönyvelés után, teljesítés, befizetés, fennálló tőketartozás, átszámított fennálló tőketartozás bontásban. Ezek helyességét érdemben - számszakilag - az alperes nem kifogásolta az elsőfokú eljárás során. A követelés összegszerűségével kapcsolatban csak a felülvizsgált elszámolás elmaradását sérelmezte. A másodfokú eljárásban hivatkozottak így a régi Pp. 235. § (1) bekezdésében írt akadály miatt nem voltak figyelembe vehetők.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[17] Az alperes felülvizsgálati kérelmében - tartalma szerint - a jogerős ítélet keresetnek helyt adó rendelkezést helybenhagyó részének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását, ennek hiányában a jogerős ítélet keresetre vonatkozó rendelkezésének az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.

[18] Állította, a jogerős ítélet az Európai Unió működéséről szóló szerződés 169., 267., 288. cikkeibe, a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelvébe (a továbbiakban: fogyasztói irányelv), különösen annak 3-6. cikkeibe, az rPtk. 209. § (1) bekezdésébe, 685. § e) pontjába, a régi Pp. 3. § (3) bekezdésébe, 164. § (1) bekezdésébe, az rHpt. 210. § (2) bekezdésébe, 213. § (1) és a) és c)-e) pontjaiba, 2. számú mellékletének I./10.2. a) pontjába, a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény 3-8. §-aiba ütközik és ellentétes a Kúria 2/2014. PJE határozatával, valamint az EUB C-26/13, C-186/16, C-483/16, C126/17, C-154/15, C-51/17. számú ítéleteivel.

[19] Kérte a felülvizsgálati eljárás felfüggesztését az EUB előtt C-932/19., C-609/19, C-268/19. és a C-600/19. számon folyamatban lévő előzetes döntéshozatali eljárások befejezéséig.

[20] Az alperes eljárási szabálysértésként arra hivatkozott, az elsőfokú bíróság a bizonyítási teherről történő tájékoztatási kötelezettségét nem a régi Pp. 3. § (3) bekezdésében meghatározott módon teljesítette, sem az árfolyamkockázatról adott tájékoztatással, sem a felperes követelésének összegszerűségével összefüggésben. Állította, a felperes által csatolt levezetés a követelésének összegéről nem felel meg az rPtk. 293. §-ának, ami hivatalból vizsgálandó körülmény. A felperes nem devizában történő nyilvántartást csatolt és keresete nem felelt meg a DH2. tv. 37/A. §-ában írt elvárásnak. A felperes a tartozás összegének tekintetében csupán állítást tett, amelyet az alperes nem ismer el.

[21] A tájékoztatás megfelelősége körében arra hivatkozott, hogy a Bank kockázatfeltárása nem figyelmeztette a felső korlát nélküli törlesztőrészlet-emelkedés lehetőségére. Nem akkor felső korlát nélküli a kockázat, ha ennek ellenkezőjét nem rögzíti a tájékoztató, hanem, ha kifejezetten kimondja. Nem tért ki továbbá a tájékoztatás a C-51/17. számú ítélet 74. pontjában minimális követelményként megfogalmazott, a forint súlyos leértékelődésének, illetve a külföldi kamatlábak emelkedésének hatására. Az alperes utalt arra is, hogy a kellő idő követelménye sem érvényesült. A szerződésnapi kockázatfeltárás kivételesen lehet megfelelő, de e megfelelőség ténybeli körülményeit ilyenkor a felperesnek kell igazolnia.

[22] Az alperes álláspontja szerint a kölcsönszerződés "a kamatok meghatározása hiánya tekintetében" az rHpt. 213. § (1) bekezdés c) pontjába ütközik.

[23] Az alperes végül előadta, a kereset elutasítására irányuló kérelmét az is megalapozza, hogy a perbeli kölcsönszerződés az árfolyamrés miatt érvénytelen, amit az eljárt bíróságoknak hivatalból észlelnie kellett volna, és a Kúriának is hivatalból észlelnie kell. Az adós fel tudja mérni saját érdekeit, és jelen szerződéssel kapcsolatban kijelentette, nem áll érdekében a pótlás, az, hogy a pótlással teljesíthetővé váljon a szerződés, mert akkor fennmaradhat az árfolyamkockázat-viselési kötelezettsége, míg ha nem teljesíthető, a szerződés teljes egészében érvénytelen az rPtk. 239. §-ának (2) bekezdése alapján.

