Teljes szöveg

A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20885/2021/7. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1979. évi 13. törvényerejű rendelet (Nmjtvr.) 10. § (1) bek., 11. § (1) bek., 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 5. §, 8. §, 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) 3. § (2) bek., 4. § (1) bek., 14. §, 22. §, 23. § (5) bek., 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. § (1) bek., (2) bek., 2:43. §] Bírók: Fintha-Nagy Péter László, Hercsik Zita, Kovács Éva

Fővárosi Ítélőtábla

Az ügy száma: 2.Pf.20.885/2021/7/II.

A felperes:

Felperes1, cím4

Az alperes: Alperes1 Cím1

Az alperes képviselője:

Dr. Kaszás Eszter ügyvéd, cím6

A per tárgya: személyiségi jog megsértése

Az elsőfokú bíróság: Budapest Környéki Törvényszék

A fellebbezéssel támadott határozat száma: 27.P.20.019/2021/24.

í t é l e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 172.800 (százhetvenkétezer-nyolcszáz) forint másodfokú perköltséget, továbbá a Magyar Államnak külön felhívásra 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

[1] A felperes többször módosított és kiegészített keresetében a 2011. évi CXII. törvény 23. § (5) bekezdése alapján kérte annak megállapítását, hogy az alperes a GDPR, valamint a svájci adatvédelmi törvény (FADP) szabályait megszegte a dátum-én perckor elektronikus levelében közölt, őt feketelistázó, róla a "nem tisztességes, panaszkodó fogyasztó" profilt alkotó adatkezelésével, mert jogellenesen, nem célhoz kötötten kezelte a személyes adatait (név, lakcím, szerződéskötés ideje, a szerződés tárgya, e szerződés teljesítése, panaszai, bankszámlaszáma, az alperesi feketelistán elfoglalt helye) és jogsértően alkotta meg a fogyasztó profilját a rendelkezésére álló, nem a célnak megfelelően kezelt személyes adatokból, mint olyan fogyasztóét, amely negatív megjegyzéseket tett az alperesre, szerinte jogtalanul, ezért a továbbiakban azok közé tartozik, akikkel alperes kizárt, hogy üzleti kapcsolatra lépjen. A személyiségi jogsértés megállapítását a Ptk. 2:51. § a) pontja, 2:42. §-a, 2:43. § c) és e) pontjai, a 2011. évi CXII. törvény 4-5. §-a, és a FADP 3., 4. és 5. cikke alapján kérte.

[2] Kérte továbbá annak megállapítását, hogy az alperes az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (GDPR) 12-15. §-ában foglalt kötelezettségét megszegte dátum1-én, mert a dátum2-án kelt írásbeli, a GDPR 12-15. cikkelyei szerinti jogát érvényesítő kérelmére a GDPR szerinti 30 napos határidőn belül nem válaszolt, vagyis nem tett eleget a GDPR 12-15. cikk szerinti adatkezelői információadási kötelezettségének. A jogsértés megállapítását követően kérte kötelezni az alperest, hogy a GDPR 12-15. §-a szerint szabályozott módon az általa kezelt felperesi adatokról valamennyi adat tekintetében annak megjelölésével, hogy azt felperestől, vagy harmadik személytől szerezte-e be, 15 napon belül írásban a felperes elektronikus levélcímére küldendően adjon meg minden információt, beleértve azt is, hogyha a felperesi adatokat törölték, megjelölve annak idejét és okát. Kérte továbbá a Ptk. 2:52. §-a, a GDPR 82. §-a és a 2011. évi CXII. törvény 23. § (5) bekezdése alapján az alperest 250.000 forint sérelemdíj, valamint perköltsége megfizetésére kötelezni.

[3] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 250.000 forint perköltséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 36.000 forint kereseti illetéket.

[4] Ítéletének indokolásában idézte a Ptk. 2:42. § (1) és (2) bekezdésében, 2:43. § c) pontjában, az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) 3. § (2) bekezdésében, az Alkotmánybíróság 8/1990. (IV. 23.), 34/1992. (VI. 1.) AB határozataiban foglaltakat, utalt továbbá a GDPR 94. cikk (1) és (2) bekezdésében, a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi XIII. tvr. 10. § (1) bekezdésében, 11. § (1) bekezdésében, továbbá az FADP-ben foglaltakra.

[5] Rámutatott arra, hogy a személyiségi jog sérelme akkor állapítható meg, ha a sérelmezett magatartás (cselekvés, vagy mulasztás) más, illetve mások törvény által védett, személyhez fűződő jogát jogellenesen sérti, ezért a személyiségi jog megsértésével kapcsolatos perben elsődlegesen a jogsértés tényét kell vizsgálni. A Fővárosi Ítélőtábla ügyszám sorszámú végzése szerint a Luganói Egyezmény 5. cikk 3. pontja alapján megállapítható joghatósági ok fennáll, a felperesnek ezt érintő keresetmódosítása nem volt.

[6] Az alperes a felperest bizonyos feketelistára helyező levél elküldését követően azonnal bocsánatkérő levelet küldött a felperesnek, amelyben tagadta a feketelista létezését, azt, hogy a felperest feketelistára tette volna és az alkalmazottjuk által elküldött levélben foglaltak tartalmáért bocsánatot kért. A felek között a kép kiszállításával a szerződéses kapcsolat megszűnt, ezt követően a felperes által dátum3-án előterjesztett keresetlevél alapján peres eljárás van folyamatban. Az alperes tagadta, hogy bármikor feketelistát készített volna az ügyfeleiről, mint ahogy nem készít és soha nem is készített ilyet, ezért a felperest a tevékenységével összefüggésben nem érte hátrányos megkülönböztetés, amint az emberi méltósága megsértésére sem került sor. Minderre a felperes csupán általánosságban hivatkozott, konkrét példával nem szolgált, nem jelölte meg, hogy a hátrányos megkülönböztetés mire vonatkozott, mit takar, ezért jogsértés hiányában ezen kereseti kérelme nem foghat helyt. A peres felek közötti szerződés teljesedésbe ment, a szerződéses jogviszony az alperes részéről a kép kiszállításával megszűnt.

