Teljes szöveg

A Kúria Pfv.20306/2022/4. számú precedensképes határozata végrehajtás megszüntetése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 205. § (3) bek.] Bírók: Harter Mária, Mocsár Attila Zsolt, Varga Edit

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Pfv.I.20.306/2022/4.

A tanács tagjai: Dr. Harter Mária a tanács elnöke

Dr. Mocsár Attila Zsolt előadó bíró

Dr. Varga Edit bíró

A felperesek: I. rendű felperes neve

(I. rendű felperes címe)

II. rendű felperes neve

(II. rendű felperes címe)

A felperesek képviselője:

Dr. Csitos Eszter ügyvéd

(ügyvéd címe)

Az alperesek: alperes neve

(alperes címe)

Az alperes képviselője:

Szabó Ügyvédi Iroda

(ügyvédi iroda címe;

ügyintéző: dr. Szabó Tamás ügyvéd)

A per tárgya: végrehajtás megszüntetése

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felek:

a felperesek

A másodfokú bíróság és a jogerős határozat száma:

Szolnoki Törvényszék

4.Pf.21.168/2018/4.

Az elsőfokú bíróság és határozatának száma:

Kiskunfélegyházi Járásbíróság

4.P.20.204/2018/17.

Rendelkező rész

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 500.000 (ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá külön felhívásra az államnak 2.046.000 (kétmillió-negyvenhatezer) forint feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az I. rendű felperes 2008. április 21-én "... Konszolidáló Jelzálogkölcsön" elnevezésű szerződést kötött az alperes hitelintézettel. A kölcsön összegét 58.654,85 CHF/9.000.000 forint összegben, a futamidőt 300 hónapban, a havi törlesztő részlet összegét 342,55 CHF-ben /54.102 forintban, a havi kezelési költség összegét 29,33 CHF-ben/4.632 forintban, a havi törlesztő részlet és kezelési költség konverziós díjának összegét 588 forintban, a kölcsön kamatlábát évi 4,99%-ban, a kezelési költség évi mértékét 0,6%-ban, a törlesztési konverziós díj mértékét 1%-ban, a teljes hiteldíj mutató (a továbbiakban: THM) mértékét évi 8,53%-ban határozták meg. A kölcsönszerződés alapján az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a folyósítási feltételek teljesülése esetén folyósítja a kölcsönt, az I. rendű felperes pedig vállalta a kölcsön visszafizetését, a kölcsön járulékai megfizetését.

Az alperes tájékoztatta az I. rendű felperest az árfolyamkockázatról, továbbá arról, hogy annak viselése az I. rendű felperest terheli, míg az I. rendű felperes vállalta - az esetleges árfolyamveszteséget is figyelembe véve - fizetési kötelezettségei maradéktalan teljesítését.

Az I. rendű felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a kölcsön folyósítása érdekében a kölcsönszerződésből eredő kötelezettségeit tartalmazó közjegyzői okiratba foglalt egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot tesz (kölcsönszerződés IV.2.c. pont). Az I. rendű felperes elfogadta, hogy a kölcsön és járulékai mindenkori összegének megállapítása szempontjából az alperes üzleti könyvei az irányadóak, kivéve, ha azok bizonyíthatóan tévesek (kölcsönszerződés VIII.9. pont).

Az I. rendű felperes és az alperes megállapodásának VI.2. pontja értelmében amennyiben nem, vagy nem kizárólagosan az I. rendű felperes a biztosítéki ingatlan tulajdonosa, abban az esetben az ingatlan tulajdonosa, illetve tulajdonostársa köteles készfizető kezességet vállalni az I. rendű felperesnek a kölcsönszerződésből eredő valamennyi fizetési kötelezettsége teljesítéséért.

A peres felek ugyancsak 2008. április 21-én önálló zálogjogot alapító szerződést kötöttek a felperesek tulajdonát képező ingatlanra az alperes javára. Ebben a szerződésben a II. rendű felperes nem csak zálogkötelezettként, hanem készfizető kezesként is szerepel.

Az I. rendű felperes a szerződéskötés napján a szerződéses kötelezettségeit illetően közjegyzői okiratba foglalt egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot tett, a II. rendű felperes pedig a zálogkötelezettség vállalása mellett készfizető kezességet is vállalt az I. rendű felperes valamennyi fizetési kötelezettségének teljesítéséért. Kijelentette továbbá, hogy a kölcsönszerződés rendelkezéseit megismerte és tudomásul vette.

