Teljes szöveg

A Kúria Gfv.30446/2021/5. számú precedensképes határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 205. § (3) bek.] Bírók: Farkas Attila, Osztovits András, Simonné dr. Gombos Katalin

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Gfv.VI.30.446/2021/5.

A tanács tagjai: Dr. Simonné dr. Gombos Katalin a tanács elnöke

Dr. Osztovits András előadó bíró

Dr. Farkas Attila bíró

A felperesek: ... I. rendű

... II. rendű

A felperesek képviselője: Bihari Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Bihari Krisztina ügyvéd)

Az alperes: ...

Az alperes képviselője: Szabó Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szabó Tamás ügyvéd)

A per tárgya: szerződés érvénytelenségének megállapítása

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: I-II. rendű felperesek

A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:

Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.163/2021/8. számú ítélet

Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:

Budapest Környéki Törvényszék 3.G.40.475/2018/52. számú ítélet

Rendelkező rész

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az I. rendű és a II. rendű felperest, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 97.500 (kilencvenhétezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak felhívásra 1.370.000 (egymillió-háromszázhetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] 2008. április 9-én a II. rendű felperes személyi kölcsönt igényelt az alperestől ingatlanfedezet mellett. Az igényelt kölcsön pénznemeként a CHF-et jelölte meg, a folyósítás és törlesztés pénznemeként pedig a forintot. Az igényelt kölcsön összege 14 millió forint volt. 2008. április 24-én a II. rendű felperes mint adós az alperessel jelzálogkölcsön szerződést kötött. A szerződés értelmében az alperes 89.984,49 CHF összegű kölcsön nyújtását vállalta a II. rendű felperesnek 300 hónap futamidőre. A I.4. pontban rögzítették, hogy az alperes a kölcsön forint pénznemben történő visszafizetésének módjától függetlenül CHF pénznemben tartja nyilván a II. rendű felperes jelen kölcsönszerződésből eredő tartozását.

[2] A kölcsönszerződés II.B. pontja szerint a havi törlesztőrészlet összege 525,55 CHF volt, amely tekintetében az átváltási árfolyama 156,71 forint/CHF. A havi kezelési költség összege 44,99 CHF. A havi törlesztő részlet és kezelési költség konverziós díjának összege 895 forint, míg a havi törlesztőrészlet és kezelési költség együttes összege 570,54 CHF. A kölcsön kamatlába évi 4,99 %, a kezelési költség éves mértéke 0,6 %, a törlesztési konverziós díj mértéke pedig 1 %. A THM évi 8,51 %.

[3] A kölcsönszerződés VIII.6. pontja tartalmazta az ún. kockázatfeltáró nyilatkozatot, amely rögzítette: "Az adós kijelenti, hogy a kölcsönszerződéssel kapcsolatos tájékoztatást szükséges és elégséges mértékben a banktól megkapta, tisztában van az ügylet esetleges kockázataival, így különösen azzal, hogy az adott deviza magyar forinttal szembeni árfolyam alakulása a kölcsön forintban történő visszafizetésének terheit egyaránt növelheti és csökkentheti. Adós az esetleges árfolyamveszteséget is figyelembe véve képes fizetési kötelezettségeinek maradéktalan és pontos teljesítésére. Adós elfogadja, hogy a fentiek tekintetében a bankkal szemben sem most, sem a jövőben semmiféle igény támasztására nem jogosult."