[7] A GDPR 94. cikk (1) bekezdése szerint a 95/46/EK irányelv dátum4-i hatállyal hatályát veszti, azonban a (2) bekezdés szerint a hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat a GDPR-ra történő hivatkozásnak kell tekinteni. A felperes adatainak kezelésére a felperes által kezdeményezett és a felek között létrejött szerződés megkötése és szerződésszerű teljesítése céljából került sor és az a szerződés szerződésszerű teljesítéséig tartott. A felperes adatainak kezelése olyan formában történt, amely a felperes azonosítását csak az adatok kezelése céljának eléréséhez szükséges ideig tette lehetővé. A felperesnek a szerződéskötéshez és a szerződés teljesítéséhez szükséges adatait az alperes jogszerűen és tisztességesen, a felperes számára átlátható módon kezelte. Miután a felperes pert indított az alperessel szemben, amelyhez hozzátartozik a perrel közvetlenül összefüggésben álló, a felperes által rendelkezésre bocsátott adatok kezelése, így ezen alperesi magatartás nem ütközhet sem a GDPR, sem egyéb adatvédelmi jogszabály rendelkezésébe. Az, hogy az alperes a felperes adatait nemcsak a folyamatban lévő peres eljárásokkal összefüggésben, az ahhoz feltétlenül szükséges mértékben és célból kezelné, nem állapítható meg, a felperesi beadványból rögzíthetően a peres felek között jelen peren túl egyéb peres eljárás is folyamatban van. A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. 10. § (1) bekezdése szerint az ember jogképességét, cselekvőképességét és általában a személyi állapotát, továbbá a személyhez fűződő jogait személyes joga szerint kell elbírálni. A 11. § (1) bekezdése szerint az ember személyes joga annak az államnak a joga, amelynek állampolgára, ezért a felperesre az FADP nem alkalmazható.

[8] Az elsőfokú bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdésében írtak alapján rendelkezett a perköltség viseléséről.

[9] Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes élt fellebbezéssel, melyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan annak megváltoztatását és a kereseti kérelmének történő helyt adást kérte.

[10] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette a régi Pp. 3. §-ában foglalt bírósági kötelezettséget a felek részletes kioktatásáról. Hiába kérte többször is, hogy a módosított kereseti kérelme tekintetében a bizonyítással kapcsolatos tájékoztatást adják meg, az eljáró bíróság megtagadta ezen kötelezettség teljesítését.

[11] Sem a tényállás, sem az indokolás nem terjed ki a hátrányos megkülönböztetéssel okozott személyiségi jogsértés tényállására. Annak tényleges vizsgálata elmaradt, a GDPR kereset pedig teljesen feltáratlan maradt és az alkalmazandó jogszabályok hiánya is feltűnő. Az elsőfokú ítélet a Pp. 221. § (1) bekezdésének szabályait is megsértette.

[12] Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy fogyasztó volt, az alperes pedig a Luganoi Konvenció értelmében vállalkozás és közöttük ennek megfelelően fogyasztói szerződés jött létre szállítmányozásra, továbbá azt is, hogy a személyiségi jogi ügyekben a nemzetközi magánjogról szóló törvényerejű rendelet alapján a magyar jogot kell alkalmazni. Ugyanakkor a kereseti kérelmeinek időbeli elhatárolása nem történt meg, az ítélet összemossa az idősíkokat.

[13] A személyiségi jogsértés 2016-ban, a GDPR kereset szerinti, illetve kérés nem teljesítése miatti jogsérelme 2019-ben történt.

[14] Az 1. számú kereseti kérelme a személyiségi jogainak 2016. áprilisi megsértése miatt keletkezett, az alperesi jogsértés kettős volt, fogyasztóként történő hátrányos megkülönböztetése és a személyes adatainak jogellenes kezelése. Mindkét jogsértés vonatkozásában el kellett volna végezni a magyar jogra való utaláson belül annak felderítését, hogy az alperes magatartása jogszabálysértő volt-e, de az ítélet ezt egyáltalán nem tartalmazza. A jog tényleges alkalmazása nem történt meg, az indokolás egyértelműen jogszabályellenes.

[15] Az iratokból kétség nélkül megállapítható, hogy az alperes írásban közölte vele, hogy panasza miatt soha többet nem fog vele semmilyen szerződést kötni. Amikor dátum-én ezt a nyilatkozatot elektronikus levélben megkapta, az alperesi nyilatkozatok Ptk. 6:5. § (2) bekezdése szerint hatályosultak. A magyar jog alkalmazásával a Ptk. 6:8. § (1) bekezdése alapján arra a megállapításra jutott, hogy az alperes őt, mint számára kellemetlen fogyasztót hátrányos megkülönböztetésben részesítette, szerződési tilalommal sújtotta. Vele szemben továbbá agresszív nyelvezetet használt és olyan összeggel akarta megterhelni, amelyre a panaszkezelés körében nincs és nem is volt lehetőség és jog.

[16] Az első fokon eljárt bíróságnak a megkülönböztetés tekintetében a magyar jog részét képező 2005/29/EK irányelv (a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról) 9. cikk d) és e) pontjait kellett volna rögtön számításba vennie és alkalmaznia a fogyasztói panasz elintézésére fordított idő kiszámlázásával és a fogyasztó szerződésekből történő kizárásával, illetve az agresszív magatartással kapcsolatban. Sem ez, sem az általa hivatkozott 2003. évi CXXV. törvény szabályai nem jelennek meg az elsőfokú ítélet indokolásában, mintha nem lennének, illetve mintha nem lenne ilyen kereseti kérelem.

[17] Nem történt meg a régi Pp. 3. §-a szerinti kötelező kioktatás sem. Ez önmagában az ítélet hatályon kívül helyezését indokoló jogalap. Amennyiben a kioktatást megkapta volna, legalább tudta volna, hogy mi a bizonyítási kötelezettsége fogyasztóként és mi az alperesi vállalkozásé a fogyasztó hátrányos megkülönböztetése, mint személyiségi jogsértésre vonatkozó kereset körében. Az alperes által küldött teljes bizonyító erejű magánokirattal kétséget kizáró módon bizonyította azt, hogy az alperes fogyasztóként megkülönböztette, hátrányos helyzetbe hozta és agresszív kereskedelmi magatartást tanúsított vele szemben.