Az alperes a fizetési kötelezettség teljesítésének többszöri elmulasztása miatt a kölcsönszerződést 2014. július 4-ei keltezésű nyilatkozatával felmondta és felhívta az I. rendű felperest a tartozás haladéktalan teljesítésére. Ezzel egyidőben tájékoztatta a II. rendű felperest a kölcsönszerződés felmondásáról és felszólította (mint készfizető kezest) a helytállási kötelezettség teljesítésére. Az alperes 2014. november 11-én közjegyzői okiratba foglaltan nyilatkozott a kölcsönszerződés magánokiratba foglalt felmondásáról, továbbá a II. rendű felperes felszólításáról és közjegyzői okiratba foglaltan "felmondta a zálogjogot alapító szerződést". Az alperes elszámolási kötelezettségét teljesítette az I. rendű felperessel szemben, a tisztességtelenül felszámított 10.105,4 CHF összeggel csökkentette követelését. Az alperes közokirat záradékolásával 2016. április 26-án (pénzkövetelés végrehajtására) végrehajtást kezdeményezett a felperesek ellen.

A felperes keresete, az alperes védekezése

[2] A felperesek a Pp. 369.§ a) pontjára alapított keresetükben elsődlegesen a végrehajtások megszüntetését, másodlagosan korlátozását kérték. Érvelésük szerint a szerződés tárgyának meghatározása tisztességtelen, nem világos és nem érthető, a THM-et nem a valóságnak megfelelően rögzítették, a kockázatfeltáró nyilatkozat hiányossága miatt a kölcsönszerződés létre sem jött, ha mégis létrejött, tisztességtelen. Ugyancsak tisztességtelen a kezelési költség és a törlesztési konverziós díj felszámítása, továbbá tisztességtelen az a szerződéses rendelkezés, amelynek értelmében az I. rendű felperesnek a kölcsönszerződésből eredő kötelezettségeit illetően közjegyzői okiratba foglalt egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot kellett tennie. Tisztességtelen a kölcsön összegének megállapításának alapjául az alperes üzleti könyveiben foglaltak elfogadására vonatkozó szerződéses rendelkezés. A kölcsönszerződéshez kapcsolódó zálogszerződés is érvénytelen. A végrehajtani kívánt követelés érvényesen amiatt sem jött létre, mert nem hatályosult az alperes felmondása, a felmondásnak jogalapja sem volt a tisztességtelenül felszámított összegek utólagos elszámolása miatt. A végrehajtás korlátozását álláspontjuk szerint az indokolja, hogy a követelésnek a zálogtárgyból való kiegyenlítéséhez a zálogjog felmondása szükséges, a felmondás ideje 6 hónap, az alperes azonban a 6 hónap leteltét követően kezdeményezte a végrehajtást.

[3] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Okfejtése szerint érvényes szerződést kötött a felperesekkel, amit a felperesek mulasztása miatt joghatályosan felmondott, a végrehajtani kívánt követelés érvényesen létrejött.