[24] Az alperes utóbb csatolta a Kúria Pfv.I.21.234/2020/8.; Gfv.VI.30.467/2020/9. számú ítéleteit és a felülvizsgálati tárgyaláson hivatkozott a Pfv.21.000/2020/8. számú ítéletre is mint az álláspontját alátámasztó precedensképes határozatokra, továbbá a jelen ügyben is figyelembe veendő, az EUB C-670/20. számú végzésében írtakra.

[25] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai

[26] A Kúria elsőként az alperes eljárás felfüggesztése iránti kérelmét vizsgálta, és megállapította, hogy abban megjelölt előzetes döntéshozatali eljárások a C-600/19. számú ügy kivételével már befejeződtek, így a régi Pp. 152. § (2) bekezdése alapján nem képezhetik előkérdését a felülvizsgálati kérelem elbírálásának. A még folyamatban lévő előzetes döntéshozatali eljárás sem indokolja a per tárgyalásának a felfüggesztését, tekintettel arra, hogy nincs tartalmi összefüggés a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértések és a C-600/19. számú előzetes döntéshozatali eljárásban indítványozott kérdések között. Ebben az eljárásban az indítványozó bíróság a spanyol nemzeti szabályozásnak a fogyasztói irányelv - tényleges érvényesülés elvével összefüggésben értelmezett - 6. cikkének (1) bekezdésével és 7. cikkének (1) bekezdésével való ellentétére kérdezett rá, és az előzetes döntéshozatal alapjául szolgáló tényállás is jelentősen eltér a jelen perbelitől. A Kúria megjegyzi, hogy az alperes azon általános utaláson túl, hogy "minden folyamatban lévő devizahiteles ügyet érinthet", maga sem jelölte meg, hogy ez az előzetes döntéshozatali eljárás mennyiben, milyen okból képezi jelen eljárásban a Kúria döntésének előkérdését.

[27] A Kúria a jogerős ítéletet a régi Pp. 272. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt az abban megjelölt okokból nem találta jogszabálysértőnek. Nem képezte a felülvizsgálati eljárás tárgyát a viszontkereset elutasítása.

[28] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében egyrészt eljárási, másrészt anyagi jogi jogszabálysértésekre hivatkozott.

[29] Eljárási szabálysértésként két vonatkozásban is állította a régi Pp. 3. § (3) bekezdésének, illetve a 164. § (1) bekezdésének sérelmét, egyrészt az árfolyamkockázati tájékoztatás megfelelőségének, másrészt a keresettel érvényesített követelés összegének bizonyítatlansága körében.

[30] A 2/2014. PJE határozat értelmében a pénzügyi intézménynek kell bizonyítania, hogy az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatás megfelelő módon megtörtént. Az adott ügyben e bizonyítási kötelezettségének a felperes a szerződés és az alperes által aláírt kockázatfeltáró nyilatkozat csatolásával eleget tett. Az alperes a perben nem állította, hogy a banktól az írásban rögzítettektől eltérő, azt lerontó szóbeli tájékoztatást kapott volna, az eljárt bíróságoknak így a rendelkezésre álló okiratok tartalmát kellett értékelniük a tájékoztatás megfelelőségének vizsgálatakor. Nem volt tehát a felek részéről bizonyításra szoruló tényelőadás, így az árfolyamkockázati tájékoztatással kapcsolatosan nem állapítható meg a hivatkozott eljárási szabálysértés, ahogyan azt a másodfokú bíróság is kifejtette a jogerős ítéletben.