[18] Az alperes 2015-ben a személyes adatait megkapta és azokat kezelte. Az elsőfokú ítélet szerint egy szerződés a teljesítésével lezárul és ebből következően az adatainak kezelése azonnal kiesik a GDPR hatálya alól. A magyar jog, a Ptk. a szerződéses rendszer részének tekinti a szerződésszegést és annak jogkövetkezményeit is, vagyis akkor, amikor az alperest szerződésszegés miatt perli a szerződésük még nem lezárt, hanem nyitott. Az alperes továbbá az általa birtokolt személyes adatokat a fogyasztói szerződés létrejötte, teljesítése és a szerződésszegés miatti eljárások során kapta meg és kezelte. A dátum-én küldött alperesi elektronikus levél idején is a fogyasztói szerződéssel kapcsolatban kezelte az alperes az adatait, az adatkezelés célja a fogyasztói szerződés létrejötte és teljesítése volt, semmiképpen sem az, hogy az alperes azokat a céltól eltérően használja, őt feketelistára tegye. Itt is alkalmazandó a Ptk. 6:5. és 6:8. §-a, ezek szerint a dátum-én megkapott elektronikus levél a kézbesítéskor hatályosult. A levél a személyes adatai jogellenes kezelését mutatta, a feketelistázását nevével, elérhetőségeivel, lakcímével együtt. Akár volt korábban feketelistája az alperesnek, akár nem, ekkor feketelistára került.

[19] A személyiségvédelem elbírálásakor a magyar jog szabályai az irányadóak, amelynek 2016. áprilisában a 2011. évi CXII. törvény is a része volt. Ezen jogszabály alapján az alperes adatkezelőnek minősül, aki megsértette a 4. § (1) bekezdésében írtakat, jogellenes célból kezelte a személyes adatait azért, hogy a jogellenesen létrehozott feketelistán tartsa nyilván. Ezért aztán a felperes ügyvédje kérésére a dátum-i elektronikus levélben foglaltak miatt az alperes bocsánatot kért, erre tekintettel az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperes teljesítve a Ptk. 2:51. § (1) bekezdés c) pontja szerinti kötelezettségét, nem követett el jogsértést.

[20] A 2019. évi GDPR szerinti tájékoztatás kérése, illetve annak nem teljesítése összefügg az alperes adatkezelésével. Az alperes 2015. novembere óta kezelte az adatait úgy, hogy azokat részben harmadik személytől, az háztól kapta meg, hogy vele kapcsolatba tudjon lépni. Ez az adatkezelés nem szűnt meg azóta sem, jogalapja változhatott, célja is, de az alperesi adatkezelés folyamatos. Az alperes csupán állította, de nem bizonyította, hogy a fogyasztói szerződéssel kapcsolatban kezelt adatait törölte az általa állított szerződés teljesítés után azonnal. A 2011. évi CXII. törvény szerinti bizonyítékot nem tudott felmutatni állítása bizonyítására. Az alperes csatolta a vele folytatott teljes levelezését a perben, tehát olyan adattörlésről, amelyet az irányadó és a perben a nemzetközi magánjogról szóló törvényerejű rendelet alapján alkalmazandó magyar jogszabály a 2011. CXII. törvény 3. § 13. pontja előír, nem beszélhetünk. Az alperes az adattörlést nem bizonyította sem 2016-ra, 2017-re vonatkozóan, de dátum4-ig sem. Ebből következően megállapítható, hogy az alperes a személyes adatait a személyiségi jogi keresetben is érintett módon legalább dátum4-ig, a GDPR hatálybalépéséig nem semmisítette meg, ami azt is jelenti, hogy a személyes adatait a GDPR hatályba lépése napján és azt követően is kezelte.

[21] Amikor 2019-ben kérte, hogy az alperes adjon tájékoztatást a GDPR szabályai alapján arról, hogy milyen adatokat kezel, akkor csak és kizárólag azokra az adatokra célzott, amelyeket az alperes a 2015 novemberében megkötött fogyasztói szállítmányozási szerződésével kapcsolatban szerzett meg és folyamatosan kezelt.

[22] Az alperesi adatkezelés GDPR 3. cikk (2) bekezdés a) pontja szerint minősül a hatálya alá tartozónak, hiszen fogyasztói szerződéshez kapcsolódik, olyan szerződéshez, amely nem ment teljesedésbe, a hibás teljesítés és a szerződésszegés kizárja azt, hogy a teljesítés véglegesen megtörtént. A svájci Ptk. szerint is ugyanez a helyzet, a szerződésszegés nem teljesítés és a kötelmet nem zárja le. Az első fokon eljárt bíróság a jogait súlyosan korlátozó és sértő módon próbálta meg értelmezni a szerződés teljesedésbe menése és a GDPR 3. cikk (2) bekezdés a) pontja összefüggéseit.

[23] A GDPR az adatkezelés érintettje számára ad jogbiztonságot ebben a kérdésben is. Ezt a jogbiztonságot pedig az elsőfokú ítélet csorbította és megvonta tőle. Utalt a GDPR preambulumában írtakra. Rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság nem alkalmazta sem a Preambulum 23. §-át, sem az Európai Adatvédelmi Testület 3/2018. számú iránymutatás az általános adatvédelmi rendelet területi hatályáról (3. cikk) értelmezését, amely a GDPR alkalmazásakor irányadó. Ez az értelmezés, illetve iránymutatás az elsőfokú bíróság jogértelmezését tökéletesen cáfolja. A jogok és kötelezettségek megállapításakor fontos, hogy a magyar bíróságok az Európai Unió Bírósága irányadó ítéleteit kövessék, azok ugyanis kötelezőek rájuk nézve. A 3/2018. számú iránymutatás utal a 23. pontban is megjelenő irányultság, mint döntő mozzanat körében egy ilyen irányadó ítéletre (Hammer ügy), amelyhez képest a jelen eset nagyon egyszerű, mivel a rendelkezésre álló iratok szerint az alperes maga kereste meg ajánlatával elektronikus levélben 2015-ben és az alperes ajánlata alapján jött létre a fogyasztói szállítmányozási szerződés is. A megkötött szerződés önmagában megalapozza a GDPR területi hatályát is.

[24] Az alperes honlapján a képernyő jobb felső sarkában elhelyezett csuszka segítségével lehet a francia nyelvről angolra állítani a szöveget. Így az adott polgárok a Svájcban nem hivatalos angol nyelven is megismerkedhetnek az alperes szolgáltatásaival és szükség esetén ajánlatot tudnak kérni. Ez egyértelműen jelezheti, hogy az adatkezelő említett érintetteknek az unió területén termékeket, vagy szolgáltatásokat szándékozik kínálni. Az alperes fő tevékenységi köre a nemzetközi szállítmányozás és különböző, elsősorban divatipari termékek kereskedelme, importja, exportja.