Az első- és a másodfokú ítélet

[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet, a felperesek fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. A bíróságok ítéletüket azzal indokolták, hogy a kölcsönszerződés tárgyát világosan és érthetően határozták meg a szerződő felek, az alperes a CHF-ben meghatározott kölcsönt forintban folyósította. A THM meghatározása is jogszabályszerűen történt, a felperesek nem bizonyították, hogy a THM téves lenne. Az alperes az árfolyamkockázattal kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségét megfelelően teljesítette. A kezelési költség felszámítása nem tisztességtelen, annak ellentételezéseként az alperes szolgáltatást nyújtott, a végrehajtani kívánt követelés konverziós díjat nem tartalmaz. A felperesek elfogadták, hogy szerződéses kötelezettségeiket illetően közjegyzői okiratba foglaltan egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot tesznek annak érdekében, hogy az I. rendű felperes megkapja a kölcsönt; ezt jogszabály rendelkezése nem tiltotta. Nem tisztességtelen az sem, hogy az alperes könyveiben foglaltak irányadóak a kölcsön és járulékai összegének meghatározása során, ez nem zárta el a felpereseket attól, hogy vitassák a velük szemben támasztott követelés összegét. A közvetlen végrehajtás elrendelésének feltételei fennálltak, a felperesek sem vitatták, hogy a kölcsönszerződés azonnali hatályú felmondása magánokiratba foglaltan megtörtént. Az alperes közokiratba foglaltan a kölcsönszerződést nem mondta fel, a kölcsönszerződés magánokiratba foglalt felmondásának tényét foglaltatta közokiratba. A felperesek által a zálogszerződéssel összefüggésben említett 6 hónapos felmondási idő pedig arra vonatkozott, hogy annak letelte után lehetséges a követelés zálogtárgyból való kiegyenlítése.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[5] A jogerős ítélet ellen - elsődlegesen az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítása, másodlagosan az elsőfokú ítélet megváltoztatása, a keresetüknek helyt adó határozat meghozatala iránt - a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Érvelésük szerint a bíróságok a tényállás megállapítása során figyelmen kívül hagyták, hogy az alperes 2014-ben közjegyzői okirattal megerősítette, illetőleg ismételten felmondta a "szerződést" akként, hogy a felmondás az elszámolás megküldését követő napon, de legkésőbb 2016. december 31-én és abban az esetben válik hatályossá, ha az elszámolás eredményeként is fennállnak a felmondás, illetve a részletekben történő teljesítés jogának elvesztése alapjául szolgáló törvényes, illetve szerződéses feltételek. A hátralékos követelés ilyen hatállyal válik egy összegben esedékessé. A felmondás hatályosulását azonban nem foglalták közjegyzői okiratba. Az alperes a szerződés tárgyának meghatározásakor a deviza vételi árfolyamot vette figyelembe, a törlesztő részletek számításánál a deviza eladási árfolyamot. A kettős árfolyam alkalmazását a DH 1 törvény tisztességtelennek minősítette, ebből következően a kölcsön összegének 58.654,85 CHF összegben történő meghatározása nem egyenértékű a 9.000.000 forint összeggel, a ténylegesen teljesített összeget kell figyelembe venni, az pedig a 9.000.000 forint. A törlesztő részletek körében is erre kell figyelemmel lenni. Fenntartották mindezzel és a THM-mel összefüggésben a megelőző eljárásokban előadottakat is. Sérelmezték, hogy a bíróságok a terhükre értékelték a bizonyítás elmaradásának következményét. A konverziós díj kapcsán is a bizonyítási teher nem megfelelő telepítésére hivatkoztak, a kezelési költséget illetően pedig a C-621/17. számú előzetes döntéshozatali ügyben született határozatban foglaltakra. Álláspontjuk szerint a ténylegesen nyújtott szolgáltatások jellegének a szerződésből észszerűen érthetőnek vagy levezethetőnek kell lennie, a fogyasztónak képesnek kell lennie annak ellenőrzésére, hogy nincs-e átfedés a különböző költségek, vagy az azok ellenében nyújtott szolgáltatások között. Tisztességtelen, hogy a Magyarországon nyújtott szolgáltatás ellenszolgáltatását az alperes CHF-ben határozta meg; erre vonatkozóan a bíróságok vizsgálatot nem végeztek. A kölcsönszerződés IV.2. és VIII.9. pontjait illetően fenntartották korábbi érveiket és előadták, hogy további vizsgálatot igényel a követelés összegének meghatározása. A szerződésnek egyértelmű és nem megtévesztő módon kell rögzítenie a közvetlen végrehajtás jogintézményének jellemzőit, valamint azt is, hogy a felperesek a teljes vagyonukkal vagy az ingatlanukkal felelnek a tartozás visszafizetéséért, de a bíróságok ezt sem vizsgálták. Az alperes a felmondás hatályosulásával összefüggésben nem mutatott be dokumentumot. A felmondást illetően téves a bíróságok álláspontja: az alperes a 6 hónapos felmondási idő alatt kereshetett kielégítést a zálogtárgyból. A kockázatfeltárást tartalmazó szerződéses rendelkezésből hiányzik a tőke változására, illetve a törlesztő részletekre kiterjedő kockázatfeltáró nyilatkozat, az alperesnek megfelelő tájékoztatást kellett volna nyújtania a korlátlan mértékű árfolyamkockázatról, a tájékoztatásból nem derül ki a kockázat fogyasztót érintő gazdasági hatása, mértéke, korlátlansága és realitása. Az alperes olyan dokumentumot nem adott át, amelynek alapján megfelelő gazdasági döntést lehetett volna hozni. Az ingatlanközvetítő által hivatkozott 15%-os változásnál magasabb mértékű kockázatviselési kötelezettség az alperes tájékoztatásából sem következtethető ki, és amennyiben a fogyasztó nem kapott tájékoztatást a korlátlan kockázatviselésről, akkor a kockázat viselésére csak korlátozottan köteles. Összegzett hivatkozásuk szerint a bíróságok nem teljes körűen állapították meg a tényállást, a bizonyítási kötelezettséget tévesen osztották ki, a másodfokú bíróság döntése során figyelmen kívül hagyta az uniós jogot, holott a közösségi jogi rendelkezéseket a nemzeti bíróságok kötelesek alkalmazni, illetve a közösségi joggal ellentétes nemzeti jogszabály alkalmazásától el kell tekinteniük