[31] A Kúria nem értett egyet az alperes követelése összegének bizonyítatlanságával, e körben a szükséges tájékoztatás elmaradásával kapcsolatos érveivel sem. Az elsőfokú bíróság a régi Pp. 141. § (2) bekezdésére való figyelmeztetés mellett a 2015. május 26-án tartott tárgyaláson (16.P.20.427/2015/3.) felhívta az alperest a keresettel szembeni ellenkérelmének a pontosítására, bizonyítási indítványainak megtételére. Az alperes ellenkérelmében vitatta a kereset jogalapját és összegszerűségét is, de utóbbit - a jogerős ítéletben rögzítetteknek megfelelően - konkrétan csak annyiban, hogy a felperes a követeléséből nem vonta le a DH törvények szerint tisztességtelenül felszámított összeget. A felülvizsgált elszámolás eredményeként leszállított keresetet követően az összegszerűség tekintetében nem tett további nyilatkozatot. Az alperesnek az az általánosságban tett nyilatkozata, hogy nem ismeri el a követelés összegét, nem tekinthető a régi Pp. 139. §-a szerinti megfelelő védekezésnek, nem alkalmas arra, hogy cáfolja a részletes kimutatáson alapuló kereseti előadást, a követelés ténybeli alapját. Az elsőfokú bíróság a felperes által csatolt részletes levezetéssel alátámasztott tartozás összegét ezért jogszerűen fogadta el valós, további bizonyításra nem szoruló ténynek, figyelemmel a régi Pp. 163. § (2) bekezdésére.

[32] A Kúria nem vizsgálhatta érdemben az alperes felülvizsgálati kérelmében előadott, az összegszerűséggel kapcsolatos kifogásait. Az alperes - egyezően a fellebbezésében előadottakkal - a felülvizsgálati kérelmében is részletesen bemutatta, hogy álláspontja szerint miért megalapozatlan a kereset összegszerűsége, és e körben jogszabályi hivatkozásokat is előadott. Nem vitatta azonban a jogerős ítélet azon megállapítását, hogy az elsőfokú eljárásban az alperesnek nem volt konkrét, a kereset összegét, a felperes perben csatolt levezetését tételesen vitató előadása. A Kúria a felülvizsgálati kérelemben a régi Pp. 293. §-ával kapcsolatos érveléssel összefüggésben rámutat, az a hitelezőknek kedvező diszpozitív szabályozás, erre tekintettel érvényesülését a bíróságoknak nem kellett hivatalból vizsgálniuk. Jelen ügyben pedig a törvénytől eltérő módon történő elszámolást az alperes kifejezetten el is fogadta (16.P.21.259/3. számú jegyzőkönyv 2. oldal). Az alperes a felülvizsgálati kérelmében nem jelölte meg megsértett jogszabályként a régi Pp. 235. § (1) bekezdését, amelyre alapítottan a másodfokú bíróság érdemben nem vizsgálta az először a fellebbezésében megfogalmazott összegszerűség vitatását. Mivel a kereset összege a felülvizsgálati kérelemben nem kifogásolt eljárási okból nem képezte a másodfokú eljárás tárgyát, eleve kizárt, hogy a jogerős ítélet a követelés összege tekintetében jogszabálysértőnek minősüljön [régi Pp. 272. § (2) bekezdés].

[33] Az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatás tartalmát illetően a Kúria - a jogerős ítéletben írt indokoknak megfelelően - maradéktalanul egyetértett a perben eljárt bíróságok jogi álláspontjával: a felperes jogelődjének az alperes részére igazoltan, írásban nyújtott tájékoztatása kielégítette a 2/2014. PJE határozatban és az EUB irányadó ítéleteiben felállított követelményeket.

[34] A Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmében előadott érvelésére tekintettel kiemeli, hogy a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a 2021. november 22-én hozott és a Magyar Közlöny 2021. évi 243. számában 2021. december 28-án közzétett Jpe.I.60.015/2021/15. számú jogegységi hatályú határozata (a továbbiakban: JPE határozat) értelmében a 2/2014. PJE határozat 1. pontja (Ha a pénzügyi intézménytől kapott nem megfelelő tájékoztatás vagy a tájékoztatás elmaradása folytán a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerződés részlegesen, vagy teljesen érvénytelen) azzal a kötelező (kiegészült) értelmezéssel alkalmazható, amely szerint akkor megfelelő tartalmú az árfolyamkockázatról nyújtott tájékoztatás, ha az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó a tájékoztatás alapján a szerződéshez kapcsolódó árfolyamkockázat tényén és mibenlétén kívül azt is felismerheti és értékelni tudja, hogy a nemzeti fizetőeszköz (a forint) árfolyama a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti deviza árfolyamához képest számára akár jelentős mértékben is kedvezőtlenül változhat, és ezáltal a fogyasztó fennálló tartozásának, a szerződés szerinti ütemezésben esedékessé váló fizetési kötelezett-ségének mértéke jelentősen megemelkedhet (JPE határozat elvi tartalom, 34. pont).