[25] A GDPR és a Luganoi Konvenció értelmezésekor figyelembe veendő a Brüsszel I. rendelet, az értelmezése körében született EUB ítéletek, amelyek az EU egy, vagy több tagállama számára kínált termékekről és szolgáltatások szólnak, mert az EU egységes piac, amelynek Magyarország is a része. Az alperes termékeket, szolgáltatásokat kínál az EU-ban, így a GDPR területi hatálya alá tartozik. A dátum4-én még a fogyasztói szerződés alapján megszerzett adatait kezelő alperes erre, illetve a GDPR 3. cikk (2) bekezdés a) pontjában írtakra figyelemmel önállóan is a GDPR szerinti adatkezelőnek minősül, akinek kötelezettségét a GDPR szabályozza. Mint érintett, joga az alperesi adatkezelő által kezelt adatokról való információkérés és kapás, a GDPR 12., 13. és 15. cikkelye szerinti módon és tartalommal. Az Európai Adatvédelmi Testület állásfoglalása szerint a GDPR szerinti hozzájárulás kérése is szükséges olyan esetben, mint amely közte és az alperes között dátum4-én fennállt.

[26] A felperes a fellebbezés kiegészítésében előadta, hogy az adatkezeléssel kapcsolatos hozzáférési joga gyakorlása során keletkezett igényét a GDPR-ra és az Alaptörvényre alapozta. Az alperes a mai napig is csak azokat az adatait kezeli, amelyeket a 2015. november-decemberi fogyasztói szerződések során kapott meg, ennek következtében a területi hatálytalanság jogsértően került megállapításra. A fogyasztói szerződés során az alperes számára átadott adatok (név, lakcím, e-mail cím, telefonszám, bankszámlaszám) egyértelműen a GDPR és az Infotv. szerint is a Magyarországra irányuló alperesi tevékenység során kerültek kezelésébe. Ezen adatok minősítése a GDPR hatálybalépésével sem változott, viszont a GDPR szerinti kezelésük értelemszerű.

[27] Az adatvédelem és az adatkezelés is személyiségi jogi védelem alatt áll, ezért az ítélet a magyar jog alkalmazását követelte és követte. Ha és amennyiben a GDPR nem lenne alkalmazható a hozzáférésre, akkor az Infotv. szabályai igen. Az Infotv. egyszerű és félre nem érthető eligazítást ad a tekintetben, hogy mikor és milyen szabályát kell alkalmazni akkor, ha a GDPR nem alkalmazható. E körben utalt az Infotv. 2. § (1) és (4) bekezdésében írtakra és arra, hogy ezek alapján az Infotv. 16. és 17. §-át kellett volna alkalmazni és a kereseti követelésnek helyt adni. Az elsőfokú bíróság tehát súlyosan jogsértően jutott arra az álláspontra, hogy nincs joga az adataihoz való hozzáférésre. Az alperes, mint jogi személy, amely az adatait kezeli, adatkezelő az Infotv. szerint. Mindezek alapján a személyiségi jogvédelem körében a nemzetközi magánjogról szóló törvényerejű rendelet alapján alkalmazandó magyar jog értelmében köteles a hozzáférési jogot biztosítani és az Infotv. 17. §-a szerinti információt megadni.

[28] Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltségben marasztalását kérte.

[29] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Pp. vonatkozó szabályainak megfelelő, helytálló, érdemben helyes döntést hozott, az indokolása logikus és okszerű, a vonatkozó anyagi és eljárásjogi szabályoknak megfelel.

[30] Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felek között a kép kiszállításával a szerződéses kapcsolat megszűnt, a szerződés teljesedésbe ment és ezt követően a felperes által dátum3-án előterjesztett keresetlevél alapján peres eljárás van folyamatban. Egyértelműen tagadta, hogy bármikor feketelistát készített volna az ügyfeleiről, mint ahogy nem készít és soha nem is készített ilyet, ezért a felperest a tevékenységével összefüggésben nem érte hátrányos megkülönböztetés, valamint az emberi méltósága megsértésére sem került sor. A felperes a hátrányos megkülönböztetésre általánosságban hivatkozott, konkrét példával nem szolgált.

[31] Személyiségi jogsértés azért sem történt, mert a sérelmezett levél nem tartalmaz a felperesre vonatkozó kijelentést, ez a saját esetleges magatartására, döntésére, saját jövőbeni cselekedetére vonatkozhatott volna, tehát önmagában a felperes által sérelmezett mondat nem személyiségi jogsértő.

[32] Hangsúlyozta, hogy a felperest tájékoztatta arról, hogy nem is létezett semmiféle feketelista.

[33] A szerződés teljesedésbe menetele óta a peres felek között nem volt semmilyen szerződéses kapcsolat, csak a peres eljárással összefüggésben volt levélváltás, minden esetben a felperes megkeresése alapján.

[34] A GDPR rendelkezéseit nem lehet alkalmazni a felperes által hivatkozott 2019. évi jogsértésre sem, ezt a 3. cikk (2) bekezdése kizárja. A szerződés 2016-ban jött létre, egy 2016-ban történő szolgáltatás nyújtásához kapcsolódik és ez a szolgáltatási szerződés a kép kiszállításával megszűnt.

[35] A felperes adatainak kezelésére a felperes által kezdeményezett és a felek között létrejött szerződés megkötése és szerződésszerű teljesítése céljából került sor és ez a szerződés szerződésszerű teljesítéséig tartott. A felperes adatainak kezelése olyan formában történt, amely a felperes azonosítását csak az adatok kezelése céljainak eléréséhez szükséges ideig tette lehetővé, a felperes adatait jogszerűen, tisztességesen, a felperes számára átlátható módon kezelte. A felperes pert indított vele szemben, amihez szükségszerűen hozzátartozik a perrel közvetlenül összefüggésben álló, a rendelkezésére bocsátott adatok kezelése, így helytálló az elsőfokú bíróság azon megállapítása, hogy ezen magatartása sem ütközhet sem a GDPR, sem egyéb adatvédelmi jogszabály rendelkezésébe. A felperes adatait csak a folyamatban lévő peres eljárásokkal összefüggésben, az ahhoz feltétlenül szükséges mértékben és célból kezelte.