[4] A kölcsönszerződés megkötésének napján 2008. április 24-én a II. rendű felperes aláírásával igazolta, hogy átvette az alperes deviza alapú lakossági hiteleinek árfolyam és egyéb kockázatairól szóló tájékoztatóját. Ebben a tájékoztatóban az alperes egyebek mellett rögzítette: a szerződéskötéskori kamatviszonyok között a svájci frank devizanemben fennálló tartozása után fizetendő hiteldíj (kamat és kezelési költség) mértéke lényegesen alacsonyabb a forintban felvett kölcsönök után fizetendő hiteldíjnál, így a devizában fennálló kölcsön után jelentősen kevesebb kamatot kell fizetni, mint egy hasonló forintban fennálló tartozás után. A deviza alapú kölcsön kockázatai körében alperes a II. rendű felperes figyelmét felhívta arra a tájékoztatóban, hogy amennyiben a jövedelme forintban képződik, akkor a devizában fennálló tartozásának törlesztéséhez a forint jövedelemből kell gondoskodnia. Ez azt jelenti, hogy a devizakölcsön törlesztéséhez/visszafizetéséhez forintot kell a kölcsön devizanemére átváltania (konvertálnia). A devizában meghatározott törlesztés forintban kifejezett összegét az aktuális forint/deviza átváltási árfolyam mértéke határozza meg. Az árfolyam a devizapiaci körülmények változása miatt szinte állandóan változik: hol kisebb, hol nagyobb mértékben; egy deviza egységért hol több, hol kevesebb forintot kell fizetni. Ezért a II. rendű felperes alperessel szemben devizában fennálló tartozásának, illetve a devizában meghatározott törlesztésének forintra átszámolt összege az árfolyam változásával együtt módosul. Ez az árfolyamváltozás a II. rendű felperes számára kockázatot jelent (hiszen ezeket az ingadozásokat nem lehet előre kiszámítani), ezt a kockázatot nevezik árfolyamkockázatnak. Deviza alapú kölcsön felvétele esetén az árfolyamkockázatot a II. rendű felperes viseli. A II. rendű felperes által deviza alapon, de forintban igényelt kölcsönt az alperes az aktuális árfolyamon számítja át devizára. Deviza alapú kölcsön esetén így a II. rendű felperes devizában fog tartozni az alperes felé. A folyósításra kerülő deviza összegét jelzálogkölcsön esetén a szerződéskötéskor, személykölcsön esetén pedig a folyósításkor érvényes devizaátváltási árfolyamon határozza meg az alperes. Így a folyósításra kerülő devizaösszeg annál kevesebb lesz, minél több forintot ér egy devizaegység a szerződéskötéskor, illetve a folyósításkor (a forint gyenge az adott devizához képest.). A tájékoztató kitért arra is, hogy a futamidő alatt mind a forint, mind a devizakamatok változhatnak és előfordulhat, hogy a jelenlegi forint, devizakamat szint közötti különbözet mérséklődik. A devizakamatok emelkedése és a forintkamatok csökkenése vagy változatlansága esetén a deviza alapú kölcsön veszíthet vonzerejéből a forint alapú kölcsönnel szemben. A tájékoztatóban az alperes példákkal is szemléltette az árfolyamkockázatnak a tőketartozás összegére és a törlesztőrészletekre gyakorolt hatását. A tájékoztató táblázatos formában is szemléltette, hogy a forint és deviza, így a svájci frank kamatszint mellett milyen árfolyamváltozás esetén éri el egy devizakölcsön törlesztőrészlete a jelenlegi forintkamatokkal számolt forintkölcsön törlesztőrészletének összegét.

[5] 2008. április 24-én az I. rendű felperes a II. rendű felperesnek a kölcsönszerződésből eredő valamennyi fizetési kötelezettsége teljesítéséért az alperessel szemben készfizető kezességet vállalt.

[6] 2010. szeptember 21-én az alperes a II. rendű felperes fizetési késedelmére hivatkozással a kölcsönszerződést felmondta. 2015. április 19-én az alperes a DH2 törvény rendelkezései szerint a II. rendű felperessel elszámolt, az elszámolás felülvizsgáltnak minősül.

A felperesek keresete és az alperes védekezése

[7] A felperesek módosított keresetükben a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását kérték arra hivatkozással, hogy a kölcsönszerződésnek az árfolyamkockázatot a II. rendű felperesre hárító V.4. és VIII.6. pontjaiban foglalt rendelkezések a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 209. § (1) és (4) bekezdései alapján tisztességtelenek, mivel a II. rendű felperes részére az alperes az árfolyamkockázat hatásairól nem adott megfelelő tájékoztatást. Másodlagosan annak megállapítását kérték, hogy a kölcsönszerződés II.A. pontjában foglalt fedezet ellenőrzési díjkikötés, illetve II.B. pontban foglalt kezelési költség és törlesztési konverziós díjkikötés tisztességtelenek mivel nincs mögöttük valós szolgáltatás. A kezelési költséget meghatározó díj kikötése azért is tisztességtelen, mert azt nem forintban, hanem svájci frankban állapították meg és az eladási árfolyamon számították át. Nem állapítható meg az sem, hogy az egyes díjakat milyen ellenszolgáltatásért kell megfizetni. Harmadlagos kereseti kérelmükben az alperes 2010. szeptember 21-én kelt felmondása érvénytelenségének, jogszerűtlenségének megállapítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy érvénytelen szerződést felmondani nem lehet, a felmondás egyébként sem tartalmazza a felmondási okot, illetve a felmondás időpontjában a felpereseknek nem volt fizetési késedelme, hátraléka figyelemmel a DH2 törvény szerinti elszámolásra.