[35] Bár a jogegységi panasz eljárás alapját a felperes jogelődjétől eltérő pénzintézet által nyújtott tájékoztatás megfelelőségének megítélése képezte, amelynek eredményeként a Jogegységi Panasz Tanács az adott tájékoztatás tisztességtelenségét megállapító - a korábbi határozattól indokoltan eltérő - Gfv.VII.30.315/2020/5. számú ítéletet tartotta fenn hatályában, az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatással szembeni követelményt generálisan, a 2/2014. PJE határozat fent idézett 1. pontjában írtakat a később meghozott (a JPE határozatban részletesen bemutatott) EUB ítéletekben megfogalmazott szempontokkal együtt értelmezve határozta meg, kimondva azt is, hogy a Kúria bármely határozatának ezzel ellentétes jogértelmezése kötelező erejűként már nem hivatkozható.

[36] A JPE határozat kettős irányú jogértelmezési mércét fogalmazott meg. A JPE határozatból egyfelől az következik, hogy nem felel meg a világosság és érthetőség követelményének az a tájékoztatás, amelyből az átlagosan tájékozott fogyasztó számára az ugyan érthető, miszerint az árfolyamkockázat korlátozás nélkül őt terheli, de az nem, hogy az árfolyam fogyasztó szempontjából kedvezőtlen változásának reális esélye van, az akár jelentősen megemelheti fizetési kötelezettségeit, és amely lényegében (csak) arra terjedt ki, hogy az árfolyam a fogyasztó javára és terhére is változhat (Gfv.VII.30.315/2020/5.), mert ez nem elegendő ahhoz, hogy az átlagosan tájékozott fogyasztó megalapozott döntést hozzon. Másfelől viszont az is következik, hogy megfelelő a tájékoztatás akkor, ha az - a JPE határozat elvi tartalmában megfogalmazottak szerint - amellett, hogy tájékoztatja a fogyasztót arról, hogy mit jelent az árfolyamkockázat, elmagyarázza annak mechanizmusát (mibenlétét), e mechanizmusnak a fogyasztó fizetési kötelezettségére gyakorolt hatását, felhívja a figyelmet világos és érthető módon arra is, hogy az árfolyam fogyasztó szempontjából kedvezőtlen változásának reális esélye van, ami akár jelentősen megemelheti a fizetési kötelezettségeit (azaz gazdaságilag jelentősen kedvezőtlen helyzetbe hozza).

[37] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében hangsúlyozottan hivatkozott arra, hogy a perbeli tájékoztatás azért nem volt megfelelő, mert nem tartalmazta a forint súlyos leértékelődésének, illetve a külföldi kamatlábak emelkedésének az alperes fizetési kötelezettségeire gyakorolt hatására történő figyelmeztetést a C-51/17. számú ítélet 74. pontjában írtaknak megfelelően.

[38] A Kúria kiemeli, az EUB számos ítéletében rámutatott, egyedül a kérdést előterjesztő nemzeti bíróság feladata, hogy a feltételek minősítéséről az adott ügy körülményeire tekintettel határozatot hozzon. Az EUB hatáskörébe az tartozik, hogy a fogyasztói irányelv rendelkezéseiből levezesse azokat a szempontokat, amelyeket a nemzeti bíróságnak kell vagy lehet alkalmaznia a szerződési feltételek e körülményekre tekintettel történő vizsgálatakor (pl. C-51/17. számú ítélet 72. pont). A C-135/77. sz. Bosch-ügyben hozott ítéletében általános jelleggel úgy foglalt állást, hogy az előzetes döntéshozatali eljárásban kihirdetett ítéletének rendelkező részében írtak kötik a tagállami bíróságot az uniós jogértelmezés körében, a döntés indokainak figyelembevételével.