[36] Az FDAP Art. 2. cikke szerint a függőben lévő polgári eljárások vonatkozásában annak rendelkezéseit nem lehet alkalmazni, nem tartozik továbbá sem a 2. cikk a), sem a b) pontja alá, mivel nem szövetségi hatóság és szolgálat, valamint nem is magánszemély.

[37] Egyetértett az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy a nemzetközi magánjogról szóló törvényerejű rendelet szerint az ember jogképességét, cselekvőképességét és általában személyi állapotát, továbbá a személyhez fűződő jogait személyes jogai szerint kell elbírálni. A nemzetközi magánjogról szóló törvényerejű rendelet 11. § (1) bekezdése szerint pedig az ember személyes joga annak az államnak a joga, amelynek állampolgára, ezért a felperes esetén az FADP nem alkalmazható.

[38] A felperes egyetlen tárgyaláson sem jelent meg a per kezdetétől fogva, a bíróság többszöri felhívása ellenére sem csatolta a teljes levelezést, amelyet ő ugyanakkor két nyelven, több alkalommal is megtett.

[39] Az elsőfokú bíróság a felperest teljeskörűen tájékoztatta a régi Pp. 3. § (3) bekezdésének megfelelően a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, a bizonyítás sikertelenségének következményeiről.

[40] A felperes fellebbezése nem alapos.

[41] A rendelkezésre álló adatok alapján a Fővárosi Ítélőtábla azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság nem követett el olyan eljárási szabályszegést, amely az ügy érdemi elbírálására kihatott volna, nem szükséges ezért az elsőfokú eljárás megismétlése. Az első fokon eljárt bíróság az ítéletét a felperesi kereset és az alperesi ellenkérelem keretei között a tényállást a szükséges mértékben feltárta, ítéletét röviden, lényegre törően, de a felperes valamennyi kérelmére reagálva megindokolta, az elsőfokú ítélet a Pp. 221. § (1) bekezdésében írtaknak megfelel. Megállapítható az is, hogy az első fokon eljárt bíróság a felperest a pontosított, módosított kereseti kérelme tekintetében nyilatkozattételre is többször felhívta, a megismételt eljárásban a 27.P.20.019/2021/10. számú jegyzőkönyvben a személyes adatokkal kapcsolatos kereseti kérelem vonatkozásában a feleket a Pp. 3. §-ában foglaltaknak megfelelően tájékoztatta. A hátrányos megkülönböztetésre alapított kereseti kérelem vonatkozásában a rendelkezésre álló adatok alapján a tényállás feltárható, a jogvita elbírálható volt.

[42] Mindezek alapján a másodfokú bíróság a másodlagos fellebbezési kérelemre tekintettel az ügy érdemében döntött. E körben megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az arra alapított érdemi döntésével és levont jogi következtetéseivel a Fővárosi Ítélőtábla mindenben egyetértett, ezért az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.

[43] A fellebbezésben írtak alapján a másodfokú bíróság az alábbiakra mutat rá.

[44] Az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást akként, hogy a perbeli jogvita vonatkozásában a Luganói Egyezmény 5. cikk 3. pontja alapján megállapítható joghatósági ok fennáll, a felperesnek ezt érintő keresetmódosítása nem volt. Helytállóan utalt arra is, hogy a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. 10. § (1) bekezdése szerint az ember jogképességét, cselekvőképességét és általában a személyi állapotát, továbbá a személyhez fűződő jogait személyes joga szerint kell elbírálni. A 11. § (1) bekezdése szerint az ember személyes joga annak az államnak a joga, amelynek állampolgára.

[45] A felperes azt állította, hogy az 1. számú kereseti kérelme a személyiségi jogainak 2016. áprilisi megsértése miatt keletkezett. A jogsértés kettős volt, a fogyasztóként történő hátrányos megkülönböztetése és a személyes adatainak jogellenes kezelése.

[46] A Ptk. 2:42. § (1) bekezdése értelmében mindenkinek joga van ahhoz, hogy törvény és mások

jogainak korlátai között személyiségét, így különösen a magán- és családi élet, az otthon, a másokkal való - bármilyen módon, illetve eszközzel történő - kapcsolattartás és a jóhírnév tiszteletben tartásához való jogát szabadon érvényesíthesse és hogy abban őt senki nem gátolja. A (2) bekezdés alapján az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki

köteles tiszteletben tartani. A személyiségi jogok e törvény védelme alatt állnak.

[47] A 2:43. § c) pontja szerint a személyiségi jogok sérelmét jelenti különösen a személy hátrányos

megkülönböztetése.

[48] Önmagukban a Ptk. fent idézett rendelkezései is megalapozzák az egyenlő bánásmód megsértésével kapcsolatos igényérvényesítést, mindemellett az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) szabályai is irányadók a kereset elbírálása során. Az Ebktv. hatálya a törvény 5. § a) pontja alapján nem vitatottan az alperesre kiterjed.

[49] A törvény 7. § (1) bekezdése szerint az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti - különösen a III. fejezetben meghatározottak szerint - a közvetlen hátrányos megkülönböztetés, a közvetett hátrányos megkülönböztetés, a zaklatás, a jogellenes elkülönítés, a megtorlás, valamint az ezekre adott utasítás.

[50] Az előbbi rendelkezésből következően az egyenlő bánásmód követelménye lényegében azt a kötelezettséget jelenti, hogy minden olyan magatartástól tartózkodni kell, amely bizonyos tulajdonságaik alapján egyes személyekkel, vagy személyek egyes csoportjaival szemben közvetlen, vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést, megtorlást, zaklatást, vagy jogellenes

elkülönítést eredményez.

[51] A Fővárosi Ítélőtábla kiemeli, hogy a hátrányos megkülönböztetés minden esetben szükségszerűen feltételezi összehasonlítható csoportban lévő személyek meglétét. Az igényérvényesítés megalapozottságához szükséges annak megállapítása, hogy az alperes a felperessel szemben más, azonos helyzetben lévő személyekhez képest eltérő magatartást tanúsított.