[8] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az első- és másodfokú ítélet

[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megítélése szerint az alperes által a szerződéskötést megelőzően adott írásbeli tájékoztatás szövegéből egyértelműen kitűnt, hogy az árfolyamváltozás milyen hatást gyakorol a törlesztőrészlet forintban kifejezett összegére. Mind a tájékoztatóból, mind a szerződés VIII.6. pontjából kitűnt, hogy a szerződés fennállása alatt a felperesnek akár jelentős mértékű árfolyamkockázata is keletkezhet. Ez a tájékoztatás megfelelt az Európai Unió Bírósága (EUB) C-186/16. és C-51/17. számú ítéleteiben előírt követelményeknek is, az alapján az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó képes lehetett arra, hogy a szerződésből eredő tényleges gazdasági következményeket felmérje.

[10] Az elsőfokú bíróság szerint a kölcsönszerződés a kezelési költség ellenében az alperes által nyújtott konkrét szolgáltatásokat nem sorolta fel, ugyanakkor a V. pontjában részletezte a kölcsön törlesztési folyamatában az alperes számlakezelési tevékenységét. E tevékenységek pedig egy átlagos fogyasztó számára felismerhetően a kölcsön törlesztésének folyamatához, a hitel törlesztési számla kezeléséhez tartoztak. Így tehát a szolgáltatások részben megjelölésre kerültek a szerződésben, azok az alperes a teljes banki hitelkezelési és adminisztratív tevékenységét nem reprezentálták. Ezen túlmenően a kezelési költségre vonatkozó kikötés az átláthatóság feltételeinek is megfelelt, amennyiben a szerződés II.B. pontja tartalmazta a szerződéskötéskori kezelési költség éves mértékét, összegét, a szerződés és a kondíciós lista pedig a kiszámításának módját és teljesítésének időpontját. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperesek által igénybe vett szabadfelhasználású kölcsön kamat és kezelési költség terhe nem haladta meg az egyéb kezelési költség felszámítása nélkül nyújtott hitelek, kölcsönök terheit. E körben utalt az O..... B...... és az E......... B...... hirdetményei szerint a perbelihez hasonló kölcsönügyletek esetén nyújtott kamatokra, amelyek még akciós szinten is magasabb szintről indultak, mint a perbeli kamat és kezelési költség.

[11] Az elsőfokú bíróság szerint a harmadlagos kereseti kérelem vonatkozásában nem álltak fenn a megállapítási keresetnek a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 123. §-ában meghatározott előfeltételei.

[12] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel úgy ítélte: az árfolyamkockázatról adott tájékoztatás megfelelt az EUB C-26/13., C-186/16. és C-51/17. számú ítéleteiben kifejtett szempontoknak is. A tájékoztató alapján a felperesek számára egyértelműen felismerhető kellett legyen, hogy az árfolyamkockázat korlátozás nélkül kizárólag őket terheli és annak is, hogy az árfolyam rájuk nézve kedvezőtlen hatásának nincs felső határa. Az alperes tájékoztatása kiterjedt az árfolyamváltozás kockázatának ismertetésére és a kockázatnak a felperesek kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettségére gyakorolt hatására is.

[13] A másodfokú bíróság utalt arra, hogy a szerződésben külön meghatározott díjakon és költségeken túl a százalékos mértékű havi kezelési költség esetében a szerződés valóban nem tartalmazta mindazon banki szolgáltatásoknak a felsorolását, amelyek ellenértékét a felpereseknek kezelési költségként kellett fizetniük. Az EUB C-621/17. számú ítélete értelmében azonban nem is az egyes banki szolgáltatások részletezése, hanem a beazonosíthatósága az elvárás, amelynek a kezelési költségre vonatkozó szerződéses rendelkezések megfeleltek. A másodfokú bírság szerint az elsőfokú bíróság más bankok hasonló kölcsönei esetén kikötött költségek egybevetése alapján helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a konkrét perbeli kölcsönszerződés esetében a jóhiszeműség és egyensúly elve nem sérült.