[39] A fentiekből, valamint az EUB JPE határozatban is idézett, a korábbi ítélkezési gyakorlatát összefoglalóan tartalmazó C-227/18. számú végzésének 38. pontjában írtakból (a nemzeti bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a fogyasztó a hitelező által rendelkezésére bocsátott információk összessége alapján képes volt e értékelni az árfolyamkockázatnak a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt - esetlegesen jelentős - gazdasági következményeit is) következik, hogy az EUB által felállított követelményrendszer megvalósulását az árfolyamkockázati tájékoztatás tisztességtelen-ségének megítélése során összességében kell vizsgálni, azt nem kell, illetve nem lehet taxatív felsorolásnak tekinteni, ahogy nem lehet egyes elemeket sem kiragadottan értékelni, hanem a tájékoztatás teljes tartalmának, a szerződés egyéb rendelkezéseinek figyelembevételével kell megítélni, hogy a nyújtott tájékoztatás megfelel-e a tisztességes tájékoztatással szemben felállított követelményrendszernek.

[40] Nem az egyes kifejezések használatának, hanem a nyújtott információk összességéből következő világos és érthető tartalomnak van jelentősége, ahogy ez egyértelműen kitűnik a C-227/18. számú végzés rendelkező részéből, de akár a C-51/17. számú ítélet felülvizsgálati kérelemben hivatkozott 74. pontját követő 75. pontjából is, amely tovább magyarázza a 74. pontban megfogalmazott azon elvárást, hogy a pénzügyi intézményeknek elegendő tájékoztatást kell nyújtaniuk a kölcsönfelvevők számára ahhoz, hogy ez utóbbiak tájékozott és megalapozott döntéseket hozhassanak, és e tájékoztatásnak ki kell terjednie legalább a kölcsönfelvevő lakóhelye szerinti tagállam fizetőeszköze súlyos leértékelődésének és a külföldi kamatlábak emelkedésének a törlesztőrészletekre gyakorolt hatására. Az EUB e gondolatot folytatja a 75. pontban: "Közelebbről, a kölcsönfelvevőnek egyrészt világos tájékoztatást kell kapnia arról, hogy a devizaalapú kölcsönszerződés aláírásával bizonyos mértékű árfolyamkockázatot vállal, amely gazdaságilag nehezen viselhetővé válhat, amennyiben az a pénznem, amelyben jövedelmét kapja, leértékelődik azon devizához képest, amelyben a kölcsönt nyújtották. Másrészt az eladónak vagy szolgáltatónak, a jelen esetben a banknak fel kell hívnia a figyelmet az átváltási árfolyam lehetséges változásaira és a devizában felvett kölcsönnel összefüggő kockázatokra." Az EUB határozata is tehát ugyanazt az elvárt tartalmat többféle irányból, többféle megfogalmazásban határozza meg.

[41] A felülvizsgálati kérelemben előadott azon érveléssel összefüggésben, miszerint a tájékoztatásból nem tűnik ki a kockázatvállalás korlátlansága, a Kúria az EUB C-227/18. számú végzése és a JPE határozat 25. pontja alapján rámutat arra, hogy a fogyasztói irányelvben előírt világos és érthető megfogalmazás követelményének megfelel az a devizaalapú kölcsönszerződéssel összefüggő tájékoztatás is, amely úgy terheli a fogyasztóra az árfolyamkockázatot, hogy nem figyelmezteti kifejezetten arra, az árfolyam-változásnak nincs felső határa (azaz nem szükséges, hogy a "korlátlan" vagy "nincs felső határa" kifejezéseket kifejezetten tartalmazza a kikötés), feltéve, ha egyfelől a fogyasztót nem csupán arról a lehetőségről tájékoztatták, hogy annak a devizának az árfolyama, amelyben a kölcsönszerződést megkötötték, emelkedhet vagy csökkenhet, hanem értékelni tudja az árfolyamkockázatnak a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt - esetlegesen jelentős - gazdasági következményeit is (C-227/18. számú végzés 40. pont).