[6] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására és felülvizsgálati költsége megtérítésére irányult. Álláspontja szerint alaptalanul hivatkoztak arra a felperesek, hogy a kölcsönszerződés felmondásának hatályosulása az elszámolás eredményétől függ. Meghatározták a szerződés tárgyát és a törlesztő részleteket, a felperesek nem bizonyították azon állításukat, hogy THM mértéke nem valós. Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot nem folytatott és ugyancsak alaptalan a felperesek megtévesztésre hivatkozása. A kezelési költséggel és a konverziós díjjal kapcsolatos álláspontját, melyet a megelőző eljárásokban kifejtett, változatlanul fenntartotta, és előadta: megfelelő árfolyamkockázati tájékoztatást adott a felpereseknek. Nem állapítható meg a felperesek által hivatkozott szerződéses rendelkezések tisztességtelensége, a végrehajtási záradékolásra is jogszerűen került sor. A felperesek a zálogszerződés felmondása körében tévesen értelmezték a jogszabályi rendelkezést.

[7] A Pfv.I.21.639/2019. szám alatt indult felülvizsgálati ügyben a 2020. február 26-ára kitűzött tárgyalás megnyitása előtt a felperesek bejelentették, hogy a kölcsönszerződés felmondása érvénytelenségének megállapítása iránt pert indítottak az alperes ellen. A Kúria erre tekintettel az ügy tárgyalását Pfv.I.21.639/2019/8. számú végzésével felfüggesztette. Az alperes 2022. február 18-ai keltezésű beadványában tájékoztatta a Kúriát, hogy a felperesek keresetét a Pesti Központi Kerületi Bíróság elutasította, az ítéletet a Fővárosi Törvényszék hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasította. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2.P.86.470/2021/12. számú ítéletével a keresetet elutasította, a másodfokon eljárt Fővárosi Törvényszék 42.Pf.637.939/2021/5. számon az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felülvizsgálati tárgyalás felfüggesztésének oka megszűnt, ezért kérte az eljárás folytatását. A felülvizsgálati eljárás a Pfv.I.20.306/2022. számon folytatódott.

A Kúria döntése és jogi indokai

[8] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

[9] A Pp. 270.§ (2) bekezdésében és a 275.§ (3) bekezdésében foglaltak együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálatot anyagi jogi, vagy eljárásjogi jogszabálysértés egyaránt megalapozhatja, utóbbi azonban csak akkor, ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt.

[10] Az adott esetben a jogerős döntés nem jogszabálysértő, a Kúria egyetért annak helytálló indokaival is, azokat megismételni nem kívánja, csupán a felülvizsgálati kérelembe foglalt többirányú érvelés kapcsán - részben eltérő sorrendben - mutat rá az alábbiakra.

[11] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben fenntartották az eljárás megelőző szakaszaiban előadottakat. Ennek kapcsán hangsúlyozza a Kúria, hogy a felülvizsgálati kérelemben nem elengedő arra utalni, hogy a fél fenntartja korábbi előadásait, mert a Pp. 272.§ (2) bekezdése értelmében a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett elő kell adni annak indokait is, hogy a támadott rendelkezést miért tartja jogszabálysértőnek a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő; ezek hiányában a felülvizsgálati kérelem, illetve annak azon része, mely ezt a nyilatkozatot tartalmazza, alkalmatlan a Kúria előtti eljárásra (BH2018.113. számú eseti döntés). Mindezek miatt a Kúria nem foglalkozhatott a felperesek hivatkozásaival, melyekkel kapcsolatban a felperes nem jelölte meg a megsértett jogszabályi rendelkezést és nem adta elő a jogszabálysértést alátámasztó jogi érveket.