[14] A másodfokú bíróság a felperesek harmadlagos kereseti kérelmét érdemben is alaptalannak találta. A 4/2021. PJE határozatra is figyelemmel megállapította, hogy a felperesek lejárt tartozásának összege a 2010. szeptember 9-ei felszólításkor 578.132 forint volt, amelyhez képest a DH2 törvény szerinti elszámolás alapján a 2015. február 1-jéig az alperes 11.394,7 CHF-et számított fel tisztességtelenül. A felmondás jogszerűségének megítélése során azonban kizárólag annak volt jelentősége, hogy a tisztességtelen szerződési kikötések alapján a felmondás időpontjáig milyen összeg került felszámításra. Arra az alperes megalapozottan hivatkozott, hogy a felmondásig tisztességtelenül felszámított összeg nélkül a felperesek fennálló tartozása 238.824 forint volt, ami a jogegységi határozatban kifejtettek alapján is megalapozta a felmondást.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[15] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a keresetüknek helyt adó, másodlagosan az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasító határozat meghozatalát kérték. Arra hivatkoztak, hogy a jogerős ítélet az rPp. 213. §-ába a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (rHpt.) 203. § (6) és (7) bekezdésében, az rPtk. 198. §-ába, 321. §-ába, 329. § (3) bekezdésébe, 303. § (3) bekezdésébe, 205. § (3) bekezdésébe, 209. § (1) és (4) bekezdésébe, valamint az EUB több határozatába és a 4/2021. PJE határozatba ütköző módon jogszabálysértő. Állították, hogy a másodfokú bíróság az rPp. 213. §-ába ütköző módon bírálta el érdemben a felmondás jogszerűtlenségére irányuló kereseti kérelmüket tekintettel arra, hogy azt az elsőfokú bíróság az rPp. 123. §-ában írt feltételek hiányában utasította el. A másodfokú bíróság e körben egyfokúvá tette a bírósági eljárást.

[16] A felperesek szerint a deviza alapú kölcsönszerződésben az árfolyamkockázat telepítése tisztességtelen, a vonatkozó szerződéses rendelkezés és tájékoztatás nem felelt meg az EUB vonatkozó gyakorlatában kifejtetteknek, valamint a Kúria Gfv.VII.30.090/2020/9. számú ítéletében kifejtett szempontoknak. Ezekből az a következtetés vonható le, hogy csak abban az esetben nem kell konkrét adatokat, számítást, illetve az árfolyamok várható alakulásának a bemutatását is tartalmazni a kockázatfeltáró nyilatkozatnak, ha egyébként az árfolyamkockázat mibenléte és annak gazdasági következményei világosan és egyértelműen felismerhetők. A felperesek utaltak arra is, hogy a Kúria Pfv.I.21.000/2020/8. számú ítéletében megszüntette a végrehajtási eljárást a jelen per alperese által rendszeresített kockázatfeltáró nyilatkozat és a szerződés VIII.6. pontjának érvénytelensége miatt.

[17] A felperesek a kezelési költség vonatkozásában arra hivatkoztak, hogy sem a szerződés, sem az ÁSZF nem rögzíti annak gazdasági indokát, nem derül ki, hogy az milyen szolgáltatások ellenértékeként került meghatározásra a szerződésben. A százalékos mértékből arra lehet következtetni, hogy ez egy további kamatszerű költségelem, amelynek nem látható az ellenértéke a fogyasztó számára, nem világos, nem érthető, hogy az mire szolgál. Utaltak arra is, hogy a Kúria következetes joggyakorlata alapján a kezelési költség mértéke tisztességtelenségét a szerződéskötéskori piaci kamatok figyelembevételével lehet megállapítani.

[18] A felperesek szerint a felmondás jogellenességével kapcsolatos kereseti kérelmük vonatkozásában a másodfokú bíróság indokolatlanul mellőzte a 4/2021. PJE rendelkezéseit. A DH2 törvény szerinti elszámolás nem 2015. február 1-jéig tartalmazza a tisztességtelen összeget, hanem 2010. szeptember 21-éig a szerződés felmondásáig. A felmondásban megjelölt összegből tehát egyben le kellett volna vonni a tisztességtelenül felszámított összeget, amelynek következtében egyértelműen megállapítható lett volna, hogy a felmondáskor a felperesnek nem volt lejárt követelése az alperes felé.