[42] A felperes jogelődje által adott perbeli árfolyamkockázati tájékoztatás az árfolyamváltozás adós fizetési kötelezettségeire gyakorolt hatásának magyarázatát követően egyértelműen tartalmazza, hogy az árfolyamváltozás az adós számára kockázatot jelent (hiszen ezeket az ingadozásokat nem lehet előre kiszámítani). Amennyiben az adósnak forintban képződik a jövedelme, akkor a devizában fennálló tartozásának törlesztéséhez a forint jövedelméből kell gondoskodnia, azt a kölcsön devizanemére kell átváltania. Kitér arra is - bár a perbeli kölcsönszerződésben a kamatot nem a külföldi deviza referencia kamatához kötötték -, hogy a futamidő alatt mind a forint-, mind a devizakamatok változhatnak, különbözetük mérséklődhet, ami miatt a devizaalapú kölcsön veszíthet a vonzerejéből. Táblázatos formában bemutatja, hogy adott forint és deviza kamatszint mellett milyen árfolyamváltozás esetén éri el a devizaalapú kölcsön törlesztőrészlete a forintkölcsön törlesztőrészletének összegét, külön felhívva a figyelmet arra, hogy a kamatok futamidő alatti változása a táblázat árfolyamértékeit - az adós számára kedvezőtlen irányban is - módosíthatja.

[43] A Kúria álláspontja szerint - egyetértve a perben eljárt bíróságokkal - az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó a fenti, példákkal is illusztrált információk összességéből - kifejezetten a korlátlan kifejezés használata hiányában is - egyértelműen felismerhette és értékelni tudta, hogy a forint árfolyama a kölcsön svájci frank árfolyamához képest a futamidő alatt jelentős mértékben, számára akár kezdvezőtlenül is változhat (jelentősen leértékelődhet), és ezáltal a fennálló tartozásának, fizetési kötelezettségének mértéke jelentősen megemelkedhet, elérheti, de akár meg is haladja az azonos kondíciókkal felvett forintkölcsön alapján fizetendő törlesztőrészleteket. A tájékoztatás kifejezetten kitért az árfolyamváltozás és a kamatok változásának együttes hatására is.

[44] Az alperes által hivatkozott C-670/20. számú, az EUB által korábban már megválaszolt kérdésekből és korábbi ítélkezési gyakorlatából levezetett indokolású végzése a tájékoztatás tartalmi elvárásait illetően nem adott a már korábban is megfogalmazottakon felül további új szempontokat a nemzeti bíróságok számára, így jelen ügyben eltérő következtetés levonására nem adott alapot. Ebben a határozatában az EUB a fogyasztói irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy értelmezte, hogy a devizában nyilvántartott kölcsönszerződésbe foglalt, a kölcsönfelvevőt árfolyamkockázatnak kitevő kikötések átláthatóságára vonatkozó követelmény csak akkor teljesül, ha az eladó vagy szolgáltató pontos és elegendő tájékoztatást nyújtott a kölcsönfelvevőnek az árfolyamkockázatról, amely alapján a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó fel tudja mérni az ilyen kikötéseknek a pénzügyi kötelezettségeire e szerződés teljes időtartama alatt gyakorolt - esetlegesen jelentős - kedvezőtlen gazdasági következményeit. E tekintetben az a körülmény, hogy a fogyasztó kijelenti, hogy teljes mértékben tudatában van az említett szerződés megkötéséből eredő lehetséges kockázatoknak, önmagában nincs hatással annak értékelésére, hogy az eladó vagy szolgáltató eleget tett e az említett átláthatósági követelménynek. Ez az értelmezés teljes egészében összhangban áll a Kúria precedensképes határozataiban kifejtettekkel és a JPE határozattal kiegészített tartalommal értelmezendő 2/2014. PJE határozattal.