[12] Az Európai Unióról és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 288. cikke értelmében az Unió hatásköreinek gyakorlása érdekében az intézmények rendeleteket, irányelveket, határozatokat, ajánlásokat és véleményeket fogadnak el. Az irányelv az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező, azonban a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja.

Az irányelv tehát az uniós országoknak címzett jogi aktus, amelyet az uniós országoknak át kell ültetniük a saját nemzeti jogukba. Egy uniós norma közvetlen hatálya azt jelenti, hogy a normában foglaltak a jogalkalmazó szervek előtt kikényszeríthető alanyi jogok és kötelezettségek forrása lehet. A közvetlen hatálynak két formája különböztethető meg: a vertikális közvetlen hatály és a horizontális közvetlen hatály.

A vertikális közvetlen hatály következtében az uniós norma rendelkezésére a magánfél az állammal, állami szervvel, állami ellenőrzés alatt álló szervvel, hatósággal, önkormányzattal szemben igényt alapíthat. A horizontális közvetlen hatály pedig azt jelenti, hogy az uniós norma rendelkezésére a magánfél egy másik magánféllel (természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság) szemben alapíthat igényt.

Az irányelvek közvetlen hatályának vertikális kapcsolatokban való elismerésével ellentétben a magánfelek közötti (horizontális) jogviszonyokban az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) elutasítja az irányelvek közvetlen hatályát, hiszen az EUMSZ 288. cikke értelmében egy irányelvi rendelkezés önmagában közvetlenül nem róhat kötelezettséget magánfélre. Az irányelv rendelkezése a magánfél számára nem teremt a nemzeti jogban addig nem létező új jogot és kötelezettséget. Irányelvi rendelkezés és nemzeti jogszabályi rendelkezés ütközése esetében az irányelv rendelkezésébe ütköző nemzeti jogszabályi rendelkezés nem alkalmazható, annak helyébe azonban nem az irányelvi rendelkezés, hanem a nemzeti jog másik szabálya lép.

Léteznek jogirodalmi álláspontok, melyek értelmében bizonyos privilegizált horizontális viszonyokban - mint a munkaviszony, fogasztói ügyletek, biztosítási ügyletek - helyett kaphatna az irányelvek horizontális közvetlen hatályának alkalmazása, de természetesen csak ha az adott irányelvi rendelkezés világos, pontos, feltétel nélküli, eltelt az irányelv átültetésére megszabott határidő és a tagállam nem, vagy nem megfelelően ültette át az irányelvi rendelkezést. Jelen esetben azonban ilyen körülmények nem állnak fenn, a magyar jogalkotó a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, a Tanács 93/13/EGK irányelvének (a továbbiakban: fogyasztói irányelv) rendelkezéseit átültette a magyar joganyagba.

[13] A perbeli kölcsönszerződésben foglaltak szerint a kölcsön összege 9.000.000 forintnak a kölcsön folyósításának napján az alperes által alkalmazott deviza vételi árfolyam alapulvételével átszámított CHF összeg. A szerződő felek a kölcsönszerződés tárgyának ilyen formában történő meghatározásában állapodtak meg. A 6/2013. PJE jogegységi határozat szerint elég, ha a szerződés hatályosulásának időpontjában kiszámítható a kölcsön összege, nem feltétlenül szükséges "fix" összeg meghatározása. Ez egyes esetekben nem is lehetséges, hiszen a szerződés megkötésekor még nem lehet tudni, hogy a kölcsön folyósítása mikor történik, s a folyósítás időpontjában milyen árfolyamok fognak érvényesülni. Jelen esetben egybeesett a szerződéskötés és a folyósítás napja, s mivel az I. rendű felperes igénye 9.000.000 forintra irányult, ezen összeg átváltásával kiszámított CHF összeg volt a kölcsön összege. Ezt a számítási módot az I. rendű felperes elfogadta, továbbá felvette a kölcsönt.

Utóbb az árfolyamrés alkalmazásának gyakorlata tisztességtelennek bizonyult, ez a körülmény azonban nem érinti azt a tényt, hogy a szerződő felek megállapodtak a szerződés tárgyában, azt egyértelműen meghatározták. Egyébként a tisztességtelenségből eredő túlfizetést a DH1 törvény orvosolta, csökkentette a felperesek tartozásának összegét.

A perben korábban eljárt bíróságok vizsgálták a szerződés tárgya meghatározásának kérdését, e körben a Kúria visszautal ítéletük helyes indokaira.