[19] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a felperesek által megjelölt indokok alapján nem jogszabálysértő.

A Kúria döntése és jogi indokai

[20] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. § (3) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Megállapította, hogy az a hivatkozott indokok alapján nem jogszabálysértő.

[21] A Kúria egyetértett az eljárt bíróságokkal abban, hogy a felperesek világos és átlátható tájékoztatást kaptak az árfolyamkockázatról. Az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződéses feltételek átláthatóságával kapcsolatban felállított követelményrendszert maga a 93/13/EGK fogyasztói irányelv (a továbbiakban: Irányelv), az Irányelvet a hazai jogba átültető szabályozás, valamint az EUB a fogyasztói irányelvet kötelező jelleggel értelmező ítéletei határozzák meg, melyeket értékelve hozta meg a Kúria a 2/2014. PJE-t.

[22] Az EUB C-186/16. szám alatti ítéletében foglaltak szerint a tájékoztatásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó ne csupán azt legyen képes felismerni, hogy annak a devizának az árfolyama, amelyben a kölcsönszerződést megkötötték, emelkedhet vagy csökkenhet, hanem értékelni kell tudnia egy ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt - esetlegesen jelentős - gazdasági következményeit is. A C-51/17. szám alatt ítélet a magyar szabályozási környezet ismeretében rögzítette, hogy a kölcsönfelvevőnek világos tájékoztatást kell kapnia egyrészt arról, hogy a deviza alapú kölcsönszerződés aláírásával bizonyos mértékű árfolyamkockázatot vállal, amely gazdaságilag nehezen viselhetővé válhat, amennyiben az a pénznem, amelyben jövedelmét kapja, leértékelődik azon devizához képest, amelyben a kölcsönt nyújtották; másrészt fel kell hívnia a banknak a figyelmet az átváltási árfolyam lehetséges változásaira és a devizában felvett kölcsönnel összefüggő kockázatokra; végül pedig a fogyasztó számára tényleges lehetőséget kell biztosítani az összes szerződéses feltétel megismerésére. Az EUB a C-776/19 - C-782/19. számú egyesített ügyekben megerősítette, hogy a fogyasztói irányelv 4. cikkének (2) bekezdése akkor teljesül, ha a szolgáltató olyan kellő és pontos tájékoztatást nyújtott a fogyasztónak, amely lehetővé teszi a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó számára, hogy megértse a szóban forgó pénzügyi mechanizmus konkrét működését, és így felmérje az ilyen szerződési feltételek által ugyanezen szerződés teljes időtartama alatt a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt, esetlegesen jelentős negatív gazdasági következmények kockázatát.

[23] A Kúria a Gfv.VII.30.096/2019/5. számú - BH2020. 151. számon közzétett - ítéletében rögzítette, hogy nem megfelelő a tájékoztatás, ha nem hívták fel az alperes fogyasztó figyelmét a forint jelentős árfolyamgyengülésének lehetőségére is, ami a fogyasztó által fizetendő törlesztőrészleteket jelentősen megemelheti, a fogyasztót gazdaságilag nehéz helyzetbe hozhatja; a Gfv.VII.30.090/2020/9. számú, öttagú tanács által hozott - BH2021. 141. számon közzétett - végzésének indokolásában nem tartotta megfelelőnek azon tájékoztatást, amely csak annyiban világítja meg az árfolyamkockázatot, hogy a deviza árfolyamának változása egyaránt növelheti és csökkentheti a hitelszolgálat és a magyar forintban folyósított kölcsön összegét.

[24] A szerződés VIII.6. pontjába foglalt kockázatfeltáró nyilatkozat önmagában valóban nem felel meg a fenti elvárásoknak, az nem tartalmazza, hogy az árfolyamkockázat kizárólag az adósokat terheli, az árfolyam változása és ezzel összefüggésben az adósok terheinek emelkedése jelentős is lehet (Kúria Pfv.I.20.025/2021/6. ítélet).