[45] Az alperes hivatkozott továbbá a Kúria Pfv.I.21.000/2020/8. számú ítéletére is mint precedensképes határozatra, amelyben a Kúria a felperes jogelődjének a perbelivel megegyező tartalmú tájékoztatását tisztességtelennek minősítette. Ez a határozat (valamint a szintén a felperes jogelődjének a tájékoztatását tisztességtelennek tekintő Pfv.I.20.025/2021/6. számú rész- közbenső ítélet) azonban még a JPE határozat meghozatala előtt született. A 2021. november 22-én kelt jogegységi hatályú JPE határozat értelmében viszont a Kúria bármely határozatának JPE határozattal ellentétes jogértelmezése kötelező erejűként már nem hivatkozható. A JPE határozatra tekintettel a jelen pontban megjelölt, korábbi kúriai határozatokra kötelező erejűként már nem lehet hivatkozni. A Kúria jelen tanácsa a döntését a JPE határozattal pontosított, konkretizált szempontrendszer alapul vételével hozta meg.

[46] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében azt is előadta, hogy nem kellő időben kapta a tájékoztatást, a szerződés napján adott kockázatfeltárás kivételesen lehet megfelelő. A tájékoztatás kellő időben való nyújtása tekintetében a Kúria állásfoglalását az adott ügyben kizárta, hogy ez a kérdés nem képezte a másodfokú eljárás tárgyát, ebben a jogerős ítélet nem foglalt állást. Az adott ügyben az alperes az elsőfokú eljárásban valóban hivatkozott arra, hogy aznap kapta meg a tájékoztatást, és "pontosan nem bizonyítható, hogy előtte megadták volna" (10.P.22.267/2019/4. számú jegyzőkönyv), de azt is előadta, hogy nem kért határidőt annak áttanulmányozására. Az elsőfokú bíróság az ítéletében az aznapi tájékoztatást megfelelőnek tekintette, és az alperes a fellebbezésében az elsőfokú ítéletet e tekintetben nem kifogásolta. Fellebbezésében ugyan számos, a tájékoztatás időben történő nyújtásával is foglalkozó döntést idézett, de nem volt olyan tényelőadása, hogy a konkrét ügyben e feltétel nem teljesült, az alperesnek nem volt lehetősége a szerződés aláírását megelőzően a szerződés feltételeinek, az általa vállalt kockázatnak a megismerésére.

[47] A Kúria következetes gyakorlata szerint a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel csak olyan kérdésben támadható, amely az első- és a másodfokú eljárásnak is tárgya volt (Kúria Gfv. VII. 30.016/2019, megjelent: BH 2020.80.; Pfv.VI.20.455/2019/11.; Gfv.VI.30.255/2021/4.). Ezért a Kúria csupán utal arra, az alperes perbeli előadásából megállapítható, hogy a perbeli kölcsönszerződést megelőzően már volt devizaalapú hitele, így a konstrukciót már ismernie kellett. Személyes előadásából az is kitűnt, hogy az aláírása előtt nem olvasta el a tájékoztatót. A Kúria emellett hangsúlyozza, az alperes által precedensként hivatkozott Gfv.VI.30.467/2020/9. számú ítélet alapjául szolgáló ügyben - szemben jelen per tényállásával - a fogyasztók az elsőfokú eljárás során, ezt követően fellebbezésükben végig következetesen sérelmezték és állították, hogy nem állt rendelkezésükre kellő idő az árfolyamkockázat következményeinek megértésére, felmérésére, így abban az ügyben a Kúriának lehetősége volt érdemben vizsgálni ezt a hivatkozást.

[48] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a továbbiakban hivatkozott a kölcsönszerződés rHpt. 213. § (1) bekezdés a)-e) pontjaiba ütközésére is [utóbb a b) pont tekintetében a kérelmét nem tartotta fenn]. A konkrét szerződésre vonatkozó jogi érvelést a kérelme csak a c) pont tekintetében tartalmazott annyiban, hogy a kamatok meghatározása nem felel meg az "egyértelműségi követelménynek". Ezzel szemben megállapítható, hogy a perbeli kölcsönszerződés egyértelműen tartalmazza a kamat százalékban kifejezett értékét. A szerződés értelmében a kamatok valóban változhattak, azonban ha a kamatot nem az adott módon határozta volna meg a felperes, hanem a referencia kamathoz kötötten, az akkor is változhatott volna. Az rHpt.-ből nem következik, hogy a kamat a szerződéskötést követően nem változhat. Az rHpt. hivatkozott rendelkezése a kamat mértéke meghatározásának hiányához kötötte a szerződés semmisségét. A kamat mértéke változásának átláthatatlansága nem az rHpt. megsértését, hanem a meghatározás módjának tisztességtelenségét jelenti, azonban az alperes a felülvizsgálati kérelmében e körben nem tisztességtelenségre, hanem jogszabálysértésre hivatkozott. A Kúria ugyanakkor utal arra, hogy a kamatváltozás, változtatás tisztességtelensége az elszámolás során orvoslást nyert.