[14] A felperesek keresetükben nem támadták a törlesztőrészletek meghatározását, a jogerős ítélet pedig csak olyan kérdésben támadható felülivizsgálati kérelemmel, amely a megelőző eljárásoknak is tárgya volt [Pp. 270.§ (2) bekezdés]. Mivel a másodfokú bíróság ítéletében ennek ellenére említést tett a törlesztő részletek meghatározásának kérdéséről is, a Kúria - csupán a megjegyzés szintjén - utal arra, hogy a másodfokú bíróság álláspontja e tekintetben is helytálló: valamennyi adat a szerződő felek rendelkezésére állt ahhoz, hogy a törlesztő részletek meghatározhatóak legyenek. Az alperes feladata volt az aktuális törlesztőrészletek kiszámítása, a felperesek pedig az előttük is ismert adatok alapján ellenőrizni tudták, hogy helyesen számolt-e az alperes.

[15] A THM-et illetően helytálló a perben eljárt bíróságok érvelése, valóban nem bizonyított, hogy az téves lenne. Erre vonatkozóan a bizonyítás a Pp. 164.§ (1) bekezdésének megfelelően a felpereseket terhelte, annak ellenére, hogy fogyasztónak minősülnek, hiszen a perben ők fogalmaztak meg ilyen tartalmú állítást.

Abban az esetben, ha a felperesek bizonyítani tudták volna a THM-mel kapcsolatos állításukat, akkor sem lenne jelentősége a kis mértékű eltérésnek, mert a THM pontatlan vagy kis mértékben téves feltüntetése (a megtévesztés esetét kivéve) nem eredményezi a szerződés érvénytelenségét. A 6/2021. PJE jogegységi határozat szerint a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés az 1996-os Hpt. 213.§ (1) bekezdésének b) pontja alapján akkor semmis, ha az éves, százalékban kifejezett teljes hiteldíj mutatót egyáltalán nem tartalmazza (valamint az annak számítása során figyelembe nem vett egyéb - esetleges - költségek meghatározását és összegét). Önmagában az, hogy a THM-nek a kölcsönszerződésben feltüntetett mértéke téves, a szerződés az 1996-os Hpt. 213.§ (1) bekezdés b) pontja szerinti semmisségét nem eredményezi. A valósnál alacsonyabb mértékű THM megjelölése lehet ugyan megtévesztő, de ez nem okozza a szerződés semmisségét, ilyenkor egyéb jogkövetkezmények alkalmazására kerülhet sor. Ha pedig a feltüntetett THM magasabb a valósnál, nem a fogyasztó, hanem a pénzügyi intézmény kerülhet emiatt hátrányos helyzetbe a más pénzügyi intézmények által tett ajánlatokhoz képest, ez pedig a fogyasztó érdekében előírt jogkövetkezmény levonásának eleve nem lehet a hivatkozási alapja. A THM-et feltüntető szerződések esetén a nem valós, vagy nem a jogszabályi előírásoknak megfelelően feltüntetett THM vizsgálatára és jogi következményeinek levonására nem a semmisség, hanem az érvénytelenséget kiváltó magtámadási okok közé tartozó tévedés, megtévesztés alapján kerülhet sor.

[16] A kezelési költségre vonatkozó felülvizsgálati érveléssel összefüggésben a Kúria a Pfv.I.20.536/2020/8. számú ítéletének [17] pontjában foglaltakra utal, melyek szerint a fogyasztói irányelv 4. cikkének (2) bekezdését átültető 1959-es Ptk. 209.§ (5) bekezdése értelmében a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó törvényi rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre, ha azok egyébként világosak és érthetőek. Az EUB a C-26/13. számú ügyben hozott ítéletében akként foglalt állást, hogy a "szerződés elsődleges tárgyát", vagyis a "főszolgáltatást" megállapító szerződési feltételeknek azok tekintendők, amelyek a szerződést jellemző szolgáltatást határozzák meg.