[25] A II. rendű felperes ugyanakkor a szerződés megkötésének napján egy kétoldalas külön tájékoztatót is aláírt, amely kitért arra, hogy a devizában meghatározott törlesztés forintban kifejezett összegét az aktuális árfolyam határozza meg, mely árfolyam szinte állandóan változik, hol kisebb, hol nagyobb mértékben. Ebből következően a devizában fennálló tartozás, illetve a devizában meghatározott törlesztőrészlet forintban meghatározott összege az árfolyam változásával együtt módosul, amely kockázatot az adós köteles viselni; az ingadozás nem kiszámítható mértékű. Utalt arra is, hogy a futamidő alatt a forint és devizakamatok is változhatnak. Az árfolyamkockázatot példákkal is bemutatta, és a kamat és árfolyamszint változásának a törlesztőrészletre gyakorolt hatásait táblázatos formában is érzékeltette.

[26] A tájékoztatás áttekinthető szerkezetű, egyértelmű, érthető, az alaki szempontú érthetőség követelményeit kielégíti. A külön íven szövegezett irat szemléltető, a forint árfolyamának a szerződésben kikötött devizához képest lehetséges változására kitérve, részletes és informatív szöveges magyarázatot ad a deviza alapú kölcsönügyletekben rejlő - a forintügyletektől eltérő - kockázatokra, amelyet táblázattal és grafikonnal is kiegészít (Kúria Gfv.VI.30.463/2020/23., Pfv.VIII.20.348/2021/6.).

[27] A Kúria figyelemmel volt a fentieken túl arra is, hogy Jogegységi Panasz Tanácsa a 2021. november 22-én hozott és a Magyar Közlöny 2021. évi 243. számában 2021. december 28-án közzétett Jpe.I.60.015/2021/15. számú jogegységi hatályú határozata (a továbbiakban: JPE határozat) értelmében a 2/2014. PJE határozat 1. pontja (Ha a pénzügyi intézménytől kapott nem megfelelő tájékoztatás vagy a tájékoztatás elmaradása folytán a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerződés részlegesen, vagy teljesen érvénytelen) azzal a kötelező (kiegészült) értelmezéssel alkalmazható, amely szerint akkor megfelelő tartalmú az árfolyamkockázatról nyújtott tájékoztatás, ha az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó a tájékoztatás alapján a szerződéshez kapcsolódó árfolyamkockázat tényén és mibenlétén kívül azt is felismerheti és értékelni tudja, hogy a nemzeti fizetőeszköz (a forint) árfolyama a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti deviza árfolyamához képest számára akár jelentős mértékben is kedvezőtlenül változhat, és ezáltal a fogyasztó fennálló tartozásának, a szerződés szerinti ütemezésben esedékessé váló fizetési kötelezettségének mértéke jelentősen megemelkedhet (JPE határozat elvi tartalom, 34. pont).

[28] Az alperes tájékoztatója fenti elveknek való megfelelőségéről a Kúria a JPE határozatot követően szintén állást foglalt már (Kúria Gfv.VI.30225/2021/7.), amelyre tekintettel az előzőekben megjelölt egyedi ügyekben folytatott joggyakorlata a JPE határozatot követően is kötelező erejűként hivatkozható. A felperesek sem a keresetükben, sem a felülvizsgálati kérelmükben nem hivatkoztak a Kúria által korábban még nem vizsgált szempontra, amely megalapozhatta volna a kialakult joggyakorlatától való eltérést, a fentebb bemutatott következetes joggyakorlattal ellentétes jogértelmezést tartalmazó ítélet pedig a JPE határozatot követően kötelező erejűként már nem hivatkozható (Kúria Pfv.I.21.000/2020/8.).

[29] A Kúria megítélése szerint az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül jutottak arra az egybehangzó következtetésre is, hogy a perbeli szerződésben alkalmazott kezelési költséget tartalmazó szerződéses kikötés nem tisztességtelen. Az elsőfokú bíróság az EUB C-621/17. számú ítéletében előírt szempontoknak megfelelően vizsgálta a jóhiszeműség és az egyensúly feltételeit és a perbeli kölcsönszerződés vitatott rendelkezését összehasonlította más hiteltermékek költségeivel, és jutott így arra a megalapozott következtetésre, hogy a perbeli kölcsönszerződés 0,6 %-os kezelési költsége a felperes fogyasztók számára nem aránytalan.

[30] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben állították, hogy a másodfokú bíróság az rPp. 213. §-ába ütköző módon bírálta el érdemben a felmondás jogszerűtlenségére irányuló kereseti kérelmüket tekintettel arra, hogy azt az elsőfokú bíróság az rPp. 123. §-ában írt feltételek hiányában utasította el.