[49] Az árfolyamrésre az eljárt bíróságok, illetve a Kúria által is hivatalból észlelendő semmisségi okra történő hivatkozás kapcsán a Kúria rámutat, hogy az EUB a felülvizsgálati kérelemben előadott érveléssel ellentétesen foglalt állást az árfolyamrés és az árfolyamkockázat összefüggéseiről. A C-51/17. számú ügyben hozott ítéletből kitűnően az EUB értelmezése szerint nem terjed ki a fogyasztói irányelv hatálya a kötelező érvényű nemzeti jogszabályi rendelkezéseket tükröző azon feltételekre, amelyek a kölcsönszerződés fogyasztóval történő megkötését követően váltak a szerződés részévé, és amelyek arra irányulnak, hogy a nemzeti bank által meghatározott árfolyamot előírva más szabályt léptessenek a szerződés valamely semmis feltétele helyébe; ugyanakkor az árfolyamkockázatra vonatkozó, az alapeljárásban vizsgálthoz hasonló feltétel e rendelkezés értelmében nincs kizárva az irányelv hatálya alól. A C-932/19. számú ítélet pedig egyértelművé tette, hogy nem ellentétes a fogyasztói irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével az olyan nemzeti szabályozás - mint a DH1 tv. eljárásban vizsgált 3. §-a -, amely a fogyasztóval kötött kölcsönszerződéseket illetően semmisnek nyilvánítja az árfolyamrésre vonatkozó, tisztességtelennek tekintett kikötést, és arra kötelezi a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságot, hogy e kikötést a nemzeti jog hivatalos árfolyam alkalmazását előíró rendelkezésével váltsa fel, anélkül hogy e bíróságnak lehetősége lenne az érintett fogyasztó azon kérelmének helyt adni, amely a kölcsönszerződés teljes érvénytelenségének megállapítására irányul, még akkor is, ha az említett bíróság is úgy ítéli meg, hogy e szerződés fenntartása ellentétes lenne a fogyasztó érdekeivel, különös tekintettel az árfolyamkockázatra, amely a fogyasztót az említett szerződés egy másik kikötése értelmében továbbra is terheli, feltéve, hogy ugyanez a bíróság az önálló mérlegelési jogkörének gyakorlása keretében és anélkül, hogy az e fogyasztó által kifejezett szándék elsőbbséget élvezhetne e mérlegelési jogkörhöz képest, meg tudja állapítani, hogy az e nemzeti jogszabályban így előírt intézkedések megtétele valóban lehetővé teszi azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását, amelyben az említett fogyasztó e tisztességtelen kikötés hiányában lett volna. A Kúria ezzel azonosan foglalt állást a Gfv.VI.30.292/2021/4. számú határozatában is.

[50] Az alperes a fentieket meghaladón megjelölt megsértett jogszabályhelyek tekintetében a felülvizsgálati kérelmében nem indokolta, hogy azokat mennyiben és milyen okból sérti álláspontja szerint a jogerős ítélet. Felülvizsgálati kérelme ezen része így nem felel meg a régi Pp. 272. § (2) bekezdésében és az azt értelmező, a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016. (II. 15.) PK véleményben meghatározott minimális tartalmi követelményeknek, ezért a jogi indokolás nélkül feltüntetett jogszabálysértések vizsgálatát a Kúria mellőzte (Kúria Pfv.V.20.301/2015/6. megjelent: BH 2015.307.).

[51] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a régi Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Gfv. VI. 30.225/2021.)