[17] A kezelési költség akár a szerződés elsődleges tárgyának minősül és ebből következően a fogyasztói irányelv 4. cikk (2) bekezdésének a hatálya alá tartozik, akár nem, a fogyasztói irányelv 4. cikk (2) bekezdésében foglalt átláthatósági követelménnyel azonos követelményt ír elő a fogyasztói irányelv 5. cikke is, amely szerint az írásbeli szerződési feltételeknek "mindig" világosaknak és érthetőeknek kell lenniük. Ezt az álláspontját a Kúria a jelen esetben is fenntartja, az attól való eltérést semmi sem indokolja. A világosság és az érthetőség követelményének a kezelési költséget érintő szerződési feltételek megfeleltek. A szerződő felek a kezelési költség évi mértékét - a CHF-ben meghatározott és nyilvántartott - kölcsönösszeg 0,6%-ban határozták meg, ez a meghatározási mód, tehát a százalékos meghatározás nem kifogásolható, nem tisztességtelen, az I. rendű felperes sem tiltakozott ez ellen. Az adott szerződéses rendelkezés tisztességtelensége és ebből következően a szerződés érvénytelensége nem állapítható meg.

Nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, ha ez a szerződéses rendelkezés érvénytelen lenne, az nem vonná maga után a szerződés egészének érvénytelenségét; a részleges érvénytelenség csupán a végrehajtani kívánt követelés összegének csökkenését eredményezhetné, azonban a felperesek ezen a címen a végrehajtás korlátozását nem kérték.

[18] A kezelési költséget illetően az EUB-nak a C-621/17. számú ügyben hozott ítéletében foglaltak sem hagyhatók figyelmen kívül. Eszerint a szerződési feltételeket világosan és érthetően kell megfogalmazni, az nem követelmény, hogy a fogyasztói kölcsönszerződés egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételeket, melyek a fogyasztót terhelő kezelési költség összegét, annak kiszámításának módját és teljesítésének idejét pontosan meghatározzák, az érintett összeg ellenében nyújtott valamennyi szolgáltatást is részletezzék. A kölcsönszerződéshez kapcsolódó kezelési költségre vonatkozó szerződési feltétel, amely nem teszi lehetővé az e költség ellenében nyújtott konkrét szolgáltatások egyértelmű azonosítását, a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben főszabály szerint nem idéz elő jelentős egyenlőtlenséget a fogyasztó kárára, a jóhiszeműség követelményével ellentétben.

Az adott esetben a kölcsönszerződés tartalmazott rendelkezést a havi törlesztőrészlet és kezelési költség konverziós díjának összegére vonatkozóan, azonban a végrehajtani kívánt követelés konverziós díjat nem tartalmaz, ezért ez nem tárgya a végrehajtás megszüntetése iránt indított pernek.

[19] Az alperes könyveiben, nyilvántartásaiban foglaltak elfogadása (kölcsönszerződés VIII.9. pont) a kölcsön és járulékai összegének meghatározása szempontjából ugyancsak nem tekinthető tisztességtelennek. Ez a szerződéses rendelkezés nem tartalmaz jogról való lemondást; a jelen

végrehajtás megszüntetése iránti per is azt igazolja, hogy nem vont el jogot a felperesektől, hiszen a jogügylettel kapcsolatos igényeiket perben tudták érvényesíteni az alperessel szemben.

[20] A közvetlen végrehajtás feltételeinek fennállását illetően a felmondás hatályosulásának hiányával összefüggésben megfogalmazott felülvizsgálati érvelés kapcsán arra mutat rá a Kúria, hogy a felperesek ezzel tulajdonképpen azt az álláspontjukat hangsúlyozták, mely szerint hiányzik a II. rendű felperes elleni igényérvényesítés jogalapja. E körben azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy az alperes nem a zálogszerződés alapján érvényesít igényt a II. rendű felperessel szemben, hanem a II. rendű felperes készfizető kezesi kötelezettségvállalásán alapul a vele szemben kezdeményezett végrehajtás. Ezt igazolja, hogy az alperes közokirat záradékolásával 2016. április 26-án pénzkövetelés végrehajtására kezdeményezte a végrehajtást nem csupán az I. rendű, hanem a II. rendű felperes ellen is. A közvetlen végrehajtás kezdeményezését megelőzően az alperes a fizetési kötelezettség teljesítésének többszöri elmulasztása miatt mondta fel a kölcsönszerződést, 2014. július 4-ei keltezésű nyilatkozatával hívta fel az I. rendű felperest a tartozás haladéktalan teljesítésére. Ezzel egyidőben tájékoztatta a II. rendű felperest a kölcsönszerződés felmondásáról és felszólította, hogy mint készfizető kezes álljon helyt kötelezettség teljesítéséért.