[52] Az Ebktv. 8. § t) pontja szerint közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, magatartás, amelynek eredményeként egy személy, vagy csoport valós, vagy vélt egyéb helyzete, tulajdonsága, vagy jellemzője miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyben levő személy, vagy csoport részesül, részesült, vagy részesülne. Az összehasonlítható helyzetben lévő személyek közötti egyenlő bánásmód követelményét sértő különbségtétel megállapításának feltétele, hogy a jogsérelmet szenvedő fél valószínűsítse azt, hogy a jogsértéskor ténylegesen, vagy feltételezése szerint rendelkezett az Ebktv. 8. §-ában meghatározott védett tulajdonsággal. A jogsértés megállapításához szükséges továbbá, hogy a sérelmet szenvedett fél ezen védett tulajdonságra tekintettel részesült kedvezőtlenebb bánásmódban, illetve, hogy a jogsértés más összehasonlítható helyzetben lévő személyhez, vagy csoporthoz képest valósuljon meg.

[53] A másodfokú bíróság megállapítása szerint a felperes által hivatkozott esetben az Ebktv.-ben

meghatározott feltételek fennállása nem állapítható meg. A felperes nem igazolt olyan védett

tulajdonságot, amely miatt kedvezőtlenebb elbírálásban, bánásmódban részesült más, összehasonlítható helyzetben lévő csoporttal szemben.

[54] Ennek vizsgálhatóságához - ahogyan arra az elsőfokú bíróság is utalt - elsőként abban kellett állást foglalni, hogy a jogsértőnek állított alperesi magatartás - a felperes feketelistára tétele - megvalósult-e.

[55] A peradatok szerint a felperes, mint fogyasztó és az alperes között dátum5-én teljesítendő nemzetközi szállítmányozási szerződés jött létre. A felek között a szerződéssel kapcsolatos tárgyalások e-mailben zajlottak, az alperes egy dossziét nyitott a szerződés részleteivel, ez tartalmazta a felperes nevét, lakcímét, a szállítási címet, a szerződéskötés idejét, a szerződés tárgyát, a felperes panaszait, a felperes bankszámlaszámát. dátum6 és dátum7 között a felek között számos e-mailváltás történt, amelyekben a felperes által vásárolt festmény és további tárgyak őrzéséről, annak időtartamáról és a szállításról próbáltak megegyezni. A felperes és az alperes e vonatkozásban eltérő állásponton voltak, a tárolás és a szállítási határidő megtartottsága, a fizetendő ellenszolgáltatás vonatkozásában vita alakult ki közöttük. A hosszas elektronikus levelezés oda torkollott, hogy az alperes a dátum. napján kelt levelében többek között az alábbiakat írta: "Kérem, vegye tudomásul, hogy Ön most a feketelistánkon van és soha többet nem dolgozunk Önnel."

[56] Az alperes a dátum8-én küldött elektronikus levelében "minden lehetséges módon elnézést kért" a felperestől, "azokért a megjegyzésekért, amelyeket munkatársunk, név bizonyos festmények városből Budapestre történő szállítása kapcsán esetlegesen tett. Az említett megjegyzések megengedhetetlenek és név urat megrovásban részesítettük. Továbbra is csak megerősíteni tudjuk, hogy társaságunknál semmilyen feketelista nem létezik és soha nem is létezett."

[57] A felperes azt kifogásolta, hogy az alperes egy olyan fogyasztó profilját hozta létre vonatkozásában, aki megjegyzéseket tett az alperesi cégre jogtalanul.

[58] A Fővárosi Ítélőtábla megállapítása szerint az e-mailváltások becsatolt anyaga nem igazolja, hogy az alperesnél lenne feketelista, amelyre a felperes felkerült, vagy éppen a felperes miatt hozott volna létre az alperes ilyen feketelistát. Az e-mailekből a felek közötti feszült viszony képe bontakozik ki, aminek végső lépése az alperes dátum-i elektronikus levele lett. Ebben az alperes valóban azt írja, hogy "Ön most a feketelistánkon van és soha többet nem dolgozunk Önnel", a levél korábbi részei azonban világossá teszik, hogy az alperes a felperes eljárása miatt háborodott fel, kifogásolva, hogy a felperes a munkatársak idejét rabolja, a munkatársak elektronikus levelek olvasásával és a válasz megírásával kapcsolatos tevékenység vonatkozásában 650 svájci frank kiszámlázását helyezi kilátásba. A felperes "feketelistára kerülését" annak kifejezésére használja, hogy vele a továbbiakban nem kíván együtt dolgozni, szerződést kötni.

[59] A feketelista létezését cáfolja az alperes dátum8-i e-mailje is, amelyben a cég tulajdonosa elnézést kér a munkatársa viselkedéséért, az általa tett megjegyzésekért, a feketelista létét azonban vitatja, megerősítve, hogy a társaságnál semmilyen feketelista nem létezik és soha nem is létezett.

[60] A dátum-i e-mail nem tekinthető a felperesről történő profilalkotásnak sem, az nem minősül a személyes adat bármely olyan - automatizált módon történő - kezelésének, amely az érintett személyes jellemzőinek, különösen a munkahelyi teljesítményéhez, gazdasági helyzetéhez, egészségi állapotához, személyes preferenciáihoz vagy érdeklődéséhez, megbízhatóságához, viselkedéséhez, tartózkodási helyéhez, vagy mozgásához kapcsolódó jellemzőinek értékelésére, elemzésére, vagy előrejelzésére irányul. (Infotv. 3. § 27. pont) Nem volt megállapítható így az sem, hogy az adatkezelőnek minősülő alperes megsértette volna az Infotv. 4. § (1) bekezdésében írtakat, jogellenes célból kezelte volna a felperes a személyes adatait azért, hogy a jogellenesen létrehozott feketelistán tartsa nyilván.