[31] A régi Pp. 253. § (3) bekezdése szerint a másodfokú bíróság a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között a perben érvényesített jog, illetőleg az azzal szemben felhozott védekezés alapjául szolgáló olyan kérdésekben is határozhat, amelyekben az elsőfokú bíróság nem tárgyalt, illetőleg nem határozott. Erre figyelemmel a fellebbezés fellebbviteli jellegű, teljes átszármaztató hatályú, rendes perorvoslat. A fellebbezéssel az elsőfokú bíróság hatásköre teljesen átszáll a másodfokú bíróságra oly módon, hogy a jogsérelem orvoslása körében a másodfokú bíróság maga hozhatja meg a törvénynek megfelelő határozatot, vagyis az ügy érdemében dönthet. (Kúria Pfv.V.21.437/2018/5.)

[32] A jelen ügyben az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. A felperesek fellebbezésükben az elsőfokú bíróság ítéletét a keresetet elutasító részében kérték megváltoztatni oly módon, hogy kérték a keresetnek történő teljes körű helyt adást. Mivel a másodfokú bíróság olyan kérdésben is határozhatott, amelyben az elsőfokú bíróság nem tárgyalt, illetőleg nem határozott, a fellebbezési kérelem alapján teljes egészében felülbírálhatta az elsőfokú bíróság ítéletét, így nem terjeszkedett túl a fellebbezési kérelmen, azzal, hogy érdemben elbírálta a felpereseknek a felmondás jogszerűtlenségének megállapítása iránti keresetét.

[33] A felmondás jogszerűségének vizsgálata körében a másodfokú bíróság a jogerős ítélet indokolásában kifejezetten hivatkozott a 4/2021. PJE határozatra és helyesen, a PJE határozatban meghatározott elszámolási módszertan megfelelő alkalmazásával (Kúria Gfv.VI.30.426/2021/7.), jogszabálysértés nélkül alkalmazta az abban írtakat is. A felperesek fennálló tartozása a DH2 törvény szerinti elszámolás figyelembevételével a felmondás időpontjában 234.284 forint volt, amely a hivatkozott PJE alapján is olyan súlyos szerződésszegésnek minősül, amely megalapozza a felmondás jogszerűségét.

[34] A Kúria mindezekre figyelemmel nem találta megállapíthatónak a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértéseket, ezért a jogerős ítéletet az rPp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

Az alkalmazott jogszabályok és az alkalmazott joggyakorlat

[35] 1959. évi IV. törvény 209. § (1) bekezdése, 2/2014. PJE határozat, Jpe.I.60.015/2021/15. számú jogegységi hatályú határozat, 4/2021 PJE határozat

[36] Gfv.VII.30.096/2019/5. közzétéve: BH2020. 151., Gfv.VII.30.090/2020/9. közzétéve: BH2021. 141., Gfv.VI.30.463/2020/23., Pfv.VIII.20.348/2021/6., Gfv.VI.30225/2021/7., Pfv.V.21.437/2018/5., Gfv.VI.30.426/2021/7.

A döntés elvi tartalma

[37] Akkor megfelelő tartalmú a deviza alapú kölcsönszerződésben az árfolyamkockázatról nyújtott tájékoztatás, ha az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó a tájékoztatás alapján a szerződéshez kapcsolódó árfolyamkockázat tényén és mibenlétén kívül azt is felismerheti és értékelni tudja, hogy a forint árfolyama a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti deviza árfolyamához képest számára akár jelentős mértékben is kedvezőtlenül változhat, és ezáltal a fogyasztó fennálló tartozásának, a szerződés szerinti ütemezésben esedékessé váló fizetési kötelezettségének mértéke jelentősen megemelkedhet.

Záró rész

[38] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban pervesztes felpereseket az rPp. 270. § (1) bekezdése szerint irányadó rPp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes - 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (2), (5) és (6) bekezdéseire figyelemmel, az alperes jogi képviselője által ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenységgel arányban álló - felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére.

[39] A felperesek az illetékfeljegyzési joguk folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 15. § (1) bekezdése alapján kötelesek az államnak felhívásra megfizetni.

[40] A Kúria a döntését - kérelemre - tárgyaláson hozta meg [rPp. 274. § (1) bekezdés].

Budapest, 2022. április 19.

Dr. Simonné dr. Gombos Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Osztovits András s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Attila s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

S.K. bírósági ügyintéző