[21] A felperesek a közvetlen végrehajtás lehetőségének megteremtése érdekében közjegyzői okiratba foglaltan tettek kötelezettségvállaló nyilatkozatot, a közvetlen végrehajtást pedig a Vht. rendelkezései teszi lehetővé. Nem minősülhet tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy amelyet jogszabály előírásának megfelelően határoztak meg.

Mivel a felperesek nem teljesítették szerződéses kötelezettségüket, a végrehajtás kezdeményezése következtében az "adósi" pozícióba kerültek, a végrehajtás megszüntetése iránti perben rájuk - mint felperesekre - hárult annak bizonyítása, hogy a végrehajtani kívánt követelés érvényesen nem jött létre, emiatt indokolt a végrehajtás megszüntetése. A bizonyítási kötelezettséget a Pp. határozza meg, a közvetlen végrehajtás elrendeléséhez szükséges adatokat a végrehajtást kérő szolgáltatja, az erre vonatkozó szerződéses kikötés nem változtatja meg az adósra nézve hátrányosan a bizonyítási kötelezettség szabályát. A végrehajtás megszüntetése iránti pert kezdeményező felperes kötelezettsége a végrehajtást kérő által megjelölt adattal, a végrehajtani kért összeggel szemben annak bizonyítása, hogy azzal nem tartozik, vagy nem annyival tartozik. A banki nyilvántartás elfogadása nem minősül tartozáselismerésnek, csupán a közvetlen végrehajtás kezdeményezését könnyíti meg, de az így kezdeményezett végrehajtás megszüntetése iránti perben a felperesi pozícióban lévő adós vitathatja a nyilvántartott összeget.

[22] Az 1959-es Ptk. 205.§ (3) bekezdésének értelmében a felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek és tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről. Ezt az általános együttműködési és tájékoztatási kötelezettséget a fogyasztónak minősülő ügyféllel megkötésre kerülő devizahitel nyújtására irányuló szerződés esetén az 1996-os Hpt. 203.§-a akként konkretizálja, hogy a pénzügyi intézménynek fel kell tárnia a szerződéses ügyletben az ügyfelet érintő kockázatot, melynek tudomásulvételét az ügyfél aláírásával igazolja.

[23] A rendelkezésre álló iratok azt igazolják, hogy az alperes megfelelő árfolyamkockázati tájékoztatást adott. Az árfolyamkockázati tájékoztatással összefüggésben helytállóak a perben eljárt bíróságok által kifejtettek, az árfolyamkockázati tájékoztatás kellő mélységű volt, világos és érhető. A II. rendű felperes személyes előadása is azt igazolja, hogy a felperesek kellően tájékozottak voltak az árfolyamkockázatot illetően.

A forint árfolyamsávja 2008. február 26-án, a perbeli kölcsönszerződés 2008. április 21-ei megkötését megelőzően megszűnt, a lebegő árfolyamrendszerre, annak alkalmazására tértek át, ezért nem szerepel a kölcsönszerződésben a +-15% árfolyamsávra utalás.

[24] A felperesek a 2022. április 20-án megtartott felülvizsgálati tárgyaláson nem tartották fenn azt a felülvizsgálati érvelésüket, mely szerint a tisztességtelenül felszámított összegek meghaladták a felmondáskor lejárt és esedékessé vált tartozásukat, és emiatt a felmondás jogszerűtlen, így ezzel a felülvizsgálati érveléssel a Kúriának érdemben nem kellett foglalkoznia.

[25] A kifejtettekből következően a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 275.§ (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

Záró rész

[26] A Pp. 270.§ (1) bekezdése alapján alkalmazott Pp. 78. § (1) bekezdése szerint az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperesek viselik a saját felülvizsgálati költségüket és kötelesek megtéríteni az alperes felülvizsgálati eljárási költségét, amely költség az alperes képviseletét ellátó jogi képviselő - a kifejtett tevékenységgel arányos - ügyvédi munkadíjának összege.

[27] A felperesek az illetékfeljegyzési jog kedvezményében részesültek, és mivel felülvizsgálati kérelmük nem vezetett eredményre, a feljegyzett felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére kötelesek az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 59.§ (1) bekezdése, 74.§ (3) bekezdése alapján felhívott, a bírósági eljárásban a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§ (2) bekezdése alapján.

[28] A Kúria a felülivizsgálati kérelmet tárgyaláson bírálta el.

Budapest, 2022. április 20.

Dr. Harter Mária s.k. a tanács elnöke, dr. Mocsár Attila Zsolt s.k. előadó bíró, dr. Varga Edit s.k. bíró