[61] A felperes által sérelmezett alperesi magatartás, a felperes eljárásának kifogásolása és annak kifejezése, hogy nem kívánnak vele többet "dolgozni" a felperes előadása szerint amiatt, mert negatív megjegyzéseket tett a cégre, nem felel meg az Ebktv. 8. § t) pontjában meghatározott, egyéb helyzetként védett tulajdonság kritériumainak. Az egyéb helyzet fennállása az egységes bírói gyakorlat szerint akkor állapítható meg, ha annak megléte egyrészt tárgyilagosan igazolható, másrészt általánosításra, csoportalakításra alkalmas. Ennek indoka az, miszerint a diszkrimináció elleni védelem alapját az képezi, hogy az érintett egy adott csoporthoz való tartozása miatt szenved hátrányt. A felperes eljárását, a szerződéses feltételek többszöri módosításának igényét az alperes magára nézve sérelmesnek tartotta, ezért úgy döntött, hogy - miután szerződéskötési kötelezettség nem terheli - nem kíván újabb szerződéseket kötni a felperessel, nem kíván vele a jövőben többet "dolgozni". Helytállóan jutott az első fokon eljárt bíróság arra a meggyőződésre, hogy az alperes ezzel jogsértést nem valósított meg. A felperesnek a hátrányos megkülönböztetés megvalósulásának megállapításához azt kellett volna valószínűsítenie, hogy más, azonos vagy hasonló szerződéses magatartást tanúsító személyekhez képest vele szemben eltérően, másképpen járt el az alperes. Ilyen azonban - tekintettel arra is, hogy a feketelista létezése sem volt megállapítható - a perben nem nyert igazolást. Önmagában az alperesi társaság döntése nem tekinthető a felperesről történő profilalkotásnak sem.

[62] A 2019. évi GDPR szerinti tájékoztatási kérelem vonatkozásában a Fővárosi Ítélőtábla az alábbiakra mutat rá.

[63] A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy az alperes jelenleg is a felperessel folytatott elektronikus levelezés birtokában van, így a felperes személyes adatait (nevét, lakcímét, a szállítási címet, a szerződéskötés idejét, a szerződés tárgyát, a felperes panaszait, bankszámlaszámát) kezeli. Az alperes a felperes adataihoz 2015-ben részben saját maga jutott hozzá, részben az háztól kapta azokat, hogy a felperessel kapcsolatba tudjon lépni.

[64] Nyilvánvaló, hogy ezeknek az adatoknak 2019-ben, a felperesi tájékoztatáskéréskor is birtokában volt, a dátum4-én hatályba lépett GDPR rendelkezései tehát az adatok kezelésére, a felperes tájékoztatáskérésére alkalmazhatóak, alkalmazandóak.

[65] A GDPR területi hatálya az alperesi társaságra kiterjed, a 3. cikk (2) bekezdés a) pontja értelmében ugyanis e rendeletet kell alkalmazni az Unióban tartózkodó érintettek személyes adatainak az Unióban tevékenységi hellyel nem rendelkező adatkezelő, vagy adatfeldolgozó által végzett kezelésére, ha az adatkezelési tevékenységek áruknak, vagy szolgáltatásoknak az Unióban tartózkodó érintettek számára történő nyújtásához kapcsolódnak, függetlenül attól, hogy az érintettnek fizetnie kell-e azokért.

[66] A 4. cikk 2. pontja szerint "adatkezelés": a személyes adatokon, vagy adatállományokon automatizált, vagy nem automatizált módon végzett bármely művelet, vagy műveletek összessége, így a gyűjtés, rögzítés, rendszerezés, tagolás, tárolás, átalakítás, vagy megváltoztatás, lekérdezés, betekintés, felhasználás, közlés továbbítás, terjesztés, vagy egyéb módon történő hozzáférhetővé tétel útján, összehangolás, vagy összekapcsolás, korlátozás, törlés, illetve megsemmisítés.

[67] A személyes adatok kezelésére vonatkozó elveket a GDPR 5. cikke tartalmazza, ezek a "jogszerűség, tisztességes eljárás és átláthatóság", a "célhoz kötöttség", az "adattakarékosság", a "pontosság", a "korlátozott tárolhatóság", az "integritás és bizalmas jelleg", valamint az "elszámoltathatóság".

[68] A 6. cikk szerint a személyes adatok kezelése kizárólag akkor és annyiban jogszerű, amennyiben legalább az alábbiak egyike teljesül:

a) az érintett hozzájárulását adta személyes adatainak egy, vagy több konkrét célból történő kezeléséhez;

b) az adatkezelés olyan szerződés teljesítéséhez szükséges, amelyben az érintett az egyik fél, vagy az a szerződés megkötését megelőzően az érintett kérésére történő lépések megtételéhez szükséges;

c) az adatkezelés az adatkezelőre vonatkozó jogi kötelezettség teljesítéséhez szükséges;

d) az adatkezelés az érintett, vagy egy másik természetes személy létfontosságú érdekeinek védelme miatt szükséges;

e) az adatkezelés közérdekű, vagy az adatkezelőre ruházott közhatalmi jogosítvány gyakorlásának keretében végzett feladat végrehajtásához szükséges;

f) az adatkezelés az adatkezelő, vagy egy harmadik fél jogos érdekeinek érvényesítéséhez szükséges, kivéve, ha ezen érdekekkel szemben elsőbbséget élveznek az érintett olyan érdekei, vagy alapvető jogai és szabadságai, amelyek személyes adatok védelmét teszik szükségessé, különösen, ha az érintett gyermek.

[69] Az érintett jogait a III. fejezet taglalja, ezen belül a 2. szakasz 13., 14. és 15. cikkek az érintett tájékoztatáshoz és az adatokhoz való hozzáférési jogát szabályozza. Ezzel egyező szabályozást tartalmaz az Infotv. 14. §-a.

[70] Az érintett jogai érvényesülésének biztosítása körében az Infotv. 22. §-a úgy rendelkezik, hogy jogainak érvényesítése érdekében az érintett a VI. Fejezetben meghatározottak szerint

a) a Hatóság vizsgálatát kezdeményezheti az adatkezelő intézkedése jogszerűségének vizsgálata céljából, ha az adatkezelő a 14. §-ban meghatározott jogainak érvényesítését korlátozza, vagy ezen jogainak érvényesítésére irányuló kérelmét elutasítja, valamint

b) a Hatóság adatvédelmi hatósági eljárásának lefolytatását kérelmezheti, ha megítélése szerint személyes adatainak kezelése során az adatkezelő, illetve az általa megbízott, vagy rendelkezése alapján eljáró adatfeldolgozó megsérti a személyes adatok kezelésére vonatkozó, jogszabályban, vagy az Európai Unió kötelező jogi aktusában meghatározott előírásokat.

[71] A 23. § (1) bekezdése szerint az érintett az adatkezelő, illetve - az adatfeldolgozó tevékenységi körébe tartozó adatkezelési műveletekkel összefüggésben - az adatfeldolgozó ellen bírósághoz fordulhat, ha megítélése szerint az adatkezelő, illetve az általa megbízott, vagy rendelkezése alapján eljáró adatfeldolgozó a személyes adatait a személyes adatok kezelésére vonatkozó, jogszabályban, vagy az Európai Unió kötelező jogi aktusában meghatározott előírások megsértésével kezeli.

[72] Az (5) bekezdés szerint, ha a bíróság a keresetnek helyt ad, a jogsértés tényét megállapítja és az adatkezelőt, illetve az adatfeldolgozót

a) a jogellenes adatkezelési művelet megszüntetésére,

b) az adatkezelés jogszerűségének helyreállítására, illetve

c) az érintett jogai érvényesülésének biztosítására pontosan meghatározott magatartás tanúsítására kötelezi és szükség esetén egyúttal határoz a kártérítés, sérelemdíj iránti igényről is.

[73] A bírósághoz fordulás lehetőségét a jogszabály arra az esetre biztosítja, ha a személyes adatok kezelése az arra vonatkozó jogszabályban, illetve az Európai Unió kötelező jogi aktusában meghatározott előírások megsértésével történik. A bíróság a keresetnek történő helyt adás esetén a jogellenes adatkezelési művelet megszüntetésére, az adatkezelés jogszerűségének helyreállítására, illetve az érintett jogai érvényesülésének biztosítására pontosan meghatározott magatartás tanúsítására kötelezi az adatkezelőt.

[74] A perbeli esetben a felperes hozzáférési jogosultsága biztosításra került azáltal, hogy a perben feltárásra került, hogy az alperes milyen adatait kezeli, így a jogai érvényesülése ezáltal biztosított volt, ilyen jogkövetkezmény alkalmazására az Infotv. 23. § (5) bekezdése alapján nem volt lehetőség.

[75] A perben feltárt adatok alapján ezt meghaladóan az volt megállapítható, hogy az adatok kezelése a GDPR, illetve az Infotv. rendelkezéseit nem sértette. A felek a perben egybehangzóan nyilatkoztak, hogy a szerződéssel kapcsolatban másik peres eljárás is folyamatban van, erre tekintettel megállapítható, hogy az alperes a felperes személyes adatait jogos érdek alapján kezeli.

[76] A szerződéssel kapcsolatosan felmerülő jogi igények érvényesíthetősége egyértelműen jogszerű, hiszen a polgári jog szabályai éppen ezért biztosítják a szerződő felek számára a szerződés jogi úton történő kikényszeríthetőségét, valamint a szerződéssel kapcsolatosan felmerülő jogi igények érvényesíthetőségét, illetve azt, hogy egy szerződéssel kapcsolatban az adott szerződő fél a vele szemben indított perben hatékonyan védekezhessen, előadását alátámaszthassa.

[77] Egy szerződés megkötésével, annak megsértésével pedig valódi jogok és kötelezettségek keletkeznek, ezzel azok bizonyítása, kikényszeríthetősége iránti igény is valóságos. A szerződés létrejötte körében a szerződő fél birtokába került, a másik félre vonatkozó személyes adatok alkalmasak egyrészt a szerződéssel kapcsolatosan keletkezett igények érvényesítéséhez, viták eldöntéséhez, de nélkülözhetetlenek is, hiszen azok nélkül sem a szerződés kikényszerítése, sem a jogi lépések megtétele, sem a bizonyítás nem lenne lehetséges, illetve jelentősen elnehezülne. A perbeli esetben - akár a szerződés teljesítésével, akár a személyes adatok kezelésével kapcsolatos peres ügyben - az alperes által kezelt e-mailek és a felperes abban szereplő személyes adatai azonosítják az ügyfelet és a szolgáltatás igénybevétele során tanúsított magatartását, az alperes bizonyítási kötelezettsége és lehetősége szempontjából jelentőséggel bírnak.

[78] A személyes adatok körének csökkentése, azok törlése ellehetetlenítené a felperes és az alperes közötti szerződéses folyamatok feltárását, az alperes védekezését, végső soron lehetetlenné tenné a bizonyítást.

[79] Az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá arra, hogy az, miszerint az alperes a felperes adatait nemcsak a folyamatban lévő peres eljárásokkal összefüggésben, az ahhoz feltétlenül szükséges mértékben és célból kezelné, nem volt megállapítható, a felperesi beadványból rögzíthetően a peres felek között jelen peren túl egyéb peres eljárás is folyamatban van.

[80] A felperes adatainak kezelésére a felperes által kezdeményezett és a felek között létrejött szerződés megkötése és szerződésszerű teljesítése céljából került sor, a felperes előadása szerint a szerződés nem került szerződésszerűen teljesítésre, e vonatkozásban a felek között jogvita van. A felperes adatainak kezelése olyan formában történt, amely a felperes azonosítását csak az adatok kezelése céljának eléréséhez szükséges ideig tette lehetővé. A felperesnek a szerződéskötéshez és a szerződés teljesítéséhez szükséges adatait az alperes jogszerűen és tisztességesen, a felperes számára átlátható módon kezelte. A peres eljárások folyamatban létére tekintettel pedig az alperesnek jogos érdeke fűződik az adatok kezeléséhez, ezzel szemben álló, azt lerontó felperesi érdek fennállása nem állapítható meg.

[81] A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, a másodfokú eljárásban is pervesztes lett. Köteles ezért az alperes részére másodfokú perköltség megfizetésére a Pp. 239. §-án keresztül érvényesülő Pp. 78. § (1) bekezdése alapján. Az alperes másodfokú perköltsége ügyvédjének munkadíjából áll, az alperes azt a megbízási szerződés alapján kérte megállapítani, előadva, hogy a fellebbezési ellenkérelem elkészítése 4 órát vett igénybe, amelyet 120 Euro/óra összegben kér felszámítani. A Fővárosi Ítélőtábla a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. § (1) bekezdése alapján az alperesi kérelemnek megfelelően kötelezte a felperest másodfokú perköltség megfizetésére.

[82] A személyek polgári jogi védelmével kapcsolatos perekben érvényesülő tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt - az Itv. 39. § (1) bekezdése és 46. § (1) bekezdése alapján számított - 400.000 forint fellebbezési eljárási illetéket szintén a felperes köteles viselni a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának megfelelően.

Budapest, 2022. január 27.

Dr. Hercsik Zita s.k. Dr. Kovács Éva s.k. Dr. Fintha-Nagy Péter László s.k.

a tanács elnöke előadó bíró bíró